Kettős felelősségünk bevándorlásügyben!

HARRACH PÉTER (KDNP): – Tisztelt Ház! A bevándorlás kérdésében minden felelős politikusnak kettős felelőssége van. Egyrészt felelősek vagyunk Európa kultúrájáért és a magyar emberek biztonságáért, másrészt viszont a segítségre szoruló emberért, az egyéni tragédiákkal küszködőkért. Ezt a kettős felelősséget átgondoltan, higgadtan és valóban felelősen kell megvalósítanunk. Egyes országokban kaotikus állapotok vannak, éppen a nagyhatalmi érdekek és a helyi bűnözők miatt. Megindult egy népvándorlás, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország a szárazföldi bevándorlók által leginkább veszélyeztetett ország. Ha az adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy ebben a félévben már 50 ezer fölött van az illegális határátlépők száma, ez duplája annak, ami az előző évben volt, és ma már, 2015-ben 100 ezer körül várható az éves bevándorlói létszám.

– Milyen következménye van Európa és Magyarország számára? Vannak, akik a korlátlan bevándorlás hívei, azoknak a tevékenységétől az várható, hogy ez az Európa néhány évtized múlva már nem ez az Európa lesz, hanem egy másik, aminek már nem sok köze van a hagyományos, évezredeket átélt európai kultúrához. Az integrálódás lehetősége nincs meg egy olyan távoli kultúrkörből érkezőkkel kapcsolatban, amely megvan esetleg a kontinensen belüli bevándorlókkal, nem beszélve éppen a magyar nemzethez tartozó határon kívüliekről. De a következmények között ott van a polgárainkat fenyegető veszély is, hiszen a bevándorlók között meglehetősen sok olyan ember van, aki vagy a terrorizmusnak a híve, vagy pedig különböző bűnözői csoportoknak a tagja. Tehát a polgárok biztonsága is követelmény, ami iránt felelősséggel tartozunk. És van a másik, ezzel látszólag ellentétes felelősség, az egyének iránti, a bajba jutott emberek megsegítése iránti kötelezettségünk. A kettőt nem könnyű, de össze kell hangolnunk. Hadd mondjak egy példát: Budapesten sok hajléktalan él, őket kötelességünk akár politikusként, akár magánemberként segíteni, de nem azzal, hogy befogadjuk az otthonunkba, még csak azzal sem, hogy szabadon, köztéri táborozást engedélyezünk, hanem azzal, hogy fedelet adunk a fejük fölé, élelmet és ruhát biztosítunk számára, és megpróbáljuk kivezetni őket ebből az állapotból. 

– Nem feltétlenül a saját lakosainkat fenyegető bevándorlást kell támogatni, hanem a határon túl kell megadni nekik a segítséget, legyen ez például katonai segítség bizonyos országokban, legyen politikai segítség, vagy legyen karitatív. Én tudom nagyon jól, hogy nem könnyű ezt a kettős felelősséget összehangolni, de a helyzet sem könnyű, amit meg kell oldanunk. Nem veszélyeztethetjük a saját honfitársainkat, nem veszélyeztethetjük a hagyományos európai kultúrát, viszont valamilyen módon segítenünk kell azokon, akik politikai vagy vallási üldözöttek. Úgy gondolom, hogy a probléma kezelésében az első lépéseket megtettük, de nem szabad szélsőséges, csupán egyetlen felelősséget érvényesítő megoldást keresnünk. Bízom abban, hogy a magyar parlament is, a kormányzat is meg fogja találni ezt a megoldást!

+

SEMJÉN ZSOLT, miniszterelnök-helyettes: – Tisztelt Országgyűlés! Először is fontos, hogy leszögezzük azt, hogy mi az, amiben nem lehet vita. Nyilvánvalóan nem lehet vita abban az emberiesség jegyében, hogy Magyarországnak, úgy, mint a civilizált országoknak, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ezek az emberek a szülőföldjükön emberi életet élhessenek. Ezért is van, hogy költségvetési pénzből, a magyar adófizetők pénzéből szerepet vállaltunk Afganisztánban, Irakban, egyházi, civil, karitatív szervezeteken keresztül Szíriában is, az egész Keleten. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a valóban politikai menekülteket, akik politikai, vallási vagy etnikai okok miatt az életükért menekülnek, őket a civilizált országoknak be kell fogadni, és látnunk kell azokat az emberi tragédiákat, amiket részint ezeknek az országoknak a saját rendszere okozott, részint nagyhatalmi játszmák és tévedések következményei és embercsempész gazemberek vámszedése, tehát karitatív alapon ezeknek az embereknek segíteni kell.

– Ugyanakkor a helyzet súlyosságából kifolyólag, a magyar nemzet s a történelem színe előtti felelősségtől vezérelve világossá kell tenni azt, hogy az ezekből az országokból - Afganisztánból, Szíriából, Irakból vagy Észak-Afrikából - érkező migráns tömegek bizony részben, jelentős részben integrálhatatlanok, elsősorban azért, mert nemhogy asszimilálódni nem akarnak, de integrálódni sem. Sok esetben az európaitól idegen, sőt ellenséges kulturális, vallási háttérből jönnek, ilyen mentalitással, és ennek a veszélynek nem tehető ki Európa és nem tehető ki Magyarország. Azt kell mondanom, hogy a terrorista veszély ezekben az esetekben nem előítélet, hanem utóítélet, egyszerűen tapasztalati tény, meg kell nézni a Párizsban és Londonban történteket.

