„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk a legutóbbi ülésén elhangzott szónoklataikat. 

Meddig még?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Köszönöm szépen. Most már, hogy a haverok meg a pereputty rendben van, most már ideje lenne egy kicsit ebből a nyolc évből azokra az emberekre is fordítani, akik a fizetésükből, bérükből élnek, meg mondjuk, alacsony nyugdíjuk van. Államtitkár úr, tudja ön is, ugye, hogy vannak ezek a 4-5 millió forintos havi fizetések, amelyek nagyjából ötvenszer annyit, mint egy minimálbéres ember pénzre, vagy mondhatom azt, hogy a magyar havi átlagfizetést egy nap alatt megkeresi az az ember, aki 5 millió forintot keres, mondjuk, a Magyar Nemzeti Bankban, netán a főügyész felesége, vagy legyen az bárki más.

– Rendben van-e ez így? Rendben van-e ez így akkor, amikor, Magyarországon 28 500 forintos minimumnyugdíj-összegek vannak? Rendben van-e ez akkor, amikor 5 ezer forinttal kevesebbet érő minimálbérhez jutnak hozzá az emberek, mint öt évvel ezelőtt? Rendben van-e ez így, amikor az egészségügyi dolgozók, az ápolónők keresnek 70 meg 80 ezer forintokat? Szerintem nincs rendben, gatyába kellene rázni magukat egy kicsit, és egy kicsit azzal is foglalkozni, hogy azok az emberek, akik tényleg fizetésből és bérből élnek, egy kicsivel többet keressenek. A kezükbe jutó pénz meg többet érjen, mint amennyit annak előtte ért. Forrás van rá. Mindig azt mondják, 3-3,5 százalékkal nő a GDP. Ez 600-700 milliárd forint. Azt is mondják, a feketét ki kellene fehéríteni. Ha csak a 10 százalékát kifehérítik a feketegazdaságban megfordult pénzeknek, ez 600 milliárd forint. Ön lassan gazdájává válik az APEH-nél is olyan 2300 milliárd adó- és vámtartalék. Sok mindent lehetne még mondani, nem kellene presztízsberuházásokat csinálni, és máris négyszer-ötször annyi pénz van, mint amennyi az előbb említettekhez kell.

– Mikor fogják ezt végre megvalósítani?

– Mikor indulnak el végre ebbe az irányba, nem a plakátokon - a valóságban!

***

TÁLLAI ANDRÁS (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Ön fizetésemelést kér a közszférában és az egész országban. Ez nagyon-nagyon megtisztelő, nagyon nagyra értékelem, hogy ellenzéki képviselőként így aggódik a magyar emberekért. Viszont, amikor önök kormányoztak, érdekes módon nyolc év alatt csökkentek Magyarországon a reálkeresetek. Elvették a 13. havi nyugdíjat is, amikor elvették a közszféra 13. havi fizetését. Ellenben most 31 hónapja a versenyszférában és a közszférában is növekszik a reálkereset. Például 2015 első felében 3,8 százalékos volt ez a növekmény. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 2016-ban a személyi jövedelemadó mértéke 1 százalékkal csökken, akkor minden magyar állampolgár, jövedelmet szerző személy jövedelme 1 százalékkal megnövekszik. Tehát igenis van állami és kormányzati intézkedés a tekintetben, hogy a keresetek nőjenek. Azt elkezdett életpályamodellek is nagyon sokat segítenek a közszféra tekintetében, amit a kormány folytat. Tehát minden évben egy-egy életpálya bevezetésével segíti a közszférában dolgozók jövedelmének növekedését. Úgy érzem, a kormány intézkedései arányban vannak az ország teherbíró képességével, és megfelelő ütemben és következetesen haladunk ezen a téren is előre.

