A Házszabály szerint csak országos ügyekben szabadna, illene napirend előtt szólni, – de ki mondja meg, mi számít annak, s mi nem, – elvégre mérlegelni csak az elhangzása után lehet. Alapszabály még: egy frakció, egy napirend előtti felszólalással bírhat, ideje maximum öt perc lehet.

Nem volt meglepetés, hogy a napirend előtti szónoklók ugyanazt egészen másként látták, másként értékelték. A kormánypártok táltoson ültek, a szebb jelen és a még szebb  jövő reményében új politikáról, cselekvő  hazafiságról, igazságos Magyarországról, új adórendszerről, új munkahelyekről, tisztességes bérekről, és általános fellendülésről  beszéltek,  az  ellenzék szerint viszont porhintés az egész, és percig sem hitték, hogy „szárnya nőtt a rozzant gebének”.

A KDNP szószólóinak listáját Harrach Péter, a Fideszét  Rogán Antal  vezeti. Az MSZP színeiben Tóbiás József villogott. Az LMP-ben Schiffer András , Szél Bernadett, a Jobbik soraiban pedig Balczó Zoltán és Mirkóczki Ádám ragadott legtöbbször mikrofont. 

 Független parlamenti képviselők a Házszabály alapján napirend előtt szót nem kaphattak, – így a Gyurcsány-Bajnai csapatnak  enyhe vigaszként Xenokrátészt történetét ajánlották: „Azt már megbántam, hogy beszéltem, de azt, hogy hallgattam, még soha!” Persze csak legyintettek a jó öreg filozófusra: bőségesen dobogtak, zörögtek, közbekiabáltak, fütyültek, rikkantottak. 

 Összeállításunk sokat sejtető sajátossága: a felszólalások címei, félreérthetetlenül jelzik,  miről is értekeztek a napirend előtt a frakciók szónokai. 

 A KDNP SZÓSZÓLÓI

 A politikai kultúráról

HARRACH PÉTER, (2014.05.12): – Mindnyájan tapasztaltuk, amikor a szavazás napja eljött, hogy felszaporodtak a politikai pártok. Van, aki azt mondja, hogy ez a demokrácia érvényesülése, mások azt mondják, hogy a szélhámosoknak és az idiótáknak ad lehetőséget. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen át kell tekintenünk az indulás feltételeit, de talán menjünk egy picit mélyebbre, és a politikai kultúráról ejtsünk néhány szót.

 – A közéletben kivirágzott a gyűlölet kultúrája. Vannak, akik a téren köpködnek, vannak, akik az interneten, és mások a politika színpadán. Az okok persze különbözőek. Nyilván egyeseknél a személyiség belső problémájáról van szó - vagy ilyennek születtek, vagy ilyenné lettek -, mások talán fizetett bértollnokok és a személyes lejáratás a feladatuk, és ismét mások frusztráltak valami miatt, akár a választás eredményei, akár a kampány idején egymásnak okozott kellemetlenségek miatt, és tudjuk, hogy a frusztráció mindig agressziót szül. De, egy ország számára van olyan jelensége a politikai kultúrának, ami nélkülözhetetlen, és ez a kormányzat határozott, de nyugodt magatartása. Biztos irányt kell mutatnia az országnak és lakosainak. Ez a határozottság a stabil kormányzati többségből kell hogy fakadjon, és úgy érzem, hogy ebben a ciklusban is erre minden lehetőség megvan.

– A kultúra mellett néhány gondolatot megérdemel: azt hiszem, olyan világban élünk, ahol különösen fontos a normáknak, a hagyományos értékeknek, az egymás iránti tiszteletnek a megjelenítése. Azonban furcsa jelenségei is vannak. Amikor egy férfi azt mondja magáról, hogy nő, és történetesen még szakálla is van, akkor lehet, hogy jópofaságnak gondoljuk, és addig talán nincs is baj. A baj akkor kezdődik, ha pozitív diszkrimináció részese lesz ez a szakállas nő.

– A célok között néhány konkrétat is érdemes említeni. Úgy gondolom, hogy a gyermeknevelés biztonságát mindenképpen növelni, erősíteni kell, és ez részben az otthonteremtés, részben pedig a munka és a család összeegyeztetésének a kérdése. A rászorulók védelme szintén egy olyan téma, amiben lépnünk kell. Nyilván itt a devizahitelesek is szóba kerülnek, de az általunk már kezdeményezett családi csődvédelem reményeink szerint még ebben az évben megvalósul. Már azért is népszerű ez a kezdeményezés, mert ahogy észrevettem, más politikai pártok is rárepültek erre a gondolatra.

 Politikai bátorság és igazságosság!

 RADSZKI ANDRÁS, (2014.05.13.): – Alig több mint két hete a Szent Péter téren avatta szentté Ferenc pápa elődjét, II. János Pált, azt a Péter-utódot, aki ellen ma 33 éve, május 13-án ugyanazon a helyen gyilkosságot kísérelt meg Ali Agca, a török merénylő, azon a napon, amikor a katolikus világ a Szűzanya fatimai megjelenését ünnepli. Vajon miért volt fontos bizonyos politikai körök számára, hogy egy egyházi vezetőt likvidáljanak? II. János Pál pápa, akit 1978-ban lengyel bíborosként választottak meg Szent Péter székébe, nem követte elődei gyakorlatát, a hidegháborús retorika lépésének gyakorlata messze állt tőle. Lengyelországból érkezett a pápai trónra, és nem tartotta be a hallgatólagos egyezséget a békés egymás mellett élést illetően. Őszintén képviselte az igazságot, amiben hitt, a szabadság és az emberi méltóság elsődlegességét, a politikai, katonai és gazdasági rendszerekkel szemben.

