„ Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.„

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi lesz a csókakői idősek otthona lakóival?

VELEZ ÁRPÁD (MSZP): – Államtitkár Úr! Február 1-jével átvette az állam a csókakői idősek otthonát mint fenntartó, mert megelőzően vélhetően felelőtlen gazdálkodás folyhatott az intézetben. Megemlíteném, hogy a Fidesz bodajki önkormányzati képviselőjelöltje, most külső bizottsági tagja volt az otthont működtető alapítvány korábbi vezetője. Kérdezem:

– Miért csak utólag tárták fel a problémákat az otthonnal kapcsolatban?

– Miért nem vették korábban észre az állami szervek az otthonnál jelentkező gondokat és problémákat?

– Ki ezért a felelős?

– Milyen vizsgálatokat folytatnak az ügy tisztázása érdekében?

– Milyen konkrét változásokat terveznek, hogy máshol ez ne fordulhasson elő?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A legfontosabb szerintem, hogy az ellátottak biztonságban vannak. A szociális ellátásra szorulók biztonsága érdekében a szükséges intézkedések mind megtörténtek ebben az otthonban. Jogszabályban meghatározott garanciális elem, hogy amennyiben valamely fenntartó nem tudja tovább az ellátottak részére a szükséges szolgáltatást nyújtani, úgy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mint állami fenntartó gondoskodik a rászoruló és ellátatlan személyekről. Az Aranyhegyi Idősek Otthona működését 2015. február első napjától vette át az állami fenntartó, ahogy ezt ön is mondta, tehát az ellátottak az állami beavatkozás nyomán immáron biztonságban vannak. Az idősek ellátása folyamatos, az állami fenntartó részéről a Fejér Megyei Integrált Szociális Intézmény működteti az otthont, amelynek új telephelye lett a csókakői intézmény. A lakók folyamatosan kapnak tájékoztatást és információkat a változásokról, nyugalmuk és ellátásuk biztosítása elsődleges a számunkra és a Fejér Megyei Integrált Szociális Intézmény számára is.

– Képviselő Úr! Az állami fenntartó közbelépése nem jelenti azt, hogy a korábbi fenntartó alapítvány adósságainak megfizetését maga az állam automatikusan átvállalná. Az intézmény gazdálkodását a fenntartónak kell ellenőriznie, ezért a felelősséget is neki kell vállalnia. A bérleti díjjal kapcsolatos és egyes szolgáltatók felé fennálló tartozás vitatása esetén a már megindult eljárásokban valószínűleg a bíróság fog dönteni. A személyes gondoskodást nyújtó ellátások ellenőrzésében több szerv is érintett. A szociális és gyámhivatal évente ellenőrzi, hogy az engedélyes a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően működik-e, a szakmai programban foglaltak megvalósítása és a szolgáltatások szakmai megfelelőségének kérdésében a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot szakértőként rendeli ki. A Magyar Államkincstár az állami támogatás felhasználásának jogszerűségét vizsgálja, az otthonban lakó idősek panaszaikkal pedig jogi képviselőhöz fordulhatnak, akik a szociális intézményekben fogadóórát is tartanak, tehát többszintű a védelem fázisa ebben az esetben is.

Mikor épül meg végre az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! A 49-es főút forgalma mindennap megnehezíti a szatmári térségben élő emberek életét. Jelentős mennyiségű gépjármű halad át ezen az útszakaszon, különösen a Csenger-Győrtelek szakaszon, valamint Kocsord és Mátészalka egész területén. 2006 augusztusában Kocsord község önkormányzata elkészítette első felmérését, amelyből az derült ki, hogy 24 óra leforgása alatt 10 324 gépjármű haladt át a településen. Ez a szám 2011-re jelentősen növekedett, átlagosan 20 és 40 százalékos növekmény figyelhető meg a 2006-os állapotokhoz képest. Azóta tovább romlott a helyzet 2011-hez képest is, hiszen 2013 januárjában átadták az M3-as autópálya Őr községig tartó szakaszát. Innentől kezdve pedig még több gépjármű halad át ezen az útszakaszon. Kocsord és Mátészalka pedig kritikus helyzetben van, hiszen mind a Csengersima, mind pedig a Tiszabecs felől érkező forgalom áthalad ezeken a településeken. A főút rendkívül keskeny, erősen nyomvályús, balesetveszélyes, rengeteg halálos baleset is történik, különösen Győrtelek községben. Nyáron például egy öt ember életét követelő baleset történt ezen a településen. Ráadásul a főút melletti ingatlanok falazata megrepedt, a forgalmi értékük csökkent, a tulajdonosok hiába várnak kártalanításra vagy kártérítésre.

– Államtitkár Úr! Rengeteg kormányzati ígéret hangzott már el az előző ciklusban is az út megépítésével kapcsolatban. Legalább az Ököritófülpösig történő kivitelezés lenne a minimum, de az lenne az igazi, ha egy lépésben Csengerig vagy Csengersimáig, a határig sikerülne elvinni az utat. 2014-2017 közöttre ígérték az első szakasz megépülését, a legfrissebb hírek azonban arról szólnak, hogy 2020-ban fog csak elkezdődni. A helyzet tisztázása érdekében kérdezem:

– Mikor kezdődik el a kivitelezés?

