„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze .
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbb, október végi szónoklataikból szolidan stilizálva- udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Szociális kiadásokra alig van pénz, de egyre nő az államtitkárok és helyettes államtitkárok létszáma és fizetése?

HERINGES ANITA (MSZP): – Miniszter Úr! A mai interpellációm témája a kormány pénzszórásáról szól, szólna. Mert ugye, zajlik az élet, s emiatt nem lehet sok kérdés mellett elmenni, ezért most megkérdezem:

– Kik azok a kormányzati vezetők, akik a korrupciós listán szerepelnek?

– Igaz-e, hogy azért terjesztik ki a termékdíjat, mert Európa legmagasabb áfáját nem merik tovább emelni?

– Önök támogatják-e az internetadót?

– Felszólítom a kormányt, hogy ne csak módosítsa, vonja is vissza az internetadót! Hozzák nyilvánosságra a korrupciós listán szereplő személyeket! Szüntessék meg a korrupció okát, a 27 százalékos élelmiszeráfát! Ha ezt nem teszik meg, olyan állampolgári engedetlenségi mozgalommal láthatják majd szembe magukat, amibe önök bele fognak bukni. Várom válaszát!

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter:  – Kedves Képviselő Képviselőtársam! Azt nem mondom, hogy könnyű helyzetbe hozott, mert a Házszabály szerint nekem az írásban előre leadott interpellációra kell válaszolnom. Persze kezdő képviselőkkel előfordul, hogy még tanulják a Házszabályt… A parlamenti vita lehetőséget ad arra, hogy önök többségi és bölcs döntést hozzanak. A kormány egyébként minden tüntetéssel kapcsolatban mérlegeli az ott elhangzottakat, és tiszteletben tartja a jogszerűen lefolytatott és jogszerűen kinyilvánított demokratikus tiltakozást vagy demokratikus véleményt…

– Kedves Képviselő Asszony! Ha megengedi, elmondom, hogy mit kérdezett, így segítek önnek a viszonválaszt illetően is, ha már bérről és fizetésről van szó. Az államtitkárok és helyettes államtitkárok létszámáról, fizetéséről érdeklődött. Nos,  Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia összehasonlításában Magyarországon van a legkevesebb minisztérium, a legkevesebb miniszter. Csehországhoz képest az államtitkárok és  a helyettes államtitkárok száma is fele a V4-es átlagnak. De nyilván ott az ügyek úgy mennek, hogy több államtitkárra és helyettes államtitkárra van szükség, nálunk a helyzet ezt nem indokolja.

– A béreket illetően, az államtitkár és helyettes államtitkár kollégáim elégedetlensége is indokolja hogy elmondjam: 949 400 forint volt 2006-ban egy államtitkár fizetése, egy helyettes államtitkáré pedig 712 100 forint. Most 997 200 forint az államtitkár fizetése, és 747 900 forint a helyettes államtitkár fizetése. De ha már turkálunk egymás zsebében, akkor ezt tegyük alaposan: az önök kormányzása idején az állami vállalatok vezetői, akik ma 2 millió forintot kereshetnek,  körülbelül havi 6 millió forintot kaptak. Amit ott visszavettünk, azt mind az állam szociális jóléti kiadásaira fordítottuk.

+

HERINGES ANITA: – Tudják, én 30 évesen egy európai demokráciában nőttem fel. Maguk meg nem ismerik az európai demokrácia szabályait. Nekem természetes a demokrácia, a maguk számára csak egy nyűg!

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont 100 igen szavazattal, 29 nem ellenében, 9 tartózkodás kíséretében a miniszteri választ elfogadta.

Egyet előre, kettőt hátra európai uniós forrásból?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Miniszter Úr! Az előző négy év során több területen is önök által forradalminak beállított változásokat hajtott végre a kormány. Az egyik kiemelten jelentős terület a közigazgatás volt, ahol szinte kizárólag az Európai Unió  által fejlesztési célokra biztosított forrásokból igyekeztek megvalósítani a Magyary-programot. Kiemelt célja volt az úgynevezett egyablakos ügyintézési modell meghonosítása és kiterjesztése. Célkitűzése volt, hogy 2014. évre összesen több mint 300 kormányablak működjön, mintegy 3 ezer ügyintézési ablakkal.

