Lovagi játékok, a Ferrum és a Mesebolt Bábszínház előadásai, a Zsivány Zenekar produkciója, valamint több koncert színesítette az idei Szent László-napot vasárnap Szombathely keleti városrészén, Zanaton. Puskás Tivadar köszöntötte az ünneplők népes seregét.

Pápai Prelátus Úr! Polgármester Úr! Tisztelt Zanatiak! Tisztelt Ünneplők!  Hölgyeim és Uraim!

15 éve a Zanati Kulturális Egyesület és a Zanati Római Katolikus Egyházközség úgy határozott, hogy a település búcsújakor közösen megünneplik Szent László királyt. Hagyomány lett, becsülendő és követendő hagyomány.

Egy közösség akkor tud alkotni, ha tagjainak van példaképe, vannak közös értékeik, van erkölcsi tartása. Szerencsés e közösség, szerencsés Zanat, hiszen Szent László az előbb felsoroltaknak megfelel, példakép, követendő értékeket hordozott.

A csábításnak nem tudok ellenállni, s néhány részletet elmondok a nagy király életéből.

Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.

A Magyar Királyság első századában Szent István 38 éves uralkodása után viharos évek, évtizedek jöttek. A következő 39 évben 7 uralkodó váltotta egymást. Megosztottság volt, vetélkedés és acsarkodás. Hol Bizánchoz, hol a Pápához, hol a német császárhoz kívánták vezetni az országot, a „szentistváni” életművet hellyel-közzel követték csak az utódok. A hatalom megszerzése volt a fő cél, az ország lakói megsínylették e kort.

1077-ben került a Haza élére Szent László király. Hallgassuk, mit ír a krónikás: 1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát, ,,mert csak békességet kívánt – mint a krónikás írja –, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa meg''. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt'', mivel ,,Magyarországot meggyarapította.'' Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meghódítása. De erre nézve is megjegyzi a krónikás: ,,Ezt a király nem kapzsiságból cselekedte, hanem azért, mert a királyi törvény szerint őt illette az örökség'', lévén a megözvegyült királyné a magyar király testvére.

Szent László külpolitikájában követte Szent Istvánt, VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalára állt. Elkezdte, majd utódja, Kálmán király fejezte be a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszer kiépítését. Somogyvárott bencés kolostort, Váradon, Gyulafehérváron templomot épített, a váci székesegyházat befejezte. István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket.

Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy elorzott, fölakasztották.

Közismert volt László vendégszeretete. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.

Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra.

Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.

A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovas szobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását, amely – az ének szerint – ,,fénylik, mint a nap, ragyog, mint az arany: Nem elégszik senki tereád nézni.'' Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor László'' lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: ,,Szent László, segíts!'' 1684-ben, a törökök elleni fölszabadító háború idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél ,,fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt'', tehát tisztelete még akkor is elevenen élt!

Vajon miben volt a varázsereje? Talán Prohászka Ottokár fogalmazta meg legkifejezőbben: ,,A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté... A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.''

Mit üzen nekünk, mai magyaroknak a Szent László király? Hitet és rendet! Törvényt és törvényességet! Igazságot és kérlelhetetlen következetességet!

Magyarságot és történelmi tisztánlátást! Itt az ideje már, hogy ezek az értékek képezzék Magyarország hivatalos értékeit is! Legyen vége az igazságtalanságnak, a hamis példaképeknek, a céltalan megszorításoknak! Legyen végre böcsület, s legyen emberhez méltó, a gyarapodást lehetővé tevő és szolgáló munka!

Köszönöm, hogy itt, Zanaton emlékezhettem Szent Lászlóra! Köszönöm, hogy szólhattam arról a magyar királyról, aki összetartja e hazát, bizakodást és erőt sugároz!