Búcsú az egyik utolsó polihisztortól

Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, a KDNP országos választmányának elnöke napirend előtti felszólalásában a november 16-án elhunyt Gyurkovics Tibor, József Attila- és Kossuth-díjas íróra, költőre emlékezett. A kereszténydemokrata politikus szomorúnak nevezte, hogy még a közszolgálati televízió sem érezte kötelességének, hogy méltóképpen búcsúzzon a kivételes tehetségű alkotótól.

Latorcai János felszólalása:

„A világválság, belpolitikai küzdelmek közepette is van olyan más esemény, amelyről a Tisztelt Házban szólni kell.

Már két hete, hogy az örökkévalóságba távozott Gyurkovics Tibor. Nem túlzás azt állítani, óriást vesztett a nemzet.

Szomorú szívvel kellett megtapasztalni az azóta eltelt időben, hogy rövid hírszerű bejelentéseken és néhány kisebb lélegzetű emlékműsoron túmenően a média nem emlékezett meg méltóképpen róla, s különösen elkeserítő, hogy a közpénzből fenntartott fő-közszolgálati televízió is hallgatott. Ez azért is nagyon szomorú, mert Gyurkovics Tibor kivételes tehetségű alkotó volt, munkásságával elismerések sorát érdemelte ki. Az emberek csodálatát azonban nem a kitüntetései vívták ki, hanem művészete elementáris lendülete, kifogyhatatlan humora, életkedve.

Tanult szakmája szerint lélekbúvár volt, és valóban, minden idegszálával az emberi személyiség mozgását, a szellemi és lelki rezdüléseket figyelte. Ott tanulta meg, hogy a lényeg mindig belül van.

Súlyos egyéniség volt. Ízig-vérig a 20-ik század gyermeke, az utolsók egyike, akit polihisztornak nevezhettünk. Számtalan műfajban mozgott otthonosan, mindenben kiemelkedőt alkotva, félszáz kötetében az írott szó művészetének minden ágában letette névjegyét.

Gyurkovics Tibor – amint az Hernádi Gyula és Szeghalmi Elemér megfogalmazták – mai irodalmunk ritka értékeket felvillantó irodalmi öttusa bajnoka, modern pentatlonistája volt, aki napjaink bonyolult, sok tekintetben tisztázatlan világában mindig egyenesen előrelépett, és lírai hangvételével, művészi hitelességével a legérzékenyebben vallott a múltról és jelenről, a nagyvilágról, szűkebb hazánkról és nem utolsósorban magáról az emberről.

Páratlan élményt jelentettek az irodalomról szóló kávéházi összejövetelei, különösen, ha elválaszthatatlan barátjával, Hernádi Gyulával szerepelt. Mágusnak, az irodalom mágusának tartották. Verseiben és drámáiban nyomon követhető az emberi részvét fényereje, szenvedésvállalás és szeretet. Ahogy egyik vele készített interjújában fogalmazza: „volt bennem valami, ami mindig a vesztesek oldalára állított. A nyomorult emberek voltak kedvesek nekem, a Dosztojevszkij-figurák, a Miskin hercegek, a félkegyelműek, a búbánatosok az imádni való elesettek, a félszínészek, ez volt az a közeg, amiben én jól éreztem magam, nem is, hogy jól éreztem, akikért azt hittem, azt reméltem, hogy még tudok tenni valamit.”

Barátságot tartó, társasági ember volt, akit a női nem, a tisztaság, a szépség iránti különös tisztelet jellemzett. Lakása mindig egyfajta gyülekezőhelye volt a gondolkodóknak, íróknak, a művészeknek.

A közélet, a közügy kiemelten érdekelte, a nyilvánosságot is azért használta, hogy hallassa hangját, ha igazságtalanságokat észlelt.

Nyitott, befogadó szeretetre éhes, és mérhetetlenül éles nyelvű kritikus volt, nemcsak másokkal, de önmagával szemben is. Tudta, hogy a történelemben semmi sem szabályos, a történelem maga az ellentmondás. Mindig a tikok kulcsát, az emberi élet igaz célját kereste, talán ezért is vállalta nyíltan keresztényi elkötelezettségét. Mi kortársai abban a szerencsében részesültünk a sorstól, hogy olvashattuk, láthattuk, átélhettük személyiségének csodálatos varázsát, JELENLÉTÉNEK örökbecsű pillanatait, népének, nemzetének jövőjéért aggódó, a magyarság megmaradásáért mindig tenni kész művész megnyilvánulásait.

Most, amikor emlékezünk és fejet hajtunk, eddig nyomtatásban meg nem jelent Nemzet című versének egy részletével búcsúzzunk: „Ha lehet, és ha nem lehet, szeretni kell ezt az esett daliát, ezt a nemzetet. Szeretni, mindenekfelett”.

Ez a gyurkovicsi testamentum, melyet e gazdag életműből valamennyiünknek meg kell fogadnunk, különösen itt, a Tisztelt Házban.”

kdnp.hu

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!