„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Közfoglalkoztatotti vagy minimálbér?

LEGÉNY ZSOLT (MSZP): – Államtitkár Úr! Mint az köztudott, most a minimálbér nettója hozzávetőlegesen 66 500 forint, a közfoglalkoztatási bér nettója hozzávetőlegesen 50 500 forint, tehát a kettő közötti különbség durván 16 ezer forint. A kormányzattól folyamatosan azt halljuk, hogy különbséget kell tenni a közfoglalkoztatotti béren és a minimálbéren dolgozók között. Azt is halljuk, hogy a közfoglalkoztatás milyen kedvező hatást gyakorol a hazai munkaerőpiacra, hogy most már szinte mindenkinek van munkája. A statisztikák szerint - ami sajnálatos módon még köszönő viszonyban sincs a valósággal – már számolatlanul jönnek létre az új munkahelyek szerte az országban.

– Államtitkár Úr! A kijózanító valóság mást mutat! Sorra jelzik a Nyírségből, Borsodból, tehát Kelet-Magyarországról a kis- és középvállalkozások, a mezőgazdasági ágazattól a könnyűiparon át egészen a feldolgozóiparig, hogy nem tudnak a számukra szükséges mértékben munkavállalókat felvenni. És hogy miért nem, erre a kérdésre maguk a munkavállalók adják meg a választ, ami úgy szól: inkább mennek közmunkásnak, ahol nem vagy csak alig vannak követelmények, mint minimálbéres alkalmazottnak, ahol jobban számon kérhető a munkájuk. A kormányzatnak tehát sikerült elérnie, hogy az emberek a könnyebb megélhetést válasszák, inkább lemondanak közel 16 ezer forintról, de nem hajlandók elmenni minimálbérért dolgozni. Azzal, hogy egyre többen választják a könnyebb megélhetést, a kis- és közepes vállalkozások kerülnek versenyhátrányba. Nem tudják időben, kellő mennyiségben és színvonalon előállítani a termékeiket, nem tudják megfelelően nyújtani a szerződésben vállalt szolgáltatásaikat.

– Államtitkár Úr! Ez a jelenség a mostani kormányzásnak sajnálatosan az egyik rossz eredménye. Azzal, hogy az emberek nem mennek el minimálbérért dolgozni, számos probléma vetődik fel. Éppen ezért kérdezem:

– Mikor vezetik be az egységes közfoglalkoztatotti és minimálbért?

– Mikor állítják vissza az adómentes minimálbért, amit 2010-es kormányra kerülésükkor eltöröltek?

– Mit tesznek azért, hogy a nyírségi és a borsodi kis- és középvállalkozások megfelelő létszámú alkalmazottat tudjanak alkalmazni?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Szeretném rögzíteni, hogy a statisztikák nem hazudnak: valóban, az elmúlt négy év alatt jelentős mértékben nőtt a foglalkoztatottság és csökkent a munkanélküliség. Kétségtelen tény, hogy ebben a közfoglalkoztatás is fontos szerepet játszik. De az ön kérdésfelvetésében vélek némi furcsaságot fölfedezni. Hiszen egyrészről azt állítja, hogy a 16 ezer forintos különbség miatt, a közmunkás-minimálbér és a minimálbér közötti különbség miatt nem mennek el dolgozni az emberek, ugyanakkor azt kérdezi tőlem, hogy mikor lesz végre a közfoglalkoztatási minimálbér és a minimálbér azonos. Ugye, érzi a különbséget? Ha azonos szintre tennénk, akkor gyakorlatilag az, hogy a segélyből érdemes legyen közfoglalkoztatásban, a közfoglalkoztatásból pedig érdemes legyen a versenyszférában elhelyezkedni, ez a felépítés gyakorlatilag nem valósulhatna meg. Tehát ezt a lépcsőzetességet mindenképpen szeretnénk a következő időszakban is fenntartani.

