„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi az akadálya annak, hogy felmentést adjanak a Balaton-parti területeken működő kiskereskedelmi üzleteknek a vasárnapi zárva tartás kötelezettsége alól?

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár Úr! Az NGM felmérése szerint hétköznap 33 százalék a magyar tulajdonú bevásárlóláncoknál, 26 százalék pedig a multiknál vásárolt. Ugyanez vasárnap megfordul: 69 százalék a multiknál vásárolt. Ezek után nyilvánvalóan itt semmi másról nincsen szó a vasárnapi boltbezárások tekintetében, mint hogy önök piacátrendezést akarnak. Éppen ezért elrendelték, hogy vasárnap mindenkinek be kell zárnia. Szó sincs itt a szabad vasárnapról, remélem, hogy válaszában ennek a meséjétől megfog kímélni. Csakhogy ezzel a nagyszerű ötlettel, hogy hogyan lehetne a CBA-s haveroknak még nagyobb bizniszt csinálni, önök tönkreteszik az egész magyar turizmust. Ugyanis, ha vasárnaponként be kell zárniuk, azt jelenti, hogy amikor egy melegebb hétvégén például a Balatonon, Siófokon a 20 ezer lakossal szemben 250 ezer turista van a városban, akiknek a nagy része szombaton este érkezik és vasárnap el kéne menniük bevásárolni, akkor mindent zárva fognak találni. Ami rossz a turistáknak megöli azokat a vállalkozásokat is, akiknek pár hónap alatt kéne az egész éves bevételüket megteremteni, és ebből kéne megélniük.

– Államtitkár Úr! A Balaton, de az egész magyar turizmus nem bír ki fél hónap fideszes telet, mert ezt jelenti az önök vasárnapi zárva tartása. Valamit tenniük kéne. A törvény lehetővé teszi, hogy rendeletben, kormányrendeletben adjanak felmentést bizonyos okokra hivatkozva.

Nagyon remélem, hogy ezt nem azért tették be a törvénybe, hogy a CBA-s haverokkal újabb kivételt lehessen tenni, hanem azért, hogy például a kiemelt turistaövezetekben lehetővé tegyék, hogy vasárnap is nyitva tartsanak ezek a boltok, és ezáltal életben tudjanak maradni a vállalkozások, az emberek zavartalan kikapcsolódását pedig ilyen őrültségekkel nem zavarják meg.

– Mikor fogják lehetővé tenni, hogy a Balatonon és a magyar turistalátványosságok környékén a boltok nyitva lehessenek?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Mindig is vita volt a kormánypártok és az MSZP között a vasárnapi boltbezárással kapcsolatosan. A vita abból állt, hogy ki ki mellé áll, hogy vasárnap szabadnapot biztosítunk-e azoknak az embereknek, akiknek ezen üzletek nyitva tartásával dolgozniuk kell. A kormánypártiak azt mondták, hogy biztosítsunk szabadnapot és pihenést, az MSZP azt mondta, hogy ne biztosítsunk. Ez a törvény a magyar vállalkozásokat védi a multikkal szemben. Azt szeretné, hogy a magyar emberek üzletében magyar emberek dolgoznának, ott legyen forgalom, haszon, nyereség, eredmény.

– Képviselő Úr! Önök azt mondják, hogy a multiknál dolgozzanak, mi azt mondjuk, a magyaroknál dolgozzanak. A vita során önök azt mondták, hogy ha ez megtörténik, a kiskereskedelmi forgalom csökkenni fog. Mint kiderült, nem csökkent, hanem például március 15-e után az online pénztárgépek adatai alapján 8 százalékkal növekedett. Önök azt mondták, hogy munkanélküliek tízezrei lesznek e miatt az intézkedés miatt; mint kiderült, nem lettek munkanélküliek, hanem más napokon dolgozza le ugyanez a munkaerő a munkaidejét. Önök azt is remélték persze, hogy az MSZP majd ezáltal, hogy ha ezen üggyel szembeszáll, népszerűbb lesz; ez sem lett igaz, mert nem lettek népszerűbbek.

– Képviselő Úr! A csúsztatás azonban nem fejeződik be. Ön azt állítja, hogy az emberek a Balaton partján nem tudnak pihenni és szórakozni. Ez egyszerűen képtelenség, ön valószínűleg nem olvasta a törvényt: minden vendéglátó egység nyitva tart, minden szálláshely nyitva tart, a szálláshelyen kereskedelmi tevékenységet lehet végezni, az emberek  a turisztikai szolgáltatási tevékenységet és a fürdőszolgáltatásokat is megkapják, ha kiskereskedelemben árusítják számukra. A Balaton idegenforgalma egyébként a legújabb statisztika alapján éppen hogy az egyik legjobban nőtt Európában. Amit ön állít, abból egy szó sem igaz!

