„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Az esztendő első szónoklataikból szolidan stilizálva -udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Mikor lesz a szobatársból cellatárs, avagy meddig lopják tovább az országot ahelyett, hogy megoldanák a gyermekek étkeztetését?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Miniszter Úr! Miközben a kormány és a haverok veszekednek, milliárdok tűnnek el. Milliárdok válnak köddé a költségvetésben, vannak, akik offshore-oznak, vannak, akik kikötőket vesznek, és vannak, akik luxuslakásokat. Egy korábbi szövetséges azt mondta, hogy sok mindent tud Orbánról. Vajon mit mondhatna Simicska Lajos a miniszterelnökről, s mit mondhatna a miniszterelnök Simicska Lajosról? Talán az egykori szobatársból egykor cellatárs is lehet?

– De nézzük, mi zajlik a színpad másik oldalán! Lázár János például bejelenti: ősztől bővítik az ingyenes étkeztetésre jogosultak körét az óvodában, majd csak januártól, vagy ki tudja, mikor. Mennyibe kerülhetne ez, amikor már most is az óvodások közel fele kedvezményesen étkezik, mert egyre több a szegény a kormány társadalompolitikájának köszönhetően. Higgyük el, hogy ott, ahol minden fideszes településen stadiont építenek, nincs pénz arra, hogy a gyerekek megfelelően étkezzenek?

– De nézzük még jobban, mi is történik itt! Ősztől bevezetik, hogy hároméves kortól kötelező óvodába járni. Úgy tesznek, mintha eddig egyáltalán nem lett volna kötelező. Már tavaly be akarták vezetni ezt az új szabályt, de végül elhalasztották. Miért? Nincs elég férőhely, és úgy tűnik, nem is lesz. Aztán kitalálták, hogy majd a jegyző dönti el, kinek kötelező és kinek nem hároméves kortól óvodába járni. Ezzel is lehet egy kicsit spórolni. Aki viszont nem kap felmentést a kötelezés alól, attól még akár a családi pótlékot is elvehetik; mintha amúgy csellengő ovisokkal lenne tele ez az ország. Ha beteg, akkor is csak igazolással hiányozhat majd, mint az iskolában. Ahol pedig nincs elég orvos, ott majd gyűlnek az igazolatlanok, és ugrik a családi pótlék. A kormány egyre kevesebbet költ a családi pótlékra, idén már 40 milliárddal kevesebbet, mint öt éve.  Közben megszüntetik az óvodáztatási támogatást, 36 ezer gyermektől és családjától veszik ezt el. Tudják, mennyit spórolnak meg ezzel? 600 millió forintot! Erre nincs pénz jövőre, de nemzeti stadionfejlesztési programra van 7 milliárd forint.

– Önök azt mondják, többet költ a kormány a gyermekek étkeztetésére, közben meg 22,6 milliárd forintot vettek el a költségvetésből tavaly. Büszkék arra is, hogy 340 millió forinttal többet költenek idén a nyári étkeztetésre, de hogy télen is volt szünidő, azt nem vették észre. Közben a közmédiára van 80 milliárd forint. Na, ez az a kormány, amelynek vezetőjéről Simicska Lajos azt mondta, amit! Idézem: „Az én szövetkezésem Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezen melózni kell. De ez kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben, hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát.” - mondta Simicska. Én pedig azt kérdezem:

– Meddig nézik még hülyének a magyar embereket?

– Meddig akarják még elhitetni velük, hogy az egészségügyre,  az oktatásra, a szociális ellátásokra nincs pénz, de stadionokra és korrupcióra van?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Próbáltam megérteni az írásban előterjesztett interpelláció után a szóbeli előterjesztésből is, hogy vajon a kérdés mire vonatkozik. Ha arra vonatkozott, hogy van-e az oktatásra, az egészségügyre és a szociális ellátásra megfelelő mennyiségű pénz az országban, arra válaszként azt mondhatom: az ország jelenlegi teherbíró képességéhez képest és az adófizető állampolgárok adófizető képességéhez képest a parlamenti többség mindent megtett a költségvetés elfogadásakor, hogy a források rendelkezésre álljanak. Minden forrás jóval több, mint a szocialisták idején. De úgy érzékeltem, hogy az ön kérdése alapvetően nem erre vonatkozott, hanem sok mindent próbált belevegyíteni. Először is: elég furcsa kifejezéseket használt a kormánnyal és a miniszterelnökkel kapcsolatban, aki kiválóan meg tudja magát védeni, nem az én dolgom és felelősségem. Egyet mondanék, ami szerintem parlamenti mérceként mindannyiunk számára vonatkozik: ha ön nem hajlandó, nem képes és nem akarja megadni Magyarország megválasztott miniszterelnökének a tiszteletet – amit megadhatna egyébként Orbán Viktornak is, aki mégiscsak 25 éve tagja a parlamentnek, és egyébként háromszor választották Magyarország miniszterelnökévé –, akkor tegye meg, tartsa tiszteletben ezt az eredményt! Akkor kérem, hogy ha önök a személynek nem adják meg a tiszteletet – ami az önök baja –, akkor legalább azoknak a választóknak adják meg a tiszteletet, akik a fideszes képviselőkre és Orbán Viktorra szavaztak. Mi mindig megadjuk azoknak a választóknak a tiszteletet, akik önökre és önre szavaztak. Tehát azt kérem önöktől stílusban, hangnemben, hogy azt a tiszteletet adják meg, ami a választókat illeti, és nem árt, ha az általuk választott  személynek is megadják a tiszteletet.

