Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Kiváltképp, ha a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.
kdnp.hu – Bartha Szabó József
A Fidesz-kormányzás alatt fog a magyar föld külföldi kézbe kerülni?
SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Miniszterelnök Úr! Talán értesült róla, hogy többünknek vannak komoly aggályai a magyar termőföld értékesítésével kapcsolatban. Kíváncsi lennék néhány állítással kapcsolatos véleményére. Mondom az állításait.
– 1. „Mondjuk el a kisgazdáknak, hogy emlékezzenek vissza, hogy ’97-ben csak 200 ezer aláírás összegyűjtésével egy népszavazási kezdeményezéssel tudtuk megakadályozni, hogy az akkori MSZP-SZDSZ-kormány külföldiek kezére adja a magyar termőföldet. Ez a veszély ma újra ott kopogtat a gazdák ajtaján.”
– 2. „Jóformán nincs olyan, aki ne értene egyet azzal, hogy szükségünk van a nemzeti vagyon, azon belül a magyar termőföld és vízkészlet alkotmányos védelmére. A magyarok minden eddiginél hangosabban, határozottabban megüzenték, hogy Magyarország nem eladó.”
– 3. „A magyar állam tulajdonában lévő termőföldek gyarapításának kérdése nemzeti érdek, amelyet a vidék lakosságáért és a termőföld megvédéséért megvalósítunk a földforgalmi törvényben. Ezért ragaszkodnunk kell a földforgalmi törvény szabályozása ezen rendelkezéseihez, hiszen ez lesz az eszköz, hogy bővítsük az állami vagyont, amivel fejlődést és gyarapodást hozhatunk a magyar vidéknek.”
– 4. „Szeretném önöket megnyugtatni, hogy a magyar föld jövője nem függ a Brüsszelben esedékes döntéstől, ez csak és kizárólag tőlünk függ, és elmondhatom önöknek, hogy önök biztosak lehetnek abban, hogy amíg a Fidesz kormányon lesz és abban az én munkám ott lesz, addig Magyarországon külföldiek, akármit is döntenek Brüsszelben, itt soha termőföldet nem fognak vásárolni.”
– Mi a miniszterelnök úr véleménye, esetleg egyetért-e ezekkel az állításokkal, vagy nem tud egyetérteni ezekkel?
***
ORBÁN VIKTOR: miniszterelnök: Mindegyik állításomat tartom!
***
SALLAI R. BENEDEK: – Tájékoztatom a miniszterelnök urat, hogy az egyik állítás az enyém volt, és csak három volt az öné, de örülök, hogy azt is tartja. Ennek megfelelően, ha az eladással kapcsolatos törekvések visszavonása tekintetében egyetértünk, nagyon-nagyon örülök neki. Mindenképpen kérném, hogy a kormányzat cselekvési tevékenységében is ennek megfelelően járjon el, hiszen addig nem volt veszélyben Magyarország ilyetén módon, amíg most a termőföld-privatizációt a kormányzat meg nem kezdte.
– Amennyiben egyetért az összes állítással kérem, hogy a termőföld-privatizációt leállítani szíveskedjen, hiszen mint az látható, alapjaiban, céljaiban megbukott, kis gazdálkodók nem tudnak érdemben részt venni, az árverések nem nyilvánosak, a külföldiek földhöz juthatnak, és ennek megfelelően a céljait nem tudja elérni. Tisztelettel várnám ez ügyben a döntését, hogy fenntartja-e az állítását?
***
ORBÁN VIKTOR: – Engedje meg, hogy csak kitartsak az álláspontom mellett, tehát a földügyben tett minden állításunkat tartjuk. Ami az ön által elmondott három tényállítást illeti: nekem ellentétes információim vannak. Ön először azt állítja, hogy nem nyilvánosak az árverések. Mi úgy tudjuk, hogy nyilvánosak. Másodsorban azt mondja, hogy a kis- és közepes gazdák nem jutnak hozzá a földhöz. A számokból kiderül, hogy dehogynem, hiszen az árverések nyertesei elsősorban ők. Ami a külföldiek ügyét illeti: van ugyan, nem több, mint 9 olyan állampolgár, aki árverésen győztes lett, de ez nem jelenti azt, hogy meg is vásárolhatják a földet. Erről majd beszéljünk akkor, ha az egész folyamat a végére ért!
