A Ferences Sajtóközpont tájékoztatása szerint Károlyi Bernát az első világháborúban ferences tábori papként vett részt. Azt követően ferences templomokban szolgált, amikor pedig a rendtartomány beindította a kínai missziót, ennek lett a vezetője. Emellett előadásokat tartott és pénzt gyűjtött a távol-keleti magyar misszió fenntartására.  

Kitértek arra, hogy Károlyi Bernát 1940-től a kecskeméti ferences rendházban házfőnökként tevékenykedett, a nevéhez fűződik a kecskeméti zsidóság mentése, mert dacolva az állami rendelkezésekkel, nem mondott fel a kolostor földszinti üzlethelyiségeit bérlő zsidóknak. Megkeresztelte, illetve hamis dokumentumokkal segítette őket, majd egyeseket ferencesnek öltöztetve bújtatott. Zsidómentő tevékenységéért a magyarországi rabbikar a holokauszt 60. évfordulóján emlékfát ültetett tiszteletére a kecskeméti ferences templom kertjében.  

Károlyi Bernát az összegzés szerint segítette a délvidéki menekülteket is, és a kommunista diktatúra embertelenségei ellen felemelte a szavát; 1945 júliusában néhány napra be is börtönözték. A Barankovics-párt színeiben 1947-ben országgyűlési mandátumot szerzett, amelyről azonban lemondott más javára. Amikor Kecskeméten politikailag lehetetlenné vált a helyzete, a rend Pasarétre nevezte ki házfőnöknek. Itt a gyermekek támogatásáról vált ismertté; bátorította őket, hogy a hitoktatás fakultatívvá válása után is járjanak hittanórákra.  

Mint hozzátették, a szerzetest egy ilyen témában elmondott prédikációja után hurcolták el 1949 adventje idején. Vallatás közben megkínozták, és koncepciós perben börtönre ítélték. Károlyi Bernát a súlyos bántalmazások következtében 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban. Jeltelen sírba temették, hamvait máig nem sikerült azonosítani.