Orbán: szemben a széllel!

Lezárult-e a brókerbotrány? Hol van a nemzeti érdek? Így ne! Ki kit számoltat el? A dolgozó ember jutalma!

kdnp.hu – Bartha Szabó József

 „Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Lezárult-e a brókerbotrány? 

VONA GÁBOR (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az elmúlt 25 év talán legsúlyosabb pénzügyi visszaélés-sorozata volt a tavasszal napvilágra került brókerbotrány-sorozat. Amikor az egész ügy kirobbant, és az első két cég neve vált csak ismertté, akkor arra lehetett gondolni vagy lehetett arra hivatkozni, hogy ez még talán az előző szocialista kormányokból velünk maradt örökség, amelyben a kormányt, önöket pusztán közvetett felelősség terheli a megfelelő pénzügyi felügyelet elmaradása miatt. De amikor a Quaestor és a karcagi cég neve is napvilágra került, akkor már nagyon sokak számára egyértelművé vált, hogy amivel itt szemben állunk, nem csupán egy szocialista brókerbotrány, hanem egy szocialista és fideszes brókerbotrány.

– Miniszterelnök Úr! Önöket nem csupán közvetett, hanem közvetlen felelősség is terhelheti ennek a brókerbotránynak a kialakulása kapcsán. Számtalan olyan neuralgikus pont van, kérdőjel, kérdés, amit mind a mai napig nem sikerült ezzel kapcsolatban tisztázni. Fontos, hogy születik majd egy törvény, ami a pénzügyi felügyeletet szigorítja. Hogy ez jó lesz-e vagy nem, majd a jövő eldönti. Az is fontos, hogy elindult a károsultak kártalanítása. Hogy ez sikeres lesz-e vagy nem, majd a jövő eldönti.

– De van egy harmadik szempont, miniszterelnök úr, amit önök gyanúsan kerülnek. Ez pedig a politikai szálak felgöngyölítése, a politikai felelősök megnevezése, adott esetben pedig szankcionálása. A gyanú szerint voltak olyanok, akik a brókerbotrány, a Quaestor-botrány kirobbanása előtti napokban pénzt menekítettek ki a Quaestortól. Azt szeretném kérni, hogy nyilatkoztassa a Fidesz-KDNP-frakció tagjait személy szerint, büntetőjogi felelősségük tudatában:

– Van-e önök között olyan, aki vett ki az utolsó napokban pénzt a Quaestortól, vagy családtagja, vagy bármilyen gazdasági érdekeltsége?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Egyenesen azt tudom válaszolni önnek, hogy forduljon a Nemzeti Bank elnökéhez, aki minden adatot szívesen rendelkezésükre bocsát. 

+

VONA GÁBOR: – Miniszterelnök Úr! A Jobbik képviselői már fordultak az Országgyűlés többi képviselőjéhez. Azt gondolom, a válasza egyben beismerő vallomás volt. Ha önöknek nem lenne takargatnivalójuk ebben az ügyben, akkor nem tudom, mi akadályozná abban a képviselőtársait, hogy erről nyilatkozzanak egyenként. Egyébként bátorítom a képviselőket, hogy akár a miniszterelnök úr válaszától függetlenül is nyugodtan nyilatkozzanak erről.

Ne hagyják, hogy esetleg néhány képviselő bűne vagy adott jogellenes gyakorlata az egész Fidesz-KDNP-frakcióra a gyanú árnyékát rávetítse! És miniszterelnök urat is arra kérem, hogy adjon erre egyenes és őszinte választ. Ki lehet persze ez alól térni, ki lehet kerülni, de a tévénézők és mi is nagyon jól látjuk azt, hogy ön kerüli ezt a témát. Azt szeretném, ha nem kerülnék ezt a témát, hanem tiszta vizet öntenénk a pohárba! Ezért arra kérem, gondolja át még egyszer, hogy hajlandó-e arra, hogy a Fidesz-KDNP-frakció tagjait arról a kérdésről nyilatkoztatja, hogy vettek-e ki pénzt a Quaestortól az utolsó napokban vagy családtagjuk, vagy gazdasági érdekeltségük.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Több olyan tulajdonság van, amit az ember akkor sem szeret, ha magánembernél mutatkozik meg és akkor sem, ha pártnál. Mi a sunyi embereket nem szeretjük, a sunyi pártokat sem szeretjük! A sunyi kérdéseket sem szeretjük! Ha van gyanúja és van konkrét megkérdeznivalója, kérdezze meg és válaszolni fogunk. A sunyiságot pedig visszautasítjuk!

