„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve - tallózunk.

Bűzlik az egész ország!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr!  Az eddigi gyakorlattal ellentétben semmiféle szakmai egyeztetést nem előzte meg az új adótörvény-javaslatot, amely tartalmazza az egyéb vegyipari termékekre kiterjesztett termékdíjat. Alapvető tisztálkodási és tisztítószerekről, valamint alapvető kozmetikai termékekről szól. Egy család rezsiköltsége nemcsak az élelmiszerből és a közműszámlákból áll, hanem jelentős hányadát teszik ki ezek a termékek.

– Államtitkár Úr!  Minden felszólalásomban el fogom mondani azokat a számokat, amiket most is. Több mint 170 ezer 0-17 éves korú gyermek él olyan lakásban, ahol nincs vécé, közel 136 ezren élnek olyan lakásban, amelyben nincs zuhany vagy fürdőkád, 197 ezer gyerek él és tanul sötét lakásban, ahol nincs villany, és 620 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nap mint nap beázás történik, és amely penészes. Közben meg azzal szembesülünk, hogy bűzlik az ország a korrupciótól.

– Mikor akarnak arra válaszolni, hogy kik azok az emberek, akik a korrupciós listán szerepelnek?

– Igaz-e, hogy azért vezetik be az egyéb vegyipari termékekre a termékdíjat, mert a 27 százalékos áfát már nem merik emelni, ami az EU-ban a legmagasabb?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Ön nem kérdezte, hanem kijelentette: bűzlik az egész ország. Ha ezt kérdezi, akkor a válaszom az, hogy nem bűzlik. Viszont valami bűzlik az MSZP-ben, mert a nyolcadik vagy a tizedik elvesztett választás után nyilván van némi zűrzavar, de úgy látszik, ennek okára nem igazán tudnak rájönni. Most a gyermekszegénységtől a termékdíjon át a eljutottak a korrupcióig,. Azt gondolom, hogy ha ön érdemben követi és értékeli a kormányzat munkáját, és figyeli azt, hogy ez az ország 2010-ben honnan indult, mennyi volt a munkanélküliek száma, a foglalkoztatottság aránya, a növekedés aránya, hogy mennyi ember jutott adózott jövedelemhez, hogy mennyi volt az adó mértéke, és hogy a családi adókedvezmény hogyan alakult át, hogy azok részesülnek adókedvezményben, akik gyermeket nevelnek és gyermeket vállalnak, ha figyelembe veszi azt, hogy ez a kormány milyen erőfeszítéseket tesz azért, hogy valóban az embereknek jobb legyen a rezsicsökkentéssel vagy éppen a devizahitelek kérdésének megoldásával, ha ezeket valóban értékeli, és az MSZP végre olyan politikát fog folytatni, hogy reálisan fogja értékelni a kormány munkáját, és úgy fogalmaz meg valós kritikákat, akkor bizonyos vagyok benne, hogy ilyen kijelentések és kérdések nem fognak elhangozni az Országgyűlésben.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Tudja, államtitkár úr, ön olyan, mintha nem is ebben az országban élne, de a Fidesz padsoraiban ülő társairól is elmondhatjuk ezt. Érdekes, hogy maguk nem szembesülnek azzal a szegénységgel, amivel mi nap mint nap. Ezt az adónemet azért hoztam fel, mert igenis ez az adónem rettenetesen fogja érinteni a magyar családokat. Igen! Közben azért mondom azt, hogy az ország bűzlik a korrupciótól, mert nap mint nap azzal szembesülünk, hogy önök milliárdokat lopnak el. Közpénzt, a magyar adófizetők pénzéből milliárdokat! Itt, ebben a parlamentben közel három-négy óra után sem kaptunk válaszokat azokra a kérdésekre, amikre az utcára vonuló választók a legjobban kíváncsiak ma. Jobb lett volna, ha erre odafigyeltek volna már tegnap, mert ennek még lesz folytatása!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Asszony! Válaszomban inkább egy példát szeretnék elmondani a választókörzetemből. Köröm nevű településen nagyon sok roma lakos él, a település több mint 80 százaléka. A település 82 százalékban szavazott a Fideszre. Ennek egyetlenegy oka van: a településen valós szegénység elleni programok indultak el. 150 millió forintot nyert Köröm önkormányzata arra, hogy például 80 embernek szakmát adjon a kezébe, 15 szociális gondozó segíti a település, illetve az ott élő emberek mindennapos gondjainak megoldását. Ha ön odafigyelne és tudná, hogy az elmúlt négy évben milyen programok indultak és a megvalósulásuk most van folyamatban, akkor nem vádaskodna, hanem a valós problémát kezdené el boncolgatni. Igen, vádaskodott, mert azt mondta, hogy milliárdokat lopott el ez a kormány. Ezt kikérem magamnak és visszautasítom!

