Híven a hagyományokhoz, képviselőink zengzetes napirend előtti felszólalásai  nyitották a parlamenti napokat. Szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózzuk szónoklataikat.

Ápolók nemzetközi napja

KORÓZS LAJOS (MSZP): – Tisztelt Ház! Ma van az ápolók nemzetközi napja, de azt gondolom, hogy közel 100 ezer, az egészségügyben dolgozó szakembernek ez a fekete kedd. Nekem volt lehetőségem másfél héttel ezelőtt az Ápolók Országos Egyesületének kongresszusán ott lenni és meghallgatni őket, nem mintha nem tudtam volna, hogy milyen helyzetben van az egészségügy. Tudják, a parlamenti pártok mindegyike meghívást kapott, és csak egyetlenegy párt hiányzott: a Fidesz, aki kormányoz. Azt gondolom, hogy ez is üzenet volt az egészségügyben dolgozók felé.

– Azt érzékeltük ezen a kongresszuson és természetesen itt az országban is, hogy az egészségügyben dolgozók helyzete egyre rosszabb. Az ápolók háromnegyede folyamatos betegmozgatás miatt két vagy három mozgásszervi betegségben szenved. Egy ápoló gyakran 40 beteget lát el egyedül. A szakdolgozók túlterheltek, a fekvőbeteg-ellátási osztályok többségénél nincsenek pihenőszobák, az ápolók nem kapnak védő- és munkaruhát, és kapaszkodjanak meg: a Központi Statisztikai Hivatal adatait hozom ide, az átlagjövedelmük mindössze 97 ezer forint. Hangsúlyozom: az átlagjövedelmük 97 ezer forint. Ez az összeg 40 ledolgozott év után sem éri el a bruttó 160 ezer forintot. Ennek következtében egyre nagyobb a leszakadás más ágazatokhoz képest is. És bizonyára önök is hallották a Tárki legfrissebb kutatását: soha nem látott kivándorlás fenyegeti Magyarországot. Nem szeretnék riogatni, de a társadalombiztosítási alrendszerek finanszírozása néhány éven belül az összeomlás határára fog kerülni, ha ilyen mérvű az aktív dolgozók, az aktív foglalkoztatott korúak kivándorlása az országból. 2010-12 között radikálisan nőtt a migrációs potenciál, valamelyest csökkent 2013-ban, 2014-ben azonban újra dinamikusan felerősödött. A kivándorolni szándékozók aránya az 1990 óta mért legmagasabb értéket mutatja. Ezrével kérik most is a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolást az Egészségügyi Engedélyezési Hivataltól. Az orvosok közül a múlt évben, 59-en háziorvosi képesítéssel vándoroltak ki az országból. Az aneszteziológusok követték őket, 53 távozott az országból; a belgyógyászok 51-en. A távozók között 35 sebész volt, 33 csecsemő- és gyermekgyógyász, 22 szülész-nőgyógyász, 20 pszichiáter, 16 klinikai onkológus és neurológus. Hangsúlyozom: csak az elmúlt két hétben 95 egészségügyi dolgozó hagyta el az országot. És kapaszkodjanak meg: már nemcsak Nyugatra mennek, hanem Romániába is.

– Kedves Barátaim! A kongresszuson elmondták a követeléseiket az egészségügyi dolgozók. Engedjék meg, hogy én is elmondjam most, mert nincs ember, aki elmondja az Országgyűlésben. Elsősorban azt követelik, hogy az ágazati stratégia az egészségügyi szakdolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében kerüljön elfogadásra. Második követelésük: a szakdolgozói életpályamodell azonnali bevezetése. Harmadik követelésük: a bértárgyalás azonnali megkezdését és szektorsemleges megvalósítása. Negyedik pontként kérik az 50 ezer forint/hó alapilletmény emelését 2015-ben. Ötödik pont: a változó béreknek a már rendezett alapilletmény szerinti bérszámfejtését kérik. Hatodik pont: a szakdolgozók közösségi közlekedésének támogatását kérik. Hetedik pont: a szakdolgozók kafetéria-rendszerének bevezetését kérik. Nyolcadik pont: járjon védő- és munkaruha, valamint munkacipő minden egyes szakdolgozónak. Kilenc: nővérszállók létesítése mindenhol. Tíz: szakdolgozói hatáskörök tisztázása. Tizenegy: ágazati stratégia a hiányszakmák felszámolására. Tizenkettő: az ápolásügy képviseletének megerősítése az egészségügyért felelős államtitkárság struktúrájában. És én hozzáteszek még egyet: a bíróság megítélte az egri nővéreknek a kafetéria kifizetését, és kérem, hogy a kormány azonnal fizesse ki minden egyes egészségügyi szakdolgozónak!

