„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi lesz a megszűnő Nemzeti Munkaügyi Hivatal dolgozóival?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Lassan kiderül az igazság abban az ügyben, amelyben fél éve titkolóznak: megszűnik a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. A tavaszi választások óta több alkalommal több képviselőtársam szóban, írásban kérdezett rá erre a kérdésre, de pontos és egyértelmű válaszok nem érkeztek. Ez a hivatal foglalkoztatáspolitikai, munkavédelmi, munkaügyi szak- és felnőttképzési feladatokat lát el, közvetlenül irányítja több szakigazgatási szerv szakmai munkáját. Ilyen például a munkaügyi központok, munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervek, koordinálja a szak- és felnőttképzési rendszer fejlesztését.

– Államtitkár Úr  Egy törvénytervezetük van ma a parlament asztalán, amelyből egyértelművé válik, hogy felszámolják a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt. Az elmúlt fél év huzavonái során nyilván az ott dolgozók bizonytalanságban voltak. Az ottani intézményi létszám 445 fő, de EU-s projektekben dolgozik 500-550 fő körül, tehát azt tudom mondani, hogy nagyjából ezer embert és a családját érinti az a kérdés, amiről beszélek, nem is beszélve arról az 58 főről, akiket a közfoglalkoztatási programok irányítására hivatalból áthelyeztek a Belügyminisztériumba. Az elmúlt fél évben nem tudhatták ezek a munkavállalók, hogy mi történik velük, önök bizonytalanságban tartották őket, és most kiderült, hogy megszűnnek az állásaik. Kérdezem:

– Hova kerül át a hivatalban folyó szakmai munka?

– Mely központi közigazgatási egységek veszik át a feladatukat?

– Mely feladatok szűnnek meg?

– Ki és mekkora létszámmal fogja ellátni a munkaügyi központok, a munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervek szakmai vezetését?

– Mi lesz a közel ezer munkaügyi szakember sorsa?

– Hány főnek és mely területeken szűnik meg az állása heteken belül?

– A hivatal megszűnése kapcsán voltak-e már előzetes egyeztetések a munkavállalók érdekeit védő érdekvédelmi szervezetekkel?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A munkaerő-piaci intézményrendszer átalakítására azért van szükség, hogy a dinamizálódó gazdaságban minél több biztonságos, egészséget nem veszélyeztető, járulékokat szabályosan fizető munkahely jöjjön létre, emellett pedig hatékonyabbá váljon a közfoglalkoztatás rendszere. A kormány foglalkoztatási céljainak megvalósításához olyan intézményi keretre van szükség, amely az elhelyezkedést elsősorban a versenyszférában támogatja. Egyrészt biztosítja a munkahelyteremtést és a foglalkoztatást ösztönző támogatások hatékony felhasználását, másrészt rendelkezik olyan részletes és folyamatos, frissített adatbázissal, amely a foglalkoztatók pontos munkaerőigénye mellett személyre szabottan tartalmazza az álláskeresők kompetenciáit is.

– Képviselő Úr! Az Államreform II. szerkezetátalakítási program keretében a Nemzeti Munkaügyi Hivatal feladatköre és intézményei az eredményesebb és költséghatékonyabb feladatellátás érdekében kerülnek átszervezésre. Ez azt jelenti, hogy a hivatal által eddig ellátott feladat- és hatáskörök jelentős része a továbbiakban is megmarad, csak éppen más szervezeti struktúrában lesz ellátva. Megmaradnak a munkabiztonsági és foglalkoztatás-felügyeleti feladatkörök, az NGM-ben létrehozandó szakmai főosztály veszi majd át ezeket. A munkaerő-közvetítési tevékenység a járási hivatalokhoz kerül. Ebben nincs újdonság, mert az ügyfelekkel eddig is ott találkoztak. A munkaügyi központok szervezetileg továbbra is a megyei kormányhivataloknál maradnak. A szakképzési és felnőttképzési terület kiválik az NMH-ból, kiemelt feladata a későbbiekben a szakképző intézmények fenntartása lesz. A közfoglalkoztatással kapcsolatos teljes tevékenység a Belügyminisztériumhoz kerül. A hivatalt érintő európai uniós programok megvalósítása természetesen a szerződésekben foglaltaknak megfelelően folytatódik tovább.