– És hogy mennyire álságos a balliberális oldal kettős beszéde, a tekintetben hadd ismertessem meg az Országgyűlést néhány részlettel, néhány – idézőjelben mondom – gyöngyszemmel. 2004-ben a szociális demagógiáig elmenő módon kampányolt a balliberális oldal a kettős állampolgársággal szemben, bevándorlónak tételezve a külhoni magyarságot, a következőt mondta például Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök. Azt mondja: „Amikor azonban elmondjuk, hogy 800 ezer magyarigazolvánnyal rendelkező határon túli nemzettársunk valószínűnek tartja, hogy áttelepedik Magyarországra, itt venné igénybe az egészségügyi, szociális szolgáltatásokat, itt tartana igényt nyugdíjra, akkor nem riogatunk, hanem tájékoztatunk, és nem alaptalan dolgokat híresztelünk, hanem tényeket sorolunk.” Majd hozzáteszi, hogy mindez 500 milliárdba kerülhet mindannyiunknak. Ki is számolja a pártkiadványuk – amit egyébként kormánypénzből csináltak -, hogy ez évente személyenként 167 938 forintba kerülne, minden egyes állampolgárnak havonta pedig 13 995 forintba.

– Vagy még egy gyöngyszemet hadd ismertessek. Ujhelyi István akkor a Fiatal Baloldal nevében a következőket mondta: „Orbán Viktor megalomán ötletének és külpolitikai kudarcának árát elsőként a fiatal munkavállalókkal kívánja megfizettetni. Zömében fiatal, romániai román munkavállalók jelennek majd meg a magyar kormány jóvoltából a munkaerőpiacunkon. Világos tehát, hogy ez hátrányosan érinti azokat a kortársainkat, akik munkahely nélkül kezdik önálló életüket. A Fiatal Baloldal számára elfogadhatatlan az ifjúság megélhetési és munkalehetőségeinek ilyen kiárusítása.” Mondta ezt akkor a balliberális oldal.

– Tisztelt Ház! Tehát láttuk azt, hogy a balliberális oldal 2004-ben a külhoni magyarokkal szemben a szociális demagógiáig elmenő bevándorlásellenes kampányt vitt, ezért teljesen hiteltelen, amikor most hirtelen a külföldi bevándorlók - idézőjelben mondom - mellé áll. Ezért azt állítom, hogy kétszeres felelőtlenséget követ el. Az első felelőtlenség az volt, amikor a külhoni magyarok állampolgársága ellen kampányolt 2004-ben, most pedig, 2015-ben a magyar nemzet önvédelmi reflexeit ellehetetlenítve akarja megakadályozni azt, hogy védekezhessünk ezzel a migrációval szemben, ami veszélyt jelent Magyarországra, veszélyt jelent Európára, veszélyt jelent a magyar emberekre és veszélyt jelent az európai emberekre.

Milyen titkolnivalója van a Fidesznek a brókerbotrány kapcsán?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Képviselőtársaim! Több hónap eltelt a brókerbotrány kirobbanása óta, így érdemes átnézni ennek a botránynak a főbb fejleményeit és azt, hogy hogyan kezelte a kormány ezt a helyzetet. Megismerhettük azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank még a szocialista kormány időszakában fedezetlenül 16,9 milliárd forintos kezességet vállalt a Quaestor részére. Lehet találgatni, vajon melyik volt az a másik kormány, amelyik elsikálta ebben az ügyben a 2010-ben tett feljelentést. A Fidesz volt, kérem szépen. Elsikálták ezt a feljelentést, nem lett belőle semmi.

