Nem volt meglepetés, hogy a napirend előtti szónoklók a legutóbb is ugyanazt egészen másként látták, másként értékelték. A kormánypártok táltoson ültek, a szebb jelen és a még szebb  jövő reményében új politikáról, cselekvő  hazafiságról, igazságos Magyarországról, új adórendszerről, új munkahelyekről, tisztességes bérekről, és általános fellendülésről   beszéltek,  az  ellenzék szerint viszont porhintés az egész, és percig sem hitték, hogy „szárnya nőtt a rozzant gebének”.

A migráció keresztény szemmel!

ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): – Tisztelt Ház! A hétvégén az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezett az ország. Akkor, október 23-án fellángolt a magyar nép igazságérzete és szabadságvágya, és valami olyan tettet hajtott végre, ami világra szóló dicsőséget hozott: szembe mert szállni az akkori világ legnagyobb hadseregével, a szovjettel. Ha néhány napra is, de kivívta szabadságát. Október 23-án azonban a katolikus naptár szerint egy magyarrá vált szentet is ünnepeltünk: az Itáliából 1455-ben a Magyar Királyságba érkezett Giovanni da Capestranót, a későbbi Kapisztrán Szent Jánost. A konstanzi zsinat szüntette meg az 1378 óta tartó nyugati egyházszakadást, amelynek következtében Európa ‑ legalábbis erkölcsi szempontból ‑ romhalmazzá vált. Kapisztrán János mint vándorprédikátor hozta a hírt az egyház megújulásáról az Alpokon túlra. Ekkor kezdte hangoztatni, hogy Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője a török veszedelem miatt. Írt a burgundiai fejedelemnek, a pápának és a császárnak, hogy késztessék összefogásra az uralkodókat. Ő maga pedig elindult, hogy személyes jelenlétével lelkesítse a magyarokat a harcra. 1456. január végén a pápai követ Carvajal bíborostól kapta a megbízást, hogy keresztes háborút kell hirdetnie a törökök ellen. Márciusban összehívták az országgyűlést, de a rendek csak április folyamán mozdultak meg, amikor hír jött a szultán seregének érkezéséről. Az ország főurai nem értették az idők jelét, csak Hunyadi, Carvajal és Kapisztrán fogta fel a helyzet súlyosságát. Az ekkor már 70 éves Kapisztrán április 15-én indult el Budáról, hogy országszerte meghirdesse a keresztes hadat: július 2-án már 22 ezer fős sereg gyűlt össze, majd tíz nap leforgása alatt a száma 60 ezerre nőtt. Valamennyien János gyújtó szava és hite hatására indultak harcba. A korabeliek véleménye szerint valóban ő volt az összes keresztesek igazgatója, vezére, bírája, kapitánya és parancsnoka.

– Tisztelt Ház! Bár a történelem nem ismétli önmagát, ebben a történetben csak a vak nem látja a párhuzamot. Amint minden gondolkodó ember számára egyértelmű, Európában ma sem menekülthullám érkezése, hanem egy migrációnak álcázott megszállás zajlik. Kapisztrán Szent János alakja arra hívja föl a figyelmet, hogy lássuk meg a politikai, szociális és kulturális veszélyét a tömeges népvándorlásnak. Ahogyan az ő segítségével 1456-ban, ugyanúgy ma is Magyarország védi meg Európát a beözönlés veszélyétől. Európa erkölcsileg ma is romhalmaz, és az európai uralkodókat ma is összefogásra kell hívni.

Ahogy Magyarország miniszterelnöke mondta a minap Madridban: „Nagy bajban vagyunk. Ha másoktól várjuk a megoldást, akkor kiszolgáltatottakká válunk. Ha ezt nem akarjuk, akkor meg kell védenünk határainkat.” Ez a keresztényi válasz a migrációra, hiszen a kultúránk, a hagyományaink, a nemzeteink, a családjaink és végső soron hitünk forog veszélyben. Amíg pedig vannak köztünk is rászorulók, munkanélküliek, éhezők és hajléktalanok, addig elsősorban rajtuk kell segítenünk. Azokon, akik a puszta életüket mentik, és hálatelt szerénységgel érkeznek a hivatalos határátkelőkhöz, befogadást kérve, azokon szintén segítünk. Rájuk vonatkozhatnak Ferenc pápa vasárnapi üzenetének következő mondatai: „Megvallom nektek, hogy ezt az úton lévő népről szóló próféciát összehasonlítottam az Európa útjain haladó menekültek képeivel: ez napjaink egyik drámai valósága. Nekik is azt mondja Isten: könnyek közt indultak el, vigasztalások közt vezetem őket vissza.” 

– A jót azonban tiszta ésszel és meleg, együtt érző szívvel kell cselekedni. Ezért azoktól, akik társadalmunk átalakításának céljával jönnek ide, netán spekulánsok vagy terroristák, meg kell védenünk magunkat. Mi, keresztény politikusok ugyanis a közjó szolgálatára szerződtünk, honfitársaink és a magyar családok közjavának szolgálatára. Ez az elsődleges kötelességünk.

