Nem volt meglepetés, hogy a napirend előtti szónoklók e héten is ugyanazt egészen másként látták, másként értékelték. A kormánypártok táltoson ültek, az  ellenzék soraiban viszont percig sem hitték, hogy szárnya nőtt a rozzant gebének. Összeállításunk félreérthetetlenül jelzi,  miről is értekeztek a napirend előtt a frakciók szónokai.

 Aktuális ügyekről!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – Nagyon sok kihívás éri Magyarországot mint az Európai Közösség tagját, és számos kihívással küzd, amely csak egyedül Magyarország problémájának nevezhető,  – ez nevezetesen a dolgozói szegénység. Az elmúlt hetek politikai vitái egyértelműen rávilágítanak, hogy a társadalom döntő többsége ezt a témát nevezi meg a legsúlyosabb problémaként, erre keresi a választ. 2015-ben fizetésemelésre van szükség, és van rá lehetősége is a kormánynak. Ez mára megkerülhetetlen társadalmi témává vált, nem lehet elmenni mellette. Ezt jelzi a kormány elmúlt napokban folytatott kommunikációja, két ízben is, elsősorban a felsőoktatásban a tanársegédek és az adjunktusok fizetését kívánja emelni 2016-tól. Lázár János ebben az évben immáron másodszor ígérte meg a közigazgatásban dolgozóknak a 30 százalékos béremelést. Pontosan látják tehát, hogy van olyan társadalmi feszültség, van a jövőt felhasználó és elégető politika, amelyen változtatniuk kell.

– Pontosan látszik, hogy a  kormánynak a költségvetésben nincs egy átfogó fizetésemelési szándéka, hanem csepegtetnek, bizonyos társadalmi-szakmai csoportokat kijelölnek, de átfogó módon nem kívánják rendezni ezt a helyzetet. Hogy csak a számokat mondjuk: ma az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben, a közművelődésben nem éri el a nettó 100 ezer forintot a fizetés. Ezek azok az emberek, akik a magyar állam működtetéséért, a magyar állampolgárok problémáinak megoldásáért vagy pedig a tudás átadásáért dolgoznak önszántukból, szakmai elhivatottságukból. Ebből az következik, hogy amit önök ígérnek, az mindig csak ígéret marad, és hiányzik a cselekvés. Láttuk már párszor, hogyan bánnak akár a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal, hogyan osztják el kényükre-kedvükre. Azt ígérték, hogy csökkentik az államadósságot, majd átcsoportosítják a pénzt, az emberek meg fogják kapni a megtakarításaikat, de mára mindez írott malaszt maradt, csak ígértek, és nem tettek semmit, a pénz  viszont eltűnt.

– 700 ezer emberről beszélünk. Az ő számukra ma ijesztő méreteket ölt a dolgozói szegénység, miközben a kormány az elmúlt időszakban közel 300 milliárd forintot osztott ki a jegybanknak, az állami vezetőknek, az állami vállalatok vezetőinek vagy akár az elmúlt napokban az állami televíziónak. Ebben az évben 4 milliárdot fordítottak csak eddig plakátkampányokra, és további 25 milliárdot kívánnak költeni kormánypropagandára. Önfényezés helyett ideje lenne, tisztelt képviselőtársaim, ha a dolgozók megkapnák azt a pénzt, amiért megdolgoztak. Önök valójában eldönthették volna, hogy akarnak-e fizetésemelést vagy sem. Önök döntöttek: sokkal inkább a pazarlásra és a saját maguk klientúrájára költenek. Önök pontosan látják, hiszen a KSH és minden egyes gazdasági mutató egyértelműen jelzi, hogy Magyarország leszakad, leszakadásának pedig az egyik oka, hogy miközben van rá lehetőség, azoknak az embereknek, akiket az állam intézményrendszerében foglalkoztatnak, a nettó keresete 100 ezer forinttal marad el a reálgazdaságban meghatározott átlagkeresettől. Önök nem tesznek semmit, sem az esély kiegyenlítéséért, sem az elszegényedés ellen, sem pedig az európai uniós átlaghoz történő felzárkóztatásért, az nem egyszerűen politika hiba, - az a jövő felélése és a jövő elvesztésének a leírhatatlan bűne. Ezt a bűnt nagyon hosszú ideig kell hogy majd megváltoztassuk.

