Csendélet a Tisztelt Házban

Későre jár. Üres a karzat, tévéknek, újságíróknak híre-hamva, öten-hatan lézengenek a padsorokban, a pulpituson ülő elnök és jegyző is bóbiskol. Elérkezett a napirend utáni felszólalások ideje. Olyan mintha a Dunába vizet öntenének! Hír nem lát róla napvilágot, a kormány megszólított jelesei is hiányoznak.

kdnp. hu - Bartha Szabó József

 Mégis, mégis! Hétről hétre vannak szólásra emelkedők. Általában a „tűztől távolabb ülők”, – ’kik nem jutnak szóhoz főidőben. Rosszmájú feltételezések szerint, így legalább a jegyzőkönyvben nyoma marad, hogy egykoron képviselőként is megfordultak a Parlamentben. Ellenzékiek lévén, szidják a kormányt, mint a bokrot, dicsérik önmagukat, mint a nyíló rózsát, ám a propagandát leszámítva, időnként figyelemre méltó mondatokat is mondanak, és nem csak a vak tyúk is talál szemet alapon, elvégre nem zörög a haraszt, ha nem fújja szél. Íme a nyári szünet előtti szónoklatok.

Köszönet a ’Köz’ szolgálatért!

 SZABÓ SÁNDOR (MSZP):– Egy részlettel szeretném kezdeni a mondanivalómat, ami Márai Sándor Füveskönyv című művéből származik, amely a hivatalokról és a hivatalnokokról szól: „A legjobb hivatalnok és a legtökéletesebb hivatal az, amely s aki nem zavarja túlságosan az életet. Amely s aki nem cselekszik túlságosan. Ha megalkudnak egymással, az élet és a hivatal, mintegy ötven százalékos egyezséget kötnek és nem bántják túlságosan egymást: ez a legtöbb. De erre csak nagyon fejlett, túlérett, többnyire már elviruló társadalmak és hivatalok képesek.”

– Miért is kezdtem ezzel a részlettel? Azért, mert mindannyian tudjuk ebben a Házban, hogy július 1-je a közszolgálati köztisztviselők napja volt. Ez alkalommal nagyrabecsüléssel és munkájuk iránt érzett tisztelettel köszöntjük a Magyarország közigazgatásában dolgozó valamennyi közalkalmazottat, köztisztviselőt, kormánytisztviselőt és természetesen valamennyi munkavállalót. Meggyőződéssel állítható ugyanis, hogy az ezen a területen dolgozók kiemelkedően megfelelnek a növekvő követelményeknek.

 – Az állampolgárok részéről megnyilvánuló jogos elvárás a magas fokú szakmai felkészültség, az empátia, a lelkiismeretesség és mindenekelőtt az ügyfélközpontú ügyintézés. E hivatás gyakorlói ennek tudatában végzik munkájukat nap mint nap, tisztában vannak azzal, hogy milyen felelősséget jelent a lakosság, az ügyfelek és az állam szolgálata, a közjó érvényre juttatása. Közszolgálati hivatásuk felelősségteljes gyakorlásáért a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, a kormánytisztviselőket elismerés, köszönet és a társadalom részéről nagyobb megbecsülés illeti. S bár a közigazgatás megfelelő szinten szolgálja az országot, mindez azonban nem tükröződik e munkát végzők javadalmazásában.

 – Sajnos az utóbbi években romlott a közszolgálatban dolgozó mintegy 660 ezer fő jövedelmi helyzete, hátrányos változások történtek a közhivatalnokok élet- és munkakörülményeiben. Több mint fél évtizede ugyanis nincs általános bérfejlesztés, változatlanok az illetménytételek, csökkent a keresetek reálértéke, és ezért ebben a munkavállalói körben is megjelentek a napi megélhetési gondok. A közszolgálati munkajövedelem reálértékének csökkenése nagyobb arányú volt, mint a gazdaság teljesítményének romlása és ellentétes a közszféra növekvő munkateljesítményével. Ez a helyzet rövid időn belül a közszolgáltatások színvonalában további kedvezőtlen irányú változásokat indíthat el. Éppen ezért és a megoldás érdekében csatlakozom és támogatom a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete, valamint a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége kérését, javaslatát, mely határozottan felkéri Magyarország kormányát mint munkáltatót, hogy a hatodik éve befagyasztott közszolgálati illetményeket növelje, emelje. A közszolgálati bérrendezés ugyanis már nemcsak érdekvédelmi, munkavállalói, hanem alapvető szakmapolitikai kérdés és érdek is.

– A jelenleg folyó generációváltás különösen hangsúlyossá teszi a jövedelmi helyzet jelentős javítását, mert fiatal, felkészült szakemberek közszolgálati pályára történő irányítása és megtartása csak versenyképes illetményekkel lehetséges. Van ebben feladatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy minél többen válasszák hivatásuknak a köz szolgálatát. És végül, de nem utolsósorban: engedjék meg, hogy elsőként a szegedieknek, de természetesen a magyar közigazgatásban dolgozó valamennyi közszolgálati tisztviselőnek és munkavállalónak jó munkát, további szakmai sikereket és jó egészséget kívánjak!

Magyarország eladó, –  offshore cégek előnyben!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – 2007-ben egy Camfield nevű offshore, részben a Seychelle-szigetekre, részben az USA-ba bejegyzett cég megvásárolt egy 100 hektár nagyságú, termőföld besorolású ingatlant a Fővárosi Vízművektől. Majd pár hónappal később a magyar állam ezen terület egy részét visszavásárolta az M0-s építése miatt. Míg az előbbi adásvétel esetén a Camfield meglepően jutányos áron jutott a földhöz, addig a visszavételkor már kiemelten magas volt a vételi ár, így összességében az offshore cég igencsak jól járt.