Ha pedig arra van lehetőség, hogy a gazdasági migránsok otthoni helyzetén javítsunk, akkor azt is meg kell tennünk, hogy hazatérhessenek. Mint ahogy Benedek pápa kifejtette, nemcsak a menekült- és menedékjog létezik, hanem a helyben maradás joga is. Ehhez kell hozzásegítenünk őket. Ehhez kérjük Kapisztrán Szent János vezérelvét, akinek közbenjáró segítségét ma is meghallgatjuk: „Aki a kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni!”

Kik kényszerülnek külföldre, kik maradnak az út szélén?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Tisztelt Ház! Napjainkban Magyarországon kétségkívül lakhatási válsággal találkozhatunk, ahol egyre több fiatal ember, de nemcsak fiatalok, középkorúak, idősebbek is olyan helyzetben találják magukat, hogy egész egyszerűen irreális terheket jelent számukra a puszta lakhatás megőrzése vagy fenntartása. Egy eleve túladóztatott gazdaságban jelentkeznek ezek az irreális költségek, ahol az OECD kimutatása alapján is a negyedik legdurvább adóteher a magyar adófizetőket éri a vizsgált országok tekintetében. A fővárosban egy év alatt mintegy 40-60 százalékkal nőttek az albérleti díjak. A Statisztikai Hivatal számításai szerint, a nettó 155 ezer forintos keresethez képest egy átlagos budapesti lakás díja 110-150 ezer forint között mozog, plusz rezsi. A vidéki nagyvárosokban is tapasztalható ugyanez.

– Az is hozzájárul a bajokhoz, hogy sokan az elképesztően sikertelen devizahiteles rendezést követően feladni kényszerültek lakásukat, albérletbe kényszerültek, sőt már olyan jelenségnek is látjuk a jeleit, amelyek értelmében a belső kerületek nehéz pénzügyi helyzetbe került lakói kiadják lakásukat külföldieknek, és kiköltöznek vagy a perifériára, vagy a peremkerületekbe, éppen azért, hogy legalább a korábbi életszínvonaluk egy részét meg tudják őrizni.

A problémákat tetézi a szállásmegosztó oldalak térnyerése, amelyek a saját bevallásuk szerint csak budapesti viszonylatban mintegy 4500 lakással szűkítették a kínálatot. Jegyezzük itt meg, hogy szakmai észrevételek szerint San Francisco tekintetében kétezer lakásos ugyanilyen mínusz már komoly árproblémákat és árfelhajtó hatást okozott. A kormányzattól elvárható lenne egy ilyen kínálati szűkösség esetén az, hogy ezeket a hatalmas árfelhajtó hatásokat kezelje, és az, hogy bizony beavatkozzon. Ugyanakkor az NGM kiszivárgott hírei szerint ‑ merthogy öt év alatt cselekvésről önök kapcsán még nem tudunk beszámolni ‑ egész rossz irányba indulnak el. Amellett, hogy egyébként vitára alapot adó módon kezelnék a szállásmegosztó oldalak körül kialakult helyzetet, reguláznák őket, tulajdonképpen nem tudtak érdemi ötletet sem felmutatni.

– Berlin azon az úton indult el, hogy maximálta az albérletek árait, de azt kell mondjuk, mindezzel Magyarországon vélhetően csak a feketegazdaság erősödne, és a jelenség szintjén nem sikerülne komolyabb életlehetőségeket biztosítani. A  Jobbik XXI. századi pártként nem a szűkös kínálaton belül lavírozna és manőverezne, hanem bizony elképesztő fejlesztő programba kezdve, egy állami támogatású otthonteremtési és bérlakásépítési programmal lehetővé tennénk fiatalok tízezrei számára, hogy igen, az állam segítő keze által messze a piaci árak alatt tudjanak beköltözni bérlakásokba, majd ha képesek és hajlandók betartani az alapvető együttélési szabályokat, akkor később a tulajdonukba kerülhessenek ezek az ingatlanok. Elmondható, hogy minden ide betett költségvetési forint legalább négy további forintot generálna egy-két költségvetési cikluson belül. Érthetetlen, hogy a kormányzat miért nem elszánt azt illetően, hogy egy kivándorlási kataklizma közepén segítsen itthon tartani magyar fiatalokat úgy, hogy a lakhatási körülményeiket megkönnyítse. De ha már nem akar közvetlenül az adófizető polgárain segíteni, legalább a vállalkozói szféra számára lehetővé tehetné, hogy az új építésű lakások 27 százalékos brutális áfájának 5 százalékra történő csökkentésével legalább a vállalkozói szféra további 5-10 ezer lakást be tudjon hozni Magyarország piacára évente, ezáltal is a kínálatot szélesítve.