***

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Ezt a fajta kiállást szerintem a magyar választók nem 2015-ben, hanem 2008-ban várták volna el, abban az esztendőben, amikor nemhogy fizetésemelésről, hanem fizetéscsökkentésről volt szó, és ennek egy oka volt, legfőképp az, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége volt kormányon. A fizetésemelések között talán az egyik legfontosabb, ami a leginkább nehéz körülmények között élő embereket érinti, a minimálbér kérdése. Azok mellett a zengzetes szólamok mellett, amelyeket a Magyar Szocialista Párt ellenzéki pártként mondott, amikor kormányra jutott a cselekedete önmagáért beszélt:  az Orbán-kormány 7625 forintja után a szocialista időszak 2937 forintra csökkentette az évenkénti minimálbér-emelést.Ez volt az a párt amely elvette az ápolóktól, a pedagógusoktól és minden más közalkalmazottól a 13. havi bért is. Most pedig egész egyszerűen minden korábbi politikájukat megpróbálják meg nem történtté tenni. Ahogy éneklik is a pártkongresszusaikon: „a múltat végképp eltörölni”, – de a magyar választók mégiscsak emlékeznek arra, hogy mit tettek a szocialisták akkor, amikor kormányon voltak.

– A magyar gazdaság immáron 2013 óta növekvő pályán van. Többek között azért, mert a szocialisták által kedvelt és különböző prémiumokban részesített, de a Fidesz-KDNP-kormány által megadóztatott nemzetközi vállalatoktól beszedtük azokat az adóforintokat, amelyekből most már valóban a pedagógusok esetében is, az egészségügyi dolgozók esetében is, a szociális dolgozók esetében is volt lehetőség béremelésre, és lesz is a rendvédelmi dolgozók esetében,  vagy a köztisztviselők esetében is. A Fidesz-KDNP alatt lényegében megszűnt az infláció, a bérek viszont emelkedtek. A szocialistáknak egyik sem sikerült, hiszen 2002-2010 között a gazdaságot is tönkretették, és a fizetések is reálértékben csökkentek. A Fidesz-KDNP a pedagógusokkal kezdte a béremelések politikáját, azt mondtuk, akik hosszú távon a gyermekekkel foglalkoznak, a nemzet jövője, tudása az ő kezükben van, ők érdemelnek először béremelést. 2013-ban 32 milliárd forint, 2014-ben 120 milliárd forint, az idei évben pedig 38 milliárd forint plusztétel szerepelt e célra a költségvetésben.  Ugyanezt tettük az egészségügyben is, hiszen ott is 76 milliárd forintnyi pluszjuttatást adtunk az egészségügyben dolgozóknak, és még sokszor ennyit szeretnénk adni nyilván a jövőben, hiszen megérdemelnék. Az idei év második félévében pedig a betegágy mellett dolgozók, akik több műszakban dolgoznak kaptak egy plusz körülbelül 7 milliárd forintos bérkiegészítést. A szociális dolgozóknak 2014. január 1-jétől és idén a második félévtől szintén bérpótlékot adtunk. Ez az első ágazati bérpótlék, amit bevezettünk. Ha ezeket a költségvetési tételeket megszavazta volna a Szocialista Párt, talán most könnyebb lenne felszólalnia. Mindemellett pedig önök nem támogatták  azt a szépen, fokozatosan véghezvitt adócsökkentési programot sem, amelynek révén most már csak 15 százalék a személyi jövedelemadó. Sokkal kevesebbet fizetnek a családok, hiszen az ő esetükben akár nulla százalék is lehet, ha átlagkeresetből három gyermeket nevelnek. Zárásként pedig csak annyit: látjuk a Magyar Szocialista Párt izzadságszagú kísérleteit itt a parlamentben. Az elmúlt hetekben minden héten próbálnak a béremelések érdekében felszólalni, csak az a baj, hogy a Szocialista Pártnak van egy múltja, ami ennek pont az ellenkezőjét mutatja, ezért a választók ezt önöknek nem fogják elhinni.