– Képviselő Úr! A feladatok ellátása tehát továbbra is biztosítva lesz, amihez az új szervezeti keretrendszerben is szükség lesz jól képzett és gyakorlott kollégákra. A részletekre, köztük a személyzeti kérdésekre vonatkozó döntések meghozatala jelenleg még folyamatban van, erről természetesen az érintetteket időben tájékoztatni fogjuk.

Szándékos-e az onkológiai ellátás elfojtása? Engedjék, hogy menjenek agépek!

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): – Államtitkár Úr! A kérdésem különösen érdekes és aktuális abból a szempontból, hogy az októberi hónap volt a rózsaszín szalag által a női rákbetegségekre figyelmet felhívó mozgalom hónapja, míg a november a „Növessz bajuszt, hogy megments egy manust!”, a férfiakat sújtó prosztatarákra hívta fel a figyelmet, így indokolt talán december legelején rögtön összefoglalni, hogy milyen igények is vannak a magyar onkológiai ellátásokban.

– Sajnos ismert, hogy vesztésre állunk mi, magyarok a rákos megbetegedésekben, ugyanis a százezer főre vetített daganatos halálozási arányszám mind a férfiak, mind a nők körében a világ élvonalában van, tüdőrák miatt pedig a halandóság hazánkban közel kétszerese az uniós átlagnak. Az egészségügy egészét, ahogy a daganatos betegségeket is ugyanazok az ellátási tényezők és ugyanazok a kihívások sújtják. Első helyen a forráshiány, amely a hozzáférést szűkítő teljesítményvolumen-korlát, köznapi nevén TVK áll. Ebben az esetben a rendelkezésre álló diagnosztikai és terápiás eszközöket korlátozza, úgymond a teljesítményvolumen-korlát lefojtja azokat a kapacitásokat, amelyeket a gépek, a nehéz területen dolgozó szakszemélyzet még el tudna látni.

– Talán ismert államtitkár úr előtt is: az elmúlt napokban megtartott konferencián nem véletlenül fogalmaztak úgy, hogy hagyják végre dolgozni a gépeket, azaz engedjék meg a korlát megemelését, hogy minél többen vehessenek az ellátásban részt. A kapacitások bővítése mellett természetesen új eszközbeszerzésre is szükség van, ugyanis a WHO által is megállapított tény, hogy Magyarországon közel 50 ilyen készülékre lenne szükség, tehát 20 százalékkal kellene növelni a gépek számát is, de amint említettem, elengedhetetlen a TVK emelése vagy talán részleges eltörlése is. Így hát a kérdésem:

– Végre érzik-e annak a fontosságát, hogy felemeljék a teljesítményvolumen-korlátot az onkológiai besugárzásoknál, kezeléseknél?

– Engedik-e, hogy a jövőben a betegek gyógyulása érdekében a jelenlegi szintnél többet menjenek azok a bizonyos gépek?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Magyarországon a kórházak betegségterhe igencsak nagymértékben a daganatos betegségekből áll, és ez nagyon sok esetben halálozáshoz is vezethet. Ahogy ön is mondta: a tüdőrák kiemelkedő nagyságú, ezért amikor itt a parlamentben a dohányzás visszaszorításával kapcsolatos törvényekről szavazunk, akkor a szavazataikkal önök is kifejezhetik, hogy egyetértenek ezzel a prevenciójával a kormányzatnak.