– A Fővárosi Vízművek vagyongazdálkodását ellenőrző bizottság jobbikos tagjának jelzése alapján az ügyészséghez fordultunk közérdekű bejelentéssel, mivel vélelmeztük, hogy itt bizony a termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó rendelkezések durva megsértése történt. Nyomozás indult, majd hosszas vizsgálódás után megérkezett a BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztályának a válasza, itt tartom a kezemben. Idézem: „Az adásvétel idején hatályos jogszabályok alapján a Camfield Kft. nem szerezhetett volna tulajdonjogot. Kétségtelen, hogy az értékesítéssel bizonyos magánjogi normák sérültek.” A nyomozást lezáró határozatban azonban már azt olvashatjuk: „Minden körülményt figyelembe véve a Fővárosi Vízművek szabályosan járt el, valamint kedvező üzletet kötött.”

– Gondolhatnánk, hogy ennél cinikusabb mondatot már biztosan nem olvashatunk ebben a jogtörténeti kuriózumnak számító irományban, de ha továbbolvassuk, beláthatjuk, tévedtünk: van még lejjebb is. Hiszen abban sem lát semmi kivetnivalót a hatóság, hogy a két jogügylet, azaz a Camfield földvásárlása a Vízművektől, valamint a magyar állam részbeni visszavásárlása között eltelt ugyan pár hónap, de ezen idő alatt ezen a területen valamilyen paranormális okból kifolyólag hatszorosára nőtt a föld ára, így az offshore cég komoly hasznot realizált. A bűnüldöző hatóság szinte mentegeti a jogügylet szereplőit, mondván: nem is a Camfield kért ilyen borsos árat a földért, hanem a magyar állam részéről 200 milliócska fel lett ajánlva az offshore cégnek, amit aztán nyilván az belenyugvással tudomásul vett.

– A történet ismertetése során itt és most ki kell térnünk arra, hogy hol is található ezen ingatlan: Szigetszentmiklóson, a Soroksári-Duna-ág és az M0-s mentén. A területen egyebek mellett kiépített, nagy hozamú, iható víz kitermelésére alkalmas kút is található. Összességében elmondhatjuk: stratégiai jelentőségű ingatlanról van szó. Tudvalevő: az M0-s tervezése évtizedes időtávra nyúlik vissza. Így 2007-ben, amikor az ingatlant a Fővárosi Vízművek elidegenítette, pontosan ismert volt annak a nyomvonala. Tehát jogosan tehetjük fel a kérdést: a Fővárosi Közgyűlés illetékesei közül senkinek nem tűnt fel, mi történik a Vízművek háza táján? Persze a kérdés költői, hiszen az akkori időkben Demszky-rezsimről beszéltünk. Ennél sokkal inkább felháborítóbb és kiábrándítóbb, hogy a magát nemzetinek valló Fidesz-kormányzat bűnüldöző hatósága most a bűnözők mellé áll. Sunyin félrenéz, amikor nyilvánvaló jogsértéseket tapasztal, és arról, hogy a nyomozást felügyelő ügyészség közérdekvédelmi jogkörében eljárva hathatós intézkedést tegyen, szó sincs. De, ha a Fidesz képtelen is rá, a Jobbik tovább folytatja a harcát a közvagyon, a magyar föld védelme érdekében. Megtesszük a szükséges jogi lépéseket, és követeljük, hogy a magyar hatóságok ne pártcéloknak, hanem törvényi kötelezettségüknek megfelelően működjenek.

Ki vállalja fel a felelősséget a növekvő szegénységért, a kivéreztetett középosztályért?

SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok ember lehetne, aki fölvállalja a felelősséget azért, hogy ebben az országban egyre több ember van egyre szomorúbb és reménytelenebb helyzetben, mégis a kormányok sorát láttuk, amelyek se a felelősséget nem vállalták fel, se a valósággal nem néztek szembe. A Fideszt is folyamatosan a gazdasági válságra hivatkozik, vagy éppen az elmúlt nyolc évre, holott igazából ez már egy 25 éves történet. Nagyon sok ígérete volt ebben az országban, ami elszállt, ami beteljesítetlen maradt, ami pedig itt maradt, az rengeteg szerencsétlenség, rengeteg magyar ember szerencsétlen sorsa. Ennek a negatív tendenciának kell véget vetni! 

– Nagyon sokat beszélünk itt a parlamentben statisztikákról, főleg a kormányoldalról szeretik azokat a statisztikákat felmutatni, amelyek kedvezőek a kormány megítélése szempontjából. Beszéljünk végre azokról a statisztikákról is, amik egyértelművé teszik azt, hogy milyen sok szempontból folyamatos romlás van ebben az országban! Kezdjük azzal, hogy a társadalmi különbségek folyamatosan nőnek- Utoljára, igazából Bajnai Gordon idejében állt meg a csökkenés. Azóta éljük meg ebben az országban, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek. Megéljük azt is, hogy régebben a középosztályhoz tartozó emberek, komplett társadalmi csoportok kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe és élnek a legdurvább egzisztenciális félelemben. Nem csoda, hiszen egy olyan országban élünk, ahol a munkavállalók kétharmada átlagbér alatt keres, és mindössze az emberek 10 százaléka él úgymond átlagosan. Különösen sokat veszítettek a nők az elmúlt évtizedekben, az elmúlt években.. Elég csak azt mondanom, hogy egy olyan országban élünk, ahol az az asszony, aki „csak” egy háromévesnél fiatalabb gyermeket nevel, az utcára kitehető, kirúgható. A családok 84 százalékának pedig nincsen megtakarítása, ha bármi váratlan dolog történik, baj, gond, betegség, nem tudja megfizetni. Attól rettegnek, hogy ha elromlik a foguk, nem tudnak elmenni egy fogorvoshoz; attól rettegnek, hogy ha szeretteik gondba kerülnrk, nem tudják megsegíteni. Egy ilyen országban élünk!

