Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Diák, munka?

SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): – Miniszter úr! A nyári szünettel, a vakációval a diákmunkaszezon is kezdetét veszi, amikor a vállalkozások főként a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, a mezőgazdaságban előszeretettel alkalmaznak fiatal munkaerőt. Ennek legfőbb oka a diákok után járó adókedvezmény, a szabadságolások miatt a cégeknél fellépő munkaerőhiány, de az idényjellegű munka is indokolhatja a fiatalok időszakos foglalkoztatását.

– A diákmunka azonban nemcsak a foglalkoztatók körében népszerű, hanem a foglalkoztatottaknál is. Ahogy a nevében is benne van, már diákkorban hivatott elősegíteni a fiatalok munkához jutását, és ezzel a korai munkatapasztalat mellett a jövedelemszerzés lehetőségét is. Ma a hirdetéseket böngészve azt látjuk, hogy számos különböző kategóriát jelöltek meg a különböző cégek: irodai adminisztrációs, recepciós, könnyű fizikai, raktári munkák, csomagolás, címkézés, bolti kisegítés, sőt gyorséttermi munkák is. Ennek egy része nyilvánvalóan a gyors kereseti lehetőséget szolgálja, vannak azonban olyan munkák is, amelyek később, az iskola befejezését követően az elhelyezkedés során előnyt jelenthetnek. Ezért is kérdezem:

– Mit tesz a kormány azért, hogy a dolgozni akaró fiatalok megtalálják a számukra legalkalmasabbnak vélt nyári munkát?

– Teremt-e külön munkalehetőséget számukra a kormány?

– Támogatja-e az őket foglalkoztató állami intézményeket, és ha igen, mennyivel támogatja?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter:  – Képviselőtársaim! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” – mondja a Példabeszédek könyve, és a kormánynak ez a munkához való viszonya. A munkára nem büntetésként tekintünk, hanem az élet természetes velejárójaként egy olyan dologra, amely meghatározza a közösséghez és egymáshoz való viszonyunkat. Éppen ezért nem tekintjük azt sem felesleges kérdésnek, hogy a felnőtté válás folyamatában egy fiatal, egy gyermek mikor kapcsolódik be a munka világába. Ezért indítottuk el 2013-ban először a diákmunka-támogatást, a nyári diákmunka ösztönzését, amelybe az első évben 16 ezer, a tavalyi évben pedig már 25 ezer diák kapcsolódott. Megteremtettük meg annak a lehetőségét, hogy 16 és 25 év között minél több fiatal ismerkedjen meg a munka világával, kerüljön bele egy közösségbe, szerezzen jövedelmet, és segítsen az önkormányzatoknak vagy vállalatoknak abban a tekintetben, hogy ha nyári szabadságolás miatt munkaerőhiány van, akkor azt akár diákmunkával is tudják pótolni.

– A program tehát bevált, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és egyre több fiatal kapcsolódik be ebbe a programba. Ezt örömmel látjuk, éppen ezért a kormány ebben az évben is újra meghirdette és reményeink szerint a tavalyi évnél is több, tehát 25 ezer főnél is több diák fog majd ebbe a munkába bekapcsolódni. Két hónap időtartamra, napi 6 órás foglalkoztatás esetén a támogatás mértéke a bérköltség 100 százaléka lehet. Ez azt jelenti, hogy szakképzettséget igénylő munkakör esetén havi 91 500 forint, szakképzettséget nem igénylő munkakör esetén pedig 78 750 forint/fő/hó az a támogatás, amit az állam ehhez a nyári diákmunkához hozzá tud tenni. Reméljük, hogy idén is nagyon sok diák fog ezzel a lehetőséggel élni. 

+

SIMICSKÓ ISTVÁN: – Miniszter Úr! A KDNP-frakció is úgy ítéli meg: fontos, hogy a fiataljaink hasznosan töltsék a nyári szabadságot, a nyári szünetet, a vakációt. A nyári tapasztalatok, a munkaszerzés tapasztalata hasznos a fiatalok számára, és az életre való felkészülést segíti. Örömmel látjuk, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok önismereti képessége is gazdagodjon a nyári munkán keresztül.

