Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját!

A mentelmi jog egyébként is csodákra képes: sarki kocsmában, de a nyílt utcán is ilyen sértésekért, rágalmakért, vádaskodásokért,  alpári bekiabálásokért rendőrt se hívnak, ott helyben törlesztenek.  Megelőzve az összecsapásokat, szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük a legutóbbi  felszólalásokat.

Hová tűnt 27 800 rendvédelmi, honvédségi és nemzetbiztonsági dolgozó megtakarítása?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Tisztelt Országgyűlés! Mint emlékezetes, Szijjártó Péter még az utolsó pillanatban is kimenekíthette az egyik külügyes cég vagyonát a bedőlt Quaestorból. Amit Szijjártó Péter megtehetett, arra a Honvéd Egészségpénztárnak nem volt lehetősége, pedig azonnal intézkedtek, amint a médiából értesültek a Buda-Cash csődjéről. A BRB Banknál vezetett számlájukról azonban továbbutalták az egészségpénztár ott elhelyezett 1,8 milliárd forintját. Ennek következtében ugyan az egészségpénztár egyenlege lenullázódott, azonban az átutalt pénz soha sem érkezett meg a másik számlára. Mi írásbeli kérdésben kértünk magyarázatot arra, hogy hová tűnt az átutalt pénz. Matolcsy György magyarázata szerint az átutaláskor már életbe léptek az MNB által elrendelt korlátozások, ezért az átutalás nem ment végbe. Mivel a tranzakciót törölték, az egészségpénztár bankszámlájának egyenlege visszaállt a korábbi állapotba – mondja az MNB.

– Alelnök Úr! A tény az, hogy az egészségpénztár mostanáig nem fért hozzá a szóba forgó milliárdos nagyságrendű összeghez. Ez 28 ezer katona, rendvédelmi és nemzetbiztonsági dolgozó egészségpénztári befizetését érinti, amelynek következtében műtétek, orvosi beavatkozások maradhatnak el, emberek életét és testi épségét veszélyeztetve. Ezért világos és egyenes válaszokat várunk kérdéseimre a Parlament falai között:

– Az elindított átutalás törlését milyen jogszabályhely alapján, kinek az utasítására hajtották végre?

– Mindezekről adott-e tájékoztatást a felügyeleti biztos az egészségpénztárnak?

– Az, hogy válasza szerint az egészségpénztár BRB Banknál vezetett számlájának egyenlege visszaállt, azt jelenti-e, hogy a szóban forgó 1,8 milliárd forint maradéktalanul az egészségpénztár számláján rendelkezésre áll most is?

– Végezetül a legfontosabb: mikor férhet hozzá az egészségpénztár ehhez az összeghez és kezdheti meg tagjai felé a kifizetéseket?

+

BALOG ÁDÁM, Magyar Nemzeti Bank alelnöke: – Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagyon röviden felvázoljam a jogi helyzetet. Az egészségpénztárnak jelen esetben vannak tagjai, ők a Honvéd Egészségpénztár tagjai. A BRB Bank levelező bankja a Dunántúli Regionális Bank, az úgynevezett DRB Bank, csak rajta keresztül tud átutalásokat végrehajtani, kezdeményezni. A Dunántúli Regionális Bank, tehát a legfelső helyen álló pénzintézet, február 24-én 10 óra 38 perckor kapta meg a visszavonásról szóló határozatot,  a BRB egy kicsit később, ugyanezen nap 13 óra 27 perckor. A kettő időpont között történt meg a Honvéd Egészségpénztár átutalási kezdeményezése, ami így a BRB számlarendszerét el is hagyhatta. Ugyanakkor a DRB, a legmagasabb szinten álló, ekkorra már nem hajthatott végre átutalást, hiszen eddigre a Magyar Nemzeti Bank a tevékenységi engedélyét visszavonta, és limitálta az átutalható összegeket egymillió forintban. Tehát nem volt jogi lehetősége a Dunántúli Regionális Banknak ezt a tranzakciót ilyenkor már végrehajtani.