Hány százezer aláírás után hajlandó beszélni a kormány a nyugdíjkorhatárról?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Tisztelt Ház! Az eddigi tavaszi ülésszakban háromszor szólaltam fel napirend előtt azzal kapcsolatban, hogy hajlandó-e a kormány fontolóra venni azt a javaslatunkat, hogy a férfiak 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. Rétvári Bence államtitkár úr lett volna megbízva azzal, hogy választ adjon, de mindig csak mellébeszélt, teljesen más témákról vagy éppen teljesen ferde dolgokról regélt. Közben persze teltek a hetek, és elindítottuk az aláírás-gyűjtési akciónkat, amelynek köszönhetően azt lehet látni, hogy megváltozott az emberek véleménye: Tapolcán például a Fidesz képviselője helyett a Jobbik képviselőjét, Rig Lajost választották meg. Ebben szerepe volt annak a nyegle válasznak is, amit sorra kaptunk ebben az igen fontos kérdésben, amelynek okán százával, sőt talán azt is mondhatom, hogy ezres nagyságrendben kapjuk a leveleket a Jobbik központjába.

– Kértem, hogy ötpárti egyeztetést hívjunk össze ebben az ügyben. Természetesen erre is olyan választ kaptunk, hogy ez mindössze politikai célokat szolgál a Jobbik részéről. Hát erre mondom én azt, hogy bagoly mondja verébnek. Hiszen ki volt az, aki csak az utóbbi hetekben vette  észrevette, amit Jobbik már évekkel ezelőtt észrevett, hiszen a programjának fontos része, hogy a tömeges bevándorlás veszélyekkel is járhat Magyarországon. Vagy ki volt az, aki arról beszél mostanában, hogy a halálbüntetésnek is lehet létjogosultsága? Ugyan ki az, aki ilyen politikai pálfordulásokat tud véghezvinni? Hát nyilvánvalóan ez nem a Jobbik, hanem a jelenlegi kormánypárt.

– Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy két nagyon rövid levelet felolvassak, hogy lássák, mit is szeretnének az emberek. Az egyik levelet László írta. Azt írja ezzel a kérdéssel kapcsolatban: „Jelenleg a melóból a koporsóba időt éljük. Emberek ezrei meghalnak úgy, hogy nyugdíjukat meg sem élik. Elmúltam 56 éves, nem tudok unokázni, a gyermekeimnek segíteni. Elfáradtam, és dolgoznom kell. Ha a nagyszülők be tudnának segíteni, a fiatalok több gyermeket vállalnának, mert jobban tudnák támogatni a fiatalokat a nyugdíjas szülők. Ha másban nem, akkor abban, hogy vigyáznak a gyerekre, míg a szülők dolgoznak.”

– Tisztelt Ház! Ez konstruktív felvetés, kérdezem én: miért nem lehetett erről beszélni? László miért nem érdemli meg, hogy az ő gondolatáról beszéljünk? És az a sok százezer ember miért nem érdemli meg, hogy az önök foglalkozzanak ezzel a témával, hogy legalább egy ötpárti egyeztetésre elküldjenek valakit úgy, mint ahogy egyébként az LMP  is megtette, és erről a kérdésről vitázhassunk? De nézzünk a másik levelet, Gábor írta. „Apukám 45 év munkaviszonnyal nem mehet el, mert csak 62 éves.” Örülök, hogy ezen nagyon tudnak nevetni a fideszes képviselők, remélem, sokan nézik a televíziós adásokat. „Kivan fizikálisan, beteg, anyukám ugyanaz, 36 éve van. A plusz négy évet, amit a vegyiparban eltöltött időért kapott volna, elvették. Négy ágyéki, két nyaki gerincsérvvel dolgozik 60 évesen, és még négy éve van. Félek, nem fogja bírni, de nem megy el rokkantra, mert amit arra adnak, nulla. Borzasztó, hogy szenvedni látom a szüleimet, megdolgoztak a pihenésért, és kizsigerelik őket, hogy megnyomoruljanak, vagy még a nyugdíj előtt meghaljanak.”