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Úr! Egyetértek önnel, valóban, a munkatapasztalat megszerzése már ebben a korban is nagyon fontos. Nagyon bízunk abban, hogy ez a munkatapasztalat segít majd aztán a későbbi életükben, a felnőtté válás folyamatában olyan munkát vagy munkalehetőséget találni, amellyel igazából élni tudnak. Nyilván jövedelemszerzésre is lehetőség van. Ezt is támogatni kívánjuk, örülünk annak, hogyha egy fiatal a nyári szünetéből, abból a két és fél hónapból, ami adatik, abból legalább több hetet munkával tölt el, hiszen így sokkal könnyebb lesz majd a felnőtté válás után elhelyezkednie.

A keresetekről!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Önök többek között egy olyan ambícióval kezdték a kormányzásukat, hogy gátat vetnek a magas állami fizetéseknek. Igaz, ez a gyakorlatuk és ígéretük nem tartott ki egészen napjainkig. Önök már 2013-ban megváltoztatták azt a jogszabályt, hogy az állami vezetők nem kereshetnek többet havonta 2 millió forintnál. Ez a jogszabályváltozás lehetővé tette, hogy a Magyar Nemzeti Bankban irreális keresetek alakuljanak ki. Úgy látszik, hogy ha már egyszer az önök emberei ülnek ott, akkor már semmi sem drága.

– Államtitkár Úr! Csak mondok néhány példát. Matolcsy György jegybankelnök úr még viszonylag szerény a maga közel 2,4 millió forintos havi jövedelmével; nem így Balog Ádám, a monetáris tanács elnökhelyettesi tisztségét betöltő alelnök. Ő több állást is betölt az alelnöki pozíciója mellett, többek között a Magyar Pénzverőnél, a Diósgyőri Papírgyárnál, az Országos Betétbiztosítási Alapnál, illetve két, a Magyar Nemzeti Bank által alapított alapítványnál is funkciót tölt be. Ezekből és a havi fizetéséből összesen havonta 4,8 millió forintot keres. De hasonlóan jól járt Polt Péter legfőbb ügyész felesége is, aki a jegybank ügyvezető igazgatója, hivatalos adatok szerint fizetése közel 5 millió forintot kóstál.

– Államtitkár Úr! Arról is mondaniuk kellene valamit, hogy miközben önök ezt a törvénymódosítással lehetővé tették, amikor Matolcsy György hivatalba lépett, a Magyar Nemzeti Banknál havonta kevesebb mint 400 millió forint volt a teljes bértömeg, ugyanakkor az elmúlt évben a bérjuttatások összege már átlépte az 1 milliárd forintot.

– Államtitkár úr, hogy van ez önöknél?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint, mielőtt egy szocialista politikus feltesz egy kérdést, azért mindig tekintsen egy kicsit hátra. Azért tekintsen hátra, mert a nyolcéves kormányzásuk alatt bizony egy-két dologról döntöttek, és azt, hogy milyen vehemenciával és mit kérdez, azért érdemes megfontolni a hitelesség szempontjából. Ugyanis Burány képviselő úr elfelejtette elmondani, hogy annak a Magyar Nemzeti Bank-elnöknek, akit ők választottak meg itt a magyar parlamentben, Simor Andrásnak mennyi is volt a bruttó havi fizetése. Ezt bizony elfelejtette elmondani, ezért én elmondom: 8 011 800 forint/hó. Ennek pontosan a negyedét keresi Matolcsy György.

– Képviselő Úr! Bár kiabálnak a hátam mögött, de az alelnökök fizetése sem volt másként. Az egyik alelnöknek 6 millió 409 ezer forint volt, míg a másiké 5 millió 608 ezer forint volt. A jelenlegi alelnöki fizetések 1 millió 700 és 1 millió 800 ezer forintra tehetők. Azzal a plusszal, amit a képviselő úr emlegetett, azzal sem éri el az önök idejében lévő MNB-alelnökök fizetésének egyharmadát a jelenlegi alelnökök fizetése. Azt gondolom, hogy a kormány igenis a törvényi szabályozással betartja a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek a fizetését, és megfelelő mértékben, nemzetközi összehasonlításban is alacsony a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek a fizetése. Tehát a kérdésfeltevése egyrészt hiteltelen, másrészt valótlan!

