Azon már régóta senki sem lepődik meg, hogy a napirend előtti felszólalásokat, ha hallgatnák nem ritkán a sarki kocsmákban ülők is megirigyelnék. A héten a szocialista Korózs Lajos, a levitézlett Gyurcsány és Bajnai kormányának államtitkára, tízéves parlamenti múltját is felülmúlva, tett ki leginkább magáért. Vádjai alaposan fölvillanyozták a Tisztelt a Fidesz-KDNP  sorait, és a kormány válaszát tolmácsoló dr. Rétvári Bence válasza sem nyugtatta meg teljesen őket, mert még estébe hajlóan a folyosón is felháborodva emlegették. (Szónoklataikat szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózzuk.) KORÓZS LAJOS (MSZP): – Tegnap már nyilvánvalóvá vált, hogy a népellenes hatalom, amely ma Magyarországon regnál, korántsem olyan rendíthetetlen. Tegnap nyilvánvalóvá vált, hogy a fideszes pártállamnak már repedeznek a falai és előbb vagy utóbb rá fog dőlni azokra, akik kormányzati felhatalmazásukkal visszaélve hazánkat saját birtokuknak, szabadrablásnak, illetve a szabadrablás terepének tekintik.

– A népnek, bár egyenlőtlen pályán és torzító feltételekkel még van joga választani, viszont már nincs joga. Nincs joga, mert nincs lehetősége megismerni a tényeket, szegénységének okait, a kétharmad galád és öncélú társadalompolitikáját, és nincs lehetősége megismerni a létét, életét, jövőjét meghatározó alternatívákat és lehetőségeket sem.

– Az Orbán-rezsim, amikor felszámolta a köztársaságot és a demokráciát, úgy szervezte át az intézményeket, ezek közt a tájékoztatás és a média korábban szabad rendszerét is, hogy el tudja titkolni a lakosság elől kormányzati tevékenységének tragikus szociális következményeit. Következésképpen csak kevesek számára válhatott ismertté, hogy minden független elemzés, minden szociológiai felmérés a szegénység és a kiszolgáltatottság súlyos növekedését mutatja Magyarországon. Az Orbán-kormány tevékenységének következtében az elmúlt egy évben több mint százezer főve, négyéves regnálásuk ideje alatt pedig több mint félmillióval nőtt a szegények száma. Ma Magyarországon 3 millió 300 ezer ember él szegénységben és társadalmi kirekesztettségben. Ma Magyarországon a fiatalkorúak 43 százalékát fenyegeti szegénység és társadalmi kirekesztettség, és minden harmadik gyerek súlyos anyagi nélkülözések közepette él. Ezt hazudja a kormányzati propaganda Magyarország megújulásának.

– Szociológiai kutatások igazolják, hogy ma Magyarországon több mint négy és fél millió ember kell hogy megéljen a létminimumnál is kevesebb jövedelemből, de az Orbán-rezsim nem szégyell sikerpropagandát folytatni saját népe megtévesztésére. A 2010-es orbánista puccsot megelőzően a szociális piacgazdaság szellemét követő demokratikus kormányok idején soha nem nőtt ilyen brutálisan a szegények és a gazdagok közötti különbség. Soha nem nyílott ki ennyire a jövedelmi olló, és mindig kisebb és kisebb lett a társadalmi egyenlőtlenség. Az Orbán-kormány a gazdagok preferálásával a társadalom 90 százalékától folyamatosan elvett, és azt a 10 százalékot preferálta, amelyik őket szolgálja. Trafikot és földet, költségvetési támogatást és állami megrendelést, pályázati pénzeket és stadionokat, adócsökkentést és főhivatalokat kaptak politikai hűbéresek, vazallusok és kollaboránsok, miközben az ország lakossága vagy elmenekült ebből az országból, vagy egyre nehezebb körülmények között él.

– Nincs még Európában egy olyan ország, amelynek kormánya ilyen galád merényletet követett volna el saját népe ellen. Az egyik legújabb felmérésben összesen 35 kritérium alapján vizsgálták a társadalmi igazságosságot. Nem az a baj, hogy Magyarország meg sem közelíti az Európa élén haladó Svédországot vagy Finnországot. A baj az, hogy ezen a listán egyre hátrább szorulunk, és Európában ma már csak három ország van mögöttünk. A vállalkozók zsebére finanszírozott rezsicsökkentés a magánuszodák és garázsok fűtésköltségét jelentősen csökkenti, miközben százezreknél már régen kikapcsolták a villanyt vagy a gázt. Az Orbán-kormány alatt csökkent a munkanélküliek ellátása is, és a közmunka csak reklámcélokat és a statisztikák meghamisítását szolgálja.

– Képviselőtársaim! Önök is tudják, én is tudom, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Vukovich Gabriella teljesen méltatlan és szakmailag alkalmatlan a feladatainak ellátására. Miért nem váltják már le? Azt gondolják önök, hogy el lehet titkolni a szegénységi adatokat Magyarországon?