– Képviselőtársaim! Örülök, hogy most már nem nevetnek, mint az előbb, és talán egy kicsit komolyabban fogják venni ezt a kérdéskört, mert gyűjtjük az aláírásokat, sok százezer aláírás összegyűlt már, és ide fogjuk hozni újból a kérdést. Bízom benne, hogy akkorra a kormányzat átgondolja a politikáját, és átgondolja azt, hogy nyugdíjreformra van szükség Magyarországon, de nem olyan nyugdíjreformra, hogy elvesszük a magán-nyugdíjpénztári vagyonokat - és még hasonlókat tudnék mondani -, vagy csökkentjük a korai nyugdíjaztatás lehetőségét, illetve megszüntetjük, hanem ennek pont az ellenkezőjére. Kérem szépen: ne legyenek ennyire érzéketlenek, önök is lesznek nyugdíjasok valamikor, nem is túl sokára talán, és akkor talán önök is jobban átérezhetik azt, hogy mi az, amit átélnek ma főleg a fizikai dolgozók. De ne kelljen ezt megvárni, lépjünk ebben a kérdésben, nagyon kérem!

Quo vadis?

VEJKEY IMRE (KDNP): – Tisztelt Képviselőtársaim! Európában és benne Magyarországon a nyugati kultúrát megrendítheti, ha a központi összetartó eleme, a kereszténység megrendül. Mindszenty hercegprímás úr ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha lesz egymillió imádkozó ember, akkor nem féltem Magyarországot; Schuman pedig úgy, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Mi, kereszténydemokraták e hitvallások védelmezői vagyunk.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Korunk nyugati civilizációjában érzékeny kérdéssé vált a különböző társadalmi normarendszerek viszonya. Szekuláris világunkban a választópolgárok többsége és ezáltal a mandátumszerzés érdekében az egyes politikai pártok is hajlanak az objektív erkölcs létének az elutasítására, vagyis a természetjogi gondolkodás elutasítására. A természetjog azonban újból és újból előbukkan a történelem minden olyan pillanatában, amikor az emberi együttélés szemszögéből a politika válaszúthoz érkezik, hiszen az emberi-társadalmi együttélésre vonatkozóan fogalmazza meg a végső elveket. Az erkölcsi kérdésfeltevések elodázhatatlansága és politikai szükségszerűségek vállvetve támogatják a természetjog örök időszerűségét. Természetjog mindig az ember alkotta úgynevezett pozitív jog megkérdőjelezhetőségével kapcsolatban kerül elő. Ezen tulajdonsága, például a „Ne ölj!” parancs azon alapul, hogy objektív és állandó értékek valóságát adja. Mivel pedig objektív és állandó, szemben a kérészéletű és esetleges pozitív joggal, ezért az általános és örök érvényű jogot jelenti. Napjaink egyik ilyen feszítő kérdésfelvetése, vitakérdése a halálbüntetés bevezethetőségének, illetve bevezethetetlenségének a kérdése.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi, kereszténydemokraták elismerjük, hogy egy társadalomnak meg kell védenie önmagát a társadalomra veszélyes bűncselekményektől és azok elkövetőitől nemcsak az egyén, hanem a közösség szintjén is. Ha a bűncselekmény elkövetője olyan súlyos bűncselekményt követ el, hogy az a közösségre nézve rendkívüli veszélyt jelent, akkor az elkövetőt elkülönítik a társadalom egészséges szöveteitől, vagyis börtönbe zárják. Tagadhatatlan, hogy a történelem folyamán voltak olyan időszakok, amikor az elkülönítés lehetetlen volt, vagy rendkívül komplikált és veszélyes lett volna, ezért a bűncselekmény elkövetőjét halálra ítélték és kivégezték. A XXI. század Magyarországán azonban a magyar állam olyan büntetés-végrehajtási lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel ártalmatlanná tudja tenni az élet elleni bűncselekmény elkövetőit anélkül, hogy megfosztaná életétől. Prevenciós jelleggel szokták még a halálbüntetés mellett érvelők a bevezetése szükségességét mondani, mondván, hogy a halálbüntetésnek elrettentő hatása van, vagyis álláspontjuk szerint képes visszatartani az élet elleni bűncselekmények potenciális elkövetőit szándékuk megvalósításától. Ezzel szemben a tény az, hogy mindezek nem bizonyíthatók, sőt úgy tűnik, hogy egy élet elleni bűncselekménynek a halálbüntetéssel való fenyegetettsége a potenciális elkövetőre általános bűnmegelőző jelleggel rendkívül csekély jelleggel vagy egyáltalán nem bír. A potenciális bűnelkövetőre a büntetés elkerülhetetlensége bír valódi prevenciós jelentőséggel. Egyébként nincs olyan ország Európában, ahol a halálbüntetés eltörlése után a XX. század folyamán nőtt volna az emberölések száma, sőt ez a szám minden érintett országban csökken.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amíg az ítélkezést emberek végzik, addig a hiba lehetősége sem zárható ki. A híradásokat hallgatva rendszeresen hallunk olyan ügyekről, melyekben a bíró tévesen állapította meg valakinek a bűnösségét. Az el nem követett bűncselekmény miatt leült éveket, bár nem lehet meg nem történtté tenni, de legalább ott van a tévedés észrevétele után az élet folytatásának lehetősége, ami a kiszabott halálbüntetés  esetén már nem áll fenn.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy erkölcsi felelősség terhelné azon törvényhozókat, akik indítványoznák vagy megszavaznák, hogy Magyarországon a halálbüntetés a kommunista diktatúra után újra bevezetésre kerüljön.

