„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Lavina a színházi berkekben, a Pécsi Országos Színház Találkozó bojkottjáról

TÓTH BERTALAN (MSZP): – A Pécsi Országos Színházi Találkozó 2001 óta a magyar színházi szakma legfontosabb eseménye. Ezt a neves szakmai eseményt is behálózta azonban a politika, miután a színházi szemle szakmai tulajdonosai, a Magyar Színházi Társaság s a Vidnyánszky Attila elnökletével vezetett Magyar Teátrumi Társaság nem fogadták el a Kritikusok Céhének jelöltjét, Csáki Juditot a POSZT zsűrijébe. Erre válaszként előbb a Színházi Kritikusok Céhe, majd az Örkény Színház is kilépett a Magyar Színházi Társaságból. , a versenyben pedig az Örkény előadásai már nem vesznek részt. Az Örkény Színházhoz Hasonlóan cselekedett két másik társaság is:a Stereo Akt és a Szputnyik Hajózási Társaság előadása sem szerepel a pécsi találkozó versenyprogramjában. Csáki Judit jelölésének visszadobása után a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság Zsigmond Andrea színikritikust kérte fel a pótzsűri tagjának. De a neves színikritikus, Zsigmond Andrea visszamondta a felkérést. A lavina nem állt meg: több előadás is kilépett a versenyprogramból, amelyet támogatott több száz híres ember, színészek, rendezők, kritikusok, ahogy ők mondták: bojkottunkkal a közpénzből fenntartott POSZT tulajdonosainak átláthatatlan és szakmaiatlan döntésére kívánják ráirányítani a figyelmet. Kérdéseim:

– Milyen alapon döntenek személyi kérdésekről?

– Kik adják az utasításokat, és ezen utasítások szakmai vagy politikai alapon történnek?

– Csak nem a költségvetési források átcsoportosítására készül a minisztérium?

– Milyen megfontolásból akarnak tönkretenni egy 14 éve szakmai alapon működő fesztivált?  

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: –Képviselő Úr! Szerintem pécsiként ön is tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozót nem az állam szervezi, nem a minisztérium szervezi, hanem a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Közhasznú Nonprofit Kft. Ennek sem a kormány, sem a minisztériumunk, sem annak a háttérintézménye nem a tulajdonosa, így nem a befolyásolója. Ön is nagyon jól tudhatja, 66,8 százalékban Pécs megyei jogú város a tulajdonosa ennek a szervező kft.-nek. Kisebbségben tulajdonosai 16,6 -16,6 százalékos arányban a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Innentől kezdve a kormányzatnak ebben a kérdésben évek vagy már évtizedek óta egyetlenegy feladata lehet: az, hogy biztosítsa a támogatást a fesztivál megszervezéséhez. Ezt az előző években is megtette, most is megtette a kormány.

– Képviselő Úr A kormány nem szól bele semmifajta működési ügybe. Ön is nagyon jól tudja, csak elhallgatta a kérdésben, hogy régóta kialakult hagyomány vagy belső szokás, megállapodás, hogy bizonyos kérdésekben a két kisebbségi tulajdonos dönt: ilyen a válogatók személyének kiválasztása, a zsűri felkérése, díszvendég meghívása, és még lehetne sorolni. Évek, évtizedek óta így zajlik ez a folyamat, ebben semmifajta kormányzati döntés, közrehatás nem játszhatott szerepet, ilyen nem is történik. Mi mindenesetre, mivel fontosnak tartjuk ezt a találkozót, szeretnénk, ha minél nívósabb lenne, szeretnénk, ha minél inkább seregszemléje lenne a szakmának. Éppen ezért a támogatást biztosítottuk, és biztosítani is fogjuk.

Mit ér az ember, ha magyar?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban arról a megdöbbentő hírről értesültek a XV. kerületi Neptun utcai általános iskola tanárai és tanulói, hogy a KLIK az illetékes önkormányzattal egyetértésben iskolájuk jogutód nélküli felszámolását tervezi. Sajnos, ennek a nagy hírű intézménynek a sorsa nem példa nélküli, hiszen az egész ország területéről érkeztek hozzánk olyan hírek, hogy kizárólag gazdaságossági szempontokra hivatkozva döntenek köznevelési intézmények összevonásáról, megszüntetéséről, a tanárok, a diákok, a szülők heves tiltakozása ellenére. Ezek az esetek mindegyikében az a közös, hogy az átszervezések szakmai indokokkal nem támaszthatóak alá, és a fenntartást végző KLIK illetékesei a szülők számára szervezett tájékoztatókon nem tudnak egyetlen szakmai érvet sem említeni.