Meddig tart az adócunami? 

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár Úr!  A mai napaz internetadóként elkeresztelt újabb sarc vitte, viszi a prímet. Nagyon gyalázatos kijelentés is elhangzott ezzel kapcsolatban, miszerint ezt önök a szolgáltatókra vetették ki, akik ezt nem fogják áthárítani a lakosságra. Állították ezt különböző adófajtákkal kapcsolatban is korábban.

– Államtitkár Úr!  Nézzünk kicsit a számok mögé! Látható, hogy másfél év alatt a tranzakciós illeték miatt 55 százalékkal növekedtek a bankhasználók költségei. Az is látható, hogy miközben az önök óriásplakátjain az szerepel, hogy elszámoltatják a bankrendszert, 2013 egészében 121 milliárd forinttal emelkedtek 2012-höz képest a pénzügyi szolgáltatásokból származó bevételek. Tehát valami nem sikerült az önök rendszerében, vagy pedig szimplán nem igaz az, amit az óriásplakátjaikra írtak. Én az utóbbira tippelek, de valószínűleg mindkettő igaz.

– Államtitkár Úr! Az önök által sokszor piedesztálra emelt Magyar Nemzeti Bank elemzéséből kiderül, hogy a 11 legnagyobb forgalmú hazai bank teljes mértékben áthárította a tranzakciós illetéket, a háztartásoknál az áthárítás mértéke pedig nemhogy elérte, de meg is haladta a tranzakciós illeték szintjét, mégpedig a készpénzfelvételnél, az átutalásnál és a bankkártyás fizetéseknél is. Látható, hogy mindeközben különadók tömegét vetették ki, mint amilyen a teljesen értelmetlen elsőkörös telefonadó volt, amit aztán a második Varga-csomagban tovább emeltek. Most pedig itt van előttünk az az internetadó, ami piacpusztító hatással bír a magyar fiatalok, a magyar munkavállalók számára, és ami nagyon komoly, a magyar kisvállalkozók előtt is bezárja a növekedési kilátásokat. Adódik tehát a kérdés:

– Hol van a vége ennek az adócunaminak?

– Egyáltalán felmérték-e ennek lehetséges kárait?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Először is le kell szögezni: az internetadót nem a fogyasztó fogja fizetni, hanem a szolgáltató! Tehát a szolgáltató fogja fizetni a távközlési adó bővítéséből eredő terheket. Ennek felső határa, amelynek a módosító javaslatát a Fidesz-frakció már be is nyújtotta 700 forint lesz havonta magánszemély esetén, bármennyi gigabájtot vesz majd igénybe. A jogi személyek, illetve a gazdasági társaságok, tehát nem magánszemélyek esetén ennek a felső korlátja 5 ezer forint/hó. Tehát ha ezt egy részvénytársaságra, amelynek több milliárdos bevétele van, ráterhelik, azért el lehet képzelni, hogy ebből talán nagy problémája, nagy gondja nem lesz.

