Nagycsütörtök délelőtt az úgynevezett krizmaszentelési misével kezdődtek meg a Vatikánban a nagyheti szertartások. XVI. Benedek a Szent Péter-bazilikában megáldotta a betegek és keresztelendők olaját, illetve a bérmáláskor használt krizmát.

Szentbeszédében a katolikus egyházfő elítélte a vallás nevében gyakorolt erőszakot, ahogy fogalmazott: „Krisztus nem a kard, hanem a kereszt által győz. Krisztus keresztje az erőszakra mondott nemet fejezi ki”.

A pápa egyúttal felszólította a keresztényeket, hogy legyenek törvénytisztelő állampolgárok, mert az a béke alapja, de ne fogadják el, ha az állam az igazságtalanságot a jog szintjére emeli. Példaként az abortuszt, az ártatlan, meg nem született gyerekek megölését említette.

A katolikus egyházfő este a Lateráni Szent János-bazilikában Krisztus utolsó vacsorájának emlékére tart misét, amelyen a hagyomány szerint elvégzi a lábmosás szertartását.

A keresztények legnagyobb ünnepe idén egybeesik a zsidó húsvéttal, a pészahhal. A hívek az elmúlt hetek összetűzései miatt a jeruzsálemi siratófalnál szigorú biztonsági intézkedések közepette imádkoztak.

A papság és az Oltáriszentség ünnepe

Nagycsütörtökön az Oltáriszentség és az egyházi rend, a papság megalapítását ünnepli a Katolikus Egyház. Délelőtt a püspökök egyházmegyéjük papjaival együtt miséznek a székesegyházakban.A nagycsütörtök esti szentmise elején, a dicsőítést követően elnémul az orgona, a templomok csengői és harangjai is elhallgatnak a nagyszombati vigília szertartásáig: úgy tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. Jézus az utolsó vacsorán, szeretetének végső jelét adva, megmosta tizenkét apostola lábát. Az önmagát teljesen kiüresítő Urat követve az esti szentmise főcelebránsa sok helyütt megmossa tizenkét hívő lábát.

A hagyományos olajszentelési misén a főpásztorok megszentelik a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság a szertartás keretében megújítja a szenteléskor tett ígéreteit.

Liturgikusan a nagycsütörtök délelőtti krizmamisében mutatkozik meg legerőteljesebben a papi rend szentsége, amit az is jelez, hogy ezen a misén azokban az időkben is koncelebráció volt, amikor általában az egyházra nem volt jellemző az együttmisézés.

A szent három nap első estéjén minden templomban szentmisével emlékeznek arra, hogy Jézus az utolsó vacsorán megalapította az Oltáriszentséget. A húsvéti ünnepkör, és ezzel a nagycsütörtök szertartása is a zsidó pészahra épül, amelyen Izrael lakói az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték. Jézus az utolsó vacsorán megújította ezt a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

Jézus a halált saját halálával győzte le, amelyet az utolsó vacsorán elővételezett azzal, hogy kezébe vette a kenyeret, megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Amikor ugyanis húsvétkor meghalt a kereszten, a kenyérhez hasonlóan ő is megtöretett, hogy szétoszthassa önmagát.

A nagycsütörtök esti szentmise elején, a dicsőítést követően elnémul az orgona, a templomok csengői és harangjai is elhallgatnak a nagyszombati vigília szertartásáig: úgy tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. Jézus az utolsó vacsorán, szeretetének végső jelét adva, megmosta tizenkét apostola lábát. Az önmagát teljesen kiüresítő Urat követve az esti szentmise főcelebránsa sok helyütt megmossa tizenkét hívő lábát.

Az utolsó vacsorán vett búcsút Jézus tanítványaitól, hiszen ezt követően fogták el. Az elfogatásra és Jézus ruháitól való megfosztására emlékeztet a nagycsütörtöki liturgia az oltárfosztással: a szentmise végén minden díszt eltávolítanak az oltárról, és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Az oltárfosztás után az Egyház éjszakai virrasztással osztozik Krisztus szenvedésében és lelki tusájában, amelyet az Olajfák hegyén elszenvedett. A jézusi szenvedésre figyelmeztet az is, hogy nagycsütörtök estétől húsvétig a Katolikus Egyház nem mutat be szentmisét.