Hol van a nemzeti érdek?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök Úr! Annak idején, pár héttel ezelőtt ön az öt év értékelőjén arra volt büszke, hogy az elmúlt öt évben ön és kormánya az Európai Unión belül a korábbi meghunyászkodás helyett a bátorságot választotta. A helyzet úgy áll, hogy a bővítés előtt az az Európa, amelyik a profitot az ember elé helyezte, és szabadkereskedelmi logikára épült, történelmi léptékkel is nagy sikert ért el, viszont a bővítés után ugyanez az Európa döcög. Magyarországnak azért kellene kiállnia, hogy az Európai Uniót újraszabjuk, hogy most már az ember előzze a profitot.

– Miniszterelnök Úr! Ön volt az egyetlen olyan miniszterelnök a periférián 2010 után, akinek volt kellő erejű felhatalmazása arra, hogy egy másik Európa vízióját vázolja fel. Ön ehelyett bátorság címén szimpla hatalmi érdekekért vállalt konfliktust. Ön, szemben velünk, nem képviselte azt az álláspontot, hogy a termőföldet vegyék ki a tőke szabad áramlása alól. Ön nem tett semmit annak érdekében, hogy a termőföld forgalmazásába ne szóljanak bele. Önök nem tudták azt elérni, hogy a génmódosított elemeket tartalmazó takarmányokat megállíthassuk a határoknál. Nem tettek semmit annak érdekében, hogy az adóparadicsomok felszámolása meginduljon Európában. Nem tettek semmit annak érdekében, hogy például legyen egy olyan egységes európai munkajog, amelyik megvédi a magyar gazdasági kivándorlókat. Az lenne a kérdésem:

– Mit kívánnak tenni ezekben az ügyekben?

– Mit kíván tenni egy olyan Európa érdekében, amely az embert a profit elé helyezi?

– Felveti-e adott esetben, a jelenlegi válság láttán az uniós alapszerződés módosítását?

– Keres-e szövetségeseket a magyar nemzeti érdekek képviseletére Közép- és Kelet-Európában, illetve Dél-Európában?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Ezek mind nagyon nehéz kérdések. Túl azon, hogy ténybelileg nem értek egyet azzal, amit mondott, de az abból levont következtetések mind izgalmas kérdések kivétel nélkül. Azért nem értek egyet a fölsorolt, vádként fejünkre olvasottakkal, mert ha a földvédelem kérdését nézem, akkor éppen most kötésig, egész pontosan szügyig gázolunk egy konfliktusban az Európai Unióval, miután kötelességszegési eljárást indítottak velünk szemben a magyar földvédelmi törvény miatt. Ezt a harcot vívjuk. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy mi nem állunk ki a magyar föld megvédése érdekében, azt, ha nem egy ilyen komoly ügyről lenne szó, akkor talán parodisztikusnak is mondhatnám. Vagy a GMO ügyében: annál nagyobb védelmet nem tudunk adni Magyarországon se a magyar embereknek, se a magyar természetnek, hogy alkotmányos szinten rögzítjük a GMO-mentességét a magyar mezőgazdaságnak. Tehát úgy érzem, hogy amit a fejünkre próbál itt olvasni, azok tényszerűen nem állják meg a helyüket. De ettől függetlenül azok a kérdések, amelyeket fölvetett indokoltak. Arról szólnak, hogy vajon van-e Magyarországnak és mindenkori miniszterelnökének reális esélye arra, hogy annak érdekében tegyen kezdeményezéseket, hogy megváltoztasson az Unión belül dolgokat, s nem egyszerűen rossz gyakorlatokat, hanem alapvető filozófiai, gondolati és politikai irányokat.