– Képviselő Úr! Ugyanez a hisztéria volt egyébként az SMS-adó és a telefonadó tekintetében is. Nem tudom, ön érzi-e például, hogy ilyen adót kell-e fizetnie? Nem hiszem, hogy bárki is érzi az országban, hogy ilyen adó egyáltalán létezik. Ebből az adónemből összesen 2013-ban 47 milliárd forint érkezett be a költségvetésbe, a távközlési adó bővítéséből befolyó adóból pedig összesen 25 milliárd forint fog. Azaz a telefonadónak a fele. Azt gondolom, hogy igenis szükséges és fontos döntése a kormánynak, illetve majdan az Országgyűlésnek, hogy a távközlésre vonatkozó szolgáltatási adót is bővítse.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr szerint szükséges és fontos egy újabb adótípust, egy újabb sarcot kivetni, mert azt állítja, hogy ezt nem hárítják át. Azért azt meg kell jegyeznünk, hogy önök az adócunami során bőséggel adóztatnak. Most például az Erzsébet-utalvány, a Széchenyi-kártya, a helyi bérlet, az iskolakezdési támogatás és a munkahelyi étkeztetés közterhét is emelni kívánják.

– Államtitkár úr ezek után ön merészel arról beszélni, hogy egy országgyűlési képviselő megérzi-e ezt a terhet?! Nem az ön bérszínvonalából kell kiindulni, nem az itt ülők bérszínvonalából kell kiindulni. Abból kellene kiindulni, hogy tételesen az utolsó fillérig mindent áthárítanak a telefonos szolgáltatók, a bankok, a pénzintézetek, ahogy a banki ágazati különadóval és a tranzakciós illetékkel is tették. Önök pedig álszent módon nem árulják el az embereknek, hogy ezt a több tucatnyi adófajtát, amit behoztak a köztudatba és a magyar emberekre zúdítanak, ezt ők fogják fizetni. Az érintettekkel nemhogy nem konzultáltak, nemhogy nem beszéltek, de nem is értik az ő problémáikat és mindennapjaikat. 

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Úgy gondoljuk, hogy azok a szolgáltatók, amelyek az elmúlt évben 70-75 milliárd forintos adózott nyereséget könyvelhettek el, ezt az igen alacsony szintű távközlési adót el fogják viselni, ki fogják bírni. Úgy gondolom, a Jobbiknak is el kellene dönteni, hogy most akkor ki és mi mellett állnak.

Hová vezetnek az étolajmutyi szálai?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Államtitkár Úr!  Egy évvel ezelőtt a Lehet Más a Politika arra figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a kirobbant adó-, illetve áfa-visszaigényléssel kapcsolatos botrányt jobban át kellene nézni, jobban oda kellene figyelni, és utána kellene járni annak a ténynek, hogy az elmúlt kormányok pártállástól függetlenül szemet hunytak több ezer milliárdos áfacsalások fölött. Ma már teljesen közismert ténnyé vált a közvélemény számára, hogy kereskedőcégek papíron utaztatnak élelmiszereket szlovák vagy román határon keresztül, miközben áfát nem fizetnek utána, és az áruházláncok áfacsalásban érintett termékeket forgalmaznak. Ha nem is olyan magas színvonalú politikai vezetőkkel, mint Magyarországon, de azt mondják, hogy ez számottevő tényező az Egyesült Államok nevezetű állam is. Ott most azt állítják, hogy a NAV kormányzati körök tudtával több mint ezermilliárd forintos áfacsalás fölött huny szemet egy kivételezett helyzetben lévő kör adói hátterében.

– Államtitkár Úr!  Megértem, hogy a kormány egyelőre tájékozódni próbál az ügyben, hogy mi is ez az amerikai botrány, de ezért baj a sok korrupció, baj, mert ilyenkor mindig felmerül, hogy melyik ügyről van szó, melyik korrupciós ügy ez. Nem is tudom, hogy mi lehet az ügy hátterében, miközben nem nagyon értem, hogy a NAV-vezető hölgy merre van, nincs itt válaszokat adni, és a sajtót is kerüli. Ezek az áfacsalási ügyek most átgyűrűznek világpolitikai színtérre, Magyarország megint nem kedvező színben van feltüntetve, miközben közpénzek sokasága, ezermilliárdok, megmentése  közös célunk lenne.