A kormány ismét becsapta a devizahiteleseket!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőként talán örülhetnék is annak, amit a kormánytöbbség az utóbbi időben törvényalkotás címszó alatt csinál. Végiggondolatlanul, kapkodva nyújtanak be hibás törvényjavaslatokat. Ilyen volt az internetadó, az üzletek vasárnapi zárva tartása, a brókertörvény, de idetartozik a devizaforintosításról szóló törvény is. Mondom, örülhetnék, mert így az emberek világosan látják, hogy ki és miképpen csapja be őket. De felelős politikusként nem örülhetek, mert az önök rosszul előkészített és hatásaiban nem előre látott törvényeinek az emberek isszák meg a levét, elsősorban a kiszolgáltatott, nehéz körülmények között élő emberek.

– A devizaforintosításról szóló törvényt az LMP nem szavazta meg. Nem szavaztuk meg, mert a devizapiaci árfolyamon történő átváltással elviselhetetlen terheket rakott a családok nyakába, ráadásul semmilyen védelmet nem ígért azok számára, akik anyagi helyzetük miatt nem tudják a forintra váltott hitelüket visszafizetni. Önök mindent ígértek, és egy pillanatra talán az emberek el is hitték, hogy viselhetővé válnak a terheik. De ez legfeljebb csak egy pillanatig tartott. Most, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos elszámoló levelek megérkeztek, az emberek keserűen szembesültek azzal, hogy pontosan mit jelent nekik az átváltás. Sok-sok példát lehetne felsorolni, de a számok mindennél beszédesebbek. Csak egyet említek: az aki felvett 6 millió forintot, azóta törlesztett 5 milliót, most több mint 8 millió forint a tartozása. És a számok mindenhol hasonlóak. 2,5-3-szorosát kell visszafizetniük annak, mint amit felvettek. Azokról az emberekről van szó, akik nem tudtak 180 forintos árfolyamon végtörleszteni, vagyis zömében a kis keresetű, alacsony jövedelmű emberekről. Önök csak beszélnek a szegények megsegítéséről, a végtörlesztés azonban csak a jómódúaknak kedvezett, 30 százalékkal alacsonyabb árfolyamon fizethették vissza a hitelt, köztük államtitkárok is.