– Képviselő Úr!  Senki se lenne lelkesebb, mint én, ha azt válaszolhatnám erre, hogy igen, van erre lehetőség, de ránézek itt a térképre és akkor látok négyzetkilométereket, látom, hogy Németország nyolcvan-egynéhány millió ember, Nagy-Britannia 60 millió fölött, Olaszország 60 millió környékén, Franciaország szintén. Ráadásul látva a szavazati rendszert, amely le van osztva, hogy kinek mennyit ér a szavazata, ilyen körülmények között szerintem nem indokolt az önök részéről olyan elvárást támasztani a magyar kormánnyal szemben, hogy minden rossz európai gondolkozást,  gondolati irányokat és filozófiákat próbáljon megváltoztatni. Amit én tudok vállalni, az az, hogy ilyen rossz körülmények közepette is megvédjük a magyar nemzeti érdekeket, és megvédjük a magyar emberek érdekét. Ezzel el tudok számolni, az ön azonnali kérdésére adott válaszomban is. 

+

SCHIFFER ANDRÁS:  – Miniszterelnök Úr! Szerintem ne merjünk kicsik lenni! Magyarországot hátrányosan érinti egy kétsebességes Európa. A kétsebességes Európa mélyíti a szakadékot a magországok és a periféria országai között, ezért van szükségünk szövetségesekre Kelet-, illetve Dél-Európában. Ami a termőföldforgalmat illeti: ha az uniós alapszerződés módosítását kezdeményeznék, vagy ezt sikerrel kezdeményezhette volna akár Magyarország is, akkor nem kéne szembenéznünk kötelezettségszegési eljárással. Ami a GMO-t illeti: Magyarország soros elnöksége idején az Európai Unió föloldotta a zéró toleranciát a takarmányokra. Tehát én arról beszélek, hogy hiába van GMO-mentesség az Alaptörvényben rögzítve, takarmányokon keresztül bejön a táplálékláncba Magyarországra is. De mondhatom azt is, hogy a vegyianyag-szabályozásnál szintén Magyarország a méhekre is káros vegyszerek betiltása ellen szavazott néhány évvel ezelőtt az ön miniszterelnöksége idején. Tehát a kérdésem továbbra is áll: mikor támogat ön egy olyan Európát, amely az embereket, a természetet a profit érdekei elé helyezi?

+

ORBÁN VIKTOR: – Van egy konkrétum, amit kihámoztam képviselőtársunk kérdéséből, ez a GMO-ra vonatkozik. Igazat kell hogy adjak, mert a helyzet úgy áll, hogy az alkotmány lehetetlenné teszi, hogy Magyarországon GMO-ültetvényeket hozzanak létre. Most itt tartunk, és szívesen is működök együtt önnel is azoknak az utaknak-módoknak a megtalálásában, ami lehetetlenné teszi, hogy GMO-tartalmú takarmányt hozzanak Magyarországra, és az állatokon keresztül ez ne bekerüljön az emberi táplálkozásláncba. Van egy ilyen programja a kormányzatnak, éppen ezeket a magas fehérjetartalmú importnövényeket próbáljuk kiváltani - amelyek nagy valószínűséggel GMO-tartalmúak - GMO-mentes hazai ültetvényekkel és táplálékanyaggal. Szóval, ebben nincs közöttünk vita, ebben tudunk is együttműködni.

– Képviselő Úr! Az Európai Unióban a szerződés módosítása, amit ön szorgalmaz, akkor lehetséges, hogyha kellő súlyú és számú tagállam ezt meg akarja nyitni. Ma erre van esély, mert az angolok szeretnék megnyitni az alapszerződés újratárgyalását. Hogy pontosan mely pontokon és mely szakaszokban, ezt még nem látjuk tisztán, de ha lesz rá mód, akkor az LMP-nek és minden magyar képviselőnek azt meg tudom ígérni, hogy Magyarország az alapszerződés-módosítás lehetőségeivel élni fog; már amennyire egy 10 milliós ország 93 ezer négyzetkilométeres területtel élhet egy ilyen lehetőséggel.

