Íme a legfrissebb döntések. A fölöttébb nagy türelemmel megáldott kíváncsi olvasóink a részleteikről is elmélkedhetnek, ha rákapcsolnak a szövegükre. Kellemes böngészést!


Életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületi tárolása

Kaposvár MJV Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) rendelet 7. § (3) bekezdése elleni utólagos normakontrollt kezdeményező  indítvány vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint az önkormányzat akkor, amikor az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületi tárolását, illetve elhelyezését tiltja és szankcionálja, azzal lényegében az életvitelszerű közterületi tartózkodást bünteti a közösségi együttélési szabályok megsértése címén a teljes közigazgatási területén.
Az ombudsman szerint az  önkormányzati rendelet ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével és a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való joggal, - ezért alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

***

 

Az Alkotmánybíróság – miután megvizsgálta, milyen alanyi körre, illetve milyen magatartásra vonatkozik a szabályozás – arra a következtetésre jutott, hogy nincs összefüggés a rendelkezés és az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében foglaltak között. Ez utóbbi kimondja: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”

A határozat indokolása szerint az itt alkalmazott vagylagos szabályozás azt jelenti, hogy ha a törvényalkotó élt e jogalkotási felhatalmazottságával, azzal kizárta az önkormányzat jogalkotási autonómiáját e körben, vagyis az életvitelszerű közterületi tartózkodás, és az annak tartalmát képező magatartások kizárólag szabálysértésként, és az ott meghatározott körben szankcionálhatóak.

A testület elutasította a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, a támadott rendelkezés alkotmányos értelmezésének előmozdítása érdekében pedig alkotmányos követelményt állapított meg. (AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról: II/530/2014.)

A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményét csatoltak.


Vállalkozási szerződés

A Kúria Pfv.V.21.132/2014/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata.

Előzménye: a bíróság a peres felek közötti módosított vállalkozási szerződést értékelve állapította meg, hogy az alperes által a felperesnek (az indítványozónak) megfizetett 74 791 667 Ft nem képezte részét a módosított összegű átalánydíjas vállalkozói díjnak, mivel a felek kifejezetten abban állapodtak meg, hogy ez a tartalékkeret összegét csökkenti. Ez utóbbival kapcsolatban pedig a peres felek kifejezett megállapodása volt a tételes elszámolási kötelezettség, amit a felperes nem teljesített. Miután megállapítható volt, hogy a felperes szerződésszegést követett el, az alperes megalapozottan érvényesített vele szemben kártérítési igényt.

Az indítványozó szerint megalapozatlan bírói döntések miatt kell kártérítést fizetnie. A Kúria támadott ítélete sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem biztosította meghallgatását egy olyan, ügydöntő kérdésben sem, amely kizárólag a kúriai ítéletben jelent meg.
 

***

A Taláros Testület nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az Alkotmánybíróság vizsgálata nem terjedt ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie, kizárólag az eljárás tisztességességét vizsgálta. Ez utóbbival kapcsolatban megállapította: mindegyik érintett félnek biztosítva volt annak a lehetősége, hogy előterjessze, álláspontja szerint miért volt jogszabálysértő, illetve miért nem volt jogszabálysértő a felülvizsgálni kért ítélet. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/160/2015.)
 

Pénznyerő automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.321/2014/17. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a bíróság által helyben hagyott, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Központi hivatala határozata alapján kirótt bírságot és perköltséget nehéz anyagi helyzete miatt nem tudja megfizetni. Álláspontja szerint a támadott bírói döntés azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét mert az ügy alapvető jelentőségű tényállási elemére a bíróság - a vonatkozó kúrai ítélkezési gyakorlattal ellentétesen - nem engedett bizonyítást vezetni, figyelemmel a szakértő meghallgatásának mellőzésére. Álláspontja szerint a támadott bírósági döntés fellebbezhetetlensége a jogorvoslati joga sérelmét is eredményezi.

***
 

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány befogadására a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés hiányában nincs lehetőség. A kifejtett indokok alapján az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3337/2015.)