Migránsválság alulnézetből, – a somogyi magyar-horvát határról

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Örömteli hír, hogy a magyar kormány aktív közép-európai külpolitikájának köszönhetően az elmúlt héten megállapodás született a visegrádi országok között arról, hogy Csehország, Szlovákia és Lengyelország is részt vesz Magyarország déli horvát határán a schengeni övezet külső határának ellenőrzésében és megvédésében. A magyar kormány döntéseinek alapját a magyar emberek határozott akarata adja: az a világos akaratnyilvánítás, amely a nemzeti konzultáció során egyértelműen jelezte, a magyar emberek szerint meg kell védeni az országot. Nincs más feladat, nincs más út egy demokratikusan megválasztott kormány, kormánytöbbség számára, mint az emberek akaratának megfelelni, és ez a feladat tökéletesen egybeesik az uniós kötelezettségeink teljesítésével is. A magyar embereknek ez a világos döntése a hétköznapok valóságában a magyar-horvát határszakaszon is kézzelfoghatóan érezhető. A kormány és az Országgyűlés döntéseinek következtében ma már majd’ teljes készültségében áll a műszaki határzár. A szolgálatot teljesítő több ezer rendőr és katona emberfeletti erővel látja el a feladatait, hőségben és zuhogó esőben, sárban. A határ közelében élő emberek pedig értik és támogatják ezt a munkát. Egyértelmű véleményük, hogy az országot meg kell védeni, sőt a lehetséges legelső időpontban a határt le kell zárni.

– Az elmúlt hetekben a választókerületemben a somogyi magyar-horvát határon található Zákány és Barcs településekre több tízezer illegális migránst zúdított a horvát kormány. Naponta ma is egy kisvárosnyi, a határt törvénytelenül átlépő bevándorló érkezik. Egy alig 1100 lelket számláló kistelepülésen, Zákány községben majd’ 70 ezren tiportak át a határt a  szó legszorosabb értelmében. Számos alkalommal a helyszínen szerezhettem személyes benyomásokat a kialakult helyzetről. Az emberfeletti rendőri, katonai, polgármesteri, civil szervezeti, egyházi és lakossági munkának és fantasztikus összefogásnak köszönhetően az ott élő emberek biztonságban érzik magukat. Kiemelkedő szakmai munkájuk és emberi hozzáállásuk következménye, hogy ott, a határon a hétköznapi migránsválság közepette is az élet a megszokott mederben zajlik.

– Mindezért a rendkívüli munkáért hála és köszönet jár a kormánynak, de mindennél többet mond az, hogy a térségben élő lakosság, a közösségek és intézmények lelkesen segítik a segítőket, minden lehetséges eszközzel. Ez az igazi és őszinte köszönetmondás, nem pedig az, hogy a Soros György által finanszírozott ál- és kamuszervezetek a budapesti elefántcsonttornyok magasságából leckéztetik a kormányt, kritizálják és lejáratják akár az érintett polgármestert, az éjjel-nappal segítő embereket, a helyi karitatív szervezeteket vagy akár például egy óvodai közösséget. Ez felháborító és elfogadhatatlan! Szálljanak le a valóságba, jöjjenek inkább dolgozni és segíteni, tegyenek legalább két fűszálat a köz asztalára!

– Tisztelt Országgyűlés! A migránsválság alulnézetből a helyben élő emberek akarata szerint így foglalható össze: védjük meg a határt, védjük meg az országot, és mielőbb a lehetséges időpontban zárjuk le a határt. A kialakult helyzet ellenére, a jól szervezett és összefogott munka eredményeként az emberek biztonságban érzik magukat, és továbbra is azt kérik és azt kívánják a kormánytól, hogy határozott intézkedésekkel védjék meg a magyar polgárokat.

