Rétvári Bence beszéde

Én azt a feladatot kaptam, hogy az itt jelenlévő ünneplőknek bizonyítsam be a hetven éves kereszténydemokráciáról, hogy fiatal, méghozzá azért fiatal, mert még sokszor hetven év áll előtte. Jó régre nyúlnék vissza.

Mindnyájan emlékszünk Szent István királyunk törvényeire, melyek közül az egyik azt írja elő, hogy minden tíz falu építsen templomot. Bár mi magunk a templomépítést szorgalmazzuk, amióta kormányon vagyunk, de ha az elmúlt huszonöt évet nézzük, akkor azt látjuk, hogy minden tíz falu nem templomot, hanem Tescot vagy Auschant épített. A fogyasztás szentélyei azok, amelyek behálózták Magyarországot. Hetven évvel ezelőtt bizonyos szempontból könnyebb helyzetben voltak az akkori kereszténydemokraták. Mögöttük állt egy nagy és erős egyház, nagybirtokokkal társadalmi presztízzsel, kiterjedt intézményhálóval, számtalan civil szervezettel és mozgalommal, melyek segítségével az akkori kereszténydemokraták építhették saját pártjukat. Utána azonban egy nagyfokú szekularizáció indult el a kommunizmus éveivel nehezítve, majd a fogyasztói társadalom kihívásaival szembesítve. Hetven évvel ezelőtt, még lehet, hogy a templom előtt kígyóztak a sorok, ma ezeknek a soroknak a jó része a pszichiátria előtt kígyózik, hiszen tudjuk, hogy a vallástalanított nemzetek, a vallástalanított Európa lelki gondjaira sokszor már nem a templomokban keresi a vigaszt. Azt is mondhatjuk, hogy ateistává váltak sokan Európában a hetven évvel ezelőttihez képest, de én azt szoktam mondani, hogy ateista csak három másodpercig létezik, mert három másodperc után minden ateista materialistává változik és valamilyen anyagi jót kíván imádni és azt kívánja felhalmozni.

A vallási kiüresedés többféle veszélyt is hordoz a következő hetven évre Magyarországon és Európában egyaránt. Először is a kiüresedett helyre sokszor a radikalizmus, a vallási radikalizmus kerül be. Láthatjuk, ez már Európában is felütötte a fejét. Másrészt, ha körülnézünk ma Magyarországon és elmegyünk egy vasárnap a templomba láthatjuk, hogy a templomba járók száma úgy tíz-tizenöt százalék körül van évről évre. Ha látjuk, hogy itt kisebbségben vagyunk, felismerhetjük saját küldetésünket. A világ folyását a történelem során mindig a küzdő kisebbségek szabták, formálták. Azok a cselekvők, akik nem voltak ugyan többségben, ám világos jövőképük volt és ezért a jövőért mertek is cselekedni.

Ha az elmúlt hetven év történelmét megnézzük itt Európában, azt látjuk, volt két kísérlet az egyház- és vallásmentes állam kiépítésére. A náci Német Birodalom és a sztálini Szovjetunió. Mindkettő tragédiával végződött, az egyházellenesség emberellenességgé vált. És ahogyan minden mást a történelemben, ezt a két korszakot is túlélte az egyház. Az elmúlt 70, 170, 270 évben már nagyon sokan temették az egyházat és a kereszténységet, ám az egyház azóta is köszöni szépen jól van, él és virul.

Tanulva a történelemből minden olyan korszakot el kell ítélnünk, amelyet egyház- és emberellenesség jellemez. Be kell vésni az emlékezetünkbe, és egyaránt el kell utasítani a fasizmust és a kommunizmust. Nincs olyan, hogy a nácizmust elítéljük, de Marx Károly szobrát védelmezzük, ahogyan olyan sem, hogy antikommunisták vagyunk egyedül. Aki demokrata egyaránt antikommunista és antifasiszta.

A két gyilkos eszme nem tudta kiirtani a kereszténységet, sem az egyházat , ám mi magunk gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy múzeumba zárjuk magunkat. Nekünk magunknak mint az egyház tagjainak cselekvőknek kell lennünk, nem szabad bezárnunk magunkat, nem szabad, hogy hetven év múlva skanzenbe mutogassák a kereszténységet. Ezt mi magunk tudjuk megakadályozni akkor, ha nyitunk. Akkor, ha felismerjük, hogy célunk nem a régi ápolása, nem csupán a régi ápolása, hanem az igének, az isteni örömhírnek a hirdetése. Az egyház a jövőnek szól.