– A gyilkossági kísérlet nem félemlítette meg, hanem hitéből fakadó bátorsága korszakalkotó életre sarkallta. 27 éves uralkodása maradandóan belevéste történelmünkbe és tudatunkba azt, hogy minden ember egyenlő jogokkal rendelkezik, mivel mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Tudatosította, hogy a megkeresztelt embernek a közjó megvalósítása céljából kötelessége részt venni a politikai életben. Arra biztatott, hogy bátran merjünk állást foglalni az igazság mellett, és mindig az igazságosságra törekedjünk. Ez azt jelentette számára, hogy el kell utasítanunk az erkölcsi relativizmust, fel kell számolni az igazságtalan politikai és gazdasági rendszereket, és a globális politikának a jó mellett kell állást foglalnia. Erőteljesen hirdette, hogy minden embernek joga van a családalapításhoz, a munkához, a tisztes megélhetéshez, a munkásoknak a szervezkedéshez, a családoknak a magánélethez, a szabad vallásgyakorláshoz, és minden embernek az élethez, a fogantatástól kezdve a természetes halálig.

– Szent János Pál pápa társadalmi tanítása kétségtelenül mély nyomot hagyott a politikai és a gazdasági élet szereplőiben egyaránt. Élete példa nekünk, kereszténydemokratáknak, tanítása pedig megkerülhetetlen minden jóakaratú politikus számára is. A hitünk lényegéből fakadó felismerések eredménye lett az, hogy megalkottuk hazánk keresztény szellemiségű alaptörvényét. Az elmúlt négy év kormányzati tevékenysége az ország gazdasági stabilitásának megerősítésére, a családok védelmére, a szolidaritásra, a munkahelyek biztosítására, "a munka jobb, mint a segély" elvének következetes betartására koncentrált.

 – A KDNP kész arra, hogy a keresztény ihletettségű kormányzás útját a következő négy évben még nagyobb elmélyüléssel folytassa és támogassa, nemcsak hazánkban, hanem az európai politika színterén is. Elkötelezettségünk erejét segítően fontos a mai nap, amit úgy tartunk számon, mint az igazságosságért való bátor áldozatvállalás ünnepét.

Az uniós képviselők felelőssége!

HARRACH PÉTER, (2014.05.26.): – Az EU-választás eredményét különbözőképpen értékelték a pártok vezetői: miniszterelnök úr Magyarországról beszélt és a képviselők felelősségéről, az ellenzéki pártok képviselői pedig saját szervezetükről, illetve az ellenzéki térfél átrendeződéséről. A választásnak kettős célja volt: egyrészt a nemzeti érdek hatékony képviselete. Határozottan és ugyanakkor okosan sikerül képviselni ezt az érdeket. A választók úgy döntöttek, hogy a jobbközép erő alkalmas erre, se a bal-, se a jobboldali szélsőség nem. Illetve A másik tétje a választásnak az volt, hogy az európai érdeket is tudjuk képviselni helyesen. Ma az európai érdek nem más, mint a versenyképesség erősítése, hiszen azt tapasztaljuk, hogy az amerikai, ázsiai gazdaság erősödik, és az európai nem tart ezzel lépést. De természetesen az egészséges társadalom építése is közös célunk Európában. Legyen mindenki számára világos: bár vannak vitáink az uniós tisztségviselőkkel, de számunkra, Magyarország számára is fontos az erős Európa, és ennek keretében a gazdasági versenyképesség, illetve annak a sajátos társadalmi válságnak a kezelése is, ami Európában a nyugati kultúra általános válságából táplálkozik. A magyar képviselőknek azokat a törekvéseket kell erősíteni, amelyek az egészséges és nem a dekadens gondolkodásból fakadnak.

– A választás legnagyobb eredménye, hogy ezeket a szempontokat a választók felismerték. Természetesen volt járulékos hatása is ennek a választásnak, ahogy említettem: az ellenzéki térfél átrendeződése. Nem szeretném eltúlozni egyetlen személynek sem a jelentőségét, de van egy sikeres ember, aki nagy szerepet játszott ebben. Sikeresen szétverte a saját pártját, és amikor tehette, akkor sikeresen padlóra küldte az országot is. Ma ő és barátai, illetve az általa küldöttek európai képviselőként jutottak be az Európai Parlamentbe. Nem az ő érdeme, de a teljes baloldalra jellemző, hogy sok szállal kötődnek az európai baloldalhoz, ahhoz a baloldalhoz, amelyiknek a döntései nem tekinthetők jó döntésnek akkor, amikor nem a hagyományos a hagyományos baloldali szerepet játsszák. Nem a kisember támogatását vagy a leszakadó rétegek képviseletét, hanem a nagy cégek és a pénzvilág képviseletét vállalták fel.