– Képviselő Úr! Abban egyébként önnek is igaza van, ez kétségtelen tény, mi is érzékeljük, hogy a közfoglalkoztatás bizonyos területeken, bizonyos mértékben akár ellenhatással is lehet, mondjuk a mezőgazdaságban. Ezért tervezzük azt, hogy a következő időszakban olyan programokat indítunk, ami a közfoglalkoztatásból a versenyszférába való kilépést fogja segíteni, elsősorban uniós, de hazai források bevonásával is. Tovább visszük azokat a munkahelyteremtő pályázatokat, támogatásokat, amelyekben éppen a legsikeresebbek a szabolcsiak, a borsodiak és a Baranya megyeiek voltak, ahol a mikro-, kis- és középvállalkozások igen jelentős mértékben tudtak a versenyszférában munkahelyeket teremteni.

Ebben a ciklusban sem lesz megoldva a debreceni menekülttábor ügye?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! A késsel fiatal lányokat megtámadó, nehéz sorsú menekültek büntetésének enyhítése ismét ráirányította a figyelmet a debreceni befogadó állomás problémájára. Mint ismeretes, tavaly májusban két algériai táborlakó megtámadott két fiatal magyar lányt, kést szorítottak a torkukhoz, és kirabolták őket. De nem ez volt az egyetlen hasonló támadás a városban. Folyamatos zaklatásoknak vannak kitéve a debreceniek, mindennaposak a garázdaságok, lopások, ezeket a bűncselekményeket a városban szabadon mozgó menekültek követik el.

– Államtitkár Úr! A Jobbik az elmúlt években számtalanszor felemelte a szavát, és követelte a befogadó állomás zárttá nyilvánítását, hogy ne garázdálkodhassanak kényükre-kedvükre a sokszor beazonosíthatatlan személyiséggel rendelkező bűnözők. Sajnos, megszólalásaink süket fülekre találtak. A debreceni emberek továbbra sem érezhetik magukat biztonságban, és a közbiztonsági problémákon túl az emberek egészsége is veszélyben forog, tekintettel az afrikai ebolajárványra. Egy táborhoz közel lakó asszony a következőket tapasztalta, idézem: „Saját szememmel láttam azt, hogy a boltban mindent összefogdosnak. Egyikük kivette a jégkrémes dobozt a hűtőből, levette a fedelét, belenyalt, majd visszatette.” Az ilyen esetek mindennaposak, és a környék lakói most már nemcsak a javaikat, hanem az egészségüket is féltik, teljes joggal. Minden debreceni azt szeretné, ha végre bezárná kapuit az intézmény, és békében élhetnének. Kérem, cselekedjenek, mielőtt valami tragédia nem történik.  Kérdezem tehát:

– Ebben a ciklusban is folytatódik az egy helyben toporgás ez ügyben, vagy végre zárttá nyilvánítják a menekülttábort?

– Igaz-e, hogy újabb befogadó állomást kívánnak nyitni Debrecenben vagy a város környékén?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány határozott álláspontja, hogy a menedékjoggal való visszaélésekkel szemben szigorú és következetes fellépés indokolt. Ennek érdekében terjesztettük az elmúlt évben a parlament elé a menedékjogról szóló törvény módosítását, amelynek révén létrehoztuk a menekültügyi őrizet intézményét. Ennek a segítségével lehetővé válik például a közrend, közbiztonság érdekében a menedékkérő menekültügyi őrizetbe vétele.  Sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a menedékjogról szóló törvény ezen módosítását önök nem szavazták meg, sem ön személy szerint, képviselő úr, sem a Jobbik frakciója. Úgyhogy nem értjük ezt a farizeus magatartást, hogy föllépnek a debreceniek védelme érdekében, de amikor itt a parlamentben módjuk nyílna a rendet, a közbiztonságot, a debreceniek biztonságát érintő törvényeket elfogadni, akkor viszont nem támogatják. Nem tudom miért nem fontos önöknek a debreceniek biztonsága? Mert úgy tűnik, hogy a törvényjavaslatok elfogadásának elmaradása ezt bizonyítja.

