Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

A Széchenyi-örökség méltó bemutatása

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – Miniszter Úr! L. Simon László a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára ismertette azt az elképzelést, hogy a térség, térségünk vonzerejének erősítése céljából egy szervezeti egységbe egyesíti a fertőrákosi püspöki palotát, a nagycenki Széchenyi-kastélyt, a soproni Esterházy-palotát és a fertődi Esterházy-kastélyt. A Széchenyi-kastély az örökség jövőbeli sorsát érintő része különösen fontos. Azt a felismerést jelzi, hogy gyors és határozott lépésre van szükség a legnagyobb magyar örökségének méltó megjelenítésére egykori lakhelyén, Nagycenken.

– Mi, Sopron vármegyeiek külön is büszkék vagyunk Széchenyi Istvánra; a reformkor vezéralakja, az egyik legnagyobb formátumú valaha élt politikus gyermekkorát, élete fontos, meghatározó alkotóéveit Cenken és Sopronban töltötte. Ezért is tartjuk kötelességünknek a nagycenki Széchenyi-emlékhely, a Széchenyi-kastély felújítását, a Széchenyi-örökség és -szellemiség rangjához méltó megjelenítését. 

– Jelenleg a Széchenyi-emlékhelyet hat, egymástól független fenntartó működteti. A Széchenyi-kastélyon az 1970-es évek eleji felújítás óta csak karbantartás történt, a kastély Széchenyi szellemiségéhez méltatlan állapotban van.Gróf Széchenyi István egykori lakhelyének felújítása - akár együtt a környékbeli volt Széchenyi-kastélyokkal, –birtokokkal, – emlékhelyekkel való közös funkció kialakításával – támogatandó. Nemes célt szolgálna az, hogy méltó nemzeti zarándokhelyként erősítse a nemzettudatot, a nemzetszeretetet az odalátogatókban.

– Miniszter Úr! Az Esterházy-kastélyegyüttes fejlesztései mellett, amelyet nagyon köszönünk, megvalósulhat-e a Széchenyi-örökség rangjához méltó felújítása?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! L. Simon László államtitkár személyesen felügyeli azt a programot, amelynek keretében valóban a Fertő tó vidékén egy komoly felújításfolyam indult el. Az Esterházy-világörökség megőrzése érdekében Hiller István professzor úr tett maradandó lépéseket, amelyeket alkalma lehet a mostani és az előző kormányzatnak folytatni 2010 óta. Ez azonban kevés ahhoz, hogy elégedettek legyünk.

– Kultúrtáji szempontból valóban egységes tájegységet képez a Fertő tó vidéke, ugyanakkor nemcsak az Esterházy-örökség ápolásában vagyunk jelentős elmaradással, annak ellenére, hogy polgári kormány vagyunk, bőven van teendőnk és elmaradásunk a nagycenki Széchenyi-örökség ápolásával kapcsolatban. Az épület jelenlegi állaga nem alkalmas arra, hogy XXI. századi keretek és forma között mutassuk be azt, hogy vajon Széchenyi Istvánnak – akinek a nevét mindennap használjuk, és akinek az emlékét próbáltuk beépíteni az elmúlt évtizedekben a demokratikus jogállam keretei között is a tantervi programokba – milyen üzenete van, milyen útravalóul szolgálnak a művei, vagy az életpályája hogyan értelmezhető 2014-ben. Tehát van egy szellemi kötelességünk amellett, hogy az épített örökséggel kapcsolatban természetszerűen bőven van tennivalónk.

– A legelső dolog, amivel adósak vagyunk - és ez sajnos ránk nagyon jellemző más nemzetekkel szemben –, az a sírhelyek karbantartása és ápolása. Méltatlan körülmények között van Eszterházán mind a mai napig Esterházy Miklós herceg és felesége, Cziráky Margit síremléke, akinek köszönhetjük száz évvel ezelőtt Fertőd, illetve Eszterháza újítását. S azt tudom mondani, hogy a Széchenyi család több mint száz tagjának sírhelye Nagycenken, részben a köztemetőben, részben pedig a Széchenyi-mauzóleumban szintén nem méltó egy erős, föltörekvő és a Széchenyi-kultuszt méltóképpen ápoló Magyarországhoz. Ezért rendelkezett úgy a kormány, hogy soron kívül több mint 130 millió forintot biztosít a mauzóleum fölújítására, részben az emlék megóvása érdekében, részben pedig annak érdekében, hogy az egész család emlékét a nemzet példájaképpen emeljük föl.

