„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Idén is indul a szociális tűzifaprogram?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - Államtitkár Úr! A kormány a 2013-ban meghirdetett rezsicsökkentéssel kiemelkedő segítséget nyújtott a lakosság kiadásainak csökkentéséhez, ez idáig mindösszesen 334 milliárd forintnyi lakossági megtakarítást jelentett: lakossági villanyszámla-megtakarítás 160 milliárd forint, gázszámla-megtakarítás 139 milliárd, távhőszámla-megtakarítás 35 milliárd forint. A távhő árának 2014. október 1-jei 3,3 százalékos csökkentésével megvalósult a tavaly január elején kezdődött rezsicsökkentés harmadik üteme is, ezzel a gázszolgáltatás területén összességében 25,1 százalékos árcsökkenés valósult meg. A villamosenergia-árak 25,5 százalékkal csökkentek, a távhőfelhasználók pedig most már összesen 22,6 százalékkal fizetnek kevesebbet.

– Államtitkár Úr! Vidéken azonban, mint mindannyian tudjuk, nagyon sokan fával tüzelnek, így a téli kiadásaik jelentősen ez idáig nem csökkenhettek. Örömmel vettük azonban a kormányzati döntést, amely szerint az állami erdőgazdaságok 10 százalékos árkedvezménnyel árusítanak tűzifát, országosan mintegy 170 ezer köbmétert. A kedvezményes tűzifa-értékesítés megkezdődött az állami erdőgazdaságokban. A 10 százalékos árcsökkentés egy háztartásnak átlagosan 20-30 ezer forint megtakarítást jelent a fűtési szezonban.

– A kormány a tavalyi évben jelentős támogatást fordított viszont a szociális tűzifa-támogatásra is. Ez akkor mintegy 1700, 5 ezer fő alatti településnek nyújtott segítséget. A települések 2 milliárd forint támogatást kaptak, ez az összeg kétszerese volt az azt megelőző évinek. Az önkormányzatok a támogatási összeget kiegészítették, így a rászorultak mintegy 2,2 milliárd forint támogatáshoz jutottak hozzá. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Hogyan kívánja növelni a kormány a támogatás összegét?

– Idén is indul a szociális tűzifaprogram?

– Lehetséges-e a támogatottak körének kiszélesítése?

– Lát-e lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok egyszerűbben juthassanak hozzá ehhez a fontos támogatáshoz?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban igaz: a villamos energia, a gáz, a távhőszolgáltatás, a kéményseprési díj, a víz-, csatornaszolgáltatások árai jelentősen csökkentek. Azonban valós az a felvetés is, hogy azokon a területeken, ahol csak fával fűtöttek a téli időszakban, ott a gázár csökkentésének a hatása nem volt érezhető. Az állami erdőgazdaságok 10 százalékkal csökkentik az idei évben a tűzifa árát, ez már egy jelentős segítség ezeknek a családoknak, de ezen túlmenően azt a programot, amelyet a kormány 2011-ben indított, tovább folytatjuk. Aszociális tűzifa biztosításának programja, azon szegény sorban élő családoknak segített, akik csak ezzel a fűtési móddal tudták a téli létfenntartásukat biztosítani. 2011-ben a szociális célú tűzifavásárláshoz 456 önkormányzat 858 millió forint, 2012-ben 1625 önkormányzat 1 milliárd forint támogatásban részesült, a tavalyi évben pedig 1760 önkormányzat 2 milliárd forintos támogatást oszthatott szét.

– A kormány a helyi önkormányzatok szociális célú tüzelőanyag-vásárlásához kapcsolódó kiegészítő támogatás céljából döntött arról, hogy az idén 3 milliárd forint álljon rendelkezésre erre a programra. Tehát 1 milliárddal megemeltük ezt az összeget. Folyamatban van a pályázatok feldolgozása. A kormány döntése alapján a BM rendeletet adott ki, amely szabályozza a pályázati felhasználás lehetőségeit. Idén is 5 ezer fő lakosságot meg nem haladó települések nyújthattak be pályázatot, de újdonság, hogy nemcsak tűzifára lehetett pályázni, hanem barnakőszénre is.

– Képviselő úr jelezte, hogy az önkormányzatok kiegészítették a pályázatokon elnyert forrásokat. Az idei évben jelentős és pozitív eltérés, hogy a társadalmi-gazdasági, infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések esetében önrész nélkül pályázhatnak a települések. Ezt is a támogatás növelésére fordíthatják. A helyi szabályokat, a részletszabályokat természetesen az önkormányzatok állapítják meg, de a fő határoló vonalakat továbbra is megjelöltük. Eszerint előnyt kell hogy élvezzenek az időskorúak járadékára, az adósságkezelési támogatáshoz kapcsolódó adósságcsökkentési támogatásra vagy a lakásfenntartási támogatásra jogosultak, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő családok.

