„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi, május elsejét megelőző szónoklataikat. 

Miért nem akarják, hogy az alacsony jövedelműek legalább néha jól lakhassanak?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Volt már áfaügyben beszélgetésünk ebben a Házban, és én azt gondolom, van egy új helyzet. Azért van új helyzet, mert a kormány elismerte, hogy egy terméknél ekkora volumenű áfacsökkentést nem fognak a kereskedők lenyelni; a sertéshúsnál mégis bevezeti ezt a döntést.

– És még egy helyzet: a kormány 120 milliárdnyi bevételkiesést el tud viselni azzal, hogy a személyi jövedelemadó egyszázalékos mérsékléséről döntött. Arra próbálnám önöket biztatni vagy rávenni, hogy a 120 milliárdos szja-csökkentés helyett meg kellene fontolni, hogy más termékkör áfáját csökkentsék inkább, hiszen az jobban segítené a kiskeresetűek boldogulását, mint az, hogy mondjuk, egymillió forintos fizetésnél évi százezer forintot vagy havi nyolcezer forintot otthagyjanak. Ők nem fognak azért többet fogyasztani, főleg nem élelmiszerekből, hiszen általában mindenki tudja, hogy minden embernek egy gyomra van. Azt gondolom, helyettesítő termékeknél meg nem is lehet megcsinálni, hogy csak az egyik árát csökkentem; itt konkrétan a baromfihúsra gondolok, ami nagyon komoly piaci torzítást okoz. Ilyen még, ami leginkább érintve van a csalások ügyében, a tej, a folyadéktej, a zöldség-gyümölcs, ahol óriási csalások vannak, és nagyon komoly igény lenne annak csökkentésére.

– Miniszterelnök Úr! Benyújtottunk hatodízben egy javaslatot, nagyjából nyolc termékkör van benne, körülbelül százmilliárdba kerül. Ez a szakma teljes körű támogatottságát élvezi. Nem gondolom, hogy erre most nem lenne forrás, de nagyon komoly lépéseket tudnánk tenni a feketekereskedelemmel szemben. Meg kellene fontolnunk ezt a javaslatot, hiszen van még egy fél év az adószabályokig. Azt várom vagy azt várnám, hogy ezt próbálják megoldani, ne az szja-oldalon próbáljanak segíteni. Nem véletlenül adtam a kérdésem címének:

– Miért nem akarják, hogy az alacsony jövedelműek legalább néha jól lakhassanak?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Elnök Úr! A kormány az előírt rendben be fogja terjeszteni a költségvetést, és ezeknek a kérdéseknek a megvitatására lesz mód.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Kicsit nagyobb bátorságot várnék el, miniszterelnök úr, csak azért is, mert a költségvetéssel párhuzamosan bekerülhet a parlament elé az az áfacsökkentő javaslatunk is. Nem úgy van, mint a vasárnap zárva tartás, hogy nem volt hatástanulmány. Végigtárgyaltuk a teljes agrárszakmával és a teljes élelmiszer-ipari szakmával, mindenki ezt fogja folyamatosan követelni.

– Miniszterelnök Úr! Próbálják azt a bélyeget levetni magukról, hogy csak Mészáros Lőrinc miatt van a sertéshús áfájának csökkentése. Tudom, hogy ebben van egy erős túlzás, hiszen nem akkora volumenű agrárvállalkozó ő, de akkor azt kérem, hogy legalább avasson már nála egy baromfitelepet, egy fóliasátrat, egy tejfeldolgozó üzemet vagy egy tehenészeti telepet is. Akkor talán végigviszik ezt az ügyet, és meg lehet csinálni azt, amit mi mindenképpen követelni akarunk.

+

ORBÁN VIKTOR: – Elnök Úr! Valóban, a költségvetéssel együtt adótörvényeket is be fogunk nyújtani, és ennek a kérdésnek a megvitatására ott lesz mód. Ott is el fogjuk mondani a szocialistáknak, hogy hátrább az agarakkal, hiszen 2004-ben önök először felemelték az áfát 15 százalékra, 2006-ban 20 százalékra, aztán a választások után visszavitték. Az önök áfamagatartása kétszínű, hipokrita, álságos és arcpirító. Olyan áfát akarnak csökkenteni, amit önök emeltek az égbe! Köszönöm a figyelmét. 