+

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Ön nem változik. Pontosan úgy működik, mint egy leharcolt zenegép egy rossz vidéki kocsmában, történhet bármi, mindig azt az ócska slágert darálja.

– Államtitkár Úr! Szeretném a rövid emlékezetébe idézni, hogy 2013-ban önök változtatták meg, az ön szavazatával azt a törvényt, ami ezeket a fizetéseket most lehetővé tette. Vagy önök úgy vannak vele, hogy ha előző kormányok neveztek ki vagy parlament nevezett ki vezető tisztségbe valakit, akkor csökkenteni kell a fizetését, de ha az önök legfőbb ügyészének a feleségéről van szó, akkor rögtön 5 millió forintot is kereshet?

– Államtitkár Úr! Tudom, hogy nem szokása, de tegyen egy kivételt, próbáljon meg egy egyenes, tiszta, őszinte választ adni a kérdésemre: csípi az ön szemét ez a magas fizetés vagy nem?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Köszönöm képviselő úr elismerését és a dicséretét, hiszen elismerte, hogy igenis a Fidesz vette le a negyedére a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetését. Lehet persze a parlamentben folytatni, hogy mások fizetését idehozzuk név szerint. Hát, most az ön módszerével én a következőt mondom: tudják, hogy önnek mennyi a fizetése? 997 ezer forint, ez több mint kilencszerese a minimálbérnek. Miközben mások fizetését sokallja vagy kevesli ön, négyszer akkora jövedelmet szerez, mint Magyarországon az átlagfizetés. Mondja, képviselő úr: van értelme hiteltelenül kérdezgetni itt a parlamentben mások jövedelmét? Mert véleményünk szerint nincs. 

Lehet más a földpolitika, ha valaki zöldbárói kutyabőrt szerezne magának?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Miniszter Úr! Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselő úr folyamatosan és minősíthetetlen hangnemben támadja az állami földhaszonbérleti rendszert, miközben nemrég kiderült, családja és érdekköre is érdekelt a „Földet a gazdáknak” program haszonélvezőjeként. Sőt mi több, az általa becsmérelt haszonbérleti pályázaton botrányos módon nagybirtoknyi területre akart szert tenni. Miközben a kisgazdaságok érdekvédőjének szerepében tetszeleg, mohó földéhsége miatt, őt idézem: oligarchaságra tör. De nemcsak ötven helyi gazda elől happolta volna el a birtoktesteket az LMP szavakban kisgazda párti képviselője, hanem a hírek szerint érdekköréből cégek, alapítványok hálózatát kialakítva dézsmálta a rossz hírű norvég alapot, sőt ezen túl svájci civil pénzeket is kasszírozott. Körbeszámláztak a Sallai Róbert Benedek érdekkörébe tartozók és családtagjai, miközben dörzsölt módon jelentős összegeket szereztek meg.

– A képviselő úr a parlamentben 59 negatív jelzővel jellemezte a földprogramot: az agyalágyultságtól a züllöttségig sok minden volt a gyalázkodó kifejezések között, miközben a saját családja és érdekköre ilyen területeket nyert ezek jóvoltából. Vajon rájuk is vonatkozik ez a lista? Tegyük tisztába a dolgokat! A vehemens, erkölcscsőszként prédikáló képviselő agrártámogatással gyarapodott, miközben a kisgazdákat féltette attól a nemzeti kabinettől, amely létrehozta a magyar agrártörténet első, kisbirtokokat, az agrár-középosztálybelieket tömegesen támogató földpályázati rendszerét. Mindezekkel kapcsolatban kérdezem:

– Sallai Róbert Benedek mennyi állami támogatást tett zsebre, azon túl, hogy a balliberális kifizetőhelyként működő norvég alapból is csurrant-cseppent az LMP-s képviselőknek?

– Milyen forrásból játszotta a kisgazda képviselőt?

