„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Tízmillió embert érint, hol a tanulmány?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Tudták, hogy mi lesz, mégis megtették. Igaz, folyamatosan hazudtak: nem létezik ez a tanulmány. Most már mindenki tudja, mivel maga a készítő is elismerte a tanulmány létezését. Nem hatástanulmány nélkül záratták be ugyanis vasárnaponként a boltokat. 2011-ben már megvizsgálták, hogy mi várható a vasárnapi zárva tartástól. A 2011-es hatástanulmány semmi jót nem tartalmazott, az volt benne, hogy a kereskedelemből elküldenek 15-20 ezer embert, a költségvetésből pedig kiesik mintegy 50 milliárd forint, és a lakosság kétharmada elutasítja. Tudjuk, valahonnan pótolni kell a kieső összeget. Be kell szedni az adófizetőktől, el kell venni valahonnan, lehetőleg olyan helyről, ahonnan már addig is sikeresen elvettek. Ha eddig sikerült elvenni az oktatástól, a kultúrától, az egészségügytől, a szociális ellátórendszerből, miért ne sikerülne most is a szegényektől, vagy ahogyan az EMMI ajánlja: a rászorultaktól. Ezt tartalmazta a 2011-es hatástanulmány, ami több mint 3 millió forintba került. Igaz, a minisztérium még most sem leli az általa készíttetett anyagot. Hogy fordulhat elő, hogy egy ilyen anyag csak úgy eltűnik? Normális munkahelyen ennek komoly következményei vannak. Ki a felelős?

– Államtitkár Úr! Ameddig ötnapi munkából nem lehet megélni, mondta Orbán Viktor, addig nem tudjuk támogatni a vasárnapi zárva tartást. Nos, ezeknek az embereknek, akik elveszítik a munkahelyüket, nemhogy öt napjuk nem lesz most már, hogy meg tudjanak élni belőle, hanem egy sem. Egy állampolgári véleményt olvasnék fel önnek, államtitkár úr: „Vádolunk mindenkit, aki közreműködött ebben a hétköznapi gazemberségben. Már csak a pontos minősítést kell megtalálni hozzá, valahogy így: előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, folytatólagosan elkövetett, nagy társadalmi kárt okozó gazemberség!” Ez a véleménye az embereknek.

– Hol a tanulmány államtitkár úr?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Először is egy jogszabályra hívnám fel a figyelmét: a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 17. §-ának (1) bekezdése szól az előzetes hatástanulmányról. Ez pedig azt írja elő, hogy az előterjesztő kötelessége és felelőssége a hatástanulmány készítése, de ön is tudja, hogy jelen törvény esetében ez nem a kormány volt és nem a nemzetgazdasági miniszter, tehát semmilyen jogszabályi és törvényi kötelezettsége nem volt a kormánynak, a minisztériumnak előzetes hatástanulmány készítésére. Amiről ön beszél, az egyébként sem előzetes hatástanulmány, hanem 2011-ben az akkori nemzetgazdasági miniszter rendelt egy közvélemény-kutatást - itt van, parancsoljon, a minisztérium honlapján ön is megtalálja -, aminek az volt a lényege, hogy a lakosságot kérdezték meg, hogy mi a véleménye egy esetleges vasárnapi zárva tartásról. Ez a kutatási jelentés nem lehet tanulmány, hiszen nem foglalkozik annak társadalmi hatásaival, nem foglalkozik gazdasági hatásaival, és nem foglalkozik esetleges politikai következményével sem, ezért ezt ne tévessze össze, ez egy kutatási jelentés.

