„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Így történik, mindig így történik. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat. 

Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, avagy hányszor verik még át a szociális dolgozókat azzal, hogy emelik a bérüket?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Emlékeztetem, 2014. november 26-án az alábbiakat mondta: „A kormány továbbra is elkötelezett a szociális életpálya bevezetése mellett. Minden egyeztetésen és megbeszélésen, amelyet a szakterület dolgozóinak képviselőivel folytattunk, elismertük, hogy a munkatársak bérhelyzetét meg kell oldani. A szociális szférában mintegy 93 ezren dolgoznak, 73 ezren szakmai és 20 ezren technikai munkakörben. Idetartoznak a szociális intézményekben, így az időseket, fogyatékkal élőket ápoló otthonokban dolgozók, a bölcsődei gondozónők, a gyermekvédelem területén alkalmazásban állók. Az emberi erőforrások minisztere javaslatára a kormány 2014-ben már 12 milliárd forintot biztosított az ágazati bérpótlék bevezetésére, amit 2015-ben is garantál. Ez az összeg a későbbi béremelésekbe is beépülne. A szociális ágazatban dolgozók béremelésének folytatására, az ágazat középtávú fejlesztési koncepciójának előkészítése után akár már 2015 második felében sor kerülhet. Jövőre megalkotjuk az ágazatban dolgozókkal egyetértésben a szociális ágazat életpályarendszerét.”

– Államtitkár Úr! Azért kellett ezeket a mondatokat hosszan idézni, mert fontos rávilágítani arra, hogy önök mit mondtak, miközben nem tesznek semmit. Önök átverték a szociális dolgozókat! A napokban benyújtott 2016-os, tehát a jövő évi költségvetésben nyoma sincs a szociális dolgozók béremelésének, még az életpályamodellnek nevezett valaminek se. De nem csak erről hazudtak korábbi megszólalásaikban; hazudtak arról is, hogy idén nyáron 15 milliárd forint többletet kapnak az ágazatban dolgozók. Mindezek miatt kérdezem:

– Hányszor verik még át a szociális dolgozókat azzal, hogy emelik a bérüket?

– Mikor lesz valódi béremelés a szociális szférában?

– Mikor lesz végre jobb a szociális és gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek munkajogi helyzete, illetve bérszínvonala?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Valóban ritka helyzet, ha az ember a saját szavaira reagálhat. Nagyon szívesen teszem, hiszen újdonságról is be tudok számolni, de lőtte emlékeztetek. Egy olyan Szocialista Párt részéről halljuk ezeket az igényeket, ha ezeket a vádakat, amely, amikor kormányon volt, akkor nemcsak hogy nem ebbe az irányba lépett, hanem ez az egyetlen párt volt a rendszerváltás óta, aki csökkentette a szociális szférában dolgozók keresetét. Azzal, hogy elvették a 13. havi bért, azzal önök átlagosan minden szociális dolgozó éves jövedelmét 150 ezer forinttal csökkentették. Ha ezt kiszámolja, képviselő asszony, beszorozza 95 ezer, szociális szférában dolgozónak a létszámával, akkor látja, hogy 10 milliárdos nagyságrendű összeget húztak ki ezeknek az embereknek a zsebéből 2008-2009 táján. Nem volt még a rendszerváltás óta egyetlenegy kormány sem, amelyik megtette volna ezt.

– Képviselő Asszony! Az elmúlt időszakban több irányból is igyekeztünk javítani a szociális szférában dolgozók helyzetén, hiszen emberfeletti a munka, amit végeznek, óriási a leterheltségük. Fizikailag és nyilván lelkileg is nagyon megterhelő ebben a szférában dolgozni, és valóban hivatástudatra van szükség ahhoz, hogy valaki, akár szakképzettséggel rendelkező személy is megmaradjon itt. És tudjuk, hogy ezek a bérek igencsak alacsonyak ahhoz a munkához képest, amit végeznek, ezért gondoltuk azt, hogy méltányos az ő kérésük a bérfejlesztéssel kapcsolatban. Akiknek a minimálbér környékén volt a jövedelmük, azok számára a minimálbérnek a 30 ezer forinttal történő megemelése és mellette a családi típusú adózásnak a bevezetése jelentett előrelépést. Az ágazati bérpótlék pedig, mindenki számára, aki a szociális szférában dolgozik, az mégiscsak 93 ezer embernek 6 ezertől 17 200 forintig terjedő jövedelemnövekményt okozott. Összességében 12 milliárd forintot fordított erre pluszban a költségvetés idén is és tavaly is. 2014-ben, 2015-ben egyaránt garantáltuk ezt, és nyilván a továbbiakban is garantálni fogjuk. Ez egy ágazati bérpótlék, ami a szociális szférában még nem volt.

– Képviselő Asszony! Ön is jól tudhatja, hogy a kormány május 20-i döntésével további forrásokat csoportosított a szociális szférában dolgozók bérének növelésére:  7,6 milliárd forinttal növekszik az az összeg, amit a költségvetésből erre fordítunk. Ez a belső bérfeszültséget oldja fel, pontosan annak a körülbelül 65 ezer magasabb iskolai végzettséggel rendelkező személynek segít, akik hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek, magasabb a képzettségi fokuk. Sokkal fontosabb, hogy erre fordítsunk összegeket, és őket megtartsuk ezen a pályán, mint sok más dolog. Éppen ezért döntött a kormány, hogy idén július 1-jétől, átlagosan havonta ezeknek az embereknek 16 ezer forint bruttó összeggel nő a jövedelmük.