– Mikorra fejeződhet be, kívánják-e szakaszolni, és ha igen, akkor pontosan milyen szakaszolással akarják megvalósítani? 

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Igyekszem érdemi választ adni, hiszen ön jó ismerője annak a területnek, pontosan tudja, hogy ott két szakasz két különböző műszaki előkészítettségű állapotban van most. Emiatt van egy jobban előkészített szakasz, az M3-as autópálya és a 491. számú főút között szakasz, és van egy másik, a 491. számú főút és az országhatár közötti szakasz. Ennek az ütemezése nyilvánvalóan két lépcsőben történik. Mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy a 2014-2020-as időszakban az M49-es gyorsforgalmi út megvalósítását is figyelembe vettük.

– Képviselő Úr! Mint ahogy pontosan tudja, elsődleges célunk az autópályák országhatárig történő kiépítése, a másik pedig a megyei jogú városok, megyeszékhelyek bekötése a gyorsforgalmi hálózatba. Valóban igaz, nagyon balesetveszélyes területről van szó, és nagyon is ráfér a felújítás, illetve a teljes kiépítés. Az elmúlt időszakban sikerült azért hozzányúlni: 2014-ben Kocsord belterületi szakaszán, Mátészalka környékén és Ököritófülpös és Porcsalma között is volt egy 10 kilométer hosszúságú beavatkozás, amit nagy felületű burkolatjavítási programunk keretében tettünk meg. Tehát próbáltunk ezzel foglalkozni és akarunk is.

– Képviselő Úr! Talán hallott róla, indul egy 50 milliárd forintos nagyságrendű, 1., 2., 3. számú utakat célzó felújítási program, és ebben nagyon sok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakasz is szerepel. 5 milliárdos nagyságrendű az a forrás, amit Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a következő időszakban, év végéig felhasználhat majd. Ebben az 1., 2., 3. számú utak vannak benne, és benne van a 4. és 5. számú utak felújítási lehetősége is. Tehát amikor értékeli munkánkat, vegye figyelembe, hogy nagyon sok helyen kell beavatkoznunk.

Igyekszünk egyébként a kormányprogramnak megfelelően mindenhol megépíteni azt, amit megígértünk és jogosan el is várnak tőlünk.

Miként segíti a kaposvári rászorulókat az újonnan bevezetett segélyezési rendszer?

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): – Államtitkár Úr! Éveken keresztül azt hallottuk az ellenzéki padsorokból, hogy az önkormányzatok jogkörének kiüresítése zajlik, s hogy a fokozott centralizáció miatt a települések lassanként szinte nem is bírnak semmiféle önrendelkezéssel. Azt hallottuk, hogy az élet szinte minden területén államosítás zajlik, és hogy a kormány unos-untalan beleszól az emberek életébe. Hogy csak kettőt említsek ezek közül: ezt gondolták, amikor állami fenntartásba kerültek az iskolák, vagy amikor a közigazgatás reformjának elemeként létrehoztuk a kormányhivatalokat és a járásokat. Az azóta eltelt idő mindkét intézkedés helyességét igazolta. A településeken élők érdekében történtek, miként a szociális törvény mostani átalakítása is az emberek javát szolgálja. Ráadásul úgy, hogy az önkormányzatok nagyobb hatáskört kapnak arra, hogy célzottan segíthessenek a rászorulóknak.

– Államtitkár Úr! Az idén márciustól korszerűsödő szociális ellátórendszer igazságosabbá, átláthatóbbá válik. A múlt évihez képest 3,3 milliárd forinttal, összesen 35 milliárd forintra emelkedik az állami támogatási keret. A szociális biztonság erősítését szolgálja, hogy márciustól két helyről kérhetnek az érintettek támogatást, a jövedelemkompenzációs keret elosztásáról a járások, a kiadáskompenzáló támogatásról, mint például a lakásrezsi kiegészítése, a helyi önkormányzatok dönthetnek. Amikor törvényt alkotunk e falak között, akkor a választóinkat képviseljük, a közös jót szolgáljuk. Erről egy pillanatig sem feledkezhet meg senki sem, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorokban foglal helyet. Ezért kérdezem:

– Az új segélyezési rendszer miként fogja sikeresebben és célzottabban segíteni a Kaposváron arra rászoruló embereket?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: ֪ Képviselő Úr! Kaposvár is megalkotta az önkormányzati rendeletét, elég széleskörűen és színesen arról, hogy milyen támogatásokat nyújt azoknak a rászorulóknak, akik Kaposváron élnek. De, országos szinten is március 1-jétől hatályba lépett a szociális törvény módosítása. Ennek az a lényege, hogy míg eddig vegyesen finanszírozták a különböző támogatási formákat az önkormányzatok és a központi költségvetés, mostantól bizonyos helyzetekben automatikusan járó, különböző támogatásokat az állam 100 százalékig finanszírozza.