– Képviselő Asszony! Ismétlem és hangsúlyozom: a kormánynak nem volt kötelessége és felelőssége, azonban természetesen mielőtt támogatta az előterjesztést, minden szempontot figyelembe vett, különösen más országok gyakorlatát tanulmányozta. És láthatjuk, hogy más nyugati országokban is működik ez a rendszer, ami azt jelenti, hogy sok tízezer dolgozónak lehetővé teszi, hogy a vasárnapi napon ne kelljen dolgozni. Ezt teszi lehetővé ez a döntés, és alapvetően ezért támogatta a kormány a törvényjavaslatot.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Tudja, államtitkár úr, ha nem elég tanulmány az, hogy a magyar lakosságot kérdezik meg egy ilyen fontos ügyben, ami tízmillió embert érint, akkor nem tudom, mi lenne az, ami maguknak elfogadható lenne. Tudja, államtitkár úr, mi az ami maguknak nincs: józan parasztesze! Mert ha józan parasztesze lenne ennek a kormánynak meg maguknak, akkor nem vezették volna be, mert tudták volna, hogy milyen következményei lesznek. Ha maguknak nem számít 15-20 ezer ember meg tízmillió magyar lakos, akkor nem tudom, hogy mi kell, hogy számítson ebben az országban!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Asszony! Engem viszont az lep meg, hogy egy baloldali párt tagja, egy családanya ennyire nem áll ki azok mellett az asszonyok, nők mellett, akiknek vasárnap reggel négy órakor fel kell kelni, ott kell hagyni a családjukat, nem tudja megfőzni a vasárnapi ebédet, nem tudja a gyermekét felkészíteni, hanem menni kell, az ön kedvéért menni kell neki vasárnap is dolgozni. Csodálkozom, hogy egy baloldali párt, ennyire szembemegy sok tízezer hölggyel, családanyával. Én beszélgettem eggyel, és köszönte, nagyon örül neki, hogy vasárnap nem kell dolgozni, de a jövedelme maradni fog ugyanennyi, vasárnap pedig a családjával lehet. Ez volt a cél, és ezt értük el ezzel a döntéssel.

Ki biztosítja a védőhálót a leginkább elesettek számára?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Kelet-magyarországi Szolgáltató Központ ellen eljárás indult a tavalyi évben, aminek következtében a Magyar Államkincstár leállította a normatíva folyósítását a szervezet számára, amely egyébként elesettek ápolásában is részt vesz. El kell hogy mondjuk, nem tisztünk állást foglalni a hasonló ügyekben, hiszen ha gazdasági szálak kibogozása során valakiről bebizonyosodik, hogy bűnös, akkor az bűnhődjön, ez a világ legtermészetesebb dolga. De azt ugyanakkor elfogadhatatlannak kell tartanunk, hogy mintegy 600 dolgozó és legalább 6 ezer ápolt mindennapi munkavégzésének biztonsága, az ápoltak esetében pedig kimondottan az életük kerülhet veszélybe abból kifolyólag, hogy egy ilyen esetben, mint a mostani. A normatíva leállításából következően ugyanis a dolgozók hónapok óta nem kaptak fizetést; az ápoltak, ellátottak esetén pedig felmerülhet annak a veszélye, hogy ha a dolgozók tömegesen hagyják el munkahelyüket, akkor mégis milyenfajta átállással lehet biztosítani számukra a folyamatosságot.

– Államtitkár Úr! Elmondható tehát, miközben nemcsak az ápoltak, de egyébként a dolgozók között is nagyon sok a devizahitel-károsult, tehát több súly nyomja ezen emberek vállát. Itt, a Parlament I. kapujához kifáradva államtitkár úr vagy bármely kormánypárti képviselő nagy szeretettel elbeszélgethet velük a megoldás lehetőségeinek kimunkálásáról. Hiszen értjük mi, hogy adott esetben felfüggeszthető egy intézmény működésével kapcsolatban lényegében bármi, de az, elfogadhatatlan, hogy több száz dolgozó és több ezer ellátott kerüljön bajba, ellátása kerüljön veszélybe. Megoldásként adódna, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mint központi intézményfenntartó vegye át akár a dolgozókat, és a szakellátások mellett biztosítsa az alapellátást is. Ez egy olyan civilizált megoldás lenne, amelynek értelmében a folyamatosságot is biztosítanák, és arról is beszélnünk kell, ami a kérdésünk lényege:

– Becsületesen dolgozó emberek mégis honnan, mégis milyen módon fogják megkapni a nekik járó juttatást?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Az alaphelyzet az, amire képviselő úr is utalt, célzott, hogy itt valakik olyasfajta becstelen üzelmeket folytattak, hogy azt a pénzt, amit az adófizetők pénzéből nehéz helyzetben lévő, rászoruló emberek segítségére folyósított az Államkincstár. Ezt a pénzt a gyanú szerint nem megfelelően, nem szabályszerűen használták föl, nem azokra fordították akik rászorulók, hanem egész egyszerűen ezt a pénzt valahogy úgy tüntették el, hogy annak a nyomát sem igazán találták a hatóságok. A most indult a büntetőeljárás, amelynek nyilván a végét nem láthatjuk, de az alapos gyanú miatt megindult a nyomozás. Itt egy rendkívül becstelen, kevés ennél visszataszítóbb bűncselekmény van, mint amikor valaki több száz kiszolgáltatott ember elől veszi el a pénzt, és teljesen más célra fordítja.