– Államtitkár Úr! A példaként említett Neptun Iskolába nagy számban járnak sajátos nevelési igényű gyermekek. Számukra különösen fontos a kis létszámú osztályközösség, a megszokott, otthonossá vált környezet. Az iskola megszüntetésével ezek a gyermekek mindezt elvesztik, és vele együtt azokat a pedagógusokat is, akik a szülők egybehangzó véleménye szerint kiemelkedő szakmai munkát végeztek, és szeretetteljes közeget biztosítottak. Megszűnése, – vallják be – nemcsak az önkormányzat számára jelent ez megtakarítást, de a KLIK is megspórolja az elbocsátott pedagógusok bérét. Kérem, adjon egyértelmű választ:

– Milyen szakmai indokai vannak a Neptun Iskola bezárásának?

– Igaz-e, hogy a Neptun Iskola megszüntetésére valójában azért van szükség, mert annak épületét már odaígérték a budapesti kínai iskolának?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: –Képviselő Asszony! Egy olyan eljárásról beszél, amelyben döntés még nem született. Ugye, ez egy olyan intézmény, ahol a fenntartás és a működtetés elválik egymástól. A kerületi önkormányzat a tulajdonosa az ingatlannak, működteti az iskolaépületet, és a KLIK, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ pedig az, aki a fenntartó, az intézmény az iskola szakmai munkájáért felel, és azt irányítja. Tudomásom szerint az önkormányzat részéről érkezett a KLIK-hez egy olyasfajta megkeresés, amely szerint az önkormányzat ezt az egyáltalán nem telített, hiszen 43 százalékos feltöltöttségű iskolaépületet másra kívánja használni. Ugye, lehetne itt 532 fő ebben az iskolában, de kevesebb mint 300-an vannak a mostani statisztikai adatok szerint. Tehát egy olyan iskoláról van szó, amely messze nem használja ki azt a kapacitást, ami abban az épületben rejlik. Ezzel indokolta az önkormányzat azt, hogy más célra kívánja használni.

– Mi ezt helyesnek tartjuk, ezért, és mert a törvény is előírja – a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 83. § (4) bekezdése -,  konzultációkat indítottunk a szülőkkel, a pedagógusokkal, a diákönkormányzattal. Meghallgatjuk az ő véleményüket is, és azután születhet bármifajta döntés, amelynek viszont vannak bizonyos garanciális részei, hiszen a gyerekekre, főleg az sni-s gyerekekre kell elsősorban gondolni. Nyilván az ő jogviszonyuk, az ő tanulmányaik folyamatosak lesznek minden esetben, bármi is fog történni, bármi lesz a végső döntés, és nyilván a pedagógusok munkájára is ugyanúgy szükség lesz. De szeretném hangsúlyozni: semmifajta döntés ebben a kérdésben a KLIK részéről, a kormányzat részéről még nem született, csupán azért indult ez az eljárássorozat, mert az önkormányzat az ingatlannal kapcsolatban ezt a javaslatát megtette.

Hová tűnt Nagy Sándor?

 SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Mivel hivatalos vállalati vagy kormányzati tájékoztatás nem történt, ezért a magyar közvéleménynek igazából az internetes sajtóból kellett megtudnia, hogy Londonba távozott a Paksi Atomerőmű építésének egyik legelkötelezettebb híve és frontembere, Nagy Sándor, a Paks II. projektcég, vagyis a beruházó vezetője. Ez a lépés merőben szokatlan és váratlan is. Szokatlan, hiszen nemzetközi viszonylatban is alig vagy egyáltalán nem találunk példát arra, hogy egy olyan beruházásnak, amit az évszázad kulcsberuházásának nyilvánítanak idehaza, a frontembere eltűnjön, és nemzetközi karriert kezdjen a projekt közepén. Emellett pedig rendkívül váratlan is, hiszen arról van szó, hogy ez az igazgató úr pár héttel korábban még lelkesen nyilatkozott a paksi bővítésről. A magyar kormány pedig a Magyar Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozat – kitüntetéssel jutalmazta a tervezett új atomerőművi blokkok építésének előkészítéséért és az orosz-magyar szerződések és megvalósítási megállapodások érdekében végzett tevékenységéért. Tehát egy olyan emberről van szó, aki lelkesen nyilatkozott, kitüntette a kormány, viszont a munkája közepén ez az ember, Nagy Sándor felállt, és Londonba távozott.