– Ezek elsősorban a jövedelemkompenzáló támogatások, míg a kiadáskompenzáló támogatások, amelyek jobban igénylik azt, hogy az illető személyi viszonyait ismerjék, jobban igénylik azt, hogy pontosan tudják helyben a rászorultság fokát, ezeknek a támogatásoknak a folyósítása önkormányzati hatáskörbe került, a fedezetet viszont a központi költségvetés ezekhez is biztosítja. A járástól kapják meg 100 százalékban, tehát önkormányzati önrész nélkül az aktív korúak ellátását, a foglalkoztatás-helyettesítő támogatást, az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatást, ezen kívül az időskorúak járadékát, az alapösszegű, emelt összegű és kiemelt ápolási díjat. Itt tenném hozzá: a kiemelt ápolási díjat az elmúlt négy évben vezettük be legmagasabb összegként.

– Képviselő Úr!  Az önkormányzatok számára a támogatások fedezetét a költségvetés biztosítja. Az alanyi és normatív közgyógyellátást is a járás finanszírozza, és a járási hivatalhoz fordulhatnak egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság igénybevétele miatt is a polgárok Kaposváron és máshol is. Azért, hogy az önkormányzatoknak a települési támogatásokhoz meglegyen a fedezete, 30 milliárd forintos alapot hoztunk létre, amelyből a legkisebb adóerő-képességgel rendelkező települések a legnagyobb részt kapják, akiknek pedig van elég helyi iparűzésiadó-bevételük, tehát a gazdag települések ebből nem részesülnek.

Továbbra is marad a törvényesített kizsákmányolás a munka törvénykönyvében?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Én most a biztonsági őrök, a recepciósok és a vagyonőrök tízezréért állok ki, ugyanis ezek azok az emberek, akiket készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatnak tipikusan havonta 200-300 órát vagy akár még ennél is többet, anélkül, hogy pótlékot kapnának vagy például pihenőidőt biztosítanának a számukra. Gondolom, a kormány már kézhez kapta az Európai Bizottságnak a felszólító levelét, amely egyértelművé teszi, hogy nem elfogadható a magyar kormánynak az az álláspontja, ahogyan a készenléti jellegű munkakört itthon szabályozzák. Az Európai Bizottság egy panasz nyomán megállapította, hogy a készenléti munkakör szabályozása jelenlegi formájában több ponton is sérti az uniós munkaidő-irányelvet. Itt konkrétan a munkaidő-irányelv 6. cikkéről van szó, amely teljesen egyértelműen fogalmaz: kimondja, hogy a heti maximális munkaidő, a túlórát is beleértve, nem haladhatja meg a 48 órát. Ettől el lehet térni, amennyiben a munkavállaló beleegyezik, és biztosítani kell azt is, hogy ha a beleegyezést megtagadja egy munkavállaló, akkor megfelelő védelmet kapjon. Az EB szerint ez utóbbi feltétel azonban egész egyszerűen nem teljesül.

– Államtitkár Úr! Mi most azt látjuk ebben a botrányos munka törvénykönyvében, hogy vannak kivételes esetek, mint amilyen a készenléti munkakör, amely lehetővé teszi, hogy heti 48 óra helyett akár 72 órában foglalkoztassák a biztonsági őröket, a recepciósokat, a vagyonőröket. Megengedik az akár napi 24 órás szolgálatot is. Egész egyszerűen, ez maga a kizsákmányolás. A napi 12-24 órás szolgálatokban gyakorlatilag agyondolgoztatják az embereket, megfosztják őket a törvényesen járó pihenőidőtől. A munkaidő egy részében gyakorlatilag ingyen, rabszolga módjára dolgoznak, köszönhetően annak, hogy ez a törvény lehetővé teszi. Nyilvánvaló, hogy itt a toldozgatás-foldozgatás nem segít, ezt egész egyszerűen fel kell számolni. Az LMP szerint a magyar munkajog egyszerűen nem törvényesítheti a munkavállalók kizsákmányolását. A kormánynak két hónapja van válaszolni Európai Bizottságnak. Kérdezem tehát:

– Mi lesz az önök válasza?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Hát valóban, a munka törvénykönyve most már több mint két éve hatályban van, és azt tudom önnek mondani, hogy ez a törvénykönyv sokkal jobb, mint a régi törvénykönyv volt. Ami a konkrét esetet illeti: szeretném felhívni a figyelmét  arra, hogy a most hatályos munkatörvénykönyv 99. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza: a heti munkaidő legfeljebb 48 óra. A 92. §-ban: a felek írásbeli megállapodás alapján eltérhetnek ettől, legfeljebb heti 72 órában. Tehát szeretném hangsúlyozni, kifejezett írásbeli megállapodás szükséges, a munkavállaló beleegyezése szükséges ehhez az aktushoz. És van egy fontos dolog, a felmondási védelem: amikor a munkáltató felmond, akkor erre a jogszabályra nem hivatkozhat, ez a 66. §-a a jelenlegi hatályos munkatörvénykönyvnek.