– Képviselő Úr! A kormány kiemelten fontosnak tartja az onkológiai ellátás szempontjából mind a primer, mind a szekunder prevenciót. A primer prevenció keretében kiemeljük a dohányzás, a táplálkozás-egészségügyi szempontból nemkívánatos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítását, a szekunder prevenció keretében pedig meg kell említeni a védőnők által végzett méhnyakszűrő-programot, illetőleg a HPV elleni védőoltást és a vastagbélszűrési programot. Hazánkban klinikai onkológiai járóbeteg-szakellátást 94 intézmény, gondozást 88 intézmény, míg fekvőbeteg-szakellátást 30 intézmény nyújt, sugárterápia és onkoradiológia 12 centrumban érhető el. Az OEP 2013-ban mintegy 160 milliárd forintot fizetett ki az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásaiból a daganatos megbetegedésekhez kapcsolódó különböző költségekre. A 2013. évben a járóbeteg-ellátásokban összességében ez a terápiás terület a teljes gyógyszerfelhasználásnak mintegy 18 százalékát képezte, továbbá a biztosító a méltányossági támogatások körülbelül 42 százalékát onkológiai indikációban alkalmazott gyógyszerekhez nyújtotta, mintegy 65 milliárd forint értékben.

– Képviselő Úr! A hazai daganatos betegek gyógyszerellátása a legkorszerűbb készítményekkel biztosított. Elmondható, hogy nemzetközi viszonylatban is a magyar támogatási rendszer az egyik legkomplexebb, így a betegek érdekeit a legmesszebbmenőkig szem előtt tartva lehetőséget ad a különböző finanszírozási igények kielégítésére. CT- és MR-szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatói kezeléseire, az Országos Onkológiai Intézet 5,4 milliárd forintot, az Uzsoki Utcai Kórház 1,3 milliárdot, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház 2,3 milliárdot, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház 1,6 milliárd forintot, és még folytathatnám a sort, hogy kik kaptak 10 milliárdos nagyságrendben támogatásokat ilyen kezelésekre.

Miért csapták be a pedagógusokat és az őket segítő munkatársakat?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Hetedik éve nem emelkednek a bérek a közszférában. A kormány a pedagógusbér-emelésre vonatkozó ígéretét is megszegték. Először megszegték akkor, amikor az eredeti ígéretet csak 4 év alatt teljesítik: így jutottak hozzá a pedagógusok idén szeptemberben is az aktuális részlethez. Nem ezt ígérték! Most másodszorra is megszegték azzal, hogy a pedagógusok illetményalapját a jövő évi költségvetésbe rejtett módosítás szerint elszakítják a minimálbértől. Ezzel máris megszüntetik az automatikus béremelést. Nem ezt ígérték! A minimálbér, ha csekély mértékben is, de jövőre is nőhet, az illetményalap viszont nem. Úgy látszik, a Fidesz is a szocialista kormányok megoldását választja. A pedagógusok jól emlékeznek még arra, hogy a 2002-es béremelés értéke hogyan inflálódott el néhány év alatt.

– Államtitkár Úr! Az LMP nem hagyja szó nélkül azt sem, hogy a nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkatársak bére 2008 óta nem emelkedik, sőt a kafetériaelvonások kapcsán további reálérték-csökkenésről beszélhetünk. A dajkák, pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, rendszergazdák - még sorolhatnám – fizetése jövőre már hetedik éve nem fog emelkedni. Fizetésük már a létminimum szintjét sem éri el, családjukat nem tudják eltartani. Századjára is megkérdezzük: ők miért nem fontosak, ők mikor kapnak fizetésemelést?

– Államtitkár Úr! Az LMP az oktatást és a tudást helyezi előtérbe. Mi már középtávon másfélszeresére növelnénk az oktatás forrásait. Kiemelten kezelnénk a pedagógusok és az őket segítő munkatársak bérezését. Az oktatásra jóval többet szeretnénk költeni. Töretlenül hisszük, hogy Magyarország jövője a tudásalapú társadalom. Ezért is kérdezem:

– Miért csapták be a pedagógusokat és az őket segítő munkatársakat?

– Miért szakítják el a pedagógus-illetményalapot a minimálbértől?

– Mikor emelik a pedagógusok munkáját segítők bérét?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Sokadszorra kerül elő ez a téma, ön is sokadszorra ismétli el ugyanazokat  a politikai hoaxokat, és sokadszorra cáfoljuk meg azokat az állításokat, amelyeket ön mond. Azért szerintem sok ágazat cserélne a pedagógusokkal, ha az elmúlt évek politikáját nézzük. Nyilván a rendvédelmi dolgozók is szívesen vették volna azt, hogy egyharmaddal növekedjen a fizetésük. Nyilván az egészségügyben dolgozók is, bár átlagban 23 százalékkal nőtt 95 ezer ember fizetése, de azért ez mégiscsak kevesebb volt, ami a pedagógusoknál történt. 