– Miniszter Úr! Tekintve, hogy semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptunk erről, azt figyeltem meg, hogy alapvetően kétféle találgatás kapott szárnyra. Az egyik arra vonatkozik, hogy Nagy Sándor leginkább a felelősségre vonás elől menekülhetett Londonba, hiszen arról a személyről van szó, aki aláírta a megvalósítási megállapodásokat, amiket azóta éppen darabokra szed az Európai Bizottság. A másik lehetőség viszont pontosan az, hogy Orbán Viktoron és szűkebb baráti, üzleti körén kívül már nem sokan gondolják azt Magyarországon, hogy ez a paksi bővítés az önök által megálmodott formában meg tud valósulni ebben az országban. Ennek megfelelően a felelősségre vonás elől menekült Nagy Sándor, vagy éppen azért, mert tudja, hogy amibe belekezdett, az nem fog tudni megvalósulni. Miniszter Úr! Legyen vége ezeknek a találgatásoknak: legyen kedves, tájékoztassa a magyar közvéleményt és a képviselőket arról:

– Miért távozott Nagy Sándor?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Először is köszönöm a képviselő asszonynak, hogy a kérdést pontosította, mert a történelem iránt érdeklődő házelnök vagy képviselőtársak még félre is érthették volna Nagy Sándorra vonatkozó kérdését. Így most legalább tudjuk, hogy melyik Nagy Sándorról beszélt. Másrészről pedig, engedje meg, hogy hiányomat fejezzem ki: 42 lakossági fórumot tartanak a kollégáim olyan emberekkel beszélve, akik ott laknak az atomerőmű környékén Tolna megyében és Bács megyében, és egyiken se láttam még a képviselő asszonyt. Érdemes lett volna a választópolgárokkal beszélnie, tekintettel arra, hogy ők elsöprő többségben támogatták a beruházást. Szerencsére ez dokumentált - ahogy végzünk a 42 lakossági fórummal, át fogom adni a képviselő asszonynak, hogy tanulja meg az emberek szavát,  tudja meg hogyan is gondolkodnak az emberek, akik az atomerőmű közvetlen közelében laknak.

– Ami pedig a Nagy Sándor-ügyet illeti: engedje meg, hogy először is visszautasítsam azokat a vádakat, amelyek Nagy Sándor úr felkészültségével vagy elhivatottságával kapcsolatban az ön részéről megfogalmazódnak. Nagy Sándor pártpolitikai megítéléstől függetlenül – ezt talán érdemes volna önnek is tudomásul venni – ennek a világnak, az atomerőműi iparnak az egyik legismertebb, európai szinten is elismert szakértője, szakembere.

– Képviselő Asszony!  Nyugodjon le, azt kérem, és tiszteljen meg azzal, hogy meghallgatja a válaszomat; én is meghallgattam az ön kérdését. Ha megengedi, akkor most önnek válaszolok: Nagy Sándor a nemzetközi atomerőmű-működtetők szövetségénél, tehát a világ egyik legfontosabb atomerőművi szövetségénél kapott igazgatói állást. Amikor megkérdezett akár engem, akár másokat, én magam is azt tanácsoltam, hogy - Magyarország számára kiemelt posztról lévén szó,  ezt az állásajánlatot fogadja el. Pótolni fogjuk, ami nem lesz könnyű, hiszen Magyarország egyik legjobb szakemberéről van szó, ám az országnak így is nagyon sokat fog még használni, hogy ő ott van, ahol van, - még önnek is, képviselő asszony! 

Mennyiben szolgálják a fiatalok sikeres elhelyezkedését a következő tanévben induló duális képzések?

VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): – Államtitkár Úr! A hazai oktatás, ezen belül a felsőoktatás egyik jellegzetes problémája, hogy az elméleti tudást helyezi a középpontba. Gyakran halljuk is a fiatal szakemberek felkészültségének kritikájaként, hogy amikor friss diplomával a zsebükben bekerülnek olyan munkahelyre, ahol elengedhetetlen a gyakorlati szaktudás, netán gyakorlati szakemberek irányítása lenne a feladatuk, alapvető nehézségekkel találkoznak. Mindazok,  akik hosszú éveket töltöttek gyakorlati tapasztalatok megszerzésével, joggal vethetik a fiatal diplomások szemére, hogy oly módon töltenek be vezetői posztokat, hogy nem ismerik azt a gyakorlati tevékenységet, amit irányítaniuk kellene.