Bízunk benne, hogy ez szakmai megtartó erő lesz, és bízunk benne, hogy érzik a tudással, szakmai tudással rendelkező és tapasztalt emberek, hogy igyekszünk megbecsülni a munkájukat, és ahol lehet, anyagilag is könnyítünk a helyzetükön.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ:  – Államtitkár Úr! Idézném Czibere Károly államtitkár urat, ahogy a rádióban nyilatkozott. „Ebben az ágazatban nagyon sokan dolgoznak, akiket emberek közelébe sem lenne szabad engedni, nemhogy szociális munkára. Ez a következménye annak, amikor egy szakmát hosszú távon leértékelnek.”

Ember még így szakmát nem alázott meg, mint Czibere Károly államtitkár, és maga ugyanezt tette most.

– Államtitkár Úr! Tudja-e, hogy Magyarországon mennyi a nettó jövedelem? 155 ezer forint! Tudja-e, hogy a szociális szférában mennyi? Ha nem tudja, én segítek magának, mert úgy látszik, hogy maga ezt nem tudja, meg senki a Fidesz padsoraiból! 71 ezer forint nettóban! És maguk évek óta arról beszélnek, hogy bért fognak emelni! Emlékeztetném: 2008-ban emelt bért a Bajnai-kormány utoljára a szociális szférában! Maguk csak elvettek ezektől az emberektől, és megalázták őket!

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 106 igenszavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Javulnak-e hazánk demográfiai mutatói?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Tisztelt Országgyűlés! A XXI. század Európájának és Magyarországának, magyarságának kiemelten fontos kihívása, hogy a születésszámok csökkenését megfordítsa, és a negatív demográfiai trendeket a növekedés irányába indítsa el. Érdemes elgondolkodnunk, mi mindent kell megtenni az államnak, a civil szervezeteknek, a családoknak és azoknak a fiataloknak, akik családalapítás előtt állnak, ahhoz, hogy a lakossága gyarapodjon. Közös munkára van szükség, hiszen az állam és az általa nyújtott támogatások összességében még nem vezethetnek gyarapodáshoz. Választ kell találnunk azokra a problémákra, amelyek az élet különböző területein jelentenek akadályt a gyermekvállalás előtt. Ilyenek lehetnek: a munkahelyi diszkrimináció, a pártalálási nehézségek, instabil párkapcsolatok vagy a munka és a magánélet összeegyeztetésének kihívásai.

– Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány az elmúlt öt év alatt számos olyan intézkedést hozott, amelyek többsége forintban kifejezve is a családok gyermekvállalási szándékát segíti, valamint olyan szemléletformáló programokat hirdetett, melyek a párokat a gyermekáldás elfogadására ösztönzik. Fontosak a támogatások, hiszen megfelelő ösztönzőkkel talán elérhető, hogy a jelenlegi gyermekszám helyett megszülessenek azok a gyermekek is, akiket fiataljaink gyermekvállalási terveik során álmodnak. A szülések számának növekedése minden magyar ember közös érdeke, hiszen ez a magyar megmaradás és jövő záloga.

Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Növekedett-e a születések száma az utóbbi időszakban, illetve milyen új intézkedések támogatják a gyermekes családokat Magyarországon?

+

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést, hiszen a demográfiai helyzetről és az előttünk álló demográfiai kihívásokról itt, a Parlament falain belül sem lehet eleget beszélni, ez az egyik legfontosabb dolog, ami bennünket a kormányzati oldalon is foglalkoztat. Ha megnézzük a demográfiai adatokat akkor azt mondhatom: 2010-hez képest 2014 végére minden egyes demográfiai mutató pozitív irányba változott. Az, hogy ez mennyiben van összefüggésben a kormányzati intézkedésekkel, arra én egy példát hoznék: 2002-2010 között a házasságkötések száma 24 százalékkal csökkent, majd 2010-ről 2014-re 9 százalékkal nőtt. És ha továbbmegyünk a számok végigtekintésében, akkor azt mondhatjuk: a népességfogyás 14 százalékkal csökkent az elmúlt időszakban. A termékenységi ráta a 2010-es 1,26-ról 2014-re 1,41-re nőtt. Ez mit is jelent? Ez azt jelenti, hogy 10 családba átlagosan 12 gyermek született 2010-ben, 2014-ben pedig átlagosan 14 gyermek. Ez még mindig nem elég, az lenne a jó, ha 10 családba átlagosan legalább 21 gyermek születne vagy lehetőség szerint még ennél is több, de az, hogy a tendencia kedvező, azt mindenképpen kijelenthetjük.