– Képviselő Úr! Ez egy olyan krízishelyzet, amiben nyilvánvalóan gyorsan kellett lépnie a kormányzatnak, gyorsan kell lépni a szociális hatóságoknak. Az önkormányzatoknak feladatként előírt különböző szociális ellátásokat nyújtaniuk kell ezeknek az embereknek. Attól a pillanattól kezdve, hogy ezek a nem állami fenntartású intézmények megszüntették ezen szociális szolgáltatásoknak a nyújtását, onnantól kezdve az önkormányzatok kötelező feladatellátása belép. Tehát az ellátott ellátás nélkül nem maradhat. Az önkormányzat pedig ahhoz, hogy ezt a kapacitást elláthassa, nyilván munkaerőre van szüksége, amely elsősorban azokból az emberekből toborozható, akik korábban is ezt a munkát végezték. Ezért volt szükség a haladéktalan intézkedésekre és arra, hogy senki ne maradjon ellátatlanul ebből a 6 ezer emberből, akit ön is említett.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Tisztelt Ház! Vágó Sebestyén, szociális ügyekért felelős képviselőtársam volt az első, aki írásbeli kérdésben fordult ez ügyben önökhöz. Lényegében ugyanazt a választ kaptuk most, tehát hetek alatt nem sikerült előrébb jutni. Több szempontból sántít az, amit államtitkár úr elmondott, hiszen nem kerültek szóba azok a dolgozók, akik hónapok óta nem kapnak fizetést. Az, hogy egy adott esetben egyéves eljárás után őket majd vagy átveszi valaki, vagy nem, ez a gyermekeik számára nem ad jelen pillanatban megnyugtató választ.

– Államtitkár Úr! Azt is látni kell, hogy egy önkormányzati átvétel ápoltak esetében, olyan törést okozhat ápolási helyzetekben, ami akár emberéletekbe is kerülhet. Ezt az érintettek családtagjai nagyon jól tudják. Azt is látni kell, hogy egy recsegő-ropogó rendszert most olyan emberek tartanak életben, akik nem kapják meg a jogos fizetésüket, és akiknek ebből nagyon komoly gondjaik származnak. Éppen ezért egy petíciót hoztunk tőlük több száz aláírással megtámogatva, amit Vágó Sebestyén képviselőtársam fog átadni önöknek.

De ha nem is értenek egyet azokkal, akik most itt kint tüntetnek, a férfiasság jegyében a minimum  az lenne, hogy ön vagy önök közül valaki kimenjen, nézzenek a szemükbe, beszéljenek velük, és ismerjék meg a valódi Magyarország valódi problémáit!

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Megismétlem: nekünk a legfontosabb az, hogy az eddig ellátásban részesülők mindegyike továbbra is az önkormányzat részéről, más szolgáltatók részéről az ellátást megkapja. Ennek a fedezete és a jogi környezete biztosított mindenki számára. Ebben nyújtunk segítséget a helyi önkormányzatoknak, ebben működik közre a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság a megyékben is. Az viszont valóban mindenki számára felháborító, hogy egyes emberek a saját magánhasznuk elérése érdekében kockára tették ennyi ember egzisztenciáját, megélhetését; velük szemben pedig, bízunk benne, ha a gyanú beigazolódik, akkor a legszigorúbban fellépnek a büntetőhatóságok.

Az MSZP-nél az üléspont határozza meg az álláspontot?

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): – Miniszter Úr! A Buda-Cash-botrány egyik érdekes mellékszála az MSZP pálfordulása a takarékszövetkezeti integráció kérdésében. Emlékeztetőül csupán: pár héttel ezelőtt Harangozó Tamás azzal vádolta meg a köztársasági elnököt, hogy Áder János is aktív szerepet játszott a Buda-Cash érdekeltségi körébe tartozó bankcsoport létrejöttében azzal, hogy 2013-ban nem írta alá a takarékszövetkezeti törvényt, hanem visszaküldte azt a parlamentnek. Mindez már csak azért is felettébb érdekes, mert nincs még két éve sem, hogy a szocialisták homlokegyenest ellenkező véleményt fogalmaztak meg az ügyben. Józsa István 2013. július 10-én azt nyilatkozta a takarékszövetkezeti integrációról, idézem: „Ez egy egészen durva megsértése a piacgazdaság fundamentumát képező, a magántulajdon védelmét kimondó alapjogoknak. A kormány az adófizetők, a mi pénzünket használja arra, hogy a fideszes holdudvart feltőkésítse, a kisemmizett kistulajdonosok, a takarékszövetkezeti tulajdonosok kárára.” Ezzel szemben most a szocialisták azt kérik számon a köztársasági elnöktől, hogy annak idején miért küldte vissza a törvényt az Országgyűlésnek. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az MSZP 2013-ban csúsztatott, vagy most teszi ezt!