 – A részvételről is érdemes szólni, hiszen ez sokakat foglalkoztat, okkal. Akkor, amikor megállapítjuk, hogy Közép-Európában, Magyarországon jelentősebb volt a részvétel, mint a többi országban, akkor azért tudomásul kell vennünk, hogy a társadalom érdeklődése az Unió dolgai felé mérsékelt. És ha már az uniós parlamentről van szó, akkor hadd fejezzem ki reményemet, hogy azt a színfoltot, ami eltűnik most a parlamentből, egy olyan személyiségre gondolok, aki nem tekinthető Magyarország barátjának - a színfoltot nem a párt színe adja, hanem a személyiség -, reméljük, hogy ezt egy másik színfolt, ami Magyarországról érkezik, nem fogja pótolni. És reméljük azt is, hogy minden magyar képviselő Magyarország érdekeit fogja az Európai Parlamentben képviselni.

Pedagógusnapra!

HOFFMANN RÓZSA, (2014.06.02. ) – Hosszú évek óta megszokott látvány településeinken május-június hónapban, hogy virágeredő lepi el az iskolákat, a ballagó gyerekek, akár középiskolások, akár általános iskolások, virágcsokrok özönével mennek haza. Ugyanez jellemző a pedagógusokra is, akik a gyerekeket hozzásegítették az eredményekhez.

Nos, nem véletlen, hogy régóta, ilyenkor, június első vasárnapján emlékezünk meg a pedagógusokról, a pedagógusnap alkalmával.

Bevallom, sokadmagammal hosszú évekkel ezelőtt nem nagyon kedveltem a pedagógusnapot. Az volt a véleményünk, hogy a társadalom és a politika a lelkiismeret-furdalását kompenzálja azzal, hogy miközben a pedagógusokat méltatlanul alacsonyan becsüli meg mind anyagilag, mind erkölcsileg, az év egy kitüntetett napján akarja kompenzálni az elmaradást, reflektorfénybe állítja őket, és különböző szóvirágokkal halmozza el. Ma már nem így van.

– Kérem, engedjék meg, hogy röviden csak felemlítsek néhány olyan intézkedést, amit 2010 óta a kormány annak érdekében tett, mégpedig eredménnyel, hogy a pedagógusok megbecsülése ebben az országban végre a maga helyére kerüljön. A 2011-ben elfogadott köznevelési törvényben megalkottuk a pedagógus-életpályát, amit azóta is nagyon élénk nemzetközi érdeklődés kísér. Az életpálya azt eredményezi, hogy minden egyes óvónő, tanító és tanár munkájának eredménye, minősége, teljesítménye és a munkában eltöltött idő alapján különböző kategóriákba soroltatik majd, megmérik a tudását. Ennek fejében persze be is kell bizonyítania, hogy ezt milyen eredménnyel tette. Tisztelet és becsület azoknak a pedagógusoknak, akik nem dőltek be mindenféle ostoba bojkott-felszólításnak, és több mint 22 ezren mérették meg magukat az első erőpróbán, azaz feltöltötték azt a portfóliót, amitől visszhangzott a sajtó az elmúlt hónapokban. Ezek a pedagógusok jövő januártól már magasabb kategóriába lépnek, és folytatódik mindez.

 – Igen, keményebbé váltak a munkafeltételeik, de minden ellenkező híresztelés ellenére a munkaterhek nem nőttek. Ez is az életpálya része. Mint ahogy az is, hogy olyan jelentős béremelésben részesültek tavaly szeptemberben, majd idén januárban, amelyet jogszabályban foglalt módon idén szeptemberben ismét folytatni fog a kormány. Ehhez fogható megbecsülés anyagi értelemben hosszú-hosszú évtizedek óta nem volt.

– De folytathatom a sort: az elmúlt héten a pedagógusnaphoz kapcsolódóan 170 pedagógus kapott nagyon komoly, magas szintű állami kitüntetést: Németh László-díjat, Szent-Györgyi Albert-díjat, Eötvös-díjat, Apáczai Csere János-díjat. A tehetségprogram keretében is, amelyet évek óta folytatunk, több mint 50 pedagógus kapott ismét Bonis Bona-kitüntetést, díjat, és ezeket a pedagógusokat az őket elkísérő gyerekek, tanítványok, szülők és kollégák mind-mind ünnepelték. Azok pedig, akik díjat, kitüntetést nem kaptak, mint mindig ezen a pályán, a gyerekek mosolyában, a szülők köszönetében, a társadalom elismerésében részesülnek.

– Be kell számolnom arról is, hogy az elmúlt évben, mióta ilyen adatokat gyűjtünk, nem szereztünk tudomást egyetlenegy tanárverésről sem az országban, ami korábban eléggé jellemző volt. Ez azt mutatja, hogy ilyen értelemben is növekszik a megbecsültségük. A Klebelsberg-ösztöndíj és a Nemzeti Pedagóguskar is a kormányzat komoly partnerévé emeli a pedagógustársadalmat. Örvendetes módon nő a pedagóguspályára jelentkezők száma. Ezt idézte elő egyébként a pedagógusképzés megújítása is. Az igazgatók arról számolnak be, hogy egy-egy álláshirdetésre ma már nem ritka, hogy húszan-harmincan, de ma már olyat is hallottam, hogy hatvanan jelentkeznek.