– Sajnos a kormányzat öt év alatt nem volt képes cselekvést felmutatni, a költségvetésnek nincsen önálló otthonteremtési sora, a családi otthonteremtési kedvezményekkel és egyebekkel statisztikai hibahatáron belüli elmozdulást tudott csak okozni, jelesül a szerencsésebb helyzetűeknek segít, de megint nem csak az igazán rászorulóknak. Ha a magyar fiatalok számára nem kínálnak életlehetőségeket, nem könnyítik meg életüket, akkor nemcsak a kivándorlási spirál pörgetéséhez járulnak hozzá, hanem bizony lehetetlenné teszik Magyarország legnagyobb problémája, a demográfiai összeroppanása, a népességcsökkenése feloldása tekintetében is a megoldási javaslatok kimunkálását. A Jobbik egy kész csomaggal, kész tervvel rendelkezik; adódik a kérdés, hogy öt év kormányzás után a kormányzat rendelkezik-e hasonlóval? 

***

CSERESNYÉS PÉTER, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – A nemzetközi migráció egyre fontosabb témakör nemcsak Magyarországon, hanem a többi újonnan csatlakozott ország, közép- és kelet-európai tagállam számára. Érdemes megnézni, hogy milyen eszköze és lehetősége van a mindenkori kormányzatnak a beavatkozásra, és mi az, ami európai uniós viszonylatban tendenciának tekinthető. Magyarország egyébként egyáltalán nem áll rosszul ebben az összehasonlításban, a régióban a magyarországi elvándorlás volt a legkisebb ütemű az elmúlt tíz évben. Miközben Romániában 10 százalék, Lengyelországban pedig 6 százalék körül mozog a migrációs ráta, azaz a kivándorlók munkavállalási korú népességhez viszonyított aránya, addig nálunk ez 2 százalék. Ez azt jelzi, hogy Magyarországról mentek el legkevesebben az elmúlt időszakban külföldre dolgozni. Mindeközben természetesen le kell szögezni: senki sem kényszerült elhagyni az országot. A kormány a külföldön történő munkavégzést lehetőségnek tekinti.

– Képviselő Úr! Munkaerőpiaci feszültség akkor alakul ki, ha a migráció egyirányú, és nem térnek vissza a külföldi munkát vállalók. A 2013-as gazdasági fordulat és a munkaerő iránti kereslet növekedésének hatására a Magyarországra visszatérők száma is emelkedett, de az egyenleg egyelőre kétségtelenül negatív, amelyen változtatni szükséges. Az elvándorlás ugyanakkor nem általánosságban probléma, hanem vannak bizonyos jól ismert szakmák, szakmacsoportok, ahol valóban komoly feszültségek alakulhatnak ki, az egyes szakterületeket érintő megoldást kell ezért találni. Ilyen például az egészségügyi, az informatikai vagy pedig a mérnöki foglalkozások. A nemzetközi migráció fő iránya valószínűleg mindaddig így marad, amíg nagyok lesznek a jövedelmi különbségek, az új tagországok munkaerőpiaca ugyanis egyelőre nem tud versenyezni a nyugat-európai bérekkel. Ezért rendkívül fontos a bérfelzárkózás, ami egyértelműen csökkenti a migrációs hajlandóságot, és ösztönzi a hazatérést.

– A kormány sokat tett azért, hogy ez a hazatérés-ösztönzés meglegyen, illetve az itthon tartás lehetősége minél szélesebb körben elterjedt legyen. A szociális partnerekkel egyeztetve öt év alatt 73 ezer forintról 105 ezer forintra, tehát 43 százalékkal emelte a minimálbért, 89 500 forintról 122 ezer forintra, tehát 36 százalékkal a garantált bérminimumot. Emiatt a nettó minimálbér emelkedése, családi adókedvezményt érvényesítő munkavállalók esetében 2011-2015 között folyamatosan és jelentősen, gyerekszámtól függően 15-48 százalékkal nőtt. A minimálbér családi adókedvezmény nélküli nettó reálértéke az adórendszer átalakítását követően 2013-tól emelkedik, a 2013-2015 közötti három évben összesen mintegy 11 százalékkal. A családi kedvezmény nélkül számolva a reálkeresetek 5,2 százalékkal emelkedtek, különösen jelentős volt a növekedés a többgyermekes családokban, mivel két eltartott gyermek mellett 16 százalékos, míg három- vagy többgyermekes családban 37 százalékos volt a reálnövekedés. 2015-ben várhatóan tovább növekednek az átlagkeresetek, tehát a mutatók, a számok jók, ez a bizonyos olló remélhetőleg nem fog tovább növekedni. A közszférában a költségvetési egyensúly megteremtését követően 2013-tól folyamatos a reálkeresetek növekedése, 2013-2014-ben két év alatt összesen 12 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek a közfoglalkoztatás nélkül.

