„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbb szónoklataikat. 

Bűnbakképzés a romákról?

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): – Miniszter Úr! Az ön szavai szerint Magyarország már csak azért sem tud befogadni gazdasági menekülteket, mert gondoskodni kell 8 ezer cigány foglalkoztatásáról. Sajnálatosnak tartom, hogy a Fidesz-kormány sikertelenségét hazug propaganda mögé bújtatva próbálja leplezni, kettős beszéddel a közhangulatot korbácsolni, és újra előhúzták a cigány kártyát, és ezzel újabb ellentétet szítanak és árkot ásnak a társadalmi csoportok között. Gyalázat, hogy a romaügyeket akarják szembeállítani a menekültekkel, és ezzel a romákat taszítják Európa-szinten is a bűnbak szerepébe!

– Miniszter Úr! Az a minimum, hogy kijelentéséért bocsánatot kér. Ezt diktálja az erkölcs és a becsület és a tisztelet, az a szolgálat, amelyre esküt tett.  Láthatnánk azt, hogy mégiscsak csak fontos az amit a romák ügye igényel, és nem pedig előhúzni olyan kártyákat, amelyekkel az árkokat ássák önök nap mint nap, és erőteret adnak arra, hogy a megbélyegzés még nagyobb legyen Magyarországon a romákat illetően. Önök ugyanis a romák egyetlen foglalkoztatási lehetőségét csak a közmunkában látják, amellyel, pusztán csak a statisztikai adatokat tudják kozmetikázni. Kérdezném:

– Mit tett a Fidesz-KDNP-kormány az elmúlt öt évben a romák valós társadalmi integrációjáért?

Hol van az a százezer munkahely, amit kormányuk Farkas Flóriánnal együtt ígért? Ön szerint csak a közmunka lenne az egyetlen legnagyobb foglalkoztatási lehetőség a magyarországi cigánysásg ügyében?

+

TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ, igazságügyi miniszter: – Képviselő Úr! Megmondom őszintén, hogy elég élénk a fantáziám, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy azért, mert a roma lakosság társadalmi felzárkóztatása érdekében szólalok meg rasszistának minősítsenek. Mint ahogy azt nyilatkozatomban is tettem, a leghatározottabban vissza kívánom utasítani a rasszista vádaskodást. A becsületemre mindig adtam, és a jövőben is kívánok adni.

– Képviselő Úr! Büszke vagyok arra, hogy a magyar európai uniós soros elnökség alatt fogadták el az európai roma keretstratégiát. Mint nagykövet, számos rendezvényen igyekeztem bemutatni a magyarországi romák életét, problémáit. Európában ma 10-12 millióra teszik a romák becsült számát. Ebből Magyarországon él körülbelül 700-800 ezer ember. Engedje meg, hogy idézzek abból az európai keretstratégiából, ami a romákkal foglalkozik: „A romák szociális gazdasági helyzete általában rosszabb, mint a többségi társadalom tagjaié, gyakran még a nemzeti kisebbséghez tartozókénál vagy a bevándorlókénál is. A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság felnagyítja a romák befogadásával kapcsolatosan jelen lévő strukturális problémákat.” A magam részéről ezért azt kívántam hangsúlyozni, hogy a romakérdésnek olyan prioritásnak kell lennie, amelyet a gazdasági bevándorlókkal szemben is érvényre kell juttatni, mert Kelet-Közép-Európának - és ezt az európai roma keretstratégia is jól bemutatta - alapvető kérdéséről van szó.

– Képviselő Úr! Hangsúlyozni szeretném: a romák nem bűnbakok, hanem a magyar társadalom olyan tagjai, akikért közösen vagyunk felelősek, a szegénység - amelyben nem csak a romák élnek - felszámolása pedig közös felelősségünk. A kormány megpróbál minden erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy a roma felzárkóztatás megtörténjék.

