Híven a hagyományokhoz, képviselőink zengzetes napirend előtti felszólalásai  nyitották e héten is azOrszággyűlést. Szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózzuk szónoklataikat.

Látjuk-e az egészségügy érdemi változását?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal az egészségügyiek tüntetése után benyújtásra került a 2016-os költségvetés. Az egészségügyi fejezetének kellene választ adnia mindazokra a kérdésekre, amelyek a tüntetések kapcsán felmerültek, arra a méltatlan állapotra, amelyben a magyar egészségügy van. A 2016-os költségvetés azonban ezekre a kérdésekre nem válaszol, és nemcsak az egészségügy egyes területei, a mentőktől a háziorvosokig szenvedik ezt meg, hanem a beteg is, akit sújt az, ha túlterhelt és méltatlanul alulfizetett ápolónő ápolja.

– Kormánypárti Képviselőtársaim! A beteget sújtja az is, hogy önök törvényesíteni akarják a hálapénzt, gondolom, a bérkövetelések kapcsán. Merthogy a beteg lesz az, akinek már nemcsak lehetősége, hanem szinte kötelessége lesz hálapénzt adni, s nem a gyógyulásért, hanem azért, hogy ennek egyáltalán az esélyét megkapja. És persze a beteg lesz az, akit sújtani fog az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása. És a beteget sújtja a kórházi adósságok hatalmas halmaza is, hiszen a kórházak olyan helyzetben vannak, hogy most már alapvető gyógyítási eszközök és gyógyszerek hiányoznak, önök pedig megpróbálják azt a matematikai megoldást kihozni, hogy 60 milliárdból kifizetek 90-et és marad 30, ami nem fog menni. És a beteget sújtja az is, hogy ma már Magyarországon úgy gyógyul mindenki, ahová éppen születik. Ha nincs esélye arra, hogy közel legyen a jó háziorvosi ellátáshoz, egy jó minőségű és színvonalas kórházhoz, az bizony az ő baja lesz, esélytelenül próbál meg gyógyulni vagy gyógyulást keresni. És persze a beteget sújtják majd a várólisták, amelyek újra nőnek. Pillanatnyi megtorpanás után, amit persze önök nagyon sikerrel igyekeztek kommunikálni, a várólisták nőnek.Már nemcsak nagyműtétekre kell éveket kell várni, hanem néha nagyon egyszerű diagnosztikai eljárásokra is hónapokat kell várni. A háziorvosok, akik a beteggel találkoznak először, most kaptak egy üres halmazt egy törvényjavaslat kapcsán, amelynek a legérdekesebb eleme az, hogy vajon előresorolható-e a várólistán az, aki eljár a nem kötelező szűrővizsgálatokra. És aki nem tud, mert nincs hozzá pénze, közlekedési lehetősége, egyáltalán módja, az majd örökké várni fog?

– Kormánypárti Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetés tisztán egészségüggyel foglalkozó része az eddigi 1704 milliárdhoz képest 1660 milliárdra való csökkenést mutat. Csökkenést! A kórházak 45 milliárddal kapnak kevesebbet. Önök azt mondták az év elején megígért és nyilvánosságra hozott programjukban, hogy a GDP arányában emelik a magyar egészségügyi költségvetést. Önök GDP-emelkedést vizionálnak a következő évre, az egészségügy pénze pedig csökken.

– Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök nem tartják be, amit ígértek. És ennek bizony kárát látják a mentősök is, és nem lehet felfedezni azt sem, hogy az onkológiai vizsgálatok költsége hol van, és így tovább. Ennek a költségvetésnek kellene az önök mozaikszerűen elpotyogtatott ötleteit valamiféle cementként egybefogni és képet mutatni a magyar egészségügyről. Ez a kép lesújtó! Ezért mi, nemzeti ügyként tekintve, az egészségügyi vitanapot kezdeményezünk, amelyben esély lesz arra, hogy megváltoztassuk a kormány elképzeléseit erről az igen fontos területről. 

