„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Kiknek falaznak kitiltásügyben?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Napok óta az egyik legfontosabb nemzetközi és belpolitikai hír Magyarországon annak a hat, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, illetve kormányzati tisztségviselőnek az ügye, akinek a beutazását megtiltották az Egyesült Államokba. Azt is halljuk, hogy azért tiltották meg a beutazásukat az Egyesült Államokba, mert korrupciógyanús ügyekbe keveredtek. Ehhez képest a kormányzati szereplők még mindig arról beszélnek, hogy fogalmuk sincs, hogy kikről van szó, fogalmuk sincs, hogy mi történt, és egyáltalán nem tudják megnevezni a felelősöket sem.

– Államtitkár Úr! Egy ilyen ügyben elég nehéz elhinni, hogy egy online hírportálnak nagyobb befolyása van arra, hogy megtudja, hogy mi történik, mint a magyar kormánynak. Ezért azt gondoljuk, hogy önök tudnak arról, hogy mi történt, és azt is tudják, hogy kik az érintettek. Azt kérdezném tehát:

– Az önök minisztériumában van-e érintett, annál is inkább, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is megnevezésre került ebben az ügyben?

– Hajlandóak-e legalább a vezetői, tisztségviselői szinten nyilatkozatokat kérni arról, hogy a minisztériumokban van-e érintett ebben az ügyben, és ha van, akkor megteszik-e a megfelelő lépéseket?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Megtisztelő, hogy a képviselő úr elfogadja a válaszomat, csak egyet nem értek. Ha ön többet tud, mint a kormányzat vagy a minisztérium, akkor miért kérdez, hiszen ön olyan adatokat mondott el, amelyekről sem a kormányzatnak, sem a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, sem a miniszter úrnak, sem pedig a válaszadó államtitkárnak nincs tudomása.

– Egyben viszont megnyugtathatom: a magyar kormány, a magyar közvélemény érdeke, hogy kiderüljön mi is ennek kitiltásnak az oka, ha egyáltalán van-e oka, és hogy mielőbb nyilvánosságra kerüljön. Ezért is ült össze és vett részt például a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén Lázár János miniszter úr, aki újra megerősítette: a két ország között van olyan jó kapcsolat, barátság, hogy joggal várja el Magyarország, joggal várja el a magyar kormány, hogy tájékoztassák arról, hogyha magyar emberekkel szemben ilyen jogi lépésekre szánták el magukat. Tehát érdekünk az, hogy mielőbb az ügy teljes nyilvánosságot kapjon és az okok kiderüljenek!

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Államtitkár Úr! Ön pontosan tudja, és erre alapozzák az egész kommunikációt, hogy az amerikai törvények alapján nem nevezhetnek meg személyeket, de önöknek pontosan tudniuk kell, és biztosan pontosan tudják is, mert éppen Lázár miniszter úr nyilatkozta - és megerősítette a sajtónak is -, hogy miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok nem érintettek az ügyben. Na most, ha önök csak azt tudják, hogy kik nem érintettek az ügyben, de azt nem tudják, hogy kik érintettek, akkor nem tudom, honnan tudják, hogy kik nem érintettek. Nyilvánvalóan tudniuk kéne. Tehát, ha ön azt mondja, hogy ön tudja, hogy ki nem érintett, akkor logikailag az következik, hogy azt is tudja, hogy ki érintett, mert ha ez nem így van, akkor valószínűleg lehetnek mégis az államtitkárok között érintettek.

– Államtitkár Úr! Értem, hogy nem értik, de önökön kívül ezt a világon mindenki érti. Itt arról van szó, hogy önök tiszta erőből sumákolnak ebben a kérdésben. Nem tenné-e meg, hogy előveszi a telefonját és felhívja a NAV-elnököt, hogy érintett-e ebben a kérdésben vagy nem, és ha befejezte a beszélgetést, akkor mindjárt itt közölhetné az eredményét is. Jó?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Még egyszer hangsúlyozom: a kormány érdeke, a minisztérium érdeke, hogy mielőbb nyilvánosságra kerüljön az, hogy ha ez a jogi lépés megtörtént az Amerikai Egyesült Államokban akkor derüljön ki, hogy korrupciós oka van, politikai oka van, vagy más egyéb oka van. Önök persze sokáig szeretnék még lebegtetni politikai szempontból, mi  viszont szeretnénk ezt mielőbb lezárni.