– A pályázatok benyújtási határideje lejárt, összesen 2074 önkormányzat jelezte a támogatási igényét. A Magyar Államkincstár vizsgálja felül jelen pillanatban ezeket a pályázatokat, és e hónap 16-áig továbbítja a Belügyminisztériumba. Nekünk tíz napunk lesz arra, hogy a pályázatokat elbíráljuk, így lesz idő arra, hogy ezeket az összegeket fel is használják.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr!  Fontos, hogy a kormány felismerte: a vidéki embereknek reális vágya, hogy a téli tűzifa esetében is valósuljon meg a rezsicsökkentés. Ez az intézkedés is egy újabb lépést jelent a felé a kitűzött célunk felé, hogy a magyar vidéki lakosság ne érezze, ne érezhesse azt, hogy ők másodosztályú állampolgárai ennek az országnak. Örülök annak, hogy a szociális tűzifaprogram tekintetében is előreléptünk, hiszen 1 milliárd forinttal több a keret ebben az esztendőben, és kívánom, hogy ez a növekedés évről évre tudjon tovább folytatódni. Köszönöm, és természetes elfogadom megtisztelő válaszát.

Mi lesz veled Pannon Volán?

SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Már évek óta folyik a Volán-társaságok összevonása, mára azonban kiderült, hogy a 24 Volán-csoport hét régiós központba való tömörítése nem is olyan egyszerű feladat. Nem, mert a különböző kondíciójú cégeknek  a foglalkoztatás szabályainak, bérszerkezetének, valamint az informatikai rendszereknek az összehangolása, nagy kihívást jelent.

– A kormányzat döntése értelmében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2012-ben hét régiós központot alakított ki, ennek nyomán eltüntetve többek között az 1993. január 1-jén létrejött Pannon Volán Autóbusz-közlekedési Részvénytársaságot is. A döntések értelmében a hét régió egyike a dél-dunántúli, kaposvári székhellyel, ide került beolvasztásra a Kapos Volán, a Gemenc mellé a Pannon Volán Zrt. is. A kormány tervei arról szóltak, hogy a teljes szerkezeti integráció 2014. január 1-jéig megvalósul, azonban nemrégiben Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter már azt nyilatkozta, hogy folytatódik a közösségi közlekedés megkezdett átalakítása.

– Az újjászervezés célja a gazdaságosabb működés, az állami források hatékonyabb felhasználása, és az év végéig befejeződő Volán-társaságok régiós szintű összeolvadása is. Az állam 2015. januártól évente 4-5 milliárd forint megtakarítást kíván elérni a korábbi kiadásokhoz képest. Itt érdemes megjegyezni: 2008-ban a politikai és szakmai ellenállás hatására a szervezeti összevonás helyett együttműködésre épülő konzorciumi forma jött létre, amelynek alapjai ma is megvannak, és a célkitűzéseknek szerintünk ma is megfelelnek. Az ágazatban jelen lévő szakszervezetek szerint a munkavállalókat az összevonások hátrányosan nem érinthetik. A szakszervezetek szerint azonban ilyen markáns megtakarítás csak a működési és szolgáltatásbeli zavarokat előidéző létszámleépítés árán valósulhat meg.

Az is nyilvánvaló, hogy az átszervezés nyomán az adminisztratív és a felsőbb irányítói területen kevesebben dolgoznak majd. Az érdekvédők garanciákat szeretnének kapni arra nézve, hogy az eddig elért, a munkavállalókat érintő vívmányok nem csökkennek. A változás után nem lehetnek alacsonyabbak a bérek, nem csökkenhet a jövedelmi színvonal sem. Azokon a munkahelyeken, ahol jelenleg kollektív szerződés van, azok érvénye továbbra is fennmaradjon. Mindezek után kérdezem: 

– Mi történt a Pannon Volán Zrt. munkavállalóival, mennyien vesztették már el a munkájukat, és mennyien fogják még elveszteni az összevonás után?

– Voltak és vajon lesznek-e kiszervezések az újonnan létrejövő dél-dunántúli Volán-régióban, amelyek érintik a volt Pannon Volán dolgozóit?

– Személyesen tudja-e garantálni, hogy a korábbi Volán-társaságok munkavállalóit az összevonások hátrányosan nem érinthetik, a már elért vívmányok mindenkire érvényben maradnak?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Magyarországon a Volán-vállalatok az utasok négyötödét szállítják, ez naponta több mint 2 millió utast jelent. A Volán-járatok az ország 3200 települését, 3-4 kivételével, tehát 99,9 százalékos mértékben lefedik. Ezt a munkát mintegy 18 ezer főállású munkavállaló látja el, és számos más partner munkája szükséges hozzá. Ez mutatja azt, hogy az a terület, amelyre önnek a kérdése irányul, egy rendkívül fajsúlyos terület. A Volán-társaságok regionalizációját a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő is ennek megfelelően az egyik legfontosabb projektként kezelte és kezeli. Az átalakítással kapcsolatban mintegy két-két és fél éve tartó folyamatos, részletes tájékoztatást és konzultációs lehetőséget biztosítottunk a társaságoknál működő érdekképviseletek részére is.