Így ne!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Kezdjük azzal, ahogy ön is szokta, mi az, amiben egyetértünk. Egész biztosan egyetértünk abban, hogy a külhoni magyar közösségeknek nemcsak olyan jellegű segítségre van szükségük, hogy az anyanyelvüket használhassák és a jogaikat gyakorolhassák, hanem szükség van gazdaságfejlesztésre, szükség van a munkahelyek teremtésére az elszakított területeken is. Mi azonban azt mondjuk, hogy ne így, miniszterelnök úr! Ne úgy, ahogyan az abból a listából derül ki, amit néhány héttel ezelőtt az Alfahír hírportál nyilvánosságra hozott. Ezen a listán a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központ még ki sem írt pályázatainak konkrét nyertesei találhatóak, 10 eurós pontossággal a nevük mellett. Erre az összesen 11 milliárd forintnyi pénzre bizonyára nagy szükség van Délvidéken, csakhogy a listából látszik, hogy ebből valószínűleg nem a magyar kis- és középvállalkozók családi sütödéit fogják fejleszteni, hanem sokkal inkább a kiváló VMSZ-es kapcsolatokkal rendelkező és részben a szerbiai rablóprivatizációban meggazdagodott vajdasági magyar oligarchák zsebében fog majd landolni.

– Miniszterelnök Úr! A listán szereplő cégek közül egyébként jócskán vannak olyanok is, amelyeknek offshore hátterük van, bár a kiírásban és a stratégiában az szerepelt, hogy rendezett gazdasági háttérrel, valamint jövőképpel és megalapozott tervekkel kell hogy rendelkezzenek. Persze, olyan pályázat biztos győztesének lenni, amit még ki sem írtak, ez bizonyára stabil jövőképet feltételez.

– Miniszterelnök Úr! Az N1 televízió nemrégiben megkérdezte Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét erről, aki elismerte a lista valódiságát, amit ő táblázatként emlegetett, de azt a nyilvánvaló tényt, hogy ezt a listát önnek adta át, illetve önnel egyeztette-e, ezt nem merte megerősíteni, hanem azt tanácsolta a riporternek, hogy kérdezzék meg önt. Hát, én megteszem akkor most helyettük:

– Látta-e ön ezt a listát?

– Jóváhagyta-e azt a listát, amelyen ennek a 11,5 milliárd forintnak a jövendő nyertesei szerepelnek?

– Egyetért-e ön azzal, hogy magyar kis- és középvállalkozások helyett offshore háttérrel rendelkező, valódi pályázat nélkül, előre kiválasztott oligarchákhoz landoljon 11,5 milliárd forintnyi magyar állami fejlesztési pénz?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Semmilyen külhoni támogatói listát, amely neveket tartalmazott volna, sem a kormány, sem én magam nem tárgyaltunk és nem is láttunk. Sőt, olyannyira nem, hogy nem is tudom pontosan, hogy miről van szó. De ha megengedi, akkor a következő alkalommal, amikor majd azonnali kérdést tesz fel nekem, addigra megnézem ezt a listát vagy táblázatot, amit most ön itt emleget.

– A konkrét ügytől függetlenül elvben azt tudom mondani önnek, hogy a magyar kormány a Vajdasági Magyarok Szövetségével való együttműködést mellszélességgel támogatja. Örülünk annak, hogy van egy sikeres határon túli szervezet, amely mind a kultúra, mind a politika, mind pedig a gazdaság területén jótékonyan végzi a munkáját. Ez az általános és elvi alapállásunk, ezért ezután is - mint eddig is tettük - minden önkormányzati, illetve vajdasági választáson a VMSZ-t a magyar kormány a törvények adta lehetőségei között, időnként személyes részvétellel is szívesen támogatja, mert rajtuk keresztül a Vajdaságban élő magyarokat támogatjuk.