– Képviselő Úr! Ha a születésszámok növekedését nézzük, akkor 2014-ben 3,2 százalékos növekedést tapasztalhattunk, ami az elmúlt 30 év legnagyobb növekedését jelenti. Tehát azt hiszem, ez egy igen komoly eredmény, főként, ha azt vesszük, hogy egy negatív Ratkó-hatással számolva a szülőképes korban lévő nők száma az elmúlt időszakban is csökkent, és még az előttünk lévő időszakban is folyamatosan csökkenni fog. Kiemelném még a terhesség-megszakítások számát is, illetve ennek a változását. Ez 2010-2014 között 20 százalékos csökkenést mutatott, úgyhogy kimondhatjuk: minden egyes demográfiai mutató az elmúlt négy évben - és bízunk benne, hogy az elkövetkező időszakban is ez a tendencia marad meg - pozitív irányban változott. Ez véleményem szerint nagyban köszönhető azoknak a pénzbeli támogatásoknak is, amit a kormányzat nyújt a családoknak. A 2010-es családtámogatáshoz képest a 2015-ös előirányzat közel 40 százalékos, 228 milliárd forintos többletet jelent, és hogyha egy-egy család támogatását nézzünk, a kétszülős modellt tekintve egy egygyermekes család átlagosan 65 százalékkal, kétgyermekes 70 százalékkal, míg egy háromgyermekes több mint kétszer több támogatást kap a gyermekei születésétől nagykorúvá válásáig, mint 2010-ben.

– Képviselő Úr! Ahogy említette, a pénzbeli támogatások mellett rendkívül fontos a szemléletformálás, éppen ezért is döntöttünk úgy, hogy a gyed extrát is tovább bővítjük. A lényege az, hogy lehetősége legyen az édesanyának úgy dolgozni menni, hogy ne érje hátrány, ha visszaáll a munka világába. A 3 év alattiak felügyeletében is tervezünk egy változtatást: bővíteni szeretnénk a rendszert, minél több szereplőssé tenni, azzal együtt, hogy meggyőződésem, a legjobb helye egy kicsi gyermeknek az édesanyja mellett van, vagy hogyha az édesanyja nem tudja ezt megvalósítani, akkor a legjobb az, ha a nagymama tud rá vigyázni. Erről is szól egyébként a „nők 40 intézkedés”, amit eddig már közel 140 ezren vettek igénybe.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy nemzetstratégiai kérdés és feladat számunkra a negatív demográfiai folyamatok radikális megváltoztatása. Örülök annak, hogy a kormány ennek megfelelő felelősséggel, komolysággal és ambícióval dolgozik ezen a területen, hiszen számos intézkedés történt az elmúlt öt esztendőben, és komplex kormányzati családtámogatási rendszert hozott létre a kormány. Lehet ezt tovább folytatni, és kell is folytatni. Azt kérem a kormánytól, hogy ezeket a folyamatokat erősítsük tovább, terjesszük még ki, és teljesítsük ki ezt a családtámogatási rendszert. Természetesen elfogadom a választ.

Mikor ismeri be a kormány, hogy képtelen megbirkózni az államadóssággal?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Akkor, amikor a Fidesz választási győzelmet aratott 2010 első negyedévének a végén, az államadósság szintje 84 százalékon volt Magyarországon. Az első intézkedések egyikeként jelentette be az Orbán-kormány azt, hogy erőszakkal államosítja 3 millió magán-nyugdíjpénztári ember vagyonát.  Erőszakkal 3 ezer milliárd forintra tett szert a kormány; ezzel el lehetett volna érni, pusztán ezzel az egyetlenegy lépéssel, hogy az államadósság szintje a szocialista kormányoktól megörökölt 84 százalékos szintről 74 százalékra csökkenjen. Ehhez képest mit látunk jelenleg? Az államadósság szintje jóval 74 százalék fölött van, igen-igen messze attól a konvergenciaprogramban, a Széll Kálmán-programban meghatározott szinttől, 65-70 százaléktól, amit célként határozott meg.

– Államtitkár Úr! Mit is láthatunk? Egymás után jöttek az Orbán-kormány megszorító intézkedései. Egymás után kapott újabb és újabb adókat és adóemeléseket a gazdaság. Egymás után lehetett híreket hallani arról, hogy újabb százezerrel megnőtt a külföldre menekült magyarok száma, azért, mert nem tudnak az emberek megélni abból a jövedelemből, amit a kormány ott hagyott náluk. Azt láttuk, hogy a magyar gazdaság elveszítette a versenyképességét, az államadósságot a kormány nem tudta olyan ütemben csökkenteni, ahogy elvette a magán-nyugdíjpénztári vagyont, és számos megszorító intézkedésnek gyakorlatilag nem volt értelme. Az a restrikciós politika, ami még Bokros Lajos megszorításait is felülmúlta, nem vezetett semmiféle eredményre.

– Át akarja-e írni a kormány az államadósság-szabályt, megpróbálja-e a maga lehetőségeit növelni az államadósság csökkentésében?  

– Nem látják önök, hogy értelmetlenek voltak a megszorítások?

– Nem látják önök, hogy a világ legmagasabb áfakulcsa a feketegazdaság megerősödéséhez vezetett, mert 900 milliárd és 1200 milliárd forint közötti az az összeg, amit ilyen módon elcsalnak, és nem kerül be a magyar költségvetésbe?