– A Kehinek most szabadul fel kapacitása a norvégok átvilágítása után, megtörténhet, hogy esetleg a NAV tevékenységét is átvilágítaná?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ha jól értem a szavait, ön kész tényként kezeli, hogy ennek a bizonyos hat személynek a kitiltása, akiről azt sem tudjuk, hogy kik, azt sem tudjuk igazából, hogy miért,  összefüggésbe hozható bizonyos áfacsalással. Ehhez képest ez az amerikai ügyvivő, aki most már naponta nyilatkozott talán többször is, egészen mást mond. Először is azt mondja, hogy a kitiltás az Amerikai Egyesült Államokban nem közügy. Másodszor pedig azt mondja, hogy ha ez megtörténik, az Amerika belügye, de ha  megtörténik, akkor sem biztos, hogy olyan dologért történik meg, ami esetleg Magyarországon törvényekkel ütköző, netán bűncselekmény, de Amerikában nem az. Azt gondolom, hogy ön egy kicsit túlment ezzel az áfacsalásüggyel, mert az is elképzelhető, hogy például ezek a személyek, tevékenységük során Magyarország érdekeit védték, és az Egyesült Államok azért nem ad róluk információt. Tisztában vannak azzal, hogy ezek az emberek, akiket most névtelenül emlegetünk, akiken akárhogy gúnyolódnak és bekiabálnak az ellenzéki képviselők, Magyarország érdekeit védték.

– Képviselő Úr! De nem mennék ilyen messzire ezekben a kérdésekben, addig, amíg az Egyesült Államok hivatalosan nem fogja tájékoztatni Magyarország kormányát. Ha megteszi. onnantól kezdve indul el az ügy kivizsgálása. 

+

SALLAI R. BENEDEK: – Államtitkár Úr!  Nem is fogadták a külügyminiszterünket sem. Annyira sem vesznek bennünket, hogy szóba álljanak velünk! Azt mondják, hogy ez ő belügyük, derítsük ki mi. Lehet, hogy ez Magyarországon hőstett? Egy hét alatt sokat változott a politikai helyzet, Tudjuk már meg, kik ezek a személyek és mit követtek el, és a Jobbikkal és az MSZP-vel együtt különböző köztársasági érdemkereszteket fogunk nekik javasolni, ha ilyen hőn képviselik a haza érdekeit. De ha nem mondják el, hogyan tudjuk ezt? Hogyan tegyük meg azt, hogy tiszteljük a tisztségviselőiket, ha nem tudjuk, hogy mi van az ügy hátterében?

– Államtitkár Úr!  A sajtóból próbáljuk összerakni az értesüléseket. Ha önök egyenes válaszokat adnának, és világosan elmondanák, hogy miről van szó, akkor nem kellene találgatnom, és nem kellene kérdéseket feltennem és feltartanom önt drága idejében..Eltelt a második hét, és szeretnénk látni, hogy mi ennek az ügynek a háttere. Egy biztos: a Horváth András által kiborított áfacsalásos ügy nagyon erősen összhangban van ezzel az állítással, miszerint magyarországi vezető köztisztviselők kedvezményeket akartak adni jogtalanul amerikai szereplőknek. Ebben szeretnénk tisztán látni!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Jól értem önt? Az előbb azt mondta, hogy nem tud semmit,  segítsünk, adjunk információt, majd a végén mégis azt állította, hogy az egész áfacsalás.  Döntse el, hogy most melyik platformra áll: ha tud valamit, akkor mondja el ezt nekünk, ossza meg velünk bizonyítékokkal. Ha viszont nem tud, akkor ne vádaskodjon se a kormányt illetően, se a NAV-ot illetően, se személyeket illetően. Erre kérem önt! Ami pedig az áfacsalást illeti: ha valaki tett az elmúlt húsz évben azért, hogy kiderüljenek az áfacsalások és hogy ez csökkenthető legyen, akkor ezt pontosan ez a kormány tette. Csak emlékeztetném: a fordított áfa intézményének a kiterjesztése és a pénztárgép bevezetése ékes példa erre. Ne tessék tehát sem a kormányt, sem a NAV-ot  áfacsalással vádolni! 