Miért kap Martonyi János után egy újabb III/II-es múltú személy szerepet a kormányzatában?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az ön kormánya sajnos tovább folytatja az átmentett állambiztonsági múlt rehabilitációját, az egykori hivatásos állomány és az ügynökhálózat egyes tagjainak pozícióba helyezését. Kormányzati funkciót is kaphatnak, megbecsülik és kitüntetik őket. Már az első Orbán-kormány kinevezéseinél, személyzeti politikájában, káderfejlesztési terveiben versenyelőnyt jelentett az állambiztonsági múlt. Ezt bizonyítja Martonyi János, Boros Imre, Nógrádi László, Járai Zsigmond, Kopátsy Sándor vagy Szita Károly esete.

– Miniszterelnök Úr! Ön például máig megkülönböztetett kapcsolatokat ápol Bátori és Lawrence fedőnevű ügynökökkel: az előbbi egy református, az utóbbi pedig katolikus püspök. És folytathatom: a  D-209-es ügynök, Medgyessy Péter egykori kollégája, a Marosvásárhelyi, majd Magasdi fedőnéven beszervezett III/II-es ügynök után a Nagy Imre újratemetése állambiztonsági megfigyelését is irányító Tasnádi László egykori III/II-es főtisztet, Pintér Sándor kabinetfőnökét nevezték ki belügyi-rendészeti államtitkárrá, ami még a fideszesek körében is kiverte a biztosítékot. Megjegyzem, Pintér Sándor nemzetbiztonsági főtanácsadójának nevezte ki Kocsis Kálmán vezérőrnagyot, a III/I. csoportfőnök helyettesét is. Gyáva módon megpróbálták önök áthárítani a felelősséget a Nemzeti Emlékezet Bizottságára, ami csak időhúzást és maszatolást szolgál mind a mai napig.

– Miniszterelnök Úr! Végül szeretném álláspontját megtudakolni Lázár János elhíresült tanácsadója, az egykori munkásőr Zoltai Gusztáv ügyében is, hiszen róla még Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke is úgy nyilatkozott: „egy volt kommunista munkásőr kormány-tanácsadói kinevezése kibékíthetetlen ellentétben áll mindazzal, amit a totalitárius diktatúrákhoz való viszonyulásunkról sokszor és sokan elmondtunk, ahogy az Alaptörvény értékrendjével is összeegyeztethetetlen.”  A kérdésem tehát:

– És mit mond Orbán Viktor?

+

ORBÁN VIKTOR: (miniszterelnök): – Amire tudok, arra válaszolok. Martonyi miniszter úr ügyét egyszer már megvitattuk itt a Házban, az álláspontomat ki is fejthettem, nem kívánom megismételni, csak jelzem, hogy fönntartom. Ami Tasnádi László államtitkár urat illeti: őt a parlamentben helyet foglaló képviselők jelentős része régóta ismeri. 1990-et követően szakmai karriert futott be kezdetben az Információs Hivatalnál, azután a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatánál, majd az APEH bűnügyi igazgatójaként. A Belügyminisztérium kabinetfőnökeként 2010-től több mint 70 alkalommal képviselte a tárcát bizottsági nyilvános üléseken. Munkáját eddig közmegelégedéssel végezte, ezért is kapott lehetőséget az előrelépésre. Kinevezéséig sem a Jobbik, sem más párt nem támadta vagy kritizálta sem a munkáját, sem a személyét.

+

NOVÁK ELŐD: – Sajnálom, hogy a miniszterelnökünk még e lassú beszédtempójában is tulajdonképpen csak a rendelkezésre álló időkeret felét próbálta még a mellébeszélésre is felhasználni. Nem Tasnádi Lászlónak a rendszerváltás óta végzett tevékenységével van bajunk, vagy éppen azzal, hogy ilyen karriert futhatott be. A kisiklatott rendszerváltással van bajunk, melynek sajnos ön is az egyik elkövetője. Azt szeretném, ha végre szembenézne, és elmondaná őszintén a véleményét arról, hogy elfogadhatónak tartja-e, akár az Alaptörvény szellemével összeegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy egy III/II-es főtiszt az ön kormányzatában helyet kaphat. Egyetért-e Gulyás Gergővel, elvégre a Fidesz legliberálisabbjainak platformját is vezethetné azzal a hozzáállásával, amit Lázár János is képvisel egy egykori munkásőr, egy kommunista funkcionárius tanácsadói kinevezésével? Várom érdemi válaszát, és őszintét!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Nem szeretem az összevissza beszédet. Nem lehet egyszerre beszélni nyolc különböző dologról. Ha gondolja, a kisiklatott rendszerváltás című témát is valamikor megvitathatjuk. Most egyszerre egy dologgal tudok foglalkozni, Tasnádi László államtitkár úr kérdésével. Megismétlem: egészen államtitkári kinevezéséig, bár közszereplője volt a politikai életnek sem a Jobbik, sem más párt nem támadta vagy kritizálta Tasnádi úrnak sem a személyét, sem a munkáját.

