„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbb, október végi szónoklataikból szolidan stilizálva- udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Mit adunk 169 milliárdért?

TÓTH BERTALAN (MSZP): – Államtitkár Úr! A 2015. évi költségvetési törvényjavaslat számos sebből vérzik, kevesebb jut gyermekjóléti és szociális kiadásokra, de több pénz jut a miniszterelnök hobbijára, stadionépítésre. Egyik legtitokzatosabb előirányzata, amely szerint jövőre 169 milliárd forintért fog valamit eladni vagy hasznosítani az állam. Hogy mögötte konkrétan mi is húzódik, arra senki nem adott választ. Nemcsak nekünk országgyűlési képviselőknek nem adott választ a kormány, hanem az Állami Számvevőszéknek és a Költségvetési Tanácsnak sem. Éppen ezért minősítette az Állami Számvevőszék is a legkockázatosabb előirányzatnak ezt a számot.

– Államtitkár Úr! Önmagában felháborító, hogy a kormány titkolja terveit az előtt az Országgyűlés előtt, amelynek döntenie kell a költségvetési törvényről. Az is felháborító, hogy a kormányzati munka ellenőrzésére hivatott szervek sem kapják meg a munkájuk elvégzéséhez szükséges tájékoztatást. Ennél már csak az lenne nagyobb arcátlanság, ha a kormány csak beblöffölte volna ezt a 169 milliárdos bevételt azért, hogy a hiánycélt legalább papíron teljesítse.

– Államtitkár Úr! Az önök kormányzata eddig csak elherdálta az emberek pénzét és javait, hogy a korrupt kormányzati rendszert fenn tudják tartani. Bőkezűen kifizették az orosz hátterű Szurgutnyeftegazt, és adtak 500 milliárd forintot közpénzből olyan részvényekért, amelynek ma csak a fele az értéke. Bőkezűen jutalmazták a német E.ON  részvényeseit magyar adófizetői pénzekből, miközben akár 600 milliárd forintos vagyonvesztést is okozhattak az államnak, ezáltal pedig az adófizetőknek. Nagyvonalúan lemondtak egy offshore hátterű cég javára egy havi 2-3 milliárd forintos üzletről, mely Orbán Viktor barátjának, Garancsi Istvánnak az érdekeltségi körébe tartozik. Elvették és elköltötték a stadionokra és századvéges megbízásokra közel hárommillió ember 3000 milliárd forintos nyugdíjcélú megtakarításait, és most a 200 milliárdra is fáj a foguk. Kérem, fejezzék be a titkolózást, és válaszoljanak:

– Mit akarnak most áron alul átjátszani a haveroknak 169 milliárd forintért?

– A hazai földgáztározók magánkézbe, esetlegesen külföldi magánkézbe történő átjátszását tervezi a kormány?

– Tervez-e a kormány MOL-részvényeladást?

– Miből fog befolyni ez a 169 milliárd forint a magyar költségvetésbe?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ön félreértelmezte a költségvetést, ugyanis ez a 169 milliárd semmiképpen nem jelent az államnak vagyonvesztést. Azért nem jelent vagyonvesztést, mert ez a beruházási alapnak a bevételi részét képezi. A beruházási alapban pedig a bevételi oldalon az állam által értékesített vagyont írjuk be, a kiadási oldalra pedig a megvalósítandó állami beruházást. Tehát semmiképpen nem jelent az állami vagyon értékesítése vagyonvesztést, és semmiképpen nem jelenti a hiánycélnak a papíron való teljesítését. Tehát egyáltalán nincsen igaza.

– Nézzük a konkrét kérdéseit! Kérdez: a hazai földgáztározók magánkézbe, esetleges külföldi magánkézbe történő átjátszását tervezi-e a kormány? – Nem! Kérdezi: tervezi-e a kormány a MOL-részvényeladást?  - Nem! Kérdezi: mit akarnak áron alul átjátszani?  A válasz: áron alul semmit nem szeretnénk eladni és értékesíteni, mindent nyíltan, pályáztatással, felértékeléssel és a meghatározott törvény szerint, természetesen először a kormány döntésének megfelelően. Ezt a bevételt elsősorban frekvenciabevételből, koncesszióértékesítésből, ingó- és ingatlanvagyon-értékesítésből szeretnénk elérni.