+

FAZEKAS SÁNDOR, földművelésügyi miniszter: – Képviselő Úr! Szerintem mindenképpen nagyon hasznos, hogy ez a kérdés elhangzott, azért, mert arra meg tudjuk adni a választ, hogy tényleg más-e az a politika, amit az LMP folytat. Lehet-e más a politika? Lehet-e más vidékpolitika, vagy a pályázati vagyongyarapodási eseti példával van dolgunk Sallai Róbert Benedek képviselő úr részéről, aki, úgy látom, egyéb, halaszthatatlan közfeladata miatt nincs itt a teremben. Pályázik valahol, vagy a földet műveli, amit az állami földprogramból kapott.

– Kétségtelen tény, hogy Sallai Róbert Benedek képviselő úr az állami „Földet a gazdáknak” program egyik legnagyobb haszonélvezője, legalábbis itt az Országgyűlésből, hiszen húsz birtoktestre pályázott, 778 hektárra, felesége és az Alsó-Berettyó-melléki Kft. 37 birtoktestre, összesen 1500 hektárra,. Ez azért nem kevés, ez 2300 hektár. Nyert 237 hektárt. Ez mutatja azt egyébként, hogy a birtokpolitika nem az oligarchákat, hanem a családi gazdaságokat támogatja.

– Sallai Róbert Benedek 2007 és 2015 között 19,3 millió forint agrártámogatást vett fel, miközben eredetileg azt mondta, hogy nem vett fel egy fillért sem. Emellett az érdekkörébe tartozó cégek és felesége további 252,3 millió forint pályázati pénzhez jutott: Alsó-Berettyó-melléki Kft., Trollius Bt. és így tovább, továbbá egyesületek, alapítványok, amelyekben részes. A Nemzeti Civil Alapból 30,5 millió forintot, Norvég Civil Alapból 35 millió forintot, a különböző cégei és érdekeltségei összesen 324 millió forintot nyertek azon vidékpolitika jegyében, amit folyamatosan támad a képviselő úr, amióta itt ebben a Házban dolgozik, tehát egy év óta.  Ő nem kárvallottja, hanem haszonélvezője a pályázatoknak. Itt az idő, hogy magyarázatot adjon a viselkedésére! 

+

PÓCS JÁNOS: – Képviselőtársaim! Valóban adódik a kérdés, hogy ezek után vajon Sallai Róbert képviselőtársunk a saját családtagjait és a rokonait most erkölcstelennek, becstelennek és rablással vádolná-e, ahogy teszi ezt másokkal a parlamentben. Ahogy bizonyára mindannyiunk számára érdekes lehet, hogy Schiffer András frakcióvezető úrnak, aki tiszta kezekről és politikai átláthatóságról beszél, mi most a véleménye.

– Képviselőtársaim! Nagy tanulság számunkra: ha az LMP politikusai báránybőrbe bújnak, nem bárányabbak, hanem egyre farkasabbak lesznek! Miként az is, nagy tanulság: ha az LMP politikusait most a zsákmányszerzés vezérli, mi lenne, ha a kormány közelébe kerülnének? 

+

FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő Úr! Azt hiszem, az elhangzottakhoz még mindenképpen kívánkozik egy kiegészítés, és aztán el lehet azt dönteni, hogy Sallai Róbert Benedek képviselőtársunk, aki még mindig pályázatokat ír nyilván, ügyes-e vagy ügyeskedő képviselő. Az a 324 milliós pályázati gyűjtemény, amellyel rendelkezik - miután ő többször azt mondta, hogy valótlan dolgokat állít a tárcánk, az FM -, azon a hirdetőtáblán  ami a saját ingatlanán van kihelyezve, nyomon követhető. Nézzék meg tisztelt képviselőtársak és láthatják: igenis a magyar vidékpolitika lehetővé teszi azt, hogy a családi gazdálkodók különböző forrásokhoz jussanak. Igaz, hogy nem is szokták emiatt a kormányt kritizálni, kivéve Sallai Róbert Benedeket. Ezek a pályázatok, amelyek - ahogy említettem - 324 millió forintot tartalmaznak: marketing és informatika, helyitermék-képzés, helyitermék-bolt, az állattartástól a kertészeti gépeken át a legkülönbözőbb területeket érinti, amellyel a kormány segíti a vidéken élő családi gazdálkodók boldogulását.

A miniszteri dolgozószobába nem hallatszik el a gazdák hangja?