– Ezek után most ön előáll azzal  a kérdés, hogy szabad-e kinevezni egy ilyen személyt államtitkárnak. Ha jó volt APEH-osnak, rendvédelmisnek, és jó volt Információs Hivatalban dolgozónak, akkor vajon nem lehet-e jó államtitkárnak? Erre én azt a választ adtam, hogy szerintem lehet. Ezt az álláspontomat sokan kritizálják. Ön is kritizálta, a Fideszben is kritizálták. Én elfogadom, föltéve, de nem megengedve, hogy ez hiba volt. De miután az államtitkár úr személyével kapcsolatban semmilyen kifogás nem merül fel, hibát nem tudok egy másik hibával kijavítani, mert ilyenkor a hibákat nem kivonják egymásból, hanem összeadják. Ezért, még ha hibának is tűnik ez a döntés, vállalom a következményeit, és az államtitkár úr marad, mert hibát hibával nem tudok kijavítani.

A kormány 2014-ben is segíti a felsőoktatásban tanuló kiemelkedő sportolókat?

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): – Államtitkár Úr! Mindannyian jól tudjuk, hogy az olimpiai, világbajnoki vagy Európa-bajnoki aranyérmeket nem adják ingyen a sportolóknak. Ahhoz, hogy valaki a világ élvonalába tartozzon, éveket kell áldozzon a felkészülésre az életéből, nem is beszélve a családja által vállalt terhekről. A rengeteg edzés, verseny rendkívül megnehezíti a sportolók iskolai tanulmányainak teljesítését is, ennek ellenére is sportolók sokasága vállalja a nehézségeket, s jut fel a csúcsra, ezzel hírnevet szerezve a magyar sportnak és dicsőséget az országnak.

2013-ban 107 felsőoktatásban tanuló élsportoló részesült a Magyar Sportcsillagok-ösztöndíjban. A kormány alapította. Célja a magyarországi felsőoktatási intézményekben aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező, olimpiai vagy paralimpiai versenyrendszerben sportoló hallgatók támogatása, annak érdekében, hogy eséllyel rendelkeznek arra, hogy olimpiai vagy paralimpiai versenyszámban Európa-bajnoki, világbajnoki vagy olimpiai, paralimpiai érmet szerezzenek. Tisztelettel kérdezem:

– 2014-ben hogyan segíti a felsőoktatásban tanuló sportcsillagokat  a kormány az első felsőfokú végzettség megszerzése érdekében?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Nagyon fontos kérdést tett föl, hiszen nem szól másról, mint arról, hogy a kormány látja-e, tudja-e, ismeri-e a magyar fiatalok tehetségét a sportban, segíti-e őket annak érdekben, hogy a kettős karrier vonatkozásában is sikereket érjenek el, hiszen a felsőoktatásban tanulhatnak és emellett kiváló sportteljesítményeket érhetnek el. A megbecsülésről, az eredményességről, a versenyképességről és a magyar sport megtartó képességéről szól az ön fontos kérdése.Szeretném Széchényi Ferencet idézni, aki 1817-ben fiának, gróf Széchenyi Istvánnak a következő útmutató sorokat hagyta örökül. Így szól pontosan: „…nagyobb gonddal ápold tested épségét is, hogy az méltó lakása legyen lelkednek és könnyebben cselekedhesd a jót…”

– Szerintem is, egy egészséges társadalomhoz hozzátartozik, hogy odafigyeljünk a fiatalok testi, lelki, fizikai, morális, mentális fejlődésére. A sportot használjuk eszközként erre, hiszen óriási ajándék ahhoz, hogy egészséges nemzedékeket tudjuk felnevelni. Az is biztos, hogy a háziorvosok ha receptre írhatnák a megfelelő gyógymódot, abban mindenképpen ott kellene hogy szerepeljen a rendszeres testmozgás, testedzés igényessége, szükségessége számos betegség megelőzése érdekében. Úgyhogy a sportot csak ajánlani tudjuk mindenkinek, és a kormány, sportbarát kormány tesz is annak érdekében, hogy a fiataljaink sportoljanak.