 

Adóügy

A Kúria Kfv.V.35.116/2014/10. számú ítélet  alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozóval szemben lefolytatott adóhatósági revíziók során az indítványozó ingatlan értékesítéseiből származó jövedelme után az adóhatóság a bevallások adataihoz képest jelentős mértékű adóalap-eltérést, adókülönbözetet, valamint adóhiányt állapított meg.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria sérelmezett ítéletének vizsgálatát kérve kifogásolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az adóhatóság, valamint a Kúria az ingatlan értékesítéseket be nem jelentett vállalkozási tevékenység keretében végzett üzleti tevékenységként értékelte, és nem a számára kedvezőbb adókulccsal rendelkező egyedi ingatlan értékesítésként.

***
 

Az Alkotmánybíróság megállapította: a testületnek nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2778/2015.)
 

Pótmagánvádas eljárás

A Kúria Bfv.I.130/2015/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 28.Bkf.IV.11.394/2013/2. számú végzése és a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 1.B.559/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz tárgyát képező alapügyben az indítványozó közokirat hamisítás és más bűncselekmények miatt élt feljelentéssel. A vádindítványt az elsőfokú bíróság elutasította. Ezt követően ismételten vádindítványt nyújtott be, amely szintén elutasításra került. A másodfokú bíróság az utóbbi döntést helybenhagyta. Az indítványozó pótmagánvádlóként felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely szintén elutasításra került.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy megfosztotta a jogorvoslathoz való jogától, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti alapvető jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
 

***

Az Alkotmánybíróság többek között megállapította: az indítványozó oly módon állította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és a XXV. cikknek sérelmét, hogy azokat pusztán szó szerint idézte panaszában, de semmilyen módon nem indokolta.

A kifejtettek alapján az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt befogadási feltételeknek és az Abtv. 30. § (1) bekezdésének, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1533/2015.)

Várakozási díj, pótdíj megfizetése

A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.494/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

A felperes keresetében kérte az indítványozót parkolási díj, pótdíj, valamint perköltség fizetésére kötelezni, mert állítása szerint az indítványozó által üzemeltett személygépjármű 2012. május hó 14. napján a Budapest, VII. kerület Akácfa utca 3. szám előtt díjfizetés nélkül parkolt. Az indítványozó a perben kifogásolta, hogy a felperes a felszólító levelet nem az indítványozó székhelyére küldte, vitatta továbbá a fényképfelvétel és annak dátuma kapcsán a felperes technikai rendszerének zártságát, a parkolási esemény bekövetkezését, a felperes adott helyszínen történő parkolási rendszer üzemeltetési jogát, az adott helyszínen a parkolási övezet kijelölését, valamint azt, hogy a parkolási övezetet megfelelő tartalmú, méretű és szabályszerűen elhelyezett táblával jelölte volna a felperes.

Felperesi fellebbezést követően a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az indítványozót, hogy fizessen meg a felperesnek 16 400 Ft-ot, valamint 27.700 Ft elsőfokú perköltséget és 21 350 Ft másodfokú perköltséget.

Az indítványozó szerint az eljárásban a bíróság pártatlansága nem valósult meg, továbbá sérült a jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joga, sem bizonyítási indítványok tételére, sem jogorvoslatra nem volt lehetősége.
 

***

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó az eljárás során hozott döntéssel kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2303/2015.)

Bíróvizsgálat szabályai

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 71. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - aki bírói szolgálati jogviszonyban áll - bíróvizsgálatával kapcsolatban jogorvoslattal élt, amely kérelmében az értékelés és annak indokolása megváltoztatását kérte, valamint - az eljárási hibákra hivatkozva - az eljárás megszüntetését és új értékelés elrendelését. Az elsőfokon eljárt szolgálati bíróság az indítványozó által kezdeményezett eljárást megszüntette és munkájának új értékelését rendelte el. Az indítványozó fellebbezésében az indokolás módosítását és további jogsértések megállapításával annak kiegészítését kérte, a másodfokon eljárt bíróság azonban az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az indítványozó bíró szerint a hivatkozott rendelkezés - amely a vizsgálatot szabályozza - sérti a bírói függetlenséget, mivel olyan vizsgálatot tesz lehetővé, amely nem objektív, hosszú ideig elhúzódik, sérti a bíró személyes integritását, védekezésre kényszeríti, bizonytalanságban tartja, tartósan akadályozza a munkavégzésben és hátráltatja a karrierjét.
 

