A fölöttébb nagy türelemmel megáldott kíváncsi olvasóink a részleteikről is elmélkedhetnek, ha rákapcsolnak a szövegükre. Kellemes böngészést!

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései

 Az Alkotmánybíróság legutóbbi teljes ülésén elfogadott határozatához a Taláros Testület 14 tagja közül négyen párhuzamos indokolást, öten pedig különvéleményt csatoltak. Ráadásként egy  „könnyedén” elfogadott határozatot is kísért párhuzamos indoklás.

Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § c) pontja alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

 A perbeli felperes gyermekgondozási díjra jogosultsága megállapítása iránt nyújtott be igénybejelentést az illetékes szakigazgatási szervhez, amely azonban kérelmét elutasította, mivel a hivatkozott törvényi rendelkezés alapján nem jár gyermekgondozási díj, ha a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül, és ilyennek minősült a perbeli felperes rehabilitációs ellátása. Az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt, azonban a másodfokú határozat az elsőfokút helybenhagyta. A perbeli felperes ezt követően keresetlevelet nyújtott be a másodfokú társadalombiztosítási határozatnak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - bírósági felülvizsgálata iránt.
Az indítványozó bíró szerint a kérelmező perbeli felperes aktív munkavállalói időszaka alatt befizette a szükséges hozzájárulásokat a társadalombiztosítási rendszerbe, a hivatkozott jogszabályi rendelkezése a perbeli felperes számára méltánytalan hátrányt jelent, ezért a hivatkozott rendelkezés méltánytalan hátrányt jelent számára. A támadott jogszabályi rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét, a tulajdonhoz való jogot is.

***

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint azért volt alaptörvény-ellenes a pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a gyermekgondozási díjra jogosultak közül kizáró rendelkezés, mert nem volt tekintettel a gyed jövedelempótló céljára, családtámogató funkciójára, a gyermekvállalást ösztönző szerepére, továbbá a járulékfizetés jogszerzést eredményező funkciójára. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról: III/3066/2015.)

A határozathoz Czine Ágnes, Kiss László, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás és Szívós Mária pedig különvéleményt csatoltak.

Párhuzamos indoklások

Czine Ágnes: - Az indokolás hiányát két olyan kérdésben látom, amely a jövőben értelmezési problémák forrása lehet: egyrészről, továbbra sem ad egyértelmű igazodási alapot az Alaptörvény XIX. cikkében foglalt rendelkezések alkotmányjogi jellegéről a címzettek számára (1. pont), másrészről, lényegesnek tartottam volna annak egyértelműbb kifejtését, hogy az adott ügyben miért volt szükség az Alaptörvény XIX. cikkének felhívására, vagyis önmagában az Alaptörvény XIII. cikke miért nem volt elegendő alkotmányjogi alapja a rendelkező részi döntésnek (2. pont).

 Kiss László, Stumpf István: - Összefoglalva: a határozat rendelkező részének támogatása mellett az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatának figyelembe vételét tartottam volna szükségesnek, mely szerint a tulajdon alapjogi védelme kiterjed a társadalombiztosítási szolgáltatásokra és a várományokra is. Ez alapján pedig a jelen határozatnak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése sérelmére figyelemmel kellett volna az Ebtv. kifogásolt rendelkezésének alaptörvény-ellenességét megállapítani.

Salamon László:- Kétségtelen, hogy az indítványhoz kötöttség elvét nem sérti, ha az Alkotmánybíróság eljárása és döntésének meghozatala során – érvelését kiegészítő jelleggel – figyelembe vesz olyan alaptörvényi rendelkezéseket is, amelyeket az indítványozó konkrétan nem jelölt meg indítványában, azonban jelen ügyben az Alaptörvény XIII. cikkének az egyértelmű sérelme következtében az alaptörvény-ellenesség megállapításának alátámasztásához az Alaptörvény XIX. cikkével kapcsolatos érvelést szükségtelennek tartom.