Csíksomlyó üzenete

LATORCAI JÁNOS (KDNP): – Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a keresztény világ pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását ünnepelte. A Jézus Krisztus feltámadása utáni 50. napon az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken, a világ minden népét megszólítva kezdték hirdetni az evangéliumot. Ezt a hívó szót hallották meg eleink is Szent István királyunk idején. Az azóta eltelt 1100 évben ugyan sokan elfelejtették keresztény gyökereiket, de akik egyszer elzarándokoltak, ahogy Böjte Csaba atya olyan szépen fogalmazta, a Kárpát-medence egyik legszebb szentélyébe, a csíksomlyói nyeregbe, és hitet tettek magyarságuk, kereszténységük, egymás iránti elkötelezettségük mellett, azok minden bizonnyal megértették az ünnep valódi üzenetét. Ez adott erőt és reményt évszázadok óta a fohászkodó magyaroknak.

– 1567-ben, a hitújítás korában, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni, a Csíksomlyón gyülekező székely hadak Isten kegyelmébe ajánlották magukat, és Szűz Mária segítségéért esedezve indultak harcba pünkösd szombatján, és arattak fényes győzelmet. A győztesek ennek a történelmi eseménynek az emlékére fogadalmat tettek, hogy minden évben pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig a székelység népe és a magyar zarándokok több százezres tömege.Az elmúlt évszázadok alatt a világ magyarsága számára a csíksomlyói kegyhely lett a hit és a megmaradás üzenetének egyik legfontosabb központja, oltalmazója és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot meghatározza. Olyan hely, ahol hitében, nemzeti öntudatában, összetartozási kötelékében mindenki megújulhat. A hagyomány és a megújulás kettőssége az, ami Csíksomlyó erejét adja.

– Ebben az évben ünnepeljük a Szűzanya 500 éves kegyszobrát, és most pünkösdkor szentelték fel V. Majzik Mária művésznő „Himnusz” domborművét is Csíkszeredán, a Szent Ágoston-templomban. A csodálatos alkotás középpontjában a gúzsba csavarodott, kíméletlenül megkínzott Krisztus-test a szétszakított, országhatárokkal átszabdalt magyarság gyötrelmeit jeleníti meg, miközben a kompozíció tetején a galamb formájában megjelenő Szentlélek azt üzeni, hogy nem engedi veszni a magyarságot, ha lesz bennünk erős hit és akarat, ha lesz bennünk tenni akarás és összefogás, mint ahogy azt az egyes versszakokat összefűző rózsafüzér ereje is sugározza. Az alkotókkal és a támogatókkal együtt magam is hiszem, hogy a pünkösdvasárnapi szentmisén a Szent Ágoston templomban felszentelt alkotások nemzeti imánk zarándokhelyévé válnak.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Mára a világban sokszor megoldhatatlannak látszó problémák halmozódtak fel, értékválság és erkölcsi válság uralja napjainkat. A háborúk borzalmai, az Európára nehezedő migrációs nyomás már-már megoldhatatlan problémának látszanak. Ez ellen úgy léphetünk fel, ha fogjuk egymás kezét, és nem engedjük azt el, ha nemzetben, családban gondolkodunk, és magunkénak valljuk azt a gondolatot, ami pár éve a csíksomlyói szentmise egyik szónoka szentbeszédében megfogalmazódott: „Pünkösd azt üzeni, hogy a mi népünk is kiválasztott nép, hogy van helyünk a nap alatt.” - Hiszem, hogy a Szentlélek szólt belőle!

Történelmi esély az európai integráció újraszabására!