– Nem látja azt a kormány, hogy ezzel az adópolitikával, amellyel kimagasló munkaterhet, élőmunkaadókat tudhatnak magukénak, a magyar emberek kivéreztetése elszegényíti a magyar társadalmat?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Be kell látnia, hogy akkor, amikor az Orbán-kormány először ezt a bizonyos adósságcsökkentő képletet egyrészt az Alaptörvényben, másrészt pedig azt követően a gazdasági stabilitásról szóló törvényben meghatározta és az Országgyűlés elfogadta, az bizony akkor történelmi jelentőségű volt. Magyarországon először fogadott el olyat az Országgyűlés, hogy a mindenkori kormányt korlátozza abban, hogy ne növelje a költségvetési hiányt, hanem csökkentse, és ne növelje az állam adósságát, hanem csökkentse. Ez mindenképpen történelmi jelentőségű volt, még akkor is, ha egyébként az akkori gazdasági helyzetben, a gazdasági növekedés és a teljesítmény jóval gyengébb, az infláció pedig jóval magasabb volt.

– Képviselő Úr! Azzal, hogy az Európai Unióban az egyik legmagasabb százalékú gazdasági növekedést tudjuk produkálni, az infláció pedig jelentősen csökken, lényegében nincs is, elérkezett az idő, hogy az új gazdasági helyzethez kelljen az új gazdasági képletet meghatározni, amely valóban nem fogja vissza a növekedésnek a maximális lehetőségét. Ezért nyújtotta be a kormány a költségvetést megalapozó törvényjavaslatban az új szabályt, amely csak 3 százalék fölötti gazdasági növekedés és 3 százalék alatti infláció esetében hagyja meg a jelenlegi szövegezését.

– Képviselő Úr! Nem tudom elfogadni azon állítását, hogy a kormány nem tett semmit az adósságcsökkentés érdekében, csak a megszorításokat hozta. Egyik sem igaz. Sem a megszorítás, sem pedig az a megállapítás nem igaz, hogy nem csökkent az államadósság mértéke. Ha egyébként nem hisz a kormánynak a képviselő úr, akkor javaslom, hogy az Európai Bizottság jelentését olvassa el. Az Európai Bizottság is kimondja egyértelműen, hogy Magyarországon évről évre csökken az államadósság mértéke, és e tekintetben is Magyarország jó pályán van. A kormány mindent megtett ennek érdekében. Az európai uniós átlaghoz viszonyítottan is jelentősen csökken az államadósság mértéke. Míg Magyarországon 2014-ben 76,9 százalék volt a GDP-hez mérten, addig az Európai Unió átlaga 10 százalékkal magasabb, meghaladja a 86 százalékot; és ez bizony 2010-ben még fordított volt, jelentősen az európai uniós átlag fölött volt Magyarország államadóssága. Úgy gondolom, hogy a Jobbiknak is el kell fogadnia, ha a kormány igenis jó gazdaságpolitikát folytat  és annak az egyik eredménye éppen az államadósság csökkenése.

+

VOLNER JÁNOS:  – Államtitkár Úr! Ön ugyanis rendszeresen a kormány többi tagjával együtt arra hivatkozik, hogy nő a GDP. Ezt már nagyon unják a magyar emberek. Ezt hallották 25 éven keresztül a szocialista kormányoktól meg önöktől is, hogy nő a GDP, minden rendben van. Közben eltűnt a magyar ipar, leépült a magyar mezőgazdaság, szétlopták az országot az önök kormányai és a szocialista kormányok, egymást segítve, felváltva. Ebben az időszakban bizony nem lehet azt sem mondani, hogy az emberek sorsa jobbra fordult volna, mert ha megnézzük, hogy 2010-ben mennyit keresett egy magyar átlagember euróban, akkor azt láthatjuk, hogy jelenleg euróban számolva csökkent az átlagbér Magyarországon. Önök beszélhetnek arról, hogy a gyengülő forintban milyen növekedést mutatnak ki, az emberek kivándorlása, az emberek elszegényedése viszont éppen azt mutatja, hogy az önök gazdaságpolitikája kudarcos volt, s az ma is.

+

A képviselő úr nem, Országgyűlést viszont az államtitkári választ 107 igen szavazattal, 31 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mit üzen a kivándorló magyaroknak a kormány?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Nézzük a tényeket! Ma körülbelül 300-500 ezer honfitársunk él külföldön, jellemzően Nyugat-Európában. A Tárki friss kimutatása szerint rekordot dönt a kivándorlást tervezők aránya is: minden tizedik magyar állampolgár fontolgatja, hogy elhagyja ezt az országot. A 18-29 éves korosztály fele szeretne külföldre költözni, ha feltesszük a kérdést, hogy mégis miért, és nem azt mondják, amit a kormány szokott mondani, hogy kalandvágyból mennének el, hanem bérekről, munkahelyekről, kilátásokról beszélnek. Többek között arról, bármennyire is próbálják itt a mai ülésnapon is  a demográfiai helyzetet fényezni, hogy ebben az országban nem lehet megélni a bérből és a fizetésekből. Jelzem: egyre súlyosabb probléma az is, hogy a szülőképes nők egyre nagyobb hányada él külföldön és vállal ott gyereket. 6-8 százaléknyi nőről beszélünk, ez az arány tíz évvel ezelőtt még 1-2 százalék volt. Hogy a kormány mennyire nem veszi komolyan ezt a problémát, és hogy mennyire rosszul áll ehhez az egész kérdéshez, jól mutatja, hogy az egyetlen, amit tettek, az volt, hogy létrehozták a „Gyere haza, fiatal!” című programot, ami Czomba államtitkár úr elmondása szerint 40 ezer regisztrációval rendelkezik. Erről kiderült, hogy nem regisztráció, hanem Facebook-elérés,  és megnéztem ma: az utolsó bejegyzés május 11-ei, egy londoni nyílt napot reklámoztak rajta, négy ember már lájkolta is.