– A versenysportot is támogatjuk. Pontosan egy olyan hiánypótló lehetőséget vettünk elő - ez pedig a sportcsillagok ösztöndíja -, amellyel itthon tudjuk tartani a fiatal, tehetséges sportolóinkat. Az elmúlt időszakban 119 fiatal sportoló hallgató vett részt ebben a programban. Ebből 49 fő világbajnokságon, Európa-bajnokságon érmet szerzett.

 – Mi lehet a folytatás? Egy sikeres program folytatására csak egy lehet a válasz: igenis folytatjuk, és várjuk a jelentkezéseket a továbbiakban is. Október 31-én jár le a jelentkezés határideje.

+

MÓRING JÓZSEF ATTILA: – Megnyugtató, hogy a kormány nemcsak a sportlétesítmények felújításának, hanem az egyetemi tanulmányokat folytató élsportolók támogatását is fontosnak tartja. Nagyon fontos, hogy az élsportot befejező, az országnak olimpián vagy paralimpián, világ-, Európa-bajnokságon érmet és ezzel elismerést szerzett sportolók későbbi boldogulásának, diplomájának megszerzését is támogatja a kormány, ezzel is elismerve az átlagon felüli, rendkívüli teljesítményeket.

Mikor tesznek már az ellen, hogy Magyarország ne legyen unokák nélküli ország?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszterelnök Úr! Most már évek óta azt találgatjuk, hogy hány százezer magyar állampolgár menekült külföldre azért, mert Magyarországon nem tud egyről a kettőre jutni. A legújabb statisztikák 2013 elejéről származnak, és azt mondják, hogy már akkor körülbelül 350 ezer magyar állampolgár, többségében fiatal állampolgár ment külföldre. Azóta is tízezrek mentek el ebből az országból. Úgy is fogalmazhatnék: komplett magyar kisvárosok ürülnének ki és mennének el külföldre. Ha megkérdezzük ezeket az embereket, hogy mégis miért hagyják el a hazájukat, a válaszok kísértetiesen egybecsengenek. Nincs megélhetésük, nem látják a jövőjüket, nem tudják, hogyan tudnak egyről a kettőre jutni, nem tudnak családot alapítani, nincs lakásuk, és önerő nélkül nem is tudnak lakáshoz jutni. Szóval, számos olyan problémát sorolnak föl, amit mi itt ellenzékben - és az LMP kiemelten - mondunk önöknek hétről hétre, önök azonban folyamatosan rezsicsökkentésről beszélnek, meg olcsó áramról, meg egyéb kormányzati propagandáról, és egész egyszerűen nem válaszolnak ezekre a felvetésekre, amelyeket ha egymás mellé teszünk, mind megmutatják azt, hogy miért mennek el a magyar fiatalok ebből az országból.

– Miniszterelnök Úr! Egy olyan országban élünk jelenleg, ahol az érettségiző fiataloknak immár a fele abban gondolkodik, hogy el kell menni ebből az országból, ha karriert akar magának, ha családot akar magának, vagy egész egyszerűen, ha csak meg akar élni. Ezért is

kérdezem öntől:

– Hány százezer magyar embernek kell elhagyni ezt az országot, hogy végre önök lépjenek, és végre komolyan vegyék ezeket az aggályokat, hogy ne csak a kormányzati propagandát halljuk folyamatosan?

