„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Luxusáfa az élelmiszerekre?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Nem ez az első beszélgetésünk áfaügyben, de szerintem most még súlyosabb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt, amikor ezt először próbáltuk tisztázni. Most a 27 százalékos áfa egy elég érdekes trükkel 33 százalékra emelkedik, legalábbis az élelmiszer-forgalom több mint felénél, nagyjából 2000 milliárdnyi élelmiszer-forgalomnál. Ez azt jelenti, hogy az érintett társaságok közel 100 milliárd extraadót fognak befizetni a költségvetésnek, függetlenül attól - ahogy több kormánytag is mondta -, hogy ez sehol nem jelenik meg az élelmiszer-biztonsági rendszerben, ugyanis ezt azzal indokolják, hogy élelmiszerbiztonság-felügyeleti díjként lesz ez az összeg beszedve. Ha ezzel az a cél, hogy az úgymond külföldi konkurenciát egy bizonyos belföldi cég érdekében tönkretegyük, akkor lehet, hogy ez sikerülni fog, ugyanis ennek a törvényjavaslatnak van még egy passzusa: ha egy vállalkozás ebben a körben két évig veszteséges, abba kell hogy hagyja a tevékenységét. Ha ezt másra is kiterjesztenénk, az azt jelentené, hogy nem lenne már Magyarországon autógyártás, ugyanis évekig valamennyi autógyárunk veszteséges volt.

– Miniszterelnök Úr! Én nem hiszem, hogy ez a jó megoldás! Azt gondolom, hogy a most már kormányzati szintre keveredett korrupció miatt inkább csökkenteni kellene az élelmiszer-forgalmat terhelő adókat, különösen az áfát. Hiszen látjuk: ez az a terület, ahol egyértelműen óriási szintű csalás zajlik. Sajnos az új tender és a 8 milliárdos felügyelő rendszer sem fogja a problémát megoldani., amivel kapcsolatban újabb problémák merülnek fel. Úgy tűnik, hogy ebben pedig állami szintű szabadalom ellopása van.

– Miniszterelnök Úr! Nagyon szeretnénk, ha ezek a kérdések gyorsan tisztázódnának, és megpróbálnák ezt a korrupciós lehetőséget megfékezni. De ehhez nagyon intenzív és nagyon gyors áfacsökkentés kell! Várom a válaszát:

– Megszűnik-e a luxusáfa az élelmiszerekre?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Tisztelt Képviselőtársam! A párbeszéd előföltétele az őszinteség. Az ön kérdésének már a címe sem igaz. Az áfakulcs nem változik, a képviselő úr valótlant állított.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Miniszterelnök Úr! Azt gondoltam, hogy komolyabban veszik ezt a problémát. Ha egy teljes élelmiszer-forgalmazói kör egy forgalmi típusú adó növelésével szembesül, azt nem lehet másként nevezni, mint általános forgalmi adó típusú adóztatásnak, bármit is gondolnak erről, és bármit is mondanak erről a kormányzati szereplők. De ön, önök hazudnak, ugyanis ez a sor 8, 9 milliárd forint az élelmiszer-biztonsági rendszer során a költségvetésben és ez nem 100 milliárd. Amikor az ön minisztere azt mondja, hogy ezt egyértelműen azért szedik be, mert ebből majd élelmiszer-biztonsági rendszerfejlesztés lesz, akkor ez elementáris hazugság!

– Miniszterelnök Úr! Olyan cégeket támadnak, amelyek erős konkurenciát állítanak most azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek ilyen adóban nem részesülnek. Azt gondolom, ez nem fair és nem korrekt!