– Akkor, amikor a pénzügyi felügyeletről szóló törvény 2010-ben ide, az Országgyűlés elé került, én magam 24 darab módosító javaslatot nyújtottam be, olyan javaslatokat, amelyekkel meg lehetett volna előzni a brókerbotrány kialakulását, szigorítottunk volna az ellenőrzésen, szigorítottunk volna a bankárok és a brókercégek vezetőinek egyéni felelősségvállalásán. A Fidesz is leszavazta és az MSZP is leszavazta ezt az indítványt. Nemmel szavaztak rá akkor, amikor meg lehetett volna a bajt előzni. Azt láthatjuk most, hogy mind a Buda-Cashnél, mind a Quaestornál, mint a Kun-Mediátornál hol fideszes, hol szocialista kötődésű politikusokat láthatunk a háttérben, nyakig benne van mind a két párt, a Fidesz is és a szocialisták is. Azt láthatjuk, hogy egy 15 éven keresztül zajló csalássorozatról van szó, ennyi időn keresztül sem a szocialisták, sem a Fidesz egyszer nem ellenőrizte le tisztességesen ezeket a brókercégeket. Sőt, kirobbant a brókerbotrány. Március 15-én, a brókerbotrány közepén kitüntette a kormány Szász Károlyt a pénzügyi felügyelet élén végzett kimagasló munkájáért, hölgyeim és uraim. Bebizonyosodott, hogy csak a Fidesz - ez a jelszó jellemzi a politikájukat mindennap. És mit is láthatunk? Hogyan zajlik vajon az elszámoltatás? Tizenkét éve nincs jogerős ítélet még a Kulcsár-ügyben sem. Azóta a Fidesz nem számoltatta el a felelősöket. Mit láthatunk azonban most itt a Quaestor környékén? Egyetlenegy cég van a brókerbotrányban érintett cégek közül, ahol a Fidesz 6 millió forintról 30 millió forintra emeli a befektetővédelmi értékhatárt, az eredeti törvényi érték ötszörösére. Mi úgy gondoljuk, ez mindenkit megilletne, a Fidesz azonban csak a Quaestorra terjeszti ezt ki. Vajon mi lehet a háttérben, hogy ott meg kell ötszörözni, a másik cégeknél bajba jutott károsultaknál pedig az állam azt mondja, hogy itt semmit nem gondol a károsultaknak juttatni, ők elbukták a pénzüket. Például az én választókerületemben, Cegléden és környékén 25 ezer károsultja van egyes hírek szerint a Hungária Értékpapír tevékenységének, nekik semmiféle kártérítést a kormány nem szeretne adni.

– Azt is érdemes megnézni, hogy akkor, amikor a kormány behozta ide szavazásra ezt a javaslatot, a kétharmados passzusokat vajon miért nem támogatta a Jobbik. Nagyon világos volt a kezdet kezdetétől fogva azálláspontunk, és nagyon világos volt, államtitkár úr, az is, hogy nem zárt ajtók mögött, titokban szeretnénk önökkel egyezkedni arról, hogy a brókerbotrányban milyen jogszabályokat fogadjunk el vagy hogyan. Az első pillanattól fogva elmondtuk, követeljük, hogy derüljön ki azoknak a neve, akik az utolsó időszakban pénzt menekítettek ki bennfentes információk alapján a Quaestorból. Önök ezt a követelést elutasították, az erre vonatkozó javaslatot nem nyújtották be, illetve leszavazták. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kormánynak ezen a területen valamilyen takargatnivalója van.

Mi azt is elmondtuk, hogy ha nem rejti a kormány banktitok védelme alá ezeknek az embereknek és vállalkozásoknak a nevét, akkor nem csak mi fogjuk megszavazni ezt a jogszabályt nagy örömmel. Itt az LMP mellettünk, ők is igennel fognak erre szavazni. De, államtitkár úr, önök tovább titkolóznak. Vajon miért? Fontosnak tartottuk azt, hogy a fideszes képviselők nyilatkozzanak a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel együtt arról, hogy büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentik, nem vettek ki az utolsó időszakban pénzt a Quaestorból. Más pártok képviselői ezt megtették, önök még mindig nem tették meg. Vajon miért? Nincs itt esetleg valami takargatnivaló? És nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy elmúljon az a gyalázatos állapot, amit a szocialista kormányok és önök is együtt végeztek, hogy állami intézmények pénzét beteszik csaló brókercégekhez, hogy azzal szabadon tőzsdézhessenek. Ezekben a követelésekben az ellenzéki pártok közül a Jobbik és az LMP egyetért, a szocialisták sumákolnak, a Fidesz pedig nemet mond.

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Azzal kezdem, hogy ha önnek bármilyen tudomása van arról, hogy bárki is bűncselekményt követett el, vagy annak gyanúja önben fölmerül, hogy bennfentes információval rendelkezett és azzal visszaélt a brókerbotrány kapcsán, legyen az politikus, aki ezt elkövette vagy nem politikus, legyen az fideszes vagy nem fideszes, fáradjon be, legyen szíves, a hatóságokhoz, és tegyen följelentést. Egyébként erre az országgyűlési képviselői esküje is kötelezi, ne pedig sejtessen itt dolgokat, ne pedig handabandázzon itt, ne pedig mutogasson a kormánypárti politikusokra, miközben egyébként semmit nem tud.

– Képviselő Úr! Ön és az önök pártja az aki itt a parlamentben mosakszik. Mosakszik, mert elkövettek egy súlyos hibát, az elmúlt héten nem szavazták meg a pénzügyi felügyeleti ellenőrző rendszer szigorítását. Elkövette  ezt a hibát, mind a három ellenzéki párt, és most nyilván magyarázkodni kell a nyilvánosság előtt, hogy ezt miért nem tették meg. Egészen mást beszél ön, frakcióvezető-helyettes úr és a Jobbik, és teljesen mást cselekszik. Amikor ki kell állni a nyilvánosság elé, ugyanazt csinálják, mint az LMP, mondják, hogy ilyen szigorítás, olyan szigorítás szükséges, ön 2010-ben be is nyújtotta ezt, de 2015-ben, amikor itt volt a parlament előtt, akkor pedig nem szavazta meg, sem ön, sem pedig a frakciója. Tehát úgy gondolom, hogy önök mást kommunikálnak, és teljesen mást döntenek. De nem az első jobbikos eset, hogy 2010-ben máshogy gondolják, 2015-ben meg megint máshogy gondolják.