VONA GÁBOR (Jobbik): – Tisztelt Országgyűlés! Mind Európában, mind itthon nagy vihart, nagy vitákat kavart akár a bevándorlás, akár a halálbüntetés kérdése, és azt gondolom, helyes is, hogy ez így történt. Azokat, akik ellenzik, hogy a bevándorlásról vitát folytassunk, arra kérem, hogy ne csupán a jelenlegi helyzetet nézzék Magyarországon, az is riasztó egyébként, hanem az ebben rejlő tendenciát, ahová ez az egész folyamat tart, mert az önmagában rémisztő. Azt gondolom, hogy aki ezt a tendenciát, ezt a folyamatot nem látja, az vagy vak, vagy naiv, vagy ostoba, vagy egyszerűen nem foglalkozik kellő mélységben ezzel a kérdéssel. Nekik talán azt tudnám tanácsolni némi pedagógiai jelleggel, hogy kérjenek a házuk mellé egy befogadó állomást, és akkor testközelből tudnák a bevándorlás szociológiáját tanulmányozni. Ami a halálbüntetést illeti: arra kérem a Fidesz képviselőit, hogy a miniszterelnök úr felszólításának engedjenek. Van ugyanis egy parlamenti vitanap-kezdeményezésünk a halálbüntetésről, amit önök még mindig nem írtak alá, holott maga a miniszterelnök úr szeretett volna erről vitát. Mi ennek a lehetőségét ezáltal megteremtettük, úgyhogy kérem, hogy ezt a vitát itt a parlamentben kulturált keretek között folytassuk le.

– Tisztelt Országgyűlés! Magyarország valódi vagy legsúlyosabb problémája, a kivándorlás és a kivándorlás mögött meghúzódó gazdasági válság, a magyar gazdaság tönkretétele. Ezzel kapcsolatban kellene nekünk most igazán az Európai Unióval is konfrontálódnunk. Lehet persze, hogy a makrogazdasági mutatók jók, ezt nem is akarom vitatni, de azt is figyelembe kellene végre venni a kormánypárti képviselőknek és a kormánynak is, hogy a magyar emberek számára a makrogazdasági mutatók nem úgy jelennek meg, mint az önök számára, hanem mikroszinten. És mikroszinten ők azt tapasztalják, hogy a magyar gazdaság nem képes számukra jövőképet biztosítani, nekik vagy szeretteiknek el kell hagyniuk hazájukat, mert nem képesek ebben az országban élni. Ez a valóság, a magyar gazdaság tönkretétele a valóság, az elmúlt 25 év valósága! Az elmúlt 25 évben és ebben a tönkretételben pedig komoly szerepet játszott uniós csatlakozásunk, uniós tagságunk is. Mondjuk ki ezt, és ezzel is szembesítsük magunkat; ennek a vitájától se féljünk!

– Tisztelt Országgyűlés! A külföldi tőke nagyon sok esetben azért jött Magyarországra, mert szüksége volt erre a piacra, bezáratta, tönkretette, felvásárolta a magyar versenytársakat, a konkurenciát, hogy a saját termékeivel tudja megszállni a magyar piacot. A másik indok, amiért a külföldi tőke idejött, az olcsó munkaerő ígérete, lehetősége volt. De bármelyiket is nézzük, akár a piacszerzési szándékot, akár az olcsó munkaerő igézetét, mind a két dolog egy irányba mutat, mégpedig a magyar gazdaság, a magyar nemzetgazdaság tönkretételének irányába. Megszűntek az üzemeink, gyáraink, gazdaságunk tönkrement, és most itt tartunk, hogy több mint félmillió ember elmenekült Magyarországról. És ebben, uniós csatlakozásunk és uniós tagságunk mikéntje is szerepet játszott.

– Miért mondom ezt el, egyébként már nem először, ebben az Országgyűlésben? Azért, mert úgy érzem, hogy történelmi lehetőséget kaptunk. David Cameron, az Európai Unió egyik legnagyobb tagállamának vezetője nem sokkal ezelőtt bejelentette, hogy a csatlakozási szerződés módosítását fogja kezdeményezni. A briteknek már meg is van, 30 pontba foglalva, saját elképzelésük ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, ez a kapu kinyílt, és nem is olyan kis kapu ez. Nekünk is be kell lépni ezen a kapun, nekünk sem kell megriadni ettől a vitától, és nekünk is kérni kell a magunk lehetőségét arra, hogy a csatlakozási szerződést bizonyos pontokon módosítsuk. Erről kéne nekünk vitát folytatni elsősorban, először magunk között, azután az Európai Unióval is. Mert az a döntő kérdés, hogy hogyan tudjuk európai uniós tagságunkat módosítani a csatlakozási szerződés megváltoztatásával. Azt gondolom, lehet akármilyen unortodox gazdaságpolitika, lehetnek akármilyen makroszámok, a magyar gazdaság mindaddig nem fog talpra állni, amíg a magyar élelmiszeripar, a magyar feldolgozóipar nem kerül újra talpra állításra. Ez a kulcskérdés!

– Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjak önöknek néhány kifejezést, ami szerintem fontos lesz a jövő szempontjából: élelmiszer-önrendelkezés és piacvédelem. Ajánlom ezeket a kifejezéseket a figyelmükbe, mert erre van szükségünk. Azt kellene követelnünk az Európai Unió színterein, hogy Magyarország legalább azt megtermelhesse magának, amire képes, hogy a magyar állam, a magyar kormány megvédhesse saját piacát a külföldi tőke és a külföldi termékek versenyétől. Ebben kéne nekünk elsősorban frontot nyitni az Európai Unióval, és nem a bevándorlás vagy a halálbüntetés kérdésében. Tehát arra kérem önöket, hogy jól jegyezzék meg az élelmiszer-önrendelkezés kifejezést, mert bár most mosolyognak, vagy kételyeik vannak ezzel kapcsolatban, de el fog telni néhány év, és akkor önök fogják mondani. Akkor majd én fogok mosolyogni, amikor önök is tapasztalják azt a dinamikát, hogy a Jobbik mond valamit, aztán a Fidesz-kormány is elkezdi azt mondani néhány évvel vagy néhány hónappal később. Úgyhogy kérem önöket, folytassuk le mi is a csatlakozási szerződés módosításának vitáját, mert ez a döntő kérdés Magyarország számára!

Következmények nélküli ország!

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban érkezett a hír, hogy könnyen lehet, az MSZP egykori második embere, Simon Gábor megússza, sőt százmillió forinttal haza is sétálhat. A legfigyelemfelkeltőbb viszont nem is önmagában a jogi minősítés, hiszen ez valóban a független igazságszolgáltatás dolga, hanem az, hogy az önök házi lapja, a Napi Gazdaság azt mondta: azért úszhatja meg Simon Gábor, mert nem sikerült kideríteni a vagyon eredetét. Ehhez képest, amikor az ügy kipattant, a hírek arról szóltak, hogy a pénzmosás elleni nemzetközi hálózat osztrák tagszervezete jelzett be. Rögtön adódik a kérdés: mi probléma van a hazai szabályozással, hiszen az LMP már 2013-ban is problémásnak találta, hogy Magyarországon csak a külföldi kiemelt személyek esetén van kötelesség arra, hogy a vagyon eredetét vizsgálják a rendvédelmi szervek, hatóságok. Egy szó, mint száz: innentől kezdve, hogy a vagyon eredetét nem sikerült bő év alatt kideríteni, pedig kampánytémává tették az egész Simon-ügyet, ez most már nem csak a szocialisták ügye, ez a Fidesz botránya is.

– Tisztelt Országgyűlés! Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy mielőtt ez az eléggé szégyenletes hír napvilágot látott volna, két nappal korábban a Fidesz-KDNP leszavazta annak az LMP-s javaslatnak a tárgysorozatba vételét, amelyik arról szól, hogy rendeljük el a politikusok kötelező rendszeres vagyonosodási vizsgálatát. Ha lenne a politikusokkal szemben rendszeres kötelező vagyonosodási vizsgálat, ma nem merné senki kijelenteni azt, hogy Simon Gábor hirtelen vagyonnövekményének eredetét nem sikerült kideríteni. De tulajdonképpen semmi meglepő nincs ebben a történetben. Annak idején, 2011-ben hiába foglaltákAlaptörvénybe, hogy nem mehet állami pénz offshore-cégekhez, a letelepedésikötvény-biznisz legnagyobb nyertesei offshore-cégek. Önök leszavazták azt a javaslatunkat is, hogy a monopolhelyzetű állami cégek ne költhessenek marketingre, és tiltsák be a szégyenletes, megalázó kormányzati propagandát. Az uniós forráselosztásban önök egyébként rosszabbul teljesítenek, mint a szocialisták. Eddig 412 millió eurós támogatás került felfüggesztésre..