– Képviselő Asszony! Szeretném tehát felhívni a figyelmét, hogy a most hatályos munkatörvénykönyv az EU munkaidő-irányelvének minden szempontból megfelel. És mondjuk, ha a biztonsági őrök nem két nap szabadnapot szeretnének, hanem valóban úgy, ahogy a jogszabály kijelöli, hogy 11 órát pihenni kell, és kötelezően kell pihenni, akkor azt érdemes újra az asztalra tenni. Csak szeretném még egyszer hangsúlyozni: a munkavállaló beleegyezése nélkül jelen pillanatban sem lehet semmilyen jogszabálysértést elkövetni.

Mikor épül meg végre az Esztergom-Budapest vasútvonal?

KISS LÁSZLÓ  (MSZP):  – Államtitkár Úr! A sajtóban már régóta találgatják, hogy mikor épül meg végre az Esztergom-Budapest vasútvonal. Több időpont is forog; most az új időpont 2015 májusa az első szakasz átadására és 2016 a végleges befejezése.

– Államtitkár Úr!  A vasútvonal elkészülte hozzájárulhat a III. kerület kulturális értékeinek bemutatásához is, hiszen a pálya mellett található az Aquincumi Múzeum, illetve a polgárvárosi amfiteátrum, valamint a tavaly 100 éves Gázgyári lakótelep és Mocsáros-dűlő is, ahol több tucat védett állatfaj, madár- és növényfaj található.

– Tudják-e az információs táblák elhelyezését támogatni a beruházás során?

–Mikor várható a vasútvonal III. kerületi szakaszainak megépítése, illetve az egész pályaszakasz átadása?

– Mikorra valósul meg az óbudai vasútállomás és a mellette lévő felüljáró megépítése?

– Mi az oka az eddigi késlekedésnek?

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az Északi vasúti híd–Esztergom szakaszon megvalósuló kivitelezés közbeszerzési eljárásai már 2011-ben indultak, és egy évvel később aláírtak minden szerződést. Az Esztergom és Pilisvörösvár közötti kivitelezés befejeződött már, mint ön is tudja, a vonatforgalom 2013 decemberében megindult. Jelenleg az Északi vasúti híd–Pilisvörösvár szakasz pályaépítése és a biztosítórendszerek kialakítása folyamatban van. A késedelmet a területszerzési, kisajátítási eljárások jelentős elhúzódása, a 2013. évi tavaszi télies időjárás, a júniusi dunai árvíz és a 2014-es rendkívül csapadékos nyár is okozta. A vasúti felépítmény 2014 decemberében elkészült, a peronokhoz útátjárók, a P+R parkolók, csatlakozó utak építése folyamatban van. A fejlesztésnek köszönhetően több helyen is meg fog szűnni a vasút és a közút szintbeni kereszteződése. A vasúti forgalom a sikeres biztonsági vizsgálatok után nyáron indulhat meg.

– Képviselő Úr! Az ön által javasolt információs táblák elhelyezésének nincs akadálya, a kihelyezést az állomásokat üzemeltető MÁV Zrt.-hez benyújtott kérelemmel lehet kezdeményezni. A nem forgalmi típusú információs táblák kihelyezésének költsége viszont nem része az állomásfejlesztési programnak. Az Európai Unió forrásaiból finanszírozott beruházások esetében ugyanis a szabályozás nem teszi lehetővé, hogy ezen költségeket elszámolhassuk. Az említett tájékoztató táblák, bár nagyon fontosak, de a vasútüzemi tevékenységhez nem kapcsolódnak, így azok elhelyezése, működtetése nem fedezhető a MÁV Zrt. vagy a MÁV-Start forrásaiból. A költségeket a közutakhoz hasonlóan az illetékes önkormányzat vagy az intézmény vállalhatja föl.

– Képviselő Úr! Tisztelettel hívom fel figyelmét, hogy nagyon sok fejlesztés van folyamatban és indul majd el, úgyhogy amikor mérlegeli teljesítményünket, akkor vegye figyelembe ezeket a tényeket is. Egyébként kérjük az utazóközönség türelmét, tartjuk az irányt. 

Országhódítás hektáronként 10 forintért?

ANDER BALÁZS (Jobbik): – Képviselőtársaim! A Somogy megyei Nagyberek területéből egy 1992-es, véleményünk szerint hazaárulással felérő privatizációs szerződés során majd’ 8 ezer hektárnyit kihasító Hubertus Bt. ellen két éve indított pert a Nemzeti Földalapkezelő. Csak összehasonlítás végett: ez a terület jóval nagyobb, mint Európa harmadik legkisebb, de nemzetközileg elismert állama, San Marino. A rendszerváltás zűrzavaros első éveiben mégis sikerült egy német cég kezére játszani. Az Állami Vagyonügynökséggel kötött szerződés abszurditása híven tükrözi azt a gyarmatosító és velük összejátszó komprádor mentalitást, amire a leghatározottabban nemet mondunk. A hatalmas területet, benne például egy kétszáz fő által lakott majorságot is, tokkal-vonóval 99 évre vették bérbe, hektáronként mindössze 10 forintért. A cég csupán 95 főt foglalkoztat, ez egytizede a rendszerváltás előtti létszámnak, ráadásul évente majdnem 1 millió euró területalapú támogatást is sikerült begyűjteniük. Az idegen földhasználó nem érzi méltánytalannak a szerződést, mondván, hogy a vízgazdálkodás költségeit is magára vállalta, így az egész tranzakció tulajdonképpen még hasznos is a magyar állam számára.