Emelkednek a reálbérek, hogyan erősíti a gazdasági növekedést a javuló munkaerőpiac?

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): – A foglalkoztatás 2010-től megfigyelhető bővülése erősödött, ami arra utal, hogy a kormányzati intézkedések egyre inkább kifejtik kedvező hatásukat a munkaerő-piaci folyamatokra is. Hogy csak egy példát mondjak, a tavalyi évet tekintve, a tavalyi évhez viszonyítva közel 170 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma, aminek jelentős része a versenyszférában tudott elhelyezkedni. Azonban nemcsak a dolgozó, adót fizető emberek száma nőtt, hanem a keresetük is.

– A KSH legfrissebb adatai szerint az átlagos fogyasztói árszínvonal változatlansága mellett a reálkeresetek 2,9 százalékkal, a közfoglalkoztatás nélkül 5,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt.  A vállalkozásoknál ez 4,7 százalékot jelent, a költségvetés területén 6,8 százalékos, nonprofit szervezeteknél pedig 7,2 százalékos reálkereset-emelkedést jelent. A keresetek reálértéke augusztusban 2 százalékkal emelkedett a rezsicsökkentés és a harmincéves rekordot döntögetően az alacsony inflációnak köszönhetően. A kormány a pedagógusok bérének emelésére is közel 170 milliárd forintot ami azt jelenti, hogy 18,7 százalékkal növekedett az oktatásban a reálkereset.

– Államtitkár Úr! A munkahelyek számának növekedése, illetve a reálkeresetek folyamatos emelkedése kedvezően hat a lakosság jövedelmi helyzetének stabilizálására, és hozzájárul a belső fogyasztási kereslet növekedéséhez is. Azt szeretném kérdezni:

– Hogyan erősíti a gazdasági növekedést a javuló munkaerőpiac?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő  Úr! Valóban igaz, hogy a foglalkoztatottak száma Magyarországon immár tíz hónapja folyamatosan meghaladja a 4 milliót. A legutolsó rendelkezésre álló adat szerint 4 millió 158 ezer ember dolgozik Magyarországon, ez a kormányváltás óta több mint 400 ezer fős növekedésnek felel meg. Ennyivel élnek többen jelenleg munkából, mint 2010-ben a kormányváltáskor, és ezek az emberek nem segélyből élnek, hanem munkajövedelmet szereznek, ami lényegesen magasabb a segélynél.

– Úgy gondolom, mindenképpen örvendetes, ami a versenyszférában ment végbe, hiszen az Eurostat legfrissebb adatai szerint a 28 tagállam közül Magyarországnak sikerült a legnagyobb mértékben csökkentenie a munkanélküliséget. Az elmúlt egy év alatt 100 ezerrel lett kevesebb a munkát keresők száma, a munkanélküliségi ráta pedig mélyen az uniós átlag alatt van, ez 7,6 százalék, és való igaz, hogy a 2013. évi 2,6 százalékos reálkereset-növekedés is felülmúlja a várakozásokat.. Összességében tehát mind a foglalkoztatás, mind a reáljövedelem növekedése pozitívan hat vissza a gazdasági növekedés eredményeire.