Különvélemények

Balsai István, Juhász Imre: - A többségi határozattal nem értek egyet. A szociális biztonság nem alkotmányos alapjog, azt az Alaptörvény XIX. cikke államcélként rögzíti, amely keretében intézmény fenntartási és működtetési kötelezettség hárul az államra, de nem biztosít alapvető jogot egyetlen konkrét szociális ellátásra sem. Az Alaptörvény felsorolja, hogy mely esetek jogosítanak támogatásra, azonban a támogatási formák és az igényjogosultsági feltételek nem az Alaptörvényben kerültek meghatározásra. Ezeket a jogalkotó igen nagy szabadsággal alakíthatja, azonban a mindenkori gazdaság (teherbíró) helyzetére tekintettel kell a jogosultsági feltételekre vonatkozó jogszabályokat megalkotnia, és a szabályozás végső soron alapvető jogot nem sérthet. Jelen ügyben a bírói kezdeményezésben is szereplő diszkrimináció kérdése adhatott volna alapot az alkotmányossági vizsgálatra. Az általam nem támogatott többségi határozat szerint – mely a bírói kezdeményezés logikáját veszi át –az igénylő „visszamenőlegesen” is jogosult az ellátásra, mivel azt az újabb igénylése alapján megítélték számára. Álláspontom szerint ez nem olvasható ki a jelenleg hatályos szövegből. Sokkal inkább azért ítélték meg – az ismételten benyújtott igénylésre – az ellátást, mert az igénylő oldalán időközben teljesültek az ahhoz szükséges törvényben rögzített feltételek. Erre nézve nincs adat, mivel a társadalombiztosítási határozatok sajnos nem állnak rendelkezésre, így csak a kezdeményező bíró előadásában ismerhető meg az alapul szolgáló hatósági eljárás. A többségi határozat azonban nem tulajdonított jelentőséget az ellátásra való jogosultság – perben hatályos – feltételrendszerének. A „visszamenőleges” jogosultság feltételezése viszont nem szolgálhat alapul az Alaptörvény-ellenesség kimondására a jelen – bírói kezdeményezés alapján indult – alkotmánybírósági eljárásban. Végezetül aggályosnak tartom, hogy a rendelkező rész olyan szövegrészt minősít alaptörvény-ellenesnek, amely sem a 2014. december 31-i, sem a korábbi hatály állapotában nem volt része a vizsgált jogszabályi rendelkezésnek.

Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Szívós Mária:  - Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és annak indokolásával. Álláspontom szerint az alaptörvény-ellenesség sem a tulajdonjog sérelme alapján, sem a XIII. cikk (1) bekezdését a XIX. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve nem áll fenn, így a bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróságnak el kellett volna utasítania.

Végrendelet érvényessége haszonélvezeti jog

A Fővárosi Törvényszék 43.Pf.634.260/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A Fővárosi Törvényszék az indítványozó fellebbezési kérelmét elutasította, rámutatatott: az örökhagyó nem alapíthat a tulajdonában lévő dolgon halála esetére haszonélvezeti jogot, és mivel az örökhagyó hagyatékának nem képezte részét haszonélvezeti jog, ezért az indítványozó haszonélvezeti jogot nem örökölhetett.

Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az örökléshez való jogát, mivel azok ellentétesek a hosszabb ideje töretlen gyakorlattal. Hozzáteszi: szerinte az ítéletek indokolása nem egyértelmű. Kifejti: a támadott ítéletek sértik a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát is, mivel a bíróságok ügyében ésszerű időn belül nem hoztak döntést. 

***

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint a magyar jogrendszer egyértelműen és következetesen lehetővé teszi azt, hogy az örökhagyó végintézkedés útján haszonélvezetet alapítson valamely jogosult részére. Rámutatott: a Fővárosi Törvényszéknek az az érvelése, miszerint haszonélvezet nem alapítható halál esetére, azért ütközik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe, mert alkotmányos indok nélkül korlátozza az örökhagyót abban, hogy a tulajdonába tartozó dolog fölött a jogrendszer nyújtotta keretek között rendelkezzen.