– Képviselő Úr! Az Európai Unióról is azt gondolták, Vona Gábor pártelnök úr sok tízezer ember előtt kijelentette, hogy bizony az Európai Unióból ki kell lépni. Ma már tagadja a parlamentben, magyarázkodik, hogy ő ilyet nem is mondott, nem is így gondolja. De ugyanez a helyzet, mondjuk, a Magyar Gárdával kapcsolatos álláspontjukkal, a Betyárseregről kialakított álláspontjukkal, holott, úgy tudom, a Jobbik éppen az ő alapjukon, csírájukon jött létre, és végzi ma is tevékenységét. Vagy még egy apróság: a pártelnök úr azt mondja, felgyulladt egy zászló, nem pedig az igazat mondja, hogy felgyújtotta egy jobbikos az Európai Unió zászlaját. Ilyen apróságok, amelyek egyébként a Jobbik politikájára rávilágítanak. Rávilágítanak arra, hogy bizony másként beszéltek és gondolkodtak korábban, mint 2015-ben. És ehhez persze segítséget kapnak Schiffer András LMP-s frakcióvezető úrtól. Szerintem a frakcióvezető úr át is ülhetne a Jobbik frakciójába is, ott folytathatná az ordibálását a felszólalásom közben.

– Képviselő Úr! Amikor ön a Fideszt kéri számon, akkor azt javaslom, hogy előbb ön számoljon el. Például abban, hogy Lukács László frakciótársuk ügyvédi irodája Karcagon  a Kun-Mediátor közvetlen szomszédságában van. A mai napig nem tisztázták, hogy ez az ügyvédi iroda részt vett-e a Kun-Mediátor tevékenységében, adott-e jogi segítséget, segített-e az ügyfelek felhajtásában. A mai napig nem adtak rá egyébként választ, hanem engem fenyegettek meg, mert el mertem ezt mondani itt a parlamentben, és majd bíróságra kell ezért mennem.

– Képviselő Úr! Válaszoljon először a Jobbik arra, hogy mi történt a 2010-es álláspontjukhoz képest! 2010-ben még a pénzügyi felügyeleti rendszer szigorításának pártján álltak, most pedig az ellen vannak, mert az ellen szavaztak. Erre kell önöknek most választ adni! Válaszoljanak arra is, hogy miért álltak a brókerek pártjára! Mert azzal, hogy leszavazták ezt a törvényt, és nem hagyták, hogy minél előbb hatályba lépjen, a brókerek pártjára álltak, nem pedig a betétesek pártjára. Korábban még a betétesek pártján voltak, legalábbis a kommunikációjukban. De van még lehetősége a Jobbiknak javítani, ugyanis a törvényjavaslatot vissza fogjuk hozni az Országgyűlés elé, és arra kérjük a Jobbikot is, hogy változtasson az álláspontján, álljon az ország érdeke mellé, álljon a sok-sok betétes ember mellé és szavazza meg a törvényjavaslatot.

Egy bukott kétharmados törvény margójára!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Múlt héten az Országgyűlés nem fogadta el a pénzügyi közvetítőrendszer átalakítását célzó törvény kétharmados pontjait. Számomra elképesztő volt, ahogy Rogán frakcióvezető úr ott rögtön melegében - ahogyan a kormánytöbbség korábban a kétharmad birtokában megszokta - letorkollta az ellenzéket, és közölte, hogy a brókerek pártjára állt, a brókerek megvették az ellenzéket. Ezt csak azzal tudta volna még fokozni, ha ehhez összegeket is társít. Legalább megtudhatta volna mindenki, hogy milyen árfolyamon számolnak ilyen esetekben, mert bizony nekem fogalmam sincs.

– Az LMP már a törvénytervezet általános vitájában elmondta: ezzel a toldozgatott-foldozgatott salátacsomaggal akarja a kormánytöbbség elkerülni, hogy ráégjen a Quaestor-botrány. A brókercégek szigorításáról beszéltek, holott a kétharmados pontok között nem voltak olyanok, amelyek a brókercégek ellenőrzésének szigorításáról szóltak volna. Olyanokról szóltak, mint például ki az ellenőrzési terv elkészítésének felelőse, vagy mi a békéltető testület pontos hatásköre. Az például, hogy mennyi időnként kell kötelezően ellenőrizni a brókercégeket, nem a kétharmados paragrafusban volt. Ez a törvény gyakorlatilag bebetonozta volna azt a helyzetet, hogy az MNB felelőtlenül, törvénytelenül működik, és azt is, hogy az MNB-nek nem kell számot adni arról, hogy mint a pénzügyi szervezet felügyelője milyen mulasztásokat vétett. Ráadásul az MNB egy éve felügyelőbizottság nélkül működik. Milyen erkölcsi norma az – kérdezem önöktől –, hogy én elvárom mástól, hogy törvényesen működjön, de én magam nem tartom be a törvényt?