Kinek az érdeke?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben döntött a Magyar Országgyűlés az Iszlám Állam elleni misszióban való magyar részvételről, és teljes volt az egyetértés abban, hogy elítélendő az a barbár agresszió, amit az Iszlám Állam véghezvitt. Abban azonban nem sikerült konszenzust teremteni, hogy milyen módon és milyen mértékben kell Magyarországnak részt vállalnia ebben a misszióban. Az óvatosság indokolt lett volna, hiszen mára bebizonyosodott, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak és térségbeli szövetségeseinek igen nagy szerepe van abban, hogy létrejött az Iszlám Állam, és hogy az fegyverekhez jutott.

– Miniszterelnök Úr! Önök kötelezettségről beszéltek, ugyanakkor nincs jogalapja ennek a missziónak, ilyen értelemben kötelezettségekről sem beszélhetünk. Nem fegyveres és harcoló alakulatokat küldünk, mondták önök, ehhez képest kiderült, hogy őrző-védő alakulat megy Irakba, amely fegyveres alakulat, konfliktus esetén pedig harcoló alakulat. Azt mondták, hogy Irak legbiztonságosabb részébe küldjük a magyar katonákat, Erbílben azóta nemrégiben pokolgép robbant, s nem máshol, mint az amerikai konzulátus előtt. Azt mondták, hogy nem nő a terrorfenyegetettség Magyarországon, ennek ellenére, amint önök bejelentették, hogy katonákat küldünk, az Iszlám Állam magyar portálokon megfenyegette Magyarországot. Szatmárnémetiben a román hatóságok lekapcsoltak egy terrorszervezetet, amelyik az Iszlám Államhoz köthető, Boszniában pedig, nem messze a magyar határtól, az Iszlám Állam zászlaja leng. Jogos kérdéseim tehát:

– Mi állt a magyar kormány döntésének a hátterében?

– Miért kellett kevesebb, mint egy hónap leforgása alatt dönteni egy ilyen fajsúlyú kérdésben? – Kinek az érdekét szolgálja az, hogy Magyarország a lehetőségein túl 150 katonát, 20 milliárd forintot áldoz egy ilyen bizonytalan kimenetelű misszióra?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: –  miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Ezt a vitát a parlament lefolytatta, az előterjesztést megszavazta, a képviselők 70,6 százaléka igennel szavazott, úgyhogy a képviselők már megadták az ön kérdésére a választ.

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben ilyen döntést hozni és utána egy felvetett kérdésre ilyen választ adni nem méltó Magyarország miniszterelnökéhez. Különösen akkor nem, amikor önök is érzik ennek a döntésnek a súlyát- Önök is tudják, hogy itt politikai nyomásgyakorlásra történhetett meg a döntés, hiszen miközben önök szuverenitásról beszélnek, amerikai nyomásra hoznak meg ilyen döntéseket akkor, amikor Amerikából katonai tisztek leüzennek Magyarországnak, hogy legyenek szívesek részt vállalni egy ilyen katonai misszióban, úgyhogy önök és az önök tevékenysége köszönő viszonyban sincs egy szuverén államéval.

– Miniszterelnök Úr! Önök is érezhetik a súlyát ennek a döntésnek, hiszen nem véletlenül beszélt ön is arról, hogy nemzeti konzultációt kellene elindítani egy olyan fajsúlyú kérdésben, mint a magyar bevándorlás. Magyarország határai nyitva vannak, és amikor ilyen típusú szerepvállalásokban veszünk részt, akkor a bevándorlással összefüggésben igenis a terrorveszély is felmerül Magyarországon. Remélem, miniszterelnök úr fogja vállalni a felelősséget, ha valami történik bármelyik magyar állampolgárral hazánkban.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam Amerika-fóbiájával nem tudok mit kezdeni, ellenben szeretném megismételni a tényt: a döntést a parlament hozta meg úgy, ahogy Magyarországon ezt az alkotmányos szabályok előírják. A kormány a döntéssel egyetértett. Az ügyet ezzel a parlament lezárta.