+

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Pásztor István elnök úr az N1 televízió riporterének minden kérdésére készséggel válaszolt, de amikor arra került sor, hogy miniszterelnök úr erről a listáról tud-e, akkor azt nem kívánta cáfolni, nem kívánt ezzel kapcsolatban megszólalni. Furcsa az a tény is, hogy ha önök erről nem tudnak. Akkor hogyan lehet az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium emberei az elmúlt hónapokban már végig is látogatták ennek a nem létező listának a nem létező tagjai által tulajdonolt, bizonyára nem létező cégeket. A minisztérium emberei konkrét terepbejáráson jártak a Délvidéken, elmentek ezekhez a cégekhez, megvizsgálták az ottani lehetőségeket. Ezt egyébként szintén nem tagadta Pásztor elnök úr.

– Miniszterelnök Úr! Tehát akkor arról van szó, hogy vagy ön nem emlékszik valamire, vagy a kormányban történik valami az ön háta mögött, ezt meglehetősen furcsállanánk, ismerve az önök elmúlt ötéves működését. Azt látjuk sajnos, hogy megint egy újabb mutyival van dolgunk. Önök most már nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl is elkezdték a fideszes oligarchahálózat kiépítését.  Egyébként kiderült utólag hogy nemcsak 11, hanem valójában 30 milliárd forintról van szó, és nemcsak visszatérítendő, hanem vissza nem térítendő támogatásokról is.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Szívesen megismétlem: sem a kormány, vagyis a kormány tagjai, sem jómagam ilyen listát nem láttunk. Ettől még az lehetséges, hogy egyébként a támogatási politika jegyében valamelyik minisztérium, sőt reményeim szerint több minisztérium emberei is rendszeresen járják a határon túli területeket, és előkészítik azokat a pályázatokat, befektetéseket és döntéseket, amelyeket majd egyébként, ha szükséges, jóváhagyásra elénk fognak terjeszteni. Amit jóvá kell hagynunk, az majd elénk is kerül, és jóvá is hagyjuk, ami kisebb összeg, az nem is kerül elénk, az alacsonyabb szintű döntések eredményeképpen jut el oda, ahova a törvények szerint el kell jutnia. De fontosnak tartom emlékeztetni magunkat arra, hogy a Vajdasági Magyarok Szövetsége, a VMSZ nem tagja a kormánynak. 

Ki kit számoltat el?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Miniszterelnök Úr! Május 27-e magasságában ön az Európai Bizottság altusos megbízása kapcsán úgy nyilatkozott, hogy bújtatott pártfinanszírozás esete forog fönn a Demokratikus Koalíció irányában. Még az sem zavarta, hogy meg sem köttetett a szerződés, és egy fia eurót nem utaltak oda, önök már feltételezték azt, hogy bújtatott pártfinanszírozás van. De mielőtt hangoskodnának, itt van egy fotó. Két fiatalember szerepel rajta; az egyik az ön külügyminisztere, a másik egy bizonyos Kóka János. Pontosan ezen a napon együtt voltak Szingapúrban, és Kóka János ezen a napon egy olyan cégcsoportot, a Cellum csoportot képviselte a kormányzatot kísérő üzleti delegációban, amelyben, Gyurcsány Ferenc cégét képviselte. Kóka János zsebébe a diplomata-útlevelet az elszámoltatás során önök dugták a zsebébe.

– Miniszterelnök Úr! Kóka János korábban önt is elkísérte egy ilyen delegáció tagjaként. Japánban, Szaúd-Arábiában jártak közösen. Azt mondta Kóka János, természetesen hiteles hátteret adhat a miniszterelnök jelenléte. Így lett ön Gyurcsány Ferenc kijáróembere. Ön azon ügyködik, hogy minél nagyobb osztalékhoz jusson Gyurcsány Ferenc azon a cégen keresztül, amelyet ön bújtatott pártfinanszírozással vádolt meg, miközben Gyurcsány Ferenc üzletemberi énjével pedig hozzájárul a keleti nyitás sikeréhez.

– Nem lát-e ellentmondást a két cselekmény között, hogy egyfelől még országgyűlési határozatot is írat, amiben elítéli Gyurcsány Ferenc pártját, közben pedig a kormány üzleti delegációjának tagjaként ott figyel a Gyurcsány-cég?