– Önök nagyon becsapták az embereket. Tavaly, nyilván nem véletlenül, éppen az önkormányzati választások előtt a Fidesz frakcióvezetője azt nyilatkozta: „A devizahiteleket a piacinál alacsonyabb árfolyamon válthatják át forintra, ugyanis az árfolyamváltozásból fakadó terheket a bankoknak és az ügyfeleknek közösen kell állniuk.” Ez az álláspont azonban csak az önkormányzati választás napjáig tartott, és az ígéretből lett piaci árfolyamon történő átváltás, azaz a teljes árfolyamveszteséget az adósokra terhelték. A piaci árfolyamon történő forintosítás súlyos hibája mellett önök több más, ugyancsak súlyos problémát nem kezeltek, nem is voltak hajlandók meghallgatni, pedig az LMP rendre felhívta rájuk a figyelmet, sőt törvényjavaslatokat is benyújtottunk. Az egyik az elsétálás joga. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy egy jelzáloghitelnél, legyen az ingatlan- vagy más alapú, akkor is fennmaradhat az adósság, ha a zálogtárgyat, például a lakását az adós elveszti. Ebben az esetben is a törlesztőrészleteket még akár évtizedekig is fizetnie kell. Ez nem más, mint az adósrabszolgaság törvényesítése. A másik a lakásukat vesztők védelme. A bank általában eladta, faktorálta a bedőlt hiteleket olyan cégeknek, amelyek aztán nem válogattak az eszközökben, sokszor jóval nagyobb adósságot hajtottak be, mondvacsinált költségeket hozzácsapva, mint ami miatt a lakás elveszett. Mi megtiltottuk volna a faktorálást.

Nem sorolom tovább, bár még voltak jó megoldást szolgáló javaslataink, de ezeket önök még megfontolni sem voltak hajlandók. Pedig az LMP javaslataival már évekkel ezelőtt jelentősen csökkenthetőek lettek volna a törlesztőrészletek.

– Tisztelt Országgyűlés! Mára világosan kiderült, hogy a devizahitelek forintosításának csak egy nyertese van, és nem az emberek. Ha az embereket megkérdeznénk, hogy ki nyert, biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki azt válaszolná: a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB saját bevallása szerint a piaci árfolyamon történt forintosítás 136 milliárd forintot hozott annak az MNB-nek, amely több mint egy éve felügyelőbizottság nélkül, tehát törvénytelenül működik, amelyik kénye-kedve szerint szórja a pénzt. Legújabban a Századvég Alapítvány kapott 1,8 milliárd forintot. Érdemes lenne koncepciót váltaniuk és a devizahitelesek problémáját ténylegesen megoldani.

Növekedési fordulat és adócsökkentés, – napirend előtt a 2016-os költségvetés

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – Képviselőtársaim! A 2016. évi költségvetés hamarosan a benyújtandó adótörvényekkel együtt az Országgyűlés elé kerül. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos pillanat, hiszen először történik meg Magyarországon, hogy a magyar vállalkozások úgy kezdhetik el a következő üzleti év megtervezését, hogy több mint fél évvel 2016 előtt – mivel ezt június végére el tudja fogadni az Országgyűlés – tisztában lesznek a 2016. évre vonatkozó adójogszabályokkal, és tisztában lesznek a költségvetés céljaival. Ez erősíti a kiszámíthatóságot, erősíti a magyar vállalkozások számára a biztonságot. Mindez pedig értelemszerűen jó azoknak a magyar embereknek, akik magyar vállalkozásoktól kapják a munkahelyeiket.