***

Az indítványozó egy jövőbeli jogsérelemtől tartva terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, azaz a vélt jogsérelem (még) nem következett be. Ugyanakkor az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti alkotmányjogi panasszal csak abban az esetben lehet élni, ha a jogsérelem már bekövetkezett., ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2266/2015.)


Végrehajtás megszüntetése

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.P.90.468/2014/3. ítélet és a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.639.825/2014/4. ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való alapjoga azzal, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben az eljáró bíróságok nem tisztességes módon és nem a törvényben meghatározottak szerint indokolták döntéseiket, a jogszabályokat nem azok céljával és nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség. Az alkotmányjogi panaszt ezért az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1297/2015.)


Védett övezet kijelölése szexuális szolgáltatás nyújtásával összefüggésben I.

Budakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testületének egyes, a város közigazgatási területén található közterületek védett övezetté nyilvánításáról szóló 13/2014. (V.05.) önkormányzati rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a prostituáltaknak az Alaptörvény I. cikkében, XII. cikkében és XV. cikkében foglalt alapvető jogait sérti, hogy a támadott rendelet következtében az adott településen, illetve annak nagy részén lényegében egyáltalán nem nyújthatnak szexuális szolgáltatást.

Állítja: a rendelet ellentétes a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mivel a támadott rendelet a szexuális szolgáltatás nyújtását - a törvény céljával ellentétesen - lényegében a település túlnyomó részén megtiltja, amely szabályozás a gyakorlatban a szexuális szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenység teljes tilalmát eredményezi.

Álláspontja szerint a vonatkozó hazai és nemzetközi jogi szabályozás az önkormányzatok kötelezettségévé teszi türelmi zónák kijelölését, ugyanakkor türelmi zónát egyetlen önkormányzat sem jelölt még ki, ellenben védett övezet önkormányzat általi kijelölésére rendszeresen sor kerül.
 

***

Az Alkotmánybíróság  megállapította:

- Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.

- A Tv. 10. §-a kimondja, hogy tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhívni, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadni. A védett övezet kijelölésétől kezdve ez a szabály mindenkivel szemben hatályosul.

- A 2014. május 15-én hatályba lépett Ör. ellen a 2015. november 6-án benyújtott alkotmányjogi panasz elkésett, ezért azt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján is – vissza kell utasítani.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3185/2015.)


Védett övezet kijelölése szexuális szolgáltatás nyújtásával összefüggésben. II.

Dabas Város Önkormányzat Képviselő-testületének az egyes, a város közigazgatási területén található közterületek védett övezetté nyilvánításáról szóló 9/2004. (II. 16.) számú rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a prostituáltaknak az Alaptörvény I. cikkében, XII. cikkében és XV. cikkében foglalt alapvető jogait sérti, hogy a támadott rendelet következtében az adott településen, illetve annak nagy részén lényegében egyáltalán nem nyújthatnak szexuális szolgáltatást.

Az indítványozó a támadott rendelettel összefüggésben jogszabályba ütközést is állít, álláspontja szerint a rendelet ellentétes a Jat. 2. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményével, figyelemmel a rendelet címzettjei, vagyis a prostituáltak által a védett övezet határának tényleges beazonosíthatóságának kérdésére. Állítja továbbá: a rendelet ellentétes a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mivel a támadott rendelet a szexuális szolgáltatás nyújtását - a törvény céljával ellentétesen - lényegében a település túlnyomó részén megtiltja, amely szabályozás a gyakorlatban a szexuális szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenység teljes tilalmát eredményezi. Álláspontja szerint a vonatkozó hazai és nemzetközi jogi szabályozás az önkormányzatok kötelezettségévé teszi türelmi zónák kijelölését, ugyanakkor türelmi zónát egyetlen önkormányzat sem jelölt még ki, ellenben védett övezet önkormányzat általi kijelölésére rendszeresen sor kerül.
 