+

FIRTL MÁTYÁS: – Köszönöm a válaszát, amely valóban rávilágított arra a problémakörre, ami a Széchenyi emlékét őrző kastéllyal és a Széchenyi-emlékhellyel kapcsolatos.

Amikor feltettem a kérdést, tulajdonképpen abból indultam ki, hogy az Esterházy-kastély felújítása kapcsán létrehoztunk egy szervezeti egységet, és azt tudom mondani, hogy ez a szervezeti egység az elmúlt időszakban valóban olyan munkát végzett, amely arra predesztinál, hogy az egész Eszterháza, Széchenyi-kastély komplexumot együtt kezelve az elkövetkező időben, Sopron és a Fertő-táj térségét összevonva egy kiemelten magas turisztikai programmá tudjuk alakítani, természetesen leginkább a magyar zarándokok számára Nagycenk vonatkozásában. Egyetértünk abban, hogy ez a szervezeti egység közösen fogja kezelni Nagycenket, illetve az Esterházy-örökséget.

+

LÁZÁR JÁNOS: –  Valóban egy nagyon komoly kérdés Magyarországon az intézmények fönntartásának, karbantartásának és egy beruházás levezénylésének a kérdése. A magyar állami struktúra és államszervezet hajlamos azt gondolni és abból kiindulni, hogy ha valaminek saját gazdája van az állami struktúrán belül, az megfelelő garanciát jelent arra, hogy az önállósága, a függetlensége a nagy-nagy állami intézményrendszeren belül garantálni fogja a megfelelő minőségű fölújítást.

– Valóban, nem ok nélkül, kellő megfontolás után választottuk le az állami intézményrendszerről Eszterházát. Részben azért, mert a magyar adófizetők és az Európai Unió adófizetőinek pénzéből az elmúlt lassan tíz esztendőben olyan összegeket invesztáltunk, ami különleges gondosságot és figyelmet érdemel. Alapvetően kultúrpolitikai okai vannak annak, hogy Nagycenket idecsatoljuk, egységes intézménnyé tesszük, és ebben nemcsak Nagycenk, hanem a Fertő vidéke, Fertőrákos, Sopron, más Esterházy- és Széchenyi-létesítmények is beletartozhatnak. A magyar állam számára az osztrák határ mellett egy komoly kulturális programlehetőséget is kínál, idevonzva nemcsak Ausztria, hanem Európa minden érdeklődő közönségét.

A rendőrséget vetik be a civilek megfélemlítésére?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – Államtitkár Úr! Kétharmados parlamenti többségével a Fidesz 2010 és ’14 között leépítette a jogállamot, taglózó ütést mért a fékek és ellensúlyok rendszerére. Most a kormánytól független civil szervezetekkel történő leszámoláson a sor. Erről szól a Norvég Civil Támogatási Alap körüli vita, illetve az innen származó kifizetések jogszerűségének megkérdőjelezése.

– Nyilvánvaló, hogy önöket nem az érdekli, hogy történtek-e kisebb-nagyobb szabálytalanságok a norvég alapot kezelő alapítványoknál. Céljuk sokkal inkább a másként gondolkodók megfélemlítése és elhallgattatása. Szeptember 8-án a Kehi és az adóhatóság után a rendőrség is kiszolgálójává vált a gyalázatos politikai szándékoknak. A Készenléti Rendőrség példátlanul nagy erőkkel demonstratívan megszállta az Ökotárs Alapítvány irodájának otthont adó épületet.

– Államtitkár Úr! Remélem, osztja azt az álláspontot, hogy néhány számítógép és irat átvizsgálása nem igényel demonstratív rendőri akciót. Ezért kérem adjon magyarázatot arra, hogy a megfélemlítésen túl mi más magyarázata lehetett, lehet annak, hogy ilyen nyilvánvalóan aránytalan rendőri fellépés történt. Ha nincs más ésszerű magyarázat, kérem, nyilatkozzon: helyénvalónak tartja-e, hogy a rendőrség asszisztál a civil szervezetek elleni politikai támadáshoz.