– A nagy ívű változások és fejlesztések forrásául az államreform operatív program strukturális alapokból származó támogatásai szolgáltak. Valamennyi támogatott projekt megvalósítását követően az úgynevezett fenntartási időszakban rendszeresen be kell számolni a kedvezményezetteknek a támogatásokból létrehozott eredmények fenntartásáról. Abban az esetben, ha a támogatott projekt eredményei valami oknál fogva nem maradandóak, a fenntartási időszakban valamiért elenyésznek, úgy a kapott támogatás részben vagy egészben történő visszafizetésével kell számolni. Tehát nagyon fontos: ha nem valósulnak meg vagy visszafelé fejlődés tapasztalható, vissza kell fizetni az államnak a pénzt az Európai Uniónak, amit erre fordítottak.

– Miniszter Úr! Az október 14-én megtartott kormányülésen a kormányablakok számának csökkentését, valamint az egyablakos ügyintézés rendszerének túlburjánzása miatt a bürokráciacsökkentés jegyében az erőforrások átcsoportosítását vetette fel. Nyugtasson meg, azzal kapcsolatosan, hogy a tervezett változások eredménye nem az előző években elköltött támogatások visszafizetése lesz, mint azt láthattuk néhány korábbi sajnálatos esetben, és nem fog ismét kárt szenvedni a magyar adófizetők pénze, az átalakítások miatt. Ezért is kérdezem:

– Milyen további forradalmi változásokat terveznek a közigazgatás területén?

– Milyen forrásokból tervezik finanszírozni az újabb módosításokat?

– Miként tervezik összeegyeztetni a korábban EU-pénzből finanszírozott vívmányok fenntartására vállalt kötelezettséget az újabb változtatásokkal?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter:  – Képviselő Úr! Szándékaink szerint a 2010-ben elkezdett Magyary-programmal meginduló államreformnak lesz folytatása. Holnap kezdődik Patyi András elnök úr, professzor úr vezetésével az Államreform Bizottság munkája. A célja az lesz, hogy megvizsgáljuk: vajon a magyar állam működése előnyt jelent az adófizetők szempontjából vagy inkább hátrányt? Nagyon sok olyan vállalkozóval találkozhatnak a képviselői munkájuk során, akik elmondják, hogy számukra az állam megnehezíti és nem megkönnyíti a boldogulást, a piacra jutást, a gazdasági eredmény elérését. A magyar választópolgárok magánemberként, amikor az állammal találkoznak, sokszor érzik azt, hogy az állam beleszól az életükbe, nem hagyja békén őket, és adott esetben nem segíti, hanem megnehezíti az életüket. Olyan államreformba, bürokráciacsökkentésbe érdemes azonban csak belekezdeni, ami segíti az embereket, hozzájárul ahhoz, hogy rendezettebben lehessen az ügyeket elintézni, és az ország versenyképességét jelentősen javítja.

– Képviselő Úr! Hogy kik és hogyan vezetik az államot, hogy kik és hogyan szervezik meg az országot, az nagyban járul hozzá ahhoz, hogy egy ország versenyképes vagy sem. Szerintem az, hogy a kétezres évek közepén Magyarország a versenyképességi rangsorban a közép-európai országok utolsó helyére küzdötte le magát, az nagyban összefüggésben volt az államot vezetőkkel, az állam vezetési modelljével és azzal, hogy az állam segítette vagy könnyítette a gazdasági növekedés feltételeit. Meggyőződésünk szerint abszolút gazdasági versenyképességi kérdés az, és a gazdasági növekedésben súlyos százalékokat jelenthet, hogy miként működik az ország, milyen a bürokrácia, milyen a szabályozás, milyen a szabályozottság. Ennek jegyében próbáljuk egyszerűbbé és világosabbá tenni a helyzetet.