– Hogy ezt a Magyar Nemzeti Bank miért tehette meg: nagyon-nagyon sok jogszabály, elsősorban a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény alapján teheti meg. Minden esetben, amikor ilyen szabálytalanságokat találtunk, a felügyeleti biztos kirendelésével együtt a tevékenységi engedélyt vagy egyből visszavonjuk, vagy attól függően, hogy milyen a helyzet, intézkedünk. Tehát a jogi helyzet teljesen más volt, mint a Quaestor esetében, ott ugyanis nem állt még be a tevékenységi engedélyeknek a különböző visszavonása. Most a jogszabály megvan, az utasítás a Magyar Nemzeti Banktól érkezett, a pénz valóban visszahelyeződött a számlára, ugyanakkor valóban nem tudnak hozzáférni. Egészen addig nem tudnak hozzáférni, amíg a Dunántúli Regionális Bank és a köré szerveződő bankcsoport felszámolása be nem fejeződik, és ki nem derül, hogy pontosan mekkora összeg az, ami visszaallokálható az egyes számlatulajdonosoknak.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Alelnök Úr! Nem tudott választ adni arra, hogy milyen jogszabály alapján, hol van a pénz, és mikor kapják meg a jogosultak? Ezek helyett azt közölte velünk, hogy nagyon sok jogszabály alapján tűnt el a pénz. Nem tudja megmondani, hogy most konkrétan hol van, illetve ha jól értem, ön most itt, a parlament nyilvánossága előtt is azt mondja, hogy a felszámolási eljárásba bevonják ezt az összeget. Tehát annak a 28 ezer embernek, akinek semmilyen köze nem volt ehhez a bankcsődhöz és bankbotrányhoz, ezeknek a pénzéből fogják majd önök másoknak a követeléseit kielégíteni a felszámolási eljárásban, holott ezek egészségpénztári megtakarítások voltak.

– Alelnök Úr! Nonszensz a válasza, és természetesen arra is rávilágít, hogy a parlament által elfogadott Quaestor-törvényből önök hogy hagytak ki sok tízezer olyan embert, aki még szintén teljesen ártatlan áldozata ezeknek a botrányoknak, és úgy néz ki, hogy futhatnak a pénzük után.. Azt kérném,  arra adjon választ és magyarázatot: hogy jut ez a 28 ezer ember hozzá a pénzéhez?

+

BALOG ÁDÁM: – Képviselő Úr! A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. számú törvény 80. § (1) bekezdése az, ami itt az irányadó bekezdés, ez alapján tudunk eljárni. Emögött még számos másik bekezdés is van, ezeket szívesen elküldöm a képviselő úrnak. Magyarul, a törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Én teljesen megértem képviselő úrnak azt a véleményét, hogy ezzel egy nagyon nehéz helyzetbe került sok-sok ember, de a törvény sajnos mindenkire egyenlően kell hogy vonatkozzon, nem tudunk kivételt tenni. Nem lehet kivételt tenni senkire vonatkozóan.

 Az M4-es út sorsa a jelen útja!

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! Cegléd és térsége fejlődésének egy fontos záloga, hogy korszerűsödjön a 4-es számú főút, korszerűsödjön a régió úthálózata. Ahhoz, hogy a mi kis régiónkat vonzóbbá tudjuk tenni a cégek, befektetők számára, biztosítanunk kell a minőségi közlekedést. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a 4-es számú főút korszerűsítése, négysávosítása Cegléd-Budapest, illetve Szolnok irányában.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben felröppentek az M4-es építésével kapcsolatban hírek az elrendelt belső vizsgálatról, majd ezzel együtt az építkezés felfüggesztéséről Szolnok és Fegyvernek között. Cegléd és környékén az a hír kapott lábra, hogy a Ceglédet érintő útfejlesztés elmarad, hogy nem érinti a várost a régóta várt M4-es autópálya megépítése. Ezért is kérdezem:

– Mennyiben érinti az Abony-Fegyvernek közúti útfejlesztés felfüggesztése az 1696/2014. kormányhatározat által tartalmazott Albertirsa-Abony közötti M4-es szakaszt, illetve a 405. számú főút szélesítését Újhartyán és Albertirsa között?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A 2014 és 2020 közötti időszakban a kormány közúti közlekedésfejlesztési céljai között szerepel a megyeszékhelyek, a megyei jogú városok magas szintű közúti kapcsolatainak és a gyorsforgalmi utak még hiányzó részeinek országhatárig történő megépítése. Ezeket a törekvéseket a tavaly nyáron elfogadott nemzeti közlekedési infrastruktúra-fejlesztési stratégia is a legfontosabb feladatok közé sorolja. Ezek a célok az ön által kérdésében említett térségre is vonatkoznak.