– Elolvasva az interpellációját, azon kicsit csodálkozom - de a parlamenti jegyzőkönyvnek szép részlete lesz majd ez a momentuma -, amikor ön Simicska Lajos szavaival próbálja revolverezni a kormányt és a miniszterelnököt. Nem tudom, hogy ez önre nagyobb szégyen, vagy Simicska Lajosra nagyobb szégyen. A Magyar Szocialista Párt politikai tartásáról sokat elmond, hogy az elmúlt négy esztendőben, amikor napokat áldoztunk arra, hogy kicsoda Simicska Lajos, mennyi pénzt keresett; akkor még Simicska Lajos ellen támadtak, most pedig Simicska Lajossal próbálják Orbán Viktort és a jelenlegi kormányzati többséget revolverezni. Ez a politikai gerincről, a politikai tartásról és szerintem a politikai éleslátásról is elég sokat elmond. Egyébként, ha Simicska Lajosról tudni akar, akkor forduljon Puch Lászlóhoz. Szerintem ő tud közülünk legtöbbet Simicska Lajosról, ezért javaslom, hogy Puch Lászlóval, az MSZP tartópillérével vegye fel a kapcsolatot, és legyen szíves, vele konzultáljon arról, hogy ki kicsoda az oligarchák világában.

– Ami a szegénységet illeti: miniszterelnök úrnak, a kormánynak és nekem sem volt sohasem abban vitám képviselő asszonnyal - elismerve az ön személyes törekvéseit a szegénység felszámolása érdekében -, hogy Magyarországon a gyermekeket sújtó hátrányok, a hátrányos megkülönböztetés, az esélyek egyenlőtlen elosztása vagy a felzárkóztatásbeli nehézségek valóban komoly problémát jelentenek. Kifejezetten egy tipikus baloldali programot megvalósítva vezetjük be 2015-től, hogy minden gyereknek hároméves kortól kötelező az óvoda. A legfontosabb felzárkóztatási elem, hogy minél hamarabb kezdjünk azokról a gyerekekről gondoskodni, akiknek a szülei nem rendelkeznek az ehhez szükséges, kellőképpen megfelelő mennyiségű anyagi forrásokkal. Baloldali politikusként képviselő asszonynak, ha következetes, és nem csak a kormánnyal szembeni gyűlölet fűti, vagy a miniszterelnökkel szembeni gyűlölet, akkor a gyerekek érdekében támogatnia kellene ezt. Én kérem, támogassa, mint ahogy azt is, hogy minden gyerek, aki hároméves korban megkezdi az óvodát, ingyen kapjon ebédet és általános étkezést egész nap. Köszönöm, ha megteszi!

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Miniszter Úr! A „gyűlölet” kifejezést használta, az messze áll tőlem, és kikérem magamnak, hogy ilyeneket állítson énrólam! A másik: szoktunk olyanoktól is idézni, akikkel nem értünk egyet. Én nem voltam soha és nem is leszek Simicska Lajosnak a barátja, viszont a miniszterelnök úr állította, hogy neki barátja a Simicska Lajos. Azt gondolom, hogy szegénységben sok mindent mondhatnak, csak közben a számok viszont azt mondják: a szociális szférától több mint 40 milliárd forintot fognak az idén elvenni a tavalyi évhez képest. A költségvetési vitában is elmondtuk, hogy igen, a számok beszédesek. Csak tudja, miniszter úr, a magyar emberek ezt látják, látják, mi zajlik az országban, és higgye el nekem, hogy eljön az az idő, amikor önöket se Pintér Sándor, se Polt Péter nem fogja tudni megvédeni. Sokkal hamarabb fog ez az idő eljönni, mint ahogy gondolná. Nem fogadom el a válaszát!

 

+

Az Országgyűlés a miniszteri választ 101 igen szavazattal, 23 nem ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta.

Milyen lehetőségek nyílnak a felsőoktatás kutatási tevékenységének ösztönzésére?

