Szállnak, zengnek, repkednek a hírek, s ember legyen a talpán ’ki eligazodik közöttük. A Tisztelt Házban sem könnyű. Ők aztán tudják, hogy miért, - a kormány s tárcái először csak szivárogtatnak, s ha túl nagy a felháborodás, elmondják: a média a hibás, szó sem volt róla, álmukban sem gondolták. De „azért”, nem zörög a haraszt, ha nem fújja szél – vélte, s véli dr. Puskás Tivadar. Szólította is a kereszténydemokrata politikus az egészségügyi minisztert: 

 

– Uniós csatlakozásunk után a szabad munkavállalás elérése volt az egyik kardinális kérdés, a hír most mégis felröppent: a kormány annak bevezetésén gondolkodik, hogy a külföldi munkavállalás előtt 2 millió forintot fizessenek az elmenni szándékozó orvosok. 

 

– Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk: bajban van az egészségügyünk munkaerőoldala is, hiányoznak az orvosok, védőnők, ápolók. Lassan elfogynak azok, akik bennünket gyógyítanak. A most fölröppent hír ismét elszomorít. Nem szankciókkal, hanem a feltételek radikális javításával lehetne úrrá lenni az egészségügyben jelentkező munkaerőgondokon! Pökhendi, rátarti, a mának szóló fiskális politikával nem jutunk sehova! Tisztelt Miniszter Úr! 

 

+ Ugye, a kormány a szankciók helyett javítani igyekszik a fiatal orvosok körülményeit? 

 

+ Ugye, az ágazaton belüli romlást nem tetézi a kormány a benne dolgozók helyzetének rontásával?

 

+ Ugye, a rezidensi rendszer átalakítása is úgy történik majd, hogy nem a sajtóból értesülnek arról az érintett szervezetek?

 

+

 

Székely Tamás, egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! Biztos ismeri ön is azt a viccet, amiben a poén az, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Tehát szó nincs 2 millió forintról, szó nincs szankcionálásról, hanem az orvosok szakképzési rendszerének vagy a rezidensi rendszernek az átalakításáról van szó. A módosításnak az lenne a lényege, hogy a rezidensi állásokat úgy hirdetnénk meg, hogy előtte az egyes egészségügyi intézmények, kórházak megmondanák, hogy mik azok a szakmák, amikben ők szeretnének foglalkoztatni orvosokat, szakorvosokat, ennek alapján állapítanánk meg a kereteket, ezt követően kötne tanulmányi szerződést a szakorvosjelölttel az adott intézmény. És miután fizetést, vagy ösztöndíjat ad a képzés idejére, kikötheti, hogy annál az intézménynél kell a továbbiakban dolgoznia a kollégának. Természetesen, ha munkahelyet változtat, akkor dönthet úgy a munkáltatója, hogy visszakéri pénzt, de dönthet úgy is, hogy nem, hogy átvállalja ezeket a költségeket. Szó nincs tehát röghöz kötésről, és szó nincs tehát természetesen visszakérésről 

és szankcióról! 

 

+

 

Dr. Puskás Tivadar: – Tisztelt Miniszter Úr! A hír, ami elhangzott a televízióban, arról szólt, hogy 2 millió forintot kell fizetniük azoknak az orvosoknak, akik külföldön kívánnak munkát vállalni. A magyarázat az volt, ha már egyszer képeztük őket, akkor ezért bizony fizessenek. Kérdezem én, van-e a társadalomban még olyan réteg, akiket azon címszó alatt, hogy kitaníttatta őket a társadalom külföldi munkavállalása esetén fizetniük kell? 

 

+

 

Székely Tamás, egészségügyi miniszter: – Én úgy gondoltam, hogy elég markánsan válaszoltam arra a kérdésre, amikor azt mondtam, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak: tehát azoktól, akik külföldre mennek, nem kívánunk semmiféle pénzt visszakérni, és semmiféle pénzt nem kívánunk fizettetni! 

 

+

 

Nincs szakmabéli,’ki ne csodálta volna meg e választ! Köszönte is szépen dr. Puskás Tivadar…