– Az M4-essel kapcsolatosan: az európai források léte, nem léte, ígérete keltett időszak az elmúlt napokban lezárult. A kormány döntött arról, hogy 2015. május 31-ig meg kell vizsgálni Szolnok megyei jogú város gyorsforgalmi úthálózatba való bekötésének lehetőségeit. Az ezzel kapcsolatos fejlesztési tervek áttekintése, az új ütemezés megszabása megkezdődött. Tartalmazni fogja mind a 405., tehát az Újhartyán és Albertirsa közötti szakasz kérdését, illetve ennek megfelelően,  azt hogy Szolnokot és Ceglédet az M0-s felől hogyan közelítsük meg.

– Képviselő Úr! Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a szolnoki gyorsforgalmi út és az általa érintett térségek bekötése a lehető leghamarabb megvalósuljon. Ennek gyorsítása érdekében a kormány lépéseket tett, és a megfelelő döntéseket meghozta.

+

FÖLDI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Engem a válasza megnyugtatott, és bízom benne, hogy a térségben élőket is megnyugtatta, és azokat a vállalkozásokat, vállalatokat is, amelyek a térségben ma működnek, illetve azokat is, akik oda akarnak települni. Nagyon bízom benne, hogy az M4-es építése Szolnok-Budapest irányába mielőbb el fog indulni, és a térség fejlődése ezzel óriási lépéseket tehet.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Ismétlem: a kormány fenntartja azt a szándékát, hogy a ciklus végéig az összes megyei város elérhető legyen gyorsforgalmi hálózaton keresztül. A jelen kormányzati ciklus végére, tehát 2018-ra Szolnok is a gyorsforgalmi úthálózat részévé válik, és ezáltal Cegléd és Szolnok között is a magas szintű közúti kapcsolat megvalósul. Ennek lehetőségét jelenleg vizsgáljuk, és május végéig a kormány az ezzel kapcsolatos egyedi, ugyanakkor konkrét döntéseket is meghozza.

Miért állhat le az uniós pénzek kifizetése?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszter Úr! Hideg zuhanyként érte az országot az elmúlt héten az a hír, hogy több száz milliárd forint kifizetését az Európai Unió Magyarország felé leállíthatja. A leállítás okaként nem különböző formai hibákat, apró működési szabálytalanságokat jelölt meg az Unió, hanem olyan, erősen korrupciógyanúsnak ható eseteket, amikor többszörösére áraztak valamit, és ez a pályázatok során nem derült ki, nem volt semmiféle szűrő a rendszerben, amivel ezeket ki lehetett volna szűrni. Volt itt ötszörösére árazott gépbeszerzési ügylet, volt itt kilencszeresére árazott pályázati tanácsadói díj. Ezeket a rendszer nem szűrte ki.

– Emlékeztetni szeretném miniszter urat, hogy a Jobbik minden esetben konstruktív javaslatokkal, rámutatva az európai uniós pénzek visszásságaira, működött az Országgyűlésben. Én magam például miniszter úr segítségére siettem, amikor 21 milliárd forint, offshore-cégeknek kifizetett pénznek találtam a nyomát a rendszeren belül. Ez az Orbán-kormány időszakára eső kifizetés volt. Rá tudtam mutatni például arra, hogy 53 esetben fordult elő egyetlen cégcsoportnál, az hogy az egyik cég kiírta a pályázatot, a másik cég megírta a pályázatot, a harmadik cég pedig megnyerte. Ez gyakorlatilag családi vállalkozás keretein belül zajlott. Arra is emlékeztetni szeretnék, hogy ezekben az esetekben is láttuk azt, hogy hol van lyuk a rendszerben. A kormány azonban ezekre az esetekre nem reagált, most pedig gyanúnk szerint azért fenyegeti ez a több száz milliárd forintos károkozásMagyarországot, mert a kormány annak érdekében, hogy ezeket a kiskapukat betömje és a Jobbik építő szakmai javaslatát beépítse, az égvilágon semmit nem tett. Kérem miniszter urat, hogy válaszolja meg:

– Mi volt az oka annak, hogy ez nem sikerült?

+

LÁZÁR JÁNOS (Miniszterelnökséget vezető miniszter): – Képviselő Úr!  Köszönöm a kérdését, már csak azért is, mert így válaszolhatok a sokakat lázban tartó, hetek óta a közvéleményt foglalkoztató ügyre. Azzal kezdeném, hogy az Európai Bizottság alelnöke technikai hibának, technikai problémának minősítette a jelen pillanatban folyó eljárást. Ilyenből még jó néhány van és még lesz is az európai unió 2007-13-as fejlesztési ciklusának a lezárásáig.