– Államtitkár Úr! Komolyan gondolják, hogy ez az, amire a külföldre költöző fiataloknak szüksége van? Szerintem inkább csináljanak egy programot, írják rá a címére, hogy gyere haza, vár a közmunka, és írják oda, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat friss adatai szerint az új állások háromnegyede közmunka ebben az országban. Komplex régiók rendezkedtek be a közmunkára, és ők az EU 20 legszegényebb régiói közé tartoznak. Az Eurostat adatai szerint is folyamatosan nő a leszakadás, gyakorlatilag ez világosan mutatja, hogy a dolgozói szegénységen alapuló orbáni-modell megbukott. De azt is látjuk, hogy a közmunka is  visszafelé sült el, hiszen rég nem arról van szó, hogy ezek az emberek visszatalálnának a nyílt munkaerőpiacra, hanem akinek rendes állása van dolgozói fizetésért, az köt ki viszonylag könnyen közmunkasorban ebben az országban.

– Államtitkár Úr! Sokkal nagyobb probléma ez, mint amit önök erről gondolnak. Azt látjuk, hogy ez az ország el fog veszíteni egy komplett réteget, aki akar, tud és kezdeni szeretne valamit az életével, de ez az ország nem tud számukra megoldást kínálni. Komolyan kérdezem:

– Mi az a kormányzat erőfeszítései között, ami direkt azt célozza, hogy ezeket a fiatalokat haza tudjuk hozni, és ezeknek az embereknek ne kelljen elmenniük a saját hazájukból bérekért, megélhetésért és kilátásokért? 

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Valóban fontos témát feszeget immáron többedik alkalommal, ezért is szeretném néhány fontos dologra fölhívni a figyelmét, hogy mi az, ami a migrációban a mindenkori kormány eszköze és lehetősége, és mi az, ami egyébként európai uniós viszonylatban tendenciának tekinthető. Jelen pillanatban ugyanezzel a gonddal néz szembe az összes közép-európai ország, csak éppen nem mindenütt egyforma a probléma mérete. Romániában 10 százalék körül van a migrációs ráta, azaz a kivándorlók teljes népességre vetített aránya Lengyelországban 6 százalék, nálunk pedig 2 százalék. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kell a problémával foglalkozni, de azt sem lehet állítani, hogy a lengyel kormány háromszor rosszabbul végzi a munkáját, mint a magyar kormány. Kétségtelen, hogy a hazai munkaerőpiac még nem tud versenyezni a nyugat-európai bérekkel, de arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok közötti bérszínvonal-különbség 10-15 százalékon belül van, míg a fejlett országokhoz képest ennél kétszeres-háromszoros meg négyszeres a különbség. Érdemes lesz majd,  miután leírta, végiggondolni, hogy miről is szól ez a nagyon fontos adat.

– Képviselő Asszony! A foglalkoztatás 80 százalékát a versenyszféra adja. A mindenkori kormányzatnak alapvetően a versenyszféra teljesítményére, s nem a bérekre van hatása. Kétségtelen tény, hogy a kormánynak is van feladata, különösen a minimálbér és a garantált bérminimum megállapításával kapcsolatban: arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az elmúlt években a szociális partnerekkel együttműködve sikerült átlagosan 10,8 százalékkal emelni nemzetgazdasági szinten a béreket, ami a GDP-növekedés kettőszöröse volt. A magyar minimálbér az elmúlt négy évben az uniós országok közül a harmadik legnagyobb mértékben, 38 százalékkal emelkedett. Persze, ez még így is mindig jóval alacsonyabb, mint az, amit egyébként szeretnénk adni az embereknek, ugyanakkor azért, azt gondolom, hogy nem kell elvitatni az eredményeket.

– Képviselő Asszony! 2012. év végéhez képest a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségi rátája 29 százalékról 19 százalékra esett vissza Magyarországon. Azért ezt a 10 százalékos csökkenést nem nagyon lehet semmibe venni. Mondok még pár dolgot: a munkahelyvédelmi akciótervben 150 ezer fiatal van jelen pillanatban érintve. Az „Első munkahely” garanciaprogramban 20 ezer fiatal dolgozik. Ami pedig a „Gyere haza, fiatal!” programot illeti: a 100 millió forint, ahogy jeleztük is, nyilvánvalóan egy projekt indulásához elegendő, de ez pont 100 millióval több, mint amit bármely kormány eddig tett ebben az ügyben. Eddig ugyanis egyetlenegy program sem indult, ami a fiatalok hazahozatalát próbálta volna segíteni.