– Képviselő Úr! 198 járás működik az országban. Azt tudom mondani önnek, hogy terveink szerint a következő évtizedekben - és ezt örömmel nyugtázhatjuk, hogy az önkormányzati választási kampányban egyetlen politikai erő sem kérdőjelezte meg a járások legitimitását, a járások létezését -, hogy járásalapú lesz a magyar közigazgatás. Ez azt jelenti, hogy az állam szolgáltatásait, amit az adónkért cserébe kapunk mindannyian állampolgárként, legyen az közoktatás, közbiztonság és más egyéb közjuttatások - ilyen a közigazgatás is -, azt alapvetően járási bázisból kell megszervezni. Ezért az a meggyőződésünk, hogy a legmodernebb infokommunikációs technológiával felszerelt szolgáltató részlegeket és a legszínvonalasabb, ügyfeleket kiszolgálni igyekvő részeket is járási alapon, úgynevezett kormányablakokba kell szervezni. Európai uniós pénzből fogjuk ezt megvalósítani, 2015 végére fogjuk lezárni a programot.

Képviselő Úr! 198 járásban körülbelül 260 kormányablak lesz. Ez valóban kevesebb annál, mint amit eredetileg ígértünk, de látjuk három év után az ügyfélforgalmat, az ügyfélterhet, hogy mennyi ügyet kell elintézni. A megvalósuló kormányablakokban szeretnénk, hogy nem csak az állam szolgáltatna, hanem adott esetben postai szolgáltatásokkal, banki szolgáltatásokkal is össze lennének kapcsolva, hogy egy helyen, egy időpontban minél több mindent az állampolgár el tudjon intézni.  Emellett, ezzel párhuzamosan kell megvizsgálni a jogszabályokat, amelyek az életünket általában megnehezítik. Egy nagy bürokráciacsökkentést tervezünk, ott, ahol ennek értelme és szüksége van, a társadalom bevonásával, és ezt  vitára kívánjuk bocsátani. Szívesen beszélek erről legközelebb is, ha kérdez. Tömören azért megismétlem: nem fogjuk csökkenteni a már működő kormányablakok számát és támogatását. 

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Miniszter Úr! Sokat elmond, hogy négy év kétharmados kormányzás után most még mindig arról hallhatunk, hogy milyen terveket kívánnak megvalósítani ebben az országban. Én konkrét kérdéseket tettem fel önnek, ebben az is szerepelt, hogy a Magyary-programra elköltött európai uniós forrásokat vajon vissza kell-e fizetnünk azért, mert önök jelen pillanatban csökkenteni kívánják azt a tervet, ami volt. A másik: azért azt ne felejtse el, miniszter úr, hogy a közigazgatás működése és a szolgáltatás színvonala országunk valamennyi polgárát érinti. Azt se felejtse el, hogy ha a rendszerben bárminemű változást megpróbálunk véghezvinni, a korábbi évek gyakorlati tapasztalatai alapján az a rendszer hosszabb-rövidebb ideig tartó lassulását, a szolgáltatási színvonal csökkenését eredményezi. Tehát négy év után arról beszélni, hogy milyen terveket akarunk végrehajtani, vagy pedig már ott tartanánk, hogy mit tudunk levonni ezekből a dolgokból nem jelet választ a kérdésemre. Még mindig nem kaptam arra sem választ, hogy vajon mennyi pénzt kell majd visszafizetnünk?

+

A képviselő  úr nem, az Országgyűlés viszont  104 igen szavazattal, 35 nem ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta.

Maszekolhatnak-e a jövőben is pénzéhes hivatalnokok az MVH-nál?

SALLAI R. BENEDEK  (LMP): – Államtitkár Úr! A Magyar Nemzet hasábjain, ami legtöbb esetben jobban van tájékoztatva, mint az ellenzéki országgyűlési képviselők, azt írta a közelmúltban: október közepére 60 főre bővült a gyanúsítottak száma a területalapú támogatásokkal kapcsolatos csalás ügyében, és 14 ezer hektárnyi területet vontak be titkosszolgálati módszerekkel zajló nyomozásba. Ebből kiderül: a fehérgalléros bűnözői csoport 60 cégének tevékenysége e több mint 1 milliárd forintot érintett. 