– Tudjuk, hogy a fiatalok körében a legnagyobb az elvándorlási hajlandóság, ezért nagyon fontosak a fiatalok foglalkoztatását elősegítő támogatások. Szeretném elmondani, hogy már 2012-ben bevezettük az „Első munkahely” garanciaprogramot, majd 2013-tól a munkahelyvédelmi akcióterv egyik kiemelt csoportját is a fiatalok képezik. Az akcióterv keretében jelenleg 150 ezer 25 év alatti fiatal foglalkoztatási támogatása valósul meg, nem véletlen, hogy a 30 százalék feletti ifjúsági munkanélküliségi ráta jelentős mértékben 20 százalék alá csökkent. További jelentős foglalkoztatásnövekedést várunk az ifjúsági garanciaprogramtól. Végül szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy az EU-csatlakozás óta ez a kormány dolgozott ki először programot a külföldön dolgozó fiatalok hazatérésének elősegítésére 100 millió forintos keretösszeggel. A kormány a külföldi munkavállalást tehát nem másként, hanem esélyként kezeli, és mindent megtesz annak érdekében, hogy azok a programok, azok az elképzelések, amelyeket ön megfogalmazott  előbb-utóbb bevezetésre kerüljenek és megvizsgáljuk azt, hogy milyen lehetőségek vannak egyéb területen is az itthon maradás segítésének érdekében.

A vidék elárulásáról!

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Tisztelt Országgyűlés!Nemcsak a vidék elárulására, hanem a jövő kiárusítására is készül a magyar kormány. Miért mondom ezt? Mi jellemzi ma Magyarországon a vidéket? Vidéken munkanélküliség van, a vidéken depresszió van, kilátástalanság, az emberek tízezrei vándorolnak el, és sajnos azt kell mondjam, hogy ma már meg sem állnak a nagyvárosoknál, hanem többnyire valamelyik külföldi nagyvárosba visz a fiatalok útja, merthogy nincs semmilyen perspektívájuk idehaza.

– Magyarországon még a rendszerváltást megelőző időszakban volt egy olyan agrárstruktúra, amely a vidéken élőknek megélhetést és kiszámítható létet biztosított azáltal, hogy nem tőkés beruházók művelhették meg a földeket, hanem a föld köztulajdonban volt, és az ott előállított javakból tudták működtetni a falvakat. Az abból származó jövedelemből tudták az orvosi ellátást, az egészségügyi rendszert, a közvilágítást, az utak karbantartását, gyakorlatilag a falut működtetni. Ez a rendszer annak idején úgy került szétverésre, hogy nem lett kitalálva, mitől fog a falu helyette működni. Létrejöttek az önkormányzatok, amelyek megkapták a feladatokat, de nem lett lehetőség arra, hogy érték teremtődjön, hogy valamiből foglalkoztatás legyen, és hogy az embereknek tartósan legyen perspektívájuk a magyar falvakban. Ennek köszönhetően a falu gyakorlatilag folyamatosan leépül, folyamatos az elvándorlás, a mezőgazdaságban pedig kialakult egy olyan szerkezet, amiben azt láthatjuk, hogy minden falu környékén van néhány nagygazdálkodó, akiket ma családi gazdaságoknak hívunk. Akár ezer vagy több ezer hektáron is gazdálkodnak, és leginkább ők birtokolják a területek legnagyobb részét, ahol túlnyomó részben iparszerű növénytermesztést, magasan gépesített iparszerű növénytermesztést folytatnak, ahol ezer hektár megműveléséhez három-négy ember is elég. Ők egyébként jól élnek, jó haszonnal tudják a földet megművelni, főleg miután nagyszerű uniós területalapú támogatást is kapnak ehhez, miközben a falvakban élőknek nincs semmilyen megélhetési lehetőségük.

– 2004-ben, miután beléptünk az Európai Unióba, ezek a folyamatok vidéken felgyorsultak, hiszen az Európai Uniónak egy olyan támogatási rendszere van, amely kifejezetten káros a vidék foglalkoztatására, mert az iparszerű növénytermesztést részesíti előnyben. A gabona- és olajos növények kedvezőbb módon való támogatása okán 2004 után felgyorsult az a folyamat, amelyben ugyan 30 százalékkal nőtt a növénytermesztés, míg az állattenyésztés 30 százalékkal esett vissza, s ezáltal még kevesebb és még kevesebb embernek adott megélhetést a magyar föld, annak a pár növénytermesztőnek pedig, aki maradt, egyre busásabb hasznot tudott hozni. Nyilvánvaló, hogy ez így nincs rendben, valamiképpen be kell avatkozni, meg kell állítani ezt a folyamatot.

– Mi 2010-ben és 2012-ben is benyújtottunk egy határozati javaslatot, amely arról szólt, hogy hozzunk létre szociális gazdaságot a vidéken, ahol az embereknek szociális szövetkezetekben adjunk lehetőséget arra, hogy a település környékén megművelhessék a földeket, hogy értelmes munkából folyamatos bevételt tudjunk nekik teremteni. Akkor Ángyán József, aki még államtitkár volt, a bizottsági vitában azt mondta a javaslatunkról, hogy ez egy nagyon jó javaslat, egy baja van, hogy szerinte ez tulajdonképpen egy kivonata a kormány vidékfejlesztési stratégiájának, és hogy a Fidesz pont ezt akarja megvalósítani. Azóta mit látunk? 2014-ben bele lehetett volna nyúlni a rendszerbe, új támogatási időszak indult. Lehetett volna olyan rendszert csinálni, amelyben előírjuk a foglalkoztatást azoknak, akik nagyban gazdálkodnak, hogy tessék embereket foglalkoztatni, mert a támogatás nem arra van, hogy nagyobb pénzekre tegyenek szert, hanem arra van, hogy több embert tudjanak foglalkoztatni. Nem ezt tették.