Ki a felelős a helikopterbeszerzések késlekedéséért?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):– Miniszter Úr! 2010-től kezdve egyre nyilvánvalóbb, hogy a honvédség számára létfontosságú helikopterállományunk elavult, azok sürgős cserére szorulnak. 2011-től láttunk erre próbálkozásokat, amikor is az USA ingyen felajánlotta az elavult technika leváltására a saját, 40 éves, vietnámi háborút is megjárt helikoptereit. Erről az ingyenes ajánlatról később kiderült, hogy több mint 100 milliárd forintunkba kerülne. Majd az Agusta Westland 139-es gépet említették, amely cég egész oldalas hirdetései még idén is tömegével jelentek meg kormány közeli lapokban, és amelynek igazgatóját, Giuseppe Orsit 2014-ben két év börtönbüntetésre ítélték vesztegetés vádjával.Ezután 2013 májusában jelentette be a miniszter úr minden parlamenti párt egyetértésével, hogy a nemzeti helikopterflottát egységesen nemzetközi tender útján szerzik be. Az elgondolás szerint 30 beszerzésére kerülne sor, összesen 172 milliárd forint értékben. A tenderdokumentáció 2013 őszére elkészült, és a kormány azt ígérte, hogy a 2014-es parlamenti választások előtt kiírják a versenyt, hogy az új kormány már egyből a választások után dönthessen is. Ez azonban nem történt meg, azóta csúszik a folyamat.

– Eközben Magyarország lényegében elveszítette a harcihelikopter-képességét, mára egyetlen darab repülőképes harci helikopterünk sincs. A helyzet súlyosságára példa, hogy a 2013-as árvíz idején egy magáncégtől kellett helikoptereket bérelni, hogy a homokzsákokat el tudják szállítani a katasztrófával sújtott területekre. Orbán Viktor február elején még azt nyilatkozta, hogy a helikopterek beszerzésére nemzetközi verseny lesz, de ahhoz, hogy – idézem – ki merjük írni, még legalább néhány hétnyi megfontolás és előkészítő munka szükséges. Azóta több hónap telt el, de a honvédség, a rendőrség és a légi mentőszolgálat által várva várt döntésre azóta sem került sor. Joggal kérdezem tehát:

– Mi áll a helikoptertender kiírása halogatásának hátterében?

– Ki vállalja azért a felelősséget, ha ez a képesség végleg kiesik a Magyar Honvédségnél?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy erre a rendkívül fontos kérdésre ráirányította a figyelmet. Ezt követően azonnal meg is kívánom nyugtatni önt: a Magyar Honvédség rendelkezik a szükséges helikopterképességgel, és a terveink szerint ez a jövőben is így marad.

– Kérdezi: mi is áll annak hátterében, hogy még nem szereztünk be új forgószárnyasokat? A választ ön is tudja, képviselő úr: a Honvédelmi Minisztérium költségvetése nem tartalmaz erre forrást, a kormány pedig még nem döntött a szükséges forrás biztosításáról. A Magyar Honvédség sokfajta modern és kevésbé modern képességgel rendelkezik, eggyel azonban nem, jelesül pénzverdével. Így abból erősítjük védelmi képességeinket, amink van. Mi pedig úgy döntöttünk tavaly, hogy a rendelkezésünkre álló forrásainkból - amelyek egyébként folyamatosan emelkednek - 13 év után ismét honvédeink illetményét emeljük meg összesen 50 százalékkal, folytatva ezzel az első polgári kormány 1998 és 2002 közötti hagyományait. Ez pedig azért van így, tisztelt képviselő úr, mert számunkra a katona, azaz az ember az első, csak ezután következik a technika, ugyanis haditechnikát bármikor viszonylag gyorsan, ha pénzünk van, be lehet szerezni, de olyan jól kiképzett katonát, olyan elkötelezett katonát, aki kezeli majd ezt az új technikát, bizony csak hosszú évek munkájával tudunk a haza szolgálatába állítani.

– Képviselő Úr! A honvédelem és azon belül a védelmi képességek fejlesztése nem egytényezős, hanem igen összetett rendszer, ahol hosszú távra tervezünk, és igyekszünk felelős döntéseket hozni. Ennek természetesen a forgószárnyas képesség is része, és kérem, hogy nyugodjon meg, mert azt is biztosítani fogjuk.