+

ORBÁN VIKTOR:  – Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ön azt mondja, hogy 33 százalék lesz az áfa kulcsa, ami egy nyilvánvaló valótlanság, akkor ön az Országgyűlés üléstermén keresztül megtéveszti a magyar embereket. Senki sem akarja fölemelni az élelmiszeráfa kulcsát. Az egy másik kérdés, amiről most kezdett beszélni. Ha jól értem, e tárgyban éppen törvényjavaslat is folyamatban van a tisztelt Ház előtt, tehát érdemben meg tudjuk ezt tárgyalni. Én csak annyit tudok ezzel kapcsolatban mondani, hogy a kormány szándékai világosak. Magyarország évekig eltűrte, mert gyenge volt, hogy a becsületes kiskereskedőket tönkretegyék, eltűrte, hogy szeméttel etessék az embereket. Ebből elegünk lett. Nem akarjuk, hogy a becsületes magyar kiskereskedőket a nagyok tönkretegyék, és nem akarjuk, hogy élelmiszernek nevezett szeméttel etessék az embereket. Ennek érdekében hozzuk létre a szabályokat, minden jóindulatú észrevételt és hozzájárulást köszönünk!

Ha nem Fidesz, csak zsarolás?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Sajnos, az önkormányzati választások kampánya ismét arról szólt, hogy a Fidesz prominensei az ország döntő hányadán a közvetett vagy közvetlen zsarolásra építették a kampányt, nevezetesen arra, hogy ahol nem fideszes prominensek győznek, annak a településnek úgymond anyagilag vége, és nem kapnak megfelelő támogatásokat. Azonban ez nem volt elég egyes helyeken, mint például Füzesabonyban, ennél tovább is mentek, a kifejezett zsarolásig, ami már szerintem és mindenki más szerint Btk.-kategória. Sikerült elérni azt, hogy pártállástól függetlenül, politikai riválisokat, ellenfeleket eltüntessenek a palettáról.

– Miniszterelnök Úr!  Pontosan tudjuk, hogy egy település fejlődése nem annak függvénye, hogy milyen pártállású az önkormányzati többségi összetétele vagy a polgármester, hanem inkább annak, hogy alkalmas-e arra a tisztségre, avagy sem. De mivel az emberek döntő hányada Magyarország-szerte egzisztenciálisan kiszolgáltatott, félt, és teszem hozzá, joggal ijedt meg. Aki önkormányzati hivatalban dolgozik, azért kiszolgáltatott, aki önkormányzat által fenntartott intézményben dolgozik attól érezte úgy, hogy kiszolgáltatott, aki pedig egyszerű közmunkás, az azt a kis jövedelmét szeretné biztonságban tudni. Mindezek fényében  most azt kérdezem, és elsősorban nem, mint Magyarország miniszterelnökétől, hanem mint a Fidesz első emberétől:

– Ön szerint ez a stílus, ez a politika megengedhető-e?

– Ezt a stílust kívánják-e folytatni az elkövetkezendő négy és fél éves, közel ötéves önkormányzati ciklusban, avagy egyszer és mindenkorra ön is kimondja, hogy ez nem elfogadható?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök):  – Először is gratulálok Ózd újonnan megválasztott polgármesterének. Úgy tűnik, talán vannak olyan települések, ahol az ellenzék mégiscsak tud nyerni. Azt az állítást, miszerint zsarolásra építette bárki is a kampányát, az összes parlamenti párt nevében visszautasítom, ez megengedhetetlen. Magyarországon nagyon sok ember, talán több ezer ember is vállalta a kampánnyal járó megpróbáltatásokat, különböző pártok színeiben és függetlenként. Az ön mindenkit egy kalap alá vevő állítása egész egyszerűen elfogadhatatlan, ezért minden becsületes jelölt nevében vissza kell hogy utasítsam!

– Tisztelt Képviselőtársaim! Az átláthatóság és számonkérhetőség követelményének jegyében arra kell fölkészülni, hogy a jövőben az egymillió eurós összköltségű beruházásokhoz a vállalkozásoknak a támogatást objektív kritériumok alapján fogjuk nyújtani. Ugyancsak az egyszerű és átlátható forráselosztáshoz tartozik, hogy a terület- és településfejlesztési operatív program esetében dedikált, kormányhatározatban kihirdetett forráskereteket határozunk meg a megyéknek és a megyei jogú önkormányzatoknak. Éljenek ezzel a lehetőséggel!