***

 GÚR NÁNDOR: – Én nem kérek öntől semmit, államtitkár úr. Én követelek! Követelem azt, hogy azoknak az embereknek, akik a nyomorúság színpadán élik az életüket, igenis segítő kezet nyújtsanak, ne pedig cinikusan röhögjék körbe őket, csapják be őket plakátok hegyein keresztül. Igen, hat éve önök kormányoznak, bármit megtehettek volna, ezekért az emberekért, de  semmit nem tettek. Az 1 millió új munkahelyből semmit nem csináltak, a megélhetés minimumát biztosító bérekből semmit nem adtak az embereknek. Ehelyett vagy eközben a közpénzeket brókercégeknél helyezték el, majd utána pedig ezeket, amikor cudar volt a helyzet, gyorsan kivonták, és lehetetlen helyzetbe hoztak nagyon sok embert. Tudja, nem mondok én önnek semmi mást, csak azt, hogy emeljék 50 ezer forintra a minimálnyugdíj összegét, emeljék 100 ezer forintra a minimálbért, a közszférában pedig ne lehessen nettó 150 ezer forintnál kevesebbet keresni. No, ha ezeket megcsinálták, akkor valamit tesznek az emberekért. Nem hazudni, nem a lopást segíteni kell, hanem cselekedni kell az emberekért!

 ***

TÁLLAI ANDRÁS: – Ezt az alpári stílust én nem venném föl, ezért inkább a kormány néhány eredményéről szeretnék beszámolni. Például a minimálbér emeléséről, ami 73 500 forintról 105 ezer forintra, a garantált bérminimum 89 500 forintról 122 ezer forintra nőtt. Jelentős eredményeket értünk el a családi adókedvezmény kiterjesztésében, ami jelentősen növelte a jövedelmek reálértékét, gyermekszámtól függően 15 és 48 százalék között. 2013-tól folyamatosan emelkednek a családi adókedvezmények, 11 százalékkal. 2010 és 2014 között 10,8 százalékkal növekedett a családi adókedvezmény értéke, ami a GDP-növekedés duplája.

Én elfogadom, hogy ez képviselő úrnak nem elég, de az ország jelenleg ennyit bír.

Meghallják-e Európa vezetői a polgárok szavait?

NÉMETH ZSOLT: (Fidesz): – Miniszter Úr! Valóban az a kérdés, hogy itt az elmúlt hónapokban zajlik a migrációs vita az ENSZ-ben, az Európai Unióban, az Európa Tanácsban, és egyre inkább azt érzékeli az ember, hogy nagy ugyan a hangzavar, de nincs szintézis, mintha az egyes tagállamok magukra hagyottnak éreznék magukat ezek által a nemzetközi szervezetek által. Sőt, mintha a polgárok is cserbenhagyottnak éreznék magukat a saját politikai elitjük részéről, hiszen a közelmúltban olyan példáknak voltunk a tanúi, amikor Faymann kancellár eleinte egyáltalán nem támogatta a határellenőrzést, aztán majd a belügyminisztere néhány napra rá közölte, hogy mégis bevezetik. Vagy az Európai Tanácson a múlt héten az európai politikusok nem támogatták azt a magyar javaslatot, hogy a görög határt közös határvédelemmel kellene megvédeni. És hála Istennek, a minap a német kancellár videoüzenetben állt e javaslat mellé. Azt kérdezem:

– Lesz-e végre egy kiegyensúlyozott európai menekültpolitika?

– Látszanak-e ennek a körvonalai?

– Meghallják-e végre az európai politikusok az európai polgárok üzenetét? 

***

SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminiszter: – Azt hiszem, hogy ennél időszerűbb kérdést most az európai közös politika tekintetében feltenni nehéz lenne. És persze nehéz lenne olyan kérdést is feltenni, amire most nehezebb lenne válaszolni, mint erre. Merthogy a helyzet úgy áll, hogy ha valamikor, akkor most lenne szüksége az Európai Uniónak közös cselekvésre és közös politikára. Egyáltalán nem túlzás szerintem az a kijelentés, hogy amióta az Európai Unió létezik, azóta ilyen mértékű kihívással a mi közösségünk nem találkozott. Egyelőre azonban úgy látom, hogy nagyon messze vagyunk attól, hogy közös európai politikáról beszélhessünk, tekintettel arra, hogy a helyzetértékelés sem közös. Ugyanis nincsen konszenzus abban, hogy mivel is állunk szemben, és milyen mértékű a kihívás. A „mivel állunk szemben?” kérdésre szerintem képmutatás azt a választ adni, hogy ez egy menekültválság. Ez nem menekültválság, ez modern kori népvándorlás, amelyben a menedékkeresők mellett nagyon nagy súllyal vesznek részt a gazdasági bevándorlók is. Másodsorban pedig ez nem egy olyan kihívás előttünk, amely egy adott naptári napon belül a közeljövőben véget fog érni, hanem ez egy egyelőre kimeríthetetlennek látszó tartalékokkal rendelkező modern kori népvándorlás és az általa jelentett kihívás.