Mentsük, ami menthető?

SALLAI R. BENEDEK  (LMP): – A múlt hét folyamán viszonylag sok szó esett a kormány termőföld-privatizációs terveiről. Most, arról szeretnék szólni, hogy, vajon van-e  még esélye annak, hogy megmentsük azt, ami még menthető. Megtudtuk az elmúlt időszakban, hogy viszonylag gyors tempóban, nagy ütemezéssel, pillanatok akarja értékesíteni közel 380 ezer hektár termőföldvagyonát az állam. Megtudtuk azt, hogy ez semmiben nem különbözik majd attól, ahogy az állam eddig is bánt a köztulajdonnal: felelőtlen, részrehajló módon, gyakorlatilag érdemi mérlegelés lehetősége nélkül kíván meghozni egy ilyen döntést. Lázár János elmondta az egyetlen és érdemi érvet e mellett a folyamat mellett: az volt, hogy úgyis szétlopnák, minek megtartani azt, ami itt van. Ez elgondolkodtatásra ad okot: részben tiszteletre méltó, hogy Lázár János felvállalja, és kimondja azt, amit az egész társadalom gondol, ugyanakkor mégiscsak aggasztó, hogy semmi nem változott az elmúlt időszakban: ugyanaz a felfogás működteti a kormányt, ami a megelőző két évtizedben bármikor is. A különbség legfeljebb annyi, hogy most már beismerik.

– Az LMP amikor azt mondja: , hogy van, ami nem eladó, akkor nem pusztán arra gondol, hogy nem szabad lopni, nem szabad a közpénzeket kijátszani, hanem arra is gondol, hogy valóban vannak olyan értékei az államnak, amelyeket nagyon nagy hiba értékesíteni, mert szüksége lehet rá a társadalomnak. Az állam tulajdonában lévő földekre például azért van szükség, hogy egy olyan világban, amikor a vidék mindig a rövidebbet húzza, és mindig rosszabbak lesznek a körülmények, a közfeladatok ellátásának lehetőségei, akkor legyen kellő erő, egyensúly és eszköz a kormány kezében, amivel ezen változtatni tud. Most jelen pillanatban ezt az eszközt akarja kiadni a kormányzat a kezéből. Tehát gyakorlatilag felemeli a kezét és azt mondja: nem tudom megakadályozni a lopást, nem tudom megakadályozni, hogy az enyémek ne vigyék haza azt, ami a közösben van, akkor inkább értékesítem, és mentem, ami menthető, tehát lopjuk ki, amit lehet, mert még valaki más lopja ki.

– A korrupció ellen küzdeni ennek a kormánynak nem lehet, mert a korrupció maga ez a kormányzás. Felemeli a kezét, és azt mondja: inkább adjuk el, mert még valaki ellopja.Vajon szabad-e úgy kormányozni, hogy a kormány elismeri, nem tud küzdeni saját maga emberei ellen, nem tud a saját marka ellen, nem tud a saját tevékenysége ellen küzdeni, és inkább egy olyan eszközt választ, amivel a vidéket hozza nehéz helyzetbe és lehetetleníti el hosszú távon? És vajon képes-e kormányozni, tud-e kormányozni egy olyan kormány, aki azzal az alapszocializációval indul, hogy lopni kell, akárki is van hatalmon, mert ez a dolgok természete? Szabad-e ilyenre építeni az állami vagyon eladását? Szabad-e egy félfeudális világban megerősíteni, a magoszos nagybirtokosokat bebetonozni azzal a tisztességtelen pályázati rendszerrel, amit megszereztek? És szabad-e hátránnyba hozni azokat a vidékieket, akik idáig is alulmaradtak a nagybirtokokkal szemben, és ezután még inkább alul fognak maradni, mert a kormánynak eszköze sem maradt, hogy ezen változtasson?