– Államtitkár Úr! A továbbtanuló fiatalok élénk érdeklődéssel fogadták a duális képzés lehetőségét. Látják, hogy érdemes bekapcsolódniuk, ismereteket és tapasztalatot szereznek arról, hogy a választott szakma milyen lehetőségeket kínál, milyen tudást feltételez, testreszabott-e vagy másik után kell nézniük. Nem utolsósorban a fogadó intézménynek is kifizetődő, mert könnyebben megtalálhatja azokat a munkatársakat, akikkel később együtt akar dolgozni. Ezzel magyarázható, hogy a vállalatok részéről is növekvő az érdeklődés a képzési forma iránt, és ez a forma jól illeszkedik a kormány fiatalok foglalkoztatását javító intézkedéseibe. Mindamellett felmerülhetnek kétségek, kérdések is fiatalokban. Ilyen kérdés lehet:

 – A duális képzésbe való bekapcsolódás nem megy-e a megszerezhető elméleti tudás rovására? A felsőoktatás partnercége, az ott alkalmazott műszaki technika, az ott folyó gyakorlati képzés biztosítja-e számukra a versenyképes tudást?

– Lesz-e esélyük, ha olyan vállalkozás hirdet álláspályázatot, amelyik válogathat a jobbnál jobb szakemberekben?

– Mi garantálja a duális képzésben a magas szintű, versenyképes tudást?

– Hol tartanak?

– Hoztak-e eredményt a fiatalok foglalkoztatását javító kormányzati intézkedések?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A duális képzésnek nagy sikere van. Az elmúlt időszakban mindenki láthatta, hogy a felsőoktatásban is sokan jelentkeztek erre a speciális, gyakorlatorientált képzési formára. 21 felsőoktatási intézmény indított el ilyesfajta képzést - erről a Duális Képzési Tanács még januárban döntött -, összesen 76 alapképzési szakra. Ezek között nyilván vannak műszakiak, közgazdaságiak, agrár- és más képzések is.

– Képviselő Úr! Azért fontos ennek a képzésnek a bevezetése, mert a fiatal-munkanélküliséget kutató szakemberek és maguk a fiatalok állítása szerint is az elhelyezkedésnek az egyik legnagyobb nehézsége éppen a  gyakorlat hiánya. Ezért fontos, hogy ezt a gyakorlati képzettséget már megszerezzék a tanulmányaik alatt, ilyesfajta gyakorlati ismereteket szereznek, projekttevékenységet folytassanak, vagy más módon legyen munkatapasztalatuk, és ezzel javul az elhelyezkedési esélyük. Azt mondhatjuk, hogy a 15-24 éves korosztályból a foglalkoztatottak aránya az elmúlt időszakban 29 ezer fős növekedést mutatott négy év alatt, az ifjúsági munkanélküliség pedig a korábbi 30 százalék közeli arányból 19 százalékra csökkent. Ez egy nagyon jelentős csökkenés, főleg, ha összevetjük azzal, hogy a magyar 19 százalékkal szemben az európai ifjúsági munkanélküliség átlagban 21 százalék. Több programunk is volt: az „Első munkahely” garanciaprogram, a nyári diákfoglalkoztatás támogatása, a fiatalok vállalkozóvá válását elősegítő program, a szakképzett fiatalok gyakornoki programja vagy a munkahelyvédelmi akcióterv; csak ez utóbbi egyedül összesen a 25 év alatti fiatalok esetében 150 ezer fiatalnak segített abban, hogy megőrizze vagy megtalálja a munkahelyét. De említhetjük az ifjúsági garanciaprogramot is, amely, bízunk benne, hogy 180 ezer fiatalnak fog a jövőben segíteni.

Meddig hazudnak még M4-es ügyben?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Miniszter Úr! Ha a modern világban nem lehet gyorsan elérni egy települést, azt nem választják telephelynek a befektetők. Egy település nem tud önerőből autópályát építeni, azt csak kormányzati eszközökkel lehet elvégezni. Nem arról van szó, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter dolgozószobájában számolatlanul állnak a pénzeszsákok, és aki arra jár, a vállára vesz egyet, és elviszi. Minden forintot meg kell becsülni, és minden forintot jó helyre kell tenni – jelentette ki Orbán Viktor 2014. IV. hó 14-én Zalaegerszegen. Akkor, úgy látszik, Szolnok megyében nincs jó helye a magyar adóforintoknak, – persze Orbán Viktor szerint.

– Miniszter Úr! Az elmúlt két hétben minden nap más indokkal más magyarázatot adtak az M4-es Abony és Fegyvernek közötti szakaszának leállításáról. Idéznék Seszták Miklós fejlesztési miniszter úr írásbeli kérdésemre adott válaszából: „Az Európai Bizottság 2015 márciusában egyértelművé tette, hogy semmilyen formában és mértékben nem kívánja támogatni a hiányzó kelet-nyugati összeköttetés megteremtéséhez szükséges fejlesztést. A megkezdett munkálatok költségei ezután uniós forrásból már nem fedezhetőek. A kivitelezés továbbviteléhez az idei költségvetésben sincs forrás. A kormány ezért a beruházás leállításáról döntött.”