– Nem az tehát a kérdés, hogy a kiérkező rendőrök jogszerűen jártak-e el. A kérdés az, hogy ön szerint vajon összefér-e a jogállami normákkal, hogy vélhetően politikai utasításra egy békés civil szervezet székházát kommandósok hada rohanja le, s ezzel nem csupán az érintetteket félemlíti meg, hanem törekszik azokat is, akik a kormánnyal szemben fogalmaznak meg vagy fogalmaznának meg véleményt. Mi volt ennek az akciónak az oka, államtitkár úr?

+

KONTRÁT KÁROLY,  belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Magyarország demokratikus jogállam, ahol a törvények mindenkire vonatkoznak. Senki nem állhat a törvények fölött, sem természetes személyek, sem gazdálkodó szervezetek, sem alapítványok.

– Képviselő Úr! A megfélemlítéssel kapcsolatban ön néhány évet késett. 2006 őszén kellett volna a rendőrségi megfélemlítéssel kapcsolatban kérdést föltenni a magyar parlamentben, amikor békés ünneplő emberekre támadtak a rendőrök, amikor lovasrohamot vezényeltek, vezényeltettek önök a civil emberek ellen, és szemkilövetést végeztettek a rendőrséggel. Akkor kellett volna ezt a kérdést föltenni.

– Képviselő Úr! Ami az ön által kérdezett ügyet illeti, a rendőrség törvényesen járt el, a hatályos jogszabályokat betartotta, semmiféle megfélemlítésről szó nem volt. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feljelentése alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda indított eljárást. Ez az eljárás törvényes volt. Ha önök demokraták és a jogállam tisztelői, akkor adják meg a hatóságoknak azt a lehetőséget, hogy az eljárást lefolytassák, és eredményének ismeretében mondjanak véleményt.

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Államtitkár Úr!  Jól idézi a jogszabályt, valóban demokratikus jogállamról ír, csak éppen más a valóság, és én erről beszélek. Kérem tegye meg nekem azt a szívességet, hogy nem a szokásos sablonra húzza fel a választ. A kérdés az, hogy önök szerint és ön szerint összefér-e a jogállami normákkal az, hogy 43 készenléti rendőr száll meg egy civil irodát azért, hogy néhány számítógépet lefoglaljon és a büntetőeljárást lefolytassa.

– Tudja, államtitkár úr, az a probléma, hogy szomorúsággal kell hogy eltöltsön minket az, hogy az emberek egyre gyakrabban idézik a tanú című klasszikus filmnek egy-egy félmondatát, amikor az állami működésről van szó. Ezen eseménysorra talán, ha keresni kell közülük, akkor legjobban az a kifejezés illik, hogy a statuálás a lényeg, mert önöknek ez volt ezzel a célja, ne tévedjen senki!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! Ha visszagondolok az elmúlt évekre, akkor az a következtetés jut eszembe, hogy amit a szocialisták lassan mondanak, az csak rosszat jelent. Emlékeznek a klasszikusra: lassan mondom, hogy mindenki megértse: Magyarország demokratikus jogállam, a törvények mindenkire kötelezőek, senki nem állhat a törvények fölött. A rendőrség törvényesen járt el ebben az ügyben, mint ahogy minden ügyben törvényesen jár el, ezért arra kérem, hogy várja meg az eljárás eredményét, és annak ismeretében vonja le a következtetéseket, és annak ismeretében mondjon véleményt.

Miből lesz itt jólét?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Azzal kapcsolatban kérdezném önt, hogy amikor a Fidesz a hatalom felé igyekezett, akkor azzal kampányolt, hogy majd csökkenteni fogja az állam adósságát, és aztán ezt a későbbiek folyamán Matolcsy György nemzetgazdasági miniszteri minőségben is többször megerősítette.