– Miniszter Úr! De a sornak itt még nincs vége, tisztelt képviselőtársaim! Tukacs István 2013. november 13-án találta azt mondani, hogy a több ezer fiókot működtető takarékszövetkezetek olyan stabil lábakon nyugvó pénzintézetek voltak, amelyek nemcsak jól gazdálkodtak, hanem saját biztosítási alapokkal is rendelkeztek. Hadd emlékeztessem önöket arra is, hogy 2013. június 26-án az MSZP 15 képviselője nemmel szavazott a szóban forgó törvényjavaslatra, többi tagja pedig nem volt jelen a szavazásnál. Úgy látszik, hogy akkor még nem tartották ennyire fontosnak a betétesek biztonságát a szocialisták. Ahogy a köztársasági elnök úr is jelezte a válaszlevelében: a takarékszövetkezetek bankká való átalakulásának lehetősége és feltételei már a törvénytervezet szövegében is adottak voltak. Az újbóli országgyűlési tárgyalás ezen nem változtatott. Maga az átalakulás pedig egyetlen takarékszövetkezet esetében sem múlhatott azon, hogy azok kezdeményezik-e bankká alakulásukat, hiszen az átalakuláshoz szükséges feltételek meglétét az erre hivatott állami szerveknek minden esetben alaposan meg kellett vizsgálniuk. Mindezekre tekintettel kérdezem miniszter urat: 

– Hogyan segítette a betétesek pénzét az integráció, és mi lehet az oka az MSZP pálfordulásának?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselőtársaim! Remélem, hogy az Országgyűlésnek és az országgyűlési munkában részt vevő bizottságoknak lesz módja és alkalma még a takarékszövetkezetek jövőjéről többször is tárgyalni, tekintettel arra, hogy a takarékszövetkezeteknek, úgy gondolom, a magyar társadalom, a magyar gazdaság, a kis- és középvállalkozók, valamint a mezőgazdaság hitelezésében fontos szerepe lesz a következő időszakban. Különösképpen azért, mert az integráció részesei lettek, stabilan állnak a lábukon, tekintettel arra, hogy ma már két biztosítási alap, egy tőkefedezeti alap és maga az Országos Betétbiztosítási Alap is garantálja a takarékszövetkezetek működését. A magyar kormány 136 milliárdos garanciát biztosít a takarékszövetkezeti rendszer működtetéséhez és működéséhez. Arról szól az integráció, hogy hogyan tudjuk ezeket a takarékszövetkezeteket megvédeni, hogyan tudjuk stabilizálni, hogyan tudjuk tisztába tenni őket.

– Képviselőtársaim! Szeretném elmondani önöknek, hogy a takarékszövetkezeti integráció ellen többen tiltakoztak, nem tételezem föl, hogy személyes érdekből. Azt vélem, hogy tudatlanságból és bizalmatlanságból tették ezt. Az MSZP is ebbe a körbe tartozik. A tények azonban nem őket erősítik, hanem azokat, akik úgy gondolták, hogy a takarékszövetkezeteket át kell világítani, a rossz hiteleseket ki kell vezetni a rendszerből, és a takarékszövetkezeteket pedig fel kell tőkésíteni és meg kell segíteni, hogy egy magyar bankhálózat válhasson belőlük valójában.

– Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést: 11 takarékszövetkezet maradt ki az integrációból.  Kérem, mérlegeljék: a 11, integrációból kimaradt takarékszövetkezetből mára már 9 csődbe ment, hasonlóan ahhoz a rendszerhez, ami a Buda-Cashhez kötődő takarékszövetkezetet, majd később bankokat illette. Szeretném nyomatékkal felhívni a figyelmüket: azok az önkormányzatok, akiknek a pénze ezekben a bankokban, korábbi takarékszövetkezetekben ragadt, ezek nem hibáztathatóak. A pénzük, ami a bankhoz került, a DRB Bank döntésének következtében brókerekhez került, akik pedig ellopták egy évtizedes brókercsalást létrehozva Magyarországon.