Negyven betegre egy ápoló jut, ön szerint helyén való ez így?

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY  (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Azért kell önhöz fordulnom az ápolók ügyével, mert még mindig úgy tűnik, az ön által vezetett kormány nem érti a probléma lényegét. A második hétvégét csinálják végig úgy az ápolók fekete ruhában, hogy figyelmeztetik az egész országot, a minisztériumot, a miniszterelnök urat, de a társadalmat is, és felhívják a jelenlegi helyzetük áldatlan állapotára a figyelmet. Arra figyelmeztetik önt és a kormányt, hogy halasztást nem tűrő körülmények alakultak ki az egészségügyben, amely az ápolókat sújtja. Ilyen a munkakörülmények pocsék mivolta mind a tárgyi, mind a személyi feltételekben. Az ápolók vonatkozásában emberierőforrás-hiány van. Sokszor negyven betegre jut egy ápoló, gyakran egy egész éjszakai ügyeletet két osztályra kettő fő ápoló lát el. Másrészről nőtt a pályaelhagyók száma is, a kivándorlás üteme is emelkedett. Emellett komoly eszközhiánnyal küzdenek az ápolók és az ápolási intézmények.

– A második nagyon fontos terület a munkabérkrízis. Az ápolók 70 százaléka él a garantált bérminimumból, amely a minimálbérnek csak a 10 százalékával magasabb. A harmadik nagyon fontos dolog az utánpótlás hiányossága. A kormány öt budapesti egészségügyi szakközépiskola bezárásához asszisztált, folyamatosan tűnik el a rendszerből az utánpótlás, tíz év múlva közel tízezer ápoló fog hiányozni.

– És hogy mit is tehet ilyen időben és ezekben a kérdésekben a miniszterelnök: elsősorban odaáll az ápolók elé, és bocsánatot kér tőlük, hogy számára fontosabb volt az elmúlt öt évben a stadionépítés, a Várba költözése és Andy Vajna kistafírungozása. Másrészről azt teszi, hogy a következő kormányülésen - rögtön Fazekas Sándor lemondásának elfogadását követően - haladéktalanul hozzálát a pluszforrások rendelkezésre bocsátásához.

– Mit tesz ön ebben az ügyben?

– Mivel segíti az ápolók ügyét?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: –   Köszönöm szépen a kérdését és a jó tanácsokat is. Megpróbálom kigondolni, hogy a földművelésügyi miniszternek miért kell lemondania az ápolónők helyezte miatt. Ez nem tűnik egy átgondolt javaslatnak.

– Az ápolók azonban megérdemlik azt a tiszteletet, hogy érdemben is foglalkozzunk az ő helyzetükkel, és ne csak politikai pufogtatásként, mint ahogy ön tette. Ezért nézzük meg, hogy hol tartunk most. Először is, 2012-ben, még a pedagógusokat megelőzően megindítottunk egy bérfejlesztést, ezt 2013-ban is folytattuk. Ez azt jelenti, hogy minden évben azóta is 53,4 milliárd forint forrásban részesülnek az egészségügyi intézmények azért, hogy emelni tudják a béreket, amelyek azonban még így is alacsonyak. Ezzel a béremeléssel, amit 2012-ben és 2013-ban hajtottunk végre, 75 ezer egészségügyi szakdolgozó alapilletménye emelkedett. A diplomás dolgozók béremelése meghaladta a havi bruttó 41 ezer forintot - ami még így is nagyon alacsony -, az egészségügyi szakdolgozók havi átlagkeresete 2011 és 2013 között mintegy negyedével nőtt - bár még így is alacsony –, 2015-ben pedig megindítottuk a háziorvosok helyzetének a rendezését is.

– Ami az utánpótlást illeti: 2013-tól újraindítottuk az egészségügyi és egészségügyi technikai szakközépiskolákat, a szakképzések állami támogatásban részesülnek, a szakképzésben részt vevőknek pedig tanulószerződések biztosítják az intézményekkel a gyakorlati együttműködést. Az egészségügyi szakképzésben a piac igényeihez igazodó új Országos Képzési Jegyzéket vezettünk be. Felzárkóztató ápolói egészségügyi szakképzési programot is elindítottunk, ennek az a célja, hogy OKJ előtti szakképesítéssel rendelkezők számára OKJ-s képzést lehessen szerezni, és 2,2 milliárd forint pályaválasztási és pályaorientációs ösztöndíjat adunk. Tudom, hogy ez kevés, de semmiképpen nem elhanyagolható. Itt tartunk most. Folytatni fogjuk ezt a munkát. 