Miért mindig Orbán Viktor barátai viszik el a zsíros állami és önkormányzati üzleteket, milyen véletlennek köszönhető ez?
VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Fideszes barátaink, ismerőseink nekünk is vannak, többen közülük egyébként azóta már Jobbik-szavazók lettek. De mégiscsak látni lehet egy olyan tendenciát, hogy azok az emberek, akik egyébként önt nagyon kedvelik, önt nagyon respektálják, őszintén tisztelik, elmondják azt, hogy igen, ők is olvassák rendszeresen azokat a médiát megjárt híreket, amikben az szerepel, hogy különböző fideszes politikusok, fideszes politikusok barátai, családtagjai vagy éppen gazdasági érdekeltségei folyamatosan valahogy abból gazdagodnak meg és abból válnak többszörös milliárdossá, hogy az állammal vagy az önkormányzatokkal rendkívül jó, rendkívül jövedelmező szerződéseket tudnak kötni.
– Amikor ezeket az embereket szembesítjük azzal, hogy kormányzati szinten zajlanak ezek a folyamatok, akkor rendszeresen azt mondják, hogy mindenhol van olyan, hogy a politikusok visszaélnek a hatalmukkal, a saját maguk vagy a barátaik zsebét tömik, de a miniszterelnök úr erről nem tud. Akkor, amikor a miniszterelnök urat itt nemrég Vona Gábor megkérdezte az Országgyűlésben, hogy azok az emberek, akik az ön közvetlen környezetében dolgoznak, és hasonló módon jutnak hozzá rendkívül nagy összeghez, milliárdosok, – Karancsi Tibor, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és még folytathatnánk ‑, olyan emberek, akikkel ön rendszeresen találkozik, rendszeresen jó kapcsolatot ápol, vajon tűzbe tenné-e értük a kezét? Kérdezem tehát most itt, a nyilvánosság előtt:
– Vajon az, hogy folyamatosan az ön közvetlen környezetéből kerülnek ki ezek az emberek, a véletlen műve, vagy pedig van benne valami segítség is?
***
ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Ezen a szinten, ahogy ön beszél a gazdaság és a politika összefüggéseiről, így csak vádaskodásnak lehet érteni amit mond. Kérem tisztelettel, konkrét ügy, konkrét eset, konkrét jogsértés, konkrét visszaélés, és az állam erre felhatalmazott szervei ezeket mind el fogják bírálni és ki fogják vizsgálni. Az én álláspontom ebben az ügyben közismert. Nem foglalkozom üzleti ügyekkel; nem engedem, hogy a kormány döntését üzleti magánérdekek befolyásolják. Az üzleti ügyekkel önök foglalkoznak itt a parlamentben, önök hozzák ezeket ide valamilyen rejtélyes okból. Nyilván van ennek politikai oka. Részben fel is vannak biztatva erre, hogyha viszonozhatom a vádaskodását.
– Én azt gondolom, hogy a kormányon azt lehet számon kérni, és ezt kérjék is számon, hogy minden konkrét ügyben a magyar emberek érdekének megfelelő döntést hozzon. Ezt a felelősséget vállaljuk; ezt az erkölcsi mércét vállaljuk; ezt a követelményt vállaljuk, és eszerint fogunk eljárni a jövőben is! Minden más általános felvetést legjobb esetben is pártpolitikailag motivált vádaskodásnak kell tekintenünk.
***
VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök Úr! Én azt gondolom, hogy több konkrétummal találkozhatott volna ön is, hogyha ezeket a kérdéseket nem a függöny előtt hallgatja végig, hanem ide bejön az ülésterembe, és lehetőséget ad a Jobbik képviselőinek arra, hogy feltehessék ezeket a konkrét kérdéseket. Mindenesetre egyet látok miniszterelnök úr, hogy ön megint nem válaszolt erre, holott a nyilvánosság joggal vár választ, és hozzáteszem: az önt tisztelő emberek is joggal várnak választ arra, hogy mondja meg miniszterelnök úr, miért pont az ön közvetlen környezetéből kerülnek ki ezek az emberek folyamatosan? Miért van az, hogy a Fideszhez köthető milliárdosok gyakorlatilag kivétel nélkül abból szerzik a vagyonukat, a sok milliárdjukat, hogy az állammal vagy az önkormányzatokkal, amelyek fideszes vezetés alatt állnak, jó üzleteket tudnak kötni?