Mennyibe fog kerülni a paksi hulladékok kezelése?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Az atomenergia használatának az egyik legkardinálisabb kérdése az, hogy hogyan fogjuk kezelni azokat a hulladékokat, ami az atomerőmű működése során, illetve a leszerelés után keletkezik. Itt arról beszélünk, hogy mi lesz a kiégett fűtőelemekkel, illetve arról, hogy ha leszerelünk egy atomerőművet, akkor hová fogjuk tenni, és mennyibe fog kerülni a tárolása. Meglehetősen kaotikus állapotok vannak jelenleg azzal kapcsolatban, hogy milyen költségekkel kell számolnunk. Ugye, Aszódi Attila kormánybiztos úr nemrég azt mondta, hogy körülbelül 600-700 milliárd forintra becsülhető a mostani meg a majdan építendő blokkok leszerelésének, illetve a fűtőelemek tárolásának az összes költsége. Ezzel szemben, utánanéztem, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Kft honlapján teljesen más számok vannak: ott az összes hulladékos költség 1,6 milliárd forint. Összességében tehát azt látjuk, hogy a meglévő paksi blokkok leszerelésének önmagában 1,6 milliárd a költsége, plusz a fűtőelemeké. És ha megnézzük még a bővítés során előálló költségeket, az még plusz 700 milliárd forint. Tehát összesen egy olyan 2300 milliárd forintnyi kiadás várható a mostani meg a következő blokkok építése után keletkező leszerelési költségekkel meg a kiégett fűtőelemekkel.

– Államtitkár Úr!  A probléma az, hogy egyrészt léteznek ezek a költségek, másrészt nem tudom, ennek a forrása honnan fog előállni. Jellemzően az eredetileg 30 éves élettartamra tervezett Paksi Atomerőmű esetében a működés három évtizedére önök 250 milliárd forintot gyűjtöttek össze a nukleáris alapban. Nem tudom azt sem biztosan, hogy ez a pénz rendelkezésre áll-e, úgyhogy ha az államtitkár úr erre is válaszolna, akkor azt is megköszönöm. Amellett viszont tisztáznunk kell azt is - és az adófizetőknek információt kell adnunk arról -, hogy milyen pótlólagos kiadásokra számíthatnak még.  És arra is kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy ugyanazokat a számokat használja, mint az RHK Kft., ne keverje össze az adófizetőket különböző számokkal. Úgyhogy arra kérem, közöljön pontos adatokat:

– Mennyibe fog kerülni a paksi hulladékok kezelése?

+

ARADSZKI ANDRÁS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Teljesen egyetértek önnel abban, hogy az embereknek valóban meg kell ismerniük azokat a tényeket, amelyek a Paksi Atomerőműben keletkező nagy aktivitású hulladékok kezelésére vonatkoznak, és nem szabad hagyni azt, hogy ez a kérdés politikai haszonszerzés eszközévé váljon. Ahogy ön előtt is ismert, az Országgyűlés az elmúlt héten, április 28-án fogadta el a kiégett üzemanyag és radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikáját. Ezen dokumentum alapján kell elkészíteni a kiégett üzemanyag átmeneti tárolására, a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére és az atomerőműblokkok leszerelésére vonatkozó hosszú távú programokat és költségvetéseket az új blokkokat illetően.

– A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap mint elkülönített állami pénzalap fő feladata, hogy a radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag kezeléséhez, valamint a leszereléshez megfelelő forrást biztosítson a hulladéktermelők által befizetett összegen keresztül. Hangsúlyozom: nem az adófizetők, hanem a hulladéktermelők által befizetett összegen keresztül. Az alap forrásai nem vonhatók el, a felhalmozott összeg felhasználási köre korlátozott. A leendő engedélyesnek – ez Paks II.-re vonatkozik – már az első blokk üzembe helyezését követő évben meg kell kezdeni a befizetést az alapba, amelynek mértékét a jelenleg üzemelő blokkokra is érvényes elvek határozzák meg. A befizetések teljes mértékben fedezetet kell hogy nyújtsanak az új blokkok üzemeltetése során keletkező radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag kezelésére, valamint a blokkok leszerelésére.

– Az alapból finanszírozott, nagy aktivitású hulladék elhelyezésére fordítható összeg várható költsége 2015. évi bázisáron 745 milliárd forint, ami a tárolólétesítés és az üzemeltetés költségein túl a lezárás és a felügyelet költségeit is tartalmazza a teljes 70 éves időtartam alatt.

Mi lesz az Apáczaival Nyíregyházán?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár Úr! Április 28-án Nyíregyházán az Apáczai iskola diákjai, pedagógusai, szülők és az iskoláért aggódók demonstrációt tartottak. Ezt a demonstrációt azért tartották, hogy egyértelműen kinyilvánítsák azt a szándékot, amely szerint nem akarnak egy államosított iskola diákjai, pedagógusai, az ott tanuló diákok szülei lenni. Nem kérnek az államosított iskolából, nem kérnek az állami fenntartásból. És persze kinyilvánították azt is, hogy nem kérnek az olyanféle elintézési módból, amely csak közli a kormányzati szándékot, és semmit nem akar megbeszélni.

