A köznép, szerte e hazában, olvasva, látva, a hétvégi „nemzeti csúcs” nagy felbuzdulását, hol párbeszéd helyett sztárügyvédeket megszégyenítő perbeszédek zengtek, várta, hogy a Tisztelt Házban is elsőként feláll a pártelnök-miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) és szól, égre emelve tekintetét újra szól: megmenti az országot, s aki nincs mögötte az ellene! És feláll, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke (Orbán Viktor) is feláll, és elmondja ő is lelkeket ébresztően: meg kell menti minden hazai és külföldi ármánytól e szép hazát! 

  

Nos, másként alakult:  Harrach Péter szólt! Arra emlékeztetett hogy Shakespeare óta is színház a világ, és benne a magyar  Országgyűlés, egy olyan színház, amely hetente tart premiert – és a főszerepet mindig a társulat direktora játssza. A kereszténydemokrata politikus szerint a miniszterelnök nemcsak kiváló színész, kiváló technikus is: mindenre rárepül, ’mire érdemes: „most egy külhoni produkció magyar változatának főszerepét, a válságmenedzser szerepet osztotta magára.” Célja: „kezdetben a hatalom megszerzése, később megtartása, most a túlélés biztosítása.”

 

Mondotta volt Harrach Péter: – A közszereplők többségének házastársa politikai özvegy. Ebbe az állapotba általában belenyugszanak, ám főleg a színházi évad végén felteszik a kérdést: idén sem mentünk színházba, miért van ez? Egy országgyűlési képviselő erre nemigen tud mást mondani, mintsem, hogy elege van a színházból! Neoliberális álomképet kerget a kormány!  A válságból kivezető utat ismét a megszorító csomagban látja.  Az új költségvetésben 60 milliárddal csökken a családok és 65 milliárddal a nyugdíjasok támogatása! 

 

Kérdezte, költői módon kérdezte volt: – Hogyan készültünk fel a válság fogadására?  Egy százalékos gazdasági növekedéssel? Vagy kilencezer milliárdos hitelfelvétellel? Meddig finanszírozható az államadósság a drága hitelekből?  A válság oka a pénzvilág profitéhsége, az árát viszont úgy tűnik, Magyarországon a kisemberekkel próbálja a kormány megfizettetni. 

 

Emelte a hangját, emelte, tán esztendők óta sem ily magasra, Harrach Péter: – Ne tegyék ezt!”