„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! A kellemes húsvéti ünnepeket megelőzőösszecsapásokat szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük.

Mi történt 12 nap alatt?

TÓTH BERTALAN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! A Quaestor-botrány kapcsán napvilágot kapott hírek miatt nemcsak a politikusok, hanem képviselők és nemcsak a kisbefektetők, hanem a magyar emberek zöme is csak kapkodja a fejét, és nem hisz a fülének, nem hisz a szemének. Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve egyik szervezete a Quaestor Bankban tartotta, parkoltatta a pénzét. Több milliárd forintot, és még az összeomlás előtt kivette azt onnan, és állampapír helyett, készpénzt kapott vissza. Kiderült az is, hogy míg a Külügyminisztérium szakértőkre hivatkozott, ön már magára vállalta ezt a döntést: február 25-én kormányülésen utasította a minisztériumokat arra, hogy ha brókercégnél van pénzük, akkor azt azonnal vegyék ki.

– Miniszterelnök Úr!  12 nap telt el az ön utasítása és aközött, hogy a Külügyminisztérium egyik szervezete ezt a közel négymilliárd forintot kivette. Nem tudjuk, hogy ebben a 12 napban mi történt. Konkrét kérdéseim:

– Mi történt, ebben a 12 napban?

– Volt-e konkrét információja arról, hogy a minisztériumok tartottak közpénzt brókercégeknél, vagy csak a megérzésére hagyatkozott?

– A Külügyminisztérium miért nem teljesítette azonnal az utasítását?

– Mely más minisztériumok rendelkeztek olyan betétekkel, amely a Quaestornál parkoltatta a közpénzeket?

– Ellenőrizte-e, és ha igen, akkor utána milyen lépéseket tett avégett, hogy az utasítását a minisztérium teljesítette-e?

– Hogyan fordulhatott az elő, hogy offshore-hátterű céggel kötöttek minisztériumok szerződést, szerződéseket, hiszen a vagyontörvény kifejezetten tiltja az ilyen ügyleteket?

– Van-e tudomása arról, hogy közbeszerzés vagy pályáztatás útján kerültek ezek a közpénzek a Quaestor brókercéghez?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Már önmagában azt is furcsálltam, amikor a Buda-Cash ügyében kiderült, hogy önkormányzatoknak vannak pénzeik brókercégeknél. Ez az egész kérdéskör felveti azt, hogy miért nem alkalmas a mi államunk, mármint a magyar állam arra, hogy a költségvetési pénzekkel gazdálkodó szervezetek – ideértve minisztériumokat, háttérintézményeket és önkormányzatokat – rendelkezhessenek egy olyan kincstári háttérrel, amely nem teszi szükségessé, hogy a náluk lévő készpénzállományt akár bankokban, akár brókercégeknél parkoltassák, elhelyezzék, kamatoztassák. Tehát az egész közpénzügyi rendszer egy gyenge pontjáról beszélünk ebben a pillanatban. Úgyhogy úgy tekintem az ön hozzászólását is, mint egy sürgetést, ami arról szól, hogy azt, amit 25 évig nem tudott megoldani a magyar pénzügyi rendszer, illetve a magyar kormányzati rendszer, annak valahogy jussunk már a végére.

– Külön misét megér, hogy mióta zajlanak ilyen munkák, mennyit költöttünk már el 25 év alatt egy modern kincstári rendszer létrehozása érdekébe? De akárhogyan is, jussunk már a végére, és egyszer s mindenkorra legyen világos, hogy a költségvetésből kiutalt pénzeket nem lehet sem bankokban, sem pedig befektetési alapokban parkoltatni, hanem egy ellenőrzött csatornán keresztül kell átláthatóan gazdálkodni velük. Ez lenne a helyes! - Miután kiderült, hogy az önkormányzatoknál, 67 önkormányzat esetében nem ez a helyzet áll fenn, felmerült a fejünkben azonnal az a kérdés, hogy és mi van a központi közigazgatással? Akkor rendeltem el a helyzet áttekintését, és mindenkit utasítottam arra, hogy ezt az állapotot szüntesse meg.