Megállapította: a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.634.260/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és örökléshez való jogot, ezért azt megsemmisítette. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról: IV/2379/2014.)

A határozathoz Sulyok Tamás párhuzamos indokolást csatolt:  - A contra constitutionem jogértelmezés álláspontom szerint az érintett alaptörvényi rendelkezések „átsugárzó hatásának”, a közvetett horizontális hatálynak a rendes bíróság általi fel nem ismerésére vezethető vissza, alapvetően ennek a következménye a határozatban kimondott alaptörvény-ellenesség.

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései

Ingatlan adásvétel

A Kúria Pfv.V.21.247/2014/7. számú ítélete, és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.182/2013/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: ingatlan adásvételi szerződést kötött, melynek során az eljáró ügyvéd gondatlansága miatt nem került a tulajdonába a kifizetett ingatlan. 

Álláspontja szerint az ítélőtábla és a Kúria határozata megsértette az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elvét, a XIII. cikkébe foglalt tulajdonhoz való jogát, mert bár kifizette az ingatlan vételárát, mégsem szerzett tulajdonjogot az ingatlanon, tehát a bírósági eljárás nem volt alkalmas arra, hogy a tulajdonjogi igényének érvényt szerezzen. Továbbá sérült az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mert a bíróságok nem tértek ki az ítéletükben arra, hogy az eljáró ügyvéd olyan okiratot szerkesztett, mely alkalmatlan volt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. Ráadásul a bíróság határozatában kijelentette, hogy az indítványozó nem hivatkozott arra a bírósági eljárás során, hogy az ügyvéd nem tett eleget azon szakmai kötelezettségének, hogy az ingatlan tulajdoni lapját kiváltsa, ez pedig nem felel meg a valóságnak.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a vélt jogszabálysértésekre irányuló aggályok a bizonyítékok bírói mérlegelésével és szakjogi ténymegállapításaival összefüggésben merültek fel, tehát tartalmilag bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést sem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági kritériumoknak nem felel meg. Ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2547/2015.)

Regisztrációs adó, – vámtarifaszám

A Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII.3.) PM rendelet 3. számú mellékletének 125. pontja, valamint a Kúria Kfv.III.38.108/2014/8. számú ítélet  és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

 Az indítványozó szerint a Kúria támadott döntésében egy korábbi, azonos történeti tényállás mellett született kúriai döntéssel ellentétesen foglalt állást - figyelemmel a tehergépjármű átalakításával összefüggésben a vámtarifaszám alá besorolás kérdésére és annak ÁFA vonzatára - ezért a támadott döntés sérti az Alaptörvény VI. cikkében, XIII. cikkében és XXVIII. cikkében foglaltakat.

Állítja: a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés alkalmazásán alapul, amely ellentétes a 64/1995. (XI.24.) IKM-PM együttes rendelet, a 23/1990 (XII.3.) PM rendelet, továbbá az 5/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet vonatkozó rendelkezéseivel, figyelemmel a jármű besorolása körében az egyértelműség követelményére.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító egyes indítványelemek tekintetében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozó azon kérelmét, hogy a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét állapítsa meg azon az alapon, hogy az az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését sérti, és semmisítse meg,  - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1532/2015.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntései

 Közterület elnevezése

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó szerint a jogalkotó célja az volt, hogy az utcák, intézmények, szervezetek csak olyan elnevezést viseljenek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméihez. Álláspontja szerint a jogalkotó a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben nem határozta meg egyértelműen, hogy kik azok a személyek, akik a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vettek, illetve, melyek azok a kifejezések vagy szervezet nevek, amelyek a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utalnak.