– És most mit csinálnak? Ki akarják árusítani az utolsó lehetőséget, amivel be lehetne avatkozni ebbe a káros folyamatba, amivel szociális földprogramot lehetne indítani, demográfiai földprogramot lehetne indítani, és meg lehetne fordítani azt a káros folyamatot, amit ez az uniós támogatáspolitika csinál. Önök viszont, hölgyeim és uraim, arra készülnek, hogy a vidéket elárulva néhány haver kezébe juttassák az utolsó megmaradt állami földeket, és lemondjanak arról, hogy vidéken foglalkoztatás legyen, megélhetés legyen, perspektíva legyen. Ezért szégyelljék magukat! Mi mindent el fogunk követni, hogy ebben megakadályozzuk önöket! 

***

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A vidék elárulása, már maga a cím és amit elmondott, posztkádári hangvételű felszólalás volt. De amit igazán nem értek: mintha önnek kiesett volna a 2010 előtti időszak, mintha teljes egészében eltűnt volna az az időszak. Vidéki depresszióról, elvándorlásról és munkanélküliségről beszélni akkor, amikor önök bezárták az összes feldolgozóipart? Hát hány vágóhidat zártak be képviselő úr? Hány cukorgyárat zártak be? Hány szőlőtőkét vágtak ki? Hát ne vicceljen, hogy föláll, és azt mondja nekünk, hogy a vidéki munkahelyekkel probléma van, meg a vidék megtartó képességén fejleszteni kell! Elképesztő!

– Önök a nagyüzemeket támogatták folyamatosan. A földet jellemzően pályázat nélkül adták haszonbérbe. Csak 2009-ben  több tízezer hektár birtoklását  hosszabbították meg mindenféle pályázat nélkül. Van olyan szerencsés személy, akinek egy papíron, egy hosszabbítással 2029-ig 15 ezer hektárt adtak haszonbérbe, pályáztatás nélkül! Semmilyen munkahelyet nem írtak elő. Önök korlátlanul adtak földet egy sajtpapíron a szoci nagyhaverjaiknak, több ezer, több tízezer hektáron gazdálkodtak. Mi leszállítottuk a támogathatóságát ezeknek a területeknek; területalapú támogatást 1200 hektár fölött nem tudnak igénybe venni. Pont, amit ön mondott, hogy egyes nagyüzemek nagy tételben kapnak uniós támogatást, azt mi szüntettük meg. Kiigazítottuk a felülről teljesen nyitott földszerzési, illetőleg földhasználati szabályokat. 2500 hektárról levittük 1200 hektárra, speciális esetben 1800 hektárra. Megjegyzem, ezt önök nem szavazták meg a földforgalmi törvényben. És a 2500 hektár is felülről teljesen nyitott volt, mert a saját föld nem számított bele, meg az államtól bérelt föld sem számított bele. Így alakulhattak ki több tízezer hektáros nagybirtokok Magyarországon.

– Képviselő Úr! Amikor önök kormányoztak, akkor az volt a divat Magyarországon az élelmiszerláncokban, a pultoknál, hogy a külföldi termékeket hirdették, azt keresték a vásárlók, hogyan tudnának venni külföldi terméket. Azért települtek nagy multinacionális befektetések, hogy a külföldön megtermelt, közepes minőségű élelmiszernek legyen piaca, amit itt eladnak. Most menjen be, legyen kedves, egy ilyen multinacionális üzletláncba, és nézze meg, saját magát azzal hirdeti, hogy a frisszöldség- vagy húskészletének hány százaléka az, ami magyar áru! Hát ne vicceljünk egymással! Önök folyamatosan keresztbefeküdtek annak, hogy a magyar gazdák megkapják a földet. Nem szavazták meg a földforgalmi törvényt, mert nem szerették volna kizárni a jogi személyeket meg a külföldi spekulánsokat. Nem támogatják a földértékesítési programot, amivel hosszú távon lehetne biztosítani a gazdáknak, hogy a magyar földet megszerezzék. Folyamatosan támadják azt a „földet a gazdáknak” programot, ahol egyébként a korábbi 600 bérlőt kicseréltük most már több mint 7500-ra. Megtízszereztük az állami földet használók számát. Egy egész balatonnyi méretű területet, majdnem 60 ezer hektárnál járunk már, csak fiatal gazdák kaptak. Fiatal pályakezdő gazdák kapták 20 éves használatra, hogy ők és családjaik megéljenek vidéken. Ezt a programot szeretnénk tovább folytatni, és ehhez kérjük az önök támogatását is. Egyben tisztelettel szeretném javasolni, hogy figyeljék meg akár Lengyelországot is, hogy az a baloldali populista politika, amit önök folytatnak, hová vezet manapság. 