– Képviselő Úr! És nem úgy fog történni, mint az MSZP idején, például a sukorói telekcsere értékesítése, ami jelentős államivagyon-hátrányt jelentett. Vagy nem úgy fog történni, mint a moszkvai ingatlan értékesítése, ami 17 milliárd forint mínuszt jelentett az MSZP-kormány idején. Vagy nem úgy fog történni, mint a postaszékház értékesítése, ami 500 milliót, vagy az autópálya-koncesszió, ami beláthatatlan károkat okozott volna az országnak több száz milliárdért. Vagy a Dunaferr értékesítése néhány száz millió forintért, majd ötéves kötelezettségé, vagy ne adj’ Isten, a pécsi buszok kiszervezése az ön alpolgármestersége idején, amit a bíróság aztán semmisnek mondott ki, és kimondta, hogy több száz milliós kárt okozott vele Pécs városának. 

– Képviselő Úr! Ha már korrupciót emleget, akkor azt javaslom önnek, hogy forduljon hátra, ott Hiszékeny Dezső ül, akit azzal gyanúsítanak, hogy hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt vádemelés alatt áll az ügye. Nemrég még abban a frakcióban ült Simon Gábor, volt szocialista országgyűlési képviselő, az MSZP volt alelnöke is, aki előzetesben van már költségvetési csalás bűntette, hamis magánokirat felhasználásának vétsége, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt. A sort természetesen folytathatnám. Azt javaslom tehát önnek, mielőtt korrupcióval vádol bárkit, a jelenlegi kormányt, előbb mossa a gatyáját és a pártját tisztára!

+

TÓTH BERTALAN: – Kikérem magamnak ezt a hangnemet! Úgy látszik, hogy egyre kevésbé bírja a nyomást, államtitkár úr. Valakinek a gatyáját kell, önnek pedig a száját kellene kimosni! Viszont nem hallottam azt, hogy Vida Ildikó lemondott volna, nem hallottam azt, hogy ön lemondott volna, vagy Varga Mihály lemondott volna a korrupciós vádak miatt, amit nem én fogalmaztam meg, hiszen az egész ország és a nemzetközi sajtó erről beszél. Nem tudok önnek hinni, nem mert a paksi beruházás kapcsán is közbeszerzést ígértek, nyilvánosságot ígértek, és most saját magukat meghazudtolva hoznak be egy olyan törvényt, amely alapján mindent titkosítanak. Hogyan hinném el, hogy ezt a 169 milliárd forintot nem ugyanúgy fogják majd elherdálni, az ehhez kapcsolódó vagyoni elemeket, ahogy a paksi beruházásnál? Önök folyamatosan hazudnak, nem csak a mi szemünkbe hazudnak, a magyar emberek szemébe hazudnak.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 108 igen, 37 nem szavazattal, tartózkodás nélkül, az államtitkári választ elfogadta.

Simon Gábor, – a baloldal és a százmilliók!

 

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár Úr! Simon Gábor volt szocialista országgyűlési képviselő, munkaügyi államtitkár, az MSZP országos választmányának elnöke, majd általános elnökhelyettese, a párt második embere 2008 januárjában úgy döntött, hogy Ausztriában bankszámlákat nyit, és ezeken mintegy 240 millió forintot helyez el. Akkor az osztrák pénzintézetnek úgy nyilatkozott, hogy a vagyon többek közt egy cég, valamint egy budapesti ingatlan eladásából származik, ezek azonban valótlan állítások voltak. Simon Gábor ezen megtakarításai a vagyonnyilatkozatokban soha nem szerepeltek, az összeget jövedelemként sem vallotta be, így adót sem fizetett utánuk. Sőt, a 2008-ban és 2009-ben is kitöltött nemzetbiztonsági kérdőívén sem tüntette fel a külföldön vezetett bankszámláit, ez is törvénysértő magatartás.