 – Az adatokat, sajnos nem azt mutatják, hogy sikerült csökkenteni az államadósságot. 2010 első negyedévének a végén Magyarország államadóssága 82 százalékon volt, aztán jött az önök első Széll Kálmán-terve, második Széll Kálmán-terve. Ebben az az ambiciózus elképzelés volt megfogalmazva, hogy az államadósság csökkenni fog mostanra a GDP 65–70 százalékára. Ehhez képest, ha most megnézzük az időközben jegybankvezérré változott Matolcsy György által jegyzett magyar nemzeti banki kiadványokat, azt láthatjuk benne, hogy az államadósság 85 százalék fölött van. Ez egy egyértelmű növekedés, nehéz lenne másnak hívni!

– Időközben a kormány úgynevezett kiigazító intézkedéseket léptetett hatályba, folyamatosan megszorításokkal sújtotta a magyar gazdaság szereplőit. Egyes adónemek történelmi rekordszintet értek el Magyarországon és egyben az Európai Unióban, gondoljunk csak bele, hogy 27 százalékos áfa sehol nincs. Ezek elől a megszorító intézkedések elől pedig félmilliónál több magyar ember külföldre menekült, és nem kalandvágyból, ahogy a miniszterelnök úrék megfogalmazták, hanem azért, mert nem volt más választásuk, hogy kinyögjék a megélhetési költségeiket.

– Akkor hogy is van az, hogy csökken az államadósság, amikor a számok pont az ellenkezőjét mutatják? 

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Képviselőtársam! Az államadósság mérésének szabálya az, hogy minden év végén meg kell néznünk, hogy mekkora annak mértéke. Az államadósság csökkentése nem szabadon választható gyakorlat, a magyar gazdaság stabilizálásáról szóló törvény törvényi kötelezettségként írja elő az államadósság csökkentését. Azt javaslom, hogy a számítás helyes rendjét betartva várjuk meg az év végét, és nézzük meg, mit mutat akkor az államadósság mértéke.

– Meggyőződésem szerint a kormány képes lesz betartani a törvényi kötelezettséget, és 2014 végén az államadósság kisebb lesz, mint a 2013. év végén volt.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök Úr! Már megbocsásson, de az elmúlt négy évben is azt hallottuk, hogy kisebb lesz az államadósság, higgyük el, kisebb lesz, aztán most ahhoz képest nem azt látjuk, hogy kisebb lett, éppen ellenkezőleg, megnőtt. Valljuk meg őszintén, az a fajta harc, amit önök az államadósság frontján hirdettek, megbukott. Itt emlékeztetnék arra, hogy úgy lett nagyobb az államadósságunk a GDP arányában is, hogy időközben 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyon fenekére vágott a kormány. Egész egyszerűen elszállt ez a pénz, feláldoztuk az államadósság elleni harc oltárán, megszorításokkal sújtotta a kormány a lakosságot.

 – Miniszterelnök Úr! Még egyszer mondom: nem kalandvágyból megy el apuka mosogatni Londonba, miközben anyuka itthon neveli a gyerekeket, hanem azért, mert gazdasági menekültet csinál belőle az önök kormánya és a szocialistáké. Ezért nyilvánvaló, hogy a politikai felelősséget önöknek és a szocialistáknak is viselniük kell!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Ami a felelősség kérdését illeti: tudja, abban a szakmában, amiben ön is dolgozik, úgy szokták számon kérni és mérni, hogy elmennek az emberek választani. A mi felelősségünket az emberek kimérték. Kimérték 2010-ben, és kimérték 2014-ben - kétszer egymás után, a parlamenti választáson és az európai parlamenti választáson -, úgyhogy mi bátran nézünk az emberek szemébe, és vállaljuk a kormányzásért a felelősséget. Köszönjük, hogy támogattak bennünket, folytatni fogjuk a munkát, és állunk a következő megmérettetés elé is!

A rezsicsökkentés minden magyar háztartást megillet?