– Az Európai Uniónak meg kellene egyeznie abban, hogy egy világos prioritáslista szerint tesszük a dolgunkat, és először a határok megvédését tekintjük feladatunknak, utána azt, hogy mindenkit az otthonához közel tudjunk segíteni. Kellene egy közös lista a biztonságos országokról, és meg kellene állapodnunk abban a metódusban, amely szerint a gazdasági bevándorlókat és a menekülteket meg tudjuk különböztetni egymástól. Szerintem ma ennek a politikának az alapjai még nem kerültek lerakásra, és még nagyon messze van, hogy az Európai Unió vezetői közös hangon beszéljenek, pláne közös hangon beszéljenek az európai emberekkel ebben a tekintetben.

 ***

NÉMETH ZSOLT: – Én is azt hiszem, hogy itt hosszú út áll még előttünk, de mindenféleképpen fontosnak gondolom, hogy azt a kiegyensúlyozott megközelítést Magyarország fenntartsa, amelyik világossá teszi, hogy nem elég a belső társadalmi integrációs kérdésekről beszélni, hanem egyidejűleg szólnunk kell a külső biztonsági, védelmi kérdésekről is. Nem elég az alapjogokról beszélni, hanem nagyon fontos, hogy a közbiztonság kérdéseiről, az emberek félelmeiről is szóljunk; és nem elég a jó szándékunkat hangoztatni, hanem fontos az is, hogy a józanság jellemezze a megközelítésünket. Én bízom abban, hogy ez a kiegyensúlyozott magyar megközelítés előbb-utóbb többségi álláspontra kerekedhet, már csak azért is bízom ebben, mert úgy tűnik, hogy az európai polgároknak a véleményét tükrözi ez a kiegyensúlyozott megközelítés. Tehát kívánom azt, hogy sikert érjünk el e tekintetben. Jó munkát kívánok, miniszter úr!

***

SZIJJÁRTÓ PÉTER: – Magyarország kormánya volt az első, amely felhívta a figyelmet arra, hogy itt egy ilyen mértékű kihívással állunk majd szemben. Nyilvánvalóan azok is, akik az Európai Tanács parlamenti közgyűlésében tevékenykednek és mi is, akik az Európai Tanács különböző formációiban lehetőséget kaptunk rá, elmondtuk már jó egy évvel ezelőtt, hogy a nyugat-balkáni bevándorlási útvonalon még nagyobb bevándorlási nyomás várható, mint a mediterrán útvonalon. Sajnos, ezeket a figyelmeztetéseinket az Európai Unió intézményeinek a vezetői elengedték a fülük mellett, és amivel most szembesülünk, az nagyrészt ennek köszönhető.

– Képviselő úr elmondta, kiegyensúlyozott kormányzati álláspont kell, ez így van, ugyanakkor kiegyensúlyozott európai álláspont is kellene mind földrajzi, mind jogi szempontból. Sajnos, ez sem teljesen így van még, de legalább már polgárjogot nyert az a gondolat, hogy a nyugat-balkáni útvonalra legalább annyira kell figyelni, mint a Földközi-tengeri útvonalra.

Ez jár az egészségügynek?

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY  (Jobbik): – A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 2012 óta ült össze ismét. A Magyar Orvosi Kamara hívására jött létre, és olyan szervezetek vettek részt benne, mint a Magyar Gyógyszerészi Kamara, a Kórházszövetség, betegszervezetek, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, illetve az ágazati szakszervezetek. Tehát bátran mondhatjuk, a szakma krémje vett részt. Részt vett ezen a parlamenti pártok közül a Jobbik mellett az MSZP is, és a kormány részéről egy rövid ideig az egészségügyi kormányzat is képviseltetve volt.