– Képviselő Asszony! Örülök, hogy utánanézett a számadatoknak, én is utánanéztem. A mai napig 726 fő jelezte, hogy szeretne hazajönni. Számukra több mint 400 állásajánlat van jelen pillanatban. A Facebook-bejegyzésnek köszönhetően úgy tűnt, hogy a rossz hír is hír, és örülök neki, mert hirtelen, négy nap alatt 40 ezerről 61 ezerre nőtt a kattintások száma, a bejelentkezések száma, tehát a fiatalokat továbbra is szeretném buzdítani. Tehát, ha az volt a kérdése, hogy mit üzenünk a külföldön munkát vállalóknak: gyere haza, fiatal! - ezt üzenjük.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár Úr! Sajnos, ez a válasza a kínos magyarázkodás kategóriájába tartozik. Ez nem a román parlament, ez nem a lengyel parlament, ez a magyar parlament, és arra lettem volna kíváncsi, hogy a magyar kormány mit csinál azért, hogy itt változzanak a dolgok. Felmondhatta volna az LMP dolgozói szegénység elleni csomagját: mondhatta volna, megfontoljuk azt, hogy a családi pótlékot és az adókedvezményt kiterjesztjük a 24 éves fiatalokig, ha a felsőoktatásban tanulnak. Elmondhatta volna, hogy végre egy igazságos adórendszert vezetünk be, az induló vállalkozások járulékait 8 százalékkal csökkentjük, vagy béremelést hajtunk végre a közszférában. Egy csomó mindent mondhatott volna, amire azt mondtam volna, hogy ez igen, ez egy lépés abba az irányba, hogy valaki hazajöjjön Magyarországra,  és azt mondja, hogy igen, lesz bérem, lesz kilátásom és lesz perspektívám arra, hogy a családomat és magamat eltartsam ebben az országban. Egyelőre nem így állunk!

– Államtitkár Úr! Önöknek nincsenek eredményeik! Egyre több ember akarja ezt az országot elhagyni, és amit önök tesznek, az nagyjából az a kategória , hogy szomorúan néznek maguk elé. Ez nem kormányképesség!

+

A képviselő asszony nem, Országgyűlést viszont az államtitkári választ 103 igen szavazattal, 42 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mennyivel csökkennek az emberek mindennapi terhei a jövő évi adótörvények alapján?

BÁNKI ERIK (Fidesz): – Képviselőtársaim! Bizonyára önök is emlékeznek még azokra az időkre, amikor a költségvetés benyújtásakor valamennyi képviselőnek, az átlagembereknek pedig még inkább összeszorult a gyomruk, hiszen a költségvetés mellett az adótörvényekről mindig mindenkinek az jutott eszébe, hogy ebből biztosan adóemelések lesznek. Szerencsére ma már más időket élünk! Az adótörvények kapcsán most már nem attól kell tartanunk, hogy milyen emelések következnek, hanem azt láthatjuk a törvényjavaslatból, hogy mely területeken fog csökkenni az átlagos adóterhelés. Az adózással összefüggő egyes kérdések módosításáról szóló törvényjavaslat révén a személyi jövedelemadó kulcsa 16-ról 15 százalékra csökken a következő évben. Ez első látásra nem tűnik soknak, de ez az 1 százalék az adótehernek több mint 120 milliárd forintnyi csökkenését fogja jelenteni. Olyan könnyítéssel is találkozni fognak majd, mint a sertés tőkehúsok áfájának 5 százalékra történő mérséklése, ami azért nagyon fontos, mert egyrészt több lehetőségük lesz az embereknek arra, hogy hús kerüljön az asztalra, másrészt pedig az ágazatot segíti, a versenyképességét javítja, amellett pedig tisztítja a gazdaságot, visszaszorítja a fekete- és a szürkegazdaságot ezen a területen is.

– Államtitkár Úr! Fontos az is, hogy a magyar vállalkozások könnyen és gyorsan jussanak olcsó hitelhez a következő időszakban. A Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja jórészt ezt a piacon már megtette, nagyon élénkítő, a gazdasági környezetre jó hatást gyakorol ez a program, amitől azt várjuk, hogy majd a kereskedelmi bankok is átveszik, különösen abban a környezetben, amikor a jövő évi bankadó csökkenni fog. Elvárjuk és azt szeretnénk, ha a bankok ezt a könnyítést visszaforgatnák a piacra, és jobb helyzetbe hoznák a vállalkozásokat. A dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásának közteherré való átalakítása pedig, hosszú távon forrást biztosít a hazai egészségügyi ellátást finanszírozó Egészségbiztosítási Alap számára. A kormány itt is azt tervezi, hogy ami adót beszed az egyik oldalon, azt nem benyeli a költségvetés, hanem visszaforgatja arra a területre, ahova az tartozik, vagyis a magyar egészségügy számára. A jövő évi adócsomag tehát csökkenti a gyermeket nevelő családok, a munkavállalók, a hazai vállalkozások, a háziasszonyok és az ügyintéző állampolgárok terheit, így azt gondolom, ez az adópolitika példaértékű lehet más államok számára is. Kérdezem tehát:

– Konkrétan mennyivel csökken az emberek és a vállalkozások terhe a következő évben? 

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az adópolitikánk lényege, amit még 2010-ben kimondtunk, az, hogy csökkenti a megszerzett jövedelmek adóját. Tehát alacsonyabb a jövedelemadó-bevétel a költségvetésben, mert az jó az embereknek, jó a vállalkozásoknak, mert több marad náluk, és így többet tudnak költeni. Ugyanakkor fehéríteni  szándékozik a gazdaságot, szigorítani a forgalmi adók, az áfabefizetés rendszerét, és ezzel növelni az forgalmiadó-bevételeket. A kormány minden évben hozzá tudott tenni ehhez az adópolitikai filozófiához.