– Mások viszont úgy látják: pofátlan módon egy nagyon befolyásos német családot akartak magán-vadászterülethez juttatni, Pannónia zöld szívében, Somogyországban egyesek. Talán nem meglepő, hogy egy osztrák, bécsi választottbíróság a németek javára döntött a 7750 hektár ügyében. Szerintük a szerződés megfelel az értékarányosság követelményeinek, és nem ütközik jó erkölcsbe sem. Nyilván máshogy vélekednének, ha hektáronként 10 forintért mi pedig Ausztriát bérelnénk ki. Most viszont a Kaposvári Törvényszék is így döntött: elutasította az NFSZ keresetét, és a per 18 millió forintos költségét is a szervezetre, tehát végső soron a magyar adófizetőkre terhelte. Kérdezem államtitkár urat:

– Mi lesz a Nagyberek sorsa, továbbra is meráni vadászgyarmat marad?

– Még most is úgy látják, hogy nem lett volna bölcs dolog elfogadni a Jobbik által benyújtott, orvosló, üzemszabályozásról szóló törvényjavaslatot?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár:

– Képviselő Úr! Az üzemszabályozás erre a kérdésre sajnos nem jó megoldás. Ugye, itt egy korábban kötött szerződésről van szó. A hazaárulás fogalmát használta. Miután átnéztem a szerződést, nekem is ez jutott eszembe, egyetértek önnel, 8 ezer hektárt 10 forintért 99 plusz 30 évre valóban a hazaárulás kategóriája. Nem a bajt szeretném sokasítani, csak azért, hogy tisztán lássunk: vadászati, halászati, vízgazdálkodási és bányászati joggal egyetemben  adták oda ezt a területet.

– Képviselő Úr! Ahogy a kezünkbe került a szerződés, amikor átvettük a földnyilvántartást, azonnal eljárást indítottunk. Szeretném nem megnyugtatni, mert előre nem tudom megmondani, hogy mi lesz a perek vége: a bécsi választottbíróság egy dologban döntött első fokon, ami számunkra kedvezőtlen. Ráadásul meglátásunk szerint az osztrák joganyagot sem megfelelően értelmezték, de a bíróságnak mindig igaza van, ezért fellebbeztünk. Ugyanez a helyzet a magyarországi eljárásnál is. Két szálon futnak az események. Az egyik a semmiséget támadja, a másik pedig alapjában véve a szerződési feltételeket. Itt sem jogerős ítéletről beszélünk, de szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sziszifuszi munkával sikerült annak idején megalkotni ezt a szerződést. Nem véletlen a bécsi választottbíróság sem. Ugye, micsoda nonszensz, hogy egy magyarországi terület vonatkozásában erről beszélünk. Azt a pert egyébként már megnyertük, ami kimondta, hogy magyarországi bíróságnak van joghatósága dönteni ebben a kérdésben. Tehát legalább a külföldi döntésből visszahoztuk Magyarországra ezt a döntést.

– Képviselő Úr! A területalapú támogatásról elmondhatom: a kormány döntésének következtében nem a nagyüzemeket, hanem a családi gazdákat támogatjuk, 1200 hektár fölött nem jár területalapú támogatás. Tehát most már legalább ezt a pénzt sem tudják felvenni. Igyekszünk szorongatni.

Pontosan milyen felsőoktatási területek esetén tervezik a képzések monopolizálását?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Az egyes felsőoktatási törvényeket módosító javaslat egy héttel ezelőtti, március 16-ai összegző vitájában L. Simon László államtitkár úr elszólta magát. Az államtitkár úr ugyanis beismerte, hogy a kormány célja, hogy bizonyos felsőoktatási képzési területeket monopolizáljon, oktatásukat bizonyos intézményekben kizárólagossá tegye. A közeljövőben ez a sors vár a diplomáciai, külügyi szakokra. Már korábban arról szóltak a hírek, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lesz ezen képzések bázisintézménye, ezt most a kormány képviselője is beismerte. Jelenleg több helyen is folytathatnak a diákok nemzetközi tanulmányokat vagy tanulhatnak nemzetközi kapcsolatokat. Ezek igen magas minőségű képzések, eleve csak magas pontszámmal lehet bekerülni rájuk. De ezeket a finanszírozás és az állami férőhelyek elvonásával könnyen el lehet sorvasztani, ha a cél a felvételizők Nemzeti Közszolgálati Egyetem felé terelése, márpedig úgy látszik.