– A kerekasztal lényegében azokat a problémákat kívánta feltérképezni, amelyek a jelenlegi egészségügyi rendszerben vannak. Ezt három területen azonosította, így a kritikán aluli, nagyon problémás humánerőforrás-hiányt, ami egyrészt a bérekben és a méltatlan körülményekben mutatkozik meg, az általános alulfinanszírozottságot, amely a kórházi finanszírozási díjak változatlansága, illetve a növekvő egészségügyi intézményi adósságállománynak a következménye, valamint azokat a korszerűtlen törvényeket, amelyeket mindenképpen változtatni kellene. Felvetette még azt is, hogy valójában alkotmányos-e jelenleg ez az egészségügy, amely van. A tanácskozáson megfogalmazódtak az elvárások is, így például a hálapénzmentesség, megfogalmazódott - és ez a legfontosabb kritika -, hogy a közkiadásokat GDP-arányosan 6,5 százalékra emelni kellene, azaz az egészségügynek minden évben 550, illetve 600 milliárd többletkiadással kell rendelkeznie ahhoz, hogy egyáltalán szinten tartható legyen ez a probléma, illetve maga az egészségügy valamilyen lépést előre tudjon tenni a jelenlegi helyzetéből.

– A Jobbik Magyarországért Mozgalom teljes terjedelmében elfogadta és támogatta azt a határozati javaslatot és azt a határozatot, amelyet a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrehozott, és amelyet a kormány elé tárt. Viszont nem volt időnk és lehetőségünk meghallgatni a kormány véleményét. Államtitkár úr most elmondhatja:

– Mit gondol ezekről a problémákról az államtitkárság?

– A kormány hogyan kívánja megoldani a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által megfogalmazott követeléseket?

***

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - Azért kerül összehívásra a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal és sok más konzultatív fórum, amelyen október 1-jén a kormány is magas szinten képviseltette magát, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk, a kormány is beszámoljon a terveiről vagy az eredményeiről, hiszen szép sikereket értünk el az elmúlt 4-5 évben. Ugyanakkor nyilvánvalóan maguk az orvosok, ápolók vagy bármilyen szakértők is tudják súlyozni, hogy melyik az a megoldandó kérdés, amelyet fontosabbnak tartanak.

– Az egyik legégetőbb probléma a kórházak működésével kapcsolatban az adósságok rendezése. Az idén év elején ez megtörtént 60 milliárd forint értékben. Végre a kórházi vezetők a figyelmüket újra a kórház hétköznapi munkájára, a betegek gyógyítására tudták fordítani, nem pedig az egyes lejárt számlákkal való különböző sakkozásra, taktikázásra vannak kényszerülve. Az is fontos, hogy 500 milliárd forint értékben soha nem látott mértékű fejlesztési pénz volt az egészségügyben. Talán az 1880-90-es években volt hasonló mértékű, amikor ezek a vörös téglás pavilonos kórházak épültek, de a Markusovszky-korszak óta elég sok idő eltelt. Ugyanakkor fontos eredmény, ha csak az előző félévet nézem: 15-20 százalékkal csökkent a várólistákon szereplő betegek száma az elmúlt hat hónapban, 7 ezer fővel csökkent azoknak a száma, akik várólistán vannak, és ez nem azért van, mert valamiféle nem várt esemény történt, hanem azért, mert a kormány erre pluszforrásokat csoportosított át. 6 milliárd forintot adtunk az év végén, év elején a várólisták csökkentésére, ennek jönnek meg most az eredményei, amire fél év alatt bármelyik kormány büszke lehetne.