+

TELEKI LÁSZLÓ: – Miniszter Úr! A feladatban, amit önre róttak és elvállalt, jelen kell lennie annak a romaügynek, amit nemzetközileg vagy éppen hazai szinten kell hogy képviseljen. Nem lehet amögé bújni, hogy az európai roma keretstratégia mit jelent és mit tartalmaz, mert az, hogy le van írva valami, az egy dolog, de hogy mi van megvalósítva belőle, az pedig egy másik dolog. Higgye el nekem, járva a vidéket, látom azt, hogy nincsenek kellő mértékben eleresztve a romák sem foglalkoztatási lehetőséggel, sem pedig olyan pénzeszközökkel, ami a gyógyításra, oktatásra és lakhatásra kellene hogy fordítódjon. Ezért tehát én azt gondolom, nem rébuszokban kell beszélni, amikor romaügyről beszélünk, hanem valós tartalommal kell hogy megtöltsük ezt a programot.

– Nem igazán adott választ a miniszter úr arra sem, hogy ebben a kérdésben , mint ahogy mondta, hogy ön nem rasszista. Én sem gondolom, hogy az, viszont nem látjuk világosan az válaszából, hogy attól elhatárolódik-e attól amit mondott.

+

TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: – Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy a kormány romapolitikája példamutató és közismert. Az az eredmény, hogy a foglalkoztatás terén messze jobb az eredményünk,  és nem a segélyezésben látja a kormány a roma felzárkóztatás problémáit, hanem a munkához való jogban, a szociális kérdések megvalósításával, az oktatásban, azt gondolom, hogy ez a legfontosabb.

– Képviselő Úr! A roma társadalmi felzárkózás érdekében kívántam most is megszólalni, és a jövőben is ezért akarok megszólalni. Azt gondolom, hogy ezek után vissza kell utasítanom minden olyan vádat, amely a személyemet érintette ebben a kérdésben.

Mit tesz a kormány hazánk biztonsága érdekében?

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – Miniszter Úr! A Magyarország biztonsági fenyegetettségét meghatározó biztonsági környezet az elmúlt időszakban folyamatosan és gyorsan változó ütemben ment végbe. Biztonsági környezetünk olyan irányban változott, amelyre felkészültségünknek köszönhetően képesek vagyunk megfelelően reagálni, tekintettel arra, hogy birtokában vagyunk a helyzetfelismerésnek és az értékelésnek, a fokozottabb figyelemnek s az azonnali cselekvőkészségnek, így azonnali megoldásoknak is. Ez azért fontos, mert az elmúlt időszakban az előzőekhez képest jelentősen romlott a nemzetközi biztonsági környezet.

– Miniszter Úr! A Közel-Kelet és Észak-Afrika felől érkező menekültáradat miatt óriási migrációs nyomás nehezedik Európa keleti és déli országaira, s ez a nyugati országok számára is egyre nagyobb kihívást jelent. Magyarország déli falvaiban idén januárban hirtelen ezrek lépték át illegálisan az országhatárt, a keleti határvidéken lakók pedig közvetlen közelről látják, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a határ ukrán oldalán élők. Az arab tavasz nyomán bekövetkezett instabilitás kedvezett a szélsőséges előretörésnek, s az iszlám radikalizmus eszméit hirdető terroristák saját államot hoztak létre. A Közel-Keleten, de mindenekelőtt Irakban és Szíriában a megerősödött ISIS közvetlen biztonsági és emberi jogi válsághelyzetet idézett elő, terjeszkedése fenyegetést jelent a nemzetközi közösségre. Az Országgyűlés 2015. április 15-én határozatot hozott arról, hogy Magyarország legfeljebb 150 katonát küld az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni fellépéshez az iraki Erbílben levő kiképzőközpontba. Tisztelettel kérdezem:

– Mit tesz a magyar kormány hazánk biztonsága érdekében, és ez megnyilvánul-e a honvédség jövő évi tervezett költségvetésében?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő Úr! A biztonsági környezetünk változása, mondjuk ki, romlása – elsősorban az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet felemelkedésére, valamint az ukrajnai válságra kell itt gondolnunk – az elmúlt másfél-két évben alaposan átírta nemcsak Magyarország, de az egész NATO terveit. Hazánk  elkötelezett tagja a szövetségnek, és minden tekintetben kivesszük részünket a közös erőfeszítésekből.