– A múlt hét arról szólt, hogy világossá válhatott azokban, akik figyelték az eseményeket, hogy ez a kormány soha nem fogja csökkenteni a korrupciót, mert őszintén azt gondolja, hogy az állami korrupció hozzátartozik a dolgok normális menetéhez, elismeri, hogy ez így természetes. A Fidesz szerint az állam arra jó, hogy meglopja az embereket, és meggyőzze őket egy propagandaminisztériummal, hogy ez a jó nekik. Ezért a napirend előtti felszólalásomban arra szeretném kérni a kormányzatot, hogy ne privatizáljanak mindent, ahol korrupciót sejtenek, mert nem marad semmi. Kérem, hagyjanak valamit a következő kormányoknak, hogy tudjanak kormányozni!

***

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Szerintem érdemes őszintén beszélnünk egymással, pláne itt a parlament nyilvánossága előtt. Ha jól értem, akkor az ön állítása a következő: a magyar gazdáknál nem jó helyen van a magyar termőföld. Azt akarja nekünk bebizonyítani, hogy az a jó, ha az államnál van, sőt talán az még jobb lenne, ha a külföldiek számára lehetőséget biztosítanánk arra, hogy megvegyék ezt a termőföldet.

– Beszéljünk világosan! A kormány arra tesz vállalást, hogy a magyar gazdáknak, a helyben élő földműveseknek felkínálja nyilvános liciten a magyar termőföldek körülbelül 6 százalékát, ezek szántók. Az LMP most feláll, és azt mondja: ez nem jó, ez butaság, sokkal jobb lenne, ha az államnál maradna. De miért, képviselő úr? Miért gondolja azt, hogy jobb helyen van az államnál a szántóföldek sorsa, mint a magángazdáknál, miután egyébként szinte az összes szántóföld így is a magángazdáknál van már? Miért gondolja azt, hogy ha 50 ezer helyrajzi számot a kormány meghirdet nyilvános liciten, és azt mondja, hogy szeretném a családi gazdaságokat támogatni vele – ebből az 50 ezer helyrajzi számból 41 ezer kevesebb mint 10 hektáros méretű birtoktest –, akkor az rossz helyen lenne a gazdáknál? Igen, a kormány nyilvános liciten a helyi családoknak kívánja odaadni ezeket a termőföldeket. Keresztbefeküdni, a családi gazdaságoknak, nem értem, hogy mi ebben a ráció, ugyanis ezeket a földeket pillanatnyilag is a gazdák használják.

– Ha megnézi, azt látja, hogy 2014. január 1-je óta több mint 7 ezer földvásárlási igény jött a Nemzeti Földalapba, közte például az öné is, amikor szeretett volna földet vásárolni. Nagyon helyes, ön is egy helyben lakó földműves, miért ne vehetne, miért ne kérhetne, miért ne igényelhetne földet. Az egy másik kérdés, hogy pont egy helyi védettségi szint alatt lévő föld volt, amit törvény tilt, hogy magántulajdonba adjunk, de ettől most tekintsünk el. A lényeg, megismétlem: 7 ezer földvásárlási igény érkezett. Ez azt jelenti, a napnál világosabban, hogy a gazdák szeretnének földet vásárolni. Én pedig azt gondolom, ha a saját tulajdonukba kerül, mindenképpen javítja a versenyképességüket. Nem haszonbérleti díjat kell fizetni, nem kell attól rettegni, hogy öt-tíz vagy akár két-három év múlva lejár a földhasználati jogosultsága, hanem meg tudja magának venni, beruházni fog, öntözőrendszert telepít, meg egyáltalán úgy fogja az egészet kezelni, hogy a családjának, a gyerekeinek örökségképpen fogja hagyni ezt a földet.