Az uniós energiahatékonysági támogatások célcsoportjának hibás meghatározása

SZÉL BERNADETT (LMP): – Itt vagyunk a fűtési szezon kezdetén, abban az időszakban, amikor a magyar családoknak rendszerint összeszorul a gyomra, ha arra gondol, hogy télen miként fogja kifűteni a saját otthonát. Nem is csoda, hiszen a magyar háztartások a téli hónapokban kétszer annyit fűtenek, mint a németek vagy az osztrákok, és mégis hidegebbek maradnak nálunk az otthonok. Ennek az oka a gyenge szigetelés. A kormány elvileg tisztában van a helyzettel, hiszen a felmérés a rendelkezésére áll, amely szerint az otthonok kétharmada ebben az országban felújításra szorul energiahatékonyság tekintetében, de azt is tudják, hogy a magyar emberek 87 százalékának nincsen megtakarítása, tehát a sajáterős felújítás úgy, ahogy van, egy álom. Önök egyébként érzékelték is valamennyire ezt a helyzetet, hiszen a KEHOP- és a GINOP-programokban félre is tettek 130,3 és 88,7 milliárd forintot a magyar családoknak. Ráadásul a stratégiai dokumentumokban is megjelölték ezt a fontos célt, nagyon helyesen.

– Na de a dicséret itt ér véget, merthogy az elmúlt hetek pontosan arról szóltak, hogy a kormány úgy döntött, hogy mégsem adja oda ezt a pénzt a magyar családoknak. Na most, hazudozásért sem mentek a szomszédba: azt mondták, hogy Brüsszel nem engedi. Csakhogy ez nem igaz! Itt tartom a kezemben azt a dokumentumot, amely a bizottság cáfolatát tartalmazza, és amely egyértelműen kijelenti, hogy van olyan lehetőség, hogy közvetlenül a háztartások használják fel energiahatékonysági felújításra az uniós forrásokat. Hivatkoztak önök még az 1303-as EK-rendeletre is. Utánanéztünk, megvizsgáltuk: nincsen benne olyan kitétel, ami a családok segítését gyakorlatilag megtiltaná. Tehát nyilvánvalóan egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy a kormány saját döntéséről van szó, ami azt eredményezi, hogy önök a magyar családoknak nem adják oda a pénzt, hogy lecseréljék az ablakokat, hogy leszigeteljék a házaikat.

– Uniós forrásokat tehát nem szánnak erre a célra. Na most, miért? Itt jön az a kérdés, hogy miért döntött így a magyar kormány? Egyrészt azt világosan látjuk, hogy ha a magyar családok kapnák a pénzt, akkor azt nehezebb lenne lenyúlni. Gondoljunk bele, itt közbeszerzések lesznek jól megválogatott kivitelezőkkel, így megint a Fidesz-KDNP tollasodna, a magyar családok pedig szoronghatnak tovább, hogy vagy kifűtik az otthonukat, vagy a gyereküknek vesznek új csizmát, mert ilyen döntésekről van szó. A másik, és ezt is látni kell: kitört az oligarchaháború, és nyilván önöknek minden fillér arra kell, hogy az új banditákat feltőkésítsék, és a családoknak már nem jut pénz. Az LMP azt várja a Fidesztől, hogy fejezze be ezt a felháborító hazudozást, fejezze be, hogy egyszer azt mondja, hogy odaadja a pénzt a családoknak, hogy végre rendesen le tudják szigetelni a házaikat, aztán azt mondja, hogy mégsem, és az egészet rákeni Brüsszelre.

– Világosan látjuk, és ennek is utánanéztünk, tisztelt Országgyűlés, hogy az Unió tagállamaiban működnek olyan programok, amelyek közvetlenül juttatják a háztartásokhoz energiahatékonysági felújítás céljából az uniós forrásokat. Ez egy létező gyakorlat, csak éppen létre kell hozni hozzá egy alapot. Én azt várom önöktől, hogy önök hozzák létre ezt az alapot úgy, mint sok helyen az Unióban,  tegyék bele a teljes KEHOP- és GINOP-forrásokat, és adják oda a magyar családoknak. Önök ezt megígérték. Ne hazudozzanak, most jöjjenek elő a szabadságharccal, találják meg a megoldást, és adják oda a családoknak! Ráadásul látniuk kell, hogy a nemzetgazdaság is nagyon sokat tudna profitálni egy ilyen programból. Csökkenne a kiszolgáltatottságunk, az energiaszegénységünk, mérséklődne az importfüggőségünk és az ország külpolitikai kiszolgáltatottsága is, kisebb lenne a környezetszennyezés, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az az energia a legkörnyezetvédőbb, amit el sem használunk. Szerte az országban kis- és középvállalkozások sokasága tudna munkalehetőséghez jutni a házak hőszigetelése és a nyílászárók cseréje folytán. Ráadásul hozzá kell tennem: még az elhibázott és egyre botrányosabb paksi bővítésre sem lenne szükség, ha a magyar háztartások energiahatékonyságát ausztriai szintre hoznák, azzal másfél paksnyi energiát lehetne megspórolni ebben az országban. Ez minimálisan 4 ezer milliárd forintot jelent, ami háztartásonként körülbelül 1 millió forint megspórolását jelenti, méghozzá az Európai Unió pénzéből.