– Az integráció előreláthatóan 2014. december 31-éig jogi és belső szervezeti átalakítási értelemben is lezárul. Az átalakítás során a Pannon, a Kapos és a Gemenc Volán Zrt. nem eltűnik, hanem összeolvad a Dél-dunántúli Közlekedési Központ Zrt.-vel. Az új, költséghatékony társaság létrehozása a szolgáltatások további javulását eredményezi.

Teljes felelősséggel kijelentem: az összevonások semmilyen módon nem érintették s nem érintik hátrányosan a munkavállalókat. A kétéves időszak alatt gyakorlatilag csak és kizárólag az irányítói menedzsmentben történt és történik racionális összevonás. A régiós társaságok – a dolgozók jogviszonyát folyamatos munkaviszonyként kezelve – a Volán-társaságok jogutódjaként fognak működni. A társaságok összeolvadásával a szerzett jogok a legkisebb mértékben sem sérülnek, a munkavállalók minden korábbi jogukat megőrzik, sőt tavaly 4,2 százalékos, idén 2,8 százalékos átlagos keresetfejlesztés is történt a Pannon Volán Zrt.-nél. A forgalmi, műszaki területen nem történt és nem történik létszámleépítés, hiszen a feladatok ugyanazok maradnak, újabb megbízások által pedig akár a létszám növekedésére is nyílik lehetőség.

– A Volán-társaságcsoport járműparkjának modernizációja valós és időszerű feladat, hiszen annak életkora 13 év vagy afölött jár. A járműpark megújítása nemcsak az utasok, hanem a munkavállalók érdekeit is szolgálja, a Volán-társaságok minden saját forrást és kedvező hitellehetőséget kihasználnak majd. Természetesen rendkívül szigorú kritériumrendszer mellett – az érdekképviseletekkel egyeztetve - a jövőben sem zárható ki esetleges alvállalkozói partnerek bevonása.

– Megalapozatlan tehát minden olyan sejtetés, amely az elért munkavállalói jogok csorbításáról szól. Az átalakítási folyamat a tulajdonosok mellett a dolgozók jogos érdekeinek is teljes mértékben megfelel. Mindezek alapján kérem a képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni vagy legalább méltányolni szíveskedjék.

+

SZAKÁCS LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Méltányolom a válaszát, mert nagyon sok egyenes mondat volt benne. Biztos vagyok abban, hogy sok embernek, sok Volán-munkavállalónak a gondolatával találkozik, viszont a félelmet szerintem nem sikerült eloszlatni.

– Miből lesz a 4-5 milliárd forint megtakarítás? Ennyire pazarló volt ez a rendszer korábban? Három év alatt, két és fél év alatt miért nem sikerült felszámolni, ha ennyire pazarló volt ez a rendszer korábban? Én nem gondolom, hogy az volt, de ha mégis az volt, akkor azt sokkal hamarabb fel kellett volna számolni.

– Jól mondta: menedzsment. Azért mondta jól, államtitkár úr, mert én úgy gondolom, hogy baloldaliként mi ezt a „vegytiszta” tulajdonosi szemléletet nem tudjuk osztani. A szakszervezeteket a folyton változó koncepciókkal évente, félévente, gyakran kész helyzet elé állítják. Önök egy itt maradt, rossz egyeztetési mechanizmusnak tekintik őket, ezért nem tudom elfogadni a válaszát.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 106 igen szavazattal, 34 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Mikor lehet reális eséllyel saját otthonhoz jutni?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):  Egy 2011-es idézettel kezdenék: Orbán Viktor közölte, hogy az új otthonteremtési program elindítása előtt sürgető feladat a meglévő otthonok megvédése. Ez olyannyira sikerült, hogy az előző ciklus több mint felében az önök által meghatározott kilakoltatási kvóta alapján dobálhatták utcára az embereket. Szerencsére most éppen átmeneti védettséget élveznek. Ugyanebben az évben, tehát még 2011-ben, egy másik hasonló megnyilatkozásra is sor kerül, amely szerint a szociálpolitikai támogatásokból és kamattámogatásból álló, várhatóan 2012. január 1-jével induló új forintalapú otthonteremtési program kidolgozásakor már óvatosak szeretnének lenni. Sikerült. A saját lakást, önálló otthont teremtés lehetőssége nem javult.