– Ha minden igaz, akkor a minisztériumban zajló, erre vonatkozó adatgyűjtések ezen a héten véget fognak érni, és leszünk abban az állapotban, hogy a közvéleményt tájékoztassuk arról, hogy milyen háttérintézmények hol s mint, hogyan érintettek ebben az ügyben, és hogy megvan-e az a pénz, amely fölött egyébként nekünk őrködnünk kell. Hiszen ezek közpénzek, ezek nem a minisztériumok pénzei, hanem az adófizető magyar polgárok pénzei. Ezért is tartottam helyesnek, hogy az első adandó alkalommal arra utasítottuk a központi kormányzat szerveit, hogy gondoskodjanak a pénz biztonságáról. 

+

TÓTH BERTALAN: – Miniszterelnök Úr! Konkrét kérdéseket tettem fel, nem nagyon kaptam rá választ. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az önkormányzatok nem brókercégeknél tartották a pénzüket az én tudomásom szerint, hanem bankban, ahonnan a brókercégek, illetve a Buda-Cash eltüntette ezt a pénzt. Ön említette, hogy héten meglesz az a vizsgálat, amely felderíti, hogy a központi kormányzatban hogyan helyeztek és hogyan helyezhettek el közpénzeket ennél a brókercégnél vagy brókercégeknél. Szeretném megkérdezni, hátha konkrétan válaszol: tervez-e a vizsgálat alapján bármiféle felelősségre vonást, hiszen az önök vagyontörvénye - amit a parlament elfogadott - tiltja az ilyen szerződéskötést. Kivizsgálják-e, és ha igen, akkor lesz-e felelősségre vonás?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr!  –  Képviselő Úr!  Először is azt a jó hírt szeretném megosztani önökkel, ami a Külügyminisztériumot illeti: ott minden forint hiánytalanul megvan.

– Ami a Quaestor-ügy általános adatait illeti: most úgy látjuk, hogy 32 ezer károsult van. Úgy látjuk, hogy a Fidesz javaslatát, amit a kormány támogat, ha eltudjuk fogadtatni, akkor 32 ezer emberből 22 ezer ember, nevezzük őket kisbefektetőknek, hozzá fog jutni a pénzéhez. Marad a mi adataink szerint 9500, de őket sem mondanám nagybefektetőknek, mert itt a 6 millió forint fölötti összegről beszélünk, akiknek az elszenvedett kárát is megpróbáljuk majd orvosolni a vagyonzár alá vett vagyontárgyakból. Erre van is esély. Tehát azt szeretném mondani önöknek, hogy több mint 70 százaléka az embereknek az első javaslatunk elfogadásával kártalanításra kerül, és a második javaslatunk elfogadásával esély nyílik a másik 30 százalék számára is.

– Képviselő Úr!  Miután ön mégiscsak a Szocialista Párt padsoraiban ül, ezért emlékeztetnem kell arra, hogy apolitikában az összehasonlítás az értékítélet-alkotásnál fontos. Volt egy Hajdú-Bét-ügy. Senkit nem vittek el, senki egy fillér kártalanítást nem kapott. Ezt az összevetést, legyen kedves, végezze el!

Igen vagy nem?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Tekintettel arra, hogy két héttel ezelőtt nem sikerült megnyugtató és egzakt választ adnia az ügynökváddal kapcsolatban föltett kérdéseimre, ezért most újra próbálkozom. Szeretném elöljáróban hangsúlyozni: Magyarország döntő többsége nagy általánosságban úgy gondolja, hogy az ilyen súlyú ügyeket előbb érdemben cáfolni kell és aztán visszautasítani. Tehát röviden és érthetően ismételten fölteszem a kérdést:

– Nem a sorkatonaság előtt, nem a sorkatonaság után, hanem konkrétan, a sorkatonaságban eltöltött ideje alatt együttműködött-e bármilyen szinten a III/IV-es csoportfőnökséggel?