+

CSERESNYÉS PÉTER: – Államtitkár Úr! Azok a számok is, amit ön mondott alátámasztják azt a személyes tapasztalatomat, amit az emberekkel folytatott beszélgetések során szereztem. A kiskereskedelemben dolgozók azt mondják: stabilizálódott a forgalom, jelentősen növekedett, főként az élelmiszeriparban. Azok a vállalkozók, akikkel személyesen beszéltem, azt mondták: tervezik, hogy valamiféle fejlesztést fognak a közeljövőben véghezvinni. Ez pedig azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak száma is növekedni fog, és azok a statisztikai adatok, amelyeket ön mondott, és amelyeket én találtam, ezeket a véleményeket támasztják alá.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő  Úr! Valóban, egyértelműen a foglalkoztatás bővítése, a fenntartható növekedés elérése a cél, és ebben Magyarország 2014 első félévében kiemelkedő eredményt tud felmutatni az Európai Unióban. A második negyedévi növekedési adat 3,9 százalék. Több közgazdasági folyamat egymásra ható hatásaként lehet elérni a fenntartható gazdasági növekedést, ezért a kormány mindent megtesz, támogatásokat nyújt, és az európai uniós forrásokat is annak rendeli alá, hogy a gazdaság teljesítménye növekedjen, a források 60 százaléka fogja ezt szolgálni. Mi úgy gondoljuk, hogy még  ebben a ciklusban el lehet azt érni, hogy Magyarország sokkal jobb teljesítményt tudjon felmutatni a gazdasági növekedés terén, mint korábban, az elmúlt húsz esztendőben bármikor. 

A falusi embereknek csak a szavazata kell?

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Miniszter Úr! Az elmúlt négy évben az aprófalvas térségekben az állam gyakorlatilag felszámolta önmagát. Nem lehet ügyeket intézni, az idősgondozás nincs megoldva, egyáltalán a közszolgáltatások nagy része megszűnt. Nincs munka, és ha van is, azért olyan szánalmasan alacsony bért fizetnek ezekben a falvakban, hogy a létminimum megteremtésére sem elég.

– Mi az elmúlt időszakban nyújtottunk be javaslatot az alapvető  élelmiszerek áfájának a csökkentésére. Ennek a lényege az volt, hogy legalább a legszegényebbeknél hagyjunk több pénzt azzal, hogy az ő fogyasztói kosarukban igen nagy szerepet kitöltő alapvető  élelmiszereknek csökkenjen az ára, ugyanakkor az élelmiszeripart is ki lehetett volna fehéríteni ezen termékkör áfájának 5 százalékra történő csökkentésével. A Fidesz-frakció vita nélkül szavazta le itt a parlamentben ezt a javaslatot. Most viszont azt látjuk, hogy kormányzati tisztviselőket tiltanak ki az Egyesült Államokból azért, mert vélhetően áfacsalásban érintettek, és korrupciós cselekedetekkel viszik el a közpénzeket.

– Miniszter Úr! Önök kialakították a földbérletnek azt a rendszerét, amikor nem helyi gazdaság fejlesztésére használják a földbérleti rendszert, hanem kiszemelt kiskirályok kapnak földet. A helyben lakó emberek pedig elmehetnek cselédnek, ehhez tartják fenn a közmunkarendszert, miközben az új uniós költségvetési ciklusban lehetőség lenne a szociális gazdaság fejlesztésére, mind a bérek, mind az intézményrendszer kialakítása uniós forrásból.

Önök a szavazat beszedésének a rendszerét, úgy látszik, ennél sokkal fontosabbnak tartották, ezt ki is építették megfelelően. A kérdésem az lenne:

– Miért nem hajlandók is tenni azokért a szavazókért, akiknek a szavazatát ezzel a kiszolgáltatott rendszerrel begyűjtötték?

+

LÁZÁR JÁNOS, (miniszterelnökséget vezető miniszter): – Képviselő  Úr! Nagyon fontos az a bizalom, amit a kérdésben szóba hozott. Én például húsz év után most nyertem el, a helyi Fidesz-csoporttal közösen a választók bizalmát Makó városában, amit húsz évig szocialista polgármester vezetett. Választókörzetem 19 településéből 18-ban a Fidesz által támogatott polgármesterjelöltek nyerték el a bizalmat. Tehát valóban fontos, hogy ne csak a szavazat kelljen, hanem a tett is szükségeltetik az életminőség javítására.