– Államtitkár Úr! Az LMP nem ért egyet a diplomáciai szakok monopolizálásával. A korábbi időszakok tapasztalatai megmutatták, hogy a kizárólagossá tétel mindig valamilyen ideológiai elem erősödését vonja maga után. A monopolizálás nem szolgálja a minőség javulását sem.

– Pontosan milyen felsőoktatási területek esetében tervezik még a kínálat szűkítését, a képzések monopolizálását, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kizárólagossá tételét? 

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr jól ismeri a felsőoktatási stratégiát, ami egészen 2020-ig igyekszik fokozatváltást hozni a magyar felsőoktatásban. Annak vitájában is többször véleményt nyilvánított, így nagyon jól tudja hogy nem tervez a kormány semmifajta olyan intézkedést, monopolizálást, amiről beszélt.

– 2005 óta, a bolognai képzésre való áttérés óta, tíz év telt el, és a Magyar Rektori Konferencia egyik szakbizottságával közösen folyik a képzések áttekintése. De ez semmifajta döntést, semmifajta irányt nem jelent. Csupán azt jelenti, hogy ez a szakértői, szakmai testület végignézi, hogy melyek azok a képzések, amelyek tíz év alatt úgy teljesedtek ki, mint ahogy ez a tervekben szerepelt, kellő színvonalat ütnek meg  és melyek azok, amelyek nem kellő színvonalat ütnek meg és ehhez képest tesznek javaslatokat. Sem a stratégiában, sem a szakmai grémiumnak a mandátumában nincs semmi olyan, ami bármifajta monopolizálási irányt szabna, csupán a helyzet, a tények feltárása. Majd ha elvégezték a munkájukat, akkor nézhetjük át, hogyan lehet minőségi felsőoktatás, hogyan lehet a stratégia címéből is adódóan fokozatot váltani a magyar felsőoktatásban, hogyan tudjuk úgy képezni a fiatalokat, hogy az a végzettség, amit megszereznek az egyetemen, egyrészt a munkaerőpiacra segítse őket és el tudjanak helyezkedni, másrészről azt a másik problémát is megoldani, ami abból áll, hogy az egyetemre beiratkozottak 30 százaléka végül nem szerez diplomát.

– Tehát röviden és tömören: semmifajta olyan elképzelés nincs, amit ön mondott, képviselő úr, csupán a szakok áttekintése zajlik. Ennek, reméljük, hamar meglesz az eredménye, utána pedig higgadtan tudjuk nézni, hogy melyek azok a változások, amelyek a minőségi felsőoktatáshoz szükségesek.

Mit lehet tudni a Havanna-lakótelepről hiányzó panelpályázatokról?

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): – Államtitkár Úr! XVIII. kerületi Havanna-lakótelep Budapest-szerte ismert fogalom. 2010 előtt több panelépületet sikerült felújítani, modern, otthonos házzá alakítani. Ez nem lett volna lehetséges, ha nincs a panelházak korszerűsítését célzó állami pályázati rendszer.

– Államtitkár Úr! Nyilván nem kell önnek elmagyarázni, hogy a majd’ 40 éve iparosított technológiával épült lakóépületek energiahatékonysága milyen alacsony, és azt sem, hogy ezen nagyban lehetne segíteni létező pályázati rendszerrel. Ehhez az európai uniós forrásokat is fel lehetne használni. Az nem megoldás, hogy önök törvénnyel korlátozzák az egységnyi energiaárat - ahogy önök hívják: rezsicsökkentés -, mert amit ma eldöntöttek, holnap ugyanúgy visszavehetik a lakosságtól, amellett pedig a környezetrombolás sem csökkent. A jövőt ugyanúgy telefüstöljük, ugyanúgy felborítjuk a föld ökoszisztémáját, ezen egy ideiglenes árcsökkenés sajnos nem segít.

– Államtitkár Úr! Újra emlékeztetem: Magyarország sikeres programja volt a panelépületek korszerűsítése. 2010 előtt csaknem minden harmadik, több, mint 500 ezer panellakást érintett a felújítás valamilyen módon. A jelenlegi kormány leállította ezt a programot, magára hagyta a panelépületekben élőket, így a Havanna lakóit is - de mit várunk azoktól, akik korábban lepanelprolizták a panelban élőket? Ezért kérdezem:

– Tervezi-e a kormány újabb energiahatékonysági pályázatok nagy volumenű kiírását, azaz panelprogram jellegű pályázatot?

– Milyen szakpolitikai megfontolások és energiapolitikai elemzések állnak a döntés mögött, bármi is annak az iránya?

– És végezetül: ön szerint összeegyeztethető-e a panelprogramok felfüggesztése a XXI. század technológiai fejlődésével és az energiahatékonyság növelésével?

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselőnő! Engedje meg, hogy legelőször néhány tényre hívjam fel a figyelmét, ami egyébként ön előtt is mindenképpen ismert, de talán most a kérdés kapcsán nem vette figyelembe. Az első az, hogy a leromlott állapotú panellakások felújításának támogatását az első Orbán-kormány indította el 2001-ben, és ezt a programot 2010-ben 14 milliárd forintos hiánnyal vettük át a szocialista kormánytól.