– Képviselő Úr! Kérdezi, hogy Debrecenben vagy a környékén szeretnénk-e létrehozni vagy nyitni új menekülttábort? Erre határozott nem a válaszom! Nincs ilyen tervünk, nincs ilyen szándékunk! Kérem, hogy ezzel ne riogasson! A rendőrség továbbra is megerősített szolgálatot lát el a tábor környékén, együttműködve a polgárőrséggel és a közterület-felügyelettel. Október 1-jétől kutyás szolgálattal is megerősítették a szolgálat ellátását. Ami pedig az egészségügyi kérdéseket illeti: szeretném megnyugtatni a debrecenieket: biztonságban vannak, hiszen a táborba bekerülők bekerüléskor orvosi vizsgálaton esnek át. Úgyhogy kérem önt is, támogassa a debreceniek biztonságát.

Kinek jó a kafetéria-rendszer kivéreztetése?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Egy szó sem igaz a foglalkoztatás ösztönözéséről, a munkát terhelő adók alacsonyan tartásáról. Nem igazak azok az állítások, hogy ezzel az adórendszerrel jövőre még több ember tud majd jobban keresni. A kafetéria megemelt adóterheivel pont ezekkel a célokkal megy szembe a kormány. Nemcsak a munkabéren kívül adható juttatások keretösszegét csökkenti, de jelentősen, 43 százalékkal meg is növeli az adóterhüket. Mindezt teszi úgy, hogy semmilyen egyeztetést nem folytatott erről előzetesen a munkaadókkal, a munkavállalók érdekképviseleteivel, semmilyen elemzést, hatástanulmányt nem készített az adóemelésnek a jövedelmekre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásairól.

– Államtitkár Úr! A szakszervezetek várakozásai szerint a kafetériakeretek 15 százalékkal csökkenhetnek, a munkaadók nagy része ugyanis így fog reagálni a kormány lépésére, hogy az adóemelés ellenére ne emelkedjenek a terhei. Azok a munkavállalók pedig még rosszabbul fognak járni, akiknél a munkáltató a juttatások teljes megszüntetése mellett dönt, mert így jelentősen csökkenni fog a kerestük. Világosan látszik, hogy a kormány nem érti a kafetéria értelmét, társadalmi hasznát, ezért dolgozik évek óta a rendszer kivéreztetésén. Pedig a kafetéria kitűnő gazdaságfejlesztési eszköz lehetne. Ehhez adómentessé kellene tenni például a korábbi nevén üdülési csekket, az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetéseket, a helyi közlekedési bérletet, az internet-előfizetési utalványt. Új elem lehetne például a munkáltatói lakhatási támogatás vagy a családi kártya. Mivel minden józan érv a béren kívüli juttatások ösztönzése és nem megnyirbálása mellett szól, az a kérdésem:

– Miért megy ezzel szembe a kormány?

– Miért ver szét minden jól működő rendszert?

+

 TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőnő! Ma is igaz, amit az adótörvény vitájában korábban mondtam: az adótörvény ösztönözni fogja a munkáltatókat a foglalkoztatás bővítésére, és bizony a munkát terhelő adók nem növekednek, tehát alacsonyan lesznek tartva. Az más kérdés, hogy még tovább szeretnénk csökkenteni.

És az is igaz, hogy az adórendszerrel jövőre még több ember fog tudni dolgozni. Gondoljon bele, hogy most 4 millió 182 ezer embernek van már munkája, több mint százezerrel csökkent a munkanélküliek száma, és mi azt állítjuk, hogy a gazdasági ösztönzésével, az európai uniós célzott támogatásával ez tovább fog javulni.

– Tisztelt Képviselőnő! Ön, amit a kafetéria-rendszer adójának az emelésével kapcsolatban elmondott, ez nem cáfolja azokat az elvárásokat, amit az adótörvény és költségvetés megcéloz. Való igaz, hogy a kafetéria-rendszer költsége, a közterhe növekedni fog, ez is a kormány célja, hogy közelítsen egymáshoz az élőmunkateher és a kafetéria által adott juttatások terhe. Azonban még mindig nagyon messze van a kafetéria terhe, mondjuk, egy munkabér adó- és járulékterhétől, hiszen éppenhogy a felét érte el. Tehát a munkáltató eldöntheti: , hogy mit tesz, hogy vagy az emelt közteherrel továbbadja a dolgozónak a juttatást, vagy átváltja esetleg lakáscélú munkáltatói támogatásra, amelynek nincsen adóterhe, és a jövőben sem lesz, vagy, amit nagyon nem szeretnénk, hogy csökkenti a kafetériajuttatást. Bízva, hogy a gazdaság teljesítménye nagyobb lesz, 2,5 százalékot várunk, de remélhetőleg még ennél is több lesz, az európai uniós támogatásokkal, úgy fog nőni a gazdaság és a gazdálkodók teljesítménye, hogy ezt ki fogják tudni gazdálkodni, és a dolgozóit megbecsülve, továbbra is adják a kafetériajuttatást az alkalmazottaiknak.