– Államtitkár Úr! Fazekas miniszter úr nevezte ki az MVH előzetes letartóztatásba helyezett elnökhelyettesét, továbbá Palkovics Péter urat is, az MVH korábbi elnökét, aki nemrégen, eléggé gyanús körülmények között mondott le. Azóta a nyomozás kiterjedt egy fideszes dunántúli önkormányzati képviselőre is, aki 400 millió forintos agrártámogatást akart jogosulatlanul felvenni. És még nincs vége a nyomozásnak, de nem látjuk azt, hogy a vádemelések elkezdődtek volna. Látjuk viszont, hogy duzzad, duzzad a botrány, látjuk, hogy az MVH-nál mi zajlik. Látjuk a leépítéseket, elküldéseket, az indokolatlan, gyors lemondásokat, és nem látjuk viszont azt, hogy a miniszter úr, a kormány ezen úrrá próbálna lenni. Azt kérem, hogy a miniszter úr képviseletében államtitkár úr nyugtasson meg bennünket, hogy az MVH-nál ez az évi több száz milliárd forint, ami átfut a kezén, jó kezekben van. Nyugtasson meg, hogy tudják felügyelni és kontrollálni ennek az egésznek a rendszerét, és nincsenek veszélyben szervezett bűnözők és pénzéhes hivatalnokok által ezek a források. Arra lennénk most már kíváncsiak:

– Mi zajlik az MVH-nál?

– Mi az, ami ott történik?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! – A kérdésére válaszolva szeretném legelőször is megnyugtatni önt, hogy jó kezekben van a gazdák pénze az MVH-nál, és semmi olyan ok és indok nincs, amiért önnek izgulnia kellene. Politikai hangulatkeltésnek tartom azt, hogy ön úgy állítja be ezt az ügyet, mint amely veszélyeztette volna a tisztességesen pályázó gazdák pénzeinek a kifizetését. Az MVH által bevezetett szigorúbb ellenőrzések ugyan lelassították a folyamatot, de azok a gazdák, akik a jogszabályoknak megfelelően nyújtották be a kérelmeiket és igazolni tudták a földhasználatot, az ellenőrzést követően megkapták hiánytalanul a támogatást.

– Képviselőtársam! Tájékoztatom továbbá, hogy e hetekben zárult le a területalapú támogatások kifizetésének auditja Brüsszel és Luxembourg részéről. Az ellenőrzések során a hivatal működését és működési eredményeit az EU rendben találta. A hivatal a hazai és az EU-s jogszabályoknak megfelelően saját kezdeményezésre és bejelentésekre reagálva egyaránt vizsgálja a kockázatosnak tartott igénybejelentéseket. Erre tekintettel is kérem képviselő urat, hogy ha olyan információ birtokában van, amely szerint valakik ismételten visszaéléseket próbálnak elkövetni, ezt mint felelős állampolgár, kérem, jelezze az MVH, illetve az illetékes nyomozó hatóságok felé is.

– Képviselő Úr! Az interpellációjában ön megpróbál összemosni több, egymástól független információt annak érdekében, hogy igazolni tudja az állításait. Ön úgy fogalmaz, hogy az MVH korábbi elnöke meglehetősen gyanús indokkal távozott a hivatal éléről. Nem tudom, mit lehet gyanúsnak vélni abban, hogy az elnök úr a 2007-től 2013-ig tartó EU-s költségvetési ciklus végével jelezte, hogy a következő új ciklus feladataiban nem kíván részt venni. Írásbeli kérdésekre adott válaszainkban tájékoztattuk már arról, hogy az MVH és a minisztérium együttes erővel, a NAV, illetve a rendőrség közreműködésével időben fellépett a támogatásokat jogtalanul lehívni szándékozó ügyeskedők ellen. Jelenleg a nyomozati szakasz tart, a nyomozást a rendőrség és a NAV végzi. Tekintettel arra, hogy az ügyben büntetőeljárás van folyamatban, így további adatokkal, információkkal ebben a konkrét ügyben nem szolgálhatok.

– Képviselő Úr! Válaszom végén jelezni szeretném a gazdák számára, hogy 2014. október 16-án elindult a területalapú támogatások kifizetése. Ennek keretében az első ütemben 102 ezer kérelmező számára 47 milliárd forintot meghaladó összeg került utalásra, míg néhány héten belül a második ütemben további 50 ezer ügyfél kapja meg a támogatást, közel 80 milliárd forint értékben. Ebből is látható, hogy a kormány eddig is és a jövőben is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a gazdák kellő időben és hiánytalanul részesüljenek a támogatásokban, még akkor is, ha néha olyan kérdések és kételyek merülnek fel, amelyeket ön megfogalmazott. 