– Szeretném a magyar vállalkozók becsülete okán jelezni: 43 ezer vállalkozással kötöttünk 2007 és ’13 között szerződést. Ebből ez a vizsgálat 53 vállalkozást vizsgált meg, és 19 olyan vállalkozást talált, ahol problémával szembesült. Én bekérettem minden dossziét, és át is néztem a hét végén, hogy vajon mi az a hiba, amit az Európai Bizottság hibának vél, és vajon ez mennyiben hiba valójában, tekintettel arra, hogy a szúrópróbaszerű ellenőrzésre, mint ahogy kiderült, nem tudjuk, hogy kik adják az ötleteket, ezért érdemes minden egyes cég ügyét egyesével átvizsgálni. Ezeknek a vállalkozásoknak a feladata volt, mondjuk, hogy gépet vásároljanak. Árajánlatot kértek gépvásárlásra, az árajánlat és a beszerzési ár közötti különbséget tette szóvá az Európai Bizottság, mondván, hogy az árajánlat, tehát a pályázat benyújtásakor beadott árajánlat és a később, a pályázat megnyerése után megnyert gépár között akár kétszeres különbség is lehetett.  Igen, vizsgálni lehet, kell, hogy a több évig tartó pályázati elbírálás gyümölcse az, hogy fölmentek a gépek árai vagy a beszerzett termékek árai, vagy a beszerzett szolgáltatások árai, vagy csalásról van szó, összejátszott a beszállító és összejátszott a nyertes, vagy netán így állították elő az önerőt.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter Úr!  Ismét arra szeretném emlékeztetni, hogy a Jobbik részéről minden esetben konstruktív javaslatokat tudtunk tenni, minden esetben rá tudtunk arra mutatni, hogy hol van lyuk a rendszerben. A múltkor 21 milliárd forintnak találtuk meg ily módon a nyomát offshore-cégeknél, most pedig ebben az esetben pedig több száz milliárd forintért aggódunk. Azt kérem miniszter úrtól, tegye lehetővé azt, hogy meg tudjuk nézni ezeknek az európai uniós pénzeknek a sorsát. Eddig ugyanis nem volt erre lehetőség, mert amikor kérdéssel fordultunk a miniszter úrhoz, akkor nem kaptunk erre választ, amikor pedig megpróbáltuk elszámoltatni a kormányt, akkor a bíróság söpörte le az erre vonatkozó igényünket.

 

– Miniszter Úr! Egyébként arra is  nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Altus, egy négy főt foglalkoztató cég, hogyan kaphat másfél milliárd forintos megbízást az Európai Uniótól, hogyan kezelik a pályázati pénzeket, ha ilyen módon próbálják ellenőrizni őket akár az Európai Unió részéről is?

+

LÁZÁR JÁNOS: – Valóban izgalmas vizsgálat tárgya lenne, hogy vajon maga az Európai Bizottság a rábízott közpénzeket hogyan kezeli, és ott milyen közbeszerzési gyakorlat van, de mi itt, Közép-Európában ha ilyen kérdéseket fölteszünk, nem biztos, hogy politikailag korrektnek tűnünk majd.

–  Mindenkit óva intenék attól, hogy az összes magyar kisvállalkozást vagy közepes vállalkozást megbélyegezze csalással. Ettől nagyon óvnék, ezért újra elmondom: 43 ezerből 53-at vizsgáltak, és 19-nél találtak hibát. 8200 milliárd forintot használt fel az ország 2007-13 között. Legalább két, illetve három kormány is részt vett ennek a pénznek a felosztásában. A 8200 milliárd forintból a jelenlegi hibaarány nem éri el az Európai Bizottság véleménye szerint a 2 százalékot, és ezzel messze az európai sztenderdeknek megfelelően járunk el.

– Képviselő Úr!  Azt ajánlom fel önnek vagy a parlament bármely bizottságának, hogy ha kérik szívesen beszámolok a 2007-13-as időszak minden tanulságáról és tapasztalatáról.