LEGÉNY ZSOLT  (MSZP): – Miniszter Úr! A múlt héten szintén azonnali kérdéssel fordultam a szaktárcához a meggy felvásárlási árával kapcsolatosan. Tudja, ez az a probléma, amely Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében rendkívül feszíti most a gazdák helyzetét, hiszen a meggy felvásárlási ára 60 forint kilónkénti ár körül mozog, ami szinte a szedés költségét fedezi csak, hiszen a szedés durván olyan 50 forintos költséget jelent kilónkénti árban. Sajnos a múlt héten a szaktárca válasza, mondjuk úgy, hogy nem volt kielégítő, hiszen akkor önök azt mondták, hogy az egyutas felvásárlás miatt - hiszen csak a német piacra termelünk - nem tudják a meggytermelő gazdákat segíteni.

– Miniszter Úr! A meggytermelő gazdák várják a szaktárca és természetesen a kormány segítségét a meggy felvásárlási árával kapcsolatosan. Még egyszer mondom, csak a szedés költségét fedezi a jelenlegi felvásárlási ár, ehhez egyébként a művelés költsége még jönne pluszban, és hogy még valami haszon is realizálódjon, ezért száz forint alatti ár szinte elfogadhatatlan a gazdák számára. Félő, hogy ez még inkább azt a hullámot fogja majd generálni, hogy még több meggyest, még több meggyültetvényt számolnak fel a gazdák, még több fát fognak kihúzni, mert így ez nemhogy nem rentábilis, hanem ráfizetéses.

– Miniszter Úr! A gazdák várják az önök érdemi segítségét. A gazdák várják, hogy a szaktárca melléjük álljon. A gazdák azt várják, hogy a kormány megoldja valahogy ezt a problémát, segítsen nekik. A  tavalyi évben önök a termelők helyett a feldolgozókat támogatták, sajnos ez nem jutott el a termelőkhöz. Tehát még egyszer kérdezném miniszter urat:

– Mit tesznek a gazdák érdekében?

– Elhallatszik a hangjuk a miniszteri dolgozószobába?

+

FAZEKAS SÁNDOR, földművelésügyi miniszter: – Képviselő Úr! Köszönöm azt, hogy felvetette ezt a fontos kérdést, és szeretném önt és a tisztelt Házat is biztosítani arról, hogy a Földművelésügyi Minisztérium természetesen meghallgatja a gazdákat, a múlt héten én is részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol jó néhányan ezt a kérdést felvetették. Hozzátartozik, hogy már korábban is foglalkoztunk ezzel. A kormány tavaly is igyekezett segíteni az európai uniós jog keretei között a termelőknek, és én bízom benne, hogy ezt az idén is meg tudjuk tenni. A kormányt tájékoztatom a kialakult helyzetről, és a gazdákkal együtt keresve a megoldást, meg tudjuk válaszolni a felvetődött kérdéseket.

– Most van a meggyszüret ideje, ilyenkor érdemes vásárolni. Én bízom benne, hogy a magyar lakosság csakúgy, mint tavaly, jelentős mennyiséget fog venni, illetve vannak olyan kisebb cégek, amelyek közvetlenül a határon keresztül exportálnak a szomszéd országokba, arra is számítunk, hogy ezt a nagy mennyiségű termést a közvetlen szomszédaink részére is értékesíteni fogjuk. Tehát a tárca dolgozik ennek a problémának a megoldásán. 

+

LEGÉNY ZSOLT: – Miniszter Úr!  Ez már talán kezdene egy picit jobban hangzani, azonban még egyszer szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a tavalyi évben - egyébként talán helyesen - önök a feldolgozókat támogatták, csak ez sajnos nem érkezett meg a termelőkhöz, a gazdákhoz. Tehát most egy olyan konstrukciót kellene találni, és önök vannak kormányon, ezt meg is tudják oldani, amely valóban a termelőket fogja majd segíteni. Még egyszer mondom: az, hogy a feldolgozókat segítették, az egy helyes lépésnek tűnhet, a feldolgozók is segítségre szorulnak, minden egyes forrás jó, amely a mezőgazdaságba jön, de ez nem a gazdáknál csapódott le. Arra szeretném kérni tehát, hogy a szaktárca egy olyan megoldást dolgozzon ki, amely valóban a gazdák érdekében fog majd megoldást nyújtani, és a támogatás bármilyen mértékben vagy bármekkora forrás mértékéig is, de valóban a gazdákhoz fog megérkezni. Most azonban már félő, hogy valóban még több meggyest fognak kihúzni, tavaly is egyébként többen számolták fel a meggyültetvényt, tavaly is ugyanilyen alacsony rekord-alacsony ár volt, és ez egyszerűen elfogadhatatlan a gazdák számára. 

