Erdő Péter kiemelte: hosszú ideje évről évre százezreket gyilkolnak meg csak azért, mert keresztények, az áldozatokról pedig sokszor nem lehet biztosan tudni, hogy melyik felekezethez tartoztak.

Ez is egyfajta találkozás, a „vértanúság ökumenizmusa" – mutatott rá a bíboros, hozzátéve, hogy nem ez az első keresztényüldözés a történelemben, de a mostani „minden eddigi mértéket meghalad".

„Van miért összetartanunk" – fogalmazott. „Lehet, hogy néha fáj", hogy még nem teljes a keresztények közössége, de „ha nem is teljes a közösségünk hitben, szentségekben és szervezetben", a közös szolidaritás, az együttműködés az üldözött keresztényekért és minden rászoruló emberért már ma is lehetséges.

Erdő Péter szólt az 500 éve elkezdődött reformációról is, amelyben „sokan a szabadító, roppant szélvihart látták", míg „mások a hit, az egyház, a közrend összeomlásának veszélyes lehetőségét". Eleinte sokakban élt a remény, hogy a nézeteltéréseket megbeszéléssel, egyezkedéssel el lehet oszlatni, végül azonban Európa vallásilag kettészakadt, mégpedig többnyire földrajzilag is világosan kijelölhető határok mentén, hiszen sokan nem személyes hitük belső, lelki harcának eredményeként fogadták el az egyik vagy a másik álláspontot, hanem egyszerű emberekként követték a világi hatalom elvárásait.

Az elmúlt több mint száz év során azonban „felcsillantak az őszinte ökumenikus közeledés fényei" és „megújult a keresztények egységének reménye is" – tette hozzá a bíboros.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke igehirdetésében arról beszélt, hogy az emberek egymás között évezredek, évszázadok óta falakat emelnek, mely falak építőkövei többek között a gyűlölet, a szeretet hiánya, a türelmetlenség, vallásháborúk vagy a hátrányos megkülönböztetés. Az imádság azonban képes lebontani ezeket a falakat – mondta.

Ezt élhették meg 1989-ben, a berlini fal leomlásakor az idei ökumenikus imahét anyagát összeállító és egyik szimbólumának a falat választó német keresztények. Kevesen tudják – tette hozzá –, hogy a fal leomlása nemcsak politikusoknak köszönhető, hiszen része volt benne az imádság a békéért mozgalomnak is, melynek tagjai gyertyákat gyújtottak és imádkoztak érte.

Az evangélikus püspök felidézte: Horst Sindermann, a német szocialista egységpárt központi bizottsága politikai bizottságának tagja, a parlament elnöke ezért mondhatta, hogy mindenre fel voltak készülve, csak a gyertyákra és az imádságra nem.

Gáncs Péter hozzátette: erre a falakat lebontó imádságra ma is szükségünk van.

A liturgiai szolgálatban részt vett Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke és Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, valamint a MEÖT tagegyházainak vezetői.

A szertartáson jelen volt mások mellett Tarlós István főpolgármester, Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára és Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa.

Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, azon először csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt, és kizárólag az egyesült államokbeli Graymoorban tartották meg. Ma már szerte a világon és Magyarország szinte minden településén ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket, és imádkoznak a Krisztusban hívők egységéért az imahét idején a különböző felekezetű gyülekezetek.

Az idei imahét mottója a Pál apostol Korintusiakhoz írt második leveléből vett mondat: „Krisztus szeretete szorongat minket".