– Simon az ügyészségen azt állította, hogy a külföldön rejtegetett százmilliók csak vagyonkezelésre kerültek a birtokába, majd ezután kiderült, hogy a fővárosi Magnet Bankban és más osztrák bankszámlán is hatalmas összegek lapulnak. Továbbá arra is fény derült, hogy Simon rendelkezett egy kétes hitelességű, bissau-guineai útlevéllel, amit újabb nagyobb összegű bankszámla megnyitásánál használt. Sőt, egyszer csak, október végén Simon a külföldi bankszámlákon rejtegetett vagyona után adóhátralékként 128 millió forintot fizettetett be a hatóságnak. Eddig azt gondoltuk: biztos, hogy nem a tavasszal a nyomozó hatóságok által zárolt külföldi számláiról származik az átutalt pénz, mivel úgy véltük, hogy ezekhez nem férhet hozzá. Azonban ma már ez sem biztos állítás. A közteher kiegyenlítésével Simon elismerte, hogy az eltitkolt vagyon az övé, legalábbis ő őrizheti. De ezzel az is bebizonyosodott, hogy Simon Gábort és a pártot védve tavasszal az egész baloldal nem mondott igazat, ha úgy tetszik, kórusban hazudtak. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Lehet, hogy a 128 millióval ugyanazok akartak segíteni Simon Gáboron, akik annak idején Zuschlag Jánoson?

– Elképzelhető, hogy valóban azokról a homályos pénzekről van szó, amelyekről Gyurcsány Ferenc azt mondta, jobb, ha nem tudjuk, honnan vannak?

– Lát-e párhuzamot a Zuschlag János által befizetett 50 millió forint és a Simon Gábor által kiegyenlített 128 millió forint között?

– A nyomozó hatóság foglalkozik-e ezen kétes eredetű pénzösszegek hátterével?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Simon Gábor volt MSZP-s képviselő, az MSZP általános elnökhelyettes az országos választmány elnöke, munkaügyi államtitkár ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség folytat nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt büntetőeljárást. Ezért a büntetőeljárásról szóló törvény alapján a nyomozás jelenlegi állásáról az ügyészség adhat tájékoztatást. Simon Gábornak az elmúlt évekre vonatkozó vagyonnyilatkozatai nyilvánosak, a Magyar Országgyűlés honlapján megtekinthetők, abból nyilvánvalóan kiderül, hogy a vagyonnyilatkozat leadásáig, azaz 2014. február 8-áig Simon Gábornak nem volt annyi vagyona, hogy a most kifizetett 128 millió forintot a saját anyagi forrásai felhasználásával teljesítse. Továbbá:  tekintettel arra, hogy két hónapot előzetes letartóztatásban volt, majd ezt követően és jelenleg is házi őrizetben van, nem ismerjük olyan, ez idő alatt szerzett adózás utáni jövedelmét vagy olyan jövedelemszerző tevékenységét, amely ezt a kifizetést lehetővé tette volna. Annak a kivizsgálására, hogy ez az összeg milyen forrásból származhatott, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal rendelkezik megfelelő eszközökkel.

– Képviselő Úr! A nyomozó hatóság feladata bűncselekmény alapos gyanúja esetén annak minden körülményre kiterjedő vizsgálata, így annak megválaszolása is, hogy van-e párhuzam a korábbi MSZP-s politikus, Zuschlag János által befizetett 50 millió forint és a Simon Gábor volt MSZP-s országgyűlési képviselő által befizetett 128 millió forint között. Az azonban igen figyelemreméltó tény, hogy Zuschlag János esetében is volt egy titkos jóakaró, aki segítő kezet nyújtott a büntetőeljárás során a megállapított adótartozás egy részének kifizetésében. A nyilvános vagyonnyilatkozat alapján továbbra is kétséges, hogy Simon Gábornak lett volna akkora, legálisan szerzett vagyona, amiből ekkora befizetést külső közreműködés nélkül teljesíthetett. Ezeknek az összefüggéseknek a részletes feltárását várják az emberek. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy az ügyészség igen alapos és körültekintő nyomozásának eredményeként kiderül az igazság, és minden kérdésünkre választ kapunk.

+

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN: – Államtitkár Úr! A válaszát elfogadom. Ez a korrupciós ügy, egyértelműen az MSZP-hez kapcsolható. Abban is biztosak lehetünk, hogy Simon Gábor rengeteg olyan pozíciót töltött be az MSZP-ben, amiért nekik is elszámolással tartozik, de azt gondolom, hogy ebben egy nagyon komoly nemzetbiztonsági szál is van, hiszen egy volt államtitkárról, egy volt országgyűlési képviselőről van szó. Abban azonban egyáltalán nem vagyunk biztosak, hogy honnan ez a 128 millió forint, ki fizette be, kik dobták össze ezt a pénzt, és miből szedték elő ezt a 128 millió forintot, hiszen Simon Gábornak nem lehetett sem ekkora vagyona, sem ekkora jövedelme. És ma már abban sem vagyunk biztosak, hogy az eljárás során a bíróság miért csak november 17-én döntött úgy, hogy a március 10-én letartóztatott Simon Gábor számláit zárolni fogja. Remélem, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén tisztábban fogunk látni ebben az ügyben.