– Miniszter Úr! Olyan helyzetet teremtett a kormány, hogy a cégek a szerződéseket is felhasználhatják a vitában a kormányzat ellen, ugyanis 2013-ban, amikor felpörgették a lejáró uniós ciklus 800 milliárd forintos keretének kiürítését, belefoglalták a cégekkel kötött szerződésekbe, hogy a munkák pénzügyi fedezetét uniós forrásból és a közlekedési operatív programból biztosítják. Mindezek miatt kérdezem:

– Milyen beruházások válhatnak még bizonytalanná Kelet-Magyarországon?

– Végre ismerjék be, ki a felelős a 100 milliárdos nagyságrendű színjátékért, és meddig hazudnak még M4-es ügyben?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Először is szeretném megerősíteni hogy M4-es ügyben az az igaz szó, amit Seszták miniszter úr önnek papírra vetett, mármint hogy az Európai Bizottság is megvonta a forrásokat a projekttől, a költségvetés pedig nem bocsátotta rendelkezésre. Ez pontosan ugyanaz a helyzet, mint amikor valaki házat épít, és elfogy a pénze. Ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy elszámoljon a kőművessel, akinek megbízást adott, majd, miután számba veszi, hogy van-e rá lehetősége, hogy folytassa, akkor ennek a folytatásnak természetesen semmi lehetősége nincs.

– Két útról beszélünk tulajdonképpen. A kormányzat arról a közvetlen törekvéséről, hogy Szolnok megyei jogú városát 2018-ig az 1-es számú autópálya-hálózatba bekösse, az M5-ös vagy az M0-s irányából; erről május hónapban fog a kormány végleges döntést hozni. A második pedig, ami, azt hiszem, minden Szolnok megyei képviselőtársam számára egyformán fontos, hogy a Szolnok megyei választópolgárokat hogyan tudjuk olyan infrastruktúrához juttatni, amely az életük minőségében vagy gazdasági helyzetük javulásában jelentős változást eredményezhet. Ilyen a 4-es út négysávúsítása Szolnoktól Fegyvernek irányába. A kormány ezt a beruházást is támogatni fogja. Tehát folytatni fogjuk ezt a beruházást. Reményeim szerint azonban csökkentett műszaki tartalommal, a kivitelezési árakat pedig racionalizálva.

– Képviselő Úr! Egy dolgot szeretnék még az ön figyelmébe ajánlani: az Európai Bizottság folyamatosan azzal biztatott bennünket két éven keresztül, hogy támogatni fogja ezt a beruházást, majd a végén, arra hivatkozással, hogy az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala is vizsgálatot folytat ebben az ügyben, mégpedig a vizsgálat tárgya a kiugróan magas kilométerenkénti árajánlatok - erről levél áll rendelkezésre -, erre is hivatkozással megvonta a végső támogatás lehetőségét a programtól. Ennek utána nincs más választásunk, mint hogy a programot két részre bontva, először Szolnokot bekötni az autópálya-rendszerbe, és ezzel párhuzamosan megkezdve a 4-es befejezését keleti irányba.

A rendszerváltás szőnyegbombázása után nem érzik úgy, hogy szükség lenne végre protekcionista gazdaságpolitikára?

ANDER BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár Úr! A kisiklatott rendszerváltás gyanús privatizációs folyamatai során az idegen felvásárlók a hazai járműgyártás területén is megkaparintották a magyar szabadalmakat, a mérnöki tudást, a hazai és külföldi piacokat, ezzel megszüntették a magyar konkurenciát, és mindezek eredményeként óriási társadalmi-gazdasági kárt okoztak Magyarországnak. Ez a jól ismert, milliók által fájdalmasan megtapasztalt múlt. Viszont a szőnyegbombázás ellenére, hála a magyar élni akarásnak, a mérnöki innovációnak, a szaktudásnak és a kormányok által nem éppen elkényeztetett hazai vállalkozóknak, még mindig megvan az a szellemi tőke, az az ugyan szétszóródott, de meglévő kapacitás, ami a legmodernebb járművek, trolik, motorvonatok, villamosok gyártására képessé teszi az országot.