+

SALLAI R. BENEDEK: – Államtitkár Úr! Azt mondta, hogy még zajlik a nyomozás, és nem tudják még, hogy mik az eredményei. Akkor honnét tudja előre, hogy nem érte kár a közkasszát 2013-ban 2012-ben, 2011-ben, 2010-ben, 2009-ben? Fogalmuk sincs arról, hogy zajlik a nyomozás. A közkasszára úgy tekintenek, hogy nem érte kár a gazdálkodókat sem. Dehogynem érte! Minden egyes jogosulatlan támogatásnál a rendes, tisztességes gazdálkodók összege csökken.

– Államtitkár Úr! Nem összemosni próbálom az információkat, hanem megpróbálom kirakni a képet, hogy mi zajlik. Információk vannak, de nem elég arról, hogy tudjuk, mi is zajlik. Ezért próbáltam kérdezni.

+

A képviselő  úr nem, az Országgyűlés viszont  99 igen szavazattal, 33 nem ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta.

Hogyan vált Magyarország az európai gépjárműgyártás egyik központjává?

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): – Államtitkár Úr! A 2013. év Magyarországon jelentős fordulatot hozott a gazdaság életében, mégpedig szerencsés fordulatot: a magyar gazdaság a hosszú távon is fenntartható növekedés útjára állt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi másfél százalékos GDP-növekedést követően az idén most már a legóvatosabb becslések is 3-3,5 százalékos bővülést jeleznek előre, illetve a jövő évire is hasonló mértékűt.

Eközben szerencsére tartósan 4 millió fölé emelkedett a foglalkoztatottak száma, úgy, hogy egyébként a munkanélküliségi ráta az elmúlt egy évben Magyarországon csökkent egész Európában a legnagyobb mértékben, 2,3 ponttal. A gazdasági növekedés mellett a tavalyi év a járműgyártásban is hozott jelentős pozitív eredményeket. Egy év alatt 32 százalékkal bővült az ágazat, mindeközben a becslések szerint közel 2 ezer új magyar munkahely jött létre. Tavaly az autóipar 18 milliárd euró termelési értéket állított elő, ami a teljes magyar feldolgozóipari teljesítmény ugyancsak 18 százaléka, a GDP 10 százaléka és a teljes export 18 százaléka. Ráadásul a járműgyártásban egyre nagyobb szerepet kapnak a beszállítóként dolgozó hazai kis- és közepes vállalkozások. Jelenleg 726 járműipari vállalat működik Magyarországon, amelyek közvetlenül több mint 120 ezer embernek adnak munkát.

– Államtitkár Úr! Magyarország az elmúlt évben Európa járműgyártásának egyik központjává vált: Szlovákia és Csehország mögött a magyar gazdaságban a legnagyobb a járműgyártás szerepe. További kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából fontos, hogy a 2014-2020-as uniós időszakra szóló költségvetési ciklus mit tartogat számukra. Bízunk benne, hogy a rendelkezésre álló forrásokból a jelenlegi vagy a korábbi 24 százalék helyett az a 60 százalék, ami gazdaságfejlesztésre jut, ezen belül is a kis- és közepes vállalkozások számára, kellő lehetőséget kínál a járműgyártás további fejlesztésére.

– Államtitkár Úr! Egy ország gazdasága csak akkor lehet sikeres, ha támogatja a munkát, és segíti, hogy polgárai minél nagyobb számban dolgozhassanak. A célunk tehát nem lehet más, mint hogy a magyar vállalkozások erősödjenek, bővítsék kapacitásaikat, újítsanak, és segédkezzenek abban, hogy elérhessük azt az ambiciózus célt, hogy valóban 5 millió magyar munkahely legyen ebben az országban. Ezért is kérdezem:

– Hogyan tudtuk ezeket a sikereket elérni?

– Mik azok a lehetőségek az előttünk álló időszakban, amelyekben a kormány az uniós fejlesztéseken keresztül továbbra is tudja segíteni a hazai járműgyártást?