  ***

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY: - Az államtitkár úr által elmondottak, amit imént előadott, szöges ellentétben állnak a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal megállapításaival. Nem véletlenül közfelkiáltásnak címezték, illetve a címében is a közfelkiáltás kifejezést használja egyébként a komoly egészségügyi grémium, amely ezt megfogalmazta. Nem véletlenül adott elégedetlenségének hangot ez a sok szervezet, amely nem látja ugyanolyan rózsásnak és annyira pozitívnak azt az eredményt, amelyre most az államtitkár úr hivatkozott. Azzal kapcsolatosan, hogy mennyi európai uniós állami fejlesztés volt, elmondható, hogy ön szerint soha nem látott volt ez, viszont - hozzáteszem - soha nem látott lesz, hiszen azt is tudjuk, hogy sokkal kevesebbet fordítanak például a következő uniós fejlesztési ciklusban az egészségügyi fejlesztésre. Ez is elhangzott egyébként kritikaként, hogy az előzőhöz képest kevesebb forrás lesz. Itt olyan állapotok vannak, és olyan követeléseket igyekszik a kormány semmibe venni, amelyek az egész ágazat követelései. Azt javaslom, hogy ezt a közfelkiáltást hallják meg, fogadják meg és valósítsák meg, mert ennyi ember, ennyi szervezet az egészségügyben nem tévedhet. A kormány téved, ha nem veszi komolyan ezeket a problémákat.

***

 RÉTVÁRI BENCE: – Ne keltsen olyan érzetet, képviselő úr, mintha a kormányzat nem lenne párbeszédben akár az orvosokat képviselő szervezetekkel, kamarával, akár az egészségügyi dolgozók szervezeteivel. Mindenkivel igyekszünk egyeztetéseket folytatni, pontosan azért, hogy azokat a pénzeket, amelyek rendelkezésünkre állnak, a lehető legjobban használjuk fel, és ezeket bővíteni tudjuk.

– Az egészségügy nyilvánvalóan több forrást szeretne, és ez, azt hiszem, nemcsak Magyarországon van így, hanem mindenhol a világon. Pontosan azért újító a kormány elmúlt öt évben végzett munkája, mert például a chipsadó bevezetésével az egészségtelen élelmiszerek különadójából befolyó állami bevétel teljes mértékben az egészségügyi bérfejlesztésre fordítódik át. Ez egy garancia arra, hogy pluszforrást sikerült az egészségügyben teremtenünk. Így sikerült az ott dolgozó 95 ezer embernek 25-27 százalékkal megemelni a fizetését, ami messze nem annyi, mint amennyit szeretnénk, de sikerült végre egy új mechanizmust létrehozni, amely új forrást von be, és egy az egyben ott van ez a forrás most már az ott dolgozók zsebében. 

 Két keréken biztonságban!

FÖLDI LÁSZLÓ, (KDNP): – Az élet olyan, mint a biciklizés, nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll. Ezzel az idézettel szeretném érzékeltetni a Nagykőrös-Nyársapát-Cegléd között megépítendő kerékpárút fontosságát. Talán sokak számára meglepő, de a kerékpár ezen az útvonalon egyenrangú alternatívája a tömegközlekedésnek és a személygépjármű-forgalomnak. Az Alföld sík vidékein ugyanis sokan járnak biciklivel munkába, bevásárolni, ügyeket intézni vagy éppen rokonlátogatóba. Ez számukra nem sport vagy hobbi, hanem az egyedüli közlekedési eszköz.

– Választókerületemben nagy számban élnek emberek a városokon kívül a tanyavilágban. Az ő életüket jelentősen megnehezíti, sőt veszélyezteti, hogy a közúton, az autók mellett és között kell kerékpározniuk. Az elmúlt években sok halálos baleset történt emiatt. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy a kerékpárosok a minimálisra csökkentett balesetveszély kockázatával közlekedhessenek.Meggyőződésem, hogy ez az autóstársadalom tetszését is kiváltaná.

– Államtitkár Úr! Örömmel tájékoztatom önt, hogy az érintett három település összefogott, és a 14 kilométeres kerékpárútnak elkészültek a beruházási tervei. Megvalósulásuk növelné a munkába igyekvő emberek biztonságát, segítené a kerékpárturizmus fejlődését, és hozzájárulna a két keréken közlekedők egészségének megőrzéséhez. Mivel Nagykőrös, Cegléd és Nyársapát a központi régióban fekszik, és nem vagyok biztos abban, hogy a VEKOP-ból tudunk ennyi pénzt pályázni, ezért talán csak hazai forrás jöhet szóba. Ehhez kérem a kormány segítségét és támogatását.

– A következő években ez a nagyon fontos kerékpárút megépülhet? 