+

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY: – Miniszterelnök Úr! Amit elmondott, az távol áll az igazságtól, és távol áll a megoldástól, ami ezt az ágazatot érintheti. Focinyelven szólva – hiszen azt jobban érti –, kispályás játékot játszanak megyei II-es színvonalon, holott első osztályú nagypályás játékra lenne szükség az ápolók ügyének érdekében. Javaslom, hogy az ápolásügyben és az egészségügyben is, ahol már nem a kabáthoz varrják a gombokat, hanem lassan a betegekhez - ahogy ez a szülészet-nőgyógyászatokon egy-egy császármetszés után történt -, lépjenek határozottan előrébb, ennél nagyobb tempót várunk el önöktől és a kormánytól.

+

ORBÁN VIKTOR: – Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nagygyűlésén a kormányt dr. Zombor Gábor államtitkár úr, képviselte, a szakdolgozók nyílt levelét átvette, a felmerült kérdésekre válaszolt, a levélben foglalt gondokkal, bajokkal pedig foglalkozunk. A következő öt évben továbbra is elkötelezettek vagyunk a fekvő- és járóbeteg-ellátásban dolgozók jövedelmének növelése érdekében; komolyan - nem úgy, ahogyan ön kérdezte.

Hány hibát tűr még el, Miniszterelnök Úr?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszterelnök Úr! Van minimum egy miniszter az ön kormányában, akinek a teljesítménye, a zavaros ügyei és a hozzáállása minden létező minimumot alulmúl. Mivel Fazekas Sándor úr az interpellációimra és az azonnali kérdéseimre nem volt hajlandó személyesen válaszolni, úgy is mondhatnám, hogy elmenekült a kérdések elől, kétszer kértem tőle időpontot a minisztériumban, és egyszer sem adott. Miután meglátogattam a minisztériumban, szintén nem hívott be a szobájába és nem beszélt velem azokról a kérdésekről, amiről elég hosszú ideje szeretnék vele értekezni. Kénytelen vagyok személyesen miniszterelnök urat kérdezni és önhöz fordulni, hogy mégis meddig fogja ön, tisztelt miniszterelnök úr, a bukott miniszter kezét fogni?

– Miniszterelnök Úr! Szeretném arra emlékeztetni, hogy a Kiss Szilárd-ügyben elmarasztalhatatlan a felelőssége a miniszter úrnak. Év elején letartóztatták ezt az embert Magyarországon, de Oroszországban már sok éve jogerős bírósági ítélet van ellene. Pénzért árult schengeni vízumokat Kiss Szilárd úr. Na most, amikor arról kérdezem a tisztelt kormányt, hogy Kiss Szilárd úrral kapcsolatban mi az önök álláspontja, önök kitartanak amellett, hogy az export nőtt Kiss Szilárd úr miatt, holott világosan látszik, hogy ez az ember nem véletlenül bukott meg kétszer is a nemzetbiztonsági ellenőrzésen.

– Miniszterelnök Úr! Fazekas Sándor minisztériuma 410 milliót kaszinózott el nem is olyan régen, amikor állítólag az ön egyértelmű utasítását nem tudták értelmezni, a Hungária Értékpapír Zrt.-nél az adófizetők csaknem félmilliárd forintját eltapsolták. De Fazekas úr Karcag polgármestereként segédkezett a Kun-Mediátor-ügy kapcsán is Bróker Marcsinak irodához jutnia, tisztelt miniszter úr. Úgyhogy innentől elkezdve, én azt gondolom, miniszterelnök úr, önnek egyértelműen vállalnia kell a válaszadást azzal kapcsolatban:

– Meddig kívánja a miniszter úr kezét fogni?