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök Úr! A probléma ott van, hogy a becsületes politikusok nevében valóban jogos, hogy visszautasítjuk ezeket a vádakat, ezzel én is egyetértek. De sajnos nagyon sok helyen nem becsületesek, és nem tiszta eszközökkel játszó képviselőjelöltekkel és polgármesterjelöltekkel álltunk szemben. Ön azt kérte a választások után a saját színeiben megválasztott képviselőktől, polgármesterektől, hogy viselkedjenek alázattal. Ez az alázat abban nyilvánult meg, hogy ahol nem sikerült győzni, ott kapásból megtámadták az összes eredményt, és újrázni kellett jó néhány településen. Ezen a jó néhány településen természetesen a választók ismét nyomatékosítottak, és elutasították ezt a fajta arroganciát. Ennek nyilván oka van. A probléma csak az, hogy akár Gyöngyösön, akár Ózdon, akár több más településen már jó előre megmondták az ottani fideszes vezetők, hogy igazából abban érdekeltek, hogy minél rosszabb, annál jobb, s abban érdekeltek, hogy inkább  pusztuljon az egész település, csak nehogy az ellenzék sikeres tudjon lenni. Azt szeretném kérni miniszterelnök úrtól hogy ezekkel az emberekkel beszélgessen el!

+

ORBÁN VIKTOR: – Azt a megközelítést, miszerint a választások esetében a jogorvoslatot küszöböljük ki, nem tudom támogatni. Ezután is meg lehet támadni a választási eredményeket, az eljárásokat le kell folytatni. Emlékeztetni szeretném arra is, hogy a politika egy tapasztalati műfaj. Én értem, hogy ön spekulál, de mégis hívjuk inkább segítségül a tényeket. Itt van például az előző négy évben az adósságátvállalás: Budapest XIII. kerület, Tóth József, MSZP, a kormány 1 044 240 107 forintot vállalt át; Tiszaújváros, Bráz György, MSZP: a kormány 1 milliárd 324 millió forintot vállalt át; Szeged, Botka László, MSZP: a kormány 25 milliárd 100 millió forintot vállalt át; Tiszavasvári, Fülöp Erik, Jobbik: 693 millió forintot vállaltunk át, mert ez egy fair kormány minden önkormányzathoz.

Tényleg ezt akarta?

HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Ön idén nyáron azzal borzolta a hazai és nemzetközi közvéleményt, hogy bejelentette: illiberális demokráciát kíván építeni. Ez a szóhasználat öntől valóban szokatlan, és kicsit körültekintőbben is használhatta volna. Ha az angol illiberal szót beütjük a magyar szótárba, a következő szavakat adja ki: fukar, kicsinyes, szervilis, korlátolt, bigott, szolgai, ordenáré, műveletlen, közönséges, antiliberális. Érthetetlen, hogy a sok száz fős udvartartásából, az önkéntes szellemi támogatói, mint a CÖF és kollégái közül senki nem hívta föl erre önnek a figyelmét arra, hogy mi is zajlik manapság hazánkban. A Magyar Nemzet augusztus 11-ei számából azonban pontosan megtudhattuk, hogy mi is az illiberális demokrácia:. korlátozatlan, ellenőrizetlen, egységes hatalmat jelent, ahol a nép és vezetője egységesen uralkodik, sem a nép, sem vezetőjének hatalma nincs megosztva, korlátozva, ellenőrizve. Kérdéseim:

– Ön 2010-ben jogilag korlátlan felhatalmazást kapott, de mire használta ezt?

– Talán nem ön nevezte ki a NAV elnökének azt a Vida Ildikót, akiről pontosan tudta, hogy a Fidesz gazdasági háttéremberének tartott Simicska-féle cégbirodalom egyik vezetője volt?

– Talán nem ön választatta legfőbb ügyésznek volt szakkollégiumi mentorát, a Fidesz volt országgyűlési képviselőjét (sic!), Polt Pétert?

– Nem ön választatta Fideszes képviselőtársait az ÁSZ elnökének, Alkotmánybíróság tagjainak?

– Nem az ön jóváhagyásával használja a Fidesz a Magyar Országgyűlést a korrupció törvényesítésére?

– Nem az ön személyes döntése volt, hogy olyan adórendszert, oktatási és egészségügyi rendszert építenek, amelynek eredményeképp milliók nyomorognak és százezrek emigrálnak az országból, míg a fideszes rokonok, haverok és a felső tízezer egyre korlátlanabbul gazdagszik és a törvények felett áll?