– Nem jelent-e bújtatott pártfinanszírozást, ha a Gyurcsány-cég sikeréért utaznak ki külföldre?

– Félreértés ne essék, nekem semmi bajom azzal, hogy ön és Gyurcsány Ferenc egymással ilyen jól elvannak, a kérdésem csak annyi, hogy kit néznek hülyének ebben az országban?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! A szezont a fazonnal, a szalmát a szénával nem jó összekeverni. A kormány üzleti delegációi a következőképpen néznek ki. Amikor elutazunk valahová azzal a szándékkal, hogy ott segítsük az abban az országban dolgozó magyar vállalkozókat, akkor erre az útra lehet jelentkezni. A részvételi díjat be kell fizetni, utána ki lehet jönni, és lehet tárgyalni. Közöttünk is vita tárgya szokott lenni, hogy kell-e bármilyen előzetes szűrést csinálnunk ezeknél a vállalkozóknál. Valamilyen nemzetbiztonsági előszűrést szoktunk tenni, de ez nem válaszol arra a kérdésre, hogy kell-e politikai szűrést csinálni. Például, a magyar kormánnyal együtt utazó üzleti delegációban lehet-e volt kommunista, vagy lehet-e például olyan ember, aki az előző kormányban tisztséget töltött be, most azonban a magánszektorban tevékenykedik? Erről hosszú vita volt közöttünk is, és azt a döntést hoztuk, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy a baloldalhoz kötődő, a baloldalon valamikor szerepet vállalt, de az üzleti életben dolgozó emberek, ha úgy gondolják, hogy a maguk és az ország javára szerződéseket tudnak kötni külföldön, akkor nincs akadálya annak, hogy részt vegyenek a kormány üzleti delegációjában. Ezt a döntést hoztuk, ez egy elvi döntés, ennek alapján járunk el a jövőben is. Az itt megemlített konkrét volt miniszter is ennek keretében jöhet, ha befizeti a részvételi díjat, a kormánydelegáció keretében, külföldi üzleti tárgyalásokra. Ennyiben tudom önt tájékoztatni az elvi alapállásról. Hogy ennek mi köze a Demokratikus Koalíció Európai Unióból történő, tehát európai közpénzből történő tiltott pártfinanszírozásához, azt még nem látom át, de talán majd a következő kérdés után világosabban fogok látni.

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Miniszterelnök Úr! Én most abba a szemantikai vitába nem mennék bele, hogy kit tekintünk baloldalnak ebben az országban, és csak a reményemet tudom kifejezni, hogy természetesen nagyon sok hazai kis- és középvállalkozás is tud jelentkezni erre a nemes útra. Viszont az összefüggés ott van, hogy pontosan ugyanezen a napon ön megvádolta az egyik parlamentben ücsörgő képviselői csoportot azzal, hogy azáltal, hogy a pártvezető cége szerződést köt az Európai Bizottsággal, ez bújtatott pártfinanszírozás, jóllehet erre semmiféle ténybeli alapja nem volt. Történetesen az a cég, amelyiket ön ezzel megvádolt, annak a képviselője bizonyos Kóka János képében ott figyel egy kormányzati delegáció tagjaként. Egyébként a szaúd-arábiai út kapcsán nem csak Kóka János, ön is nyilatkozott. Azért dicsérte ezt a bizonyos utat, ahol segítették is, hogy Gyurcsány Ferenc minél nagyobb osztalékot tudjon kivenni az Altusból, merthogy a magyar munkaerő minőségéhez képest rendkívül olcsó, azonkívül rendkívül kiszolgáltatott. Tehát magyarul, önök úgy járnak Keletre, hogy Gyurcsány Ferenc cégével együtt alkudnak a magyar emberek bőrére, a magyar emberek munkakörülményeire. Ez a helyzet.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr!  Néhány érvre még szükségem lesz, hogy az összefüggéseket pontosan megértsem, és megfussam azt a nagy ívet, ami Szaúd-Arábiától az európai uniós közpénzek magyarországi elköltéséig vezet, de ezt most nem fogom itt megtenni. Majd a következő alkalommal talán még kaphatunk öntől hasonló fölvilágosításokat vagy magyarázatokat. Azonban szeretném aláhúzni és megismételni a kiindulópontot. Bár tudom, vitatják, hogy föl lehet hozni erkölcsi és politikai szempontokat, de mégis megpróbálunk, azt sem lehet mondani, hogy mindig sikerül, de megpróbálunk azon az úton járni, hogy ha vannak olyan vállalkozók, akik nem a jobboldalhoz kötődnek, sőt nyilvánvalóan a baloldalhoz kötődnek, de az ország számára mégis hasznos gazdasági tevékenységet tudnak folytatni, akkor a kormány nekik is megadja azt a támogatást, amit egyébként mindenkinek megad annak érdekében, hogy a magyar embereknek több munkahelye és magasabb fizetése lehessen. Ez az elvi alapállásunk. A jövőben is csak ezt tudja rajtam számon kérni, mert ennek alapján járunk el. Ha valamit rosszul teszünk, akkor csak akkor tesszük rosszul, ha ehhez az elvi alapállásunkhoz képest térünk el a gyakorlatban.