– Meddig kívánja őt a hivatalban tartani?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök:  – Képviselő Asszony! Annyit megértettem, hogy Fazekas miniszter úr kerüli önt, ezt ön sérelmezi, sőt neheztel rá, de ez nem ok arra, hogy leváltsam.

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszterelnök Úr! Én viszont azt értem, hogy az ön számára kínos már a magyar adófizető állampolgárok előtt kerek percekben válaszolni az ellenzéki kérdésekre. És én önt meg is értem, hiszen egy ilyen miniszter miatt én sem tartanám a hátamat. Kérdés, hogy ön miért teszi?

– Miniszterelnök Úr! Itt ül az a miniszter, akinek már a lépfenebotrány kapcsán le kellett volna mondania, hiszen tudvalevőleg állami földbérletet adott át valakinek, aki innen-onnan beszerzett szarvasmarhákat, amik utána döghúsként végezték, lépfenével fertőzve, és a közétkeztetésben kötöttek ki, de ezt az ügyet eltussolták, itt ül, aki ezért felelős. Itt ül az a miniszter, aki azért felelős, hogy Magyarországon azt az ígéretet, hogy a kisgazdálkodó embereknek adnak földet, önök azt teljes mértékben megváltoztatták, és továbbra is a nagybirtokot támogatják. Itt ül az a miniszter, ebben a Házban, aki átverte gyakorlatilag a magyar kisgazdálkodó embereket azzal, hogy az agrárkamarát ültette a nyakukra, és az önrendelkezésüket ezzel sárba tiporta. Itt ül az a miniszter, aki kétszer nem fogadott egy ellenzéki képviselőt, miután elmenekült előle a parlamentben. És itt ül, nem hajtja le a fejét, és nem mond le, mert ebben az országban ezt még meg lehet csinálni.

– Miniszterelnök Úr! Ilyen országot akar ön?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony!  Visszatérve tehát a kérdésére: a hozzászólása után még kevésbé látom az esélyét annak, hogy találkozót tudjak szervezni a miniszter úrral.

Hogyan lett 20-ból 27, - mi jelentene valódi tehercsökkentést a magyar családok számára?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr találó módon megjegyezte már a mai nap folyamán, hogy a különböző összetételű, szocialistának nevezett kormányok bizony olyan trükközéseket hajtottak végre az áfával, hogy annak végeredményében 25 százalékos áfatartalomról beszélhetünk, majd ezt egy választási évben mérsékelték átmenetileg, de a későbbiekben visszaemelték ezt a korábbi 25 százalékos szintre. Elmondhatjuk, hogy 2009-ben még a Fidesz akkori egyes képviselői is jogosan előálltak olyan kezdeményezésekkel, ötletekkel, hogy valóban csökkenteni kéne azt az áfatartalmat.

– Miniszterelnök Úr! Azóta eltelt öt esztendő. Az öt esztendő során egy európai uniós rekordszintű, 27 százalékos áfatartalomról beszélhetünk. Ezzel szembesülnek ma a legszegényebb magyar néprétegek is. Elmondhatjuk, hogy ez a 27 százalék bizony a feketegazdaság motorja. Lehet tehát jogosan személyi jövedelemadó-csökkentés szándékáról beszélni, lehet hasonló tervekről érdemi vitákat folytatni, de azt látnunk kell, hogy amíg ez az európai uniós rekordszintű és a feketegazdaságnak megágyazó áfakulcs érvényben marad, addig bizony csak kozmetikázni lehet rendszerszinten az összes többi tényezőt. A Jobbik éppen ezért egy olyan javaslatot tett le az asztalra, amely az alapvető élelmiszerek szinte teljes körében 5 százalékos áfatartalmat biztosít.

– Mindamellett pedig, ahogy már korábban emlékeztettem a miniszterelnök urat arra több frakciótársammal egyetemben, hogy Magyarország nem az egyik, hanem a legsúlyosabb problémája a népességfogyás, éppen ezért a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartalmának is 5 százalékra történő csökkentését szorgalmazzuk. Elmondható tehát, hogy ezen alapvető igény szemben állni látszik azzal, hogy a Fidesz-KDNP bátorsága most csak odáig terjed, hogy a sertéstőkehús áfatartalmát 5 százalékra mérsékelje. Adódik tehát a kérdés:

– Van-e lélekbátorság a kormányzatban jelen szinten a közeljövő folyamatainak ismeretében annak irányában, hogy valóban minden magyar állampolgár terheit ilyen mértékben és a Jobbik irányvonala mentén csökkentsük?