– Államtitkár Úr! A  romokon virág is termett, hiszen a bajai Ganz Transelektro Kft., a BKV Járműjavító Kft., az orosházi Alföldi Kohászati és Gépipari Zrt., a tököli Dunai Repülőgépgyár Zrt. – hogy csak néhányat említsek - az ellenszél dacára még mindig működik. Várják, hogy az újraiparosítást valóban komolyan gondoló, protekcionista, a magyar munkásoknak minőségi munkahelyeket teremtő kormányzat végre összefogja ezeket a kompetenciákat, fejlessze a hazai ipart, és ne a külföldi összeszerelő-üzemek támogatásával segítse elő az itthoni járműipar kivéreztetését. Kérdezem tehát:

– Hajlandó-e felismerni a kormány, hogy az utolsó pillanatban vagyunk?

– Hajlandó-e a magyar gyártókat támogatni?

– Hajlandó-e a „vedd a hazait” és ezzel a „védd a hazait” filozófiájának jegyében megrendelésekhez juttatni az itthoni szereplőket?

– Csak a BKV vonalain több mint hatszáz, javarészt kiöregedett villamoskocsi fut, a felújításuk tervezett százmilliárdos üzlete külföldieket fog gyarapítani, vagy végre mentőkötélhez jutnak az országot nem csak telephelynek tekintő hazai cégek is?

+

ORBÁN GÁBOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány gazdaságpolitikájának legfontosabb elemei közé tartozik, hogy védje a magyar gazdaságot és tovább erősítse az elmúlt években elért jelentős eredményeket. Nagyon távol áll a valóságtól az a kép, amit a képviselő úr felvázolt. Egyrészt a külföldi tulajdonú feldolgozóipari vállalatok munkahelyek ezreit biztosítják hazánkban. Ha a kormány nem működne együtt ezekkel a nagyvállalatokkal, és nem teremtene olyan gazdasági környezetet, amelyben ezek a cégek a fejlett technológiával és a hatalmas munkahelyteremtő képességükkel jelen lehetnek Magyarországon, akkor rengeteg hazai kis- és középvállalkozás, illetve magánszemély veszítené el a megélhetését.

– Amit a képviselő úr javasol, hogy tudniillik szüntessük meg a külföldi tulajdonú járműgyártók támogatását, az nem más, mint egy olyan ártalmas törekvés, ami éppen a magyar vállalkozások érdekei ellen is hatna, és hatalmas visszaesést eredményezne a munkahelyek számát illetően. 2014-ben a járműipar a teljes hazai feldolgozóipar 27,4 százalékát adta, 726 vállalat 132 ezer ember foglalkoztatásával összesen 6651 milliárd forintot termelt. A járműipar jelentősen hozzájárul a pozitív külkereskedelmi mérleghez is, így e szektorban a magyar beszállítói hányad növelése kiemelt kormányzati szándék. 2010 óta 66 stratégiai partnerségi megállapodást kötöttünk, ennek negyede a járműiparhoz köthető, és a megállapodások kiemelt pontja a magyar beszállítói hányad növelése, amit ezek a cégek vállalnak, és amellyel a hazai kkv-szektor erősödik. A nagy hazai járműgyártók több mint kétszáz hazai beszállító partnerrel rendelkeznek. A magyar tulajdonú járműipari vállalatok támogatását, ösztönzését működtetjük. Ezek a vállalatok jelentős értéket képviselnek a magyar gazdaság szempontjából, és a kormány minden eszközzel támogatja őket. 

Miért akarják bezárni az iskolákat?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy be akarják zárni a XV. kerületi Neptun Általános Iskolát. Minden előzmény nélkül április 10-én, egy pénteki napon tájékoztatták erről a tantestületet. Április 14-én pedig rendkívüli szülői értekezletet tartottak, ahol a KLIK tankerületi igazgatója és László Tamás fideszes országgyűlési képviselő jelentették be az aggódó szülőknek, hogy az intézmény jelenlegi formájában megszűnik, másik iskolába olvad be. A bejelentés sokkolta a pedagógusokat és a szülőket, akárcsak a diákokat.

– A Neptun Általános Iskola körzetes iskola, a kerületrész közkedvelt iskolája, nem egy átlagos oktatási intézmény, hanem a pedagógusok és a diákok második otthona, emelt szinten tanítanak angol és német nyelvet is, komoly eredményeket érnek el versenyeken, az ökoiskola minősítést is megszerezték. A 286 diák közül, akik itt tanulnak, 65 speciális nevelési igényű.

– Hasonló helyzetbe került a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola is, szintén most tudták meg, hogy be fogják zárni az intézményüket. Az egészségügyi szakképzés bázisintézményéből 1200 diák kereshet magának másik iskolát. Kérdezem:

– Hol máshol fogják vajon megkapni ezt az oktatást ezek a diákok?

– Miért kell április közepén, nem sokkal a tanév vége előtt, a tankönyvrendelési folyamat kellős közepén és az iskolai felvételik előtt pár nappal bejelenteni azt, hogy megszüntetik az iskolát?