– Készített-e akár előre egyeztetve, akár nem, bármely katonatársáról jelentést?

– Igen vagy nem?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Talán túlzás, hogy ön azt is meg akarja nekem mondani, hogy mit válaszolhatok, hiszen a válaszadás joga mégis inkább az enyém. A szójáték, miszerint cáfolni kell vagy visszautasítani: a mi fölfogásunk és az én személyes fölfogásom szerint az egyik magába foglalja a másikat. Azért utasítom vissza még a kérdést is, mert abszurdnak, nevetségesnek és valótlannak tartom. Tehát benne foglaltatik a cáfolat.

– Soha senkivel, egyetlenegy magyar állampolgár rovására sem működtem együtt, sem fiatalkoromban, sem miniszterelnökként, és reményeim szerint a jövőben sem fogom ezt tenni! Minden ezzel ellentétes állítás valótlan. De méltatlan lenne erről akár csak vitát is nyitni, hiszen minden dokumentum elérhető és olvasható. Ezért, a méltatlan vitát elkerülendő, visszautasítom, nevetségesnek, abszurdnak és valótlannak tartom még a kérdés föltevését is! 

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök úr! Akkor mindennek fényében ön és önök, az ön pártja vagy az ön frakciója miért nem támogatta egyetlenegyszer sem az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát? Sem a kommunista luxusnyugdíjak elvételét, sem a lusztrációs javaslatot, sem semmilyen olyan, a közélet megtisztítását szolgáló indítványt, amely minimális szinten is az önök 25 éves adósságához képest tisztábbá tette volna a közéletet? Hogy ezek az ügynökvádak ráragadnak akár önre, akár más fideszes potentátokra, mindezt nagyban elősegíti az, hogy egyetlenegy olyan javaslatot sem támogattak idestova öt éve, ami hozzájárult volna ahhoz, hogy Magyarországon a tényleges rendszerváltás ilyen szinten is bekövetkezzék. Ezért most újra fölteszem azt a kérdést, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, a kommunista luxusnyugdíjak elvételét vagy a lusztrációs javaslatunkat támogatják-e? Igen vagy nem?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Úgy emlékszem, hogy a luxusnyugdíjakra vonatkozóan döntéseket hoztunk, támogattuk és lépéseket is tettünk. Ami pedig a titkos iratokra vonatkozik: legyen szó ügynökökről vagy jelentésről, a Fidesz álláspontja változatlan. Mi a nyilvánosság hívei vagyunk. A mi álláspontunk az, hogy minden sértettnek, akit megfigyeltek, akiről dokumentumot készítettek, és azon mindenfajta adat szerepel, meg kell adni a teljes jogot, hogy mint az ügy sértett teljes nyilvánosságot gyakorolhasson, ha úgy kívánja. Tehát a mi fölfogásunk az, hogy a nyilvánossághoz való hozzáférés és a nyilvánosság elé tárás jogát a sértetteknek, a megfigyelteknek, az elnyomottaknak, a letaposottaknak kell megadni, és ők döntsék el, hogy a rájuk is vonatkozó információk közül mit kívánnak nyilvánosságra hozni és mit nem. Szerintem mind a politikai, mind az emberiességi szempontok a sértettek jogosultságának előtérbe helyezését kívánják. Minden ilyen javaslatot támogatunk!

Ki kormányzott 2010 és 2014 között?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök Úr! Három évvel ezelőtt az LMP frakciójából elhangzott önhöz egy azonnali kérdés, hogy vannak-e oligarchák a nemzeti együttműködés rendszerében? Ön akkor adott egy definíciót arra, hogy kik az oligarchák. Oligarchák azok, akiknek nemcsak sok pénzük van, de politikai befolyást is gyakorolnak, oligarchák helyett azonban a nemzeti nagytőkés kifejezést részesíti előnyben. Sőt, akkor, amikor mi a Közgép pofátlan nyerészkedését támadtuk az elmúlt években, akkor is, amikor ezt kötelékben a labancokkal tették, tehát a Swietelskyvel meg a Strabaggal, akkor is azt mondta, hogy mi a nemzeti nagytőkét támadjuk.