Nekünk kereszténydemokratáknak igen sok dolgunk van az elkövetkezendő hetven év Magyarországán is. Ha a társadalmat tekintjük, gondoljunk vissza kétezer évvel ezelőtti mondathoz: „szegények mindig lesznek köztetek.” Ez a mondat is igazság az elmúlt kétezer évben. Azóta minden háztartásba áramot vezettek be, Holdra szállta az ember, a zsebemben lévő, okostelefonban több tudás van, mint bármelyik bencés apátság könyvtárában, ám szegények még mindig vannak köztünk. Sőt, vannak olyan emberek, akik olyan szegénységben élnek, akárcsak a krisztusi korban. És vannak olyan gazdagok, akiknek olyan magas a vagyoni szintjük, mint az akkori összes uralkodónak együttvéve. Csak nőtt a különbség kétezer év alatt szegények és gazdagok világa között. Hogy lehet, hogy a technika rohamosan fejlődött, és közben nem szűnt meg a különbség? Mert a technika sohasem fogja megszüntetni a különbséget szegények és gazdagok között, csak a morál, a közös társadalmi erkölcs fogja javítani a szegények társadalmi helyzetét. Ha valóban javítani kívánunk a helyzeten, akkor nemcsak a gazdasággal, a technikai fejlődéssel a GDP-vel kell foglalkozni, hanem a társadalom morális állapotával is, mert az meg tud óvni társadalmi különbségektől, az elszegényedéstől. Éppen ezért fontos nekünk, kereszténydemokratáknak, hogy a parlamentben és minden fórumon hétről-hétre elmondjuk, hogy az erkölcsnek helye van a politikában. Enélkül nem lehet szolgálni a közjót. Minden újítás mellett legyen az gazdasági, technikai, biológiai fontos a morális kérdések tisztázása. Nem engedhetjük meg a következő hetven évünkben, hogy a technológia úgy vigyen előre, hogy az etikai oldalát nem vizsgáljuk, nem világítjuk meg minden szempontból.

Hetven évvel ezelőtt a kereszténydemokrácia rendkívül progresszív volt. Szemben állt sok mindennel, amit az azt megelőző társadalom tanúsított, illetve nem tanúsított, amikor cserben hagyta a társadalmat, a nélkülöző rétegeket. Követve a hagyományt mi vagyunk azok, akik a mélyreható átalakításoknak igazán a pártjára állunk. Az elmúlt négy év reformjait ha nézzük, azokat nem lehet konzervatívnak nevezni, hiszen a konzervativizmus az átalakításban nem hisz, hanem várja a történelem előrehaladását. Ahhoz, hogy valaki változtatni akarjon a világ rossz dolgain, kereszténydemokratának kell lenni. A keresztény ember ugyanis hisz abban, hogy a megváltott világ javítható és feladatunk javítani. Ezért volt fontos a kereszténydemokrata eszmei alap is az elmúlt négy év alkotmányozó és törvényhozó munkájában.

Úgy gondolom, nekünk mindent el kell vetnünk, ami elitizmus. Soltész Miklós barátom szokta Ferenc pápa szavait emlegetni, hogy a jó pásztor mindig bárányszagú. Akkor tudunk szólni hitelesen a nélkülözők érdekében, hogyha közülük jövünk, velük beszélünk, az ő szavaikat használjuk, az ő érzeteikkel megyünk egy irányba. És ez nem könnyű. Hetven éve is konfliktusos volt kereszténydemokratának lenni, most is az, és hetven év múlva is az lesz, mert aki kereszténydemokrata az mindig szembe fog menni a mainsteammel, az érték relativizmusával.

Fontos megőriznünk a szavak igazi jelentését. Férfi, nő, család, házasság. Ma nagyon sokan úgy gondolják, hogy a férfiak és nők között valóban meg lévő különbséget úgy lehet megszüntetni, ha a biológiai különbségeket felszámoljuk. Mi úgy gondoljuk, hogy a biológiai különbséget meg kell őrizni és így kell felszámolni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Sokan tisztességes szavaknak is igyekeznek az eredeti értelmét kiforgatni. Úgy gondolom, nekünk kereszténydemokratáknak külön szótár kell majd az elkövetkezendő hetven évben, mintahogyan külön szótárunk volt az elmúlt huszonöt évben is. Mi nem jogszolgáltatásról beszélünk, hanem igazságszolgáltatásról. Mi nem természetvédelemről, hanem teremtésvédelemről beszélünk. Mi nem szolidaritásról beszélünk, hanem felebaráti szeretetről. Mi nem emberi jogokról beszélünk, hanem emberi méltóságról, ami sokkal többet jelent, sokkal inkább átfogja a személy egészét, és végül de nem utolsósorban nem személyi jövedelem adóról beszélünk, hanem családi adózásról.

Fontos számunkra az igazságosság a gazdaság terén is. A tulajdon szent számunkra, amiből minél több embernek részesülnie kell. Vagyis akinek van tulajdona, vállalja az ezzel járó kötelességeket. Igyekezzék munkát biztosítani, segíteni a rászorulókat. Éppen ezért mi ellenzünk mindent ami a tulajdon túlzott koncentrációját szolgálja. Hiszen ha egy vagyon mérete meghaladja az emberi léptéket, akkor nagyon könnyen embertelenné is válik, ami előbb utóbb az emberellenességet is elhozza. Ha egy vagyontömeg személytelen, akkor az előbb-utóbb személyellenes lesz. Azon kívánunk hát dolgozni, hogy a következő hetven évben széles középosztály legyen Magyarországon, ahol minden polgár piacképes tudással rendelkezik, művelt saját tulajdona van, ami megóv a radikális gondolatoktól is nyitott a földi életen túli életre is.

(Az országos választmány 2014. szeptember 27-i ünnepi ülésén elhangzott beszéd szerkesztett változata.)