 – Most, hosszú évek stagnálása után, párhuzamosan a nemzetközi kihívások erősödésével és a magyar gazdaság teljesítőképességének látványos javulásával eljött bizony az idő arra, hogy dinamikusan növeljük a honvédelemre szánt forrásokat is. Már az idei, tehát a 2015-ös évben több mint 8 százalékkal növeltük a védelmi költségvetést. A kormány azt vállalta, hogy 2016-tól a bruttó nemzeti termék 0,1 százalékával évről évre növeli a védelmi költségvetést. E vállalásnak megfelelően a 2016-os költségvetési előirányzat a 2015-ös, tehát a megemelt idei évihez képest is mintegy 22 százalékkal, nagyjából 50 milliárd forinttal nő, és így megközelíti a 300 milliárd forintot. A megnövelt összeget gondosan és takarékosan fogjuk elkölteni!

+

FIRTL MÁTYÁS: – Miniszter Úr!  Teljes mértékben támogatandónak tartom, hogy a katonai költségvetés kiadásai ilyen mértékben növekednek. Számunkra is, számomra is nagyon fontos, hogy azokban a katonai missziókban, amelyekben eddig is részt vettünk, és a Magyar Honvédség elismertségét növelték az elmúlt időszakban, megfelelő háttérrel bíró, költségvetéssel bíró katonák vegyenek részt. Bízunk benne, hogy a jövőben a katonai költségvetés kiadásaiból egyrészt a NATO-ban vállalt kötelezettségeinket is teljesítjük, másrészt pedig valóban a nemzetközi szerepvállalásban végzett tevékenységünk is tovább öregbíti katonáink hírnevét.

+

HENDE CSABA: – Képviselő Úr! A megnövelt és a következő években is dinamikusan, reményeink szerint a terveknek megfelelően növekedő honvédelmi költségvetésből sok mindenre költünk. Először is a legfontosabb dologra, az emberre, hiszen egy haderő képességeit legalapvetőbb módon a benne szolgáló katonák képességei határozzák meg, ezért tehát itt nem ócska szlogen az a szállóige, hogy a legfontosabb az ember. Fegyvert bármikor lehet venni, az pénzkérdés, de jól kiképzett és elkötelezett katonát nem lehet bármely időben a polcról levenni. Éppen ezért a dinamikusan növekvő költségvetés első lépéseként 2019-ig ütemesen, mintegy 50 százalékkal növeljük katonáink illetményét, fejlesztjük a pápai bázisrepülőterünket, de természetesen a megnövelt költségvetés fedezetet nyújt az Iszlám Állam elleni szerepvállalásra, a visegrádi négyek által kialakított európai uniós harccsoport költségeire és persze különböző haditechnikai fejlesztési programokra is.

Mit tervez a kormány a Corvinus Egyetemmel és a Budai Arborétummal?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! A Corvinus Egyetem feldarabolása, valamint a Budai Arborétum értékesítése óriási veszteséget jelentene a kertészeti oktatásnak. Az élelmiszer-tudományi, kertészettudományi és tájépítési képzés több mint 160 éves múltra tekint vissza hazánkban. Hosszú idő telt el 1853 óta, amikor létrehozták az akkor nagyon modern kezdeményezésnek számító magániskolát, amely 1880-tól állami intézmény lett, majd fontos állomásként létrejött 1968-ban az egyetemi státusa, és ekkor Kertészeti Egyetemmé vált. Az intézmény a végső formáját a kétezres évek elején nyerte el, amikor a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemhez csatlakozott. 2004. szeptember 1-jétől pedig a Kertészettudományi Kar, az Élelmiszer-tudományi Kar és a Tájépítészeti Kar a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Campusának egyetemi karai lettek.

– Államtitkár Úr! Egy esetleges átszervezés következtében a budai karok képzései visszaesnének, elveszítenék hallgatóikat, oktatóikat, kutatási-innovációs bázisukat. Egyedi és piacvezető képzések jövője válna teljesen bizonytalanná. Pótolhatatlan veszteséget jelentene a Budai Arborétum bezárása és értékesítése, amely jelenleg két kar számára biztosít szabadtéri oktatási helyszínt, a kivételesen gazdag, közel ötezer tételből álló növénygénbank, arborétum és botanikus kert egyedülálló gyakorlati képzési hely. Felbecsülhetetlen értékről van szó, ezért is kérdezem:

– Mit tervez a kormány a Corvinus Egyetemmel és a Budai Arborétummal?

