A Szentatya az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszéde
Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Múlt vasárnap a liturgia szemünk elé állította Jézust, akit megkísértett a sátán a pusztában, ő azonban győzött a kísértés felett. Ezen evangélium fényében ismét tudatosítottuk, hogy bűnös emberek vagyunk, de tudatosítottuk a rossz feletti győzelmet is, amely isten felkínál mindazoknak, akik rálépnek a megtérés útjára és Jézushoz hasonlóan az Atya akaratát akarják megtenni. A nagyböjtnek ezen második vasárnapján az egyház megmutatja nekünk a megtérés útjának célját, vagyis a részesedést Krisztus dicsőségében, amely az ő arcán, Isten engedelmes, értünk meghalt és feltámadt szolgájának arcán ragyog.

A mai evangéliumi szakasz a színeváltozás eseményét beszéli el, amelyet Jézus nyilvános működésének csúcspontjára helyez. Jézus Jeruzsálem felé tart, ahol beteljesednek majd az „Isten szolgájáról” szóló jövendölések, és ahol Jézus végbeviszi megváltó áldozatát. A tömeg nem értette ezt: az emberek, látva, hogy olyan messiásról lehet szó, aki nem felel meg földi várakozásaiknak, elhagyták. Mert azt gondolták, hogy a messiás majd megszabadítja őket a rómaiak uralmától, olyan messiást akartak, aki felszabadítja hazájukat, ezért Jézus perspektívája nem tetszik nekik, és el is hagyják őt.

Az apostolok sem értik a szavakat, amelyekkel Jézus meghirdeti, hogy küldetése szenvedéssel, dicsőséges kínszenvedésével fog végződni. Nem értik! Jézus akkor úgy dönt, hogy előre megmutatja dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a húsvét után rá váró dicsőséget, hogy megerősítse őket a hitben és bátorítsa őket, hogy kövessék őt a próbatétel és a kereszt útján. És így, egy magas hegyen, imádságba merülve (színében) átváltozik előttük: arca és egész lénye fényárban úszik. A három apostol megrémül. Felhő takarja be őket, és a magasból – ahogyan Jézus megkeresztelkedésekor is történt a Jordánnál – az Atya hangja hallatszik: „Ez az én szeretett fiam, hallgassátok!” (Mk 9,7).

Jézus a Szolgává lett Fiú, akit azért küldött az Atya a világba, hogy a kereszt által megvalósítsa az üdvösség tervét, hogy üdvözítsen mindnyájunkat. Mivel teljesen elfogadta az Atya akaratát, ez tette lehetővé, hogy emberségén keresztül átragyogjon Istennek, a Szeretetnek a dicsősége.

Jézus ekképpen az Atya tökéletes ikonjaként, dicsőségének kisugárzásaként tárja fel magát. Ő a kinyilatkoztatás beteljesedése; ezért jelenik meg az ő átváltozott alakja mellett Mózes és Illés, akik a törvényt és a prófétákat képviselik, s ezáltal azt üzenik, hogy minden Jézusban végződik és benne kezdődik el, az ő szenvedésében és megdicsőülésében.

A tanítványok – velünk együtt – ezt az utasítást kapják: „Hallgassátok!” Hallgassátok Jézust! Ő a Megváltó, kövessétek! Jézust hallgatni ugyanis azt jelenti, hogy elfogadjuk, magunkba fogadjuk a húsvéti misztérium logikáját, útnak indulunk Jézussal együtt, hogy életünket másoknak adott ajándékká alakítsuk, engedelmesen követve Isten akaratát, belső szabadsággal, elszakadva az e világi dolgoktól. Más szóval késznek kell lennünk másoknak odaadva „elveszíteni életünket” (vö. Mk 8,35), hogy minden ember üdvözüljön: így találkozunk majd az örök boldogságban! Jézus útja mindig a boldogsághoz vezet minket, ne felejtsétek el! Jézus útja mindig a boldogsághoz vezet minket! Közben mindig ott lesz a kereszt, a megpróbáltatások, de végül a boldogsághoz vezet minket! Jézus nem csap be minket, megígérte nekünk a boldogságot, és meg is adja, ha az ő útjain járunk!

Péterrel, Jakabbal és Jánossal ma mi is menjünk fel a színeváltozás hegyére, időzzünk ott, szemléljük Jézus arcát, hogy befogadjuk üzenetét, és saját életünkre alkalmazva megvalósítsuk azt, hogy a Szeretet minket is átalakítson! A szeretet ugyanis mindent át tud alakítani. A szeretet mindent átalakít! Hiszitek ezt? [Igen!] Úgy hallom, nem igazán hiszitek [mondja viccelődve]. Hiszitek, hogy a szeretet mindent átalakít? [Még hangosabban: Igen!] Ez már szépen hangzik! Támogasson bennünket ezen az úton Szűz Mária, hozzá fordulunk most az úrangyala elimádkozásával.

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Sajnos továbbra is drámai hírek érkeznek Szíriából és Irakból, erőszakról, emberek elrablásáról, keresztényekkel és más csoportokkal szembeni visszaélésekről szólnak a hírek. Szeretnénk biztosítani mindazokat, akik elszenvedik ezeket, hogy nem feledkezünk meg róluk, mellettük állunk, és folyamatosan, erősen imádkozunk, hogy minél hamarabb véget érjen ez a tűrhetetlen brutalitás, amelynek áldozataivá váltak.

A római kúria tagjaival együtt erre a szándékra ajánlottam fel pénteken a lelkigyakorlat utolsó szentmiséjét. Ugyanakkor kérek mindenkit, hogy lehetőségéhez képest segítsen azokon, akik most megpróbáltatásokat szenvednek el, nem egyszer pusztán vallott hitükért. Imádkozzunk ezekért a testvéreinkért, férfiakért és nőkért, akik hitükért szenvednek Szíriában és Irakban… Imádkozzunk csendben…

Venezueláról is szeretnék megemlékezni, ahol kiújultak az összetűzések. Imádkozom az áldozatokért, különösképpen azért a fiúért, akit néhány napja San Cristobalban öltek meg. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, tartsa tiszteletben minden ember méltóságát és az emberi élet szent voltát, bátorítok mindenkit a közös úthoz való visszatérésre az ország java érdekében: teremtsetek lehetőséget az egymással való találkozásra, az őszinte és építő párbeszédre! A coromotói Szűz Mária anyai közbenjárására bízom azt a kedves nemzetet.

Szívből köszöntelek mindnyájatokat: családokat, plébániai csoportokat, társulatokat, köszöntök minden Rómából, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokot.

Köszöntöm a San Franciscóból, Kaliforniából érkezett híveket és a Formentera szigetén lévő plébániák fiataljait.

Köszöntöm a Fontaneto d’Agogna-i és a montellói csoportokat, a tassullói tűzoltókat és a zambanai gyerekeket.

Szívből köszöntöm a páviai papnövendékeket, rektorukkal és a spirituális atyával együtt. Most fejezték be lelkigyakorlatukat, és ma utaznak haza egyházmegyéjükbe. Imádkozzunk értük és minden papnövendékért, adja meg Isten nekik a kegyelmet, hogy jó papok legyenek!