– Államtitkár Úr! A demonstráció folytatódni fog, és kérem, ne töltse a drága idejét azzal, hogy felsorolja nekem, milyen alkalmakon véleményezhetnek még diákok, szülők, pedagógusok és mások, mert tudom. A kérdés nem arról szól, hogy van-e ilyen alkalom, hanem hogy önök hajlandók-e megváltoztatni azt az elképzelést, amelyet úgy közöltek az érintettekkel, mint tényt. A kérdés úgy szól:

– Hajlandók-e meghallgatni a szülőket, a diákokat, a pedagógusokat?

– Mi történik majd ezzel a nagy múltú, 60 éves iskolával?

– Mik a szándékaik, amikor lebonyolódnak a véleményezés különféle formái?

– Figyelmeztető jel-e, hogy az ország még további nyolc érintett gyakorlóiskolája ugyanúgy nem kér a KLIK-ből, mint a nyíregyháziak?

– Van-e a KLIK-nek értelme?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Az elmúlt hetekben több intézményben is folytak konzultációk szülőkkel, ahogy ön is mondta, diákönkormányzat képviselőivel, iskolaszékkel, pedagógusokkal, a gyakorlóiskolák esetében pedig a fenntartó intézmény vezetőjével is arról, hogy azoknak az intézményeknek az esetében, amelyek nem teljesítik a jogszabályi feltételeket az általuk szolgáltatott adatok alapján, mi legyen a későbbi jövője, hiszen mindannyiunk számára fontos, hogy a gyermekek minél jobb körülmények között tanulhassanak, az iskolák működőképessége minél inkább biztos legyen. Ezek között vannak olyan iskolák jó pár tucatnyian az országban, amelyek gyakorlóiskolaként működnek egy-egy főiskola vagy egyetem mellett. A Nyíregyházi Főiskola mellett az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, de ezenkívül is jelentős partneriskolai hálózattal is rendelkezik ez a főiskola. Itt is áttekintésre kerültek a jogszabályi feltételek, a 2015. évi 87-es kormányrendelet, amelyik a felsőoktatási törvény egyik végrehajtási rendelete. Eszerint nézte át a felsőoktatási államtitkárság is a stratégiában lefektetettek alapján, hogy megfelelnek-e ezen 11 feltétel mindegyikének ezek az intézmények.

– Képviselő Úr! Azt mindenképpen pontosítanám: ön a felszólalásában azt mondta, államosítanák ezeket az intézményeket. Jól tudjuk, hogy ezek a főiskolák is nyilvánvalóan állami fenntartású főiskolák és egyetemek, tehát most is közvetett állami fenntartásban működnek, és a KLIK esetében is ugyanez lenne. Tehát az „államosítás” szóval lehet lakossági fórumokon az MSZP-s tagságot hergelni, de azért a parlament falai között ez nem egészen pontos megjelölés. Magának az intézménynek az adatszolgáltatásából indultak ki a kollégák akkor, amikor ezeket a konzultáló leveleket többszörös feltételes módban kiküldték, ezért is várjuk a pontos adatokat, hiszen itt is az volt a kérdés, hogy a vezető tanárok száma, illetőleg az egyik intézményben a gyakorlaton részt vevő pedagógusjelöltek száma megfelelő-e. Ez a konzultáció zajlik, ennek az eredményét majd a következő hetekben meglátjuk, és nyilván azután történhet bármi ebben az intézményben is és a másik kilenc intézményben is az egyetem vezetőinek bevonásával.

Mikor áll az állam az állatmenhelyek mellé?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az állatvédelem és azon belül a kutyák mint az ember legjobb barátja védelmével kapcsolatban fordulok önhöz. Jelenleg az állam anyagilag csupán az ebrendészeti telepeket támogatja, amelyek a befogott kutyákat általában két-három hét tartás után elaltatják. Szerencsére működnek Magyarországon menhelyek is, amelyek megmentik őket az altatástól, és szerető gazdát keresnek számukra, viszont ezek a menhelyek állami támogatást nem kapnak áldozatkész munkájuk támogatására. Nap mint nap küzdenek a túlélésért, sárban-fagyban dolgoznak, adományokból, adó 1 százalékokból élnek, ami nagyon kevés és bizonytalan. Elvétve segítik őket a helyi önkormányzatok, de ez sem gyakori.

– Államtitkár Úr!  Mivel az Európai Unió csak elkészült menhelyeket támogat, az állam előfinanszírozhatná a megfelelő precizitással elkészült tervezetet, hogy utána az uniós pénzek elérhetők legyenek. Fizethetné az állatok ivartalanítását, amelyek nemtől függően 9-18 ezer forintba is kerülhetnek. A törvény különválaszthatná a szaporítókat a tenyésztőktől, előbbi tevékenységet korlátozni kellene, mert utcára, kutyaviadalokra gyártanak kutyákat. Gondoltak-e már arra, mi lenne ebben az országban, ha nem léteznének állatmenhelyek és civil szervezetek, és a felelőtlen emberek, kutyaszaporítók által kidobott, gazdátlan, szökött kóbor állatok ezrei lepnék el a nagyvárosok, települések utcáit. Az ő érdekükben kérdezem:

– Számíthatnak-e valaha kormányzati támogatásra, és ha igen, milyen formában?