***

TASÓ LÁSZLÓ, (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – A magyar kormány köztudottan elkötelezett a kerékpáros közlekedés fejlesztése mellett. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is már több alkalommal igazolta ez irányú elkötelezettségét. Ebben az évben például az egyes, kettes és hármas számjegyű főutak mellett tudtunk 63 pályázatnak segíteni a 68-ból, hogy a kerékpárszakaszok megépüljenek, ezzel csökkentsék a balesetveszélyt, és lehetőséget teremtsenek arra, hogy ezt az egészséges közlekedési módot és eszközt is tudják használni számos településen és települések között.

–2007 előtt hazai forrásokból tudtunk kerékpárutakat és kerékpárforgalmi létesítményeket építeni, de 2008-tól kezdődően már uniós forrásból is. A következő időszakban három területre szeretném felhívni a figyelmét. Ezek közül az egyik a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program, a másik a település- és területfejlesztési operatív program, a harmadik pedig a versenyképes Közép-Magyarország operatív program. Mivel idetartozik területi szempontból a Nagykőrös-Cegléd-Nyársapát kerékpárszakasz is, amire az önkormányzatok pályáztak, ezért örömmel tájékoztatom, hogy a VEKOP-ból, lehet finanszírozni a beruházást, és természetesen törekedni fogunk arra, hogy más módon is segítsük az ott élő emberek kerékpárútjainak a fejlesztését. A következő időszakban azt tervezzük, hogy legalább ezer kilométernyi, de inkább 1500 kilométernyi kerékpárút épüljön Magyarországon, és szeretnénk mindenképpen hálózatban fejleszteni a kerékpárutakat. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenhol és hosszú távon legyen lehetőség egészségesen közlekedni kerékpáron. Nagyon bízom benne, hogy ezeken a településeken is meg fognak valósulni a tervezett fejlesztések.

***

FÖLDI LÁSZLÓ: –  Nagyon örülök annak, ha a VEKOP keretében tudunk erre pályázni, mert akkor a következő időszakban hozzáfogunk ennek a pályázatnak a megírásához. Nagykőrös és Kecskemét között már megépült a kerékpárút, tehát gyakorlatilag Ceglédtől Kecskemétig a 441-es út mentén egy majdnem negyven kilométeres szakaszon tudnánk a jövőben kerékpározni. Ez az útszakasz egyébként az észak-déli átmenő forgalom, kamionforgalom egyik fontos útvonala, és bizony kulcskérdés lenne, hogy itt valóban megépüljön az ott élő emberek számára a kerékpárút. Nagyon bízom benne, hogy erre a következő években lesz lehetőségünk. Várjuk a kormány támogatását is.

***

TASÓ LÁSZLÓ: – Az elmúlt ciklusban 60 milliárd forintot tudtunk költeni Magyarországon kerékpárforgalmi létesítmények fejlesztésére. Nagyon bízunk benne, hogy ez a szám most meg fog emelkedni. Mint az imént említettem, most 68 pályázatból 63 sikeres lett, és összességében 10 milliárd forintot tudunk még felhasználni a közlekedési operatív programból ebben az évben. Nagyon bízom benne, hogy a térségben számos más kerékpáros-létesítmény is épülni fog, és azt is tudom, utána szükségünk lesz arra, hogy egységesen kezeljük és a fenntartásra is odafigyeljünk. Mivel most nem egységes a kerékpárutak kezelése és fenntartása, arra készülünk, hogy ezt Magyarországon egységessé tegyük, hogy legyen lehetőség arra, hogy a megépített kerékpárutakat hosszú távon lehessen használni, és hosszú távon segítsék az emberek egészséges közlekedését.

Miért hagyják magukra a családokat?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Egy háromgyerekes nyugdíjas édesapa tisztelt meg levélben a problémával. Teljesen jogos a kérdés, amit ez az úr felvetett, amit úgy tudok összefoglalni, hogy: miért nem járnak a nagycsaládos kedvezmények a gyermek 18. életévének betöltése után, ha ez a gyermek  továbbtanul?  Szeretnék idézni is a levélből: „E kor elérése után már nem jár a családi pótlék, de a gyermek továbbra is eltartott, sőt továbbtanuló még öt évig az egyetemen. És még ott vannak az alatta lévő harmadikos és elsős gimnazisták, akik szintén szeretnének továbbtanulni, nem beszélve a fizetőssé tett felsőoktatásról.” Teljesen jogosan adja magát a kérdés:

– Miért tesz úgy a magyar kormány, mintha a gyermekekkel együtt járó kiadások egyszer csak varázsütésre megszűnnének a középiskola befejezése után?