– Ha körbenézünk Nyugat-Európában, hogy milyen a tulajdonosi szerkezet, akkor lépviselő úr is világosan látni fogja, hogy szántóterületekből egyáltalán nem hemzseg a nyugat-európai államokban az állami tulajdon. Ráadásul pláne nem ilyen kis területekkel. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ezeknek a földeknek a 90 százaléka 10 hektár alatti. Summa summarum: feleslegesen támadja azt a programot, ahol a külföldiek földszerzését megakadályozva, helyi családi gazdáknak szeretnénk a termőföldet tulajdonba adni. Nem ajándékba, hanem nyilvános liciten annak, aki törvényileg megfelel, és a legtöbb pénzt adja.

 Az elmúlt huszonöt év legnagyobb közvagyonlopása!

MAGYAR ZOLTÁN  (Jobbik): – Tisztelt Ház! Az állami földeladások körül bizony bűzlik minden. Bűzlik azért, mert ahhoz sem volt merszük, hogy ide, a Ház elé hozzák, hogy itt beszéljünk, vitatkozzunk róla, hogy mégis hogyan képzelik azt, honnan veszik a felhatalmazást és a bátorságot arra, hogy a magyar nemzeti vagyon egyik utolsó meglévő bástyáját, a magyar termőföldet is privatizálják. Nem csodálom, hogy nem merik idehozni, hiszen ehhez nem kértek a választóktól sem felhatalmazást. Az egyetlen mód, hogy ellenzéki kérdéseket fel tudjunk tenni, az a múlt heti Mezőgazdasági bizottság Ellenőrző albizottságának ülése volt, ahova két miniszter is elfáradt. Ugyanakkor a kétórás megbeszélés alatt egyetlenegy érdemi érvet sem hallottunk amellett, hogy miért is kell ezt meglépni a kormánynak. Hacsak nem tekintjük érvnek azt, amit egyébként úgyis tudtunk már, hogy a Fidesz és az MSZP kéz a kézben lopta el az országot az elmúlt 25 évben.

– Azért is bűzlik és hazug ez az egész földeladás, mert nem ezt ígérték. A nemzeti vidékstratégiában, amelyet egyébként az önök kormánya fogadott el, még pont az ellenkezője szerepelt, méghozzá az, hogy növelni kell az állami területek mértékét, növelni kell a magyar állam befolyását a vidékre. Persze gyanús lehetett volna már akkor is mindenkinek, hogy nem gondolják ezt komolyan, hiszen éppen az első Orbán-kormány volt az, aki a legjobban működő legnagyobb állami gazdaságokat adta el. Félretéve a személyeskedést, tisztázni kell azt is, hogy kik is kérték ezt a földeladást. Folyamatosan arra hivatkoznak, hogy az agrárkamara és a Magosz jelezte önöknek, hogy jó lenne, ha megszabadulna az állam ezektől a földektől. Finoman fogalmazva se lehet őket független szervezeteknek beállítani, már csak azért sem, mert a vezetőik itt ülnek közöttünk, az önök padsoraiban. Az is egy hazug érv, amikor azt mondják, hogy a külföldi földvásárlást próbálják megakadályozni ezzel a lépéssel, hiszen a magyar államot még Brüsszel sem kényszerítheti arra, hogy piacra dobja a termőföldjeit. Így ha az állam nem vetemedik erre, akkor egész egyszerűen nem lesz a külföldieknek esélye megszerezni ezt a földet, nem úgy, mint jelen esetben, amikor is le fog járni az a néhány év, amit majd önök moratóriumként kiírnak, és az új tulajdonos majd bizony annak adja el a földjét, aki többet kínál érte.