– A tények magukért beszélnek. A kormány milliárdokat tartott a Quaestorban, és aktívan támogatta annak felelőtlen és törvénytelen működését. Amikor lehullott a lepel, akkor a kínos ügy elmaszatolása érdekében gyorsan törvényt alkottak a Quaestor-károsultak megsegítésére, de a Baumag, a Buda-Cash és a Hungária Zrt. károsultjairól elfeledkeztek. Egész egyszerűen hiányzik önökből a politikai akarat ahhoz, hogy megvédjék az embereket a csalóktól, főleg, ha azok jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek. Hiányzik az akarat ahhoz, hogy végre ne a politikai összeköttetések határozzák meg, ki kaphat menlevelet akkor is, ha kiderültek a disznóságai. És hiányzott a politikai akarat akkor is, amikor hatékonyan kellett volna működtetni az ellenőrzési rendszert, hogy ne hagyják megfelelő ellenőrzés nélkül a csaló brókercégeket.

– Csak emlékeztetőül: a PSZÁF és az MNB öt éven keresztül 350 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására adott engedélyt a Quaestornak, amelyik egyre nyilvánvalóbban pilótajátékokat játszott. Jól tudjuk, nem csak egyszeri, elszigetelt jelenség, hogy felelőtlenül és törvénytelenül működő vállalkozások felső szintű védelmet élveznek, érinthetetlenek akkor is, ha az emberek ezreit és tízezreit csapják be. Ne mondják, hogy megvédték az emberek befektetéseit, mert nem tették! Nem akarják tudni, hogy az egész pénzügyi rendszert alapjaiban kellene újraszabályozni, hogy végre a gyengébb félnek is legyenek jogai, ne csak az erősebbnek, legyenek azok trükköző brókercégek vagy az érdekeiket védő kormányok. Önök az ügyeskedők kormányává váltak. Pontosan ez áll a letelepedési kötvény mögött is. Miközben az országot elárasztják a gyűlöletkeltő plakátok, aközben offshore-cégeken keresztül az adófizetőknek havonta több százmilliós kiadást okozva letelepedési jogokat árulnak. A Fidesz érdekes módon addig elkötelezett a bevándorlás mellett, ameddig ebből hasznot tud húzni. Ráadásul ez a haszon nem is a költségvetésben, hanem kiválasztott offshore-cégeknél landol, amelyek amellett, hogy nem itthon adóznak, a diszkontárral és a jutalékkal százmilliárdos haszonra tesznek szert. Csak tavaly 50 milliárd volt az ilyen jellegű bevételük.

– Tisztelt Országgyűlés! Sokan mondják, hogy a bevándorlók elleni kampánnyal a Fidesz csak a figyelmet akarja elterelni. Nem értek ezzel egyet. A Fidesz nem a figyelmet, hanem a felelősséget tolja el magától a magyar társadalom problémáiról. Burjánzik a korrupció, 4 millióan élnek jövedelmi szegénységben, a fiataloknak külföldre kell menniük munkát vállalni, ha nem akarnak közmunkások lenni. És a kormány minderre nem tudja a választ!

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Azzal kezdem, hogy mutatok önnek egy április 19-ei hírt, az a címe a hirado.hu tudósításának, hogy „Szigorítaná a pénzügyi szektor szabályozását az LMP”. Tehát április 19-én még önöknek az volt a véleményük, hogy a pénzügyi felügyeletről szóló szabályozást szigorítani kell. Azonban, amikor eljött a szavazás ideje, akkor mást mondtak és máshogy szavaztak; mást beszéltek és mást tettek. Azt beszélték, hogy szigorítás szükséges, de amikor meg kellett volna nyomni a gombot és elfogadni a törvényt, hogy mielőbb hatályba lépjen a szigorúbb ellenőrzési rendszer, akkor önök ez ellen szavaztak. Ezt nem lehet szépíteni. Ezt úgy nevezik a sportban, a fociban, hogy öngól! Az LMP öngólt rúgott, és most mint egy rossz edző magyarázkodik, hogy ez nem is úgy van, nem is így gondolták. Mellébeszélés az egész: az a nevük, hogy Lehet Más a Politika! Az a politika, amit Sallai R. Benedek képvisel önök között. Miközben a parlamentben föláll és kritizálja a földpályázati rendszert, addig egyébként, mint kiderült, több mint 200 hektárt nyert. Két héten belül kétszer bújt ki a szög a zsákból, egyszer Sallai R. Benedek úr földpályázati rendszerével, aki egyébként nem is ennyit akart elnyerni, hanem mint kiderült, ennek a tízszeresét, tehát az LMP-s oligarchaságra való vágyás már Sallai R. Benedekben megvan. Ugyanígy jártak ezzel a törvénnyel is: bizony a brókerek pártjára kerültek  ha tetszik, ha nem tetszik. Azzal, hogy nem támogatták a szigorítást és az átalakítást, és ezáltal a törvényjavaslat nincs elfogadva, az LMP arra az oldalra állt.

– Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a brókerbotrány ügye a hatóságok által a lehető leghamarabb felderítésre kerüljön, és hogy a felelősöket mihamarabb utolérjék, és méltó büntetésüket elnyerjék, hiszen példátlan gyorsasággal indult el a nyomozás, a számonkérés, illetve több elkövető is már előzetes letartóztatásban van. De ugyanilyen példás volt a szabályozás is, hiszen a botrány kirobbanását követő néhány héten belül már a parlament előtt volt a szigorításról szóló szabályozás, amiről az elmúlt héten lett volna a zárószavazása, ha ezt önök nem akadályozzák meg. Igenis, a szabályozás terén is lépett a kormány gyorsan, és úgy gondolom, hogy elvégezte azt a munkát, amit egy felelős kormánynak ilyen helyzetben tennie kell. De ugyanolyan felelősséggel járt el a kártalanítás terén is, hiszen felmérve a helyzetet az Országgyűlés - képviselői javaslatra - meghozta azokat a törvényeket, amelyek által a kártalanítás igazságos lesz az emberek számára. Azt gondolom, hogy a kormánynak és az Országgyűlés kormánypárti többségének lelkiismeret-furdalása ebben a kérdésben nem lehet, lelkiismeret-furdalása csak az ellenzéknek lehet, és jelen esetben a Lehet Más a Politika frakciója öt tagjának, akik nem támogatták azt, hogy Magyarországon szigorúbb felügyeleti és ellenőrzési rendszer alakuljon ki, nem támogatták azt, hogy többet ilyen botrány, ilyen brókerbotrányok sorozata Magyarországon ne jöjjön létre. Úgy gondolom, hogy a Lehet Más a Politikának előbb-utóbb el kell számolni az emberek irányában amiatt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem támogatták.

Vitanap elé

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Képviselőtársaim! Kevés olyan ügy van hazánkban, amely nem tűri, hogy négyévente más irányba rángassák. Én a magam részéről az egészségügyet, az oktatást és a nyugdíjrendszert sorolom ebbe a körbe. De nemcsak azért kezdeményeztünk vitanapot az egészségügyről, mert hiszünk abban, hogy megállapodásnak lenne helye, hanem azért is, mert a szakma azt jelezte, hogy az egészségügy működőképességének a határára ért. Ezt jelezte a szokatlanul egységes és összehangolt tüntetésein. Azt jelezte, hogy elegük van; elegük van azokból a bérekből, amikből nem lehet megélni, és ezért kénytelenek két vagy három munkahelyen dolgozni. Elegük van a megalázó orvos és orvos, orvos és beteg viszonyát megrontó hálapénzrendszerből. Elegük van abból, hogy a kórházak adóssága miatt nem képesek olyan eszközökkel dolgozni, amelyek szükségesek lennének, nem tudják teljesíteni a dolgukat. Elegük van abból, hogy az elvándorlás miatt egyre több munka hárul rájuk, és a lehetetlen helyzet miatt maguk is egyre többször gondolkodnak azon, hogy elmenjenek hazánkból. Arról már nem is beszélek, hogy a betegük előtt vállalhatatlan számukra, hogy egyre hosszabbak azok a váró- és előjegyzési listák, amelyekkel gyógyulni lehetne. A kormány folyamatosan egy kommunikációs típusú egészségügyi kormányzással próbálkozik. Összefüggő elképzelésrendszert nem látunk, bedobott mozaikdarabkákat igen. Csakhogy ezeknek a mozaikdarabkáknak az az egyetlen problémája, hogy összeilleszteni lehet őket, de nem formálnak alakot. Mert ilyen mozaikként volt bedobva darabkaként az onkológiai szűrés, aminek nem látjuk a következményét; ilyen mozaikdarabkaként volt bedobva a várólisták csökkentésére előbb 1, majd talált 5 milliárd, amitől a várólisták nem kezdtek el drasztikusan csökkenni, sőt az utóbbi időben megállt a csökkenés, és újra növekszenek. Ilyen kommunikációs mozaikdarabka volt az, amikor önök azt mondták, hogy átrendezik az ellátórendszert, és megállapodnak a kórházakkal, de hol van a megállapodás, és hol van ennek a nyilvánossága.

– Képviselőtársaim! A vitanapon azt akarjuk világossá tenni, hogy az egészségügyben szakmai koncepciókról tárgyalni és megállapodni akkor van értelme, ha van kormányzati szándék az egészségügy költségvetésének jelentős emelésére. Nem arra, amit el lehet kommunikálgatni 5, 1 vagy 10 milliárdonként, hanem egy jelentős, egyszeri, legalább 120 milliárdos emelésre. Ha ez nincs meg, nincs értelme annak, hogy szakmai koncepciókról beszéljünk. Ha ez nincs meg, akkor nincs értelme annak, hogy hosszú távon gondolkozzunk az egészségügy jövőjéről. Lehet, hogy önök hisznek abban, hogy elég csak beszélgetni az egészségügy sanyarú helyzetéről, mi viszont azt gondoljuk, hogy a szándék, valamint a pénz kellene hogy meglegyen. Ebből a szándékot nem látjuk, a pénzről pedig azt mondják, hogy ez meglenne, csak éppen másra költjük el.