– Mik a terveik a menhelyek támogatására?

– Várható-e a szaporítók, a kutyagyárak elleni törvény, amely csökkentené a kóbor kutyák számát?

+

ZSIGÓ RÓBERT, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr!  Az állatvédelmi kérdések - így a kóbor állatok jóléte is - rendkívül fontosak a minisztérium számára. Az utóbbi évek egyik legfontosabb, e területen bekövetkezett jogszabályi változása, hogy 2013. január 1-jétől minden négy hónapnál idősebb kutyát mikrocsippel kell ellátni. Ezzel jelentős mértékben növekedett az elkóborolt kutyák hazajuttatásának hatékonysága.

– Képviselő Úr!  A kóbor eb- és macskapopuláció kezelésének és a nem kívánt szaporulatok megelőzésének egyetlen megbízható és humánus eszköze az állatok ivartalanítása. Ezt felismerve az államtitkárságunk és a Nébih megállapodást kötött a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karával, amelynek keretében az egyetem ezer gazdátlan, engedélyezett állatmenhelyen élő eb ivartalanítását végzi el állatorvostan-hallgatók bevonásával. A program célja egyrészt az állatok örökbeadási esélyének növelése, másrészt a felelős állattartás ösztönzése. A kedvező tapasztalatokra való tekintettel egyeztetések folynak a program lehetőségek szerinti folytatásáról. Mint ahogy ön is említette, az állatokkal való megfelelő bánásmód elsősorban a gazdák felelőssége. Éppen ezért a minisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kiemelten fontosnak tartja a szemléletformálást az állattartás ügyében. Ezért is indítottuk el két esztendővel ezelőtt a „Szabad a gazdi” nevű programot is. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy az állatmenhelyekkel, illetve kóbor állatokkal kapcsolatos problémák jelentőségére tekintettel előkészítés alatt van egy kóbor állatokkal kapcsolatos rendelettervezet, amely reményeink szerint számos, a területet érintő problémára megoldást jelenthet.

A nagyberuházások érdekeit vagy a kulturális örökségvédelmi szempontokat szolgálja a kormány?

IKOTITY ISTVÁN  (LMP): – Államtitkár Úr! A magyarországi természet- és kulturális örökségvédelem hanyatlásának egyre több szomorú jele van. A Fidesz-KDNP-kormányzat jogszabály-módosításai az elmúlt években a nagyberuházók érdekeit emelték a kulturális szempontok fölé. Ezt láthattuk például az elmúlt években a győri vár esetében is, amikor egy történelmi-kulturális emlékhely kellős közepén építettek egy háromszintes teremgarázst, elpusztítva ezzel a reneszánsz kori vármaradványok nagy részét. De ugyanígy veszélybe került az orosházi Árpád-sírok feltárása, nem sokon múlott, hogy azok is elpusztuljanak.

A legújabb példa a szegedi dóm átépítése. Itt is páratlan középkori szakrális maradványokat romboltak le, a régészeti, örökségvédelmi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva. A megyei kormányhivatal mint szakhatóság a beruházók érdekeit szolgáló döntést hozott, amikor nem a leletek megőrzéséről, hanem elbontásáról döntött. A régészeti feltárás helyett csak a megfigyelést engedélyezték.

– Ráadásul jelenleg a parlament előtt van egy javaslat, amely a kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházások megvalósítását gyorsítaná. Gyakorlatilag törvényesítenék azt a gyakorlatot, amit a szegedi pusztítás kapcsán legutóbb már követtek. A javaslat szerint, amit idézek: „A beruházás kivitelezésekor történő régészeti megfigyelés során régészeti lelőhely vagy lelet váratlan előkerülése a kivitelezés ütemét nem hátráltathatja.” Vagyis bármit elpusztíthatnak, ami a beruházást akadályozza. Az útépítés nem várhat, a régészeti kincsek védelme pedig nem számít. Joggal kérdezem tehát:

– Meddig helyezik még a nagyberuházók érdekeit a kulturális örökségvédelmi szempontok elé? Várom válaszát?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, (Miniszterelnökség államtitkára): – Képviselő Úr! Méltatlannak tartom, hogy ön éppen azt a kormányt vádolja a kulturális örökség védelmének hiányával vagy nem kellő mértékű alkalmazásával, amelyik több mint 100 milliárd forintot fordít műemlékvédelemre, amelyik nemzeti kastélyprogramot hirdetett, amelyik nemzeti várprogramot hirdetett, amelyik kormány nemzeti Hauszmann-tervet dolgoz ki, és amelyik kormány az elmúlt években felújította a Liszt Ferenc Zeneakadémiát, felújította a Várbazárt, és még sorolhatnám tovább azokat a kiemelt értékeket, amiket átadtunk a széles közönségnek.