***

Alkotmánybíróság  megállapította:

- Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.

- A Tv. 10. §-a kimondja, hogy tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhívni, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadni. A védett övezet kijelölésétől kezdve ez a szabály mindenkivel szemben hatályosul.

- A 2014. május 15-én hatályba lépett Ör. ellen a 2015. november 6-án benyújtott alkotmányjogi panasz elkésett, ezért azt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján is – vissza kell utasítani.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3184/2015.)


Adóügyben hozott közigazgatási határozat

A Kúria Kfv.V.35.368/2014/9. számú, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.26.867/2013/32. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az adóhatóság az indítványozó terhére 7 000 000 Ft adókülönbözetet, 324 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést, 3 500 000 Ft adóbírságot, valamint 640 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg,  Az indítványozó a Miskolci Közigazgatási  Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól az eljáró adóhatóságok határozatainak megsemmisítését kérte, a bíróság azonban a keresetét elutasította, fellebbezése után a Kúria a bíróság döntését hatályában fenntartotta.

Az indítványozó panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, 28. cikkének, valamint XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította. Előadta: hogy a Kúria tévesen feltételezte azt, hogy adókülönbözet állt fenn, holott ő a perbelivel azonos összegű számlát fogadott be a másik gazdasági társaság részéről, emiatt nem keletkezett adóhiány. Ez méltánytalan és tisztességtelen helyzetet eredményez, ami ellentétes az Alaptörvény szellemiségével („Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.”). Állította: a hatósági és bírósági döntések sértették az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított, tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mert „egy érdemi következmények nélküli könyvelői mulasztás miatt őt anyagilag teljesen lehetetlen teljesen lehetetlen helyzetbe” sodorták. Hangsúlyozta továbbá: sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga is, mert jogos pénztulajdonától fosztották meg, a Kúria merev, szó szerinti jogértelmezése pedig az Alaptörvény 28. cikkével is ellentétes.
 

***

Az Alkotmánybíróság döntéseiben következetesen érvényre juttatja azt az álláspontot, hogy „A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz […] nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható.” Ebből kifolyólag az Alkotmánybíróság nem foglalkozhat érdemben önmagában azzal, hogy az eljáró hatóságok, illetve bíróságok hogyan értelmezték és alkalmazták az általuk és az indítványozó által hivatkozott jogforrásokat. Ez csak akkor tartozna az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ha a kérdéses jogalkalmazás-jogértelmezés az Alaptörvényt sértené, erre vonatkozólag azonban az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolást hiánypótlásra való felhívás ellenére sem terjesztett elő.

Mindezen körülményekre és érvekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem mutat rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ennél fogva nem felel meg az Abtv. 29. §-ának ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2907/2015.)


Munkaviszony jogellenes megszüntetése

A Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzés és a Kúria Mfv.I.10.488/2014/6. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó lelkészként működött a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyháznál, mely 2010-ben megszüntette a munkaviszonyát. Pert indított, mely során az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg a munkaviszonya, és az egyházat kártérítés megfizetésére kötelezte. A másodfokú határozat azonban a pert megszüntette arra hivatkozással, hogy nem a magyar munkajog szerinti jogviszony keletkezett, hanem lelkészi jogviszony, amelyre a kánonjog szabályai irányadók, ezért jogorvoslati lehetőségre a magyar jog szerint nincsen lehetőség. A Kúria a másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott határozatok megsértették az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz való jogát, a XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a XXV. cikk szerinti panaszhoz való jogát, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz, és a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogát. 
 

***
 

Az Alkotmánybíróság  szerint az indítványozó a jelen ügyben sem a Kúria eljárásával, sem az végzésének tartalmával kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvényellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved, illetve részben – a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.630.842/2014/4. számú végzése tekintetében – elkésett. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2267/2015.)