HOFFMANN RÓZSA (KDNP) – Államtitkár Úr! Az utóbbi években a kutatás-fejlesztési ráfordítások növekvő tendenciáját figyelhettük meg. 2013-ban már több mint 420 milliárd forintot fordítottunk a K+F területekre, amely a magyar GDP 1,44 százalékának felel meg. Ez az arány az elmúlt két évtized legmagasabb értéke is egyben, jól mutatja, hogy lassan beérnek a kormány K+F finanszírozásban elindított reformjai. A kormánynak többször említett célkitűzése, hogy az évtized végére a kutatás-fejlesztési ráfordításaink a GDP 1,8 százalékára növekedjenek. Örvendetes ez a szándék, mert ezzel egyrészt megközelítjük a 2,3 százalékos EU-átlagot, másrészt a ráfordítások növekvő aránya hozzájárul egy olyan innovatív környezet kialakításához, amelyben a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó, valamint az újszerű ötleteket megvalósító vállalkozások és a közszféra szervezetei egyaránt fejlődni és növekedni képesek, megfelelve a XXI. század támasztotta elvárásoknak.

– A K+F ráfordításokban bekövetkező fordulatot elsősorban a versenyszféra erősödő kutatási tevékenysége eredményezte. Építve kiváló tudásbázisunkra egyre több globális vállalat telepíti hazánkba a termelés mellett az innovációs tevékenységét is, 2013-ban a kormány által bevezetett kutatói járulékkedvezmény hatására pedig a magyar beszállítók és középvállalatok is egyre több kutatót foglalkoztathatnak. Ugyanakkor, míg a vállalkozási kutatóhelyeken a K+F ráfordítások emelkedtek az elmúlt években, addig a felsőoktatási szektorban inkább a stagnálás vagy még inkább csökkenés tapasztalható ezen a téren.

>– A kormány döntése értelmében a 2014-2020-as uniós költségvetési periódusban elérhető források 60 százaléka közvetlenül gazdaságfejlesztésre, a lehívható összeg 10 százaléka pedig kutatási-fejlesztési célra használható fel. Mindezeket figyelembe véve kérdezem:

– Hogyan járul hozzá a kormány által tárgyalt felsőoktatási stratégia a tudásalapú és tudományalapú gazdasági növekedés előmozdításához?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Mint arra képviselő asszony is rámutatott, a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs rendszerben a legnagyobb kutatási kapacitás magában a felsőoktatásban jelenik meg. A kormány ezért kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az elkövetkező időszakban is több célzott támogatás szolgálja a felsőoktatási kutatások fejlesztését és bővítését. Mindenekelőtt fontos megjegyezni: az állam a K+F ráfordítások középpontjába a tudományegyetemek felfedező kutatási tevékenységeinek finanszírozását állítja, hiszen elsősorban ezekbe a hosszú távú befektetésekbe éri meg forrásokat invesztálni. Ezért a felsőoktatási koncepció 10 százalékos többletforrással való támogatásával számol a következő évtől kezdve.

– 2015-ben elindulnak az EU által társfinanszírozott felsőoktatási kutatási programjai, ennek keretében az emberierőforrás-fejlesztési operatív program hét év alatt 41 milliárd forinttal fogja támogatni a felsőoktatási kutatási kapacitások megerősítését. Ezen túlmenően a GINOP, gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program keretében további, mintegy 160 millió forint fog rendelkezésre állni egyrészről kutatóintézeti kiválósági központok támogatására, valamint kutatóintézeti infrastruktúra-fejlesztésre, a nemzetközi kutatási infrastruktúrákban való részvétel támogatására és a nemzetközi K+F+I kapcsolatok fejlesztésére. A 2015-ben induló EFOP- és GINOP-pályázatok indulásáig az EMMI pályázatokat írt és ír ki a maradvány TÁMOP-forrásokból, több mint 7 milliárd forint értékben. Ez a 41-hez és a 160-hoz még további 7 milliárdként hozzáadandó. A 2014-2020-as programozási időszakban az Európai Unió kifejezetten K+F+I támogatási programja a „Horizon 2020” kutatási és innovációs keretprogram, amelynek teljes pénzügyi kerete közel 80 milliárd euró. A keretprogram pályázati forrásainak minél nagyobb mértékű felhasználására törekszünk az elkövetkező hét évben.