– Tényleg fontosabb ennek az épületnek az átjátszása valakinek, mint a diákok érdeke?

– Mihez asszisztál a KLIK?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Bármifajta átszervezésnek és az ezt megelőző konzultációnak a törvény alapján van határideje, május végéig kell a döntéseket meghozni, éppen ezért április elején indult a döntést megelőző konzultáció. Tehát sem a XV. kerületi, sem a VIII. kerületi nem született még döntés.

– A Neptun utcai iskola esetében az önkormányzat mint működtető jelezte:  289 diák, aki odajár, holott 572 fős befogadóképessége lenne az intézménynek. Így körülbelül 43 százalékos, 50 százalék alatti telítettsége ennek az iskolának, ezért indította el ezt a konzultációt az önkormányzat, és ennek nyilván a KLIK is része. Úgyhogy ennyit az egyik épületről.

– A Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola esetében is előzetes konzultációkról van szó. Ön is tudja, hogy nagyon nagy felsőoktatási fejlesztés van folyamatban az iskolától jobbra is, balra is. Nyilvánvalóan mindenki látja, hogy hogyan újulnak meg ott a környező épületek. Itt arról van szó, hogy egy felsőoktatási intézmény fejlődik egy középfokú intézmény szomszédságában, és arról folyik a konzultáció, hogy miként tud kiterjedni ez a fejlesztés, és mikor lesz egy középfokú intézmény épületéből előbb-utóbb egy felsőfokú oktatási intézmény. Tehát szintén az oktatás rendszerén belül marad, de mind a kettő esetében, előzetes konzultációkról van szó szülőkkel, diákokkal, tanárokkal, hogy mindenkinek a jogviszonya folyamatos legyen, a tanulóknak elsősorban, de mindenképpen a pedagógusok helyéről is gondoskodni kell.

Lesz-e gyorsvillamos a Bosnyál térig?

TÓTH CSABA (MSZP): – Államtitkár Úr! A Bosnyák tér a főváros XIV. kerületének, Zuglónak az egyik legjelentősebb közlekedési csomópontja, hiszen itt találkozik a Nagy Lajos király útja a Thököly úttal, és az M3-asról bejövő forgalomnak az egyik iránya is ez a tér. Az M4-es metróvonal - eredeti nevén Dél-Buda–Rákospalota metróvonal - második ütemének megvalósításával megépülhetett volna az összeköttetés a Keleti pályaudvar és a Bosnyák tér között, ennek megvalósítását azonban évekkel ezelőtt elnapolták. Seszták Miklós fejlesztési miniszter úr 2015 februárjában elismerte, hogy a közeljövőben nem várható az M4-es metróvonal meghosszabbítása.

– Államtitkár Úr! Zugló Budapest egyik legnagyobb lélekszámú kerülete, több mint 120 ezren laknak a kerületben. A Bosnyák tér a kerület központja, ahol még ebben az évben jelentős mértékű fejlesztések kezdődnek el. A kerületi önkormányzat elképzelései között szerepel az is, hogy egy igazi városközpont jöjjön itt létre új helyi közigazgatási központtal, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a jó tömegközlekedési kapcsolat. Már évekkel ezelőtt felmerült annak a lehetősége, hogy a metró második szakaszának megépítése helyett a Keleti pályaudvar és a Bosnyák tér közötti kapcsolatot a Thököly úton egy gyorsvillamosvonal kiépítésével kellene megoldani. A villamosvonal meghosszabbításával egyben Rákospalotát is el lehetne érni. Mindezekre tekintettel kérdezem:

– Szerepel-e a tervek között a Keleti pályaudvar és a Bosnyák tér közötti gyorsvillamosvonal megépítése valamilyen EU-s forrásbó?

– Amennyiben igen, mikorra várható ennek megvalósítása?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: –  Képviselő Úr! A 4-es metró meghosszabbítása egy 12-15 éves történet. Egyébként 2010 előtt a képviselőtársaimmal én magam is adtam be törvénymódosítást, hogy az egyik oldalon Zuglóig, a másik oldalon a Virágpiacig vigyük el a metrót. Ezt annak idején önök verték le, éppen arra hivatkozva, hogy rendkívül magas a beruházási költség. Ez egyébként ma sem változott, ezért a 4-es metró vonalának metróként történő meghosszabbítása a közeljövőben nem várható.