+

GLATTFELDER BÉLA, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Köszönöm, hogy kérdésével a magyar ipar egyik legfontosabb ágazatára, az autógyártásra irányítja a figyelmet. 2008-ban a gazdasági válság kirobbanásakor az Európai Unió autóipara gyakorlatilag összeomlott, és a legtöbb tagállamban az autóipar rendkívül nehéz helyzetbe került. Valójában Magyarországon is hasonló helyzet alakult ki, az új autók értékesítése jelentős mértékben csökkent, és az autógyártók jelentős része leépítette a kapacitásait, és munkaerőt is kénytelen volt elbocsátani. 2012-tő kezdődően viszont a magyar autóipar folyamatosan magára talált: sokkal gyorsabban, mint az uniós versenytársak és úgy tűnik, hogy mára már a teljesítménye meghaladja a válság előtti szintet, Európában egyébként egyedülálló módon. Éppen ennek köszönhető, hogy Magyarország az Európai Unió egyik gépjárműgyártási központjává vált az elmúlt időszakban. Úgy tűnik: a magyar ipar egészséges szerkezete, a munkaalapú társadalom támogatása jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez, és a magyar gazdaság versenyképessége bizonyított ezen a téren is.

– A termelés növekedése mögött nemcsak a kapacitások jobb kihasználása áll - vagyis, hogy ahol korábban, mondjuk, egy műszakban dolgoztak, ott most újra 2-3 műszakban képesek termelni -, hanem új kapacitások is létrejöttek, például éppen a Mercedes gyára, illetve a hozzá kapcsolódó beszállítói vállalkozások. Ma Magyarországon a gépjárműgyártás az ipari termelésnek már több mint az egynegyedét adja, és ez tovább bővül. A bővülés hátterében nemcsak a nagy autógyártók vannak, akiket elsősorban az összeszerelő tevékenységükről ismerünk, mint a Suzuki, az Opel, az Audi vagy újabban a Mercedes, hanem olyan gyártók is, akiknek alapvetően a beszállítói vannak Magyarországon. Például egész Európában a legtöbb beszállítója a BMW-nek éppen Magyarországon van, vagy hadd említsem példaként a Toyota egyik leányvállalatát, a Densót, amelyik Székesfehérváron gyárt több mint ötezer munkahely teremtésével különböző alkatrészeket, főegységeket a Toyota számára.

– Képviselő Úr! Persze tudjuk: ahhoz, hogy a lehetőségeinket jobban kihasználjuk, sok mindent kell tennünk. Először is: az Európai Unió célkitűzése, hogy 2020-ra 20 százalék legyen az ipari termelés aránya az Unión belül a GDP-hez viszonyítva; Magyarországon ez, reméljük, hogy 30 százalék lesz.

– Az újraiparosítás keretében elsősorban a kkv-k kapacitásbővítő beruházásait, beszállítóvá válását kívánjuk támogatni, a bürokratikus akadályokat le fogjuk bontani. Támogatni fogjuk a kutatást, a fejlesztést és az innovációt, hogy megfelelő mennyiségű munkaerő is rendelkezésre álljon, mert ez az autógyártás szempontjából egyre több helyen akadályt jelent. Meg kell változtatnunk a szakképzés rendszerét, és javítanunk kell ezen a területen is a lehetőségeinket, hogy megfelelő mennyiségű és képzettségű munkaerő  álljon rendelkezésre. Reméljük, hogy az Unió által megkötendő külkereskedelmi megállapodások - például az Amerikai Egyesült Államokkal - jelentős mértékű piacteremtő hatással fognak bírni a magyar autóipar számára is.

– Végezetül hadd mondjam el a Jedlik Ányos-tervet, az elektromos autózást. Ma még a világon alig néhány elektromos autó, hibrid autó fut, ugyanakkor a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2050-re az új eladott gépkocsik száma összességében 2,5-szeresére fog nőni, tehát egy jelentős mértékű növekedés lesz az új autók piacán, viszont 2050-re a világban eladott összes új autónak már a 70 százaléka hibrid, elektromos és plug-in gépkocsi lesz. Márpedig új technológiák, új technológiájú gépkocsik gyártásához új kapacitásokra van szükség, ami Magyarország számára további lehetőségeket fog teremteni.