– Mit reméljünk önöktől, ha még az ifjúsági garanciaprogramot sem tudták bevezetni, ami már év elejétől mehetne, és biztos megélhetést biztosítana a 18-25 éves fiataloknak?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm a kérdését, mert lehetőséget ad arra, hogy egy meglehetősen zavaros, összekuszált kérdésben mondhassam el az álláspontomat.  Ilyen szavakat hallunk nemcsak öntől, hanem általában ezzel a kérdéssel kapcsolatban: menekül külföldre, kivándorol és így tovább. El kellene döntenünk, hogy végül is mit szeretnénk. Én jól emlékszem, hogy amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, akkor volt egy vita arról, hogy csatlakozzunk-e vagy ne, erről volt egy népszavazás. Tudomásul kell vennünk, hogy az Európai Unió egy egységes munkaerőpiac, ahol az emberek szabadon mozoghatnak.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Amit ön mond, az abba a logikába vág, amit Cameron miniszterelnök úr képvisel, aki haza akarja toloncolni a magyarokat Londonból. Ezt akarja? Ön valóban azoknak a miniszterelnököknek és országoknak a malmára akarja hajtani a vizet, akik ma azért dolgoznak Európában, hogy megvonják a közép-európaiak munkavállalási lehetőségét a saját hazájukon kívül? Miért van ön a magyar emberek ellen? Ezek az emberek vendégmunkások, kimentek dolgozni, vagy kint maradnak, vagy hazajönnek. Egy dolgot biztosan tudunk: hazaküldenek a becslések szerint körülbelül kettőmilliárd eurót évente, ezzel támogatják a családjukat, támogatják a hazájukat. Ezeket az embereket nem kitoloncoltatni kell, ahogy ön szeretné, hanem ki kell mellettük állni, meg kell őket védeni. Becsületes, rendes emberek, akik munkából akarnak megélni, de úgy látják különböző okokból - ennek az okairól lehet vitatkozni -, hogy ma többet tudnak keresni külföldön, mint itthon. Miért akarja tőlük elvenni ezt a lehetőséget?

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszterelnök Úr! Sajnálatos módon ön engem félreértett, mint ahogy, azt gondolom, azokat az embereket is félreérti, akik ezt az országot elhagyták. Világosan látszik, hogy nem azért mentek el Magyarországról, mert kalandot keresnek, vagy mert meg akarják kóstolni ott az ételeket, vagy azért, mert ott szeretnék felnevelni a gyermeküket, vagy pedig a beteg édesanyjukat, édesapjukat itt akarják hagyni az országban, hogy ne tudjanak róla öreg éveiben gondoskodni. Ezért beszélek én unokák nélküli országról!

– Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek azért mennek el ebből az országból, mert itt nem jutnak egyről a kettőre, nincs nekik semmi kilátásuk, és az a szörnyű, hogy amióta a Fidesz vezeti ezt az országot, azóta ez a helyzet drámaian fokozódik.  Ilyen helyzetben nem az ellenzéki képviselőnek a szavait kellene kiforgatni, hanem sokkal inkább őszintén válaszolni arra a kérdésre, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, mikor jöhetnek ők haza?

+

ORBÁN VIKTOR: – Természetesen bármikor hazajöhetnek, részben azért, mert ezt a jog nem tiltja, másfelől szívesen látjuk őket, harmadrészt azért, mert nyilván oka van, hogy hazaküldték eddig is a pénzüket.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Hogy mi történt Magyarországon amióta a Fidesz vezeti az országot, rossz dolgok vagy jó dolgok, azt a választópolgárok eldöntötték, ebben az évben háromszor. Legyen kedves, tartsa tiszteletben a véleményüket! Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért vannak kint vendégmunkásként az emberek, mikor akarnak hazajönni és milyen körülmények között, azt bízzuk rájuk: el fogják dönteni. Örüljünk, hogy kiharcoltunk egy egységes európai munkaerőpiacot. Szeretném jelezni: ön azoknak az európai állami vezetőknek a malmára hajtja a vizet, akik ma el akarják venni ezt a jogot. A mai nap egyik legfontosabb összetűzése Európában éppen Barroso elnök úr és Cameron miniszterelnök úr között volt: el akarják venni a közép-európaiaknak ezt a jogát. Ne hagyjuk, hogy elvegyék! És kérem önt, ne forduljon szembe a magyar emberek érdekével  és ne szolgáljon olyan miniszterelnököket, akik ki akarják szorítani a magyarokat a munkaerőpiacaikról!

Milyen energiahatékonysági segítségre számíthatnak idén a háztartások?