Befejeződnek-e 2015. augusztus végéig a Győrt keleti irányból elkerülő 813. számú főút I. ütemének építési munkálatai, majd ezt követően mikor kezdődik a II. ütem kivitelezése?

SIMON RÓBERT BALÁZS (Fidesz): – Államtitkár Úr! Győr ma Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, évről évre folyamatosan emelkedik az ipari termelés volumene, jelentősen hozzájárulva a nemzetgazdaság teljesítményéhez, valamint nő a betelepülő gazdasági társaságok száma, ami a városban és a térségben élők számára egyaránt pozitív hatásokkal jár. A gazdaság fejlődésével párhuzamosan elkerülhetetlen a közúthálózat fejlesztése. Győrben a közlekedés szempontjából évtizedek óta a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a települést délről elkerülő M1-es autópálya építését nem követte az északi elkerülő út megépítése, így a városba továbbra is sugarasan futnak be minden irányból az országos főutak.

– Magyarország kormánya és Győr megyei jogú város önkormányzata között 2010 októberében aláírt nyilatkozat értelmében megépítésre kerül a Győrt keleti irányból elkerülő út, az úgynevezett 813. számú főút. Az új út a várost délről elkerülő M1-es autópálya, illetve a 81. számú főút régiója felől a városból északi irányba, a vámosszabadi határátkelőhöz vezető 14. számú főútig tart, így alkalmas lesz az észak-déli irányú jelentős teher- és személygépkocsi-forgalom városon kívül történő elvezetésére. Megépítésének másik fontos célja a győri nemzetközi ipari park és az Audi gyár bővítéséből adódó forgalmi problémák enyhítése, azok egyszerűbb és gyorsabb elérése, valamint a városon belüli közlekedési dugók csökkentése. Az új elkerülő út a tervek szerint három ütemben épül meg. Az első ütem, amelynek tervezett befejezési határideje 2015. augusztus vége, az M1-es autópálya győrszentiváni csomópontjából indul, és a Győr-keleti iparterület déli körforgalmú csomópontja közötti szakaszt foglalja magába, hossza közel 4400 méter. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Befejeződnek-e 2015. augusztus végéig a Győrt keleti irányból elkerülő 813. számú főút első ütemének építési munkálatai, majd ezt követően mikor kezdődik meg a második ütem kivitelezése?

+

 FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány fontosnak tartja a Győr keleti elkerülő út megépítését annak hálózati szerepe, valamint a város és a térség gazdaságára gyakorolt kedvező hatása miatt is. A város iparterületének közlekedését a 2013-ban állami beruházás keretében megvalósult, Győr keleti iparterület körüljárását biztosító úgynevezett kis elkerülő út jelentősen javította. A 813. számú főút, a Győr keleti elkerülő megvalósítását három ütemben tervezzük. Az első ütem esetében a vállalkozási szerződést már megkötötték, jelenleg a régészeti feltárás van folyamatban, így a kivitelezés befejezése 2015. augusztus végére várható. Ez a határidő feszített ütemet feltételez; várakozásaink szerint tartható lesz. A kivitelezés második és harmadik üteme esetében a tervezés és az engedélyezési tervek elkészítése folyamatban van. Jelenleg mindkét ütem megvalósítása szerepel a hamarosan a kormány elé kerülő 2014-2020-as projektlista tervezetén. Szorgalmazzuk, hogy mind a második, mind a harmadik ütem a most elkezdődött európai uniós költségvetési ciklusban megvalósítható legyen.