És a többi károsulttal mi lesz?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben kisbefektetők, családok tízezrei veszítették el megtakarításukat, sok esetben önhibájukon kívül. Az LMP jogsegélyszolgálatot indított a károsult kisbefektetők számára, és szomorúan szembesültünk az elkeseredett panaszáradattal. A nem Quaestor-károsult panaszosok úgy érzik, hogy másodrendű károsultak lettek, miután a Quaestor-károsultakat megemelt összeggel a pereskedés hosszadalmas kárrendezéséből kiemelve külön követeléskezelő alap kártalanítja az ígéretek szerint villámgyorsan.

– A kormánypárti nyilatkozatokkal ellentétben több ezer Buda-Cash- és Hungária Értékpapír-károsult ügyfél vár arra, hogy a zárolt magánvagyonához hozzáférhessen. A Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír ügyfelei több mint egy hónapja nem tudják, pontosan mijük is veszett oda. Míg azonban a Quaestor kötvényeseit egy kapkodó törvényjavaslattal igyekezett megmenteni az állam, a többiek magukra maradtak, és bonyolult procedúrák sorozatát kell kezdeményezniük, ha valamikor még látni akarnak valamit a pénzükből. A személyes és úgynevezett szakmai kapcsolatok a kormányzat és a Quaestor vezetése között nyilvánvalóvá teszi, hogy a brókercég törvénytelen és felelőtlen működését politikai támogatás olajozta.

És felhívom a figyelmet arra is, hogy ne feledkezzünk meg azokról a korábbi ügyekről sem, amelyek az elmúlt évtizedben a pénzügyi rendszer következmény nélküli működését szimbolizálják. A Baumag- vagy éppen a Pilis-Invest-ügyekben is több tízezer ember több tízmilliárd forintja tűnt el. Ezek a károsultak ugyanúgy a rosszul működő állami gépezet áldozatai, mint most a quaestorosok. Kérdezem tehát:

– A nem Quaestor-károsultakkal mi lesz?

– Miért lett több ezer károsult másodrendű?

+

ORBÁN GÁBOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! A Nemzetgazdasági Minisztérium rendkívül fontosnak tartja a pénzügyi szektor megfelelő szabályozottságát, stabilitását, az ügyfelek és a befektetők védelmét, és azért dolgozunk, hogy a károsultak számát csökkentsük most és a jövőben is. Az Országgyűlés a múlt héten. éppen a károsultak megsegítése érdekében, fogadta el szinte egyhangúlag, mindössze 5 ellenszavazattal a Quaestor-károsultak kárrendezéséről szóló alap létrehozásáról szóló önálló indítványt. A beterjesztők azzal indokolták a külön követeléskezelő alap felállítását, hogy a Quaestor-cégcsoport által elkövetett visszaélések jellegzetességei egyediek, a károsultak száma kirívóan nagy.

– Itt is megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam bizonyos különbségekre a figyelmet a Quaestor-, illetve a Buda-Cash-ügyek között. A Quaestor esetében egy komplett pénzügyi csoport kötvényeivel, saját kötvényeivel kapcsolatban elkövetett csalássorozat indokolta vagy eredményezte azt a jelentős kárt, amelyet az ügyfelek elszenvedtek. A rendkívüli intézkedések rendkívüli helyzetek esetén indokoltak, mint a Quaestor is volt, viszont én is úgy gondolom, ahogy a képviselő asszony is említette a kérdése végén, hogy a jövőbeni hasonló helyzetek elkerülése érdekében kell hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk. Ezzel kapcsolatban a kormány a múlt héten nyújtotta be az Országgyűlésnek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, amely a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó törvény módosításával megerősíti a felügyeleti jogköröket a pénz- és tőkepiacok hatékonyabb és átláthatóbb működése érdekében. Intézkedik a befektetők és a betétesek biztonságának növeléséről, elfogadása révén a jövőben gyakoribbá válnak a vizsgálatok, ezúton is kérném hozzá a támogatásukat..

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Államtitkár Úr! Azok a kisbefektetők, akik a korábbi években szenvedtek el károkat és akiknek a helyzete még most sem rendezett, nem fogják megérteni, hogy most rendkívüli helyzet állt elő. Egyébként az LMP számos esetben elmondta, hogy ezek a rendkívüli helyzetek azért állnak elő, mert önök meggondolatlanul, nem alaposan, nem komplexen feltárt problémák mentén tesznek javaslatot a javításra, hanem hirtelen, amikor éppen a gyors politikai helyzet kívánja, akkor lépnek egyet. Ön most utalt arra a törvénytervezetre, amit benyújtottak, de ezt megint csak úgy teszik, hogy nem történt meg az átfogó, alapos vizsgálata a pénzügyi szektornak. Márpedig ha nem történik meg egy átfogó felülvizsgálat, akkor nem lehet megalapozott javaslatokat tenni. Tehát először a vizsgálati eredményeket kellene tudni, és utána kellene javaslatot tenni a pénzügyi rendszer továbbfejlesztésére.