– Tisztelt Országgyűlés! A helyzet úgy áll, hogy önök elszámoltatással kampányoltak 2009-2010-ben. Budai Gyula 206 vizsgált ügyére egyetlen vádemelés jut; a Kulcsár-ügy 2003 óta húzódik. Ott van a Kóka-féle Dataplex-ügy: hirtelen azért növekedett meg a Dataplex forgalmi értéke, mert Kóka János tárcájától kaptak zsíros megbízásokat. Mi történt? Meghosszabbított nyomozás van egyik oldalon, a másik oldalon pedig a Fidesz-kormány diplomata-útlevelet dugott Kóka János zsebébe. Ennyit ért az önök elszámoltatása! A kormányzati negyed ügyében is 8, 12 milliárd forint folyt ki a nagy semmire, - vádemelés nincs, a kormányzat elszámoltatási honlapjáról hiányzik a jelentés. Önök azzal indokolták Simicska Lajos és társai feltőkésítését az elmúlt ciklusban, hogy a nemzeti nagyvállalatokat akarják támogatni. Nem mintha jogukban állna kinevezni bárkit is nagycégnek, nagytőkésnek. Ugyanakkor már a 2010-es kormányváltás előtt is a Közgép kötelékben repült a Strabaggal. A Strabag nyertese volt a kormányváltásnak is, hiszen 20 milliárd forintnyi árbevétel-növekedést könyvelhetett el 2010 és ’12 között, miközben a Közgép is több tíz milliárdos állami megrendeléssel fordult rá a 2010-es kormányváltásra. Ott van a Margit híd ügye, ahol szintén kötelékben repült a Közgép és a Strabag, ahol - hogy, hogy nem – duplájára nőttek a költségek, és mégis az a verdikt jött ki a nyomozó hatóságtól, hogy a bűncselekmény nem állapítható meg.

– Tisztelt Országgyűlés! És beszélhetünk a jelenlegi ügyekről is. Beszélhetünk arról, hogy a NAV- és a trafikügyben nincs fejlemény. Beszélhetünk arról, hogy Mészáros Lőrinc 2013-as árbevétele hogyan lett ötszázötszöröse a 2006-osnak, 2014-es adózott eredménye hogyan lett hatszáznegyvenötszöröse a 2006-osnak, hogyan teljesít jobban Mészáros Lőrinc. De ne vicceljünk egymással! Az a helyzet, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország, ahol kéz kezet mos, és az egymást váltó, délelőtti-délutáni elitek egész egyszerűen pofátlanul rabolják szét ezt az országot, és ez az ország ebben megy tönkre, ebbe szegényedik bele a magyar nép! 

Megengedheti-e magának az Európai Unió a pártfinanszírozást egy tagállamában?