– Merthogy ez a 120 milliárd kísértetiesen megegyezik az egyébként a gazdagoknak megint kedvező, ámde tulajdonképpen nem szükséges adócsökkentés mértékével, azzal a bizonyos 1 százalékkal, és kísértetiesen, szinte majdnem centire megegyezik a stadionfejlesztésre fordított összeggel. Ha erre van pénz, akkor az egészségügyben miért nincs? Miért nem teljesítik a tüntetőknek azt a követelését, hogy nem életpályamodellt, hanem legalább 50 százalékos bérfejlesztést akarnak most, három-négy éven belül pedig százszázalékos belátható pályát? Miért nem akarják a várólistákat csökkenteni azzal, hogy jó finanszírozást adnak az intézményeknek? Miért nem akarnak jó feltételeket teremteni, hogy itthon maradjanak az orvosok? Miért gondolják, hogy az egészségügyről csak kommunikációs alapon kell beszélgetni, de tenni nem kell érte? Nos, erről akarunk a vitanapon beszélni, reményeink szerint a megállapodás esélyével.

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-nek valószínűleg tényleg vannak fiókban maradt elképzelései az egészségüggyel kapcsolatban, ugyanis amikor kormányra kerültek, akkor mindig a liberálisoknak játszották át ezt a területet, és mindig is az SZDSZ uralta az egészségügy területét. Ezért van ilyen sok fiókban ragadt és ki nem próbált javaslata az MSZP-nek. Nem tudjuk, hogy ezek jók vagy rosszak, hiszen a szocialista egészségpolitikát 25 év alatt nem tapasztalhattuk meg, azt mindig az SZDSZ-nek adták, amely pedig privatizációval, vizitdíjjal, kórházi napidíjjal és más módon próbálta egyfajta termelőágazattá silányítani az egészségügyet. Ha ezek az elképzelések így le is zajlottak volna, amelyek az MSZP-SZDSZ-kormányzatban voltak, akkor talán már nem is lenne ilyen súlya egy egészségügyi vitanapnak, hiszen sok része már privatizált lenne akár a pénztáraknak, akár az intézményeknek. Ezzel szemben mi az elmúlt öt évben, amint a gazdaság teljesítménye megengedte, igyekeztünk javítani az egészségügy helyzetén, nyilván annyival, amennyivel a költségvetés helyzetéből lehetett. De azért az az összeg, az a 60 milliárd forint, amelyik kórházi adósságrendezésként a sok-sok évvel ezelőtt felhalmozott és azóta a kórházak előtt görgetett adósságokat most végre képes eltüntetni és a kórházaknak újra lélegzetet adni ahhoz, hogy a gazdálkodásukat ilyesfajta teher nélkül tervezhessék, azt hiszem, ez egy fontos előrelépés.

– A várólistáknál képviselő úr azt mondta, hogy 5 milliárd vagy 1 milliárd. Nem 5 vagy 1, hanem 5 és 1, meg még 1, meg még 1,5 az az összeg, amit mondjuk, az elmúlt másfél évben a várólisták csökkentésére tavaly év elején, tavaly év közben, decemberben és januárban a kormányzat megszavazott. Bízunk benne, hogy ez 18 ezer embernek segít majd a várólistán való előrejutásban, hogy azokat a kezeléseket, azokat a beavatkozásokat el is végezzék, amire nagyon régóta várnak adott esetben. Az is fontos, ha megnézi az idei évi költségvetést, hogy 6 százalékkal bővült az egészségügyi források köre, amelyik nagyobb, mint a gazdasági növekedés üteme, tehát nagyobb mértékben növelte az idei évi költségvetésben a kormány az egészségügyre fordítható forrásokat, mint ahogy a gazdaság teljesítménye növekedett. Ebből is látható, hogy az egészségügyre többletforrást kívánt fordítani a kormányzat. De ha megnézi az E-alap mostani, a holnapi szavazásokkor is előkerülő főösszegét a költségvetési tervezetben, akkor azt láthatja, hogy 53 milliárd forinttal több van az Egészségbiztosítási Alapban jövőre, mint idén. Ebből 12,8 milliárd forint fog az egészségügyi szakdolgozók és orvosok mozgóbérének korrekciójára fordítódni. Ez nyilvánvalóan érezhető, ismételten érezhető béremelés lesz. Bízunk benne, hogy az a 24-27 százalék, amit az orvosok, ápolók az elmúlt öt évben kaphattak, 2012-ben, 2013-ban egyszeri bérkiegészítéssel is megtoldva, azért az a 76 milliárd forint, amit sikerült az egészségügyi ágazatban dolgozók számára juttatnunk, valamelyest enyhítette azokat a lemaradásokat, amiket a munka értékéhez képest a bérekben láthatunk, vagy a nyugat-európai bérekhez képest láthatunk.

