Ez az egész kérdés egy nagyon furcsa ügy. Hogy érthető legyen, vonatkoztassunk el a konkrét szereplőktől. Vonatkoztassunk el az Egyesült Államoktól, vonatkoztassunk el Vida Ildikótól, a NAV-tól, mindenkitől. Van egy entitás – bármi is legyen az –, amelyik megvádolja, mondjuk szerkesztő urat azzal, hogy orvhorgász.
kdnp.hu
Mire a szerkesztő úr azt mondja, hogy na de kérem, hát van horgászengedélyem, mindig betartottam a szabályokat, mondják már meg, hogy hol loptam halat, mikor loptam halat, milyen halat loptam. És erre azt mondják, hogy nem, de szerkesztő úr orvhorgász. És akkor a gyerek azt hallja az iskolában, hogy na, már neked is halszagod van, mint apádnak. Mész az utcán, és összekacsintva azt mondja a szembejövő ember, hogy nem tudna egy kis belsőséget hozni a halászléhez ár alatt? Embereknek a legalapvetőbb becsületébe vágó vádakat hoznak fel.Egy jogállamban mégiscsak van olyan, hogy az ártatlanság vélelméhez való jog.
És komolyan kérdezem: a közismerten feddhetetlen román belpolitikában ilyen nem volt, vagyhogy a másik végét mondjam az EU-nak, Görögországot, ott föl sem merül a korrupciónak a lehetősége,ott nem vádoltak meg senkit. Vagy mondjuk Ukrajnában fel sem merült, hogy az ukrán szereplők között esetleg lehet korrupt ember. Ki az, aki korrupt ebben az egész világban? Vida Ildikó.
Goodfriend úr szerintem szereptévesztésben van. Egyfajta gardedámként viselkedik, aki a pajkos és némileg neveletlen gyerkőcét megpróbálja az általa vélt jó útra terelni. Én azt gondolom, hogy amit ő csinál, az nem egy diplomatára jellemző stílus, hanem inkább valami fajta gardedám szerep.
Nekünk nem érdekünk az Egyesült Államokkal élezni ezt a ténylegesen létező konfliktust. Remek ötletek vannak a tekintetben, hogy hogyan kellene odamondogatni az amerikaiaknak. És ez jó? Magyarországnak ez jót tesz? Nyilván nem. A másik oldal azt mondja, hogy ne törődjünk az önbecsülésünkkel, ne törődjünk a magyar állampolgárok becsületének a védelmével, a szuverenitásunkkal. És ez jó? Nyilván nem.
A radikális oldal ott téved, hogy úgy gondolja: a nemzeti érdek a magyar érdekeknek az asztalverős képviselete. De ugyanakkor az is nemzeti érdek, hogy a világ legerősebb országával rendezett kapcsolataink legyenek. A szocialisták önfeladó módon azt gondolják, mindegy, hogy mi a nemzeti érdek, a lényeg az, hogy jó fiúk legyünk.
Azért mégis csak az a felállás kezdetektől fogva, hogy a jobboldal volt Amerika-barát, és a kommunista oldal volt szovjetbarát. Most valahogy a baloldal vezetői ultra-atlantisták lettek, hozzáteszem, a szavazóik – a régi elvtársak – nem feltétlenül követik ezt a mentalitást. Tehát Amerika-ellenesség van a kommunista gyökerű baloldal egy részéről és a szélsőjobb részéről. A polgári szavazók meg általában Amerika-barátok voltak. Az a problémaGoodfriend úrral, hogy a szereplése egyre inkább Amerika-ellenességet kelt a polgári középosztályban.
Oroszország vonatkozásában pedig: Oroszország Európa része, gondoljunk Dosztojevkszkijre. Az európai keresztény kultúrkör része, ahogy II. János Pál pápa mondta: Európa két tüdővel lélegzik, a nyugati kereszténységgel és az ortodoxiával. Az euroatlanti világon belül vagyunk – hála a jó Istennek bent vagyunk a NATO-ban és az Európai Unióban –, de az érdekünk az, hogy legalább a kultúrkörünkön belül inkább a kapcsolatokat erősítsük, és ne a szembenállást.
Az orosz–ukrán konfliktus sem egy fekete-fehér történet. Nekünk a józan ész alapján létfontosságú, hogy bent vagyunk a NATO-ban és bent vagyunk az Európai Unióban. Nem véletlen, hogy Antall József idején elsőnek ismertük el a független Ukrajnát. De ha az Egyesült Államok támogatásával Koszovóban lehetett önrendelkezés, függetlenül attól, hogy mit mondott a jugoszláv vagy a szerb alkotmány, akkor a Krímbe miért nem lehet önrendelkezés? De most ezekbe a kérdésekbe ne menjünk jobban bele, mégpedig azért ne, mert el szeretném kerülni azt a számunkra sehova se vezető vitát, hogy mi most ukránpártiak vagy oroszpártiak vagyunk. Az a helyzet, hogy mi magyarpártiak vagyunk. Az viszont szenvedélyesen. És ebből kifolyólag, miután magyarpártiak vagyunk, legitim dolog, hogy a magyar érdekeket képviseljük.
A helyzet az, hogy a Magyarország elleni támadások mögött a magyarországi ellenzék áll, egyébként nem is palástolt módon. Errecsatlakoznak fel, illetve eleve ők tüzelik őket Brüsszeltől Washingtonig, nemcsak politikai szereplők, hanem üzleti szereplők is, akik valamiért ellenérdekűek a mostani kormánnyal. Ha egy szlovák fölállna, és azt mondaná, hogy vegyenek el pénzt Szlovákiától, az a szlovák képviselő nem merne többet hazamenni Pozsonyba. Egy román Bukarestbe. Nekünk olyan ellenzék jutott, amelyik a magyar érdekekkel ellentétes érdekeket szolgál ki – tudva, tudatlanul – azért, hogy valamifajta politikai hasznot próbáljon szerezni. Ez különben a magyar történelemben gyökeredzik,gondoljunk a labanc világra, vagy például a Kádárra, aki mégiscsak szovjet tankokon jött ide. Tehát miután Magyarországon x-szer veszítik el a választásokat, sanszuk sincsen, hogy választást nyerjenek,ezért most – ugye szovjet tankokon nem tudnak jönni, de – különböző gazdasági és politikai érdekcsoportok külső támadásával próbálnak pozíciót fogni a magyar belpolitikában. De ez egy kuruc nép: ha piszkálnak minket kívülről, akkor összezárunk.
(Semjén Zsolt a HírTV– P8 című műsorában, 2014. november 8-án. – Szerkesztett, rövidített szöveg)
