– Az egyháznak felelősséget kell vállalnia a társadalomért – közölte Tomka Miklós, vallásszociológus, az egyház szociális tanításáról rendezett hétvégi konferencián. Előadásában ismertette, hogyan alakult a katolikus álláspont az utóbbi évszázadokban a társadalommal és az emberiség fejlődésével kapcsolatban. Az 1891-es Rerum novarum kezdetű pápai enciklika fordulópontot jelentett, hiszen egyértelművé tette, hogy a vallás nem magánügy, hanem közösségi tevékenység, a katolikus egyháznak pedig szót kell emelnie társadalmi kérdésekben – fejtette ki Tomka Miklós.

A Rerum novarum elutasította a forradalmi szocializmust és a versenyközpontú liberalizmust, valamint egyértelművé tette: nem az állam, s nem is a gazdaság, hanem maga az ember a végső mérce – szögezte le. Szerinte ennek alapján akár politikai ügyekben is hangoztatnia kell a tanítása szerinti véleményét, amelyet sokan manapság sem néznek jó szemmel. Újabb mérföldkőnek nevezte a hatvanas években tartott második vatikáni zsinatot, amely közelebb hozta az egyházi hagyományt a természettudományokkal. Tomka Miklós szerint nem olyan egyszerű manapság optimistának lenni, a kereszténység tanítása szerint azonban, mivel minden Isten akaratából történik, bizakodva kell a jövőbe tekintenünk.

Sztirlich Ágnes, a csaknem százéves Szociális Testvérek Társaságának rendfőnöknője inkább napjainkról beszélt, egyebek között arról, hogy az elidegenedés folyamatát éljük, szétesett a társadalom. A szélsőséges liberalizmus terjedésével a társadalom alapjai mennek tönkre, rendülnek meg, aminek egyik kirívó példája a család intézményének elhatalmasodó válsága. A globalizmus tulajdonképpen a katolicizmus egy modern formája, azzal a lényeges különbséggel, hogy Isten helyére a liberálisok szerint a mindenhatónak beállított tőke került.

Forrás: Magyar Hírlap