– Képviselő  Úr! Kicsit zavarosak lehetnek az MSZP-frakcióban a viszonyok, mert Kunhalmi Ágnes képviselőtársa néhány héttel azt kérte számon, hogy miért a vidéket támogatom, és miért nem Budapestet. Most ön viszont azt kéri számon, hogy miért nem támogatom a vidéket. Jó lenne egyeztetniük, mielőtt kérdeznek. Hadd hívjam fel a figyelmét például arra,  hogyan alakult ki  az ön által emlegetett az élelmiszeráfa, ki fogadta el 2004-2006-ban, illetve 2008-ban, három alkalommal a 27 százalékos áfát? Kinek az ötlete volt ez? Nos, a Magyar Szocialista Párt fénykorában, virágkorában - szerencsére ezen már túl van az ország, és túlélte szerencsére -, találták ki a 27 százalékos áfát. Hol volt ön, kedves képviselőtársam, abban az időszakban? Miért nem állította ezt meg az MSZP-ben?

- Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket arról, hogy 1200 milliárd forint áll rendelkezésre a következő hét évben vidékfejlesztésre, ami alapvetően az agráriumban, a képviselő úr által számon kért munkahely-teremtési céllal fog megvalósulni. 

+

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN: – Miniszter Úr! Ez a mellébeszélés, amit itt elmondott, a vidéki emberek semmibevétele. Tudja, miniszter úr, 750 ezer gyermek él szegénységben és kirekesztettségben. Az elmúlt 25 év bebizonyította, hogy ha az állam itt nem avatkozik be direktben, akkor ezeknek az embereknek a problémáját nem fogjuk tudni megoldani. Igaz-e, hogy önök azért nem akarják a 27 százalékos áfát csökkenteni, mert így tudják a legtöbbet lopni az ebben érdekelt szereplők?

– Miniszter Úr! Önök 200 milliárdot költségvetési forrásból költenek a közmunkára, ahelyett, hogy ezt az uniós pénzekből tennék meg, miközben meg akarják adóztatni az internetet, mert nincs elég költségvetési bevételük. Felszólítom önöket arra, hogy vonják vissza az internetadóról szóló javaslatot, mert nincs rá ok, hogy ezt bevezessék! Hozzák nyilvánosságra a korrupciós listán szereplő személyeket! Az új adók és a vidék további leépítése helyett pedig  tegyenek valamit a falvakért!

+

LÁZÁR JÁNOS:  – Képviselőtársam! Ha időben megkaphatnánk azt a papírt, amiből fel tetszenek olvasni a kérdéseiket, akkor esetleg tudnánk is rá érdemben válaszolni, akkor talán érdemes volna közkinccsé tenni ezt a fantasztikus irományt. Ha megengedik, akkor természetesen a kérdésre is válaszolok. 130 milliárd forint értékű megállapodást kötöttünk a Deutsche Telekommal annak érdekében, hogy 3 millió 600 ezer háztartáshoz 2018-ban szélessávú internet-hozzáférési lehetőség legyen,. Ezeknek a háztartásoknak lehetőségük lesz arra, hogy igénybe vegyenek szolgáltatásokat, most sokaknak közülük ugyanis erre egyáltalán nincs lehetőségük. A kormány ezzel a tettel is bizonyítja, hogy megteremti a vidéki emberek számára azt a lehetőséget, hogy ne kelljen elvándorolniuk, boldoguljanak abban a faluban, ahol születtek, és megpróbáljanak ott élni, és ne legyen elvándorlási kényszer. A vidék számára a helymegtartó képesség lesz a következő 4-5 esztendő legnagyobb kihívása. Ennek érdekében tevékenykedünk, – önökkel is szívesen együtt.