– Tudjuk, hogy még tovább kell emelni, de fontosnak tartom, hogy amit tudott a kormány, azt megtette az elmúlt öt évben is. Ha a fiatal orvosokat nézem, a jövő évi költségvetésnél 2,5 milliárd forint van a fiatal szakorvosok támogatására, hogy ha kikerülnek a rezidensprogramból, akkor onnantól kezdve a bérük ne csökkenjen. A háziorvosi ellátórendszerre a tavalyi 10 milliárd után az idén újabb 10 milliárd forint, gyógyszertámogatásra plusz 7 milliárd forint növekedés, mindamellett, hogy újabb gyógyszerek, több mint új 40 hatóanyag került be a támogatott gyógyszerek közé. Ugyanakkor az árakat sikerült jelentős mértékben leszorítanunk. A gyógyászati segédeszközök vásárlásához szintén 4,9 milliárd forintos többlet van, és még lehetne sorolni, hogy mennyi pluszforrást igyekszünk biztosítani.

Székesfehérvár Magyarország fejlődésének motorja

VARGHA TAMÁS (Fidesz): – Képviselőtársaim! Ma Székesfehérvár gazdasági tekintetben nemcsak a közép-dunántúli régió, hanem az ország egyik legerősebb és legfejlettebb városa, egy immár 280 ezer főt számláló térség folyamatosan fejlődő egészségügyi, oktatási, kulturális, sport, munkaerő-piaci és gazdasági központja. Székesfehérvár az a történelmi város, ahol államalapító Szent István királyunk minden év augusztusában összehívta a törvénylátó napokat, és felépítette Európa egyik legnagyobb és leggrandiózusabb templomát, amely koronázások, királyi esküvők és temetkezések helyszíne volt évszázadokon át. Székesfehérvár az a város, amely iskolavárosként több száz éve kiművelt emberfők sokaságát adja a nemzetnek; és Székesfehérvár az a város is, amely bölcsője a magyar jégkorongnak, ahol minden évben sok ezer kisgyerek és diák sportol, és az a város, ahol bajnok lett a Videoton.

– Képviselőtársaim! Erős történelmi hagyományokra épülő, innovatív és dinamikus fejlődés. Ezt sokszorozhatja meg és gyorsíthatja fel a miniszterelnök és a város polgármestere közötti megállapodás, a „Modern városok” programja. A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház a Balaton–Velencei-tó–Buda-tengelybenstratégiai jelentőséggel bír. Készek vagyunk arra, hogy a program keretében a már megkezdett fejlesztési koncepciót továbbvigyük, a komplex ellátás központosítását továbbfolytassuk egy új belgyógyászati tömb építésével, és a források ismeretében egy új onkológiai centrumot alakítsunk ki. Középiskolai oktatási központ kiépítését is tervezzük, amely egyrészt megteremti a lehetőségét a gazdasági szereplők igényeihez igazított jelenlegi képzési tartalmak bővítésére, valamint továbberősíti a már meglévő művészeti és idegen nyelvű képzéseinket is.

– Képviselőtársaim! A város központja ma is az ezeréves múltra tekintő belváros, épített örökségünk, melyet kötelességünk óvni, ápolni és a jövő nemzedékeinek átörökíteni. Itt, a nemzeti emlékhely közvetlen közelében találjuk művészeti és kulturális intézményeinket. Az Árpád-ház-programmal is összhangban, északi és déli irányban mind szellemi, mind fizikai értelemben szeretnénk kiterjeszteni. Megvalósítjuk azt a korszerű, széles programkínálatot nyújtó kulturális negyedet, amely a város múltjához méltó módon képes fogadni az idelátogatókat, és turisztikai szempontból is vonzó lehetőséget biztosít a városnak.

– Székesfehérvár a nemrégiben elkészült és immár közkedvelt kerékpárúttal közvetlenebb és élő kapcsolatba került a Velencei-tóval. Érdemes ezt a kapcsolatot továbberősíteni, mert jelentős lehet a városunkba és a régióba látogató vendégek számára, de egyúttal a fehérváriak életminőségének javulását is szolgálja. Mindazokét, akik ma a városban élnek, és azokét is, akik a jövőben itt helyezkednek el, itt találnak munkát az egészségügy, a kultúra vagy az ipar területén. Lakásprogramunkkal szeretnénk elősegíteni azt, hogy végleges otthonra találjanak Székesfehérváron.

– A Székesfehérvár-Börgönd repülőtér visszavásárlásához városunk az elmúlt években jelentős támogatást kapott a kormánytól. Ahhoz, hogy továbblépjünk, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal és a Nemzetgazdasági Minisztériummal együtt kidolgozzuk azokat a terveket és elképzeléseket, melyek megvalósításával további lendületet adunk Fehérvár gazdaságának. A kulturális és sportrendezvények sikerét és vonzerejét látva, úgy gondolom, megérett az idő, hogy fejlesszük az ehhez szükséges infrastrukturális hátteret is. Megkezdjük tehát egy többfunkciós csarnok tervezését, és elvégezzük a szükséges előkészítő munkát annak érdekében, hogy ez mielőbb megvalósulhasson.

– Képviselőtársaim! A „Modern városok” program egy komplex fejlesztési folyamat, mely azt a munkát, amit a város vezetése a kormány támogatásával az előző ciklusban megkezdett, továbbfolytatja. Ezzel is biztosítva Székesfehérvár és Magyarország sikerét itt, Európában annak érdekében, hogy az ezeréves történelmi múlt alapjain méltó környezetben továbbra is egy erős és sikeres közösséget építhessünk..