– Azt is látni kell: ez is hozzájárult ahhoz, hogy miközben az előző ciklusban még csak 330 ezer kivándorlót mértek Magyarországról a különböző statisztikai hivatalok, addigra most már ez a becslés félmillió fölé kúszott. És akkor nem beszélünk még azokról, akik illegálisan vállaltak munkát, hiszen ők nem fogják bejelenteni itt Magyarországon azt, hogy átmenetileg, hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön tartózkodnak. Megállapítható tény tehát: a munkahelyek hiánya mellett az önálló otthon megszerzésének lehetetlen mivolta járul hozzá leginkább ahhoz, hogy a kivándorlási spirál elképesztő módon emelkedik.

– Mi lett volna várható önöktől már az előző ciklusban? Egy átfogó, állami hátterű otthonteremtési és bérlakás-építési program. Ezzel szemben mi történt? A költségvetésben található otthonteremtés helyett a bankok támogatását finanszírozták.

A Jobbik ezzel szemben letett egy saját tervet az asztalra, amely a legnagyobb mértékben hazai vállalkozók, kivitelezők és beszállítók bevonásával építene bérlakásokat. Felmérnénk a Magyarországon található, több száz ezres üres ingatlan-állományt a tekintetben, hogy mit lehet visszahozni a magyar körforgásba és mit nem. Végül pedig: ezeket a bérlakásokat egy idő után megvásárolhatóvá, a fiatalok, a magyar középkorúak és igénylő idősek tulajdonjogába írathatóvá tennénk, éppen azért, hogy lassítsuk a kivándorlási spirált, javítsunk a gyermekvállalási hajlandóságon, és önerőből pörgessük fel a saját magyar gazdaságunkat. A kérdésem az:

– A kormánynak egy hasonló terv asztalra tételéhez miért volt kevés négy és fél év?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A lakáshoz jutás az életünkben nem sokszor adódik az ember életében nyilván ezért nem egy egyszerű vásárlásról van szó, amit csak úgy egyhavi fizetésünkből vagy akár egyévi fizetésünkből teljesíteni lehet.

Valóban igaz: a társadalom értékmérője az, hogy egy fiatal, egy fiatal család hogyan tud lakáshoz jutni. Magyarországon. Azonban azt is figyelembe kell venni, amikor ön a kormányt azért bírálja, mert elmaradt egy lakáshoz jutási lehetőségről szóló program, hogy milyen gazdasági környezetben és milyen társadalmi nehézségek közepette élünk. Most például a devizahitelesek problémája alapvetően meghatározza azoknak az embereknek az életét és a sorsát, akik éppen egy új lakásvásárlás vagy lakásszerzés miatt estek bele ebbe a súlyos helyzetbe. Tehát a kormánynak az elsődleges célja az, hogy akinek emiatt megélhetési és lakhatási gondjai vannak, azokat segítse.

– Ugye, most már látszik a vége, látszik, hogy megoldást nyer. Megtörténik a forintosítás, a tisztességtelenül kiszabott díjakat, a jogtalanul elszámolt árfolyamokat visszakapják az emberek, és tisztán látják azt most már forintban, hogy mennyit s meddig kell törleszteni. Azoknak, akik még súlyosabb helyzetbe jutottak, azoknak a kormány a Nemzeti Eszközkezelő működtetésével lényegében a rendszerváltás legnagyobb bérlakás-programját hajtja végre. 25 ezer bérlakást vásárol meg, és ez mintegy 110 ezer embernek a gondját és a problémáját oldja meg. A 25 ezres szám egyébként az egynegyede a most önkormányzati tulajdonban lévő bérlakásoknak.

