HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Hamarosan március 15-ét ünnepli az ország, azt az emléknapot, amely kiteljesítette azt a folyamatot, amelyet megelőzött a reformkor számos országgyűlése. Ezeken az országgyűléseken a nemzet nagyjai az ország jövőjéről, a polgári átalakulásról, a szabadságról vitatkoztak méltóképpen. Engem mindig fájdalommal tölt el, amikor a napirend előtti felszólalások és egyéb megszólalások kapcsán nem ezt a felelősséget érzem sokakban, hanem az egymásra mutogatást, a szűklátókörű haszonkeresést.

– Most egy olyan témával jelentkeztem, ami a jövőről a közös ügyeinkről szól: a családról és a gyermekekről, akiknek a sorsa természetesen egybefügg. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország ezen a téren még nincs igazán jó helyzetben. Az élve született gyermekek száma még nagyon alacsony, az úgynevezett születési, termékenységi ráta 1,34 százalékos, miközben 2,1 százalékra volna szükség ahhoz, hogy szaporodjon a nemzetünk.

– Az Alaptörvényünk megad minden lehetőséget a családok támogatására, úgy szól, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” Alaptörvényünknek ez a cikkelye teljes összhangban van az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikkével és számos nemzetközi dokumentummal. Ennek ellenére a helyzetünk még korántsem jó.

– 33 év alatt 800 ezer fővel fogyott a népességünk száma. 1970-ben közel 152 ezer gyermek született egy évben, 2013-ban már csak 88 689. Viszont elkeseredésre nincs okunk, mert a tendencia megfordult és növekvőben van. A 2013-as adattal szemben 2014-ben már 91 500 gyermek született, ami 3,2 százalékos javulást jelent, és a házasságkötések száma is 4,6 százalékkal nőtt. Ha ez a tendencia így folytatódik, akkor talán éppen a reformkor kezdetén megfogalmazott nemzethalál-vízióval nem kell szembenéznünk, hanem gyarapodni, élni és virágozni fog ez az ország.

– Szeretném, ha mindannyian tudnánk, látnánk és az ország lakosai is tudnák, mi minden intézkedést tett a kormányunk annak érdekében, hogy a családok gyarapodjanak, hogy a gyermekek száma növekedjék. Csak címszavakban említenék néhányat: a családi adókedvezményt, a gyed extrát, a pótszabadságot, a részmunkaidő kötelező igénybevételét, illetve kiadásának a kötelezettségét, az új babakötvényt, az Erzsébet-programot, a gyermekétkeztetés ingyenessé tételét mind több gyerek számára, a megnövekedett bölcsődei helyek számát, az óvodaépítést, a kötelező óvodáztatást, az ingyenes tankönyveket, amely most már a gyerekek több mint felére vonatkozik, az otthonteremtési programot, az úgynevezett CSOK-programot, és a nők 40 éves nyugdíjba vonulását. Nem volt még olyan kormány, amely ennyi mindent tett a családok és a gyermekek jövőjéért. A felsoroltak mind anyagi természetű intézkedések. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a családok és a gyermekek jóllakjanak. De szükség van ezenkívül komplex munkahely-teremtési programokra, a nők foglalkoztatásának kiszélesítésére és olyan családbarát környezetre, amelyben a család és a gyermek nemcsak a szavakban, hanem a tettekben is értékké válik.–- Mint mondtam, hamarosan március 15-ét ünnepeljük. Ezen a napon számtalan olyan program lesz szerte az országban, ahol családok, gyermekek, szülők, nagyszülők együtt szórakoznak. Március 15-én a hazafiság érzése mind fellángol bennünk. De jó, ha ezen a napon is, meg egyébként is emlékezünk a gyimesi pap bácsi szavaira, aki azt mondta, hogy nem az az igazi hazaszeretet megmutatója, hogy nemzetiszínű lobogók lengenek a szélben, hanem ahol pelenkák. Úgyhogy ezt kívánom a magyar nemzetnek, hogy sok pelenka lobogjon a magyar köteleken!