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – Miniszter Úr! Az elmúlt két év alatt a második Orbán-kormány európai szinten is példátlan mértékben tudta csökkenteni a Gyurcsány-korszak idején többszörösére megemelt háztartási rezsiköltségeket. Összesen kilenc közszolgáltatás ára csökkent Magyarországon. Ezek közül a legfontosabbak: a lakossági gáz és a villamos energia ára három lépésben ugyan, de összességében több mint 25 százalékkal, tehát több mint a negyedével csökkent; a távhőszolgáltatás díja az újabb, október 1-jei csökkentéssel együtt 2012 decemberéhez képest 23 százalékkal lesz kevesebb, és ezenkívül 10 százalékkal csökkent az ivóvíz, a csatorna, a kéményseprés, a palackos gáz, a szippantottszennyvíz-szállítás és a hulladékszállítás díja is.

– Fontos dolgok ezek, és ne felejtsük el: az a célkitűzés vezérelt mindannyiunkat, hogy a rezsiköltségeket a keresetek arányához képest az emberek számára megfizethető mértékre szállítsuk le. Korábban, a Gyurcsány-kormány idején Európában a keresetek arányában a legmagasabb rezsiköltséget fizették a magyar háztartások egész Európában.

Miniszter Úr! Vannak azonban olyan területek, ahol speciális helyzetre való tekintettel a rezsicsökkentés minden eleme nem teljes egészében érvényesül. Választókerületem egyik ilyen társasháza a Honvéd utca és a Balaton utca sarkán található HM-tömbház, ahol a minisztérium biztosítja a fűtésszolgáltatást.

– Az elmúlt évekre, elmúlt másfél évre kérdezném: visszamenőleg érvényesítik-e a fűtésszámlában a társasház lakói számára a 2013. január 1-je óta végrehajtott rezsicsökkentést?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő Úr! Országgyűlési képviselőként és a kormány tagjaként is önhöz hasonlóan elkötelezett vagyok a rezsicsökkentés politikája mellett, és különösen amellett, hogy egész Európában mi fizethessük a legalacsonyabb rezsiköltségeket.

– A probléma, amely felmerült ebben az ügyben, jogi természetű, számtalan módon megkíséreltük már áthidalni. Tudniillik én mint közület nem vagyok jogosult a rezsicsökkentésre. Amit én megveszek egy forintért, azt nem nagyon adhatom az államháztartási törvény szerint 80 fillérért tovább másnak. De örömmel tájékoztatom arról, hogy megteremtettük a műszaki lehetőségét, és anyagilag is támogattuk a társasházat abban, hogy leválassza a fűtési rendszerét. Ez év október 15-étől ez a probléma egyszer és mindenkorra megoldódott.

– Örömmel szeretném tájékoztatni arról is, hogy megtaláltam a törvényes módját annak, hogy az ez év októberi számlában a rezsicsökkentés százalékával elszámolt visszatérítést megkapja a társasház. Ez összesen 6 177 773 forint. Úgy gondolom, hogy ezzel ez a kínos probléma lezárható.

– Mindazonáltal fontosnak gondolom, miután nemcsak a Honvédelmi Minisztériumot, hanem más közületi energiaszolgáltatókat is érint, hogy a rezsimunkacsoport azt a törvénymódosítást, amelyet egyébként szövegszerűen már kidolgoztunk, szíveskedjék pártfogásába venni, és egyszer és mindenkorra a törvény erejénél fogva rendezzük el ezt a kérdést, és ne egyedi megoldásokat kelljen keresni.

+

ROGÁN ANTAL: – Miniszter Úr! A válasz, amit adott, mindenképpen megnyugtató a társasház közel 200 háztartása számára. Ezek ráadásul túlnyomórészt nyugállományban lévő katonatisztek, tehát azt gondolom, hogy a Honvédelmi Minisztérium számára is fontos ügy ez.

– Azért én magam kérdezek ebben az ügyben, mert azt gondolom: a rezsicsökkentés mindenkinek jár, azt mindenhol érvényesíteni kell. Ha ehhez szükséges jogszabály-módosítás, akkor a frakció is készséggel áll rendelkezésre.

Meddig folytatják az ámokfutást?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az a botránysorozat, ami a Földművelésügyi Minisztérium körül napról napra dagad, most már nem csak arról szól, hogy melyik narancsbáró nyúlja le éppen a támogatás milliárdjait a hazai családi gazdálkodók elől. Nemcsak arról szól, hogy kinek osztogatják az állami földeket, hanem bizony a szaktárca minden szintjén megjelentek a problémák.