– Az előző időszak kutatási keretprogramjának tapasztalata, hogy intézeteink és kutatóink sikeres szereplését az EU kutatási pályázatain leginkább a nemzetközi kutatási hálózatokban való aktív részvétel befolyásolja. A felsőoktatási stratégiában nagy hangsúlyt fektettünk a nemzetközi kutatási projektekbe és hálózatokba való bekapcsolódás elősegítésére. Az Európai Unió kutatás-fejlesztési programjaiból való részvétel elősegítését az ehhez szükséges intézményrendszeri fejlesztések támogatásával rásegítő pályázatokból, TÁMOP-ból és EFOP-ból kívánjuk finanszírozni. A teljes felsőoktatási K+F+I rendszer eredményes működése érdekében a felsőoktatási államtitkárság egy külön munkabizottságot hozott létre, amelyben a felsőoktatási intézmények képviselői is megbízást kaptak. Ennek a feladata: a felsőoktatás egészét érintő kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiai kérdések konzultációjával hozzájárulni a ’14-20-as programozási időszak fejlesztési forrásainak hatékonyabb felhasználásához.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Egyetértek azzal a felvetésével, hogy a felsőoktatási intézményekben rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési és innovációs potenciál hasznosítása az ország gazdasági fejlődése szempontjából kulcskérdés. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy a hazai felsőoktatási kutatási szektorunk már jelenleg is kiváló lehetőségekkel rendelkezik, ez megnyilvánul mind a kutatói szféra kiváló teljesítményében, mind az intézményhálózatunk széles területi lefedettségében, hiszen a helyi képzési, kutatási kapcsolatok még a szűkebb profilú intézmények esetében is jó adottságnak tekinthetők. Éppen ezért a hazai felsőoktatás a jövőben a nemzetközi oktatási és kutatási térben is, biztos vagyok, hogy ezzel az igen csak nagy forrással, több mint 200 milliárd forintos forrással is meg fogja állni a helyét.

+

HOFFMANN RÓZSA: – Államtitkár Úr! Köztudott, hogy a magyar felsőoktatás teljesítménye és nemzetközi megítélése javulóban van, de nincsen az a jó helyzet, amin tovább ne lehetne javítani, márpedig a felsőoktatás tudományos teljesítménye is akkor nő, hogyha azok komoly kutatáson alapulnak. Ezért örömmel hallottam a válaszát, hogy a kormányzat is így látja. 10 százalékos növekedést és egyéb összegeket hallottam a válaszában, amely mind azt bizonyítja, hogy a kormány komolyan veszi, hogy a magyar felsőoktatás tudományos kutatási bázisát is erősíteni kell. Örömmel hallottam a válaszát, így köszönettel elfogadom.

Miért teljesít a magyar gazdaság rosszabbul?

VOLNER JÁNOS, (Jobbik) – Államtitkár Úr! Rendszeresen felmerül itt az a vita a kormány és az ellenzék között, hogy vajon jobban teljesít-e a gazdaság, mint ahogy önök állítják, vagy éppen ellenkezőleg, mélyrepülésben van az ország. A kormány arra hivatkozik, hogy nő a GDP, nő a gazdaság, és ezzel egyenlőségjelet tesz a foglalkoztatottság, a jólét növekedése és a gazdasági növekedés között. De gondoljuk csak végig ezt: vajon mit mutat a GDP növekedése? A rendszerváltás óta, több mint húsz éve nőtt a GDP Magyarországon. Föl kell tenniük a magyar embereknek maguknak a kérdést, hogy vajon mikor éltek jobban: a rendszerváltás idején volt jobb, akkor volt magasabb az életszínvonal vagy jelenleg? Mikor volt nagyobb a létbiztonság, a rendszerváltás idején vagy jelenleg? Önök ugyanis a GDP-növekedéssel folyamatosan azt a látszatot próbálják megteremteni, hogy ha nő a GDP, akkor mindenkinek jobb lesz, nőni fog a jólét. Hát éppen az ellenkezőjét látjuk jelenleg az országban!

– Érdemes megnézni például azt, hogy hogyan alakultak a bérek 2010 áprilisához képest, milyen változások voltak ezen a téren. A kormány kimutat ugyan bérnövekedést, de ezt egy egyre inkább gyengülő nemzeti fizetőeszközben, a forintban teszi meg. Ha összehasonlítjuk például a nettó átlagbéreket láthatjuk: 2010 áprilisában 525 euró volt a nettó átlagbér Magyarországon, jelenleg 500 euró. Euróban tehát csökkentek a bérek, és ehhez képest azt látjuk, hogy például Ausztriában nőtt 1530-ról 1610-re, Szlovákiában, Romániában szintén egyértelmű volt a bérnövekedés.

- Miről is van szó? Leértékelődött az önök politikájának következtében nemzeti fizetőeszközünk, és a magyar emberek munkája is leértékelődött. Azt is lehet látni, hogy a kormány politikája jelentős veszteséget okozott a magyar embereknek, ugyanis egy olyan gazdaságban, ahol jól mennek a dolgok, ahol konjunktúra van, ott épülnek a lakások sok ezer szám, ehhez képest azt látjuk, hogy amikor, mondjuk, a 2003-2004-es időszakot nézzük, 43-44 ezer lakás épült évente, most pedig ennek mindössze a nyolcada épül. Jelentős visszaesést láthatunk ezen a téren is. Teljesen nyilvánvaló, tehát, hogy az a kormányzati politika, amiről önök beszélnek, az hazug, a magyar embereknek nem jobban, hanem egyre rosszabbul megy! Nem véletlenül születik tehát a kérdés:

– Miért teljesít a magyar gazdaság rosszabbul?