– Az intézkedések, amik az elmúlt években elérték ezt az országot, magukért beszélnek. Látjuk, hogy az új munka törvénykönyve csak a kiszolgáltatottságot fokozta ebben az országban. És azt is látjuk, hogy a minimálbér adóterhének a megnövelése és a lakosságra áthárított különadók csak fokozták a magyar emberek gondjait. Ráadásul a béremelések sorra maradtak el, több százezer embert hagyott cserben a kormány azzal, hogy a közszférában nem rendezte a béreket, az elmúlt hat évben nem volt béremelés, holott az infláció igen jelentős volt.

– Régebben egy olyan országban éltünk - sokan még emlékeznek rá -, ahol a családalapítással együtt járt annak a reménye, hogy a gyermekeinket taníttatni tudjuk, hogy segíteni tudjuk őket az elköltözésben, az önálló életkezdésben. Most azt látjuk, hogy már annak is örülnek a szülők, ha az érettségiig el tudják támogatni a gyermeküket, a fiatalok pedig komolyabb eladósodás, hitelfelvétel nélkül egész egyszerűen nem tudnak boldogulni, nem tudnak családot alapítani, sok esetben munka sem jut nekik. És azt is látjuk, hogy külföldre mennek, és fájó szívvel gondolnak arra, hogy Magyarországon is lehetett volna boldogulásuk.

– Ki felel ezekért az eseményekért? Túl vagyunk azon a ponton, ahol a Fidesz a gazdasági válságra hivatkozhat. És ahogy az évek telnek, egyre kevésbé tudnak az elmúlt nyolc évre hivatkozni, hiszen pénz, paripa, fegyver, mindenük megvan ahhoz, hogy elindítsák jó irányba a folyamatokat. Csakhogy, a kommunikációs trükkökből nem lehet megélni, ezeket a szomorú statisztikákat és a mögöttük rejlő még szomorúbb eseményeket nem lehet eltakarni az emberek szeme elől. Amikor a Fidesz kormányra került azt mondta, hogy itt egymillió munkahelyet fog teremteni. Ez egy jó javaslat volt, hiszen ebben az országban most már jó pár évtizede hiányzik az az egymillió új munkahely. Most észrevétlenül szinte ugyanez a kormány a teljes foglalkoztatás ígéretével kezdett kampányolni, méghozzá Lázár János önjelölt foglalkoztatáspolitikus segítségével, csakhogy azt nem tette, teszi hozzá, hogy ezek az új munkahelyek leginkább a közmunkában fognak létrejönni, amit megint az adófizetők fognak megfizetni.

– A Lehet Más a Politika ez elfogadhatatlan. Mi  a magyar embereknek más jövőt szánunk. Mi a „Megújuló Magyarország” programjával kerültünk be az Országgyűlésbe, és azt mondjuk: ebben az országban a belső tőkeképző képesség megerősítésével válságálló munkahelyek százezreit lehet létrehozni, méghozzá a zöldgazdaságban. Mi kijelöltük azokat a területeket, ahol ezek a munkahelyek ott vannak, csak el kellene kezdeni használni őket. Mi azt mondtuk, mondjuk: kizsákmányolt, kizsigerelt munkavállalókra nem lehet egy erős Magyarországot építeni, és hogy ebben az országban akkor lesznek a családok biztonságban, akkor jönnek a gyerekek, ha a nők helyzetét megerősítjük, és ha a munkavállalók mellett kiállunk. Ezért is kérdezem újra és újra a kormánytól: mikor néznek végre szembe azzal a felelősséggel, amit ezek a tendenciák jelentenek, és mikor kezdenek el végre munkahelyeket teremteni ebben az országban?

Békés, derűs, versenyképes ország? - Az új Orbán-kormány első két hónapjáról.

SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): – Közel húsz éve volt, hogy ebben a Házban utoljára felszólaltam, és a mai nap volt az első ennyi év után, hogy másodszor is szóra emelkedek. Az elmúlt két évtizedben eszem ágában sem volt a magyar politikával foglalkozni, kiválóan elvoltam a civil szakmámban, de az elmúlt négy évben Orbán Viktor országlása és szembefordulása mindazzal, amit hajdan valamikor közösen elkezdtünk, arra indított, hogy újra részt vegyek a politikában Magyarországon.

– Egy új pártállam felépítése zajlik most Magyarországon Orbán Viktor vezetésével, éppen egy olyan pártállam, aminek ellenében annak idején olyan sokat dolgoztunk közösen. Ez ellen az új pártállam ellen fogok dolgozni a következő években. Emellett az is nagyon fontos számomra, hogy a XXI. század második évtizedében Magyarország kormányában és parlamentjében ismét a szabadság és a demokratikus alapértékek kerüljenek többségbe.