A dolgozó ember jutalma!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Ön előtt minden bizonnyal ismert a tény, hogy Magyarország hét régiójából négy régió Európa húsz legszegényebb régiójának egyike. Európa húsz legszegényebb régiójának egyikében él tehát minden második magyar ember, és idetartozik az ország területének kétharmada. A dolgozói válság is rendkívül súlyos méreteket öltött Magyarországon, ugyanis a dolgozóknak 40 százaléka körülbelül az az ember, aki rendszeresen valamilyen hiányt szenved el az életében, súlyos hiányt, vagy éppen nem éri el még a fizetése a létminimumot sem. Ilyen módon úgy dolgozik valaki főállásban, hogy nemes egyszerűséggel nem jut az élet hétköznapi kiadásaira elég pénz, naponta vív harcot azzal, hogy be tudja fizetni a villanyszámláját vagy a vízszámláját.

– Miniszterelnök Úr!  Amikor felvetettük ennek a helyzetnek az enyhítésére a Jobbik javaslatait, például azt, hogy strukturáljuk át az adórendszert, és csökkentsük le 5 százalékra az alapvető élelmiszerek, valamint a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfáját, akkor egy olyan javaslatot tettünk, amely részben abban segít, hogy ezek az emberek túlélhessék ezeket a rendkívül nehéz időket, részben pedig abban, amiről megint csak mindannyian tudunk itt az Országgyűlésben, hogy nem születik elég magyar gyermek. Ezeknek a gyermekeknek a megszületését azzal is ösztönözni kell, hogy a gyermeknevelést nem büntetjük meg a világ legmagasabb áfakulcsával, mint ahogy önök teszik, hanem enyhítünk ennek a terhein, és megpróbáljuk a családokat valóban közvetlen módon a gyermeknevelésben, az ország egyik legfontosabb feladatában segíteni. Joggal kérdezem tehát:

– Önök, akik az egykulcsos adórendszerrel több mint 500 milliárd forintot adtak a legjobban kereső tízszázaléknyi embernek Magyarországon, nem gondolkodtak-e el azon, hogy a Jobbik javaslatait meg kellene fontolni?

– Nem gondolkodtak-e el azon, hogy végre a szegényebb, leszakadó, rendkívül nehéz élethelyzetben lévő embereken is kellene segíteni?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! 2011 és 2015 között 2700, 2700 milliárd forintot hagytunk a magyar családoknál. Egyetértek szinte mindennel, amit ön elmondott - leszámítva az adórendszerre vonatkozó nézeteit: itt van közöttünk egy gazdaságpolitikai különbözőség, amelynek a jelentőségét nem győzöm hangsúlyozni. Az az adórendszer, amit önök javasolnak, az nem megold egy problémát, hanem az elért eredményeket is tönkrezúzza. Mert ahhoz, hogy beszélni tudjunk arról, hogy miképpen emeljük a fizetéseket, ahhoz először munkára van szükség, amiért az ember fizetést kaphat.