– Na most, az a helyzet, hogy az elmúlt hetek viharaiban Kövér László is, Lázár János is tett utalást arra, hogy korábbi primátusát veszítette el, meg a korábbi hasznot veszítette el Simicska Lajos, és ezért veszítette el a türelmét. 2013-ban az építőipari közbeszerzések 26 százaléka volt az övé, a Közgép-csoporté, 2014-ben már csak a 15-17 százaléka. A sajtó szerint 2011-2012-ben a kormányzati pozíciókban 25 olyan ember volt, aki a Simicska-Nyerges-tengelyhez kötődött, ezek közül az emberek közül már csak hárman vannak pozícióban. Azt a kérdést szeretném feltenni:

– Valójában ki kormányzott 2010 és 2014 között ön szerint?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Először is érdekelne, ki az a három? De komolyra fordítva a szót, azt javaslom, elevenítsük föl, hogy ki nem kormányzott 2010-től Magyarországon. Először is nem kormányzott az IMF, szemben a korábbiakkal. Nem kormányzott Washington. Nem kormányzott Moszkva. Nem kormányoztak Magyarországon az eurobürokraták, nem kormányoztak Magyarországon a multik, nem kormányoztak Magyarországon az oligarchák. 2010-től nem kormányzott sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon, pedig ők szerettek volna. A magyar választópolgárok azonban 2010-ben a Fideszt és a Kereszténydemokrata Néppártot hatalmazták fel a kormányzásra, kétharmados többséggel. A munkánkat mi elvégeztük. Négy év elteltével a választópolgárok értékelték, az eredmény ön előtt is ismert. 

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök Úr! Az eredményről majd a történelem ítéletet mond. Ha kíváncsi arra, hogy ki a három, én csak egy nevet mondok önnek: Vida Ildikó. Ugye ismerős ez a név. Egyébként pedig Washington és Moszkva dolgában én kicsit visszafogottabb lennék. Akkor, amikor itt látjuk a kormányzatiálláspontot az amerikai szabadkereskedelmi megállapodásról vagy az orosz energiafüggőségről, én kevésbé bátran jelenteném azt ki, hogy itt nem kormányoz Washington és Moszkva.

– Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy ön megelégelte azt, hogy az államtitkárait adott esetben berendelik a Radóc utcába, és a Radóc utcából próbálják intézni a kormányzást. Ez történt. Négy évig itt egy foglyul ejtett kormány, foglyul ejtett állam működött. Tehát ön hiába rúgta össze a patkót Simicska Lajossal, elszámolással tartozik a magyar emberek, a magyar választók felé, hogy kinek az érdekében kormányzott az Orbán-kormány 2010 és 2014 között. Mert pontosan ez a konfliktus Simicska Lajossal. Arról rántotta le a leplet, amit az LMP négy éven keresztül mondott, hogy itt valójában egy tőkés csoport volt az, amely foglyul ejtette az ön kormányát.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Először is: a mi kormányzásunk idején személyes vonatkozások a kormányzati munkában nem lehetnek; nincsenek, nem voltak és nem is lesznek. Amikor eldöntjük, hogy milyen lépéseket teszünk, akár úgy, hogy törvényt nyújtunk be a Ház elé, akár úgy, hogy a kormány dönt, bennünket egyetlen szempont vezet: az ország érdeke.

– Képviselő Úr! Nem szeretném, hogy mindenfajta oligarcháknak a javára írná a rezsicsökkentést, a gyermekek utáni adókedvezményt meg a devizahitelesek kimentését, merthogy ezek voltak a mi kormányzásunk legfontosabb döntései. Minden egyes döntésünket a magyar emberek érdekében hoztuk, következésképpen minden egyes döntésünkért teljes egészében vállaltuk, és a következő választáson is vállalni fogjuk a felelősséget.