Ki állja útját az áradatnak?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL  (Jobbik): – Államtitkár Úr! A pár hónappal ezelőtt feltett kérdésemre, amely arra irányult, hogy a tízezernél jóval magasabb számú menekült hogyan, miként érkezhet hazánkba, és milyen kezelési módokat választ a kormányzat azt illetően, hogy az ő tartásukat, ellátásukat valamilyen úton-módon fedezze, azt a választ kaptam, hogy ki fogják vizsgálni ezt a helyzetet, a mögötte álló tartalmat, módszereket. Hát látható, és mint ismeretes, a hazánkba érkező, bizonytalan hátterű személyek elhelyezésének, tartásának költségeit nagyrészt a mai napig a magyar állam, az adófizetők állják, nagyjából 90:10-es arányt lehet saccolni a tekintetben, hogy magyar adófizetői pénz és uniós pályázati források milyen arányban csorognak  ebben a kérdéskörben. Látszik, hogy a részben vagy egészében nyitott táborok környékén egyaránt nő a szabálysértések és a bűncselekmények száma, a lakosság szubjektív biztonságérzetéről pedig elég annyi, hogy az összes nyitott vagy részben nyitott tábor környékén ezres nagyságrendre tehető azon tiltakozó aláírások és szignók száma, amelyek a polgárok részéről érkeztek azt illetően, hogy vagy bűncselekmények, vagy szabálysértések, vagy szóbeli és egyéb típusú vegzatúra éri őket.

– Államtitkár Úr! Látszik, hogy a belügyminiszter és a megbízottjai adósak azzal a kérdéssel, hogy rendelkeznek-e összesítéssel a tekintetben, hogy mennyibe kerül közvetlen és áttételes költségek tekintetében a magyar polgárok számára azon menekültek befogadó-állomásokon történő tartása, akik bizonytalan céllal érkeztek az országba, akik között deklaráltan több bűnöző bújik meg. És egy nagyon súlyos problémára hívnám fel államtitkár úr figyelmét. A korábbi időszakban 18 ezer körülire tehető érkező közül tízezres nagyságrendben tűntek el jövevények a hatóságok látóköréből pár héten belül. Tehát érdekelne az önök álláspontja azt illetően, hogy hová tűnnek ezek a személyek. Ha két lábon átmasíroznak az országon, akkor ez hogy, milyen formában és mennyire ellenőrizhető módon történik meg? Ki van-e téve az érintett lakosság bármiféle veszélynek?Hogyan fordulhat elő, hogy például a balassagyarmati szálló környékén 200 méteren belül iskola és templom is található? Fiatal hölgytől kaptunk bejelentést, miszerint a jövevények megkergették az erdőből és az áruház környékéről kitörve. Debrecenből olyan híreket kapunk, hogy idős bácsi a lakásából kilépve, amikor két menekültre rászólt, hogy talán nem illene ott dohányozni, leütik, megverik, bántalmazzák. Folyamatosan gyarapodik a visszaélések száma. Nem látszik ezzel szemben cselekvési terv a kormányzat részéről. Jogosan adódik tehát a kérdés:

– Milyen új típusú rendvédelmi eszközökkel, milyen ötletekkel rendelkeznek?

– A magyar adófizetőknek mennyibe kerül olyan menekültek itt tartása, állomásoztatása, akiknek álláspontunk szerint Magyarország nem lehet célország, éppen ezért hosszú távon semmi keresnivalójuk nincsen itt?

+

KONTRÁT KÁROLY,  belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány határozott álláspontja, hogy a menedékjoggal való visszaélésekkel szemben következetes és szigorú fellépés indokolt. A gazdasági menekültek gondjait ott kell kezelni, ahol azok keletkeztek. A rendbontókkal és a jogszabályokat megsértőkkel szemben a rendőrség minden esetben határozottan fellép. A nemzetközi védelmet igénylők személyes szabadságának korlátozására, így egy befogadóállomás zárttá tételére a jogszabályok alapján azonban csak kivételesen kerülhet sor. Annak érdekében viszont, hogy azok a migránsok, akik a jogszabályok ellen vétenek, ne kerülhessék el a felelősségre vonást, a tavalyi évben bevezettük a menekültügyi őrizet intézményét. Ennek eredményeképpen a jogszabályban meghatározott indokolt esetekben, ilyen például a közrend védelmének érdeke is, az elismerést kérő menekültügyi őrizetbe vehető legfeljebb 6 hónapra. Ezt a szigorítást egyébként legnagyobb sajnálatunkra sem ön képviselő úr, sem a Jobbik frakciója nem szavazta meg.