– Orbán Viktor nem is olyan régen, miniszterelnöki beiktatási beszédében,  egy új, méltányos polgári ország építését hirdette meg. Nos, két hónap alatt ezt azt ambícióját sikerült keresztülhúzni, visszatért saját jól ismert csapásirányaihoz. Háborúba indult mindenki ellen, aki nem híve a rendszerének, az új pártállam megszilárdításának. Mert mi is történt az elmúlt két hétben? A kormány teljesen érthetetlen módon megszavazott és átvitt egy olyan hitelszerződést Oroszországgal, amely évtizedekre eladósítja Magyarországot, és biztonságpolitikai szempontból is rendkívül kockázatos. Az elmúlt fél évben a kormány részéről ugyanis senkinek sem sikerült megmagyarázni, hogy a paksi projektre miért van szükség, és mire való ez a 10 milliárd eurós devizahitel, amelyet a kormány olyan suttyomban és hirtelenjében felvett. Józan paraszti ésszel egy ilyen kockázatos hitelszerződést az ember nem csinál. Amikor házat építünk, akkor is előbb megcsináljuk a terveket, megnézzük, hogy mire kell a hitel, aztán foglalkozunk a pénzzel. Magyarországon nem ez történt, évtizedekre eladósítottuk az országot úgy, hogy egy kockázatos, veszélyes és Magyarországot súlyosan kiszolgáltató szerződés született.

– Külön odacsapott a kormány a budapesti polgároknak is. Attól való félelmében, hogy elveszíti a fővárost, a Fidesz három hónappal az önkormányzati választások előtt ismét kétharmados törvényhez nyúlt hozzá, hogy megváltoztassa a játékszabályokat. Mindannyian tudjuk: a Velencei Bizottság közös szabályai szerint ezek a típusú mozgások, a játékszabályok megváltoztatása a demokratikus stabilitás és a jogállam ellenében való lépések. A törvénymódosítás elvette a budapesti polgároktól azt a jogot, hogy közvetlenül válasszák meg a fővárosi képviselőket. Ez nyilvánvaló módon súlyosan rombolja a demokráciát Magyarországon. És az már csak hab a tortán, hogy a fővárosra vonatkozó fejlesztési források is komoly veszélybe kerültek.

– A mai nap szomorú története a reklámadó bevezetése. Az új pártállam terjeszkedése nemcsak a polgárokat, de a gazdaság szereplőit sem kíméli. A ma elfogadott reklámadó nem csak felesleges, rosszindulatú, súlyosan piactorzító, nyilvánvaló módon a szólásszabadság gátját fogja képezni. Nincs más célja, mint a sajtó megregulázása, hogy az emberekhez ne jussanak el a magyar valóságról szóló hírek.

 – Miközben a kormány egyeseket külön büntet, másokat felment az adósság kötelezettsége alól. Mindez az európai uniós joggal is szembemegy. De további szomorú történetek is voltak az elmúlt hetekben. Az egyik lehangolóbb, hogy Orbán Viktor egy volt III/II-es ügynököt nevezett ki a Belügyminisztérium rendészeti államtitkárává. Egy olyan embert, aki néhány évtizeddel korábban még a kommunista rendszer kiszolgálójaként Nagy Imre temetésén nyilvánvalóan rólunk is jelentéseket gyűjtött be. Orbán Viktor beiktatási beszédében a józan ész és a közép politikájáról beszélt, békés, derűs és versenyképes országot ígért. Nos, a mai nappal végződő parlamenti ülésszak sem békéhez, sem derűhöz, sem a versenyképességhez nem vezette közelebb Magyarországot, sem a polgárokat, sem a vállalkozókat. Orbán Viktor és kormánya marad, ami eddig volt: a trónok harcának kíméletlen uralkodója, ahol csak örökös csata, vér és veríték adatik meg, perspektíva pedig sehol.

A magyar hadisírgondozás!

KISS LÁSZLÓ (MSZP): – Az első világháború kitörésének 100 éves évfordulóján érdemes megemlékezni a hadisírok gondozásáról is. Az intézményesült hadisírgondozás az első világháború borzalmai alapján veszi kezdetét. Az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy a késői utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok áldott emlékét, szó szerint idézem: „ Akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.” Kimondta: minden város és község anyagi erejének megfelelően, méltó emlékművön örökítse meg a hősi halottak nevét. Ennek megfelelően történtek a dolgok.

– A második világháborút követően, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztálya készített egy tervezetet, miszerint állami költségen kell felújítani és karbantartani a hazai katonasírokat, illetve hazahozatni és itthon újratemetni a külhonban elesett magyar katonák földi maradványait. A Szovjetunió a győztes státusából fakadó különleges jogállást és bánásmódot igényelt. Több törvény is rendelkezett a szovjet katonasírok és emlékművek kivételes helyzetéről. Idézem a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről szóló 1945. évi IX. törvényt: „A Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatta, s a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét a Szabadság téri központi emlékmű felállításával örökítette meg.”  KKKKatonai temetőket azonban nemcsak a fővárosban, hanem szerte a hazában gondoztak, vidéki, akár apró településeken is.

– A rendszerváltoztatás azonban alapvető szemléleti változást eredményezett ezen a területen. Magyarország a ’49. évi genfi egyezmények figyelembevételével számos állammal kötött hadisírgondozást szabályozó bilaterális kormánymegállapodást. Ennek révén a Magyarország területén lévő külföldi hősi temetési helyek jogállása rendezett, védettsége ma biztosított. Ugyanakkor a magyar hadisírok átfogó és megfelelő jogi szabályozása nagyon sokáig váratott magára. A Honvédelmi Minisztériumon belül ’93-ban alakult meg a Honvéd Hagyományőrző Iroda, ’97 októberétől pedig Hadisírgondozó Iroda. A struktúra azonban folyamatosan változott, ’99 novemberétől megszüntetik ezt az irodát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretében pedig egy új kezdi el a működését. A Hadisírgondozó Iroda később osztály, majd igazgatóság szintjén működik. A szervezet egyfelől folytatja elődje tevékenységét a hazai német és oroszországi magyar katonasírok vonatkozásában, másfelől nagyobb súlyt fektet az országhatáron belül és kívül található magyar katonatemetők és katonasírok, valamint hadi emlékművek és emlékhelyek gondozására.