+

WITZMANN MIHÁLY: – Nyilván nem várható el a miniszter úrtól az, hogy a szocialista frakció takarékszövetkezeti integrációjával kapcsolatban kialakított 180 fokos változására magyarázattal szolgáljon. Ez a pálfordulás, azt gondolom, hogy jól mutatja, hogy a szocialistáknak ismét nem a befektetések és a betétesek sorsa volt a fontos, a takarékszövetkezeti átalakulás során, hanem sokkal inkább pillanatnyi politikai érdekeik. Összefoglalva, nyugodtan kijelenthetjük: a szocialisták által rendkívüli módon ellenzett takarékszövetkezeti integráció mindenképpen hasznos és szükséges volt, ugyanis az integrációban részt vevő takarékszövetkezetek működése, ahogy miniszter úr is említette, jelenleg is biztosított és stabil. Ezúton is tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormányzatot szigorú lépéseiben annak érdekében, hogy a brókerek soha többé ne lophassák el az emberek pénzét! 

+

LÁZÁR JÁNOS: – Valóban keresünk politikai szövetségeseket ahhoz, hogy a takarékszövetkezeti rendszert megerősítsük Magyarországon a következő egy esztendőben, és az agrárhitelezésben, zöldhitelezésben az európai uniós források kiközvetítésében minél több magyar lakossági szereplőhöz és vállalati szereplőhöz eljussanak. Itt valójában az történt, hogy mind a Quaestor, mind a Buda-Cash esetében becsapták az ügyfeleket a brókerek, és szakszerűen szedték el a pénzüket. A Buda-Cash esetében ezekre a korábbi takarékszövetkezetekre, majd bankokra azért volt szüksége a Buda-Cashnek, hogy várhatóan vagy vélelmezhetően a takarékszövetkezeti ügyfelektől folyamatos készpénzellátása legyen a cégeknek. Ezt nem ismerték fel azok az ellenzéki erők, akik a takarékszövetkezeti integrációt nem támogatták, ezzel lehetővé tették azt, hogy bankká alakuljanak ezek a takarékszövetkezetek, és most már bankként lopják el a brókerek az emberek pénzét.

– Képviselőtársaim! Mind a két brókertársaság, a Quaestor és a Buda-Cash is egy brókertrükkre, illetve trükksorozatra épül fel, amelynek a lényege az, hogy a laikus embereket megtévesztve, pénzüket eljátszva kifosszák az ügyfeleket és kifosszák a lakosságot. Azt tekintem a legsúlyosabb csalásnak az egész ügyben, amit a brókerek műveltek a választópolgárok és az adófizetők megtakarításaival.

Miért nyerészkedik a kormány mások nyomorán?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Múlt kedden Varga miniszter úr a brókerbotránnyalkapcsolatban azt nyilatkozta, hogy az állampapír a legbiztonságosabb befektetési forma, és ahhoz, hogy valaki állampapírt vegyen, nem kell brókercégnél számlát nyitni. Ez egy ártatlan kijelentésnek tűnhetne más körülmények között, ugyanakkor a mostani helyzetben, amikor bármiféle ellenzéki kritikát a pénzügyi felügyelet felé azzal utasítanak vissza, hogy nem szabad megingatni a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat, nem egyszerűen furcsa, hanem rendkívül visszatetsző. Azt üzeni ugyanis ezzel, hogy az egész pénzügyi szektor megbízhatatlan, és aki félti megtakarított pénzét, bízza állam atyácskára, mert különben rajtaveszthet. Azaz az állam képviselője saját kezűleg fog a bizalom rombolásába. Riogat, pánikot kelt, a pénzügyi rendszer stabilitásába vetett hitet rombolja. Ez egy kormánytagtól rendkívül felelőtlen magatartás. Cinikus üzenet, és különösen felháborító azok szemszögéből, akik bíznak az állami felügyeletben, abban, hogy a PSZÁF és az MNB végzi a dolgát, és nem engedi, hogy csalássorozatok folyjanak akár 15 éven keresztül.