– Képviselőtársaim! A 2016. évi költségvetés az én meggyőződésem szerint egy új korszak költségvetése. Egy új korszaké, mert az elmúlt öt esztendőben Magyarországon végigment egy folyamat. 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP koalíciója megkapta a kormányzás lehetőségét a magyar választópolgároktól, egy olyan helyzetet örököltünk az MSZP-SZDSZ-, Gyurcsány- és mindenféle egyéb kormányoktól, amelynek az volt a vége, hogy 2010-ben Magyarország csődhelyzetben volt: a GDP 58 százalékos mértékéről közel 85 százalékra sikerült felnövelni az államadósságot, mindemellett rendkívül magas költségvetési hiány kísérte, és ne felejtsük el, hogy 2009-ben egy történelmi mértékű, közel 7 százalékos gazdasági visszaesés volt a magyar gazdaságban, és akkor a munkanélküliség  megduplázódásáról még nem is beszéltünk. Az első feladat az volt, hogy a magyar költségvetés pénzügyeit konszolidáljuk és rendbe tegyük. Ezt sikerült elérni. 2010 és 2011 a költségvetési konszolidáció időszaka volt. 2012 és 2013 a gazdasági stabilizáció éve, amikor azt kellett elérnünk, hogy a költségvetés konszolidálása után előkészítsük a növekedési fordulatot, biztosítsuk Magyarország számára azt a lehetőséget, hogy a munkahelyeket megőrizzék, és megteremtődjék az a fordulat, ami a növekedéshez szükséges. 2012 közepén hirdettük meg a munkahelyvédelmi akciótervet, Magyarországon először stabilizáltuk a munkanélküliségi mutatókat, majd azok folyamatosan elkezdtek csökkenni. 2013-2014 már a növekedési fordulat előkészítése volt, és ma már bízvást mondhatjuk, hogy  érdemben és stabilan elkezdett növekedni a gazdaság.

– Képviselőtársaim! A magyar növekedés Európában az elsők között van, és azt gondolom, ez mutatja azt, hogy Magyarország képes volt egy valódi növekedési fordulat elérésére. A növekedési fordulat mindig jelent magában többletforrásokat. Egy 3 százalék körüli magyar gazdasági növekedés azt jelenti, hogy közel ezermilliárd forinttal megnőhet a nemzeti össztermék, ami 700 milliárd forint körüli bevételt jelent a költségvetésnek. Vagy,  egy másik példa: a gazdasági stabilizáció eredményeként folyamatosan lefelé tudtuk szorítani a kamatkiadásokat, ami  azt jelentette, hogy 2012-höz képest 2016-ra a költségvetésben 300 milliárd forinttal kevesebb lesz a kamatkiadás. Az ezekből származó többletbevételeket persze többféleképpen lehet elkölteni. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket az államnak nem kell elvennie az emberektől, hanem ott kell hagyni náluk. Ezért a Fidesz és a KDNP azt kérte a kormánytól, hogy a 2016-os költségvetés legyen az adócsökkentés költségvetése. Csökkentsük a személyi jövedelemadót, emeljük meg a gyerekek után járó adókedvezményt a kétgyermekes családoknál. 350 ezer kétgyermekes család van Magyarországon; ez azt jelenti, hogy közel 700 ezer embert érint ez a jelentős adókedvezmény-növekedés. Fontos még, hogy lépésről lépésre csökkentsük bizonyos élelmiszerek áfáját - ez elsősorban a sertéshúsra vonatkozik - a következő esztendőben, és az állam is mérsékelje azokat a terheket, amelyeket egyébként a magyar emberekkel fizettet meg bürokratikus ügyei elintézése közben.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az adócsökkentést tartjuk a legfontosabbnak, de amellett nem feledkezünk el arról, az adócsökkentés lehetőséget jelent 4 millió dolgozó embernek Magyarországon. Emellett természetesen szükség van arra, hogy az államnál dolgozók bérét is, ha lehet, minél nagyobb mértékben növelni tudjuk. Pontosan ezért vezettük be a pedagógus-életpályaprogramot, a fegyveres szervek életpályaprogramját, és azt gondolom, hogy ezeket folytatni is tudjuk a következő esztendőben. A 2016. évi költségvetés tehát egy új korszak költségvetése lesz, az adócsökkentés költségvetése, és a folytatódó béremelések költségvetése is egyben.

