• Párt
  • Történelem
  • Parlamenti Frakció
  • Fővárosi Frakció
  • „Ha az ember visszagondol Barankovics mély vallásosságára, elvi következetességére és politikai ítélőképességére, azt hiheti, hogy akik nevelték és tanították, mintha Széchenyi intelmeit követték volna, hogy mit kell egy politikus-növendék tudatába beoltani: hogy a szegényeket mindenekelőtt anyagilag kell felemelni, hogy reformot nem erőszakkal, hanem csak meggyőzéssel lehet tartósan megvalósítani, és hogy a magyarság sorsára döntő hatást gyakorolnak külpolitikai tényezők.”

  • „Barankovics Istvánnak nem voltak illúziói, de tudta, hogy állandóan készenlétben kell állni, mert soha nem lehet előre látni a világpolitikában bekövetkező fordulatokat. És hogy mennyire igaza volt, azt az 1956-os forradalom és az 1989-es változások bizonyították be.”

  • „Aki a tegnap politikai képleteihez köti hozzá közéleti gondolkodását, az a múlt börtönébe zárja be magát és soha sem fogja felszabadítani szellemét a jövendő szabad távlatai felé és a világnézeti politika jellegének és fontosságának megértésére. E tegnaphoz tapadók, e jelennel s jövővel szakítók, akikre a szó szoros értelmében ráillik, hogy jövőjüket már a hátuk mögött hagyták, a politika mibenlétével sincsenek egészen tisztában. A politika nem egyéb, mint az ember közéleti környezetének, együttélésének formálására irányuló gondolkodás és cselekvés. Közéleti környezetemet azonban végső soron aszerint formálom, hogy mi a véleményem az emberi személy, továbbá a család, a nép, a nemzet, az állam, az emberiség természetéről, hivatásáról, jogairól és kötelességeiről és egymáshoz való viszonyáról, egyszóval: mi a világnézetem.”

  • „Ha az állami főhatalom birtokosa még elvileg sem mindig a nép volna, akkor a népet sohasem illetné meg az államforma és a kormányforma megváltoztatásának joga, amit pedig a kétségbevonni nyilvánvaló képtelenség és igazságtalanság; továbbá ebben az esetben a kényszerű forradalmi változtatások, amelyeket az életfenntartó igények, az életösztönök hoznak létre, sohasem szilárdulhatnának érvényes és kötelező jogrenddé, hanem csak afféle kisegítő, átmeneti szükség-jogrenddé. Ha a nép nem volna az állami főhatalom eredeti birtokosa, akkor a nép jogszerűen sohasem szabadulhatna meg a létét fojtogató hatalomtól, ami végső soron szintén képtelen feltevés. Az élet joga, e természetjog, nyomósabb minden formalista legitimitásnál.”

  • „Nem vitatkozunk azokkal, akik a magyar államot és nemzetet csak az emberi ész és akarat egyéni vagy kollektív művének tekintik, de a mi szemléletünkben államunk és nemzetünk rangja sokkal magasabb, mert a természet és az Isten hitelesítő pecsétje van ráütve. Számunkra a nemzet nemcsak a mi egyetlen földi örökkévalóságunk; számunkra a nemzet nemcsak az a mulandóságot legyőző valóság, amely által a nemzettel egyidőseknek, az idő három dimenziójában élőknek érezzük magunkat, s létünk visszafelé a nemzet kezdeti koráig tágul és jövőnk a nemzet örökkévalóságában vész el. Számunkra ez a magyar állam és nemzet olyan valóság, amely a természetnek hatalmával bír és amelyen Isten teremtő gondolata fénylik. A magunk erején túl a természet és a Teremtő is igazolja létét.”

  •  
    „Belátható ideig – azt hiszem – azzal sem számolhat a kormány, hogy pusztán bel- vagy külföldi hitelműveletekkel fogja tudni előteremteni az esetleg emelkedő kiadások vagy kieső bevételek fedezését, illetve pótlását. A kormánynak tehát mindenekelőtt arra kell szeges gonddal ügyelnie, hogy a dologi és személyi kiadások ne emelkedjenek, hanem a takarékosság elveinek legszigorúbb szem előtt tartása útján egyenesen apasztassanak (Úgy van! Úgy van! a néppárton) és hogy új deficites jogügyekkel – legyenek azok bármilyen indokúak – az állam meg nem terheltessék. (Taps az ellenzéken.)”