– A Fidesz-KDNP-kormányok törekvéseinek és erőfeszítéseinek köszönhetően 2013-ra sikerült a hiányzó forrást is biztosítani. A „Panel II.” program országszerte sikeresen lezárult, a kivitelezések elindulhattak. 2010 és ’14 közötti ciklusban a panelprogram keretében, a kormány a 37 milliárd forinton felül még egy ökoprogram keretében további közel 5 milliárd forinttal is támogatta a távhővel ellátott, jellemzően panellakások fűtés-korszerűsítését.

További energiahatékonysági pályázatokat is meghirdettünk 2014-ig, jóval több mint 7 milliárdos kerettel. Kiemelt figyelem következtében több mint 230 ezer család otthonában az energiahatékonysági beruházás megvalósulhatott. Az „Otthon melege” program keretében 2015. február 23-án komplex pályázat került kihirdetésre 10 milliárd forintos keretösszeggel

– 2014 és ’20 között tovább is lesz lehetőség arra, hogy a lakásokat fejlesszük és támogassuk az energiahatékonyságukban a felújítások tekintetében.  A következő időszakban erre a célra, több mint 240 milliárd forint lesz biztosítva. A rezsiköltség-csökkentéssel kapcsolatban azt gondolom: önöknek nincs rendben a lelkiismeretük, mert mindig bántják. Pedig ha a Havanna-lakótelepre elmegy és beszél az emberekkel, higgye el nekem, hogy támogatják ők is és fognak örülni annak, hogy ezt meg mertük lépni.

Jelent-e bármit a kormánynak természeti értékeink védelme, avagy csak felszámolandó akadálynak tekintik a természetvédelmet?

KEPLI LAJOS  (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Kárpát-medence természeti örökségének megőrzése stratégiai fontosságú számunkra. Az évtizedekre, évszázadokra kiható területfejlesztési döntésekben többnyire nem a racionalitások, inkább a pillanatnyi pénzügyi és politikai hatalom játszik szerepet. A természet közeli állapotú élőhelyek az ország területének egyharmadára szorultak vissza. Az ország területének csak 20 százaléka áll valamiféle természetvédelmi oltalom alatt, és ezen a bizonyos 20 százaléknyi területen sem a természetvédelem uralkodik, legfeljebb a biológiai sokféleség fenntartása, a védett értékek megőrzése érdekében valamiféle időbeli és területi korlátozások alá esik.

– Államtitkár Úr! Jogilag és anyagilag is ellehetetlenítik az állami természetvédelem szerveit, a környezet- és természetvédelmi hatóságokat, valamint a nemzetipark-igazgatóságokat. Mind az állampolgári, mind a szakmai és jogszabályi előírások 24 órás ügyeletre késztetik a nemzetipark-igazgatóságokat, azon belül is a természetvédelmi őrszolgálatot. Van olyan megyénk, ahol 3-4 természetvédelmi őr dolgozik. Naponta több helyszínelést kell végezniük, emellett lakossági és hatósági megkeresésre szűk határidő alatt kell válaszolniuk, plusz a védett értékeket felmérniük és megőrizniük.

– Államtitkár Úr! Most, hogy az erdészeti hatóságok, a földhivatalok, a vízügy után újabb és újabb hatóságot veszített el a tárca, kérdezem:

– Kívánják-e a nemzetipark-igazgatóságokat - mint a legátfogóbb területi ismeretekkel és nem utolsósorban rendészeti jogkörrel rendelkező szerveket - megerősíteni, a természetvédelmi őrszolgálat létszámát a feladatokhoz mérten és méltóan megemelni?

+

V. NÉMETH ZSOLT, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – A képviselő úr által megfogalmazott állítás, miszerint a Kárpát-medence természeti örökségének megőrzése stratégiai fontosságú, Alaptörvényünk részét alkotja, és nem képezi vita tárgyát sem a kormány, sem a Földművelésügyi Minisztérium működése során. A 2010-2014 közötti időszakban a védett természeti területeink kiterjedése 13 új területtel, 4800 hektárral nőtt. A természetvédelem nemcsak a jogszabályokban jelent meg, hanem valós támogatásokban is. Példa nélküli összeget, több mint 38 milliárd forintot fordítottunk a hazai természetvédelemre az elmúlt négy évben. Ennek köszönhetően a környezeti állapot 130 ezer hektáron javult, és fejlesztettük a nemzeti parki igazgatóságok területkezelési infrastruktúráját is.

– Képviselő Úr! A 2014-2020 közötti időszakban nemzeti parki igazgatóságok szakmai, természetvédelmi és ökoturisztikai fejlesztéseit három operatív program fogja közvetlenül szolgálni, 50 milliárd forint értékben. Az államreformprogram keretében történik a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóság kormányhivatalba integrálása, és nem az FM veszít el új hatóságot. A természetvédelmi őrszolgálatra háruló feladataink a létszámhoz képest kétségtelenül nagyok. Azonban a KEOP keretében lehetőség van arra, hogy a természetvédelmi őrzés feltételeit javítsuk. Szakpolitikai stratégiáját meghatározó negyedik nemzeti természetvédelmi alapterv dokumentumaiban szerepel a természetvédelmi őrök létszámának emelése is. A jelenlegi szabályozás egyébként lehetővé teszi, hogy az eltérő adottságú nemzetipark-igazgatóságoknál felmerülő valamennyi terepi természetvédelmi feladatot el tudják látni a természetvédelmi őrök, bár kétségtelenül nagy leterhelés mellett.