+

ORBÁN GÁBOR: – Képviselő Asszony! Vissza kell utasítsam azt a feltételezését, hogy hirtelen történne mindez. A törvénytervezet, amire utaltam, előkészítése hónapok óta zajlik. Azt elismerem, kétségkívül igaz, hogy sok intézkedést időben előrehoztunk, és sok vizsgálatot, egyeztetést felgyorsítottunk annak érdekében, hogy minden olyan, ezzel kapcsolatos változtatás beleférjen, amelyet részben a Quaestor- és a Buda-Cash-ügyek tanulsága nyomán szűrtünk mi is le. Kétségkívül igaz, hogy vannak olyan kérdések, például a könyvvizsgálókkal kapcsolatos kérdés, amelyeket a normál ütemezés szerint csak az év második felében hoztunk volna a parlament elé. Fontosnak tartottuk, hogy most egyben, az egészet áttekintve, kompakt módon, komplex módon vigyük önök elé. Remélem, hogy még most, a tavaszi ülésszakon el tudja fogadni az Országgyűlés.

Miért hagyjuk, hogy az MSZP pénzügyi kegyeltjei aggódjanak a kormány saját beruházásainak megvalósulásáért?

 

GYŐRFFY BALÁZS  (Fidesz): – Államtitkár Úr! Néhány nappal ezelőtt Bangóné Borbély Ildikó nyilvánosan fejezte ki aggodalmát a kormány egyes beruházásainak megvalósulásával kapcsolatban. Szavai szerint „az ördögöt ne fesd a falra, mert Lázár János jelenik meg”.

– Talán elsőre meglepő, hogy a képviselő asszony azért kritizálja a kormányt, mert az minden eszközzel igyekszik kizárni a visszaélések lehetőségét. Az MSZP-s képviselő asszony eddigi tevékenységére pillantva azonban rögtön világossá válik, hogy csupán a megszokott szoci-tempótól, az ellenőrizetlenül áramló milliók rendszerétől nem tud szabadulni. Arról a Bangónéról beszélünk, aki 2008-ban a szocialisták LEADER Egyesületen keresztüli 500 milliós pénzosztásának is a kedvezményezettje volt.

– Bangóné Borbély Ildikó a gazdasági válság közepén asszisztált ahhoz, hogy a hozzá köthető, beszédes nevű Segítünk–Jövünk Kft.-n keresztül is megvalósuljon az azóta jogerős bírósági ítéletben is jogosulatlannak talált szocialista pénzosztás. Bangóné akkoriban kevésbé volt aggodalmaskodó: jött és segített, – magának! Például nem aggódott amiatt, hogy úgy kapta a kft. a támogatást, hogy ő maga eközben a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület alelnöke volt, vagy hogy a helyi LEADER-iroda egy szocialista polgármester csirkefarmján működött, vagy amikor benzinpénzeket számolt el a saját maga részére úgy, hogy jogosítvánnyal sem rendelkezett. A képviselő asszony azon sem aggódott túl sokat, hogy miközben a LEADER Egyesületen keresztüli szocialista pénzosztás zajlott, Csontos János MSZP-s képviselő politikai munkatársaként is tevékenykedett. Mindennek ellenére Bangóné most mégis úgy gondolja, hogy ideje aggodalmaskodni egy keveset a kormány beruházásai miatt. Úgy tűnik, ismét jönne és segítene. Ezért is kérdezem:

– Hogyan jutottunk odáig, hogy ezek a szellemi örökösök, ezek a mai napig a Parlament falain belül kószáló örök MSZP-s túlélők a kormány beruházásainak megvalósulása miatt aggódnak?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Tisztelt Ház! Megvárom, amíg lenyugszanak a kedélyek. Kormánypárti képviselőtársaimat is arra kérem, segítsenek a csend biztosításával, hogy válaszolhassak.