Nyilvánvalóan a szociális területen dolgozók is, akiknek idén január 1-jén 7-12 százalékos béremelést tudtunk adni, de ez is messze elmarad attól, amit a pedagógusok kaptak.

– Képviselő Úr! Ágazatonként tudunk haladni a béremelések politikájában, de azt mondani, hogy nem történt béremelés a pedagógusok esetében az elmúlt években, elég bátor kijelentés az ön részéről, hiszen már most minden pedagógus körülbelül egyharmadával többet visz haza 2013. szeptember 1-jén, 2014-ben és a jövő évben, 2015. szeptember 1-jén is nőni fognak a pedagógusbérek. Mi nem kötjük a pedagógusbéreket, hanem emeljük! Átlagban 3,4 százalékkal fog emelkedni a pedagógusok bére, míg 1,8 százalékos inflációval számolunk csak a jövő évben. Azoknak a pedagógusoknak a bére pedig még nagyobb mértéken emelkedik, akik a portfóliójukat leadták, és a pedagógus II. kategóriába léphetnek át. Ők körülbelül 30 ezer forinttal többet vihetnek haza a jövő évben. Azok pedig, akik mestertanári fokozatot szereztek, tehát közreműködnek abban, hogy a minőségbiztosítás magasabb fokú legyen az iskolákban, ők 35 százalékos bértöbbletre számíthatnak még a következő évben.

– Képviselő Úr! A következő évi költségvetésben 38 milliárd forint szerepel direkt a pedagógusok bérének emelése céljából. Ez lesz az a többlet, amit a pedagógusok hazavihetnek. Ami pedig a nevelési-oktatási intézményekben segítő dolgozók bérért illeti: nekik 2015. szeptember 1-jétől lesz a bekapcsolódásuk a pedagógus-életpályába.

Milyen jövőt szán a kormány a vépi és a vassurányi kastélyoknak?

ÁGH PÉTER (Fidesz): – Államtitkár Úr! A kastélyok számát tekintve Vas megye az egyik leggazdagabb vidékünk. Ezek között vannak olyan épületek, amelyek megfelelő formában újjászülettek, vannak azonban olyanok, amelyek gondozása és hasznosítása érdekében még sokat kell tennünk. Örvendetes, hogy a kormány tisztában van ezzel a felelősséggel, és tenni is akar közös örökségünk megmaradásáért. Ezt tükrözi a Magyar Közlönyben nemrég megjelent nemzeti kastélyprogram is, amelyben választókerületem kapcsán két kastély is megtalálható: a vépi Erdődy-kastélyra és a vassurányi Schilson-kastélyra méltán büszkék azok a települések, ahol ezek találhatóak, de büszke rájuk Vas megye, ahogy büszke lehet rájuk Magyarország is. Ezért is aggódó figyelemmel tekintünk a jövőbe, hogy mi vár a XXI. században ezekre az ingatlanokra, hiszen a XX. században az enyészet sorsa jutott számukra. Bízunk azonban abban, hogy most már ez nem fog tovább folytatódni, és ha hosszú út is vezet az újjászületéshez, azonban előbb-utóbb mégis be fog az következni. Mindezek alapján kérdezem:

– Milyen jövő vár a vépi és a vassurányi kastélyokra?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Pontosan vázolta fel a jelenlegi helyzetet: hosszú évtizedes senyvedés és pusztulás után a magyar műemlékkincs nagyon fontos szeletét, a vidéki kastélyokat, a kiemelt értékeket képviselő vidéki kastélyokat a kormány meg kívánja menteni. Éppen ezért a két héttel ezelőtti ülésén elfogadta azt a kormányhatározatot, amely a nemzeti kastélyprogramot útjára indította. Ennek részeként a kiemelkedő értékű kastélyok védelme és méltó hasznosítása fog az elkövetkezendő években megvalósulni. Ennek a kastélyprogramnak a megvalósítója a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, amely ellátja a kulturális örökségre alapozott projektek kidolgozását, megvalósítását, koordinálását, valamint azokat a szakmai tanácsadási és szakértői tevékenységeket is, amelyek az örökségvédelem területén indokolhatóak. Ennek a nemzeti kastélyprogramnak az elfogadását követően, 2015. március 31-éig kell elkészítenünk minden egyes ingatlanra vonatkozóan a részletes koncepciót és azt a kormány elé tárni, a teljes finanszírozási szerkezettel együtt.