– Emlékezhetünk: egy évvel ezelőtt itt derült ki, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közegében gyakorlatilag egy bűnszervezet működik, ami a területalapú támogatások lenyúlására specializálódott. De ugyanúgy hideg zuhanyként érte azt a 13 ezer érintett családi gazdálkodót a hír, hogy bizony az AKG-program szeptembertől nem folytatódik, azóta pedig semmilyen alternatívát nem nyújtottak, miközben már a sokadik határidő járt le.

– Szintén érdekes történet, hogy néhány napja lemondott Palkovics Péter, az MVH elnöke. A pletykák szerint azért, mert Brüsszel több száz milliárd forintot akár vissza is igényelhet különböző európai uniós programok jogtalan felhasználása miatt, de az biztos, hogy jó néhány milliárd forintot érinteni fog. Ez viszont felveti azt a kérdést is, hogy mikor fogják elfogadni a Jobbiknak azt a javaslatát, hogy ilyen esetben, amikor egyértelműen a döntéshozón múlott az, hogy ennyi pénztől elesnek a hazaiak, a hazai érintettek, bizony akár a magánvagyonával is felelősségre lehetne vonatni ezeket a vezetőket.

– Szintén friss hír, hogy az NFA-tól kidobták az összes ügyvédet, állítólag azért, mert Kishantost nem elég hatékonyan csinálták ki, Kishantos megsemmisítésében nem voltak elég professzionálisak. Ma már ott tartunk, hogy végrehajtást kért a NAV a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet ellen, mivel 132 ezer forintos bírságot nem tudott befizetni.

– Miniszterelnök Úr! Sokáig lehetne ezeket a problémákat sorolni. A legújabb talán: az Európai Bizottság augusztus 30-ai rendeletét figyelmen kívül hagyva a kormány, most úgy tűnik, hogy bukják a hazai almatermelők azt a néhány milliárd forintot is, ami megsegítette volna őket az orosz embargó miatt. Kérem, válaszoljon ezekre a felvetésekre, miniszterelnök úr.

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Igyekezni fogok, képviselő úr. Amit én az ön által felvetett kérdésekből ismerek, azok a következők. A földpolitikánk egyértelmű: 80 százalék kis- és középvállalkozói, családi gazdasági birtokot szeretnénk és maximum 20 százalék nagybirtokot. Ezt az irányt tartjuk, és ebbe az állapotba szeretnénk hozni a magyar agráriumot.

– Ha jól értem, akkor ön az agrár-környezetgazdálkodási program kérdését is felvetette, és mintha Fazekas miniszter úr nyakába zúdította volna az ezért viselendő felelősséget. A helyzet ezzel szemben úgy áll, hogy az Európai Unió augusztus 31-ével ezt a programot kifuttatta; ez nem a magyar kormány programja, ez egy európai uniós program, újat pedig nem hirdetett meg. Nem tartom méltányosnak azt a megközelítést, hogy az Európai Unió által meg nem hirdetett programért Fazekas Sándor miniszter úr viselje a felelősséget.

– Ami pedig az Európai Unióból elérhető rendkívüli támogatási intézkedésekkel megszerezhető pénzeket illeti: én itt azt gondoltam, ez lesz a kérdés lényege – bekértem a minisztériumtól azt, hogy mikor, mit, hogyan, milyen lépéseket tettünk, terhel-e bennünket bármilyen felelősség a tekintetben, hogy ebből a pénzből nem érkezett ide elegendő. Azt tudom mondani önnek, hogy nem terhel bennünket felelősség. Az Unió a következőt mondta: felfüggeszti a rendkívüli támogatási intézkedést, és újabb, célzottabb javaslatot fog előterjeszteni az intézkedés folytatására, erre még szeptemberben kerül majd sor.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam önnek.

+

MAGYAR ZOLTÁN: – Miniszterelnök Úr! Az AKG folytatására ideiglenesen lett volna lehetőség, ezzel hazánk nem élt, így 72 milliárd forinttól estünk el. Arra pedig reagálva, hogy a kis- és közepes gazdaságok irányába mozdult volna el a kormány, ezt határozottan tudjuk cáfolni. Az állami földbérleti botrányok most már évek óta kísérik az önök működését, és megyére lebontva tudjuk bizonyítani azt, hogy kivétel nélkül mindenhol az önökhöz köthető, szorosan köthető érdekcsoportok szerzik meg az állami földek többségét.