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Bevallom őszintén: amikor megláttam az interpellációját, először arra gondoltam, hogy vicces kedvében van, vagy előjött a Jobbiknak, személy szerint önnek a humorérzéke, amikor arról beszél, hogy a magyar gazdaság rosszabbul teljesít, vagy a gazdaság teljesítménye lejtőn van. A legújabb gazdasági növekedési adatok pénteken jelentek meg. Gondoltam, hogy esetleg visszavonja az interpellációját, de teljes megdöbbenésemre mégis elmondta, mi több, még ki is egészítette. A lényege az, hogy egész Európa, a londoni elemzők, a nemzetközi pénzvilág rosszul látja a magyar gazdaság teljesítményét, azt a teljesítményt, ami most az Európai Unióban a legjobb. 2014-et figyelembe véve Magyarországon a gazdasági növekedés mértéke 3,5 százalék, a 28 tagországból összesen két ország tudott 3 százalék fölötti teljesítményt elérni, az egyik Lengyelország, de Lengyelország is elmaradt mögöttünk a 3,1 százalékos teljesítményével. Ezt úgy interpretálni a magyar parlamentben, hogy ez a teljesítmény rossz, a magyar gazdaság hanyatlik, nyilvánvalóan nem lehet komolyan mondani, esetleg valaki humoros kedvében mond ilyet, vagy egyszerűen nem a valóságot adja elő.

– Képviselő Úr! Lehet, hogy ellenzéki pártként szeretnék, hogy a magyar gazdaság zuhanjon, hogy ne legyen gazdasági növekedés és teljesítmény, hogy Magyarországon egyébként a bérek reálértékben ne növekedjenek, hanem csökkenjenek. Lehet, hogy önök ezt szeretnék, mert egy ellenzéki párt ebből esetleg politikai hasznot remél. De ez nem a valóság! Ön még azt a csalafinta trükköt is beveti, hogy elkezdi euróban számolni a magyar emberek fizetését, mintha egyébként a benzinkútnál vagy az üzletekben mi euróval fizetnénk. Mi forintban fizetünk. A forintban fizetés azt jelenti, hogy például 2014-ben a reáljövedelem 3 százalékkal növekedett, de az azt megelőző években is a Fidesz-kormányzás alatt minden évben növekedett a magyar emberek jövedelme. És ezek tények; ezek tények, statisztikai tények!

– Képviselő Úr! Nagyon érdekes az ön hozzáállása és felfogása, miközben Magyarországot elismerik, mondjuk, a devizahitelesekért tett lépéseiért. Más országokban tüntetnek, hogy azt a megoldást válassza az adott kormány, például Romániában, mint a magyar kormány. Vagy az Európai Unióban egyedül a magyar kormány merte megtenni a rezsicsökkentést. Vagy azt az eredményt is a magyar emberek érték el, hogy a foglalkoztatás bővülése az Európai Unióban nálunk a legnagyobb arányú, miközben az infláció 1,4 százalék, az Európai Unióban az egyik legjobb teljesítménynek mondható.

– Képviselő Úr! Az a baj az ön felfogásával és hozzáállásával, hogy ezzel nem a kormányt kritizálja, hiszen ezzel nem lehet a kormányt kritizálni. A számok számok, a tények tények. Az a baj, hogy ön a magyar emberek teljesítményét becsüli le az ilyen felszólalásokkal. Miközben Európában a legjobban teljesít az ország, ön azt mondja, hogy a helyzet rosszabb és egyre rosszabb.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úrnak nem állt módjában megérteni a kérdésemet. Én ugyanis arról beszéltem, hogy a kormány folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy nő a GDP. De a rendszerváltás óta több mint 20 éve nő a GDP, államtitkár úr, és azóta ez az ország leépül.

Önök meg a szocialisták sikeresen közösen lopták szét a saját kormányzati ciklusaikban.

Amit azonban most látni kell: nemhogy nem zárkózik föl a magyar bér a német és a nyugat-európai bérszínvonalhoz, hanem egyenesen csökkent.

– Államtitkár Úr! Miközben Nyugat-Európában, Romániában, Szlovákiában éppen ellenkezőleg, nőttek a bérek, feketén-fehéren látszik az, hogy önök lejtőre teszik ezt az országot. Az, hogy önök kimutatnak növekedést az egyre inkább gyengülő, erejét vesztő forintban, semmi egyebet nem jelent, csak azt, hogy Habony Árpád, a kormányzat PR-tanácsadója jól működött. Nem áll módomban természetesen elfogadni a választ.