– Képviselő Úr! Terveink szerint körülbelül 30 milliárd forintot fogunk fordítani a kormányhatározatban megjelölt ingatlanok felújítására európai uniós forrásból, és 9 milliárd forint fölött lesz az az önrész és nemzeti forrás, amit ugyanerre a célra fordítunk. A képviselő úr választókörzetében található vépi és vassurányi kastélyok megítélésünk szerint a nemzeti kultúra szempontjából kiemelt értéket képviselnek, ezért ezek is bekerültek a kastélyprogramba. Ezeknek is március 31-éig fog elkészülni a hasznosítási koncepciója, amelybe természetesen az érintett települések vezetőit és képviselő urat is be fogjuk vonni.

Mire számíthatunk pakson?

HERINGES ANITA (MSZP): – Államtitkár Úr! Paks város lakossága szakembert választott polgármesternek, aki nem a kormánytöbbséghez tartozik, egy tisztességes, konzervatív szakembert, a Paksi Atomerőmű volt vezérigazgatóját. Kérem, oszlassa el rossz érzésünket: nem attól függ a város fejlődése és támogatása, hogy milyen színű a polgármester vagy a többség.

– Államtitkár Úr! A város a szakmaiság mellett döntött a pártpolitika felett. A 2015. évi központi költségvetésben a paksi labdarúgó-stadion felújítására 240 millió forintot irányoztak elő. Ezzel szemben a sajtóhírek szerint az MVM nem támogatja tovább a paksi futballklubot, ezzel százmillióktól esik el a focicsapatunk. Kérdezem önt, mint az állami vagyont felügyelő minisztérium egyik vezetőjét:

– Lesz szép, új stadionja, ha az MVM sem a nevét, sem a pénzét nem adja a focicsapathoz?

– Mire számíthat Paks?

– Miért titkosítanak mindent a Paksi Atomerőmű kapacitás-fenntartásával kapcsolatban - még a vállalkozói szerződéseket is -, és miért veszik ki a közbeszerzés alól?

+

ARADSZKI ANDRÁS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! A Magyar Villamos Művek önálló társaságként működő gazdálkodó szervezet piaci alapon döntött arról, hogy milyen módon támogatja, szponzorálja az élvonalbeli futballt Pakson. Ezt azért is fontos elmondani, mert e-mögött tisztán üzleti megfontolások kell hogy legyenek. A társaság erre feljogosított szervei üzleti megfontolások alapján, függetlenül döntenek a szponzorációs támogatásról. Kérdésének második felére, illetve annak tartalmára, hogy mi lesz Pakssal a következő évtizedekben, el kell mondanom: a Paksi Atomerőmű a térség legnagyobb munkáltatója, közvetve több tízezer ember megélhetését biztosítja. A megyében 215 ezer forint a bruttó átlagkereset, döntően a Paksi Atomerőmű miatt, amely magasabb a dél-dunántúli régióban jellemző értéknél.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Az erőmű megépítése Paksot az ország egy legdinamikusabban fejlődő településévé tette. Olyan szolgáltatási ágak jelentek meg, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Ennek az állapotnak a fenntartásához szükséges a Paksi Atomerőmű élettartamának a meghosszabbítása - ez megtörtént -, és a meghosszabbítás után még hosszabb időtartamig szükséges az, hogy a paksi kapacitás is fennmaradjon. Tehát a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartása is szükséges a további paksi jövőképhez. A kormány kiáll a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartása mellett, szemben önnel, aki a paksi kapacitásbővítésről szóló országgyűlési vitában nem támogatta a kapacitásfenntartásról szóló döntését.