– Képviselő Úr! A kormány minden rendelkezésére álló eszközt bevet az illegális migránsok számának visszaszorítása érdekében. Ezért növeltük a határrendészek létszámát, több új mobil és stabil hőkamerát helyeztünk el a szerb, ukrán és román határon, fokoztuk a légi felderítést, és növeltük a szomszédos országokkal történő együttműködést. 2014. január 1-je és 2014. szeptember 30-a között a befogadóállomások fenntartási költségei elérték az 1,2 milliárd forintot, a menekültügyi őrizeti helyek fenntartására ugyanezen időszakban az állam közel 460 millió forintot költött. Ebben az évben eddig, a mai napig, 18 998 fő nyújtott be menedékjog iránti kérelmet, a menekültügyi hatóságok 3693 fővel szemben rendeltek el menekültügyi őrizetet.

– Képviselő Úr! A mai napig 10 667 esetben került megszüntetésre menekülteljárás a kérelmező ismeretlen helyre távozása okán. Az, hogy valamely kérelmező a menekülteljárás során ismeretlen helyre távozik, nem jelent kiemelt közegészségügyi kockázatot: mind a nyitott befogadóállomáson, mind pedig a menekültügyi őrzött befogadóközpontban történő elhelyezést megelőzően a kérelmezők kötelező orvosi vizsgálaton esnek át. A befogadó létesítmények biztonságának megőrzése és megerősítése érdekében a rendőrség megteszi a szükséges intézkedéseket, és mindenhol biztosítja a fokozott jelenlétet, valamint a rendszeres, átfogó ellenőrzéseket.  A tényadatok alapján a befogadóállomások környékén nem növekedett a bűnelkövetések száma, a befogadóállomáson élők alapvetően intézményen belül, egymás sérelmére követnek el jogsértő cselekményeket. Amikor pedig kinn követik el a bűncselekményeket, azokat a rendőrség elfogja, és a szükséges intézkedéseket megteszi.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár Úr! Elismerésemnek is hangot kell adnom, hiszen sokkal több számadatot, tényadatot kaptunk most egy válaszon belül, mint korábban valaha. Ezek ugyanakkor nagyon is beszédesek, ezért nem tudom elfogadni őket. Például azt állítja, hogy nem nőtt statisztikailag a környéken a bűncselekmények száma, akkor miért mondja azt, hogy a kinn történt bűnelkövetések esetében a rendőrség eljárt? Lehet, hogy valóban eljárt, de akkor a helyi polgárokat nem ütötték volna le, a helyi fiatal lányokat nem kergették volna meg akkor, ha ezek a jövevények nem járkálhatnának ellenőrizetlenül lakott területen belül. Egy nagyon kérdésre sem válaszolt. Mi szükség van arra, hogy lakott területen belül, Balassagyarmaton, Debrecenben ilyen intézmények részben nyitottan álljanak? Miért nem lehet ezeket lakott területen kívülre helyezni? Hosszú távon igenis ez a polgárok, a lakosság elvárása.

– Államtitkár Úr! Természetes, hogy nem támogattuk bizonyos kezdeményezéseiket, ha salátába ágyazzák őket. De a legfontosabb, hogy önálló határrendészeten belül, önálló határvadász egységekkel igenis elejét kellene venni ennek az elképesztő cunaminak. Elejét kellene venni, hiszen az Európai Unió határaként egy olyan invázió ér minket, amelyet ha nem látnak be, akkor indokolatlan veszélyeknek teszik ki a polgári lakosságot, ami vállalhatatlan, elfogadhatatlan.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 117 igen, 31 nem szavazattal, 6 tartózkodás kíséretében, az államtitkári választ elfogadta.

Miért fáznak minden harmadik háztartásban, ha Magyarország jobban teljesít?