– Ugye nem fogják az egyetem beleegyezése nélkül átszervezni ezeket a karokat?

– Ugye nem fogják értékesíteni a 126 éves arborétumot?

– Megvédi-e a kormány a felbecsülhetetlen természeti értékeket, garanciát vállalnak-e az arborétum megmaradásáért?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” stratégiánk teljes mértékben a nyilvánosság mellett jött létre, a Rektori Konferenciával, a HÖOK-kal, a felsőoktatási kerekasztalban minden érintett szereplővel közösen fogadta el a kormányzat. Mindenki hozzászólhatott, ön is hozzászólhatott, megismerhette, talán  halványan támogatta is az ellenzéki padsorokban ezt a stratégiát.

– Képviselő Úr! Mi azt meg fogjuk tenni, ami abban szerepel, és nem fogunk semmi olyat megtenni, ami abban nem szerepel. Kérem, hogy ne üljön föl az olyan hamis leveleknek, mint például a Független Diákparlamentnek írt levél, ami az interneten számtalan helyen körbe-körbe forgott. Ne ezekből induljanak ki akkor, amikor a kormányzati kritikájukat megfogalmazzák. Ön is nagyon jól tudja, hogy ebben az ügyben most már a rendőrségnek kell nyomoznia, és nem kormánypárti politikusoknak magyarázkodni, hiszen kiderült, hogy ez a levél teljes mértékben hamisítvány.

– Képviselő Úr!  Megnyugtatom: ami a stratégiában le van írva, azt mi végre fogjuk hajtani, de semmi mást nem, tehát ilyesfajta vádakat sem itt a parlamentben, sem máshol nem érdemes megfogalmazni.

+

IKOTITY ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Nem kaptam választ a kérdésre. A felsőoktatási stratégia nem érinti azt a kérdést, hogy mi történik majd a Corvinus Egyetemmel és ezzel a Budai Arborétummal. Ennek a levélnek, amelytől óva intett bennünket, mi nem ültünk fel, már jóval a nyilvánosságra kerülése előtt bekerült a köztudatba, hogy valamit terveznek a Corvinus Egyetem kapcsán.  A Budai Arborétum kapcsán is fölmerült az, hogy esetleg valakinek fáj a foga erre, ismét offshore-lovagok lehetnek a háttérben.

– Államtitkár Úr! Ön egyetlenegy mondatával el tudja oszlatni azokat a kételyeket, amelyeket úgy fogalmaztak, hogy feszültségszítás a felsőoktatás szereplői között, és ehhez hasonlók. Mondja ki bátran azt, hogy nem kerül sor ennek az intézménynek az átalakítására, nem fogják eladni az arborétumot sem!

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Az arborétum semmifajta veszélyben nincsen, mint ahogy elmondtam önnek, teljes mértékben nyilvánosan zajlik minden döntéshozatal, nincsenek hátsó, zárt szobákban lévő alkuk, ahogy eddig sem voltak. Minden esetben a felsőoktatási államtitkár úr először az érintetteket vonta be egy konzultációba, utána hozott meg mindenfajta döntést. Nem lesz ez most sem másként, a következőkben is ezt az eljárást fogjuk követni, mindent nyilvánosan fogunk hozni, a stratégia szerint fogunk haladni, és kérem a képviselő urat, hogy semmifajta ilyen híresztelésnek ne üljön föl.

Képviselő Úr! Ha majd két év múlva visszanézi ezt a felszólalását, lehet, hogy azt mondja: mégsem kellett volna megtenni, mert bármifajta valós alap nélkül, csak azért, mert valakitől hallott valamit, ilyesfajta komoly vádakat megfogalmazni felelőtlenség. Nem egy megalapozott szakpolitikusra vall, hogy internetes sajtók főcímei alapján próbál itt hangulatot kelteni. Ebben is, mint minden másban, az érintett ágazat szereplőivel konszenzusban és velük konzultálva fogunk döntéseket hozni a jövőben is. 

Hány szociális dolgozót érint a július 1-jétől folyósított bérkiegészítés?