MANNINGER JENŐ (Fidesz): – Államtitkár Úr! A kormány szeptemberben meghirdetette az új lakossági energiahatékonysági pályázatait, melynek keretében támogatja a fűtőberendezések, a háztartási gépek, illetve a nyílászárók cseréjét és korszerűsítését. A felújítani szándékozók nevében is kérdezem:

– Mikor számíthatnak a háztartások a pályázatok megnyitására?

– Mikorra várhatók a pályázati eredmények, illetve a nyertes pályázóknak a kifizetések?

– Mekkora támogatásra számíthat egy háztartás?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány a lakóépületek energiahatékonyságának fejlesztésére hétéves, minden korábbinál kiterjedtebb programsorozatot indít el, amelynek első lépéseként a fejlesztési tárca meghirdette az „Otthon melege” programot.

– Szeptemberben három új pályázati konstrukciót nyitottunk meg, amelyek vissza nem térítendő támogatást nyújtanak a magyarországi lakóhellyel rendelkező magánszemélyek részére. A meghirdetett pályázatokkal a kormány egymilliárd forinttal támogatja a legfeljebb négy lakásból álló, nem iparosított technológiával épített lakóépületek részét képező, önálló fűtési rendszerrel rendelkező lakások fűtéskorszerűsítését, ugyancsak további egymilliárd forinttal pedig a nyílászárók cseréjét.  A háztartásigép-csere alprogramban több mint 600 millió forint támogatási keret áll rendelkezése az elavult, energiapazarló gépek cseréjére, elsősorban a nyugdíjas és nagycsaládos pályázók, illetve további magyarországi lakóhellyel rendelkező magánszemélyek részére.

– A támogatások kifizetése várhatóan 2015 januárjától indul,  a beruházások megvalósításától függően. A pályázatok révén a háztartások nemcsak beruházási támogatásban részesülnek: a fejlesztések a családok rezsiköltség-csökkentéseihez is jelentős mértékben hozzájárulnak.

+

MANNINGER JENŐ:  – Államtitkár Úr! Tudjuk, hogy a magyarországi épületállomány hőszigetelése és fűtési rendszere a nyugati országokhoz képest rendkívül elavult. A fűtési rendszerek korszerűsítésével 41-45 százalékot is meg lehet takarítani, és a hőszigeteléssel is jelentős összegek  takaríthatók meg. Nagyon nagy szükség volt már erre a pályázatra. Bízom benne, és abban reménykedem, hogy újabbak is lesznek.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Úr!  A kormány még ebben az évben tervezi összetett energiamegtakarítást eredményező felújítási program elindítását a társasházak részére 10 milliárd forint összegű keretösszeggel. A pályázatok a lakosság széles körének biztosítanak lehetőséget az energiahatékonyság növelésére és a költségek csökkentésére, 44 ezer család otthonában valósulhat meg új, energiamegtakarítást eredményező beruházás a közeljövőben.

Elindult-e már a bankok elszámoltatása az egykori SZDSZ által felvett, de vissza nem fizetett, közpénzből származó hitelek ügyében?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Miniszter Úr! Az év elején jelentős sajtóvisszhangot kapott az egykori Szabad Demokraták Szövetségének gazdálkodásáról szóló, Állami Számvevőszék által készített jelentés, ami szerint a nemzetellenességéről és a kormányzati panamáiról elhíresült liberális párt az általa felvett hiteleket nem fizette vissza. A liberálisok adóssága a számvevői jelentés és az azóta nyilvánosságot látott sajtóinformációk szerint összesen mintegy 2 milliárd forint is lehet. A kérdéses hiteleket a párt a száz százalékban állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól vette fel az állami vagyonról szóló törvény alapján. A felvett hitelek tehát az adófizetők pénzéből származó források voltak, amit az adófizetők pénzéből fenntartott állami tulajdonú pénzintézet technikai segédletével fordított a liberális párt ingatlanok vásárlására.

– Az ügyben több törvénytelenség gyanúja is felmerült, melyekkel kapcsolatosan büntetőfeljelentést is tettem: költségvetési csalás, tartozás fedezetének elvonása és hűtlen kezelés bűncselekmények alapos gyanúja miatt. A nyomozás azóta is folyamatban van.