– Képviselő Úr! Magyarországon 12 százalék fölött volt a munkanélküliség, amikor 2010-ben kormányváltás történt. Ráadásul összesen 1 millió 800 ezer ember fizetett adót, ezért ment az ország a csőd felé. Ehhez képest ma a munkanélküliség a 7-7,5 százalék közötti tartományban van, és ennek a gazdaságpolitikának, amit mi folytatunk, a következtében ma 4,1 millió ember fizet adót, vagyis segít abban, hogy a közösséget, az egész országot fent lehessen tartani. Ezek komoly eredmények.

– De ez nem mond ellent annak, amit ön a kérdése első felében feltett, vagyis hogy Magyarországon még mindig alacsonyak a bérek. A béreket szerintünk is emelni kell. A béreket azonban nem a kormány szabályozza Magyarországon. Még a minimálbért sem. A kormány a bérekre az adórendszeren keresztül tud befolyást gyakorolni, és mi azt a megoldást gyakoroltuk, hogy minden évben csökkentjük - ha erre lehetőséget ad nekünk a pénzügyminiszter - a személyi jövedelemadót. 2016-ban is egy százalékkal csökkenteni fogjuk a személyi jövedelemadót, ami tulajdonképpen indirekt béremelés, és ezt a politikát kívánjuk folytatni a jövőben is. 

+

VOLNER JÁNOS:  – Miniszterelnök Úr! Meg lehet ezt úgy is fogalmazni, ahogy ön teszi, hogy a családoknál hagyták a pénzt, valójában azonban a kormányhoz közel álló Századvég intézet kutatói rávilágítottak arra, hogy önök nem a családoknál hagyták a pénzt, hanem a legjobban kereső 10 százaléknál hagyták a pénzt. Ezeknek az embereknek juttattak több mint 500 milliárd forintot az adórendszer áldásaiból. És én arra kérem önt, magam is tanyán élő emberként, olyan emberként, akinek a szomszédai nemegyszer közmunkán kénytelenek lenni, nézzenek szét vidéken, és nézzék meg, hogy a vidéki magyar lakosság körében mekkora lett a nyomor. Itt már rég nem arról van szó, hogy egyes deklasszálódott elemek élnek ilyen állapotban. A napi rezsiharcot, a sárga csekkek elleni küzdelmet véresen komolyan kell vennie több millió embernek Magyarországon. Azt kérem, fontolja meg hogy ne a legjobban keresőket támogassuk, hanem ezeknek a szegény embereknek segítsünk a túlélésben.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Általában is szeretnék szembefordulni azzal az érveléssel, amellyel állandóan szembe akarja fordítani Magyarország közép- és felső középosztályát a szegény emberekkel. Olyan gazdaságpolitika nincs, amely a szegényeknek kedvez, a gazdagoknak meg árt, és közben sikeres. Csak érdekegyeztető politikát lehet folytatni! Meg kell találni azokat az érdekegyeztetéseket, ahol a középosztály, a fölső középosztály és a legjobban élők is, valamint a legszegényebbek is abban érdekeltek, hogy munkahelyek jöjjenek létre, hogy csökkenjenek az adók, és emelkedjenek a bérek. Ezt az érdekegyesítő politikát kell folytatni, és nem szembefordítani a szegényt a gazdaggal! Most ezt, miután nem a baloldalról jött a kérdés, itt nem is részletezném.

– Ellenben szeretnék kitérni a konkrét tényekre. Azzal, hogy az szja kulcsát 15 százalékra csökkentjük január 1-jétől, évente 120 milliárd forinttal csökkentjük az adóterhet, 2019-ig a duplájára emeljük a kétgyermekesek utáni családi adókedvezményt, ez 380 ezer családot érint. Egy szja-t érintő intézkedésekből fakadó számításból látszik, hogy kétkeresős, átlagkeresettel rendelkező kétgyermekes családnál jövőre havonta 10 ezer forinttal marad több jövedelem. Most ennyit tudtunk tenni. Szeretnénk ennél többet is, és a következő években még ennél is többet fogunk tenni, föltéve, ha folytathatjuk azt a gazdaságpolitikát, ami idáig elhozott bennünket.

 

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!