– Dicséret, köszönet, elismerés, tisztelet illeti a pedagógusokat. Arra kérem önöket, tisztelt képviselő hölgyek és urak, mindazokat, akik hallgatják ezt a közvetítést, hogy egy rövid másodpercre gondoljanak most arra a tanítóra, óvodapedagógusra vagy tanárra, aki őt vagy gyermekét, vagy éppen unokáját hozzásegítette ahhoz, hogy teljes életet éljen. Isten éltesse őket, mindannyiukat!

Tisza István emlékezete

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, (2014.06.10.): – Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a házelnök úrnak, a kormánynak, a művészeknek és mindenkinek, aki sokat tett azért, hogy a Kossuth tér újra a nemzet főtere legyen, és azon újra ott állhasson gróf Tisza István miniszterelnökünk emlékműve.

– Óriási elégtétel ez a nemzet számára Tisza István becsülete és emlékezete. Oly sok hazugság, megalázottság, kiretusálás és becstelenség után végre méltó módon emlékezhetünk Tisza István miniszterelnök személyére és életművére. Emlékét immár nyilvánosan és jogaiba illő módon helyeztük vissza, úgy, ahogyan azt Reményik Sándor profétálta 1918. november 3-án. Idézem: „De nem, ha majd lehull az éj körül, / Még sok szív gyújtja őt szövétnekül, / Idő emlékét mélyebbre ássa / A keblekben - s lesz feltámadása. / Az ország zúghat, akármit dobol, / A szívek mélyén mégis ő honol, / Pihen pajzsán, mint vas-ravatalon, szelíd halott - és mégis hatalom.”

1918. október 31-e cezúra a magyar történelemben. A Károlyi Mihály-féle barbár horda orvul merényletet követ el a kiszolgáltatott Tisza István ellen. Ez a szörnyű, gyalázatos esemény egyenesen vezetett el a Tanácsköztársaság dicstelen, véres kommunista diktatúrájához és a trianoni katasztrófához. A gyilkosságot elkövetők utódai elpusztították a gyönyörű Tisza-emlékművet, és ezzel magát a Tisza-emlékezetet is el akarták pusztítani. De, mint ahogyan oly sok esetben a történelmünk során, Tisza István miniszterelnököt nem lehetett elhallgattatni. Szellemi örökségét, példáját nem lehetett kiradírozni a történelmünk lapjairól és a magyar szívekből. Szekfű Gyula, neves történészünk így foglalja össze Tisza István történelmi érdemeit: "Állami létünket Tisza István mentette meg és tette folytonossá, ez történeti érdeme. Ő a magyar függetlenség, alkotmányosság és állami létünk bástyája és garanciája volt."

– Tisza István reálpolitikus volt, akit az akarat, a cselekvés, az elvi elkötelezettség, a bátor kiállás elvei jellemezték munkálkodásában. Minden szélsőséget, amelyek veszélyesek voltak a magyar nemzet megmaradása és jövője szempontjából, elutasított és harcolt ellenük. Politikájának lényegét a nemzet jövőjéért való aggodalom és felelősség jelentette. Az utolsó lehetséges pillanatig küzdött a háború ellen, és minden ráaggatott hazugság ellenére szociálisan haladó és elkötelezett tudományos és politikai munkát végzett. Ő maga egy helyen így fogalmaz: „A magyar nemzetnek jogi állását, szabadságát, függetlenségét senki más tönkre nem teheti, mint maga a magyar nemzet.” Ezzel egyértelműen a szabadság, a függetlenség, az alkotmányosság és a felelősség talajára helyezkedett. Kornis Gyula így fogalmaz politikusi nagyságáról egy 1937-es beszédében: „Az ő példáján eszmélhetünk rá a leghatékonyabban, hogy a politika nem lehet a hiúság vására, a népszerűség-hajhászás hízelgő agorája, hanem a nemzetnek példát adó szigorú erkölcsi felfogás nyilvános gyakorlótere, egyedül a nemzet közérdekét néző komoly elszántság és erő, a kemény közszolgálat és idegölő küzdelem fóruma.”

– Elkötelezett református emberként, egyházmegyei, majd egyházkerületi gondnokként is egész életét következetes puritán kálvinista felfogás és életmód jellemezte. Ugyanakkor elkötelezett kálvinizmusa nem akadályozta, sőt egyenesen sarkallta korát megelőző ökumenikus nyitottságra. Gyilkosai és gyilkosainak szellemi utódai, akkori és mai gyűlölői nem tudták, amit Jézus így fogalmaz: "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik!" - Legyen áldott emlékezete és életművének példája minden magyar nemzedék számár!

Javuló magyarországi gazdasági eredmények, sokasodó külföldi elismerés

HARGITAI JÁNOS, (2014.06.11.): – Azt gondolom, érdemes megszólalni ebben a tárgykörben, mert külföldről a korábbi években a magyar gazdaság értékelése kapcsán elsősorban erős kritikát kaptunk, az utóbbi időszakban azonban mintha megváltozott volna ez a tendencia. Célszerű tehát visszatekinteni arra, hogy milyen időszakon vagyunk túl, mit kellett az elmúlt négy évben produkálnunk.