– Megváltásként említette az önök programját. Nos, komoly ellentmondásai vannak, hiszen ön egyszer számtalan új bérlakás építéséről beszél, majd utána pedig az üresen álló lakások problémájáról. El kellene dönteni, hogy most akkor új lakásokat építenek, vagy az üresen álló lakásokkal foglalkoznak. Egyik sajtótájékoztatóján azt is elmondta: mindez  tízmilliárd forintból megoldható. Én csak jelzem önnek: ha egy lakásra ötmillió forintot szánunk, az összesen kétezer lakásnak az építését vagy felújítását jelenti. Ez nem oldja meg a társadalmi problémát. Tehát önök, illetve ön sem érzékeli ennek a súlyát. A kormány viszont igen, hiszen mindamellett, hogy a devizahitelesek problémáját kezeli, a lakásfenntartás kapcsán kedvezményeket ad a lakosságnak azáltal, hogy végrehajtja a rezsicsökkentési programot. És még hosszasan lehetne sorolni azokat a juttatásokat, amelyeket éppen a lakáshoz jutóknak ad:  kamattámogatást, többféle adó- és illetéktámogatást, lakáscélú kölcsönöknek a kamattámogatását, a munkáltatók által adott kedvezményes lakáscélú támogatást, amellyel sok-sok ember tudott már élni, és még élni is fog. Fontos kérdés persze az, hogy tudjuk-e a gazdasági növekedést tartósan biztosítani, ezáltal az emberek jövedelmének a nagyságát, a reáljövedelmét növelni. Ha ez meg fog oldódni, akkor az is, hogy az emberek hogyan fognak tudni önerőből saját lakáshoz jutni. Úgy gondolom, ez lehet a hosszú távú program.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár Úr! Azért sem tudom elfogadni ezt a választ, mert még utánanézni sem tud számoknak, tényeknek, amelyekről beszél. 10 milliárdot mond 60 milliárd helyett. Hát tanulja már meg a Google-t használni, 150 helyen idéztük azt, hogy 60 milliárd forintból igenis elindítható egy olyan államilag támogatott bérlakás-építési program, amely osztrák mintára  igenis el tud indulni. Amikor pedig arról beszél, hogy a gazdasági környezet behatárolja a lehetőségeiket, egyrészt magának mond ellent, hiszen nem kellett volna ígérgetni 2011-ben, ’12-ben, másrészt nem érti a probléma lényegét, amin én nem tudok segíteni, csak megpróbálom még egyszer rávezetni önt erre. A probléma méregfoga és a devizahitelezésnek nevezett katasztrófa méregfoga is az volt, hogy a forintos lakáshitelek leépítésével nem tudtak a magyar emberek önálló otthonhoz jutni. Ha ezen nem segítenek, hanem vérlázító módon a Nemzeti Eszközkezelőt nevezik a bérlakás-állomány növelőjének, ahol az emberektől elveszik a saját ingatlanuk tulajdonjogát, nemcsak hogy tévúton járnak, de álszent és sunyi módon kerülgetik a probléma megoldását.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 104 igen, 28 nem, 3 tartózkodás mellett az államtitkári választ. elfogadta.

112 - egységben a segítség?

Á GH PÉTER (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az Európai Unió területén 1991 óta működik a 112-es segélyhívó szám. Az Európai Tanács szándéka szerint az Unió polgárai számára minden tagállamban azonos elvek alapján biztosítja az egységes kapcsolatfelvétel lehetőségét a segítséget nyújtó készenléti szervekkel. A 112-es szám szinte egész Európában, így Magyarországon is ingyenesen hívható. A kormány 2011. június 7-én döntött az egységes, ingyenesen hívható segélyhívó rendszer hazai kiépítéséről. Azokban az európai országokban, ahol már működik az egységes segélyhívó rendszer, költséghatékonyabb az irányítása, egyszerűsödik a szolgálatszervezés és az állománnyal való gazdálkodás. Amennyiben az egyik segélykérő központtal probléma történne, a rendszer akkor is zavartalanul működhet majd. Amennyiben pedig határ menti településről fut be hívás, úgy a szomszédos országok egységei is rendelkezésre állhatnak.

– 2014. szeptember 9-én a belügyminiszter úr felavatta az egységes segélyhívó rendszer egyik hívásfogadó központját Miskolcon. A beruházás egyebek mellett az új rendszer kialakítását, a számítógépes hálózat kiépítését, informatikai fejlesztését foglalta magában. A hazánkban jelenleg kiépült egységes segélyhívó rendszer segítségével a bonyolult, sok embert érintő helyzetekben, katasztrófa vagy súlyos balesetek esetén akár mindhárom készenléti szerv diszpécsere közvetlen konferenciakapcsolásban tudja összehangolni irányítói tevékenységét. A 112-es egységes hívószámmal értékes perceket, másodperceket lehet nyerni a mentéskor.

Mindezek alapján kérdezem:

– Milyen szempontokat vettek figyelembe a központok kiválasztásakor?

– Hány új munkahelyet teremt az egységes segélyhívó rendszer?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az egységes segélyhívó rendszer legfontosabb célja, hogy az Európában mindenhol segélykérésre szolgáló 112-es telefonszám felhívásával azonnal elérhessük a segélynyújtó szervezeteket. Ennek következtében a bajbajutottakhoz a lehető leggyorsabban érkezik majd a segítség. A 112-es hívószám igénybevételével a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők bármilyen telefonról és bárhonnan ingyenesen hívhatók. A fejlesztés során nemcsak a magyar állampolgárokra gondoltunk, hanem a turistákra is, hogy ők is biztonságban érezhessék magukat. Ezért a rendszerben nemcsak magyarul fogadják munkatársaink a hívásokat, hanem angol, német, francia nyelven és természetesen valamennyi szomszédos ország nyelvén is.

– A biztonságot növeli, hogy két központot építettünk ki: Miskolcon és Szombathelyen. A szombathelyi központban 296-an dolgoznak, Miskolcon pedig 323-an. Ez biztosíték arra, hogy valóban másodperceken belül minden hívást fogadni tudjanak. A központok kialakítása során figyelemmel kellett lennünk többek között arra, hogy az objektum a rendőrség vagyonkezelésébe tartozzon, hogy szükség esetén a központok százszázalékosan el tudják látni egymás feladatait, valamint hogy az operátorok képzése során az oktatási helyszínek minél közelebb helyezkedjenek el, továbbá Miskolc esetén jelentős számú új munkahelyet is biztosítottunk.