A kormány tényleg nem hagy senkit az út szélén?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetek-hónapok brókerbotrányai által okozott károk nyilván ön előtt is jól ismertek. Túl az erkölcsi káron, amely következményeképpen okkal és joggal ingott meg az egész magyar társadalom bizalma a pénzügyi szektorban, illetve az azt felügyelő állami intézményekben, sőt magában a kormányzatban is, mindennapos megélhetési gondokat is okozott a bankcsőd a keményen dolgozó kisemberek ezrei számára. De legalább ennyire sújtotta a települések életét is, amelyek vagy az érintett bankokban vezették a számláikat, vagy a fejlesztésre szánt pénzeszközeiket kötötték le a brókercégeken keresztül. Számukra gondot jelent a szociális, kulturális, közművelődési intézményeik működtetése éppúgy, mint a gyermekétkeztetés finanszírozása, amelyhez a kormányzat által adott könyöradomány vajmi csekély vigaszt jelent.

– Miniszterelnök Úr! Tudjuk, ön rendelte el, hogy azon minisztériumok, amelyek pénzeszközeiket a brókercégeknél tartják, vonják ki azokat, mert félni lehetett a Buda-Cash-ügy után egy esetleges dominóhatástól. Ezzel az utasításával, ha nem is dominóhatást, de cunamihatást biztosan kiváltott. Most állampolgárok évtizedes megtakarításai veszhettek el, lehet, mindörökre. Ezen önkormányzatok – és erre jó pár példa van – hiába keresik meg az illetékes minisztert, államtitkárt, az MNB elnökét vagy akár a kirendelt felügyeleti biztosokat kéréseikkel, kérdéseikkel, még csak válaszra sem méltatják őket. Ezért most itt, a parlament nyilvánossága előtt kérdezem:

– Mit kíván tenni a kormányzat?

– Mikor kívánja elrendelni azt is, hogy a károsultakat, legyen az önkormányzat vagy magánszemély, teljes mértékben kártalanítsák?

– Mikor kívánja elrendelni azt is, hogy a nyomozati szervek tárják fel, a keményen csaló gazemberek vagyona hova, mely offshore-cégekbe, -paradicsomokba vándoroltak?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselő Asszony!  A kormány időben intézkedett, és az állami közpénzeket igyekezett biztonságba helyezni. Ez helyes, mert ez az emberek pénze. A teljes mérleg és a teljes körű adatsor összeállítása, mármint hogy hol mennyi közpénz parkolt, ennek a felderítése zajlik, és amint ez lezárult, akkor szívesen tájékoztatom ön is erről. Azért ilyen bonyolult a helyzet, mert a teljes képhez hozzátartozik, hogy a Magyar Fejlesztési Banknál lévő Quaestor-hiteleket is át kell néznünk. A Kehi megkapta a felhatalmazást ezek áttekintésére. Itt egy jelentős 17 milliárd forintnyi hitelről beszélünk, amit még Erős János bankelnök úr idején, a Gyurcsány-kormány alatt helyeztek ki. Felderítése éppen zajlik.

– Ami a károsultakat illeti: akik a Buda-Cash tulajdonában lévő bankokba helyezték el a pénzüket, nekik azt tudom mondani, hogy a betétesek 96,5 százalékát, 71 ezer embert kártalanítottak 30 millió forint erejéig. Ami a Quaestor-ügyet illeti, ott azt tudom mondani: a kormány támogatja a Fidesz két javaslatát. Az egyik javaslat arról szól, hogy a BEVA terjessze ki mindenkire a 6 millió forintig igénybe vehető kártalanítást. Ez azt fogja jelenteni, amit magam is szorgalmazok -, hogy 32 ezer károsultból 22 ezer kisbefektető teljes mértékig kártalanítva lesz. Marad tehát 9500 ember. Azért javasolta a Fidesz a vagyonalap létrehozását, amit a kormány szintén támogat, hogy ebből a vagyonalapból lehet majd kártalanítani azt a mintegy 9,5 ezer embert, aki a BEVA-féle kártalanítás után még követeléssel rendelkezhet majd. Ez azt jelenti, hogy az emberek nagy része a pénzéhez fog jutni. Mindent megteszünk tehát annak érdekében, hogy ez minél gyorsabban megtörténhessen..