Aki életét adta barátaiért, – Boldog Salkaházi Sára emléknapjára

ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): – Tisztelt Ház! Vasárnap olvasta fel a katolikus egyház János evangéliumának azt a szakaszát, amely Jézusnak az utolsó vacsorán megfogalmazott végrendeletét tartalmazta. Ennek lényege: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket; senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adta a barátaiért.

– December 27-én volt 70 éve annak, hogy a nyilasok Budapesten a Dunába lőttek egy levetkőztetett és megalázott nőt, akinek az volt a bűne, hogy embereket mentett egy embertelen időszakban. Salkaházi Sára szociális nővérről van szó, akinek sok más egyházi személy mellett szívügye volt az ártatlan és védtelen zsidó üldözöttek menekítése, abban a történelmi időszakban, amikor sokan hallgattak. Mi, katolikusok tegnap, május 11-én ünnepeltük ennek a szent életű szerzetesnőnek a liturgikus emléknapját, hiszen XVI. Benedek pápa jóváhagyásával 2006-ban itthon a Szent István-bazilika előtt megtörtént a boldoggá avatása. Ő valóban az életét adta barátaiért, azonban nem puszta emberszeretet vagy egyfajta liberális humanizmus által vezérelve, hanem a Krisztusba vetett hitéből fakadóan. Ugyanis a kereszténység azt tanítja, hogy nem azért kell szeretnünk vagy inkább kedvelnünk embertársainkat, mert sajnáljuk őket vagy együtt érzünk velük. Teljesen más ok miatt. Azért, mert hitünk szerint minden egyes ember Isten képmása, egyedi és megismételhetetlen, személyes méltósággal rendelkező teremtény, akiért meghalt Krisztus a kereszten. Ha Jézus pedig ennyire szeretett minden embert, akkor nekünk is szeretnünk kell egymást. Ez a keresztény humanizmus, ami az egyetlen valódi humanizmus. Hitler gyűlölte is az egyházat ezért, de ugyanilyen gyűlölet vezette az 1948-ban hatalomra került MDP vezetését és a velük azonosuló magyarok ezreit is.

– Tisztelt Ház! Tudom, sokan gondolják, hogy a KDNP szeret olyan dolgokról beszélni, ami nem érdekli az emberek érzékelhető részét, mert nem pragmatikus dolgokról, nem politikai megoldásokról van közlendője. Igen, lehet, hogy ez így van, de mint a parlament egyetlen történelmi pártja, amely történelme során a keresztény hitvallás mentén politizált, amiért üldözték a nemzetiszocialisták és a kommunisták, kötelességünk megszólalnunk olyan dolgokban is, amelyek nem a mindennapi közbeszédhez tartoznak. Salkaházi mártíromsága az örökkévalóságba érkezett, ott várja a jóérzésű magyarokat. Mártíromsága figyelmezető jel is egyben. Figyelmeztet arra, hogy nem csak az emléknap adja aktualitását jelen felszólalásomnak. Van itt a magyar Országgyűlésben olyan pártnak is frakciója, amely magát kereszténynek nevezi, sőt karácsonykor - némi képzavar jeleként - kettős kereszteket állít, de szóbeli és gyakorlati megnyilvánulásaiban igen távol áll az ismertetett felfogástól, sőt annak ellentétét képviseli, hasonlóan azokhoz, akik Boldog Salkaházi Sára vértanút a Dunába lőtték. Néhány hete, amióta esélyt látnak arra, hogy győztes erővé váljanak, feltűnően másként kezdtek beszélni. Veszélyesen és aggasztóan egyszerű és radikális megoldásokat javasolnak. Ezért kell itt és most Salkaházi Sárára emlékezve kimondani, hogy személyes vértanúsága legyen mindnyájunk számára felkiáltójel, és figyelmeztesse minden idők politikusát: vagy szélsőjobb, vagy kereszténység, – a kettő együtt nem megy!.Köszönöm megtisztelő figyelmüket.