+

SZATMÁRY KRISTÓF:  – Államtitkár Úr! Természetesen úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy a magyar gazdaságot hosszú távú, fönntartható pályára kell állítani, akkor, mint minden ilyen gazdaságnak, szüksége van zászlóshajókra, szükség van olyan iparágakra, amely kiemelkedő, amit a kormányzat kiemelten tud támogatni, és amely egyben jelzi a magyar gazdaság potenciálját is. Erre a járműgyártás tökéletesen alkalmas, már csak azért is, mert olyan iparágról van szó, ahol nagy nemzetközi cégek jelen vannak, de ami nagyon fontos: erre a beszállítói tier-listára is egyre több hazai kis- és középvállalkozás tud fölkerülni, közvetlen beszállítóvá válni. Tehát egy olyan iparágról van szó, amelyet érdemes támogatni, és ahogy itt elhangzott: valóban olyan új technológiák, olyan új kihívások vannak a járműgyártás előtt, amibe érdemes időben bekapcsolódni ahhoz, hogy Magyarország pozíciókat tudjon teremteni. Közös siker lesz az, ha a kormányzat ezt a szektort továbbra is tudja támogatni. Köszönöm, a választ elfogadom.

Mikor számoltatja el végre a kormány a bírósági végrehajtókat, és mikor veszi állami kézbe a végrehajtási eljárásokat?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Jobbik országgyűlési jelenléte óta folyamatosan szóvá teszi az önálló bírósági végrehajtási rendszer visszaélésszerű működését, több törvénymódosítást és országgyűlési határozati javaslatot is benyújtottunk a helyzet rendezése érdekében. Látható, hogy a jelenlegi végrehajtási rendszer gazdasági vágóhídként működik, amelynek legfőbb haszonélvezői a profitorientált vállalkozásként működő végrehajtók. Meggyőződésünk, hogy nonprofit, állami kézben működő rendszerre lenne szükség, amely szigorú felügyelet és garanciák mellett láthatná el feladatát.

A sajtóban megjelent hírek alapján már a kormány is érzékeli a problémát. Miután a július 26-án hatályba lépett devizahiteles törvény ellenére több végrehajtó sem állította le az adósokkal szembeni eljárást, Patyi Gergely államtitkár szigorú lépéseket ígért. Ennek ellenére érdekes híreket hallottunk a Végrehajtói Kamara háza tájáról. Az elmúlt időszakban fényűző körülmények között tartották meg a kamara közgyűlését egy ötcsillagos szállodában Sárváron, ahol az egész szállodát kibérelték a mintegy 200 végrehajtónak és kísérőiknek, szórakoztatásukról pedig neves énekesek és zenészek gondoskodtak. A sajtóban megjelentek szerint a közgyűlést egyébként nem is sikerült szabályosan lebonyolítani, így az sem zárható ki, hogy csupán egy méregdrága mulatságot tartott a köztestület. A luxushotel honlapja alapján a találkozó nem lehetett olcsó, hiszen egy kétszemélyes szobáért csaknem 150 ezer forintot kérnek két éjszakára. A kamara akkori elnöke erre úgy reagált, hogy tulajdonképpen nem közgyűlést tartottak, hanem ünnepeltek.

– Van is mit,  - tehetnénk hozzá. Az interneten megjelent levél bejelentette: a kamara új elnöke október 14-én egyenesen Gyurcsány Ferenchez fordult, segítséget és konzultációs lehetőséget kérve tőle, mert veszélyben érzi a végrehajtók egzisztenciáját és munkahelyeit. A levélben a kamara elnöke a szociális értékek védelmezőjének nevezi Gyurcsányt, és hivatkozik korábbi jó kapcsolatukra annak miniszterelnöksége idején.

– Államtitkár Úr! A Jobbik nem a végrehajtók egzisztenciájával foglalkozik, hanem a végrehajtás alá került, reménytelen helyzetben lévő embereken szeretne segíteni. Az önálló bírósági végrehajtás rendszere megbukott, visszaélésszerűen működik és véleményünk szerint nem megreformálható. Új, nonprofit állami rendszerre van szükség. Kérdezem ezért:

– Mikor kívánják elszámoltatni a végrehajtókat is?