– A második Orbán-kormány 2002 és 2010 tragikus örökségét volt kénytelen a magyar gazdaságpolitikában is átvenni és ezt kezelni. Emlékeztetőül: óriási volt évente a költségvetési hiány. Ebből a mindenkori nagy hiányból törvényszerűen következett a tragikus eladósodottság, a közép-kelet-európai országok között,   holott ők az igazi versenytársaink -  Magyarországon volt az eladósodottság mértéke a legnagyobb, GDP-arányosan 85 százalék fölé is ment. Nagyobb volt a munkanélküliség, mint versenytársaink esetében, rendkívül kevés volt a járulékfizető, ami külön gondot jelentett, mondjuk, a nyugdíjrendszer működtetése kapcsán, a magas infláció, hatalmas alapkamat, pedig versenyképtelenné tette gazdaságunkat. A túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt voltunk szégyenszemre, amióta beléptünk az Európai Unióba. A szocialista kormány időszaka alatt végig ott volt rajtunk a fenyegetettség, hogy az Európai Unió, tetézve a gondjainkat a fejlesztési forrásokat a magyar költségvetéstől elvonja.

– Ezt az örökséget kellett kezelni! Két út volt a magyar kormány előtt. Az első út: folytatni azt, amit a szocialista kormány örökségül hagyott a gazdaságpolitikában, IMF-re építeni, hiteleket felvenni, és az IMF diktálásait aprópénzre váltani. Ebből nem kért a magyar kormány, radikálisan mást kellett tenni, mert az az út járhatatlan volt. Sokan fanyalogtak, nem hittek abban, hogy a kormány sikerre viszi ezeket az ügyeket, és bevallom, a kormánypárti képviselőkben is lehetett félelem, hogy az a gazdaságpolitika, amit merészen a kormány elkezdett, eredményes lesz-e. Nos, az IMF-fel szakítva, a kormány megpróbálta az országot a saját lábára állítani. Rendkívüli intézkedéseket hozott, szektorális különadókat vezetett be, bankadót vezetett be, mindent megtett a kétharmados felhatalmazottságunk alapján a nagy rendszerek átalakítására. Konszolidálta a költségvetést, évente tartani tudtuk az elvárt 3 százalékos hiánycélt, ezzel kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, és az európai uniós fejlesztési források elvonásának veszélye is ma már a múlté. Ebben a rendkívül nehéz recessziós időszakban a belső kereslet élénkítésére is képes volt a kormány. Gondolok itt a pedagógusok jelentős béremelésére, vagy ami mindenkit érintett, a rezsicsökkentés politikájára, ami jövedelmet hagyott a magyar családoknál, és ezt nyilvánvalóan belső fogyasztásra tudták fordítani.

– Ezek után vártuk a nemzetközi jelzéseket, hogy ezt végre elismerjék. Megtette pár nappal ezelőtt az IMF is: felfelé korrigálta a magyar gazdaság idei növekedését 2 százalékra, ennél persze nyilvánvalóan jelentősen több lehet ma. Az utolsó megszólaló ebben a tárgykörben a londoni befektetőcsoport, a Morgan Stanleynek a közép-kelet-európai országokat figyelő elemzése volt: ez 2,4 százalékról 2,9 százalékra emeli az idei GDP várható alakulását, és 2015-re is 2,4 százalékot jósol. Azt gondolom: vártuk ezeket a külföldi jelzéseket, a magyar kormány és ilyen szempontból a magyar emberek teljesítményének elismerését jelentik. Ezen az úton kell tovább haladnunk!

Új perspektívák a pedagógusok előtt!

HOFFMANN RÓZSA, (2014.06.19.): –  Jó huszonöt évvel ezelőtt, amikor már a szabadság szellője érintgette Magyarországot, sorra alakultak meg a legkülönfélébb civil szervezetek, így a pedagógusoké is. Összesen mintegy 160. Kezdetben gyorsan és igen aktívan mind a tanító- és tanártársadalom szószólóivá váltak, ideiglenesen árnyékba borítva azt a néhány szervezetet, amelynek működését a pártállam korábban megengedte vagy eltűrte.

Az idő előrehaladtával azonban jó néhány közülük elhalkult vagy megszűnt aktívan dolgozni a köz ügyeiért, a megmaradt néhány pedig a maga kevés tagjával a közoktatásnak csak elszigetelt szeleteivel foglalkozott vagy harsányan átpolitizálódott. Ez utóbbiban élenjárt egyik-másik szakszervezet, amely, bár csak a tanártársadalom erős kisebbségét képviselte és képviseli ma is, rendre „a” pedagógusok nevében hallatta a hangját, mind hangosabban, anélkül, hogy a többség véleményét becsatornázta volna állásfoglalásaiba. Akárcsak néhány úgynevezett szakmai szervezet.