– Képviselő Úr! Először is azt gondolom, felháborító dolog, hogy egy ellenzéki képviselő vagy akárki más úgy nyilatkozzék, ahogy azt Bangóné Borbély Ildikó tette: „az ördögöt ne fesd a falra, mert Lázár János jelenik meg”. Tisztelt képviselő asszony, ez sértő. Arra kérjük, hogy kövesse meg Lázár miniszter urat. Lázár miniszter úrnak élnek a szülei, gyerekei vannak, felesége van, és nagyon sok választópolgár juttatta ide a Magyar Országgyűlésbe. Képviselő asszony, ez megengedhetetlen stílus a Magyar Országgyűlésben egy országgyűlési képviselőtől. Kérem, hogy kövesse meg a miniszter urat!

– Másodszor: sajnos, bármennyire is kiabál az ellenzék, nagyon súlyos mindaz, amit a képviselő úr felvázolt. Nézzük a tényeket! 2008-ban Gőgös Zoltán akkori államtitkár minden vonatkozó előírást megsértve 500 millió forint támogatást hagyott jóvá a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek. Az egyesület – figyeljenek, képviselőtársaim! - 2008. december 16-án benyújtotta a kérelmét, s két nappal később meg is kötötték a támogatási szerződést, majd négy nappal később át is utalták a forrást. Micsoda előkészítés, micsoda páratlan gyorsaság!

– Nézzük mindebben a folyamatban Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony szerepét, aki az MSZP Népjóléti bizottságának a tagjaként bizony jött és segített, ugyanis a képviselő asszony az egyesület alelnökeként a támogatás továbbosztásában segédkezett. Ebből a támogatásból részesedett a Segítünk–Jövünk Kft. is, amelyben érdekes módon a képviselő asszonynak is szerepe volt. Olyan rendezvényeket támogattak, ahol félmillió forintot kapott a Segítünk–Jövünk Kft. egy olyan előadásra, ahol mindösszesen ötven ember vett részt. Mindez felháborító, tisztelt képviselőtársaim, úgyhogy itt el kell számolni a közpénzekkel!

+

GYŐRFFY BALÁZS: – Államtitkár Úr! Úgy gondolom, a válaszából eléggé egyértelműen kiderült, hogy milyen emberek vádaskodnak újfent, milyen emberek gondolják azt, hogy éppen ők lennének alkalmasak arra, hogy a nemzet vagyonáért és beruházásaiért aggódjanak. Ha egy szóban lehetne összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy szégyen. Szégyen, hogy Bangóné és MSZP-s társai a párt védelmében és érdekében következmények nélkül – legalábbis eddig következmények nélkül – folytathatták üzelmeiket, akár a Parlament falain belül, akár azon kívül.

– Őszintén remélem, hogy nemsokára konkrétumokkal alátámasztva tudjuk majd megfelelő hatósági intézkedések nyomán figyelemmel követni a bűnösök méltó büntetését!

+

L. SIMON LÁSZLÓ: – Képviselőtársaim! Még egy kicsit tovább kell bonyolítanunk és göngyölítenünk a dolgokat. Az a Segítünk–Jövünk Kft., amelynek tagja volt Bangóné Borbély Ildikó, még további két alkalommal kapott támogatást a LEADER Egyesülettől. Ráadásul az a legszebb az egészben, hogy Bangóné képviselő asszony készítette a beszámolókat, méghozzá saját magának, hiszen a LEADER-akciócsoportban és az egyesületben is érdekelt volt. Mindezek után már nem lepődhetünk meg azon sem, hogy az egyesület Hajdú-Bihar megyei irodáját, amelynek vezetője Bangóné Borbély Ildikó volt, ugyancsak ettől a kft.-től bérelték havonta 250 ezer forintért, amit el is számoltak a támogatás terhére.

– Képviselőtársaim! A Kehi megállapításai szerint a Segítünk–Jövünk Kft. részére kifizetett 3,5 millió forintból 2,7 millió forintot szabálytalanul, a céltól eltérően használtak fel. Mindez nagyon jól mutatja azt, hogy Gőgös Zoltán és Bangóné segítségével a szocialista háttérudvar zsebébe juttatták a közpénzeket.

Újra a vak komondorok földjén vagyunk! 

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Visszautasítom a vádakat!  Csak egyetlenegy mondattal reagálnám le: újra a vak komondorok földjén vagyunk a parlamentben, és üdvözlöm önöket, fideszes képviselőtársaim. Úgy látszik, hogy a vak komondorok újra szembekerültek velünk!