– Politikai kampányok idején az Orbán-kormány az emberekre és a polgárokra hivatkozik, és képes azt hazudni a szemükbe, hogy nincs megszorítás. Pedig minden intézkedésük fojtogató a szegény emberek számára, és ami pedig történetesen nem az, azt sem a kormányzati pénzekből, hanem jogsértő törvényekkel szentesített rablásból vagy a jövő feléléséből finanszírozzák, mint ahogy tették ezt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandolásával is.

+

RÉTVÁRI BENCE,  Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – A képviselő úr retorikájából 133 napnyi magyarországi történelmi szakasz jutott eszembe, akkor mondtak talán ilyen beszédeket, mint ön most. Azt a szellemet hozta ide vissza. Azt állítgatja a tegnapi nap eredményei alapján, hogy Magyarországon a Fidesz-KDNP-kormány csak 10 százaléknyi embernek kedvez. Nem volt a matematika a kedvenc tantárgyam, de, úgy látom, önnek sem. Hogy lehetséges az, az ön logikája, gondolkodása alapján, hogy csak 10 százaléknak jó az, amit ez a kormány tesz, amikor már a negyedik választást nyeri, úgy, hogy kétharmados felhatalmazása van  a parlamentben, és minden megyei közgyűlés Fidesz-KDNP-többséggel rendelkezik. Tehát mind az önkormányzati választásokon, mind pedig az országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP-t tüntetették ki a bizalmukkal az emberek leginkább.

– Képviselő Úr!  Ön a 2010-es választást orbánista puccsnak nevezi. Ez az ön demokráciával kapcsolatos felfogását jelzi és annak hiányosságait. Ha akkor a szocialisták csak egyetlenegy szavazattal többet kaptak volna, mint a Fidesz-KDNP, mert úgy ítélték volna meg a választók az előtte levő tevékenységüket, hogy erre méltók, akkor önök lehetnének kormányon. De nem  eggyel kaptak kevesebbet, hanem sok-sok százezerrel. Éppen ezért vagyunk mi kormányon.

– Az elmúlt négy év után, az idei választásokon immáron nemcsak az MSZP-vel szembeni csalódottságukról szavaztak az emberek, hanem most már a Fidesz-KDNP négyéves eredményét is értékelték, és szinte ugyanazt a felhatalmazást adták a Fidesz-KDNP számára. És van miről beszélnünk a teljesítmény kapcsán, hiszen azoknak az embereknek a száma akik dolgoznak, három és fél millióról 4 millió 122 ezer emberre bővült. Azok az emberek, több százezren, akiknek akár piaci munkahelye, akár közmunka munkahelye van az elmúlt évek politikájának következtében, bizonyára sokkal jobban értékelik ennek a kormánynak a működését, mint ön, aki talán ezt nem vette észre. Az ő számukra annál a 20-30 ezer forintos segélynél amit előtte önök kínáltak nekik megszégyenítő volt. Az átlag 70 ezer forintos közmunkabér, amit most kaphatnak viszont egy tisztes munkáért járó bér, és bízunk benne, hogy  előbb-utóbb magasabbra fog emelkedni azoknál, akik munkahelyet találnak.

– Képviselő Úr!  Ön azt állítja, hogy a Fidesz-KDNP el akarta titkolni vagy eltitkolja a szociális helyzetet különböző statisztikai adatok kapcsán. Kérem: nézze nagykorúnak Magyarország polgárait. Magyarország polgárai úgy döntik el, hogy az országban jól mennek-e a dolgok, hogy kimennek az utcára, beszélgetnek a barátaikkal, látják a saját helyzetüket, látják, hogy mennyit fizettek négy évvel ezelőtt a saját létfenntartási költségükre, mennyit kerestek, és látják, hogy most mennyit fizetnek a létfenntartási költségükre és mennyit keresnek. Ez alapján hozzák meg a döntésüket és nem a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján.

– Az emberek tapasztalják, hogy volt egy szocialista kormány, amely szabadon engedte a bankokat, nem próbálta őket kordában tartani, a devizahitelezés kapcsán sem Bajnai Gordon sem Gyurcsány Ferenc. Mi pedig elszámoltattuk a bankokat. Lesz, akinek negyedével, lesz, akinek harmadával csökken a törlesztőrészlete.

– A rezsicsökkentéssel pedig a megélhetési költségeket csökkentettük. Azért kellett a rezsicsökkentés politikájára lépnünk, hogy megóvjuk a magyar embereket a tömeges elszegényedéstől. Ez nekünk sikerült, akár ha a gyógyszerkasszát nézem, akár a tankönyvek árát, és több területen is. Ezzel azt a társadalmi problémát oldottuk meg, hogy a gazdasági válságban – ön is jól láthatja – csak nagyon kevés országban engedhetik meg a piaci munkáltatók, hogy emeljék a munkavállalóik bérét. Ezért mérsékeltük a személyi jövedelemadót, a tankönyvek árát, bevezettük a gyógyszerkasszát,  a családi típusú adózást, ezzel összességében négy és fél év alatt 800 milliárd forintot hagyunk a családoknál.