–  Ez az aránytalanság óriásivá nőtt a 2010-ben kezdődött kormányzati ciklus alatt, miközben az oktatási, ma már köznevelési kormányzat következetesen arra törekedett, hogy intézkedéseihez az egész pedagógustársadalom, azaz a teljes szakma véleményét számba vegye. Ezért vált szükségessé egy olyan szerveződés létrehozása, amely a nagy többséget magában foglalja, hogy az méltó partnere legyen  a mindenkori köznevelési irányítóknak a döntéshozatalban. Ez a felismerés szülte meg tavaly nyáron törvény által a Nemzeti Pedagógus Kart. Nem árt felidéznem, hogy ugyanakkor, még Pedagógus Kamara elnevezéssel, a kar megszervezését a Kereszténydemokrata Néppárt Iskola, erkölcs, tudás című, 2009-ben elfogadott oktatási programjában már meghirdettük. A Nemzeti Pedagógus Kar életre hívása tehát korántsem hirtelen támadt politikai ötlet eredménye, hanem négyéves előkészítő munka gyümölcse, amelyet június 14-én siker koronázott. Ugyanis további széles körű előkészítő és szervezőmunka eredményeként ekkor ült össze az első, elektronikus úton történt titkos szavazás eredményeként megválasztott küldöttgyűlés.

– A Nemzeti Pedagógus Karnak, mint tudjuk, minden állami köznevelési intézményben dolgozó pedagógus automatikusan tagja a törvény erejénél fogva. Ezért badarság ellene bojkottot hirdetni, vagy azt állítani, hogy kötelező, ennélfogva megalázó, gúzsba kötő, s a többi. Az automatikus tagság az állampolgári választójoghoz hasonlóan lehetőséget teremt valamennyi pedagógus számára, hogy a köz javára aktívan bekapcsolódhassék a szakmai ügyek véleményezésébe, döntés-előkészítésébe, javaslatok kidolgozásába. Ám senkit semmire sem kényszerít. Az ellenzéki nyilatkozatokban olvasható, agitpropos hangvételű tiltakozások tehát legalábbis tudatlanságról árulkodnak!

– Az első választásokhoz több mint 15 ezer pedagógus regisztráltatta magát. Ez nem csekély arány, figyelembe véve a kampányszerű ellenpropagandát és ismervén a reakcióidő általános lassúságát. Lesznek és legyenek még sokszor ennyien!  A 125 küldött mind úgy távozott a helyszínről, hogy tudatában voltak: neveléstörténeti lehetőséget kapott a pedagógustársadalom. A hivatásuk kiteljesítésének, szakmai, közéleti szerepvállalásuknak perspektívái nyíltak meg előttük. A siker nem merült ki a lelkesedésben, hanem okos javaslatokkal máris hozzáláttak a kar teljes felépítéséhez. Innen, a parlamentből is gratulálok a demokratikus, titkos szavazással megválasztott elnöknek, Horváth Péter tanár úrnak, aki az egyik élenjáró győri gimnázium nagy tekintélyű igazgatója. Kívánjuk mind neki, mind a többi megválasztott tisztségviselőnek, hogy munkálkodjanak fáradhatatlanul a pedagógushivatás mind nagyobb megbecsülésén, hiszen ez az egyik elengedhetetlen feltétele az oktatás eredményesebbé tételének és általa Magyarország felemelkedésének.

Emlékezzünk nagyjainkra!

SIMICSKÓ ISTVÁN, (2014.06.23.): – 88 éves korában, hosszú betegség után elhunyt Grosics Gyula, a nemzet sportolója, a magyar labdarúgó-válogatott, az aranycsapat legendás kapusa.

Mai gyakorlatias, rohanó világunkban sokszor halljuk, hogy senki sem pótolhatatlan. De mi tudjuk, hogy igenis vannak pótolhatatlan emberek. Az ilyen pótolhatatlan emberek közé tartoznak a nagyszüleink, szüleink, gyermekeink, a családunk tagjai.

– Grosics Gyula bácsi a nemzetünk nagy családjának volt pótolhatatlan tagja. Szegény dorogi bányászcsaládból származott, szülei a kiemelkedés reményében papnak vagy hegedűművésznek szánták. Ennek megfelelően hétköznap esténként hegedűórákat vett, míg vasárnaponként ministrálni járt. Hogy hogyan lett végül is labdarúgó, erről nekem azt mesélte el, hogy 14 és fél éves korában a kerékpárjára támaszkodva nézte, ahogy az NB II-ben szereplő Dorog játékosai éppen a komáromi mérkőzésükre készülődnek, azonban az indulás előtt kiderült, hogy hiányzik a kapus, sőt hiányzik a tartalékkapus is. Majd az edző egyszer csak odaszólt a bámészkodó fiúnak, hogy te velünk jössz a mérkőzésre, te fogsz védeni. El is ment, ösztönösen ment a labdára, ahogy elmondta, és 2:1-re megnyerték a mérkőzést a komáromi csapat ellen. „Így lettem – mondta - 15 évesen pap helyett kapus.” Az egyház ugyan elveszített egy jövendő kispapot, de az egész nemzet nyert egy világklasszis kapust.