– Miniszterelnök Úr! Az nem lehet a magyar gazdasági kilábalás kulcsa, hogy jó üzleteket köt a kormányfő közvetlen környezete az állammal és az önkormányzatokkal. Ebből nem lesz semmi, ebből egy banánköztársaság lesz Közép-Európában, nem pedig magyar felemelkedés!
***
ORBÁN VIKTOR: Súlyos föltételezések ezek alelnök úr. Csak annyit szeretnék mondani viszonzásképpen, hogy önök még kormányon sem voltak – nincsenek –, máris sikerült belekeveredniük az ország legsúlyosabb pártfinanszírozási korrupciós ügyébe, amely Kovács Béla néven vált híressé.
– Másfelől, ha valaki, akkor ön pontosan tudja, hogy van az ön frakciójában olyan ember, aki az ország legnagyobb cégtemetőjéhez köthető. Még nem is kormányoztak, már nyakig vannak az ügyekben. Egyedülálló bravúrt hajtottak végre. Mi lenne, ha még kormányoznának is?
Ezért arra kérem önöket, hogy legyenek óvatosabbak, fogalmazzanak konkrétan. Ha kifogásuk, felvetésük, jogszabálysértésről tudomásuk van, megfelelő formában, megfelelő helyen tegyék meg. Egyébként pedig mindig állok rendelkezésükre, úgy, ahogy azt a törvények és a házszabály előírja. Ezért örülök, hogy önnek most válaszolhattam.
És ezt így hogy?
SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök Úr! Ebben az évben május 26-án egy azonnali kérdést intéztem önhöz az Elios-üggyel kapcsolatban, és felhívtam a figyelmét arra, hogy az LMP az ügyben azért is tett büntetőfeljelentést, merthogy ebben a LED-lámpás közbeszerzési buliban ugyanaz az érdekeltségi kör volt tetten érhető ajánlattevői oldalon, pályázó oldalon, mint aki ajánlatkérői oldalon is közreműködött. És azt is elmondtam önnek, hogy mi ennek az összeférhetetlenségnek a kiküszöbölésére és arra is törvényjavaslatot terjesztünk elő, hogy az állami vezetők, polgármesterek, pályázati döntéshozók, bíráló személyek hozzátartozói ne pályázhassanak közpénzekre. Ön a válasza szerint a felvetéseinkkel teljes mértékben egyetértett, és azt mondta, hogy ezt a készülő új közbeszerzési törvényhez terjesszük be. Ezt meg is tettük, a javaslatainknak egy csekély része be is került egyébként az új közbeszerzési törvénybe, méghozzá annyi, hogy az állami vezetők hozzátartozói a továbbiakban nem pályázhatnak közbeszerzésen. Ez a szabály élt talán másfél hónapot, amíg a múlt héten, meglehetősen sunyi trükkel, a lex Tállai kapcsán ezt a kört szűkítették a közös háztartásban élő hozzátartozókra.
– Miniszterelnök Úr! Én elhiszem önnek készséggel azt, hogy ön soha senkinek nem szólt le úgymond a saját rokona érdekében, de egy olyan országban élünk, ahol erre nincs is szükség. Az a helyzet, hogy egy olyan országban élünk, ahol legutóbb például, amikor Kisvárdán jártam, kiderült, hogy még a Mikulás is Seszták Miklós embere. Egy ilyen országban igenis szükség van szigorú összeférhetetlenségi szabályokra, tehát azt kérdezném:
– Támogatja-e az LMP-nek az eredeti javaslatát úgy, ahogy májusban megígérte?
– Kezdeményezi-e azt, hogy a májusi ígéretének megfelelően egy szigorúbb összeférhetetlenség legyen a politikai vezetők, pályázati döntéshozók esetében?