– Képviselő Úr! Az az igazság, hogy már a kérdés feltevése is hibás alapállásból táplálkozik. Ugyanis ön azt kérdezte, hogy meddig helyezzük szembe egymással a nagyberuházók érdekeit és az örökségvédelem szempontjait. Nos, nem a nagyberuházók érdekeiről van szó, hanem a nagyberuházások megvalósulásáról. Utat építeni kell. Önök hol azért ostoroznak bennünket, hogy nem építünk utat, hol azért ostoroznak bennünket, hogy nem építünk megfelelő mélygarázsokat és a többit, hol pedig azért ostoroznak bennünket, hogy milyen régészeti leletek semmisülnek meg, miközben semmilyen jelentős régészeti érték a kormányzásunk idején nem semmisült meg. Valójában a nemzetgazdaság szempontjából fontos, kiemelt nagyberuházásokról beszélünk, ahol legtöbb esetben maga az állam a beruházó és nem valamelyik nagyvállalat. A konkrétumokat végigvéve: Orosháza esetében 170 sírról tudunk. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a város régészeti munkatársainak azt a megfeszített tempót, amit a feltárás érdekében végeztek. Itt bizony semmi sem veszett el. Szeged esetében pedig azt tudom mondani: minden törvényes és szabályos volt. Nem igaz tehát az, amit ön állít, hogy fontos szakrális emlékhely semmisült meg. Néhány olyan kőről van szó, amit kiemeltek, és amit a későbbiekben be fognak mutatni. Tehát nem érdemes valótlant állítani.  Hála a Jóistennek, az örökségvédelem jól együttdolgozik a beruházói oldallal.

Milyen kormányzati segítségre számíthatnak Martfűn a Kelet-magyarországi Humán Szolgáltató Központ dolgozói?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Tisztelt Országgyűlés! A Kelet-Magyarországi Humán Szolgáltató Központ dolgozói arra kényszerültek, hogy felmondják munkaviszonyukat, állásukat. Felmondják azért, mert hónapokon keresztül nem jutottak hozzá a bérükhöz. Ezáltal nyilván személy szerint nehéz helyzetbe kerültek, de rajtuk keresztül azok az ellátottak is, akikről ők gondoskodtak. De nem csak Martfűre igaz ez a történet; Borsod-Abaúj Zemplén megye számos településén váltak érintetté ilyen értelemben azok, akik másokról gondoskodnak, akik másokat gondoznak.

– Államtitkár Úr! 2015. január 1-je volt az az időpont, amikortól kezdve nem jutottak hozzá a bérükhöz, a jogos jussukhoz ezek az emberek. Mivel saját magukról és családjaikról is gondoskodni kell, ezért váltásra kényszerültek azok, akik házi segítségnyújtást adtak mások számára, akik az idősekről gondoskodtak, akik bevásároltak nekik, vagy épp a gyógyszereiket váltották ki, vagy akár az ápolásban közvetlen formában is részt vettek. Az az igazság, hogy hivatalosan ma úgymond senki nem gondoskodik azokról az emberekről, akikkel ők foglalatoskodtak, de a lelkiismeret tovább vitte őket, és nagyon sokan közülük pénz nélkül, fizetés nélkül is gondoskodnak ezekről az emberekről. Nem úgy, mint ez a kormány, amelyik róluk sem és a gondozottakról, ápoltakról sem gondoskodik. Nem véletlenszerű, hogy három egyszerű, rövid kérdésem van, és erre szeretnék egzakt, egyértelmű választ kapni.

– Mikor fognak kormányzati segítséggel helytállni azokért a ki nem fizetett bérekért, amelyek az elmúlt hónapokban felhalmozódtak?

– Milyen közvetlen kormányzati segítségre számíthatnak azok az emberek, akik segítséget nyújtottak és azok az emberek, akiknek segítséget nyújtottak?