+

FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő Úr! Én érzem az ön szavaiból az aggódást, az odafigyelést a mezőgazdaságra, a gazdák érdekeire, és ezt mindenképpen nagyra értékelem. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy van egy bőséges termés, amit el kell adni. Lehetőleg méltányos áron kell értékesíteni, és ilyen esetben például az egyik legjobb megoldás az, hogyha a vásárlók közvetlenül a termelőtől vesznek, hogyha a termelők a gazdapiacokon keresztül forgalmazzák azt, ami rendelkezésre áll. Tehát a kereskedelem és a feldolgozás jelentős részét ki lehet kapcsolni.

– Képviselő Úr! A kormány mindent megtett azért, hogy ebben az országban minél több gazdapiac legyen: most 200 fölött van már a számuk, ezeknek a nyitását pályázati forrásokból is elősegítettük. És hogyha a feldolgozókat támogatjuk, akkor lehet, hogy módosítani kell a tavalyi konstrukción, én bízom benne, hogy lesz olyan megoldás, ami lehetővé teszi azt, hogy ez a felvásárlási árakban is megjelenjen. Ugyanakkor tény és való, hogy a piacon nagy mennyiségű meggy van, ilyenkor az árak lent vannak, de ilyen rekordév azért, hogy kétszer egymás után legyen, viszonylag ritka. Én bízom abban, hogy ez nem veszi el a termelők kedvét, és továbbra is fenntartják az ültetvényeiket. A kormány, ahogy említettem, fog ezzel a témával foglalkozni.

Kell-e magyarázkodnunk, amiért megvédjük a határainkat?

GYOPÁROS ALPÁR, Fidesz: – Államtitkár Úr! Az Európai Unió külső határai tagállami védelmének összehangolásáért felelős uniós szervezete, a Frontex múlt heti adatai szerint az Európai Unió valamennyi tagállama közül Magyarországra nehezedik a legnagyobb bevándorlási nyomás. Míg az év első öt hónapjában Olaszországba 47 ezer, Görögországba 48 ezer, addig a nyugat-balkáni bevándorlási folyosón keresztül hazánkba több mint 50 ezer bevándorló, mégpedig illegális bevándorló érkezett. Miközben az Európai Unió különféle fórumai néha megfontolandó, ám legtöbbször inkább hajmeresztő ötletet vitatnak meg a helyzet kezelésére, hosszú ideje nem történik semmi, miközben mi megfulladunk a bevándorlási nyomás alatt. Nincs időnk várni, cselekednünk kell! A helyzet kezelésére a kormány a múlt héten úgy döntött, hogy felkéri a belügyminisztert, hogy készítse elő a 175 kilométeres magyar-szerb határszakasz fizikai lezárását.

– Államtitkár Úr! Hazánknak kötelessége, hogy megvédje az Európai Unió külső határait, ám ha tőlünk délre nem sikerül megállítani az illegális bevándorlókat, akkor ne legyen kétségünk afelől, hogy ez tőlünk nyugatra fog megtörténni, ami nemcsak azt jelenti, hogy a bevándorlók nálunk fognak rekedni, de könnyen a schengeni rendszer összeomlásához is vezethet. Az egyik liberális bulvárblog szerzője szerint a határzár miatt, idézem: „Magyarnak lenni a legjobb esetben is ötperces magyarázkodást jelent majd minden új külföldi ismerős esetében.” Kérdezem ezért is tisztelettel:

– Szoktak-e önnek spanyol, görög, bolgár vagy éppenséggel az Amerikai Egyesült Államokból érkezett kollégái magyarázkodni, amiért meg akarják védeni nemzetüket a bevándorlóktól?