– Miniszterelnök Úr! Ön is megkapta a mai napon azt a petíciót, amit a hortobágyilegelő-pályázaton vesztes gazdák juttattak el mindannyiunkhoz, és ebben világosan leírják a követeléseiket. Ezúton is szeretném a Jobbik nevében biztosítani őket a támogatásunkról, és azt az engedetlenséget, polgári engedetlenséget, amit meghirdettek, minden úton-módon támogatni és segíteni fogjuk az ország minden területén.

– Miniszterelnök Úr! A Földművelésügyi Minisztérium körüli botrányok tarthatatlanok, és komoly személyi változásokra van szükség ahhoz, hogy egy kicsit is jól jöjjenek ki ebből a történetből.

+

 ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Ha a választások után egy-két évvel lennénk, akkor talán érteném, amit ön mond nekünk, de így, hogy néhány hónappal vagyunk a választások után, úgy látom, hogy a vidéki Magyarország nagy többséggel támogatta azt a politikát, amit folytatunk, nehéz elhelyezni benne az ön hozzászólását. Én inkább az ellenkezőjét szeretném mondani: köszönöm szépen Fazekas miniszter úrnak, köszönöm szépen az agrárkamarának a segítséget, köszönöm a Magosznak a segítséget, hogy képesek voltunk összeilleszteni egy olyan agrárpolitikát, amely elnyerte az emberek tetszését, és ezt ki is fejezték a szavazataikkal.

– Képviselő Úr! Ami azt a mondatot illette, hogy valami programból kiesnénk mi a jövőt illetően, szeretném tájékoztatni nem annyira önt, mert szerintem ön ezt tudja, hanem a magyar közvéleményt, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Semmilyen programból nem estünk ki, semmilyen forintoktól nem estünk el, az agrár-környezetvédelmi program teljes összege rendelkezésre fog állni, és ahhoz hozzá fognak jutni a magyar gazdák. Azt a kockázatot persze nem vállalta a kormány, hogy egy nem ismert programot előre meghirdessünk nemzeti alapon, és ha az Unió végül másként dönt, akkor azt a költségvetésből kelljen kifizetni.

Ez volt a helyes magatartás, a gazdák egyetlen forinttól nem estek el, az Unió a programot meghirdeti, és teljes egészében hozzá fognak jutni a gazdáink ehhez a forráshoz.

Egyeztetett Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a kormánnyal?

SCHMUCK ERZSÉBET  (LMP): – Államtitkár Úr! Az MNB felügyelőbizottsága, amelynek mandátuma májusban megszűnt, még tavasszal benyújtotta az Országgyűlésnek a jegybank múlt évi gazdálkodásáról szóló jelentését. A jelentés több kritikai megállapítást fogalmazott meg a jegybank nem alaptevékenységet finanszírozó szándékáról. Az MNB 140 milliárd forintot irányzott elő többek között műkincsek, festmények, épületek megvásárlására, felújításokra, oktatásra. Pedig akkor még híre sem volt annak a hihetetlen pénzszórásnak, amit azóta megtapasztaltunk; luxuskastély, offshore hátterű Eiffel-palota, más épületek megvásárlása, és 200 milliárd forint közpénz a jegybank alapítványainak. A jegybank tette mindezt egy olyan időszakban, amikor az Országgyűlés még nem állította fel az MNB új felügyelőbizottságát. A jegybank a költekezést a nyilvánosság szinte teljes kizárásával, átláthatatlan módon igyekezett lebonyolítani. Sajnos az Országgyűlés, bár az LMP többször kezdeményezte, nem hajlandó napirendre venni a felügyelőbizottság jelentésének megtárgyalását.