– Bízom benne, hogy a rendszer segítségével a rendőrség és a katasztrófavédelem sokszorosára tudja növelni intézkedései hatékonyságát, szakszerűségét, és lényegesen gyorsabban meg tudja majd kezdeni a szükséges intézkedéseket, így a bajbajutottak mihamarabb segítséghez jutnak.

+

ÁGH PÉTER: – Államtitkár Úr! Vas megyei országgyűlési képviselőként köszönettel elfogadom a válaszát. Ez a két központ egyrészt valóban hozzájárul a mentés hatékonyságához, másrészt pedig munkahelyeket teremt Szombathelyen is. Egyúttal megoldja azt a kérdést, hogy egy régi határőrségi laktanyát Szombathely és Söpte között megfelelő célra tudjanak használni, olyan célra, amely valóban hozzá tud járulni mindazok segítségéhez, akik éppen bajba kerülnek. Bízom abban, hogy ezeknek a központoknak sikeres lesz a munkája, és minél több emberélet mentésében, illetve katasztrófahelyzet megoldásában tudnak közreműködni. Elfogadom és köszönöm a válaszát.

A kormány tényleg csak autóipari kiszolgáló szerepet szán a nemzetgazdaság lelkét adó hazai kkv-nak?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Egy friss európai bizottsági jelentés szerint nagy bajban vannak a hazai kis- és középvállalkozások, és hozzá kell tennem, ha ők bajban vannak, akkor az egész ország bajban van, ugyanis ebben a szektorban kevesebb embernek tudnak munkát adni. Mindeközben azt látjuk, hogy ha a multikról van szó, és kifejezetten autóipari, illetve hozzájuk kapcsolódó iparágakkal foglalkozó multikról, akkor ugyancsak két kézzel szórják a közpénzt. Ott vannak azok a százmilliárdos nagyságrendű támogatások, amelyeket közvetlen támogatás, illetve fejlesztési adókedvezmények formájában adnak ezeknek a cégeknek. Ha egy munkahelyre számítva nézzük, hogy mennyi támogatást kapnak ezek a multik, akkor olyan számot kapunk, hogy ők tízszer annyit kapnak, mint egy magyar kis- és középvállalkozó. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban. a Fidesz-KDNP számára tízszer annyit ér egy multinak adott támogatás, mint egy kis- és középvállalkozó számára adott támogatás.

– Miniszter Úr! Felhívom a tisztelt figyelmüket arra, hogy a kkv-k azok, akik sorsközösséget vállalnak a magyar emberekkel, akik akkor is itt vannak velünk, amikor jól megy a szekér, de akkor is, amikor rosszul megy, és ők azok, akik ezt az országot a hátukon viszik. A kormánynak láthatóan van egy ilyen monomániás támogatási kultúrája, amely egyoldalúan az autóipar irányába áramlik, ami több oldalról is elhibázott irány. Egyrészt itt van a magyar élelmiszeripar termelési és feldolgozási: ha ide folyatnák a pénzt, akkor lenne jó minőségű magyar élelmiszer, amit az egész  régióban el lehetne fogyasztani. De itt vannak például a megújuló iparral foglalkozó vagy foglalkozni kívánó kis- és középvállalkozások is. Ha végre leszigetelnék ezt az országot, és mondjuk, nem orosz gázzal fűtenénk a magyar utcákat, akkor a magyar kis- és középvállalkozásokat lehetne támogatni az építőszektorban, az építőanyag-iparban is. Vagy ha már mindenáron járművekben gondolkodnak: itt vannak a magyar buszok, a magyar trolik, a magyar villamosok, mindet lehetne fejleszteni. Nem véletlenül kérdem tehát:

– Miért van az, hogy a Fidesz-KDNP-nek tízszer annyira fontos egy multinál megvalósult foglalkoztatás, munkahelyteremtés, mint egy kkv-nál, mint egy kis- és középvállalkozásnál?

– Miért tartják fenn önök ezt az elhibázott irányt?