– Szintén hazug az az érv, amikor azt mondják, hogy a helyben élő családi gazdaságokat akarják ezen földdel kisegíteni, hiszen nem teszik hozzá, hogy 20-30 vagy akár 40 évre bérlettel terhelt területekről van szó. Ne nézzék hülyének a magyar embereket! Ne nézzenek hülyének minket! Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi bérlők lesznek azok, akik ezen területek nagy részét megveszik. Ők pedig két csoportból tevődnek ki: az elmúlt évek haszonbérleti nyerteseiből, az önökhöz közel álló oligarchákból, Mészáros Lőrincekből és a többiekből, illetve a korábban állami gazdaságokként privatizált nagy földbirtokosok fogják ezeket a földeket javarészt megszerezni. Tehát szó nincs arról, hogy a családi gazdaságokat segítenék ezekkel a földekkel. Szintén hazug érv, amikor azt mondják, hogy ez a 300 milliárd forint milyen komoly bevétel lesz a magyar államnak és mennyi hasznos dologra tudják majd fordítani. Hiszen nem teszik hozzá, hogy az állam örökre elesik ezen földterületek után a bérleti díjtól. Ilyen formában, ha ezt hozzávennék, már mindjárt nem lenne olyan csinos összeg az a 300 milliárd forint.

– Semmiféle garanciát nem látunk arra, hogy a kérges tenyerű parasztgazdák szerezzék meg ezeket a földterületeket. Jó lenne, ha legalább egy szakembert beszereznének a kérges tenyerek mérésére, mert ugyanezeket az érveket hallottuk a földbérleteknél is, és rendre megbuktak,  kiderült, hogy valójában egy Fidesz-hű földbérlési rendszer kiépítése van folyamatban. A magyar emberek 25 éve nézik, hogy hogyan lopják szét az országot a különböző kormányok. Teljesen lezüllesztették az ipart, az élelmiszer-feldolgozó ipart, és most elérkeztünk a termőföldhöz. Sőt, ahogy a pletykák elindultak, már úgy néz ki, hogy az erdők lesznek a következő célpontok, hiszen elkezdték már az erdőgazdaságokat is lejáratni. Jó lenne, ha erre is kapnánk érdemi választ, hiszen ez már tényleg a legvégső lépés lenne gyarmati státusunk bebetonozására. Más lehetőség nincs, államtitkár úr, vonják vissza ezt a gyalázatot, hogy egy tisztességes kormánynak legyen még miből gazdálkodnia.

***

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Talán emlékszik rá, amikor a földforgalmi törvényt elfogadta az Országgyűlés, akkor önök megpróbálták fizikai erővel - egyébként történelmi pillanat volt, mert erre még nem volt példa a magyar Országgyűlésben - megakadályozni a földforgalmi törvény zárószavazását azzal az indokkal, hogy ez a külföldieknek fog segíteni és hozzájárul ahhoz, hogy a magyar termőföldet a szocialista kormányok idején elburjánzott zsebszerződésekkel külföldiek meg tudják venni. Szeretném figyelmébe ajánlani, hogy ehhez képest ennek pont a szöges ellentettje történt.

Ezt csak azért idézem, mert valahogy az élet mindig úgy hozza, hogy pont az ellenkezője történik annak, mint amivel önök megpróbálnak riogatni.

– Talán feltűnt önnek is, hogy Brüsszelből elég erőteljesen támadják a földforgalmi törvényt. Van egy kötelezettségszegési eljárás, aminek a végét még egészen pontosan nem látjuk. Amit biztosan látunk, hogy az elővásárlási sorrend is problémát okoz, de a legnagyobb problémát az okozza, hogy jogi személyek vajon vehetnek-e termőföldet Magyarországon vagy nem. Ön szerint mi a jó megoldás. Az a jó, ha az állam tulajdonában vannak a termőföldek, jogi személyek tulajdonában vannak a termőföldek, esetleg külföldiek tulajdonában vannak a termőföldek, vagy véletlenül a magyar gazdák tulajdonában van a magyar termőföld? Szerintem a kormány erre teljesen egyértelmű választ ad: a magyar termőföld a magyar gazdák tulajdonában van a legjobb helyen. Ennél jobb helyre nem is lehetne tenni!

