Szól a dal: mit remélsz, mit remélsz… – Kérdeztük ugyanezt, Hoffmann Rózsától a parlament ülésének őszi nyitányán. Az oktatási tárcánál, Hiller és csapatánál, már-már rettegve emlegetett kereszténydemokrata harcos asszony, mint egy nagy álmodozó, válaszolta:

– Nemcsak remélem, hanem mát érzékelem is a közeledtét a változásnak, a megkönnyebbülésnek, amit Magyarország újjászületésének kezdete hoz el a most kezdődött politikai évadban. Megtisztulás, ismét felemelt fejek, kiegyenesedett gerincek, a minden porcikánkat besározó hazugság-áradat elapadása, hazánk (Szent István országa) újjáépítésének közös akarása – ezek azok az értékcölöpök, amelyek az egyre jobban közelgő országgyűlési választások eredményeképpen majdan megalapozzák javuló közérzetünket. És a felszabaduló lelki energiák megsokszorozzák majd a gazdasági teljesítményt is, tovább táplálva a reményt, hogy van esély az újjászületésre.

Addig viszont összeszorított fogakkal tovább kell állnunk a hatalmat átmenetileg birtokló erők romboló rohamait, és visszavernünk a támadások zömét. Mint az egri várvédők tették majd fél évezreddel ezelőtt, túlerővel, árulásokkal dacolva. És győztek. Most sem lesz másképp!