+

Az Országgyűlés az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 36 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Putyin jön, atom megy?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! A titkosan kezelt paksi bővítéssel egy dolog látszik továbbra is biztosnak: az oroszok fogják megcsinálni, annak ellenére, hogy a beruházás most már egyre nyilvánvalóbban ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel, ráadásul egyre kevésbé tűnik megvalósíthatónak. Önök, tisztelt miniszter úr, eddig ország-világ előtt azt hangoztatták, hogy azért kell tendereztetés nélkül a Roszatomnak adni a 4000 milliárd forintos üzletet, mert egyedül az oroszok értenek a Pakson használt atomerőmű-technológiához. Ehhez képest sajtóhírek szerint ezt már meg is cáfolták, merthogy jelenleg úgy tűnik, hogy a német Siemenst akarják bevonni a bővítésbe. A német Siemensről két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy a paksi üzemzavar során a meghibásodott alkatrészt ők gyártották, a másik pedig az, hogy Fukusima után, az atomkatasztrófa után úgy leállították az atommal kapcsolatos kutatási-fejlesztési tevékenységüket, mint a konkrét gyártást.

– Miniszter Úr! Kérem, cáfolja meg vagy erősítse meg, hogy a Siemens részt fog-e venni a bővítési beruházásban, és ha igen, akkor mi lesz pontosan a feladata. Azt is szeretném tudni, hogy a külföldi menedzserek bevonásának kérdése pontosan hogyan áll most a paksi bővítés kapcsán? A kormány is számol egyébként a paksi beruházás bebukásának lehetőségével?

–- A második kérdésem: fizettünk már valamit a paksi bővítéssel kapcsolatban? És jól értjük, hogy ez az egész, megújuló energiákra kivetett adósorozat, napelem, hőszivattyú, szélerőművek megadóztatása tulajdonképpen csak egy piactisztítás az atomenergiából származó áram számára?

– A harmadik kérdésem: látom, hogy önök most már teljesen kezdenek belezavarodni a korábbi csúsztatásaikba, mikor fogják végre belátni azt, hogy ez a projekt tulajdonképpen megbukott, és Magyarországnak erre nincs szüksége?  Vagy sarkantyúzni fogják a döglött lovat, hátha legalább a most zajló oligarchacserére jó lesz ez?

– És ezzel kapcsolatban kérdezem még: a 2250-es törvényjavaslat gyakorlatilag kiveszi a közbeszerzések hatálya alól az összes Paks II.-vel kapcsolatos beszerzést. Ez egy alkalmas törvényjavaslat arra, hogy önök egy új oligarchabázist stafírozzanak ki, a Paks II. és a MET együtt fogja tudni Simicska Lajost pótolni, erre megy ki a játék? Simicska helyett kié lesz Paks II., tisztelt miniszter úr?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! Ha megengedi, akkor a legutolsó, ám legfontosabb kérdésére hadd válaszoljak, hogy kié lesz az atomerőmű. Miközben 2008-ban és 2009-ben az akkori Miniszterelnöki Hivatalban elfekvő iratok tanúsága szerint a szocialisták tervezték, hogy a bővített atomerőművet majd privatizálják és magántulajdonba adják, az általunk tervezett kapacitásfenntartás legfontosabb pontja az, hogy az atomerőmű, Paks I. és Paks II. egyaránt hosszú távon, örökre magyar adófizetői, magyar állami tulajdonban marad. Tehát meg kell önt nyugtatnom, képviselőtársam, hogy minden próbálkozása ellenére az atomerőmű nem lesz senki másé, mint az öné is, minden magyar adófizető állampolgáré.

– Ami pedig azon törekvését illeti a képviselőtársamnak, hogy folyamatosan arról tájékoztassa a közvéleményt, hogy ellehetetlenült a beruházás, ehhez képest örömmel tájékoztatom az Országgyűlést, úgy is, mint részben előterjesztő, hogy szerdán kezdi meg a parlament annak a törvénycsomagnak a vitáját, amely a beruházást lehetővé teszi, és minden akadályt elhárít az elől, hogy a következő három évben megkezdődjön a beruházás fizikai kivitelezése, amelynek a tervezése már jelen pillanatban zajlik.

