Latorcai János beszéde

Szeretettel köszöntök mindenkit a jelmondatunkkal: Cum Deo pro Patria et libertate. A Rákóczi-szabadságharc idejéből való jelmondatunk kifejezi a Kereszténydemokrata néppárt eszményeit és hűségét a nemzet hagyományaihoz. Pártunk hetven éves történelme pedig élő bizonyítéka annak, hogy mekkora ereje is van a szavaknak.

Hetven évvel ezelőtt egy szeles nap kora délutánján néhány kereszténydemokrata politikus Varga László Galamb utcai lakásában úgy döntöttek, vállalni kell a harcot egy szabad, független, igazságosabb Magyarországért. Világosan látták, hogy elvi és politikai okokból egyaránt szükség van egy önálló ideológiai alapon, egy vallási-világnézeti alapon álló pártra. Valamennyien hitték és vallották, hogy a jövő Magyarországának keresztény világnézeti alapokon kell állnia, a politikának pedig elsőrendű kötelessége a szociális igazságosság, a család védelme, a szabadság és az erkölcs összhangjának megteremtése.

Gondolom, ez utóbbi a mai magyar politika legnagyobb kihívása is. Sajnos a látszat azt mutatta, hiába dolgoztak, hisz a második világháború utolsó ideje megakadályozta, hogy pártszerűen működjenek, utána pedig 1945-ben a nagyhatalmak eldöntötték, hogy Magyarország nem az adenaueri utat fogja járni, hanem azt a szocialista utat, amelyet volt módunkban végigélni. Ezekben az időkben egyre nehezebb helyzetbe kerültek. 1947-ben még felcsillant a remény, de a kékcédulák már eldöntötték az ország sorsát.

1989 végéig gyászosan szomorú történelmi időszak következett, és ebben az egyetlen szívet melengető, felejthetetlen momentumot 1956 októberének napjai jelentették, de november negyedike vérfagyasztó, kegyetlen valósága újra eloszlatta a hazai kereszténydemokrata politizálás reményét, lehetőségeit.

1989-90-ben a szovjet blokk összeomlása adott újra lehetőséget arra, hogy hazatérhessenek az emigrációban élő kereszténydemokrata politikusok és – a mögöttük hagyott éveket megszenvedő – a nemzeti keresztény gondolkodás iránt elkötelezett hazai polgárokkal együtt felépítsék azt, amit bő ötven évvel azelőtt elkezdtek. Sajnos az emigrációból nagyon sokan nem térhettek vissza, de nagyon sokan részt vehettek a kereszténydemokrácia újjáépítésének nem könnyű feladatában. Így sikerült a kezdeti idővesztés ellenére bejutni az Országgyűlésbe, és abban tényezővé, kormányzó erővé válni. A párt tagsága rohamosan növekedett, elértük a harminc ezres létszámot. Következett az 1992-es gödöllői kongresszus, amely már meghatározott politikai program és stratégia-alkotás kiindulópontja, meghatározója volt. Azonban a sikerek egy kicsit ismét megtorpantak, ugyanis 1997-ben úgy tűnt, a Kereszténydemokrata Néppárt a belső meghasonlottság áldozata lesz.

A párt újraszervezésének megkezdése, az MKDSZ megalakítása és a polgári oldal összefogása történelmi szükségszerűség volt, amelynek köszönhetően Orbán Viktor vezetésével olyan polgári kormány alakult 1998-ban, amely intézkedéseivel, köztük a családok és gyermekek támogatásával, védelmével fényesen bizonyította, hogy a kereszténydemokrata célok az ezredfordulón sikeresen megvalósíthatók. Mindezek ellenére a Kereszténydemokrata Néppárt törvényes működésének helyreállítására csak 2002-november másodikán kerülhetett sor, és ennek kapcsán három nevet engedjenek meg, hogy különösen kiemeljek: Varga Laci bátyánk, Isépy Tamás és Rapcsák András nevét.

A 2002-es esztendő azonban sajnos negatív fordulatot is hozott, a polgári oldal elvesztette a választásokat, a kormányzást pedig átvette a baloldal és a magukat liberálisnak nevezők, és ezzel mélyrepülés indult el hazánkban. Rövid időn belül az Európai Unióhoz frissen csatlakozók versenyében éllovasból sereghajtók lettünk. Azok az elvek, amelyek politikánk középpontját képezik, lassan kivesztek a közéletből.

A 2010-es kormányváltás jelentette újra a mérföldkövet. Az Európában szinte egyedülállóan erős demokratikus felhatalmazás alapján Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével egy olyan átfogó reform-sorozatba kezdett a kormány, mely egy igazságosabb, hatékonyabb és működőképesebb állam létrejöttéhez vezet. Négy év külső és belső támadásai ellenére a pozitív változások már látszanak. A kereszténydemokrata értékeket nyíltan valló alaptörvény, az összmagyarság iránti elkötelezettség a családtámogatási-rendszer, a családi adózás egyaránt olyan változások, amelyek azt jelzik, jó irányba haladunk.

Ma, amikor a kereszténydemokrácia nagy egyéniségeire emlékezünk nem feledkezhetünk meg azok nevéről, azokról a névtelen emberekről, harcos szimpatizánsokról, akiknek a munkája nélkül nem érhettük volna el mindazt a sikert, amit elértünk, és ami nélkül a jövőnk gyökértelen lenne. A jövőt csak stabil alapokra lehet felépíteni. Hisszük, hogy ez a stabil alap nem lehet más, mint a kereszténydemokrata gondolat, melynek forrása az egyházak társadalmi tanítása. Büszkék vagyunk rá, hogy a Fidesszel közösen olyan szövetségi rendszert tudtunk felépíteni, amellyel két egymást követő választáson is kiérdemeltük a magyar nép, a magyar polgárok többségének bizalmát. Biztos vagyok benne, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt világnézeti pártként képes lesz megújítani azt a hitelességet, amelyet az alapítók öröksége jelent, és ezáltal képes lesz betölteni küldetését, így a Fidesszel közös szövetség szellemi talentuma és erkölcsi iránymutatója tud lenni a legnehezebb kérdések során is egy szebb és igazságosabb jövő felépítésében.

(Az országos választmány 2014. szeptember 27-i ünnepi ülésén elhangzott beszéd szerkesztett változata.)