– Mikor kívánják bevezetni az állami feladatként működő, visszaélésektől mentes végrehajtási rendszert?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A bírósági végrehajtókkal szembeni kritikájának jelentős részével az Igazságügyi Minisztérium egyetért. Valóban tapasztalhatók rendellenességek a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara működésében és az önálló bírósági végrehajtók működésében is. A végrehajtói szervezetrendszerrel szembeni közbizalom érezhetően megingott, ezt helyre kell állítani. Éppen ezért az Igazságügyi Minisztérium hónapok óta foglalkozik a problémák feltérképezésével, ennek érdekében a minisztérium már össze is állított egy problématérképet, és határozott lépésekre készül. Az ezzel kapcsolatos előterjesztésünket, javaslatainkat még ebben az évben a kormány elé terjesztjük, várhatóan ez után kerülhet az Országgyűlés elé.

– Ami az államosítás kérdését illeti. Szeretném leszögezni: az önálló bírósági végrehajtók közhatalmat gyakorló hivatalos személyek, akik a működésük során az állam nevében járnak el és állami feladatot látnak el. Ilyen értelemben tehát a bírósági végrehajtás ma is állami feladat, és állami szervezetrendszer biztosítja a végrehajtást. Ettől teljesen független, de jogos kérdés a bírósági végrehajtók díjazása és az érdekeltségi rendszerük. A magyar végrehajtás rendszerében az állam jelöli ki jogszabályban a végrehajtó hatóság tagját, munkavégzésének nemcsak a kereteit, hanem az összes elemét jogszabályban rögzíti, és ennek eredményét számon is kéri a hatóságtól. Ezek mind közfeladatok, tehát az állami végrehajtás ilyen értelemben megvalósul.

– Képviselő Úr! Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy 2010 óta a hivatalban lévő kormány jelentősen szigorította a bírósági végrehajtók szakmai és etikai követelményeit. Így szigorítottuk 2011 februárjában az összeférhetetlenségi szabályokat, a végrehajtói álláspályázatok elbírálásának szakmai szempontrendszerét. 2013. január 1-jétől jogi végzettséghez kötöttük a végrehajtói kinevezést és a végrehajtói működést, továbbá előírtunk továbbképzési kötelezettségeket is. A 2013 júniusában kiadott rendeletben az igazságügy-miniszter a végrehajtói díjazás átstrukturálását célozta különböző ügyekben, ahol a rendelet alapvető célja a végrehajtási költségek csökkentése és ésszerűbb elosztása révén az adósok terheinek csökkentése volt.

– Képviselő Úr! Az ön által említett levélről, amely a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökétől származna, tájékoztatást kértünk: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke arról tájékoztatta a tárcát, hogy nem tőle származik ez a levél, és ezért büntetőfeljelentést tett a kamara elnöke.

– Képviselő Úr! Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor a magyar bírósági végrehajtókat vagy önálló bírósági végrehajtókat bírálja, akkor tartsuk szem előtt, hogy a bírósági végrehajtás rendkívül fontos része a jogállami eljárásoknak. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát és a Bírósági Végrehajtói Kamara tagjait érhetik jogos kritikák, de a bírósági végrehajtásra szükség van, ezt önök nem vonhatják étségbe!

+

STAUDT GÁBOR: – Államtitkár Úr! A jelenlegi rendszert nem tartjuk megreformálhatónak. Nem felmenő rendszerben vezették be például a jogi végzettség előírását. De, gondoljon bele: a legtöbb esetben, amikor már az adós és a hitelező megállapodna, le tudnák zárni az eljárást, sokszor a végrehajtó munkadíja az, ami a megállapodás gátja, és sokszor azért nem tud a helyzet rendeződni, mert ott van a végrehajtó, aki mindenekelőtt a saját díját be szeretné vasalni.

– Nem a végrehajtások rendszerét vonjuk természetesen kétségbe. Bírósági végrehajtásra szükség van. Szükség van arra, hogy a bíróság ítéleteit megfelelő módon végrehajtsák, de nem olyan módon, hogy egy gazdasági vágóhíd legyen a végrehajtások rendszere, ahol ha a végrehajtás megindul, akkor onnan már nem lehet kikerülni. Akkor sem, ha az adós és a hitelező is megegyezne, pont a jelenlegi végrehajtói rendszer miatt.

+

A képviselő  úr nem, az Országgyűlés viszont  107 igen szavazattal, 28 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ. elfogadta.