– Magyarország jelen pillanatban 9000 megawatt olyan erőművi kapacitást használ, amelyből áramot állítunk elő. 2030-ig mintegy 4100 megawattnyi kapacitás lejár, ezeket az erőműveket be kell zárni, és ehhez jön még mintegy 2000 megawattnyi kapacitás az áram-előállításból, amikor 2032 és 2036 között kell a Paksi Atomerőmű - jelen pillanatban felújításra, illetve megújításra ítélt - két blokkját bezárnunk. Tehát a jelenlegi 9000 megawattból, amit áramra használunk és erőművel állítunk elő, 6100 megawattot fogunk elveszíteni belátható időn belül úgy, hogy tavaly is, és folyamatosan nő Magyarországon az áramfogyasztás. A mi szakembereink becslése szerint - és ebben szakmai konszenzus van - a kimenő 6000 megawattnyi erőmű helyett, amiben benne van az atomerőmű 2000 megawattja is,  ezen kívül még 4100 megawattnyi erőmű-kapacitás szűnik meg. Összesen tehát legalább 7100 megawattnyi áram előállítására alkalmas erőművi kapacitásra van szükség. És ez még mind csak a fogyasztásnak egy töredéke, mert Magyarországon atomenergiával csak a 30 százalékát állítjuk elő az áramnak, 70 százalékát máshonnan és másképpen szerezzük be. Ha képesek leszünk fenntartani az atomerőmű jelenlegi kapacitását, akkor tudjuk azt elmondani, hogy körülbelül 40 százaléka abban az átmeneti néhány évben, amikor kettő blokkal több van a jelenleginél párhuzamosan, ebben az időszakban pedig 50 százalékát fogjuk az áramnak előállítani ezzel az egyébként nemzetközileg biztonságosnak ítélt technológiával, ami az Európai Bizottság véleménye szerint környezetbarát és társadalmilag is elfogadható.

– Tisztelt Képviselőtársam! Nem értem a tiltakozását az orosz atomenergetikai kapacitástechnológia és -technika ellen, hiszen amióta a Paksi Atomerőmű működik, azzal probléma nem volt, ellene kifogást nem hallhattunk, az ország biztonságban élt és működött. Kérdezze meg a paksiakat, akik ott laknak az atomerőmű tövében. Jelen pillanatban a Roszatom 12 atomerőművet épít a világban, és már 50 országban működik orosz technológiával erőmű. Az oroszok mellett azért döntöttünk, mert egyedül ők ajánlottak a megvalósítás mellé 30 éves finanszírozási hitelszerződést is. Senki, sem a franciák, sem a koreaiak, sem az amerikaiak, akikkel a szocialisták tíz évig tárgyaltak egyébként, egyikőjük sem ajánlott finanszírozási támogatást, hitelt a megvalósuló beruházás mellé.

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszter Úr! Három kérdést tettem fel, ön egész pontosan nullára válaszolt. Nem mondta meg, hogy a Siemens milyen szerepet tölt be, fizetjük-e már, és azt sem, hogy ki Simicska utódja. Ráadásul a mai adatok világosan kimutatják, hogy a magyar lakosság többsége elutasítja ezt a beruházást, úgyhogy akkor sem értem, hogy miről beszél, amikor azt mondja, hogy e mögött a beruházás mögött támogatás lenne. Lehet, hogy önök itt kétharmaddal - egyelőre kétharmaddal - támogatják, de Magyarország döntő többsége ezt a beruházást ilyen formában nem támogatja. Én elmondanám önöknek, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban. Két dolog: minden 15 évre titkos, és semmilyen beszerzés sem lesz nyilvános. Önök az oligarchaháborúban egy új fázisba értek. A választ nem tudom elfogadni.

+

Az Országgyűlés a miniszteri választ 104 igen szavazattal, 22 nem ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta.

A magyar gazdaság Európa élvonalában, – tovább folytatódhat a növekedés 2015-ben?

BÁNKI ERIK (Fidesz): – Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy a 2014. évi adatok alapján a magyar gazdaság teljesítménye Európában abszolút az élmezőnybe tartozik, sőt Európa 28 tagországa közül 2014-ben Magyarország, a magyar gazdaság érte el a legmagasabb növekedést. Az ipari termelés 7,6 százalékkal nőtt, 160 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, 80 ezerrel kevesebb honfitársunknak kell küzdenie a munkanélküliség problémájával, és összességében 3,5 százalékkal nőtt a nemzetgazdaság teljesítménye a 2014. évben. Kijelenthetjük tehát ezen adatok alapján, hogy 2010 után a magyar kormány jól, sőt mi több, kitűnően kezelte a válság adta problémákat; az az út, amit mi választottunk, Európában a legeredményesebb, legsikeresebb út volt. A magyar modellre ma már valamennyien büszkék lehetünk, sőt Európában számos ország a követőink közé tartozik.

– Négy év alatt jelentősen megerősödött a gazdaság, csökkent az államadósság, sőt sikerült stabilizálni az államháztartást, az infláció pedig gyakorlatilag nullára mérséklődött, és sikerült kimásznunk a túlzottdeficit-eljárás alól, amire 2004 óta, Magyarország uniós tagságát követően a szocialista kormányok alatt esélyünk sem mutatkozott. A jótékony folyamatok eredményeként Magyarországon gyakorlatilag jelentősen csökkent a munkanélküliség, folyamatosan nőnek a reálbérek, a bankok elszámoltatását követően pedig a devizahitelek okozta súlyos problémákat is jelentősen mérsékelni tudjuk a magyar társadalomban. Az államadósság féken tartása és a stabil gazdasági növekedés következtében már a nemzetközi hitelminősítő intézetek is egyre szebb és egyre jobb képet festenek Magyarországról. A Moody’s a stabil kategóriába sorolta hazánkat, az OECD napokban megjelent elemzése alapján pedig Magyarország a legjobban teljesítő európai gazdaságok között van.