– Mikor válik végre zavarmentessé az ápolás, illetve a házi segítségnyújtás biztosítása?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Ezzel a problémával valóban foglalkozni kell, hiszen az ellátottakról van szó. A helyzet maga teljes mértékben az állami fenntartó rendszeren kívül keletkezett: a Magyar Iszlám Közösség által fenntartott Gondoskodó Figyelem Oktatási-Szociális Szolgáltató Központ Kelet-magyarországi Humán Szolgáltató Központja végzett korábban szociális étkeztetést és házi segítségnyújtást. Tehát bentlakásos ellátást nem nyújtott, csak ezt a két módozatot, a szociális étkeztetést és a házi segítségnyújtást. Ennél a fenntartónál, ezeknél az intézményeknél mind a Magyar Államkincstár, mind pedig a Nemzeti Rehabilitációs Szociális Hivatal, tehát az NRSZH is vizsgálatot végzett. Azt állapították meg, hogy súlyos jogszabálysértések vannak. Éppen ezért a Magyar Államkincstár igazgatósága feljelentést tett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, költségvetési csalás bűntettének megalapozott gyanúja vetődött fel. Ezért indult el itt a büntetőeljárás, és a büntetőeljárással párhuzamosan történt meg a közpénzek kifizetésének megállítása. Nyilvánvalóan, ha van egy nem állami intézmény, ami valószínűsíthetően szabálysértően használta fel a közpénzeket, a forrásokat, akkor, amíg ez a helyzet nem tisztázódik, addig meg kell fontolni, sőt ebben az esetben megállításra is került a közpénzek kifizetése.

– Ugyanakkor fontos, hogy azoknak az embereknek az ellátása, akik így kaptak ellátást, zavartalan legyen. Ezért fontos elmondani: ennek az intézménynek önkéntes vállalása volt ezeknek a funkcióknak az ellátása, ugyanakkor a települési önkormányzatoknak viszont már kötelessége ezeket a feladatokat átvenni, ezekről az emberekről gondoskodni akár a házi segítségnyújtás tekintetében, akár az étkeztetés tekintetében. És ha a büntetőeljárás így fog tovább folyni, akkor nyilván ezeknek az embereknek a munkahelye is az önkormányzatok intézményeihez kerülhet át, hiszen az ellátottakat továbbra is gondozni kell. Tehát senki ellátás nélkül nem maradt, az önkormányzat ezt a feladatot átvette.

Hulladékszállítás csődhelyzetben?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Államtitkár Úr! A közszolgáltatások árának befagyasztásával párhuzamosan a jogszabályváltozások az elmúlt években a hulladékgazdálkodási szektor szereplőire olyan terheket helyeztek, mint a kötelező béremelés, a hulladéklerakási járulék, az energetikai felügyeleti díj, az e-útdíj vagy a banki tranzakciós díj. Az érintett társaságok működése sorra ellehetetlenül a pénzügyi egyensúlyuk elvesztésével. Így történhetett meg, hogy április 9-én a környezetvédelmi hatóság indítványára a NAV inkasszót vetett ki a Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. hulladékgazdálkodási társulás számláira. Ha ezen önkormányzati társulás nem tudja ellátni feladatát, akkor Pest és Nógrád megye 108 településén szűnhet meg a közeljövőben a hulladék elszállítása, és mindez körülbelül 300 ezer ember életét érintheti. Az országban működő nonprofit társulások gazdasági nehézségeiben a tulajdonos önkormányzatok sem képesek segíteni, hiszen nem tudják a kieső forrásokat, illetve a megnövekedett terheket saját költségvetésükből kigazdálkodni. Sőt, további pénzügyi nehézségeket is fog okozni, ha csődbe jutnak ezen társaságok. Így például csak Kerepes városa mintegy 40 millió forintnyi iparűzési adótól esne el akkor, ha az említett Zöld Híd Kft. csődbe menne.

–  Államtitkár Úr! Az önkormányzati társulások ellehetetlenülésével országszerte egyébként 5 millió ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem lesz, aki elvigye a szemetét. Tudjuk, a minisztérium által működtetett pályázati rendszerből egyes nehéz helyzetbe került szolgáltatók kiegészítő forrásokhoz jutottak - kettőről hallottam egyébként eddig -, de ez nem lesz képes összességében kezelni ezt a helyzetet. Kérdezem tehát:

– A katasztrófavédelemnek kell majd beavatkozni vagy lesz valamilyen érdemi megoldás végre?

+

V. NÉMETH ZSOLT, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! A közszolgáltatás ellátását végző cégek napjainkban valóban számos kihívással szembesülnek, hiszen egyszerre kell olcsó, korszerű és egyben az uniós vállalásainknak is megfelelő elvárásokat teljesíteni. De fontos rögzítenünk: a hulladékot minden településről elszállítják, Magyarország területén nincs ellátatlan település és szükségellátás sem. Amennyiben az önkormányzat nem tud szolgáltatóval szerződni, az érintett területen a közszolgáltatást a katasztrófavédelmi hatóság megfelelő közszolgáltató kijelölésével biztosítja. Erre 130 településen volt szükség.