– Szerintem azt önnek is be kell látnia mint jobbikos képviselőnek, hogy azért az mégiscsak egy nagyon nemkívánatos helyzet lenne, ha a brüsszeli támadások okán nem a magyar gazdák kezébe kerül a magyarországi termőföld. Szeretném emlékeztetni, és a figyelmébe is ajánlani: önök is megszavazták  a Nemzeti Földalapról szóló kétharmados törvényt, ami pontosan szabályozza azt is, hogy hogyan lehet állami termőföldet magánkézbe vagy magántulajdonba adni. A helyben lakó gazdáknak pont most nyílhat lehetőségük, hogy a  nagy cégek helyett ők vegyék meg a termőföldet. Azt kérem, hogy ezt ne akadályozzák, vagy ne próbálják meg. Köszönöm, ha megteszik!

A magyar schengeni határok közös védelme!

KÓSA LAJOS (Fidesz): – A magyar határok, egyúttal az Európai Unió schengeni határainak védelmében olyan együttműködés van kibontakozóban, amire nyugodtan mondhatom, régen volt a történelemben példa. Nemrég tartották a Balaton-felvidéken azt az államfői találkozót, ahol erről volt szó, meghívva egyébként a horvát köztársasági elnököt is; aki bizony belenézett a tükörbe, és azt mondta: Horvátország nem volt jól felkészülve arra, hogy ez a menekültáradat, ez a bevándorlási hullám eléri. És való igaz: aki figyelte a horvát nyilatkozatokat, az tudta és láthatta, hogy 24 óra alatt jutottak el a „mindenkit befogadunk, és kedves testvérek, gyertek” álláspontról a szerb-horvát határ teljes lezárásáig. A teljest azért kell hangsúlyozni, mert amikor egyébként a horvát politikustársaink a szerb-magyar határ lezárásáról beszélnek, akkor elfelejtik, hogy ez nem volt teljes határzár. Amikor teljes volt, akkor is a szabályos határátkelők nagyobbik része nyitva volt a forgalom számára. Továbbá: a zöldhatár lezárásáról van szó, és a zöldhatár lezárása nem jelenti azt, hogy Magyarország nem működtette azt a rendszert szabályozottan a nemzetközi jogi kereteknek megfelelően. Aki a magyar határőrizetnél jelentkezett a határátkelőn politikai menedékjogért, az beadhatta ezt a kérelmet; szemben egyébként a szerb-horvát határon megvalósuló teljes határzárral, amikor se ki, se be nem engedtek senkit.

– Azzal, hogy a visegrádi négyek és Horvátország együttműködése kibontakozik, két dolgot leszögezhetünk. Az egyik, hogy azok a visegrádi országok – így Csehország, Szlovákia, Lengyelország –, akik katonával, hadi eszközökkel, felszereléssel és határőrökkel, rendőrjárőrökkel segítenek a közös schengeni határ megvédésében, teljesen nyilvánvalóan explicit is elismerik, hogy a magyar műszaki határzár nemcsak jogszerű, de jogos, sőt egyetlen lépés a tekintetben, hogy valamilyen módon a schengeni egyezménynek feleljünk meg. Ha nincs műszaki határzár, ha nem őrizzük a zöldhatárt, akkor nem lehet érvényt szerezni annak a schengeni rendelkezésnek, hogy aki politikai menedékjogért folyamodik, annak a nyitott határátkelőhelyen, a magyar hatóságoknak kell ezt bejelentve regisztrációba venni.

– Az elmúlt időszakban – tudjuk, hogy választási kampányidőszak – a horvát miniszterelnök meglehetősen zaklatott nyilatkozatokat tesz folyamatosan azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok vajon valóban ellátják-e a schengeni határok védelmét. Csak szeretnék mindenkit megnyugtatni: azokról a bevándorlókról, akik Horvátország felől jönnek az Unió területére, a horvát hatóságok kiadták azt a nyilatkozatot, hogy nyilvántartásba vette őket a horvát hatóság. Tehát ott nekünk nincsen nyilvántartásba-vételi kötelezettségünk. Összességében pedig szeretnénk üdvözölni a schengeni országok szolidaritását, katonai segítségnyújtását. Azt hiszem, ez mindenképp előremutató egy közös megoldás keresésében.