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): – Államtitkár Úr! Azt gondolom, a szociális munka a társadalmi munkamegosztás kiemelkedően fontos, értékteremtő tevékenysége. Ezért elengedhetetlen az itt dolgozók megbecsülése mind morális, mind anyagi szinten. Az ellátottak körüli teendők végzése nagymértékű fizikai, valamint lelki igénybevétellel járó feladat, amit az év minden napján, a nap minden órájában végez körülbelül 93 ezer, az ágazatban dolgozó szakember.

Ezen áldozatos munka megfelelő anyagi megbecsülésének első lépéseként 2014. január 1-jével bevezetésre került a szociális ágazati bérpótlék. A pótlék kiterjed mind a szakmai, mind a technikai munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra. Mértéke bruttó 6 ezer és 17 200 forint között változott az alapbérezés arányában, amely a munkavállaló fizetési osztályán és fizetési fokozatán alapul

– Államtitkár Úr!  Ezen intézkedés még nem oldotta meg a problémát, de mutatja elkötelezettségünket, tenni akarásunkat a szakmában dolgozók helyzetének javítása érdekében. Ez a tenni akarás azért is elengedhetetlen, mert mára olyan aggasztó helyzet állt elő, hogy már nemcsak a külföldi országok szippantják el jól képzett szakembereinket, de a hazai egészségügyi és köznevelési intézmények is. Ott ugyanis egy ugyanilyen végzettségű szakember jóval többet keres. Ezért is kérdezem:

– Hány szociális dolgozót érint a július 1-jétől folyósítandó bérkiegészítés?

– A szociális ágazat mely területén dolgozókra terjed ki a bérkiegészítés?

– Milyen intézkedések segíthetik a területen tevékenységüket?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – Képviselő Úr! Május 20-ai ülésén foglalkozott a kormány ezzel a kérdéskörrel. Bérfeszültség alakult ki a szociális ágazaton belül: sokaknak, akik az alsóbb részén voltak a bértáblának, a minimálbér elég markáns megemelkedése után sem különbözött sokban a bére azokhoz képest, akik magasabb fokú végzettséggel vagy régebb óta dolgoznak a szociális pályán. Ezért döntött a kormány amellett, hogy 7,6 milliárd forintot csoportosít át még idén a július 1-jétől folyósítandó béremelésekre. Ez azt jelenti, hogy 65 ezer ember számára lesz július 1-jétől könnyebb a megélhetés. Ez bruttó 16 ezer forintot is jelenthet adott esetben. Ez elsősorban azoknak lesz béremelkedés, akik régebb óta dolgoznak a szociális szférában, és akik magasabb végzettséggel rendelkeznek. A pontos részletekről megkezdődött múlt pénteken a déli órákban az egyeztetés a szakmai szervezetekkel, és ezen a héten is folytatódni fog.

+

KOVÁCS SÁNDOR: – Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az a 65 ezer ember biztosan meg fogja érezni azt a 16 ezer forintos átlagbéremelést, amit bérkiegészítésként kapni fog. És bár nem illik saját példát hozni, de szociális munkásként hadd mondjam azt is, hogy ilyen szférából jőve azt gondolom, nagyon fontos megbecsülése ez a szféra minden dolgozójának, és remélem, ha visszamegyek a választókerületembe, és megkérdezik az emberek, akkor ezeket a válaszokat elmondva egy kicsit megnyugtathatom a kollégákat.

+

RÉTVÁRI BENCE:  – Képviselő Úr! Mi is abban bízunk, hogy ez a fajta szakmai megtartóerő erősíti ezeket az embereket, emberfeletti munkát végeznek ahhoz képest, hogy milyen bért juttatunk nekik. Még a három év alatt folyósított bérpótlék, a minimálbér-emelés és ez a fajta ágazati bérpótlék is összességében, ami 60 milliárd forintos plusztámogatás a 3-4 évvel ezelőtti jövedelemtömeghez, bértömeghez képest, ugyan magas, de nyilván ez még tovább emelendő, ami a későbbi idők kérdése lesz. De bízunk benne, hogy a tapasztalatot és a tudást kellő mértékben megbecsüli, és ezek az emberek is érezni fogják, hogy a gazdaság többletteljesítményéből nekik is jutott egy rész.