– Ön tényleg erre készült az elmúlt húsz évben?

– Ez volt a nagy víziója, egy feudális, tekintélyelvű, nyomorgó ország?

– Ön tényleg ezt akarta, vagy már nem is ön irányítja a kormányt és a Fidesz-KDNP frakcióját?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Tisztelt Képviselőtársam! A nyelvpolitikai elmélkedéseket meghagyhatjuk a publicisztikáknak. Ha ír egy erre vonatkozó cikket az illiberális demokrácia mibenlétét illetően, szívesen írok egy választ rá. Ami a dolog lényegét illeti: az az állítás, miszerint Magyarországon a miniszterelnök hatalma korlátlan lenne, nem felel meg a tényeknek. Magyarországon van egy alkotmányos rend, van egy Alaptörvényünk, és az alsóbbrendű jogszabályok is világosan meghatározzák, hogy a miniszterelnök mit tehet és mit nem tehet.

– Tisztelt Képviselőtársam! Engem sok mindennel vádoltak ez idáig az önök padsoraiból, amit a dolgok természetéből következőnek tekintettem, de eddig még soha senki egyetlen esetben sem vádolt meg azzal, hogy valamilyen alacsonyabb vagy magasabb rendű jogszabályban rögzített határt a miniszterelnöki hatalomgyakorlásnak átléptem volna. Nem is áll szándékomban. Az alkotmányos szabályokhoz tartom magam, különös tekintettel arra, hogy mindannyian erre tettük le az eskünket.

+

HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA: –Miniszterelnök Úr!  Rossz hírem van. Az a helyzet, hogy értem a válaszát. A kérdésemet nem értette, és mint látom, azt a taktikát választotta, hogy nem is válaszol rá. A helyzet az, hogy kívülről az emberek többségének manapság már az látszik, hogy az ön által felépített rendszer és működése leginkább a Cosa Nostráéra hasonlít. Azt látjuk, hogy önök a hatalmukkal nem az emberekért tesznek. Csak a pénz és a hatalom számít csak önöknek!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Sokan vagyunk, akik örülünk annak, hogy ebben a tárgyban is kifejtette a véleményét; milyen kár, hogy nem tűnt föl. Ami pedig a kérdését illeti: természetesen a durvaságnak nincs alsó határa még a magyar parlamentben sem, de azt javasolom, mégiscsak gondolja át, hogy vajon helyénvaló dolog-e maffiának nevezni olyan kormánykoalíciót és olyan kormánytöbbséget, amely többedik alkalommal is kiérdemelte a magyar választópolgárok bizalmát. Ugyanis nem az a kérdés, tisztelt képviselő úr, hogy én mit akarok, meg én mit gondolok az alkotmányosságról, az a kérdés, hogy az emberek mit gondolnak erről. Ezt elmondták önöknek 2010-ben, elmondták 2014-ben három alkalommal. Én nem hinném, hogy a magyar választópolgárok kitüntettek volna bennünket a bizalmukkal, ha mindazt úgy látták volna, ha igazat adtak volna önnek. Úgyhogy maradunk inkább a választópolgárok értékítéleténél!

Mit jelent miniszterelnök úrnak az, hogy haladéktalanul?

SNEIDER TAMÁS  (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Múlt hét szerdán több ezer szociális dolgozó vonult az utcára, meghirdetve a szociális munka napja helyett a szociális elégedetlenség napját. Magam is ott voltam munkatársaimmal, akik ugyancsak erről a szakterületről jöttek ide a parlamentbe dolgozni. Ott voltam, mert teljesen egyet tudok érteni azzal, hogy rendkívül alacsony fizetést visznek haza ma Magyarországon a szociális dolgozók. Ráadásul úgy, hogy áldozatos munkát végeznek, hiszen a legrászorultabbakon próbálnak segíteni, az időseken, a munkanélkülieken vagy éppen a fogyatékkal élőkön. Ott voltam azért is, mert ez az ágazat az összeomlás felé közeledik.

