Kamarás István előadásában a keresztény emberkép leírásához, miben voltának megismeréséhez a jézusi, a történelmi, illetve a természet és társadalomtudományi forrásokhoz fordult. Beszédében kitért az istenképmás ember fogalmára, igyekezett rávilágítani olyan tulajdonságokra, melyek feltétlenül hozzátartoznak a keresztény emberképhez. Ilyen volt például a szeretet, amelynek előfeltétele a helyes önértékelés, a realitásérzék, és az, hogy szeretetünk ne puszta vonzalmakra irányuljon - fogalmazott. Kiemelt szerepet adott továbbá a derűnek, humornak, a felelősségnek, amely egyfelől felelősség mások és önmagunk iránt, másfelől, egy kis szójátékkal élve, megfelelő felelet adás az élet próbatételeire, nagy kérdéseire, illetve tovább folytatva a szójátékot, fél, mint feleség, felebarát, azaz az ember mint társas lény, és ennek fontossága. Összességében, az ember eszményét egy önreflexív lényként írta le az előadó. 

Beran Ferenc, ahogy ő fogalmazott, „provokatív című” előadása kezdetén kiállt az etika, azon belül is a keresztény etika létjogosultsága mellett. Később a jézusi etikáról, törvényekről beszélt, melyek nem rendelkeztek új tartalommal, hanem új megvilágításba helyezték a korábbi etikai normákat. Például az értéket védő törvényeket - természetesen itt nem materiális értelemben van szó az értékről, hanem, mint az ember kiteljesedéstét segítő norma – nem teherként, hanem ajándékként láttatja az emberekkel. De ilyen a kettős szeretet parancsa is, mely az emberek szeretetét isten szeretetének előfeltételévé teszi – jegyezte meg Beran. Ezekután az értékek helyes felismeréséről szólt, illetve arról, hogy valóban a személy lenne-e az etikai alapértékek végső formája?

Forrás: gondola.hu