– Háromszoros magyar bajnok volt a Honvéd színeiben. 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. 1948 és 1954 között a veretlen magyar válogatott állandó kezdő kapusa. 1947 és 1962 között összesen 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. A válogatott szereplését tekintve ritka volt a kudarc, 59 győzelem, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt lőtt. Az 1952-es helsinki olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt. Három világbajnokságon, 1954-ben, '58-ban és '62-ben védte a válogatott kapuját. Részese volt az évszázad mérkőzésének, a nevezetes 6:3-as londoni diadalnak, amelyet 1953-ban játszottak. Később, az '54-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese lett.

– Az 1956-os forradalom után meghurcolták, az Államvédelmi Hatóság "szárnyai alá vette", és egy évre eltiltotta a játéktól. '56 után, Pestről száműzve, a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. A nemzeti csapattól 86 válogatottság után 1962 őszén, a jugoszlávok elleni meccsen búcsúzott. Hatszor a világválogatottba is meghívták. A "fekete párduc" becenevet jellegzetes fekete mezéről, illetve kiváló reflexekkel párosuló, ruganyos mozgásáról kapta. Képes volt arra is, hogy ne csak a hálót őrizze, hanem a védelmet is irányítsa, és a játékkal folyamatosan együtt élve, olykor a kapuját messze elhagyva, szinte negyedik védőként küzdött és biztatta csapattársait.Visszavonulása után edzőként folytatta pályafutását.

– Egy kiváló embert veszítettünk, egy igazi nemzeti kincset veszítettünk, a nemzet sportolóját, aki sportolóként és emberként egyaránt példát és irányt mutatott nekünk emberi tartásból, küzdeni tudásból. Ez év februárjában még a róla elnevezett újbudai Grosics Gyula Sportiskolában együtt ünnepeltük a 87. születésnapját, ötszáz gyerekkel együtt. Maradandó élmény volt mindannyiunk számára. Örökké őrizzük emlékét!

Gondolatok egy meghívás margójára

VEJKEY IMRE, (2014.06.30.): – A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Semjén Zsolt a minap kapott egy írásbeli meghívást a Szivárvány Alapítvány elnökétől a Budapest Pride hivatalos megnyitóünnepségére. Az elnök által a KDNP annak ellenére lett címzettje az eseménynek, hogy már több alkalommal kifejtettük, miszerint a szexualitás magánügy, abból nem kell közügyet csinálni.

– Akkor mégis mi lehet az oka ennek az invitálásnak? Nyilván az, hogy a KDNP évtizedek óta felvállalja a trianoni békediktátum okán az anyaországtól elszakított, határon túl élő magyarság ügyét. Kérdezhetik, hogy ez miképpen függ össze a melegek ügyével. Nos, ehhez már európai kontextusban kell nézni a dolgokat, amely szerint az Európai Unióban a nemzeti kisebbségekben élő emberek jogait és jogainak védelmét szándékosan összekeverik egy újonnan kreált, LGBTI - lesbian, gay, bisexual, transgender and intersex - bizottság érdekeltségi körébe tartozó személyek jogaival. A Council of Europe-ban, vagyis Strasbourgban ez konkrétan azt jelenti, hogy az Európa Tanács felszámolta az őshonos kisebbségekkel, így a határon túl élő magyarok jogaival foglalkozó főbizottságot, és helyébe az LGBTI főbizottságot hozta létre, kifejezetten az LGBTI-személyek jogainak védelmére oly módon, hogy ennek a főbizottságnak lett csak egy albizottsága az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szolgáló szervezet.

– Ezen európai kitekintő után térjünk vissza Budapestre, a KDNP-nek a Pride-hoz való viszonyára. Mielőtt bárki homofóbiával vádolná a KDNP-t, le kell szögeznem: a KDNP következetesen tartja magát azon kereszténydemokrata alapelvekhez, amelyek az egyén szabadságát és magánélete háborítatlanságát biztosítják, függetlenül attól, hogy milyen szexuális irányultsága van az egyénnek. A KDNP álláspontja a Budapest Pride kapcsán továbbá az is, hogy mindenkit megillet a jog arra, hogy ezen a rendezvényen részt vegyen, de természetesen arra is, hogy attól és annak hatásaitól magát távol tartsa. A KDNP ezúton is felhívja a Pride-on részt vevőket arra, hogy jogaikat addig a határig gyakorolhatják, míg nem sértik mások jogait, mások emberi méltóságát.

– Ferenc pápa a homoszexualitás kérdésében azt nyilatkozta: ha valaki meleg, és az Urat keresi, és a jó szándék vezérli, akkor ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette? Sokan értelmezik a Szentatya fenti mondatát a melegházasság propagálása irányába tett első vatikáni lépésnek. Azonban ez az interpretáció a tények súlyos félremagyarázása, ugyanis a mondat nem az azonos neműek kapcsolatának az elfogadására irányul, hanem arra, hogy a felebaráti szeretet abszolút érvényre kell hogy jusson.

– Exupéry mondta: az ember jól csak a szívével lát, a lényeges az ember számára láthatatlan, mert a láthatatlan a lényeg, maga az Isten. Úgy tűnik, hogy az emberiség a XX. századra megvakult, elveszítette a lelki világát, lelkileg vak lett, mert elsikkadt számára a lényeg. Mindezek okán az embert olyan szomjúság gyötri, amelyet a kút friss vizével nem lehet oltani. Az embernek tehát van egy olyan szomjúsága, amely biológiai tartományon túli.