– Kell-e nekünk magyaroknak magyarázkodnunk, amiért megvédjük a határainkat, és amiért megvédjük Európa határait? 

+

MAGYAR LEVENTE, külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Macedónia törvényhozása néhány nappal ezelőtt elfogadott egy új menekülttörvényt, amivel gyakorlatilag szentesítette azt a már jóval korábban fennálló döbbenetes állapotot, hogy Macedónián, egy európai országon keresztül jóformán a retorzió minden reális veszélye nélkül szabadon jöhetnek-mehetnek az illegális határátlépés bűncselekményét megvalósító tíz- és százezrek. Szerbiában sem sokkal jobb a helyzet. A szerb hatóságok nem tudnak úrrá lenni az illegális migráció problémáján, meghaladja a kapacitásaikat egészen egyszerűen a több mint 500 kilométer hosszú bolgár, illetve macedón határ hatékony őrizete. Ilyen módon előállt az a helyzet, hogy Magyarország az első olyan európai állam, amely ezeréves államiságánál, szervezettségénél, belső erejénél fogva hatékonyan fel tudja venni a küzdelmet ezzel a veszéllyel.

– Tisztelt Ház! Mint ahogyan a történelem során oly sokszor, egy Európán kívülről jövő, akár délről, akár keleti irányból jövő civilizációs nyomással szemben Magyarország lett újfent Európa védőbástyája, akár a bizánci, akár a tatár, török vagy a szovjet Magyarország vagy Európa elleni szándékokra gondolunk, Magyarországnál tovább egyetlen keleti vagy déli civilizációs nyomás sem tudott haladni. Szeretném hangsúlyozni: a határzár, a zöldhatár lezárásának a gondolata egy kényszer szülte ötlet, természetesen egy tüneti megoldás. De bárki, aki vádol bennünket, hogy nem foglalkozunk a probléma gyökerével, az hazudik. Senkinek nem fogunk magyarázkodni. Azoknak a magyar állampolgároknak magyarázkodhatnánk, akik Ásotthalmon, Kelebián vagy Röszkén, déli megyéinkben élnek és azzal szembesülnének, hogy Magyarország képtelen fenntartani a rendet ezen megyékben.

+

GYOPÁROS ALPÁR: – Államtitkár Úr! A rendőrség honlapján az elmúlt héten, csak az elmúlt héten közzétett adat alapján,, közel 4 ezer illegális határsértőt fogtak el, és ebből csak a tegnapi napon 760-at. A hétvégén Csornán is a rendőrség előállított egy magát marokkóinak valló illegális bevándorlót, az illetőnél semmilyen okmány és semmilyen útlevél nem volt. Sem európai, sem marokkói, de még egy bissau-guineai sem  és semmilyen módon nem tudta igazolni jogszerű Magyarországon létét. Joggal kérdezték félve, ijedten a rábaközi állampolgárok tőlem, hogy így lesz-e ez ezután most már Magyarországon? Én tolmácsolom ezeket a félelmeket, és arra kérem önöket, hogy bár tudjuk, és meg is erősítették ezt számomra, hogy meg fogjuk tudni oldani Magyarország határainak védelmét és az európai határok védelmét is, de kérem, hassunk oda, hogy egy közös európai megoldás szülessen a bevándorlás kezelésére.

+

MAGYAR LEVENTE: – Képviselő Úr! Szeretném hangsúlyozni azokat a számokat, amik az elmúlt hétvégén jelentkeztek a déli határon: csak Csongrád megye szárazföldi határszakaszán mintegy 1500 illegális határátlépőt fogtak el az illetékes hatóságok. Ez azt jelenti, hogy ezen a határszakaszon minden 30 méterre jutott egy illegális határátlépő, csak ezen a hétvégén. A probléma tehát drasztikus, és mivel, ahogyan oly sokszor Európától érdemi segítséget Magyarország ennek a problémának a kezelésében nem kap. Ezért Magyarországnak magához kellett ragadnia a kezdeményezést: egy drasztikus jelenségre, egy drasztikus problémára megfelelő súlyú választ kellett találnunk.