SZÉL BERNADETT  (LMP): – Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben három lakossági energiahatékonysági pályázatot hirdetett a kormány. Szomorúan mondom: a háromból három fulladt botrányba. Ennek alapvetően mi három okát látjuk: az egyik a pénzhiány, a másik a szervezetlenség, a harmadik pedig a folyamatosan jelen lévő korrupciós kockázat. Konkrétan: a számítógépes rendszer háromból három esetben csődöt mondott, összeomlott. A kazáncsere-támogatás a beindítás után azonnal leállt, mert a források kimerültek, és ha megnézzük, hogy az online pályáztatást ki csinálta, azt látjuk, hogy egy Fidesz közeli vállalkozás, amely tönkrement cégeket hagy maga után, és a fideszes önkormányzati megrendelésekből élt.

– Államtitkár Úr! Írásos bizonyítékunk van arra, hogy önök nem ezt ígérték a magyar embereknek. A Fidesz 2010-es választási programjában önök azt ígérték, hogy évente a lakásállomány 10 százalékát energetikailag korszerűsítik, és ezzel munkahelyek tízezreit hozzák létre. Ehhez képest gyakorlatilag egy szánalomhalmaz, amit most látunk, hűtő- és kazáncserére, hőszigetelésre 2,7 milliárd forintot adnának az embereknek, miközben a jövő évi költségvetésben 150 milliárdos nagyságrendben dobják ki a pénzt az ablakon. Mindeközben a számlahátralékosok száma nem csökken, folyamatosan 1,8 millió embert érint az, hogy egyszerűen nem tudja a számlahátralékát ledolgozni. A hidegben, sötétben és félelemben élő emberek száma nő, a háztartások körülbelül egyharmadát érintik ezek az állapotok. Másfélmillió ember tapasztalja meg ezt az életérzést napról napra. Mi az oka annak, hogy ez így megy, és miért nincs változás? Én azt látom, hogy önök folyamatosan eltapsolják a szükséges forrásokat, és ennek köszönhetően továbbra is orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. Ráadásul azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a korrupció is jelen van, merthogy esetleg vannak olyan kiváltságosok, akik már előre tudják, mik lesznek a pályázati feltételek, mielőtt még azok megjelennének. Én már semmin nem lepődöm meg azóta, amióta látom, hogy a NAV-üggyel kapcsolatban önök mit csinálnak.

– Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika továbbra is azt gondolja, hogy ebből a szakadékból egy út vezet kifelé: az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások használata. 2010-ben egyébként még önök is hajlottak egy értelmes megoldásra. Árulják el nekem, tisztelt államtitkár úr, hogy mi történt önökkel! Én alapvetően két verziót látok. Az A-verzió szerint a 2010-es mondásuk csak egy blöff volt. Nem szép dolog blöffölni választási programban, de ebben az országban megszokhattuk. A B-verzió pedig az, hogy rájöttek: jobban tudnak tollasodni az oroszok irányába, mint a magánzsebeikbe, ha egész egyszerűen fenntartják a magyar emberek energetikai kiszolgáltatottságát. Ha a B-verzióról van szó, tökéletesen megértem, hogy miért van ez a botránysorozat, de akkor vallják be, hogy erről van szó! De ha az A-verzió van érvényben, akkor miért nem látom azt, hogy a 2015-ös költségvetésben forrásokat különítenek el erre a célra. Az LMP nem blöfföl a programjában, amikor azt mondja, hogy zöld-gazdaságfejlesztéssel 450 ezer munkahelyet tudnánk létrehozni. És nem kellene feltennünk azt a kérdést:

– Miért fáznak minden harmadik háztartásban, ha Magyarország jobban teljesít?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! Az energiaszegénységre, a lakossági energiaterhekre és a kormányzati energiahatékonysági erőfeszítésekre vonatkozó állításai egyszerűen nem felelnek meg az igazságnak. Ellentmond önnek több millió fogyasztó, és ellentmond önnek több százezer sikeresen pályázó család tapasztalata. A kormány 2010 és 2014 között a lakóépületek energiahatékonyságának fejlesztésére, műszaki biztonságának javítására közel 50 milliárd forint összegű támogatást fizetett ki, melynek köszönhetően több mint 235 ezer család otthonában valósulhatott meg energiahatékonysági beruházás. A kormány által végrehajtott rezsicsökkentés eredményeként a magyar háztartások energiaárainak szintje európai összehasonlításban is jelentősen javult. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2014. októberi adatai alapján a lakossági fogyasztók a villamos energiáért és földgázért a második legalacsonyabb árat fizetik az Unióban. Vásárlóerő-paritáson mérve a villamos energia tekintetében a középmezőnybe tartozunk, földgázért pedig a negyedik legalacsonyabb árat fizetünk. A rezsicsökkentésnek köszönhetően egy átlagos fogyasztó éves rezsiterhei közel százezer forinttal csökkentek, a földgáz-árszabályozás 2010 decemberében megvalósult átalakításának köszönhetően további százezer forintot takaríthatott meg. A kormány intézkedéseinek köszönhetően a fogyasztók így az elmúlt öt évben közel ezermilliárd forintot takaríthattak meg összesen. A rezsicsökkentésnek köszönhetően mind a hátralékos fogyasztók száma, mind a tartozások összege jelentősen csökkent az elmúlt években. Az Energia Hivatal adatai alapján a 30 napot meghaladó hátralékkal rendelkező villamosenergia-fogyasztók száma 35 százalékkal, a földgázfogyasztóké 38 százalékkal, a távhőfogyasztóké pedig 22 százalékkal csökkent. 

– Tisztelt Képviselő Asszony! Idén november 11-étől megkezdődhetett a pályázatok beadása az „Otthon melege” programra, melynek első pályázati kiírásai közel 3 milliárd forint keretösszegű, vissza nem térítendő támogatást nyújtanak a magyarországi lakhellyel rendelkező magánszemélyeknek. Az ön által említett informatikai nehézségeket sikerült elhárítani, azok miatt egyetlenegy pályázót nem ért hátrány vagy kár. Az eddig beérkezett pályázatok száma a várakozásoknak megfelelően alakul, a lakosság kiemelt érdeklődést mutat. A pályázatok révén a háztartások nemcsak beruházási támogatásban részesülnek, de a hosszú távon érzékelhető energiamegtakarításnak köszönhetően a rezsiköltségeik is jelentős mértékben csökkennek. Terveink szerint az „Otthon melege” program keretében közel 13 milliárd forint támogatásnak köszönhetően további 44 ezer család otthonában valósulhat meg jelentős energiamegtakarítást eredményező beruházás. A következő hétéves európai uniós költségvetési programban az energiahatékonyság növelésére, megújuló energiák alkalmazásának ösztönzésére 500 milliárd forint vissza nem térítendő forráskerettel számolunk. Mindezeken túl a kormány a közeljövőben a társasházak részére energiamegtakarítást eredményező, komplex felújítási programot indít mintegy 10 milliárd forintos pályázati kerettel. Tudom, hogy ön nem szívesen hallgatja ezeket, de ezek a tények. 

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár Úr! Én tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen megszólalás kézenfekvő alkalom arra, hogy a rezsicsökkentés propagandáját elismételje, de szeretném önnek elmondani, hogy én annak a pártnak a frakciójában ülök, amely a rezsicsökkentést rezsiblöffnek nevezte el és nem véletlenül. A magyar lakosság energiával kapcsolatos kiadásai még mindig élmezőnyben vannak az Európai Unióban. Európai viszonylatban. Ami a valós rezsicsökkentés lenne, az az épületenergetikai fejlesztések sorozata.

– Államtitkár Úr! Önök nem tartották be az ígéretet. Nem történt meg a magyar lakásállomány 10 százalékos felújítása évről évre. Azt gondolom, hogy ön is tudja, amit én is tudok: ebben az országban az emberek 75 százaléka családi házakban lakik, méghozzá olyan családi házakban, nem olyanban, mint Szijjártó miniszter úr, hanem olyanban, ami régen épült és ami nincs leszigetelve. Ezeknek az embereknek miért nem segítenek, államtitkár úr? Megint csak a rezsicsökkentés propagandáját hallottuk, és nem a valós kérdésre adott valós válaszokat. 

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont 115  igen, 36 nem szavazattal, tartózkodás nélkül,  az államtitkári választ elfogadta.

Mikor épül meg a csepeli gerincút hiányzó szakasza?