 Még a legyengített munkavállalói jogokat sem képes betartani a kormány?

SZÉL BERNADETT (LMP):  – Államtitkár Úr! Az LMP álláspontja teljesen világos: a munkavállalóknak tisztességes munkabérre, jogszerű foglalkoztatásra és biztonságos munkahelyekre van szükségük. Ebből a háromból ma egyik sem adott Magyarországon. A kormány nemcsak a béreket szorította le, de a munkavállalók jogait is legyengítette, az azok betartására hivatott intézményrendszert pedig szétverte. Riasztó adatokat közölt nemrégiben a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályává silányított munkaügyi felügyelet. 2014-ben az ellenőrzések során a munkáltatók csaknem háromnegyedénél találtak jogsértést, ami a foglalkoztatott embereknek szintén csaknem háromnegyedét érintette. Emellett közel 20 ezer - húszezer! - munkabaleset történt, amiből 69 volt halálos. Ez pontosan 30 százalékkal haladja meg az előző évit. A fordulópont 2012-ben volt, nyilván nem véletlenül akkor, amikor megszűnt az országos felügyelőség, és 40 százalékkal csökkent az ellenőrök száma. A kormány az új munka törvénykönyvével gyakorlatilag azt üzente a munkáltatóknak: nyugodtan felejtsék el a munkavállalói jogokat.

– Államtitkár Úr!  Olyan szörnyűséges helyzet alakult ki a mai Magyarországon, hogy a munkáltatóknak kvázi jobban megéri a jogszabályok be nem tartása és egy esetleges bírság kifizetése, mint a jogszerű foglalkoztatás, és ez pontosan az önök hibája. Ellenőrzésekre egyre kevésbé kell ugyanis ezeknek a munkáltatóknak számítani: 2010-zel szemben, amikor még 25 ezer munkáltatót ellenőrzött a hatóság, 2014-ben már csak 18 ezret, eközben évről évre nőtt a jogsértések száma, egyre kevesebb az ellenőr, egyre kevesebb az ellenőrzés.

– Államtitkár Úr!  Elfogadhatatlan, amekkora bérért és amilyen feltételek között ma a munkavállalók többsége dolgozik ebben az országban, és a Fidesz felelőssége ebben megkerülhetetlen. A hatóságok további leépítése helyett mi azt követeljük, hogy az ellenőrzési kapacitásokat végre növeljék meg, és alakuljon ki egy nemzeti munkavédelmi stratégia, mégpedig a szakszervezetek bevonásával.

– Miért nem hajlandó ezt belátni a kormány?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Kezdjük ott, hogy szó sincs arról, hogy a munkavédelmi tevékenységet a kormány nem kezelné a megfelelő helyén. Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy korábban egy háttérintézmény főigazgató-helyettese volt ennek a vezetője, most pedig közvetlenül a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozik, tehát ebből is érzékelheti, hogy fajsúlyát tekintve gyakorlatilag magasabb szintre került az irányítás. Ami a konkrét számadatokat illeti: engedje meg, hogy néhány adatot felsoroljak! A halálos munkabalesetek számát érdemes a feldolgozott munkabaleseti jegyzőkönyvek alapján követni. 2013-ban 75, 2014-ben 78 halálos munkabaleset volt. Nyilván nem vitatjuk, hogy ez pont 78-cal több, mint amennyinek lennie kellene Magyarországon, de ha összehasonlítom, 2005-ben 125 halálos kimenetelű baleset volt, 2006-ban 123, 2007-ben 118, vagyis 100 fölött volt folyamatosan. Tehát az az állítása, hogy folyamatosan romlik a helyzet, különösen a halálos kimenetelű balesetek esetében, egyszerűen nem igaz.

– Képviselő Asszony! Természetesen fontosnak tartjuk, hogy a következő időszakban ezen a területen is a hatékonyság erősödjön. Azt gondolom, hogy itt nem az országos szintű irányítás, hanem megyei szintű munkamegosztás tekintetében érdemes a teendőket a következő időszakban átgondolnunk. Kétségtelen tény ugyanis, hogy vannak olyan megyék, ahol létszámát tekintve viszonylag alacsony a munkavédelemmel foglalkozó kollégáink száma, ugyanakkor a munkabalesetekből látszik az, hogy fajsúlyát tekintve az elmúlt időszakban növekedett, mondjuk, az építőipar és a mezőgazdaság aránya.  Tehát kívánunk ide energiát fordítani, de azt gondolom, fontos az, hogy becsüljük meg azoknak a munkáját, akik jelenleg is  e mögött a számadatok mögött vannak.