–Tehát összefoglalva: önök megígérték a magyar embereknek, hogy kapnak uniós pénzt az otthonaik felújítására, energiahatékonysági korszerűsítésre. Tudjuk, hogy számos tagállamban van erre kialakított, működő rendszer. Önök ezt nem tanulmányozzák, hanem szabadságharcolnak, megrántják a vállukat és azt mondják a magyaroknak, hogy bocsánat, de mégsem. Miért, tisztelt kormány? Ezt a pénzt is le akarják nyúlni? Miért nem kaphatják meg a magyar családok ezt a pénzt? Legyenek kedvesek, válaszoljanak, de ne hivatkozzanak Brüsszelre, se az Unióra, mert utánanéztünk, és önöknek minden ezzel kapcsolatos szava hazugság!

***

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! A kormánynak eddig is és a jövőben is alapvetően fontos kérdése, hogy a családok rezsiköltségei, megélhetési költségei, otthonfenntartási költségei csökkenjenek. Ennek egy fontos része az energiaköltség, amelynek csökkentésére a jelenlegi kormány 2010 óta sok száz milliárd forint családok általi megtakarítást tett lehetővé. Ön is pontosan tudja, hogy az energiahatékonysági pályázatokat eddig sem európai pénzekből, hanem hazai forrásokból támogattuk. Az elmúlt évek során felmerült, túlmenően azon, hogy 2010 előtt jelentős túlígéret történt, tehát 2010-ben, ’11-ben és ’12-ben előbb nekünk a korábbi kormányok által felhalmozott ígéreteket és teljesítetlen ígéreteket kellett teljesíteni, de utána is több százezer család számára vált lehetővé, hogy lakás-korszerűsítéssel az ön által is szorgalmazott energiatakarékosságot elérje vagy biztosítsa. Ugyanakkor hozzá kell tennem: az ön felvetése ebből a szempontból nem korrekt, mert a magyar családok nemcsak támogatásból fordítottak pénzeket lakásuk korszerűsítésére, több tízezer, egy-két százezer család bizony saját megtakarításból, saját erőből is biztosította ezt. Tehát nem igaz, hogy a támogatások, pláne korábban sem létező uniós támogatások és a lakás-korszerűsítések között szoros korreláció lenne. A céljaik közösek, de az ön ilyetén felvetése csúsztatás.

– A kormány konkrét és szilárd célja, hogy az energetikai beruházások a lehető legtöbb ember érdekét szolgálják. Ne csak azok, akik ilyen vagy olyan forrásból támogatást kapnak, ne csak azok, akik saját eszközből képesek ezt biztosítani, hanem az ország valamennyi lakosa lehetőség szerint egy méltányos, igazságos rendszerben részesüljön az energiahatékonysági beruházásból. Ez a cél pedig úgy érhető el, hogy az uniós vissza nem térítendő támogatásokból elsősorban a köztulajdonban lévő épületek, kórházak, óvodák, iskolák energetikai korszerűsítését támogatjuk. Ezek a közintézmények valamennyi állampolgárt szolgálják. E közintézmények energiahatékonyság révén megtakarított pénzéből a szolgáltatási színvonal növelhető, ami kivétel nélkül minden állampolgárt érint, nemcsak azokat, akik ilyen vagy olyan pályázat révén kedvezményezett helyzetbe jutnak.

– A közös tulajdonban lévő épület energiahatékonysági felújításának elsőbbségét az is indokolja, hogy ezzel csökkennek a költségvetés költségei, amit ezen szolgáltatások javítására tudunk fordítani. Emellett  a lakossági célú energiaracionalizáló lépéseket is támogatni kívánja a kormány azzal, hogy mintegy 100 milliárd forintos keretet biztosít visszatérítendő kamatmentes kölcsön céljaira, és emellett számít a lakosság önrészére is. A kormány elsősorban ebben látja az energiafelhasználás költségeinek  további mérséklési lehetőségét, amelyeknek eddigi és kézzelfogható eredményeit, gondolom, ön sem vitathatja el. Tehát 2014-2020-ban mintegy 100 milliárd forint összegű visszatérítendő, de kamatmentes kölcsönnel kívánjuk támogatni azokat, akik egy később meghatározandó kisebb mértékben önrésszel is részt vesznek a saját lakásuk korszerűsítésében. Egyébként, az eddigi intézkedések révén, több mint 300 milliárd forint maradt a családok zsebében, és meggyőződésem, hogy ezzel a módszerrel a rendszer igazságosabbá tétele mellett ezt a sok száz milliárdos megtakarítást a jövőben is biztosítani, mi több, növelni tudjuk.

Állami támogatással erősödik a vidéki kultúra! 