+

SZIJJÁRTÓ PÉTER, (külgazdasági és külügyminiszter):  – Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban az autóipar lett a magyar gazdaság zászlóshajója, én azonban nem gondolom azt, hogy ez egy olyan jelenség lenne, amely ellen küzdenünk kellene. Szerintem ezt a jelenséget nekünk fel kell használni, különös tekintettel arra, hogy a járműgyártás termelési értéke az idei esztendő első hét hónapjában majdnem 4 ezer milliárd forintot tett ki, ami 29,4 százalékos növekedést jelent a tavalyi esztendőhöz képest. Ez adja most már a feldolgozóipari termelés 28 százalékát, és ebben a szektorban most már 137 ezernél is többen dolgoznak, ami 23,3 százalékos növekedést jelent a tavalyi esztendőhöz képest. Én ezt mindezt örömteli fejleménynek látom, annál is inkább, mert az autóipar hozzásegít minket két nagyon fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk eléréséhez: egyrészt hogy termelési központ legyünk, és hogy minél több kutatás-fejlesztési, csúcstechnológiás kapacitást vonzzunk Magyarországra.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Ön arról beszélt, hogy más iparágakat is fontos lenne komoly hangsúllyal figyelembe venni. Ebben önnek tökéletesen igaza van, de akkor kérem, térjen ki arra is, hogy az autóipar beszállítói háttériparán keresztül a textilipartól kezdve az acélöntészeten keresztül számos iparág számára biztosítja a fejlődés lehetőségét Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy az autóipari vállalatok az élenjárói az egyetemekkel való kutatás-fejlesztési és a középiskolákkal való szakképzési együttműködésnek.

– Tisztelt Képviselő Asszony! A nagyvállalatoknak adandó beruházás-ösztönzési támogatásokat nem hasraütésszerűen osztjuk szét: annak van egy megfelelő szabályrendszere, amelyet az Európai Unióval is jóvá kellett hagyatnunk. Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy mi a kis- és közepes vállalkozások exportfejlesztésében nagyon komoly növekedési forrást látunk. A közelmúltban például megállapodtunk az EIB-vel arról, hogy a legutóbbi 100 millió eurós sikeres közös program után most egy 200 millió eurós közös programot indítunk, amelynek 70 százalékát – tehát a 200 millió euró 70 százalékát - a kis- és közepes vállalkozások külpiaci érvényesülésének a támogatására fogjuk fordítani.

– Köszönöm szépen, hogy mindezt elmondhattam,  és köszönöm szépen, hogy egyetértünk abban, hogy a kis- és közepes vállalkozások a magyar gazdaság szempontjából rendkívül fontos szerepet játszanak.

+

SALLAI R. BENEDEK:  – Miniszter Úr! Ritka az, amikor kormánypárti oldalról halljuk azt, hogy igazunk van. Tehát köszönjük szépen, hogy néhány dologban egyetértünk, de nem tudjuk elfogadni a választ. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy nem azt kifogásoljuk, hogy önök egy ágazatnak miért adnak annyi pénzt, hanem azt kifogásoljuk, hogy miért nem adnak sokkal többet annak az ágazatnak, amit nem pusztán fontosnak ítélünk, hanem a legfontosabbnak ítélünk. Mint azt ön is tudja, a gazdasági szektorban dolgozó foglalkoztatottak 70 százalékának a magyarországi kis- és középvállalkozások adnak munkahelyet, és ebből adódóan ennek az aránynak kellene megvalósulnia a támogatáspolitikában is. Nem az a gond tehát, hogy önök támogatják az autóipart, hanem az, hogy emellett elsorvadásra van ítélve a támogatások hiányában a kis- és középvállalkozói szektor. Ennek kellene megváltoznia. Az pedig, hogy a kis- és középvállalkozásoknak exporttermelési irányt szab a kormány, azért aggályos, mert összességében a nemzeti szintű gazdasági fenntarthatóság megteremtéséhez pont az lenne a cél, hogy a belső piaci igényeket tudjuk kielégíteni, és ne függjünk a külső gazdasági tényezőktől.

+

A képviselő úr nem,  az Országgyűlést viszont a miniszteri választ 100 igen szavazattal, 39 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Elég a titkolózásból, halljuk végre az igazságot megszorításügyben!

SZABÓ TIMEA (független): – Államtitkár Úr! Most, hogy véget értek a választások, talán önök is hajlandóak lesznek végre őszintébben beszélni arról, hogy a kormány mit tervez Magyarországgal. Ennek első lépéseként hozzák végre nyilvánosságra az eddig kamuindokokkal elhalasztott költségvetés tervezetét. Tisztában vagyunk azzal, hogy azért halasztották el a benyújtását ennek, mert a választások előtt kínos lett volna azt nyilvánosságra hozni. A választásoknak vége, tessék végre kiállni az emberek elé!

Varga Mihály néhány héttel ezelőtt elszólta magát, hogy az önök kormánya az elkövetkezendő években 1700 milliárd forintos megszorítást tervez, vagyis a GDP 5,5 százalékával mérsékelnék a költségvetési kiadásokat. Ez évente 500 milliárd forintos megszorítást jelent. Sajnos pontosan tudjuk: ez az amúgy is az egyre szegényebb magyar emberek megsarcolását jelenti majd. Az elmúlt években már így is kivéreztették az oktatást, az egészségügyet, a szociális szférát.