 – A honvédelmi vezetés 2010-től magasabb szintre kívánta emelni a hadisírgondozás ügyét, ezért 2010 októberében létrehozták a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalát, amely 2011-től megint átalakult a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztályává, ami nagy meglepetésre 2012-ben megint csak átalakult. Azt tudom mondani: ilyen átalakulás mellett csodálni tudom azokat a katonákat, azokat a civileket is, akik a magyar hadisírgondozásban részt vettek, mert ennyi szervezeti szinten, ennyire követhetetlen átalakulásban, azt hiszem, ezek a katonák, ezek a közalkalmazottak és a mindennapok emberei csak áldozatos munkájukkal tudták a magyar hadisírgondozás ügyét tovább vinni.

– Ma a főosztály Facebook-oldalt és honlapot,-  www.hadisir.hu -  működtet. Ezen honlapon találhatók információk az elhunyt munkaszolgálatosokról és az elhunyt katonákról. Fájóan hiányzik azonban az 1848-49-es hadisírok kapcsán az előrelépés. Egységes nyilvántartása sincs a forradalom és szabadságharc elesetteinek, éppen ezért a hadisírok ápolása, fellelése is komoly gondot okoz. Állami feladat volna, a ’48-49-es forradalom és szabadságharc  hagyományinak őrzése, ápolásának megfelelő hagyományt tudnánk teremteni azzal, ha a forradalom és szabadságharc magyar földben nyugvó hősei is megfelelő sírt kapnának.

Miért csak a rászoruló gyermekek töredéke jut nyári szociális étkeztetéshez?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Nem szerettem volna úgy elmenni nyári szünetre, hogy ne mondjam el. Kezdjük a gyermekszegénység elleni programmal, amire 25 éves stratégiát dolgoztunk ki, amit 2007-ben a Fidesz is megszavazott, kormányra kerülése után azonban leállította. Valótlanságot állítanak. amikor azt mondják, hogy mi csupán 8 milliárd forintot fordítottunk erre a programra. Ez a szám 2008-ra vonatkozik, elmaradt ugyan attól, amit a szakemberek vártak, de még ez is jóval több volt, mint amit önök az elmúlt négy évben a szegénység megszüntetésére tudtak fordítani. Említhetném a családi pótlékot is: a szocialista kormányzat alatt emeltük utoljára, minden gyereknek járt, nem úgy, mint az önök által bevezetett családi adókedvezmény.

– Mi a kormányzásunk alatt a bölcsődétől egészen a 7. osztályos tanulóig emeltük az ingyenes étkeztetésre jogosultak körét. Talán azért, mert önök úgy gondolják, hogy tovább már minek, hiszen a szegény gyermekek másodrangúak, nem is kell hogy iskolába járjanak.

– A nyári étkeztetéssel kapcsolatban hangoztatottak sem fedik a valóságot, hiszen a rendszer működésére szánt forrás nagysága a mi kormányzásunk alatt emelkedett jelentősen utoljára.. Bevezetésekor, 2002-ben 200 millió forintból 30 ezer gyermeknek, 2006-tól pedig már 1,2 milliárd forintból több mint 100 ezer gyermeknek biztosítottunk étkezést 30 napon át. 2009-ben megduplázódott ez az összeg, akkortól 2,4 milliárd forintból 120 ezer gyermek részesült a támogatásból 54 napon át, amely lényegében lefedte a nyári vakáció teljes időtartamát. Tehát nem igaz az sem, hogy csak a választás évében emelkedett volna ez az összeg, miként az sem, hogy az időtartam kibővítése a mostani kormánynak lenne köszönhető. Önök viszont valóban csak az idén, a választás évében emelték a keretet, mindössze 240 millió forinttal.

– De most  nem ez a fontos, hogy mi többet tettünk-e a gyermekekért korábban, mint önök. Önök vannak kormányon, és az önök lehetősége és felelőssége, hogy mindent megtegyenek a gyermekek esélyeinek, felemelkedésének, vagy ahogyan önök szeretnek fogalmazni: felzárkózásának érdekében. Azonban sem az ország, sem mi nem látjuk, hogy megtennének mindent! Nem látjuk, hogy felszámolnák a gyermekéhezést, nem látjuk, hogy biztosítanának minden rászoruló gyermeknek nyáron is szociális étkeztetést. Nem látjuk, hogy legalább a minimálbért megadó munkahelyeket teremtenének az elmaradt térségekben. Nem látjuk, hogy emelnék a legszegényebbek támogatásait.

– Körülbelül 400 ezer azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem jutnak meleg ételhez ma Magyarországon a nyári szünidőben. Azt gondolom, megint feltehetjük azt a kérdést, hogy miért nem tesznek érdemi intézkedéseket a gyermekszegénység csökkentésére, ahelyett, hogy még mindig a szocialista kormányokra mutogatnak vissza nap mint nap. Mit tesznek azért, hogy egyetlen gyermek se éhezzen Magyarországon?  Mikor fogják végre megoldani azt a nagyon súlyos problémát, hogy nyáron minden rászoruló gyermekek kapjon étkezést? Talán meg is válaszolhatnánk, hogy nem sok mindent…

Pusztába kiáltott szó, – tudja-e Pintér belügyminiszter úr, hogy a Nagykunságnak is tartozik egy ígérettel?