***
ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: Csak a válaszom margóján említem meg, hogy az ön által idézett korábbi azonnali kérdésében sem mondott igazat, ezért most kénytelen vagyok ezt az állításomat megismételni. Ami a mostani kérdését illeti, rögzítsük, hogy hol tartunk a közbeszerzések nyilvánosságának ügyében. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon a közbeszerzések nyilvánosak. Másodszor: a cégek tulajdonosait fel kell tárni. Három: mindenki láthatja, hogy ki indult és ki nyert a közbeszerzésen. Negyedszer: a közbeszerzési törvény Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozása, szigorúbb, mint bármelyik korábbi, amely Magyarországon hatályban volt ‑ ezt a szocialisták figyelmébe ajánlom, mert látom, lesz majd ilyen kérdésük hozzám ‑, szigorúbb, mert szélesebb körre, több állami vezetőre terjed ki, mint bármikor korábban. Ma itt tartunk. Tehát minden kritika mellett, amit szívesen meghallgatunk, értékelünk és foglalkozunk vele, szeretném rögzíteni, hogy ma így áll a helyzet.
– A mostani végső szabályozás, amire ön most utalt, egy olyan szabályozási rendszert eredményezett, amely betartható és életszerű. Életszerű, mert azt mondja ki, hogy az ember azért tartozik felelősséggel, akikkel egy háztartásban él, és ez betartható, mert az egy háztartásban élő családtagok köre egyértelmű, így világos, miként kell betartani a jogszabályt. Az előző szabályozás sem betartható, sem életszerű nem volt.
***
SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök Úr! Először is, arra nagyon kíváncsi lennék, hogy melyik állításom nem volt igaz májusban, de kezdeném ott: az, hogy ki számít hozzátartozónak, ez a polgári törvénykönyvben legalább fél évszázada eléggé kimunkált, tehát ilyen problémáktól nem kéne tartani.
– Miniszterelnök Úr! Nyilvánosak a közbeszerzések Magyarországon, valóban? Akkor miért bújtak el az elől a javaslat elől, hogy valamennyi közbeszerzési pályázati dokumentum a pályázati határidő elteltét követően legyen szabadon hozzáférhető, könnyen kereshető? Erre is volt követelésünk, ezt is elvetették.
– Miniszterelnök Úr! Azt mondja, hogy a tulajdonosokat fel kell tárni. Kitűnő! Akkor miért söprik le rendre az asztalról az LMP-nek azt a javaslatát, hogy az offshore-lovagokat takarítsuk ki a nemzetgazdaságból, és még az alvállalkozói hálóban se legyenek ott offshore-cégek, a letelepedési kötvényekről nem is beszélve. De más is történt a múlt héten, miniszterelnök úr. A NAV-törvénynél szűkítették a vagyonosodási vizsgálat elrendelésének körét. Az a kérdésem: támogatja-e miniszterelnök úr az LMP-nek azt a javaslatát, hogy politikusok esetében legyen kötelező vagyonosodási vizsgálat?
***
ORBÁN VIKTOR: – Régi vita ez, a vagyonbevallások kérdése. Sose szimpatizáltam azzal a zűrzavarral, ami ebben a kérdésben uralkodik Magyarországon. Talán az lenne a legszerencsésebb, hogyha kiválasztanánk valami tisztességes demokráciát, mondjuk, Németországot, és átvennénk az ott uralkodó szabályokat az itteni zűrzavar helyett és politikai kakofónia helyett, ami ebben az országban uralkodik. Szerintem, ami az osztrákoknak vagy a németeknek megfelel, kidolgozott rendszer, azt igazán átvehetné úgy, ahogy van, a magyar parlament is, egyszer s mindenkorra ennek a vitának a végére pontot tehetnénk, de majd meglátjuk, lesz-e hozzá elég kezdeményező kedv.
– Képviselő Úr! Miután ön eléggé egyértelműen személyes élt is szánt a hozzászólásának, szeretném arra kérni, hogy ha bármelyik családtagom közbeszerzésen indul, akkor legyen kedves és ezt tegye szóvá!