– Államtitkár Úr! A miniszter úr bevallotta, hogy a pénzügyi rendszer felügyeletével megbízott MNB a feladatát nem képes teljesíteni. Úgy látja, hogy nincs más megoldás, mint a rendszer megbízhatatlanságának tudomásul vétele, - és egy kis nyerészkedés, ha már így alakult. Szerintünk van más megoldás: nem Fidesz-katonákat, hanem hozzáértő szakértőket kell megbízni a pénzügyi szektor felügyeletével. Jogos tehát a kérdés:

– Miért nyerészkedik a kormány mások nyomorán?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azon kijelentése, hogy az államkötvény az egyik legbiztonságosabb értékpapír, nem jelenti azt, amit az önök pártja ebből kikövetkeztetett. Azt jelenti, hogy az állam jelen van az értékpapírpiacon, és az állam biztonságos befektetést tud nyújtani az embereknek. Ennyit jelent mindösszesen. Az pedig önnek mint országgyűlési képviselőnek szintén érdeke kell hogy legyen. Érdeke kell hogy legyen., hogy az államadósságot lehetőleg belföldről finanszírozzuk, és ne szolgáltassuk ki magunkat külföldi, határon túli, távoli befektetőknek, magyaroknak vagy nem magyaroknak. Belföldről, a belföldi piacon kell az államadósságot minél nagyobb mértékben finanszírozni. Ez a kijelentés semmi mást nem jelentett.

– Képviselő Asszony! Egyébként elég sikeres az államkötvénypapír-kibocsátás, hiszen több mint 2200 milliárd forint van már magyar emberek, jogi személyek tulajdonában, amely finanszírozza így az állam hiányát, költségvetési hiányát. Úgy gondolom, hogy ez csak megerősítette a magyar embereket abban, hogy ha biztos döntést, felelősségteljes döntést akarnak hozni a szabad pénzük felhasználása tekintetében, akkor az egyik legjobb megoldás az, ha az államra bízzák, államkötvényértékpapír-vásárlással biztosítják maguknak is a befektetést, a biztonságot. Arra kérem önt és az önök pártját, hogy ne képzelődjenek, és ne gondoljanak emögé olyat, ami nem valós!

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Államtitkár Úr! A kormánynak az a törekvése, hogy az államadósságot belföldről finanszírozzák nagyobb részben és ne külföldről, ez érthető, viszont az alkalmazott eszköz megengedhetetlen.

– Államtitkár Úr! Nemcsak magánszemélyek buktak a brókerbotrányban, hanem a települések is. Fót 1 milliárd forintja után futhat, a Pest megyei Alsónémeditől a Hungária Zrt. 15 év megtakarítását lopta el, mindazt, amiből a fejlesztéseket fizethetnék. Ezt írják: „A művelődési ház nem bír ki még egy telet, muszáj lenne megcsinálni a fűtés-korszerűsítést. A templomtorony életveszélyessé lett nyilvánítva, egy nagyobb szélvihar ledöntheti. Az egészségház, a kerékpárút, az óvodai tornaszoba tervei elkészültek, de nem tudunk belekezdeni a kivitelezésbe. Likviditási gondjaink is vannak.” A kérdés tehát az: miért nem azzal foglalkoznak, hogy a megtakarításaikhoz az emberek és a települések hozzáférjenek?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Asszony! Sokszor úgy érzem, hogy az LMP vagy nem figyel a parlamentben, vagy nem olvas újságot, vagy nem tájékozódik. Az Országos Betétbiztosítási Alap 73 ezer embernek indította el a kártalanítását. Ez a négy bank tekintetében az érintetteknek 90 százaléka  103 milliárd forint hitelt vett fel az OBA azért, hogy ezt a 73 ezer embert kártalanítsa. Ennyit a magánszemélyek kártalanításáról.

– Az önkormányzatok tekintetében is le van maradva a képviselő asszony, hiszen elmondtuk: a kormány már egy döntést hozott, a második körben pedig folyik a felmérés, és az alapján készül egy előterjesztés a kormány elé, amelyben döntést fog hozni. Erre egyébként semmilyen jogszabály és törvény a kormányt nem kötelezi, de döntést fog hozni azon tekintetben, hogy az önkormányzatokat hogyan fogja tovább megsegíteni.

– Képviselő Asszony! Önnek is elmondom: a kormány nem hagyja cserben sem a magánembereket, sem pedig az önkormányzatokat!