– Az egyik internetes portálnak adott nagyinterjújában arra a kérdésre, hogy ki ellenőrzi az MNB tevékenységét, Matolcsy úr a kormánnyal való egyeztetésre hivatkozott. Ezért szeretném megkérdezni önt a miniszter úr képviseletében, hogy valóban egyeztetett-e a kormánnyal a jegybank elnöke az elmúlt hónapokban az alaptevékenység finanszírozásába nem eső vásárlásokról és az alapítványainak juttatott 200 milliárd forint átadásáról. A másik kérdésem: mikor kerül az Országgyűlés elé az MNB új felügyelőbizottságának megválasztása?

+

TÁLLAI ANDRÁS: nemzetgazdasági minisztériumi államtitká): – Képviselő Asszony! A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény egyértelműen választ ad a kérdésére, amelynek rögtön az 1. §-a kimondja, hogy az MNB, valamint szerveinek tagjai az e törvényben foglalt feladatainak végrehajtása és kötelességei teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat a kormánytól, az Európai Központi Banktól – bizonyos kivételekkel –, a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervezettől, illetve politikai párttól. A kormány vagy bármilyen más szervezet tiszteletben tartja ezt az elvet, és nem kísérli meg az MNB, valamint szervei tagjainak befolyásolását a feladatai ellátása során.

A magyar kormány, úgy, mint minden törvényt, ezt a törvényt is tiszteletben tartja, ezért nyilván nincs is lehetősége arra, hogy az MNB-vel egyeztessen, vagy az MNB bármilyen jóváhagyást várjon e tekintetben a magyar kormánytól.

– Azonban természetesen a felügyelőbizottságon kívül is ellenőrzik a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét külső szervek, így az Állami Számvevőszék, amely minden évben ellenőrzi a Nemzeti Bank tevékenységét, illetve maga az Országgyűlés, hiszen a magyar államnak mint tulajdonosnak az Országgyűlés az ellenőrző szerve. Az Országgyűlésnek minden évben beszámol a Magyar Nemzeti Bank, az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságának pedig félévente. Emellett az MNB elnökét a házelnökkel és a bizottság elnökével szemben rendkívüli beszámolási kötelezettség is terheli. Tehát a kormánynak ellenőrzési lehetősége a Magyar Nemzeti Bank felett - a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény és az Alaptörvény értelmében - nincs.

+

 SCHMUCK ERZSÉBET: – Államtitkár Úr! A törvényt mi is így ismerjük, tehát pontosan úgy, ahogyan idézte. Mi is úgy tudjuk, hogy nem kérhet és nem kaphat a kormánytól tanácsot. Ezért nem értettük, miért nyilatkozott úgy a jegybank elnöke az említett nagyinterjúban, hogy a kormánnyal konzultál. Azért is tettük fel ezt a kérdést, mert bár feltételeztük, hogy a kormány valóban nem adott tanácsot, de abban az időszakban, amikor ezek a nagy pénzköltések voltak, a felügyelőbizottság sem Éppen ezért is kezdeményezte már több alkalommal az LMP, hogy az Országgyűlés Költségvetési bizottsága a törvény értelmében teljesen jogosan meghallgathatja a jegybank elnökét, és áttekintheti, megvitathatja a felügyelőbizottság múlt évi jelentését. De végül is erre sajnos nem kerülhetett sor, mert a fideszes többség nem engedte napirendre venni.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Asszony! A törvény 3. § (2) bekezdése lehetővé teszi a kormánnyal való együttműködést, de nem a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében, illetve pénzügyi döntéseiben. Hiszen a Magyar Nemzeti Banknak van olyan feladata is, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a kormány gazdaságpolitikáját elősegítse. Nyilván a konzultáció és az egyeztetés minden bizonnyal erre vonatkozott, amiről a jegybank elnöke beszélt.

– Képviselő Asszony! Önnek mint országgyűlési képviselőnek az Alaptörvény értelmében lehetősége van kérdést intézni a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez, és ezzel ön is ellátja az Országgyűlés tagjaként a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzését. Javaslom, hogy éljen ezzel a jogával és lehetőségével.

– Ami pedig a felügyelőbizottság felállítását illeti, valóban az Országgyűlés feladata. Nyilvánvalóan az Országgyűlés tartozik felelősséggel ezért. Én egyetlenegy tagja vagyok, tehát az Országgyűlés nevében nem tudok nyilatkozni arról, hogy erre mikor fog sor kerülni.