+

ORBÁN VIKTOR,  miniszterelnök:  – Képviselő Úr! Ezt a vitát már többször lefolytattuk. Röviden tudok önnek válaszolni. A mi fölfogásunk az, hogy ne a munkát, hanem a fogyasztást adóztassuk. Bevételekre szükség van, adónak lenni kell - a kérdés az, hogy mit adóztatunk. Erre akkor kapjuk meg a helyes választ, ha jól fogalmazzuk meg az adóztatás célját.

– Képviselő Úr! Magyarországon az a helyzet, hogy a legnagyobb veszély, ami fenyeget bennünket, az a munkanélküliség. 12 százalék körül volt, amikor 2010-ben átvettük az ország irányítását, most 7 százalék körül van, és a ciklus végére a teljes foglalkoztatást szeretnénk elérni, tehát 3 százalék közelébe vagy az alá akarjuk vinni a munkanélküliséget. Ehhez az kell, hogy ne adóztassuk a munkát. Az embereket győzzük meg arról, hogy van értelme dolgozni. Ezzel ellentétben áll, amit ön mond, ám, ha javaslatát benyújtja az adótörvények vitájához, alaposan tanulmányozni fogjuk az ön javaslatát is. De szeretném jelezni: a személyi jövedelemadó-csökkentéstől nem kívánunk eltérni.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Miniszterelnök Úr! Szeretném jelezni, hogy benyújtottuk ezt a javaslatot, tehát ennek érdemi tárgyalására a közeljövőben lehetőség nyílik. De a teljes foglalkoztatás valóban egy nemes cél, magam is támogatom. Viszont nem azon az áron, hogy magyar munkavállalók százezrei külföldön találjanak boldogulást, és az itthon maradottak számával töltsük fel az egyébként sok esetben és sok régióban csökkenő számú munkahelyeket. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy miközben a kenyér ára 10-20 százalékkal nőtt az utóbbi években, a baromfitermékeké 13-15 százalékkal - lényegi vagy elhanyagolható infláció mellett -, azt látjuk, hogy nem szelektíven ható beavatkozási eszközünk csak az alapvető élelmiszerek és csak a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökkentése lehetne. Csak ez a csodafegyver képes arra, hogy minden társadalmiosztályban hasonló mértékben érdemi elmozdulást idézzen elő.

– Miniszterelnök Úr! A közöttünk lévő lélekbátorságbéli különbséget az mutatja, hogy mi nem állnánk meg a sertéstőkehús áfatartalmának csökkentése mentén. Szorgalmazzuk tehát az alapvető élelmiszerek teljes körében ugyanezt. Ha belátjuk, hogy Magyarország legnagyobb problémája a tragikus népességfogyás, akkor bizony önöknek kutya kötelességük érdemi véleményt nyilvánítani a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartalmának csökkentése mentén is.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Hogy a különbség közöttünk lélekbátorságban vagy följebb van-e, azt most nem tudom megmondani, mindenesetre mi más gondolatokat melengetünk a keblünkön, mint ön. A gyermekes családok támogatása rendkívül fontos, ezért majd ön is látni fogja, amikor a parlament megkezdi az adótörvények vitáját, hogy a két gyermeket nevelő családok esetében a gyermekek után járó adókedvezményt jelentősen növelni fogjuk, 20-25 százalékkal minden évben Ezt nevezem én demográfiai politikának.

– Képviselő Úr! Az igazságnak egy vékony szeletét itt nem mutatta be nekünk, mert amikor ön áfát akar csökkenteni, akkor – mindannyian tudjuk, miután az országot működtetni kell – valójában személyi jövedelemadót akarnak emelni. Az igazság az, hogy a Jobbik emelni akarja a személyi jövedelemadót. Ezt mi nem fogadjuk el. Mi a munkát terhelő adókat akarjuk csökkenteni.