Álláspontja szerint a jogalkotó olyan fogalmat használ, amelynek értelmezését nem adja meg, így a jogalkalmazó szervek részére nem biztosított annak egységes értelmezése, figyelemmel az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményére. A támadott jogszabályi rendelkezések ennek okán sértik a helyi önkormányzatok önkormányzáshoz való jogát, nevezetesen, hogy a jogszabályba foglalt - és az Alaptörvény által védett - feladatukat önállóan, saját meggyőződésük alapján gyakorolják, egyúttal sértik az Alaptörvényben biztosított gondolat, vélemény-nyilvánítás, tanulás és tanítás szabadságát is.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a közterületek elnevezésében az önkormányzatok önállósága olyan keretek között érvényesül, amelyek biztosítani tudják azt, hogy az önkormányzat a demokratikus jogállam része. Ha a döntésre jogosult helyi önkormányzatok számára kétséges, hogy egy név önkényuralmi politikai rendszerhez köthető-e, a közterületek, közintézmények elnevezése megfelel-e a demokratikus jogállami követelményeknek, akkor döntésük meghozatala előtt kérhetik az MTA állásfoglalását. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/3390/2015.)

Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak

A Kúria Bfv.III.1.512/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó 2008. augusztus 1-én igazoltatás során 8 napon belüli testi sértést okozott egy jegyellenőrnek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság pénzbüntetésre ítélte az indítványozót, a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a határozatokat hatályában fenntartotta. 
Az indítványozó álláspontja szerint a jegyellenőr eljárása, és a Kúria határozata is megsértette az alapvető jogait, így sérült az Alaptörvénybe foglalt jogállamiság elve, a tisztességes eljáráshoz való joga, és a nulla poena sine lege elve, továbbá a személyi szabadsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való joga, mert az ellenőr a szabad mozgásában korlátozta, valamint sérült az önvédelemhez való joga és az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. fejezetének 7. cikke, és a 4. kiegészítő könyv 2. cikkének (1) bekezdése is.

***

 Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, erre tekintettel az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2135/2015.)

Értékhatártól függő kizárás

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.724/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó (a perben felperes) adásvételi szerződéssel megvásárolta az eladó által üzemeltetett büfé berendezését, bérleti és üzemeltetési jogát. A kikötött két millió forint vételárból az indítványozó a szerződés megkötésekor ötszázezer forintot fizetett az eladónak, a hátralékos vételár megfizetésére a szerződő felek részletfizetésben állapodtak meg. Ezt követően az indítványozó levelében a szerződést megtévesztés címén megtámadta, egyúttal egyezségi ajánlatott tett az eladónak, akit arról is tájékoztatott, hogy érdemi válasz híján haladéktalanul bírósághoz fordul. Az eladó nem válaszolt az indítványozó leveleire, viszont felszólította őt az 1 500 000 forint összegű vételárhátralék megfizetésére, majd a teljesítés elmaradása miatt vele szemben fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítette követelését.

Az indítványozó a fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg, ezzel közel egy időben pedig pert indított az eladóval szemben. Az adásvételi szerződés érvénytelenségére alapított módosított keresetében az indítványozó megtévesztésre, továbbá feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott, az érvénytelenség jogkövetkezményének tartalmára vonatkozóan pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény bekezdésére hivatkozással terjesztett elő kereseti kérelmet.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító döntése jogszabályellenes, figyelemmel a perérték és a megállapításra irányuló kereseti kérelem fogalmának téves értelmezésére és alkalmazására.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybíróság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be. Önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg

Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi: az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog az Alkotmánybíróság értelmezésében és következetes gyakorlata szerint a rendes, azaz a még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra vonatkozik, a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalma ezért a felülvizsgálattal, mint rendkívüli perorvoslattal nem hozható összefüggésbe, ez pedig a panasz érdemi elbírálásának szintén gátja.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés g) illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1676/2015.)