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): – Már mindenki által ismert a be nem váltott ígérete Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, hogy két héten belül rendet csinál Magyarországon. Azonban nemcsak 2010-ben tett vállalhatatlan ígéretet a belügyminiszter, hanem úgy tűnik, 2001-ben is, 13 éve, amikor megígérte, hogy rövid időn belül új rendőrkapitányság épül Karcag városában. A kijelentést és az igényt jogos elvárásokra alapozta, melyek a következők voltak. A Karcagi Rendőrkapitányság illetékességi területe több olyan nagykunsági mezővárost, nagyközséget, falvat ölel fel, melynek közrendje és közbiztonsága országos szinten is, már 2001-ben is kihívásokkal küzdött.

– Ezen túlmenően a karcagi kapitányság az 1912-ben befejezett, akkor még korszerűnek tekinthető, de azóta sem felújított épületben albérletbe költözött. Már a kezdeti terveknél is az volt az egyik fő indok, hogy új kapitányság kell, mert a bérlemény, amely valójában a városháza egynegyedén elhelyezkedő intézmény, semmiben sem felel meg a rendőrség szakmai előírásainak és a kor kihívásainak. Az ígéret után a már sajnos megszokott lassúsággal haladtak az új karcagi rendőrkapitánysági épülettel kapcsolatos állami intézkedések. Álljon ennek ékes példájaként 2005-ből egy sajtóhír: „Az önkormányzat 2001 óta tárgyal a Belügyminisztériummal a városi rendőrkapitányság elhelyezéséről, és a jelenlegi önkormányzati bérleményben működő rendőri szervezetnek a szakemberek új területként a József Attila utca, Széchenyi sugárút által határolt területet találták a legalkalmasabbnak.”

Állította mindezt az akkori polgármester, jelenlegi miniszter, Fazekas Sándor. A város hat kisebb telek tulajdonjogát szerezte meg ahhoz, hogy a 3000 négyzetméter nagyságú terület rendelkezésre álljon. Ezt követően szinte nem telt el úgy év, hogy ne lett volna a beruházás elkezdése és megvalósulása téma. Minden évben elhangzott a rendőrkapitányság közbiztonsági évértékelőjekor az újabb ígéret az építkezésre. Pártállástól függetlenül minden kormány és miniszter bőszen ígéretet tett a már akkor közel egy évtizede húzódó ügy megoldására, követve a kezdő, könnyelmű ígéretet tevő Pintér Sándort.

– A Karcagi Rendőrkapitányság éves illetékességi területre vonatkozó beszámolójából könnyen megállapítható: a bűncselekmények száma folyamatosan hullámzó, de hosszú távra vetítve növekvő tendenciát mutat a térségben. 2011. évről 2012-re különösen elszaporodott az erőszakos, a tulajdon elleni bűncselekmény.  Elég csak azt mondani, hogy az összbűncselekmények száma 33 százalékkal, míg a betöréses lopások száma 102 százalékkal emelkedett. Emlékezetes esetek a közelmúltból a sorozatos rablások, amelyek a város lakosai ellen történtek, de az elmúlt napokban Karcagon verték meg azt a mentőst is, aki beteghez ment ki munkáját ellátva, sőt Kenderesen rátámadtak a jogszerűen intézkedő rendőrökre is a helyi lakosok, és majdnem hogy áldozatot is követelt a rendőrség elleni erőszak. Óriási mértéket öltenek az uzsora- és drogterjesztői bűncselekmények is. Számos, sajnos elhíresült környékbeli esetet mondhatnék,  azonban nem kívánom a környék jó hírét rontani.

– Aki ma ellátogat a Karcagi Rendőrkapitányságra, siralmas állapotokkal találkozik, omladozó falak, félszobányi leesett falrészek, korszerűtlen irodák. Az odaérkező eljárásba vont személyekben az állapot visszatetszést kelt, csökkenti a rendőrségbe vetett közbizalmat, az ott dolgozó állománynak pedig mind fizikálisan, mind morálisan kényelmetlen az ingatlan állapota. Így hát felmerül: kinek áll érdekében, hogy egy ilyen megoldatlan helyzetet tartsunk fenn?  Ki az a notórius ígérgető, aki közel 14 éve már ciklusokon átívelően nem tud vagy nem akar ígéretéhez híven cselekedni? Mi akadályozza meg a meglévő telekkel, meglévő építési tervekkel rendelkező új Karcagi Rendőrkapitányság felépítését, amikor mind szervezetileg, mind a bűncselekmények számából adódóan erre igény van?

–- Hát, igen! Eljött az idő, hogy végre valaki komolyan vegye a Karcagi Rendőrkapitányság új épületének megvalósítását. A nyilvánosságon keresztül kérem tehát a kormányt, belügyminiszter urat, hogy ne halogassa a beruházás megvalósítását, mert aki így tesz, az nem érdekelt a vidék közbiztonságának javításában és fenntartásában.

Hollywood?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – A 2010-es választások után Orbán Viktor miniszterelnök Andrew Vajna magyar származású amerikai filmproducert nevezte ki a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztosnak. Azt a feladatot kapta, hogy gondolja át és reformálja meg a magyar filmszakma struktúráját és támogatási rendszerét. Azt várták tőle, hogy szüntesse meg a terület működési anomáliáit, valamint alakítsa ki a kiegyensúlyozott filmgyártás és -terjesztés feltételeit.