– Egyáltalán miért gondolja azt a magyar kormány, hogy például ebben az esetben - ahol ebben a családban az édesapa nyugdíjas, az édesanya pedig egy alsó tagozatos tanító - minden támogatás nélkül képesek lesznek arra, hogy a gyermeket iskolázzák tovább a felsőoktatásban, és még gondoskodjanak az alatta lévő két gyermeknek a továbbtanulásáról is?

***

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – A családi adókedvezménynek a célja az, hogy olyan családokat támogasson, akik gyermeket nevelnek, természetesen a család tagjai, az eltartók jövedelemmel rendelkeznek, és a jövedelmük után fizetendő adóból vehetik ezt igénybe. Igazságos, mert azon családok számára ad többletjuttatást, akiknek többletterhe van, a gyermeknevelés terhe, és azok tudják ezt igénybe venni, akik dolgoznak, jövedelemmel rendelkeznek és adót fizetnek. A kormány célja egyértelmű: elsősorban a többgyermekes családoknak ad támogatást adókedvezményen keresztül, éppen ezért a kétgyermekes családok adókedvezményét 2018-ra a kormány a kétszeresére szeretné felemelni, 20 ezer forintra havonta.

– Azt gondolom, hogy az elmondott élethelyzet érthető és megérthető, azonban nyilván az adókedvezmény rendszerének is vannak korlátai. Itt elsősorban az általános és középiskolába járó gyermekeket, tanulókat, a 18 év alattiakat preferálja a jelenlegi családi adókedvezmény rendszere. A felvetés egyébként valóban megfontolandó, társadalmi és kormányzati cél lehet ennek kiterjesztése. Nyilván, hogy ez megfelelő vizsgálat és elemzés után következhet be.

 ***

SZÉL BERNADETT: - A Lehet Más a Politika elkötelezett a magyar családok terheinek a csökkentése mellett és azért, hogy a fiatalok tanulni tudjanak a felsőoktatásban. Kérésünk teljesen egyértelmű, és számos család kérését tükrözi. Szeretnék egy példát is a figyelmükbe ajánlani: Ausztriában, 18 éves kor után, ha egy gyermek vagy egy fiatal továbbtanul, tovább kapják a családok a családi pótlékot meghatározott feltételek mellett, tehát van olyan nemzetközi példa is, amit lehet a magyar kormánynak tanulmányozni. Ha önök ezt nem teszik meg, akkor én ezt úgy fogom értelmezni, hogy önök cserbenhagyták ezeket a nagycsaládokat meg egyáltalán azokat a családokat, akik a gyermekeiket taníttatni akarják. Ugyanis világosan látjuk azt, hogy önök egy furcsa, ilyen összeszerelő Magyarországot akarnak építeni. Cáfoljanak önök rá erre azzal, hogy kiterjesztik a családi pótlékot és a családi adókedvezményt is!

 ***

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Először is szeretném megköszönni, hogy az LMP támogatja a Fidesz-kormány családpolitikáját, hiszen felszólalása egyértelműen azt bizonyította, hogy egyetért vele, mi több, a kiterjesztését szeretné elérni. A kormány pontosan ugyanezt tette az elmúlt években, hiszen most már több mint 900 ezer családot érint a családi adókedvezmény rendszere, és évente több mint 200 milliárd forintot tudnak ilyen címen igénybe venni a magyar családok. Az is bizonyítja, hogy a kormány felelősen gondolkodik, hogy ott, ahol nincs elég befizetendő adó, és az adókedvezményt nem tudja igénybe venni, ettől az évtől a járulékokból is igénybe lehet venni ezt a kedvezményt.

Azt gondolom, hogy mindez a Fidesz-kormány egyik legsikeresebb és legigazságosabb intézkedése, és még egyszer nagyon köszönjük, hogy támogatják.