SZABÓ SZABOLCS (független): – Államtitkár Úr! Csepel Budapest fontos ipari központja volt a múltban, mára azonban a főváros egyik legszegényebb kerületévé vált. Az egykor majd’ 30 ezer embert foglalkoztató Csepel Művek területén működő utódcégek becslések szerint napjainkban alig 6-8 ezer embert foglalkoztatnak. Minden csepeli, valamint Csepel-szigeti lakos számára fontos lenne, hogy ezen minél hamarabb változtatni tudjunk. Ehhez olyan nagyberuházásokra van szükség, mely a korábbi ipari hasznosítású területek újbóli felvirágoztatását teszi lehetővé, valamint zöldmezős beruházásokat is a kerületbe vonz, nem mellesleg a jelentős átmenő forgalom okozta problémákat is kezelni tudja.

– Államtitkár Úr! Csepel és az egész Csepel-sziget jövőbeni fejlődésének kulcsa a gerincút megépítése. Csak a lakott területeket elkerülő, nagy kapacitású közúti infrastruktúra képes új lendületet adni Csepelnek. Az 1928 óta működő Csepeli Szabadkikötő, valamint az 1892-ben Csepelre települt Weiss Manfréd Művek, későbbi Csepel Művek még meglévő utódcégei, valamint a többi, jellemzően romos és használaton kívüli csepeli ipari területek csak akkor virágoztathatók fel, ha teljesen kiépül a gerincút, csak akkor teremthetnek az itt működő vagy idetelepülő cégek több ezer új munkahelyet, ha teljesen kiépül az M0-s felé a még meglévő közúti kapcsolat. 

– Államtitkár Úr! Ön is bizonyára tudja: a csepeli gerincútnak eddig megépült egy Csepelen belüli szakasza, valamint az M0-s és Lórév közötti szakasz, illetve ennek egy szigethalmi ága. Jelen pillanatban tehát van két szakasz, ami között érdemben nincs összeköttetés. Éppen ezért kérdezem:

– A gerincút építésével kapcsolatban várhatóan mikor születik döntés?

– Várhatóan mikor indul meg a gerincút XXI. kerületi hiányzó részének a kiépítése?

– Mikor adhatjuk át a forgalomnak a hiányzó szakaszt, illetve milyen forrásból kívánják finanszírozni a beruházást?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Csak a válasz egyértelműsége érdekében: Budapest XXI. kerületében húzódik a csepeli gerincút, a városközpontot elkerülő teherforgalmi út és a II. Rákóczi Ferenc út kétszer kétsávos átépített szakasza. A Csepel-szigeti gerincút, amely nem azonos a csepeli gerincúttal, a II. Rákóczi Ferenc útból kiindulva Pest megyei területen halad, és az M0-s autóút szigetszentmiklósi csomópontjához kapcsolódik. Az állami feladatot képező Csepel-szigeti gerincút külterületi szakasza műszakilag a II. Rákóczi Ferenc úti körforgalmú csomóponttól Szigethalomig elkészült, megépült a Leshegy Ipari Parkon keresztül haladó szigetszentmiklósi ág is. Az országos közúthálózathoz tartozó szakaszok így az M0-s autóúthoz kapcsolódva töltik be tehermentesítő, forgalomelosztó szerepüket. A Szigethalom–Lórév szakasz tanulmányterve készen van. A Budapest XXI. kerületben belterületre eső csepeli gerincút fejlesztése a Budapesti Közlekedési Központ feladata. A csepeli gerincút kiépítése a Corvin út és a Posztógyár utca között megtörtént, ön is említette. A következő munka a Csepel városközpontot elkerülő teherforgalmi út és a II. Rákóczi Ferenc út adott szakaszának kétszer kétsávos átépítése. Mind a kettő egyébként belterület. A csepeli gerincút folytatása ennek megfelelően a főváros beruházási tervei között szerepel, ezért javaslom, hogy a képviselő úr további részletekkel kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központot keresse meg.

+

SZABÓ SZABOLCS: – Államtitkár Úr! Valóban érdekes választ sikerült adnia. Nemrég került nyilvánosságra, hogy az IKOP-on belül milyen forrásokat fognak majd közúti közlekedésfejlesztésre költeni többek között, itt a 75 millió euró feletti beruházásokról van szó, illetve tudjuk azt is nagyon jól, hogy az uniós forráselosztás keretében már a VEKOP-forrás is meghatározásra került, ha jól emlékszem, 290-valahány milliárd forint összegben.

Én megmondom őszintén: nem tudom elfogadni azt a választ, hogy ez csak és kizárólag fővárosi hatáskör. Ebben igenis van felelőssége a minisztériumnak!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 114 igen, 34 nem szavazattal, 1 tartózkodás kíséretében, az államtitkári választ elfogadta.