HOPPÁL PÉTER (Fidesz): - Képviselőtársaim! Mindenki előtt nyilvánvalóan látható jelei vannak annak, hogy a második és a harmadik Orbán-kormány a rendszerváltás óta a legnagyobb lendületben támogatja a kulturális infrastruktúra fejlesztését Magyarországon. A 2010-2011 óta történt előrelépések azonban az elmúlt esztendőkben elsősorban a budapesti székhelyű, a Budapesten működő és nagy elmaradottságban lévő kulturális infrastruktúrákhoz tudtak hozzányúlni fejlesztési célzattal. Nagy örömünkre szolgál, hogy az az állapot, amit 2010 Magyarországán láttunk, jelesül, hogy minden nemzetközi mérés szerint napokra volt az államcsődtől, ehhez képest az elmúlt esztendőkben jelentős mértékben sikerült az a gazdasági program, amelynek eredményeképpen ma már Magyarország elég erős tud lenni ahhoz, hogy a kulturális infrastruktúrájára is 10-100 milliárd forintos tételt tud költeni és tervezni a jövőt illetően is.

– Jelentős budapesti fejlesztéseket láthattuk szárba szökkenni és megvalósulni. Ezek közül kiemelkedik a szocialista kormány által bezárt és a Fidesz-kormány által felújított és újranyitott budapesti Erkel Színház, amely szolgálja a nagyközönség és a fiatal korosztály kultúrához való hozzáférését. Nagy örömünkre szolgált, hogy a szocialista kormány által elkezdett és a mi kormányunk által megerősített fejlesztés a budapesti Zeneakadémiát is új pompájában mutatja meg a nagyvilág közönsége számára. De itt említhetjük azt a lehetőséget, hogy a Pesti Vigadó is teljesen megújult formában szolgálja a kultúrát Budapesten. Ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy a mi életünkben mindig is romos állapotban látott budai látványosság, a Várkert Bazár is ‑ mint láthatjuk ‑ csodálatos kulturális intézményként funkcionál és szolgálja a magyar kultúrát. Ezek a fejlesztések a budapesti kulturális infrastruktúrát segítik, ugyanígy azok a továbbiak is, amelyekről a kormány az elmúlt hetekben, hónapokban döntött. Jelesül például a Budai Vigadó teljes körű felújítása ötmilliárd forintos állami támogatásból, valamint a Magyar Állami Operaház műhelyházának, az Eiffel-bázisnak a felépítése és létrehozása 13 milliárd forintos állami támogatásból. Ez az egész sorozat, kiegészítve egy nem állami, hanem egy magánintézmény, A Budapest Music Center hiánypótló fejlesztésével, beruházásával, ez a 7-8 objektum elsősorban szintén a budapesti kulturális intézményrendszert, infrastruktúrát segíti.

– A „Modern városok” program az a lehetőség, amelynek keretében a vidéki kulturális centrumok vezetői, polgármesterei a miniszterelnök úrral történt megegyezés alapján fejlesztési lehetőségeket kapnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy a vidék kulturális centrumai közül öt helyszínen is kulturális fejlesztésekről történt döntés. A polgármester és a miniszterelnök megállapodásában tehát ott szerepel Debrecen város esetében egy jelentős színházművészeti fejlesztés, hiszen a Csokonai Színház megújítására készül a kormányzat. Örülünk, hogy ez a 6,5 milliárd forintos program elindulhat. A debreceniek nagyon várják a megújuló színház épületét. Szintén örömmel jelezhetjük, hogy Szolnokon is megegyezés született a képzőművészet területén a Szolnoki Művésztelep felújításáról, amely 1 milliárd 100 millió forintos program lesz. Székesfehérváron a Fekete Sas Szálló felújítását várják régóta a helybéliek, amelynek kalkulációját még nem látjuk, de ez is kulturális célokat szolgálhat. A „Modern városok” program keretében itt is lehetőség nyílik a kulturális infrastruktúra fejlesztésére. A legutóbbi hetekben láthattuk Kaposváron a megegyezést, ahol a Csiky Gergely Színház 9 milliárd forintos teljes körű felújítása kapott zöld utat.

– És engedjék meg, hogy végül kedves városom, választókerületem székhelye, Pécs infrastrukturális fejlesztéséről és intézményfejlesztéséről is mondjak néhány gondolatot. A „Kulturális főváros” programban felépült fantasztikus kulturális infrastruktúra, a Zsolnay Kulturális Negyed és a Kodály Központ, valamint a vidék legerősebb szimfonikus zenekara, a Pannon Filharmonikus Zenekar működtetésére készül a kormányzat egy előterjesztéssel, amelynek keretében ennek a vidéki kulturális centrumnak, Pécsnek a működtetéséhez jelentős állami forrással járul hozzá a jelenlegi 500 és 300 millió forintnak akár a megkétszerezésével is. Nagyon bízunk abban, hogy Pécs mellett a többi vidéki kulturális centrum is a „Modern városok” program keretében kulturális infrastruktúrával gyarapodhat és bővülhet. Köszönjük ebben a kormányzat együttműködését a vidéki megyei jogú városokkal.