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Miniszterelnök Úr! Ön miniszterelnökként nemcsak a minisztériumok pénzéért felelős, hanem 10 millió magyar emberért vállal felelősséget. Ön beszélt itt kártalanításról, de csak a magánszemélyek tekintetében, az önkormányzatok tekintetében azonban egy szót sem szólt. Illetve annyit lehet tudni, hogy a kárösszegnek mindösszesen csak 6 százalékát kapták meg, azt is csak kölcsönben.

– Miniszterelnök Úr! Azt mondja ön, hogy időben intézkedtek. Valóban, időben intézkedtek akkor is, amikor például a Széchenyi Bank károsultjait segítették ki. Tudjuk, ott négy magánszemély miatt összesen 6 milliárd forintot csoportosítottak át a költségvetésből. Ez a 6 milliárd forint jellemzően azokhoz jutott, akikről azt lehet tudni, hogy Fideszhez közel álló magánszemélyek. Kérdeztük, hogy kikről lehet szó, nem tudtuk meg. Hadd nevezzem meg őket most itt az ország nyilvánossága előtt: nyilvánvalóan fideszes sógorról, komáról, retyéről és rutyáról van szó!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Mindent megteszek, hogy kövessem az észjárását, de ez nem könnyű, mert most már nem tudom pontosan, hogy miről beszélünk. Az önkormányzatokról, tízmillió ember pénzéről, a magyar állami közpénzekről, a Buda-Cashről, a Quaestorról, vagy a Széchenyiről, vagy egyszerre minderről? Ez így azért nem fog menni, ezek komoly dolgok. Ami a Széchenyi Bank ügyét illeti: ott a magyar államnak volt mintegy 50 százalékos tulajdonrésze, és mint tulajdonos - helyesen - a kormány kötelezőnek érezte, hogy a tulajdonrészének arányáig a károsultaknak rendelkezésére álljon. A Quaestor vagy a Buda-Cash esetében azonban a kormánynak semmilyen tulajdonrésze nincsen, következésképpen teljesen másként kell ezekre az ügyekre tekinteni.

– Képviselő Asszony! Az az állítás sem felel meg a valóságnak - elnézést kérek öntől, hogy ilyen hangot kell megütnöm -, amely arról szól, az ön szájából hangzott el, hogy az út szélén hagytuk az önkormányzatokat. Több mint 300 millió forintot fizettünk ki annak érdekében, hogy az önkormányzatoknál alkalmazásban álló emberek hozzájuthassanak a fizetésükhöz. Ez helyes döntés volt, és ezt a politikát fogjuk folytatni a jövőben is. Köszönöm szépen a figyelmét!

Ez a tizedik lyuk?

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Úgy látszik, annyi értelme van az igazságot keresni a hortobágyi legelőpályázatok ügyében, mint a tizedik lyukat azon a híres hortobágyi hídon. Nem tudom ugyanis eldönteni, hogy ön eleve azért rendelte-e el a Kehi-vizsgálatot, hogy elfedjék vele a hortobágyi Fidesz-mutyit, ahogy a többi esetben is próbálták elfedni a szégyenteljes csalásokat, vagy a belső válságoktól és a konfliktusoktól meggyengült Fideszben ön már nem tud rendet tartani, és a beosztottjai üzletelnek a háta mögött. Mert szégyenteljes mutyi kétségtelenül van!

– Miniszterelnök Úr!  Nyilván nem azt akarja velünk elhitetni senki, hogy a Budapestről a miniszteri biztos által a Bükki Nemzeti Parkra közbeszerzési csalással ráerőltetett ügyvéd viccből hamisította meg a pályázati bírálatot, úgy, hogy az eredeti nyertesek helyett Tállai államtitkár kliensei nyerjenek. Nyilván az is félreértés, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park esetében, miután 762 nyertes pályázatból 428-at vizsgált a Kehi és ebből 92 esetben javasolta a szerződések felbontását, de csak 14 pályázatot bontanak fel.