GULYÁS GERGELY (Fidesz): – Tisztelt Országgyűlés! „Egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt. Az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne-e ezt valahogyan megköszönnöm” - ekként fejezte ki elismerését Gyurcsány Ferenc a 2006. október 23-i rendőri fellépéssel kapcsolatosan, melynek során a kormányzati utasítás alatt álló rendőrség a rendszerváltozás óta, azóta sem tapasztalt erőszakot alkalmazva, azonosítószám nélkül, nem rendszeresített fegyverekkel, néhány száz, valóban erőszakos tüntetőre hivatkozással, alkotmányos alapjogukat gyakorló, törvénytisztelő állampolgárokat vert eszméletlenre, lőtte ki szemüket, és okozott sokaknak máig feldolgozhatatlan traumát. A diktatúrát idéző erőszakos akciósorozat a csúcspontja volt annak a kormányzásnak, mely eladósította és csődbe vitte az országot, mellyel Gyurcsány Ferenc még azóta elhagyott, általa középpárti státusba taszított pártját is erkölcsileg és anyagilag egyaránt maradandóan tönkretette.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország ezer éve a Nyugat része, és nemcsak ezért tűztük ki közös célként az Európai Közösséghez való csatlakozást, hanem azért, mert osztozunk Európa hagyományos értékeiben, és azért is, hogy a Gyurcsány Ferencéhez hasonló, emberi jogokat semmibe vevő, szélsőséges politika többet ne juthasson érvényre hazánkban. Ez a reményünk ugyan nem vált valóra, de arra mégsem számítottunk, hogy kilenc évvel a Gyurcsány-kormány rendőrsége által elkövetett erőszak és hét évvel a Gyurcsány-kormány által előidézett államcsőd után, amikor csak az Európai Unió által adott hitelnek köszönhetjük, hogy nyugdíjakat és közalkalmazotti béreket lehetett fizetni, az Európai Bizottság mintegy másfél milliárd forintnyi összegben kíván szerződést kötni a Gyurcsány Ferenc 100 százalékos tulajdonában álló Altus Zrt.-vel, az uniós fejlesztési pénzek felhasználásának magyarországi vizsgálatára.

– Tisztelt Országgyűlés! Önmagában is riasztó, hogy az Európai Bizottság bármely tagállamban bármely párt elnökének kizárólagos tulajdonában álló cégével kössön szerződést, és végképp nonszensz, hogy ennek tárgya a mindenütt állami döntéseken alapuló fejlesztések ellenőrzése legyen. Az pedig egyenesen tragikomikus, hogy ezt egy, a kormányzása alatt emberi jogokat semmibe vevő, gazdasági csődhelyzetet kormányzásával előidéző, kis szélsőbaloldali párt elnökének tulajdonában álló céggel tegye. A Demokratikus Koalíció az állami párttámogatás mellett Gyurcsány Ferenctől adományban is részesül. Ennek mértéke a tavalyi évben meghaladta a 16 millió forintot. A volt kormányfő vagyonnyilatkozatából azt is tudjuk, hogy az Európai Bizottsággal szerződni kívánó Altus Zrt.-től felvett százmillió forintos nagyságrendű éves osztalékbevételtől eltekintve az elmúlt években nem volt olyan jövedelme, amelyből ez a 16 millió származhatott volna. Ebből világosan és egyértelműen következik, hogy az Európai Bizottsággal kötött, összeférhetetlen és felelőtlen szerződésből származó tíz- és százmillióknak egyenes útja lehet a Demokratikus Koalíció pártkasszájába.

– Tisztelt Képviselőtársaim! A konkrét esetben nem csupán egy politikai és pártfinanszírozási botrányról beszélünk, hanem a jogszabályok betűjéről, szelleméről, a pártok közötti esélyegyenlőségről. Az Országgyűlésnek mindent meg kell tennie, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő! Az Unió intézményei az átruházott hatásköröket velünk közösen gyakorolják, ahogy ezt az uniós csatlakozás előtt mindannyiunk által elfogadott, ma is változatlan alkotmányszöveg rögzíti.

– Tisztelt Országgyűlés! Kaphat-e közvetetten egy párt, közvetlenül pedig egy pártelnök kizárólagos tulajdonában álló cég uniós intézményektől milliárdos nagyságrendű kifizetést azért, hogy részben saját államának az Unióval közösen ellátott hatáskörét gyakorolja?  Nehéz megválaszolni, hogy a képtelenség nagyobb vagy az összeférhetetlenség a konkrét esetben. Ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a magyar kormányt és ezzel együtt az országot is az Európai Unióban lejárassák, rossz hírét keltsék. Ebben a Demokratikus Koalíció különösen élen járt. Arra kérek most mindenkit, fogjunk össze annak érdekében, hogy az Európai Unió ne járassa le saját magát azzal, hogy a Demokratikus Koalícióval összefüggésben tiltott pártfinanszírozási ügybe keveredik Magyarországon!