– Miniszterelnök Úr! A 2010-es kormányprogramból idéznék három mondatot: „Ma a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb, társadalmi megítélésük és jövedelmi helyzetük sokszor még alacsonyabb, mint a rájuk bízott, ápolást és gondozást igénylő, segítségben részesülő rászorultaké.” A következő mondat: „Az elmúlt 8 év kormányzása mostohán bánt velük.” És még egy utolsó mondat: „A jövő szociális biztonságának mértéke és minősége rajtuk is múlik, munkájuk becsületét haladéktalanul vissza kell adni.” Miniszterelnök Úr! Eltelt öt év. Kérdezem: 

– Az ön szótárában mit jelent az, hogy haladéktalanul?

– Mikor számíthatnak önre a szociális dolgozók?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Tisztelt Képviselő Úr! Mondandójának 90 százalékával, de az is lehet, hogy 95 százalékával egyetértek, a helyzetleírás pontos. Valóban, 2010-ben azzal a céllal alakítottunk kormányt, hogy a közjó érdekében dolgozók, tehát nem a piacon, hanem az állami alkalmazásban állók élethelyzetén javítani próbáljunk. Ön itt ült, úgy emlékszem, az elmúlt négy évben is, láthatta az ezzel kapcsolatos küzdelmeket, része volt ezeknek a vitáknak, mindent látott, amit a kormány tenni próbált. Lehet vitatkozni azon, hogy ez kevés-e vagy sem, de hogy ne próbáltunk volna megtenni mindent, ami lehetséges volt emberileg és pénzügyileg, ezt talán senki sem vitathatja. De csak lépésenként tudunk haladni. Amire büszkék lehetünk:-  ott is messze vagyunk még a szükséges végkifejlettől -, az a pedagógus-életpályarendszer. De tettünk már lépéseket, és a következő évben is fontos fejlemények lesznek, azok az egyenruhások - katonáink és rendőreink - életpályájának rendezése. Ezzel egy időben szeretnénk a szociális dolgozók életpályarendszerét is megindítani, az erre vonatkozó tárgyalásokat talán már el is indítottuk, én úgy tudom, hogy az első egyeztetések ebben megvoltak.

– Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném, hogyha a szociális szektorban dolgozók tudnák, hogy a kormány megbecsüli a munkájukat, értékesnek tartja, és amint a pénzügyi lehetőségek ezt megadják - szerintem ez nincs messze, ez már a következő évben bekövetkezhet -, megindulhat a szociális dolgozók életpályájának a bevezetése is, munkájuk elismerését pénzügyileg is érezhetik majd.

+

SNEIDER TAMÁS: – Miniszterelnök Úr! Azt kérem, hogy nézzen szét talán a szociális ágazat háza táján, illetve a minisztérium berkein belül, mert valóban elindult az egyeztetés, másfél évvel ezelőtt, de másfél éve nem történt semmi. Nem ok nélkül vonultak több ezren az utcára a szociális dolgozók közül. Óriási a lemaradás! 2008 óta nem kaptak fizetésemelést a szociális területen dolgozók, és mára a 2003-as szintre süllyedt le a bérük. Elképesztő!

Azt kérem miniszterelnök úrtól, igaz, hogy konkrétumot nem mondott, de legyen határozott ebben az ügyben a minisztériuma felé, hogy valóban tegyék meg a lépéseket, mert egyszerűen összedől ez az ágazat. Tehát nemcsak az emberek sorsáról van szó, bár az a legfontosabb, hanem arról is, hogy egyáltalán el tudják-e látni a munkájukat?

+

ORBÁN VIKTOR– Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy emlékszem, hogy ebben az évben is sikerült valahogy mégiscsak kigazdálkodnunk egy ágazati bérpótlékot, és úgy tudom, hogy az előttünk fekvő, következő évi költségvetési törvényjavaslatban is szerepel az ágazati bérpótlék. Én egyetértek önnel abban, hogy ez csak tűzoltás, és egyetértek önnel abban is, hogy valóban, életpályaszerű rendszerben kell megbecsülést és jövőt kínálni az ágazatban dolgozóknak. Mi ezen vagyunk, minden javaslatot, előterjesztést szívesen várunk: 2015. évben, az ágazatban dolgozókkal egyetértésben létre fogjuk hozni a szociális ágazat életpályarendszerét.