– Miniszterelnök Úr!  Gőgös képviselőtársammal elmentünk megnézni azokat a hortobágyi legelőket, amiket nem vizsgált meg a Kehi. Megmutatom. Ez a kép egy nyertes pályázó állatait ábrázolja. Segítek annak, aki nem látná: nincs rajta egy darab állat sem. Ezen viszont több száz juh látható, amelyek tulajdonosa egy hektár földet sem kapott. Ezen a képen pedig elhullott állatok láthatók egy nyertes pályázó földjén, csak úgy kidobva a földre, és látható, hogy nem ők az egyetlenek, hanem hegyekben állnak ilyen állatok. Ez pedig egy olyan nyertesnek a bejelentett lakcíme, aki elnyerte a területet, csak éppen másfél éve nem lakik ott senki. Ezután félve kérdezem:

– Van-e értelme, hogy a hortobágyi gazdák igazát önnél keressem?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Akárhányszor kérdezi meg tőlem, mindig ugyanazokat a tényeket kell elmondanom. Elrendeltünk egy Kehi-vizsgálatot, ez lezárult. Azokat az értékelési szempontokat, amelyeket a Kehi nem talált kellően alaposnak és egyértelműnek, a minisztérium 2014 nyarán módosította. A Kehi és a minisztérium között egyes kérdésekben véleménykülönbség volt, amelyeket január 31-ig lezártak. Ennek eredményeképpen kimondatott, hogy a nyertes pályázók a megkötött haszonbérleti szerződésben vállaltakat a szerződés teljes időbeni hatálya alatt kötelesek teljesíteni. Ennek valóságtartalmát a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának kötelessége ellenőrizni. Feladata, hogy azon pályázók esetében - ez 14 birtoktestet érint –, akik a pályázati feltételeknek nem felelnek meg, felmondja a szerződést, és újra megpályáztassa az adott birtoktestet. Ez a munka pedig folyamatban van. 

+

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN: – Miniszterelnök Úr! Látva azt, hogy nem 14 esetben, hanem, mint ahogy a Kehi is leírta, legalább a pályázatok negyedében történt csalás - az előbb mutattam a fényképeket, hogy milyen csalások vannak folyamatosan, bárki, aki odamegy, ezeket láthatja -, önnek intézkednie kellett volna. Főleg miután ön is elismerte, hogy maga a pályázati rendszer is alkalmas volt arra, hogy visszaéljenek és csaljanak vele. Intézkednie kellett volna, hogy a teljes Hortobágy, a teljes Bükki Nemzeti Park, valamint a többi nemzeti park területén, ahol ez a pályázati rendszer volt, vizsgálják meg a nyertes pályázatokat, vizsgálják meg, hogy valóban tisztességesen nyertek-e, és hogy betartják-e azt, amit vállaltak.

– Miniszterelnök Úr! Ön nem intézkedett, a felelős minisztert nem szólította fel arra, hogy mondjon le. Tudja, mi jut eszembe? Az, hogy a Váli-völgyben látva az ön kliensének korlátlan gyarapodását, kezdem megérteni az álláspontját. Csakhogy szerintem ez egy miniszterelnöktől elfogadhatatlan és méltatlan!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr!  A vizsgálatot elrendeltem, ezért van most miről beszélnünk. Megállapításainak megfelelően az intézkedések megtörténnek. Azonban azt gondolom, hogy nem ez bántja önt igazán, meg a pártját sem. Beszéljünk egyenesen a lényegről! Mégiscsak arról van szó, hogy korábban az önök által kivételezett zöldbárók bérelhették az állami földeket. Mi ezt megváltoztattuk! Ma az állami földek 75 százaléka őstermelők, egyéni mezőgazdasági vállalkozók és családi vállalkozók bérletében van, és 250 ezer hektárt biztosítottunk fiatal gazdák számára. Az önök kormányzatához képest megtízszereződött az állami földet bérlők száma, és ez így van jól!