– A kormánybiztos tevékenysége nem látszik. Arról pedig, hogy a színfalak mögött valójában mit csinál a kormánybiztos, a nyilvánosság nem tud semmit, az eredmények pedig nagyon lesújtóak. Egy-két valódi sikert leszámítva a magyar filmek piaci részesedése óriásit zuhant az elmúlt négy évben. A hazai alkotások piaci aránya ma már csak 1-2 százalék körül alakul, miközben az amerikai filmek részesedése folyamatosan nő: tavaly már 80 százalékot ért el az Európai Audiovizuális Obszervatórium adatai alapján. Megújulás helyett tehát elsorvad a magyar nemzeti filmipar.

– A filmkészítésért felelős Magyar Nemzeti Filmalap tevékenysége teljesen átláthatatlan. Vannak filmek, amelyek állítólag elkészültek, de nem tudjuk, hogy hol vannak. A Filmalap évi 6 milliárdos költségvetéssel gazdálkodik, de nem tudjuk, hogy pontosan mire költik ezeket a forrásokat. Egyre több a hazai filmforgatás körüli furcsaság. A napokban derült ki, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. tavaly közel 5 milliárd forinttal támogatta a Filmalapot, mely összeg sokszorosa a korábbiaknak. Nem tudni, hogy ki és miért döntött erről, mint ahogy azt sem, milyen ellentételezés jár ezért a támogatásért. A Paksi Atomerőmű viszont hirtelen nagy barátja lett a filmkészítésnek. De így vannak ezzel mások is? Vajon az Andrew Vajnával kapcsolatban álló kaszinóipar mekkora összeggel támogatja a magyar filmipart?

– Kiderült az is, hogy az elmúlt években több külföldi produkció is milliárdos közvetett állami támogatásban részesült. Olyan hollywoodi szuperprodukciók kaptak több milliárd forintot, mint a Hercules vagy az Andrew Vajna korábbi érdekeltségébe tartozó Intercom által forgalmazott Die Hard 5 című produkció. Más külföldi filmek vagy sorozatok is több száz millió forintot kaptak. De megérte-e Magyarországnak ez a többmilliárdos állami támogatás?

A részben Magyarországon forgatott produkciók vajon mekkora adóbevételt generáltak a költségvetésnek, ki járt jól valójában a filmes dotációk rendszerével? Kinek az érdekei érvényesülnek ebben a támogatási struktúrában? A magyar filmkészítés vagy az amerikai filmes érdekek kiszolgálása történik valójában? Miért nem azon fáradozik a kormánybiztos, hogy minél több magyar film készüljön, és azok minél szélesebb közönséghez juthassanak el?

– Összefoglalva: néhány valódi sikert leszámítva katasztrofális állapotban van a magyar film, a hazai mozgóképes kultúra leépül. A filmgyártás körülményei és a finanszírozása átláthatatlanok, a hazai statisztikákat pedig eltitkolják. 2011 óta ugyanis alapvető információkat sem közölnek a filmek terjesztéséről, nézőszámáról, jegybevételeiről, a korábbi gyakorlattól eltérően. A Lehet Más a Politika tisztázni szeretné a dolgokat. Szeretnénk a végére járni az igazságnak, amihez az is hozzátartozik, hogy a kormánybiztos tevékenységét is tisztázni kell. Már csak azért is, hiszen 2014. július 1-jétől ismét őt nevezte ki Orbán Viktor a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak.

Kitűnően működnek a szlovák-magyar kapcsolatok!

DEMETER MÁRTA (MSZP):  – Navracsics Tibor a Nemzeti összetartozás bizottsága előtt így fogalmazott: „A külpolitika elsődleges célkitűzéseinek a nemzeti érdekképviseletet és Magyarország, a magyar nemzet nemzeti érdekeinek népszerűségét tűzöm ki célul.” Továbbá azt is mondta: „Úgy gondolom, a magyar külpolitika számára a jövőben is lesznek olyan kérdések, amikor nem takaríthatunk meg konfliktust, mert védeni kell az érdekeinket, és mert mások is védik az érdekeiket, és szükségszerűen áll elő az, hogy időről időre konfliktusba kerülünk más országokkal, adott esetben még a barátainkkal is.” Kevesebb mint egy hónap múlva, június 30-án a magyar diplomácia vezetőjeként Pozsonyban találkozott a szlovák államfővel, a kormányfővel és a külügyminiszterrel. Az ezt követő közös sajtótájékoztatón kifejtette: „a mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek”.

– Úgy tűnik, hogy a magyar kormánynak egy hónap se kellett ahhoz, hogy a magyar nemzeti érdekeket védő, azokért konfliktusokat is vállaló álláspontját feledve, a tárgyalásokon mélyen hallgasson a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokat súlyosan terhelő kérdésekről. Pedig korábban a  Nevezett bizottsági ülésén még hangsúlyozta: „Szlovákia az egyetlen olyan szomszédos ország, sőt azt is mondhatjuk, a Föld bolygón az egyetlen olyan ország, amelynek a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban problémája van, nemcsak a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban, hanem általában a kettős állampolgárság intézményével kapcsolatban.”  Ehhez képest Pozsonyban ez már egy szóval sem említődött,  hiszen a két kormány között az ügy rendezésére, az ígéretekkel ellentétben semmilyen megállapodás nem született. 

