Dékány Árpád Sixtus beszéde

A szentírás szavait idézném Mt. 5,13-16. „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.

A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Tisztelt ünneplő közönség ebben a világban, ahol látszat és valóság, igazság és hazugság, hűség és hűtlenség, szolidaritás és önzés, érdekek és értékek, haza és hazátlanság, élet és halál, erőszak és segítség, gyűlölni és szeretni, adni és elvenni, lelkierő és félelem, munka és semmittevés között olykor a határok, az eligazítási lehetőségek elmosódnak, eltűnnek, a szentírás szavainak különös jelentősége van. Megannyi ellentét és feszültség nyomaszt mindnyájunkat. Nehéz jót és jól választani. Éppen ezért a keresztény ember, a Krisztusban komolyan hívő ember különös küldetése szűkebb és tágabb környezetében, hogy igazodási ponttá váljon. Olyan értékeket vállaljon, olyan értékek mentén éljen, amelyek építő jellegűek, amelyek erőforrást jelentenek mások számára.

Sokszor jártam a  felnőtt fejjel is gyerekként is a tihanyi bencés apátság altemplomában. Megrendítő volt ott állni egyedül, amikor éppen nem volt tele a templom a turisták hadával, és szemlélni azokat az oszlopokat, amelyek tartják a templomot. Több száz éve ott állnak ezek az oszlopok. Belépve ebbe a miliőbe, térbe valahogyan az ember erőre kap, küldetésében megerősödik. A keresztény értékek megvalósítása, megvallása, megélése ilyen oszlop kell, hogy legyen mások számára, biztonságot, erőt sugározva.

Egy újabb szempont, amit szeretnék az ünneplő közönség figyelmébe ajánlani: Szent István királyunkra utalnék vissza. Tudjuk jól, hogy apostoli királynak nevezzük őt. Meghívott és küldött egyszerre az apostol, és fel is készül rá. Elsősorban ne intellektuális módon – úgy is–, hanem elsősorban lelki értelemben. Gellért püspök szárnyai alatt, egy bencés püspök tanító, nevelő munkája nyomán fölkészült a király, hogy oszlopa legyen ennek a hazának, népnek, nemzetnek. Belülről készült föl. Hittel építette saját életét, a közösség jövőjét. Igazi csillag volt számunkra, és fényét nem saját képességeiből, lehetőségeiből merítette, hanem Isten erejének fényéből, a Szűzanya állhatatosságának, engedelmének, türelmének fényéből.

Végezetül programként, feladatként, üzenetként hadd ajánljam mindannyiunk figyelmébe egykori rendtársunk gondolatait Szent Bernát atyánkról: „Hite a lélek mélyéből fakadt, bizalma rendületlen volt, szeretete szétáradó, alázatossága mély, buzgósága követésre méltó.”

Előttünk a feladat, merítsünk erőt a szentírás szavaiból, első szent királyunk útmutató tanúságtételéből és Szent Bernátnak, a ciszterciek nagy atyjának jelleméből.

(Az országos választmány 2014. szeptember 27-i ünnepi ülésén elhangzott beszéd szerkesztett változata.)