– Az utazási igények ugyanakkor indokolttá teszik – és ebben önnek tökéletesen igaza van – egy jóval kisebb költséggel pár éven belül megvalósítható felszíni kötött pályás kapcsolat kialakítását Újpalota és a belváros között. A projekt támogatásának lehetőségét megteremtő március végi kormányhatározat ezt a fejlesztést beemelte az integrált közlekedési operatív program városi és elővárosi közlekedési prioritásából megvalósítandó beruházások közé. A főváros a részére juttatott 330 milliárdból mintegy 180 milliárd forintot kap kifejezetten a közösségi közlekedés fejlesztésére 2014 és 2020 között. A támogatásból a Thököly út-Zugló-Újpalota villamosvonal is megépül. A kormány döntése alapján először természetesen az engedélyezési és kiviteli tervek elkészítése kezdődik meg, a beruházást megvalósító Fővárosi Önkormányzat ezután tud  vállalást tenni a megvalósítás ütemezésére, ami azonban legkésőbb 2020-ig megvalósul.

Mit tesz a kormány a megújuló energia elterjedéséért?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Képviselőtársaim! Miközben nálunk fejlettebb országok gőzerővel azon vannak, hogy fejlesszék és növeljék a lakossági megújulóenergia-támogatásokat, addig Magyarországon továbbra sem látható semmilyen előrelépés ebben az ügyben. Ha szétnézünk Európában, Németország, Olaszország, Spanyolország több tíz évre szóló vállalásokat tett a megújulók fejlesztésére, és a lakossági felhasználásra szánt rendszerek támogatásába is, mondhatjuk, öntötték a pénzt, miközben nálunk utoljára 2011 augusztusában volt lakossági pályázat, amelyik két nap után lezárásra került. 2012-ben pedig melegvíz-termelő napkollektorokra, illetve meleg vizet hasznosító napkollektorokra írtak ki pályázatot, napelemekre nem, lakossági szélerőműre pedig soha nem írtak ki pályázatot hazánkban, pedig ezek azok a lehetőségek, amelyek igazán elhoznák a lakosság számára a rezsicsökkentést. Itt pedig nemcsak a kertvárosi, kisvárosi, falubeli emberekre kell gondolni, hanem azokra az emberekre is, akik tanyán élnek, és a mezőgazdasági művelésből veszik ki aktívan a részüket.

– Államtitkár Úr! Hány előrelépni akaró embernek lenne óriási segítség, ha egy megfelelő támogatási rendszerrel megvalósuló megújulóenergia-programból vásárolt napelemmel vagy szélerőművel elláthatná árammal a tanyáját, esetleg nem kell aggregátort vinnie a szivattyúk beindításához! Igaz, jelen pillanatban is elérhető ez a technológia, de egy átlagos családi ház áramfogyasztására vetítve a teljes villamos energia kiváltása a mai árak mellett több mint tíz év. Ez hatalmas idő a mai emberek életében, akik sokszor napról napra látják csak előre a költségvetésüket vagy az életüket. Jelenlegi számítások szerint legalább 50 százalékos napelem-, illetve szélerőmű-, háztartási célú napelem-, illetve szélerőmű-ártámogatással lehetne segíteni. Ez leginkább azoknak a családoknak jelentene segítséget, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy elő tudják teremteni az önerőt ezekhez a rendszerekhez.

Kérdezem tehát:

– Hajlandó-e a kormány forrást biztosítani környezetünk állapotának megóvására ebben a ciklusban, vagy inkább további adónemeken töri a fejét, amely ellehetetleníti a környezetbarát technológiák erősítését?

+

SZABÓ ZSOLT, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A megújuló energiaforrások nagyobb arányú elterjedésével kapcsolatosan és annak ösztönzésére, éppen az Európai Unió 2020-as előirányzatainak és célkitűzéseinek megfelelően a vidéki lakosság életkörülményeinek javítását a kormány is kitűzte a céljai közé. Szerepét Magyarország megújulóenergia-hasznosítási cselekvési tervében szerepelteti és tüntette fel. 

– Képviselő Úr! A megújuló energiaforrásokat finanszírozására 2011-ben 25,5 milliárd forint támogatást adott a magyar kormány, 2012-ben 28 milliárd forintot, 2013-ban pedig 36,5 milliárd forintot, ez azt jelenti, hogy több mint 50 százalékkal növekedett az energiatermelés megújuló forrásból. Csak az elmúlt hat hónapban egyébként általánosságban több mint 30 milliárd forintos, napelemmel kapcsolatos pályázatot írtunk ki. A kormány a nemzeti épületenergetikai stratégiai felmérésekre alapozva „Otthon melege” programot hozott létre, ennek része a társasházak energiamegtakarítást eredményező korszerűsítése és a felújítás támogatása, és ennek része a napelem és a megújuló energiaforrás is. Ezen pályázat  április 30-ától elérhető mindenki számára.