– Államtitkár Úr! Az előző év kimagasló teljesítménye alapján joggal várható, hogy 2015-ben is stabil növekedés lesz Magyarországon. Ezen meggyőződésemet erősítik az Európai Bizottság legfrissebb kimutatásai is, amelyek szerint a magyar gazdaság lendülete 2015-ben is tovább fog tartani. Az elemzés szerint tovább bővül majd a belföldi kereslet, az export tovább növekedhet, és a GDP-növekedés is Európa élvonalában maradhat. Azt kérdezem tehát:

- Hogy látja a magyar kormány a 2015. évi folyamatokat, és mit tesz annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is Európa éltanulója maradhasson?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Országgyűlés! Valóban így van, a számokat nem lehet megváltoztatni. Elismeréssel szólnak Magyarország gazdasági és egyéb kormányzati teljesítményéről, pénzügyi teljesítményéről. Való igaz, hogy ez az eredmény, az, hogy a gazdasági növekedés tekintetében Európában 2014-ben az első helyre kerültünk, egy összetett folyamat eredménye, amelyre több tényező is hatással volt. Kiemelnék néhányat: például sikerült bővíteni a foglalkoztatást, ezáltal a gazdasági teljesítményünket is növelni, hiszen valóban 160-170 ezerrel több ember dolgozik, mint egy évvel ezelőtt. De sikerült hatékonnyá tenni az európai uniós források lehívását is, hiszen a beruházások teljesítménye 2014-ben meghaladta a 21 százalékot, és ez igen nagy eredmény. De talán a legnagyobb eredmény az, hogy az ipari termelés mértéke az elmúlt évekhez viszonyítva valóban nagyon kimagasló volt. Itt elsősorban az autóipar teljesítményét kell kiemelni, de a mezőgazdaság is többletet tett hozzá, valamint az idegenforgalom és a turizmus is.

– Nagyon fontos, hogy ezt az eredményt nem hátradőlve és megelégedve meg tudjuk tartani. Tehát a fenntartható növekedést kell tudni biztosítani Magyarországon. Ehhez a kormánynak nagyon sok-sok feladata van. Kiemelném ezek közül például a 2014-2020-as európai  uniós támogatások felhasználásának megkönnyítését, illetve a gazdaság szereplőihez való mielőbbi eljuttatását azért, hogy a támogatás biztosítva legyen a fejlesztésekhez, a beruházások bővítéséhez, a munkahelyek létesítéséhez. Kiemelném, hogy Magyarországon egy olyan új pénzügyi és bankrendszert kell létrehozni, kialakítani, amely alapvetően az ország érdekeit szolgálja, amely bankrendszer a gazdaság érdekeit helyezi előtérbe. Tehát fontos a banki hitelezés és a finanszírozás kérdésének a megoldása, amelyhez, úgy gondolom, a kormány megtette a megfelelő lépéseket, hogy egy egészséges kereskedelmi bankrendszer alakuljon ki Magyarországon, amelynek az a lényege, hogy a bankok végre elkezdjenek hitelezni a gazdaság irányába, az önkormányzatok és az emberek felé is. Ennek egyik eleme, hogy tovább tudjuk csökkenteni a bankadó mértékét, hogy ezáltal a bankok egészségesen tudjanak működni.

– Nagyon fontosnak nevezném azt is, hogy megfelelő mennyiségű és megfelelően képzett munkaerő, szakember álljon a magyar gazdaság rendelkezésére, hiszen sokszor a gazdaság növekedésének már az a korlátja, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő szakember. Erre nyilvánvalóan azonnali lépéseket kell tenni, a támogatási rendszer, középtávon pedig a szakképzési rendszer átalakítására tettünk lépéseket. Ha ezek az intézkedések összeérnek, akkor biztosított Magyarországon továbbra is a fenntartható növekedés.

+

BÁNKI ERIK: – Államtitkár Úr! Megnyugtató számomra, hogy a kormány reálisan látja a fennmaradó problémákat, és látja, hogy a hitelezés politikájának megváltoztatása nélkül ezt a gazdasági növekedést nem tudjuk fenntartani Magyarországon. Egy sportból vett hasonlattal hadd fejezzem be végül. A bajnokok mindig a célt látják maguk előtt, nem az akadályokat. Ez jellemezte eddig a magyar kormányt, remélem, ez fogja a későbbiekben is. Köszönöm, a válaszát elfogadom.