– A legnagyobb horderejű döntés az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt. Az előző rendszer átalakítása bizony nehézségekkel is járt, de azt az igazságtalan rendszert, amely nem tette lehetővé, mondjuk egy alacsony jövedelmű családnak a családi adókedvezmény igénybevételét, azt mindenképpen meg kellett szüntetni. Az egykulcsos személyi jövedelemadó igazságos, hiszen mindenki számára egységes, 16 százalékos. Ez teljesítménynövelésre ösztönöz, hiszen nem növekszik progresszíven az adóteher. Emellett a gyermeket nevelő családok kerültek előtérbe. A három gyermeket nevelő családok ma már lényegében nem fizetnek személyi jövedelemadót, illetve, ha nincs annyi személyi jövedelemadójuk, akkor járulékot sem. Lényegében a bruttó jövedelmük megegyezik a nettó jövedelmükkel, ami mindenképpen óriási eredmény. Ez a cél a két gyermeket nevelő családoknál is, adókedvezményük 2019-re már havonta 40 ezer forintot fog jelenteni.  2016-ban csak az egykulcsos személyi jövedelemadó-csökkentés 120 milliárd forintot fog jelenteni a családoknak és további 25 milliárdot a családi adókedvezmény növelése. Ne csodálkozzunk tehát, amikor azt látjuk, hogy a fogyasztásunk nő, a kereskedelmi forgalom nő. A kormány családi adópolitikája is hozzájárul ehhez, és ezt szeretné tovább folytatni.

+

BÁNKI ERIK: – Államtitkár Úr! Zene volt füleimnek az az információ- és adathalmaz, amit államtitkár úrtól hallottunk, hiszen azt gondolom, hogy a tények önmagukért beszélnek. 2010 óta, amióta a kormány az adócsökkentés politikáját és az adóátrendezési politikáját megkezdte, azóta minden intézkedésénél az az egy cél vezérelte, hogy az emberek, a magyar családok minél jobban járjanak, a magyar vállalkozások pedig minél versenyképesebbek legyenek a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt. Azt gondolom, az a 3600 milliárd forint, ami az elmúlt időszak alatt megtakarításként a családoknál maradhatott, valóban óriási segítség volt, nemcsak abban a lehetetlen helyzetben, ahova a devizahitelek sodorták az embereket, az onnan való kilábalásban, hanem abban is, hogy újra megerősödjenek és több lehetőségük legyen. Azt gondolom, a kormány bizonyította, hogy a munkával lehet eredményt elérni. A válaszát  természetesen elfogadom.

Mi a méltó büntetése egy aljas gyilkosnak?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! Egy felmérésből kiderül, hogy a február második felétől április közepéig terjedő időszakban, mintegy 50 nap leforgása alatt 30 embert gyilkoltak meg Magyarországon. Ebből látható tehát, hogy jelenleg semmilyen visszatartó ereje nincs a Btk. szankciórendszerének, számos bűnmegelőzési, bűnüldözési probléma is felmerül. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy jelenleg a móri mészárosokat, az olaszliszkai lincselőket, a tízéves Szita Bence gyilkosait, és sorolhatnám még hosszan a különböző bűncselekményeket, egyáltalán nem riasztják vissza a jelenleg érvényes szankciók. Ráadásul sokszor jogalkalmazási problémákkal is találkozunk. Látjuk, hogy sokszor a törvényszéki vagy ítélőtáblai bírók súlyos, életellenes cselekményeket, miként a  Marian Cozma-ügyben is,  messze a kiszabható legsúlyosabb mérték alatt szabják ki a büntetést.

– Államtitkár Úr! De nemcsak a jogalkalmazással, hanem a jogalkotással is vannak problémák. Régi vita köztünk, a Fidesz és a Jobbik között az a Btk.-ban benne maradt, benne ragadt idejétmúlt szabály, amely szerint csak az az elkövető ítélhető életfogytig tartó szabadságvesztésre, aki az elkövetéskor a 20. életévét betöltötte. Jelezni szeretném, hogy a 2012-es soproni lőtéri kettős gyilkosság elkövetői és a legutóbbi szörnyű bűncselekmény, a kaposvári trafikos-gyilkosság elkövetője pontosan ezért fogja megúszni a legsúlyosabb büntetést, mert valamivel még a 20. életévük betöltése előtt követték el ezeket a cselekményeket.

– Államtitkár Úr! Mit tudnak önök mondani a soproni lőtéren brutálisan meggyilkolt két családapa öt félárván maradt gyermekének, mit tudnak mondani, mit tudnak önök üzenni a Btk. szankciórendszerén keresztül a trafikoslány hozzátartozóinak?  Hiszen semmi nem indokolja azt, hogy egy ilyen büntető törvénykönyvi légüres teret fenntartsunk. Aki a 18. életévét betöltötte, államtitkár úr, az teljes felelősséggel tartozik cselekedeteiért, annak be kell látni, tisztában kell lenni magatartásának valamennyi következményével. Semmi nem indokolja azt, hogy a fiatal felnőtt életkorral egy ilyen büntetőjogi kedvezmény, egyfajta privilégium társuljon. Többször adtam már be módosító indítványt, az elmúlt ciklusban kétszer felhívtam az önök figyelmét erre a teljesen felesleges, értelmetlen, nagyon sok bűnözőnek egérutat biztosító szabálynak a megszüntetésére, hatályon kívül helyezésére. Önök ezeket lesöpörték. Lesöpörték a múlt héten is, amikor a büntető tárgyú törvényekhez kapcsolódóan szintén beadtuk, Joggal kérdezem tehát:

– Önök normálisnak tartják azt, hogy egy ilyen teljesen életszerűtlen szabály hatályban léte miatt a kaposvári gyilkos, mivel 19 éves volt az elkövetéskor, maximum 20 évvel megússza?