A vidék Magyarországa élni akar, de mi lesz a mellékvonalakkal? Lassan kivéreztetik a szárnyvonalakat?

ANDER BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Legutóbb Földi László KDNP-s képviselőtársam interpellációjára adott államtitkári válaszban hallhattunk arról, hogy milyen fényes jövő vár az uniós pénzekből megújuló vasúti fővonalakra. Az IKOP és az európai hálózatfinanszírozási eszköz körülbelül 1600 milliárd forintos összegéből akár 1200 milliárd is a vasutakra lesz fordítható. Ez rendben is van, támogatjuk, örülünk neki, persze azokkal a maguktól értetődő feltételekkel, hogy a nagyberuházások során:

1. a kiszervezések révén a kivitelezés ne az átláthatatlan hátterű, árdrágító cégek extraprofitot tejelő fejős tehenévé váljon;

2. szó se lehessen úszómedencés luxusvillákat eredményező kartellezésről;

3. a 20 százalékos korrupciós pénzeket bizonyos pártkasszákba juttató, úgynevezett érdekharmonizációs menedzserek messze takarodjanak minden ilyen beruházástól;

4. a pályafejlesztési és a járműpark megújítását célzó beruházások járjanak együtt a hazai gyártó kapacitás felélesztésével.

– Államtitkár Úr! A magyar vidék szempontjából létfontosságú szárnyvonalak ügye. A 7700 kilométeres összhálózat 40 százalékát kitevő regionális mellékvonalak jövője már korántsem tűnik ilyen rózsásnak. Kérdezem:

– Miként értsük a nemzeti közlekedési stratégia azon kitételét, ami 6 ezer kilométerben határozta meg a törzsvonalak és – idézem – a megőrzendő versenyképes mellékvonalak hosszát?

– Mi lesz a maradék 1700 kilométerrel?

– Mekkora összeget szánnak a 3 ezer kilométernyi mellékvonal felújítására?

– Hány kilométer fog 2015-ben ezekből megújulni?

– Meddig folyik még a Gyurcsány-Bajnai-kormányok mellékvonalakra vonatkoztatott, vasút-ésszerűsítésnek hívott, mellékvonalirtó vidéksorvasztása?

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Szeretném megköszönni a kérdéseit, bár voltak benne barátságtalan elemek, mert lehetőség van megerősíteni: a magyar kormány a magyar vasútfejlesztés ügye mellett elkötelezett! Az elmúlt években és a jövőbeni tervekben is koncentrálunk a lehetőségeinkhez mérten a vasútfejlesztésre. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a 2008-ban bezárt 800 kilométeres mellékhálózat után 2010-től már sikerült visszaállítani egy 385 kilométeres szakaszt ezekből a lezárt hálózatokból. És vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy kell-e máshol is, műszakilag indokolt-e, vagy mennyire szükségszerű.

– Hozzá kell tenni: a következő években talán valóban 1200 milliárd forinttal is több lesz az a forrás, amit rá lehet költeni vasútfejlesztésre, de hozzá kell azt is rögtön tennünk, hogy ezek általában 90 százalékos mértékben csak a transzeurópai közlekedési hálózatnak a részeit támogatják. Tehát ez tény és való, hogy a költségvetés forrásaihoz kell igazodnunk, és amikor a mellékhálózatokhoz kell nyúlnunk, akkor csak itt tudunk először is lépni és fordulni, de próbálkozunk az uniós forrásokat a továbbiakban is megszerezni arra, hogy tudjunk segíteni ebben a munkában.

– Képviselő Úr! Arról, hogy vidéksorvasztás, azért nem kell beszélni! Nem, mert ha fellapozza a Magyar Közlöny múlt hét szerdán megjelent példányát, 16 240. oldaltól kezdődően olvashatja  azt a kormányrendelet, amelybe bele van világosan rajzolva és írva, hogy Dél-Magyarország, Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország vasútjait fogjuk fejleszteni többek között, és mégpedig úgy, hogy a versenyképességét egyszerre és mindenhol javítsuk. Úgyhogy köszönöm szépen a kérdését, valóban sikerült elmondanunk, hogy kiállunk a magyar vasút mellett.