– Az Eurostat nemrég megjelent adatai szerint ma Magyarországon 3,3 millió szegény ember van, százezerrel több, mint egy évvel korábban, és körülbelül félmillióval több, mint öt évvel ezelőtt. Az ország egyértelműen és drasztikusan csúszik lefelé, a felsőoktatás válságban, nincs megoldás a kórházi adósságok rendezésére vonatkozóan vagy éppen egy fenntartható egészségügyi ellátórendszer kialakítására. A nyugdíjrendszerrel a kormány a magánnyugdíjpénztárak lenyúlásán kívül semmit sem kezdett, a munkanélküliség csak a drága és a végtelenségig megalázó közmunkaprogram miatt csökken, illetve a fiatalok kivándorlása miatt, ráadásul a statisztikák szerint egy átlagos közmunkás - pontosan tudjuk - évi három hónapot dolgozik. A szociális szférában dolgozók havi 70 ezer forintot visznek haza, annyit, amennyit Lázár János vagy az önök kollégái elvacsoráznak egy este Londonban.

– Államtitkár úr, egy 1700 milliárd forintos megszorítást kizárólag úgy lehet végrehajtani, hogy a kormány csökkenti a nyugdíjakat, privatizálja az egészségügyet és az oktatást. Kérem, válaszoljon nyolcévezés, gyurcsány-bajnaizás és „önök idejében” kezdetű mellébeszélés nélkül, a kérdéseimre, mert az emberek megérdemlik az őszinte beszédet:

– Miből fogják finanszírozni ezt az 1700 milliárd forintos megszorítást?

– Készül-e a kormány a nyugdíjak csökkentésére vagy a korhatár megemelésére?

– A megszorítás keretében készülnek-e a magántőke bevonására az egészségügyben és az oktatásban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! Rossz hírrel kell hogy szolgáljak önnek is és pártszövetségesei számára is, akik fennen hangoztatják, hogy megszorítás lesz. Nem lesz megszorítás Magyarországon! Semmiféle 1700 milliárd forintos megszorítás nem lesz! Ezt önök találták ki, hogy az önkormányzati kampányban újra tudják riogatni az embereket. Hiába, az előző választásokon rájöhettek volna, hogy a riogatással már nem lehet szavazatokat gyűjteni Magyarországon, önök mégis a választás előtt, íme ön most már a választás után is megteszi ezt.

– Állításával ellentétben semmiféle megszorítás nem hangzott el. Az hangzott el, hogy az állami kiadások aránya a GDP-hez mérten a következő években csökkenni fog, egyébként ezt maga a konvergenciaprogram is tartalmazza. De azt ön is bizonyára tudja, hogy ha egy százalékot számolunk, akkor a csökkenést úgy is el lehet érni, hogyha gazdasági növekedés van, és ahhoz mérünk egy féken tartott állami kiadást. Egyszerűen arról van szó, hogy a konvergenciaprogramban vállalt kötelezettségét a kormány, illetve az ország meg teljesíteni fogja. Egyébként nem is indokolt, hogy megszorítás legyen, hiszen Magyarországon gazdasági növekedés van. Olyan gazdasági növekedés van, ami a második negyedévben Európában a legmagasabb volt, 3,9 százalék.

– Kérdezem én, hogy mi szükség lenne arra, hogy megszorítást alkalmazzunk, míg egyébként az ország gazdasági növekedés pályájára állt végre. Egyébként pedig a 2015-ös költségvetést illetően ön is, önök is napokon belül megismerhetik annak tartalmát, mert a parlament elé fog kerülni az elfogadott törvény értelmében október 31-ig. De ne lepődjön meg, mert csak azokat fogja tartalmazni, amelyeket már eddig is mondtunk: a hiánycél nem lehet magasabb 3 százaléknál, az ország adóssága pedig csökkenni fog. Elsődleges cél a tartós gazdasági növekedés biztosítása, a foglalkoztatás bővítése, az egyéni és családi terhek csökkentése és nem utolsósorban a devizahiteles probléma végleges rendezése. Azt kell mondjam önnek, hogy hiába riogatnak és hiába várják el tőlünk a megszorítást, ebből nem lesz semmi!

+

SZABÓ TIMEA: – Államtitkár Úr! Elhiszem, hogy önt zavarja, hogy a mezőkövesdi focicsapat nem teljesített olyan jól, mint ahogy ön azt remélte, de kérem, egy kicsit összeszedettebben válaszoljon a kérdéseinkre. Nem én mondtam és nem mi mondtuk azt, hogy megszorítások lesznek, hanem Varga Mihály. Vagy ahogy ön mondja, nem megszorítások lesznek, hanem az állami kiadások aránya csökken. Úgyhogy továbbra is várom a választ, amelyet a kérdésemre nem kaptam meg, hogy miből fogják akkor az állami kiadások arányának csökkentését megoldani, pláne ha ön szerint növekszik a gazdaság, akkor erre mi szükség van.

+

A képviselő asszony nem,  az Országgyűlés viszont 103 igen szavazattal, 41 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta az államtitkári választ.