A liberálisok bűncselekménygyanús üzelmeitől függetlenül azonban a Magyar Fejlesztési Bank felelőssége is fennáll abban a tekintetben, hogy az immár négy éve nemfizetés miatt lejárt követelés behajtása iránt intézkedett-e már, ezért a bank tulajdonosi felügyeletét ellátó Németh Lászlóné miniszter asszonyhoz, majd később Lázár János miniszter úrhoz fordultam írásbeli kérdéssel. Mindkét megkérdezett arra való hivatkozással utasította el az érdemi választ, hogy az banktitkot érintene. Kérdezem:

– Hogyan beszélhetünk banktitokról olyan esetben, amikor közpénzek kerülnek elköltésre?

– Hogyan lehetséges az, hogy a mintegy négy éve nemfizetés miatt felmondott, egyébként ingatlanzálogjoggal biztosított követelés behajtása felől a Magyar Fejlesztési Bank nem intézkedik?

– El kívánják e számoltatni azt a 100 százalékban állami tulajdonban álló bankot is a nyilvánvaló mulasztásért, amely mulasztás az adófizetőknek okoz anyagi kárt, vagy ezen elszámoltatási szándék is csak egy hangzatos kampányszlogen marad, mint oly sok szép ígéret korábban?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – A banktitokhoz kisebb társadalmi érdek fűződik, mint ahhoz, hogy a képviselő úrnak válaszoljak, ezért megragadom az alkalmat, hogy bizonyos dolgokra a figyelmét fölhívjam.

415 millió forint hitelről van szó, amit a Magyar Fejlesztési Banktól állami kezességvállalás mellett fölvett az SZDSZ. A hitelt 2010. december 27-én a Magyar Fejlesztési Bank - miután a Szabad Demokraták Szövetsége nem fizetett - fölmondta, és 2011. március 2-a óta végrehajtási joggal rendelkezik az ingatlanfedezetek vonatkozásában. Tehát a prudens banki szabályoknak megfelelően járt el a Magyar Fejlesztési Bank abban a pillanatban, amikor fizetésképtelenné vált az ügyfele.

– A bankot annak idején törvény kötelezte, hogy ezt a szükséges hitelt biztosítani képes legyen. 408,7 millió forintot nem fizetett vissza az SZDSZ. A Magyar Fejlesztési Bank az állami kezességvállalást próbálta érvényesíteni. A NAV azonban azt mondta, hogy a kölcsön nyújtása során súlyos hibákat követtek el, ezért az állam nem vállal kezességet a hitelért. Tehát az állam nem fizette ki a Szabad Demokraták Szövetségének hitelét. Most a Magyar Fejlesztési Bank megpróbál újra kísérletet tenni arra, hogy a biztosítékból megtérülő összeget behajtsa.

– Itt szeretném megjegyezni: arra az elhatározásra jutottam, hogy személyes betekintési jogot biztosítok a képviselő úrnak is a hitelszerződésbe. Amennyiben élni kíván vele, akkor meg kell teremtenem a szükséges jogi föltételeket ehhez. Megteszem.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Miniszter Úr! Kérdésem arra irányult – és erre nem kaptam választ -, hogy ha 2011 óta - ahogy ön is mondta - végrehajtási jog van a bank kezében, akkor mit tett 2011 óta?  Mit tett - most már lassan ötödik éve - azért, hogy ez a pénz végre visszakerüljön az államkasszába? Miként fordulhat elő, hogy az SZDSZ majd félmilliárd forinttal még mindig tartozik? Holott önöknek lehetőségük lett volna arra is, hogy támogassák azon törvényjavaslatunkat, amiben kizártuk volna az SZDSZ volt vezetőit addig a politikából, amíg tartozásuk van. És nem ülhetne itt most a liberálisok nevében az az ember sem,  aki ebben a tartozásban az SZDSZ-nél nagy szerepet játszott.

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselő Úr! Veszteség akkor áll be, ha az ingatlan értékesítése kapcsán képtelenség lesz behajtani a követeléseket. Ez a folyamat még nem zárult le.

– Képviselő Úr! Szeretném megtartani a törvényességnek azt a vékony mezsgyéjét, a banktitok, a vagyontörvény és a hitelintézeti törvény vonatkozásában amin most járok. Meggyőződésem és megítélésem szerint a közérdek ebben az esetben fölülírja a banktitok védelmét. Ezért azt ajánlom önnek, hogy legyen szíves a bankba befáradni, az iratokba betekintetni és a kollégáim referátumát meghallgatni.