– A magyar külügyminiszter nem hangoztatta aggályait a szlovák kormány kisebbségeket semmibe vevő politikájának ügyében. Például azzal kapcsolatban sem, hogy egy éve nincs kinevezett kisebbségi kormánybiztosa Szlovákiának. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is jócskán akadna tennivaló, hiszen nem mozdul a Kassa és Miskolc közötti útszakasz építésének ügye, lekerült a napirendről több Ipoly-híd megépítésének terve, az új komáromi híd építése pedig egyre inkább csúszik az eredeti tervekhez képest. Óriási hiba ezeket a rendezetlen problémákat szőnyeg alá söpörni csak azért, hogy elmondhassuk: kitűnőek a kapcsolatok. A felvidéki magyarok ugyanis ezeket az ügyeket másként látják, mást éreznek a saját bőrükön, és mást várnak egy magyar kormánytag látogatásától.

– Orbán Viktor új kormánya megalakulása kapcsán megígérte: most már az érzékeny kérdések is napirendre kerülnek a két ország kapcsolatában. Ennek azonban semmilyen jele nem volt látható a mostani kétoldalú találkozón. Azt is mondhatnánk, hogy minden maradt a régiben, semmi nem változott az előző Orbán-kormány politikájához képest. Az előző ciklusban sem volt illendő a kényes kérdéseket napirenden szerepeltetni, azaz a magyar-szlovák relációban a kényelmetlen kisebbségi kérdéseket, mint holmi kabátot, a ruhatárban illett hagyni. Orbán Viktor akkor azt hangoztatta: „új fejezet kezdődik Magyarország és Szlovákia közös történetében” és különben is „sikeres évek elé néz Szlovákia és Magyarország”. Hozzátette: „a kisebbségi bizottságok jól vannak”. Bizonyára senki nem tájékoztatta a magyar miniszterelnököt, arról, hogy a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság tavaly decemberi ülésén először fordult elő, hogy a résztvevők nem tudtak megállapodni és nem írták alá az ülés jegyzőkönyvét.

– A magyar-szlovák kapcsolatok legemlékezetesebb pillanata a pilisszentkereszti szlovák ház avatásán történt közös kormányfői pálinkázás, amely szintén nem adott alkalmat a felvidéki magyar jogfosztottak ügyének megtárgyalására. Sem az akkori, de tegyük hozzá, sem a mostani találkozó után nem tudtuk meg, hogy milyen tárgyalásokat folytattak a felek a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény módosítása érdekében. Az sem világos, hogy mikor kaphatják vissza a szlovák állampolgárságukat azok a felvidéki magyar állampolgárok, akik a szlovák ellentörvény miatt veszítették el azt. A kormány tehát akkor is és most is csak az itthoni kommunikációjában vállalja a konfliktust, és csak az itthoni kommunikációjában védi a magyar nemzeti érdekeket és a külhoni magyarság jogait.

Kelet lándzsahegye vagy Kelet balekja, - avagy hol késik a Budapest-Belgrád vasútvonal részletes tervezete?

ANDER BALÁZS (Jobbik): – 2014. június 6-án jelentették be, hogy a Budapestet és a szerb fővárost összekötő vasútvonal megépítését tartalmazó beruházás előzetes megvalósíthatósági terve június végére elkészül, és ez a dokumentum ismertetni fogja a hozzávetőleg 3 milliárd dolláros beruházáshoz szükséges kínai hitel feltételeire vonatkozó javaslatokat is. Nos, itt a hónapnak vége, de még mindig nincs az asztalon az adófizetők szempontjából nem éppen mellékes tervezet. 

– Nagyon örülnénk ennek a kétvágányú pályának, annak meg különösen, ha azon 160 kilométer/órás sebességgel suhanó, modern szerelvények száguldoznának. Szívesen leszünk a Kelet lándzsahegye, s örülnénk annak, ha a Kína és Közép-Európa közötti együttműködés regionális központjává hazánk válhatna, szívesen vennénk, ha rajtunk keresztül vezetne az új selyemút. De világosan akarunk látni egy olyan projekt kapcsán, ahol majdnem 1000 milliárd forintos összköltségről beszélhetünk. Világosan garantálva akarjuk látni, hogy a kormányzat biztosítani tudja, hogy a mostani, számunkra hátrányos kereskedelmi mérleg nem fog tovább romlani, ugyanis jelenleg a Kínába irányuló magyar kivitel csupán 2 milliárd dollár évente, ezzel szemben viszont 5 milliárd dollárnál is nagyobb értékben érkeznek hozzánk kínai áruk. Tehát ostobaság volna saját kereskedelmi mérlegünket tovább rontani, elősegítve, hogy az idegen áruk még inkább elborítsák hazánkat, taccsra vágják könnyű- és feldolgozóiparunkat – már, ami megmaradt belőle –, ráadásul úgy, hogy a kormányzat mindezt a magyar családok nyakába rakott, újabb kölcsönökből kívánja finanszírozni.

– Hol vannak a tervek, amelyek garantálják, hogy kiegyenlítődjön az óriási külkereskedelmi deficitünk, amelyek garantálják, hogy ne a magyar adófizetők finanszírozzák Kína térségünkbeli gazdasági térhódítását? Hol vannak a tervek, amelyek garantálják, hogy a kivitelezés ne hazai vagy külföldi oligarchák extraprofitjának fejőstehenévé váljon? Bízom benne, hogy demagóg módon nem azzal kenik el a kérdést, hogy a felvetésünk a vasút és a keleti kapcsolatok ellen irányul, ugyanis erről szó nincsen. Mi sem akarjuk, hogy igaz legyen a mondás, miszerint a vasutat nyáron a gaz, télen pedig a fagy tartja össze. Készséggel elismerjük, hogy akár a kormánynak is lehetnek jó kezdeményezései, viszont az adófizető polgároknak joguk van a részletek megismeréséhez. Tehát éljen a vasút, éljenek a fejlesztések, éljenek a keleti kapcsolatok, de látni akarjuk a terveket!

 

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!