– A világban napjainkra mégis a biológiai életszemlélet hatalmasodott el, a lelki kultúra elsorvadt. Hová vezet mindez? A primer biológiai igények kielégítéséhez, a lélek nélküli kultúra elhatalmasodásához. Az embereket felszabadították a lélek súlya alól, vagy másképpen fogalmazva: elvették az emberektől a lelket, azt a lelket, amelytől korábban az arcuk fénylett, amely emberi méltóságukat korábban bearanyozta, és csak a test és a matéria maradt. Így jutottunk el a szexkultuszhoz és annak különféle tobzódásaihoz.

 – Felteszem én is a több ezer éves bibliai kérdést: nem több az élet az eledelnél? Különösen fontos ez a kérdés akkor, ha tudjuk, hogy a teremtett világ, amelyben élünk, külső értékei szempontjából napról napra devalválódik, veszít értékéből, de az emberi lelkünk, amelynek belső értéke van, napról napra gyarapodik, illetve gyarapítható. A lélekben gyűjthető értékek azok, amelyekért érdemes embernek lennünk. Ha pedig megszűnnek ezek az értékek, vagyis az utolsó embert is felszabadították a lélek alól, akkor vége a világnak, mert az eledel több lett az életnél.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A teremtett világot ne hagyjuk így lealacsonyodni, ne hagyjuk így megsemmisülni!

A páneurópai piknik és határáttörés 25. évfordulójára

FIRTL MÁTYÁS, (2014.04.13.): – Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. augusztus 19-én került sor Sopron közelében a páneurópai piknikre, amely a XX. század végi magyar történelem egyik kiemelkedő eseményeként alakult határáttöréssé. A határáttörés része a berlini fal leomlása és az európai újraegyesítés történelmének; amint azt Kohl kancellár is megfogalmazta: itt verték ki az első téglát a berlini falból.

– A 20. évfordulóra méltó emlékparkká alakította Sopron városa az esemény helyszínét. Ma már zarándokhellyé vált, ahol talán különböző szándékkal, de egy akarattal a korabeli politikai vezetés és a frissen szerveződő ellenzéki pártok, a civilek, de még a határőrség tagjai is a szabadság felé menekülők sorsát segítették, azokét, akiknek akkor életkérdés volt a kapun való átjutás.

– Ismertek a megrázó erejű felvételek, amint a keletnémet nők, férfiak, apák és gyermekeiket karukon ölelő anyák, szabadságvágyuk minden félelmét legyőzve egy pillanat alatt szétfeszítették, áttörték a két világrendszert elválasztó kaput. Ezzel a tettükkel a közeljövő európai történelem első mondatát írták le.

– Körülmények, szándékok, lehetőségek konstellációja állt úgy ’89 augusztusában, hogy egy, a vasfüggöny lebontását, a határok nélküli közös Európa-eszmét hirdető esemény, a páneurópai piknik, a szabadság beteljesítésének tettévé válhatott. Az akkori ellenzéki pártok, a debreceni és a soproni fiatalok „Bontsd és vidd” akciója több száz NDK-s állampolgár határáttörése révén a XX. század végi európai történelem egyik legjelentősebb eseményévé vált. Szervezői közül még ma is sokan köztünk vannak, akiknek ma is köszönetet kell mondanunk a szabadság melletti elszántságukért, bátorságukért, kiállásukért.

– A határáttörés a vasfüggöny múlandóságán túl az emberek szabadságát, alapvető jogait korlátozó diktatúrák által emelt falak múlandóságára, a zárt határok, a posztsztálini korszak múlandóságára mutatott rá. Az emberek szabadságvágyának elemi megnyilvánulása volt a nagypolitika taktikus lépései, olykor kényszercselekvései sorában és az egyre jobban recsegő-ropogó, tarthatatlan rendszerben. A csak néhány órára megnyitott határt az esemény után újból lezárták, de az évtizedekig ránk kényszerített kommunizmus embertelen rendszeréből való megszabadulás lehetőségének, a szabadságjogok érvényesíthetőségének élménye visszafordíthatatlan teret nyert, és a beteljesedett szabadságélmény erejéből tovább táplálkozott. Ezért is mondhatjuk, hogy az esemény történelmi jelentősége ’56-hoz mérhető.

A páneurópai piknik és határáttörés felgyorsította az azt követő folyamatokat. Az NDK-soknak hamarosan megnyíltak a határai, és mindez a német újraegyesítéshez, Európa egyesüléséhez, majd a határok végleges eltűnéséhez vezetett. Így lett Sopron, a leghűségesebb város, a szabadság városává.

– A történelmet egyes emberek bátor lépései írják, mondta Angela Merkel a 20. évfordulón a helyszínen tartott ünnepi beszédében. Az idei 25. évforduló erősítsen meg minket, magyarokat minden olyan bátor ország- és nemzeterősítő lépésünkben, amely további megerősödésünket és felemelkedésünket szolgálja. Bízom benne, hogy sokan megtisztelik Sopront, a leghűségesebb várost és a szabadság városát azzal, hogy a 25 éves évfordulón részt vesznek. És bízom abban is, hogy a kormány is magas szinten képviselteti magát