– Le kell ebből az egyharmadnyi kedvezményt venni, tehát legrosszabb vagy legjobb esetben 33 éves korában szabadul, élvezni fogja a szabad élet minden örömét?

– Önök szerint ez igazságos, arányos-ez?

– Ez lenne a méltó büntetése egy aljas gyilkosnak, vagy sokkal súlyosabb jogkövetkezmény? - - Hajlandóak-e kivenni, hatályon kívül helyezni, hallgatva a Jobbikra, ezt a teljesen értelmetlen és idejétmúlt szabályt?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az álláspontunk nem változott. Az interpellációjában feltett kérdésre, miszerint mi a méltó büntetése egy aljas gyilkosnak, csak egyféleképpen lehet válaszolni: a lehető legsúlyosabb büntetés. Azonban nem azért vagyunk itt, hogy törvénykezzünk, hanem azért, hogy törvényeket hozzunk. Sajnos még képviselőtársaim közül is sokan összekeverik a törvényhozást a törvénykezéssel. Az ön által felsorolt súlyos, embertelen bűncselekményeket a kormány is elítéli, de csak bizakodhatunk abban, hogy az igazságszolgáltatás valóban a legsúlyosabb büntetést fogja kiszabni a gyilkosokra.

– Képviselő Úr! A tényleges életfogytiglan 1999-es bevezetése előtt az évente elkövetett emberölések száma meghaladta a 200-at, majd fokozatosan, több éven át közel a felére csökkent. Jelenleg évente átlagosan 130-140 emberölést követnek el Magyarországon, amiből egy is borzalmas tragédia. De ezek az adatok nem igazolják az ön állítását, amely szerint nincs visszatartó ereje a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetésnek. A magyar büntetőjog hagyományosan megkülönbözteti a felnőtt korú és a fiatal felnőtt korú elkövetőket. Ez utóbbiak alatt a 18 és 21 év közötti elkövetőket értjük. Már az 1878-as Csemegi-kódex is csak 20 éves kor felett tette lehetővé a fő büntetés kiszabását. A Csemegi-kódex szerint 12 és 16 éves kor között fiatalkorúnak tekintették az elkövetőt, 16 és 20 év között pedig fiatal felnőtt korúnak, tehát még jobban differenciált az akkori büntetőjog. Szeretném hangsúlyozni, hogy a XIX. századi büntetőjogról beszélünk, ami jobban megkülönböztette az elkövetőket az életkoruk alapján.

– Képviselő Úr! Mindezek mellett szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a büntető törvénykönyv a határozott idejű szabadságvesztés általános maximumát 15-ről 20 évre emelte, illetve a bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, vagy halmazati, esetleg összbüntetés esetén 20 évről 25 évre emelkedett a határozott idejű szabadságvesztés felső határa, ami már a fiatal felnőtt elkövetőkre is vonatkozik. Így álláspontunk szerint ez megfelelő keretet biztosít a súlyos bűncselekmény elkövetése esetén kellően szigorú büntetés kiszabására.

– Képviselő Úr! Még egyszer szeretném megismételni: az elmúlt öt évben bekövetkezett büntetőjogi változások, az új büntető törvénykönyv megemelte a határozott ideig tartó szabadságvesztés maximumát. Öt évvel többet lehet kiszabni a minősített emberöléseket és más, halmazatban álló bűncselekményeket elkövetőkre. Természetesen az ön javaslatát változatlanul meg fogjuk fontolni minden esetben, amikor benyújtja, azonban szeretném felhívni a figyelmét, hogy a konkrét bűncselekményekben nem nekünk van jogunk törvénykezni, ez a bíróság dolga. 

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Távol áll tőlem, hogy bármilyen konkrét ügybe bele akarjak avatkozni, vagy meg akarjam éppen mondani a bíróságnak, hogy milyen büntetéseket szabjon ki, de szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy a Csemegi-kódex ezelőtt 137 évvel lépett hatályba, a mindenkori jogalkotásnak, a mindenkori törvényhozásnak pedig a megváltozott társadalmi viszonyokra, a megváltozott életviszonyokra kellene választ adnia. Úgy látszik, önök erre képtelenek. Az is vicces, hogy egy XIX. századi büntető törvénykönyvre hivatkozik egy XX. századi párt a XXI. század elején. Ez külön mosolyt csal az ember arcára. Másrészt pedig, államtitkár úr, nemcsak nekem válaszolt, hanem például a meggyilkolt lány hozzátartozóinak is. Ezek szerint önök természetesnek és normálisnak tartják, hogy egy ilyen elkövető egy ilyen cselekmény elkövetése után 13 év után szabaduljon, csak azért, mert önök makacsul ragaszkodnak egy rég meghaladott, egy rég idejétmúlt szabályhoz.

+

A képviselő úr nem, Országgyűlést viszont az államtitkári választ 105 igen szavazattal, 21 nem ellenében, 5 tartózkodás kíséretében elfogadta.