– A közszolgáltatók pénzügyi helyzetének stabilizálása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium egyedi kérelem benyújtását tette lehetővé, amelynek kerete 7,1 milliárd forint. Minderre a forrást a hulladéklerakási járulék biztosítja. Ezért is érthető: a hulladéklerakási járulékot maradéktalanul befizetőkkel szemben rendkívül méltánytalan lenne, hogyha a tisztességgel fizetők pénzéből kompenzálná az állam a járuléktartozást felhalmozó cégeket. A Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. azon kevés közszolgáltató közé tartozik, amelynek 2014. évi vonatkozásában több mint százmillió forint hulladéklerakásijárulék-tartozása keletkezett. Egyébként a társulás benyújtotta egyedi kérelmét a minisztériumhoz, amelynek vizsgálatát követően 2015. április 1-jén hiánypótló levelet kapott. A hiánypótló levélre a cég 2015. április 30-áig nem adott választ.

– Képviselő Asszony! Hangsúlyozni kívánom: a kormány nem érzéketlen a közszolgáltatók problémái iránt, annál is inkább nem, mert köztulajdonban vannak, de sokkal érzékenyebb a lakossági elvárások iránt. Lehet, hogy a közszolgáltatóknak ez az időszak gondokkal teli, de az embereknek ez a helyzet jó, mert három éve nem emelkedtek a díjak, és mindemellett olcsón kapnak egyre korszerűbb szolgáltatást.

Mi indokolja a 230 éves Mezőhegyesi Ménesbirtok földjeinek elvételét?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, mindenki számára kellően világos-e az, hogy 230 évvel ezelőtt létesült egy - elsősorban az akkori honvédelmi célokra létrehozott - ménes, ez mára két, egymástól független vállalkozás lett. Egyik fele a Ménesbirtok Zrt., amely vetőmagtermesztéssel, nagyfoglalkoztatású mezőgazdasági ágazatokkal és húsmarhával foglalkozik, tejelőmarha-állománya is van. A másik fele a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft., ez az, amelyik állami tulajdonban van, és ez az, amelyik a lótenyésztést viszi tovább.

– Államtitkár Úr! Adott esetben az elsőről beszélünk, gyakorlatilag ez is egyike a volt nagy állami gazdaságoknak, hiszen ez nemcsak a Trianon előtti években, hanem a kommunista rendszer éveiben is az egyik legnagyobb helyi foglalkoztatóként, állami gazdaságként volt térségi hatású mezőgazdasági szervezet. A privatizációt követően fenntartotta ezt a helyzetét: az egyik legnagyobb térségi foglalkoztató, települési szinten a legnagyobb helyi iparűzésiadó-befizetőről van szó, és a földbérleti pályázatok rendszerében most birtokainak egyre jelentősebb részét veszíti el. A kérdéseimet igyekeztem nagyon-nagyon konkrétan feltenni, hogy világos és egyértelmű választ lehessen adni:

– Mi a garancia arra, hogy a meglévő értékek, a nagy hagyományú állattartás - nem idekavarva a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. értékes munkáját -, az öntözés, a vetőmagtermelés szétrombolása nem fog bekövetkezni?

– Mi a garancia arra, hogy a helyi közösség számára az új bérleti rendszer minimum annyi foglalkoztatást fog létrehozni, mint a korábbi?

– Számolt-e a kormány a bérleti rendszer munkaerő-piaci hatásaival?

Biztosította-e, hogy az új bérlők legalább annyi munkahelyet tartsanak fenn, mint a korábbi zrt.?

– Milyen vizsgálatot végzett a minisztérium arra vonatkozóan, hogy a jelenleginél több agrármunkahely fog létrejönni, mint korábban?

– Milyen új értékek jönnek létre az állami bérletek új rendszerében?

– Lehet-e számítani arra, hogy a „piszkos 12” néven elhíresült privatizációs brigád is hasonló sorsra jut, mint a ménesbirtok, vagy egyszerűen csak azon múlik a drasztikus beavatkozás, hogy melyik kormány privatizációs eljárásában történt a hasznosítás?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ahogy említette, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Részvénytársaság 2004-ben vált ketté, s az egyik a 100 százalékos magántulajdonban lévő Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. lett, amelyik szarvasmarha-tenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozik, míg a másik létrejövő cég a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. lett, amely azt a tradicionális tevékenységet folytatja, ami gyakorlatilag 230 évvel ezelőtt létrejött.

– Képviselő Úr! Nagyon meglepett kérdése, hiszen az LMP-t én úgy ismertem, mint aki mindig a kisgazdaságokért, a hagyományos állattenyésztésért, a hagyományos mezőgazdaságot művelőkért áll ki, most pedig egy nagyüzem sorsáért aggódik. Az az igazság, kedves képviselőtársam, hogy mindegyik lejáró földbérleti pályázathoz hozzá fognak nyúlni, tehát nemcsak ehhez. A kormány szilárd elhatározása, hogy 80:20 százalékban húzza meg a kisüzemek és nagyüzemi vállalkozások arányát Magyarországon. Azt szeretnénk, hogy ezek az állami területek jó kezekbe kerüljenek, és annál jobban nem is lehet egy helyi közösséget védeni, mint hogy a helyi embereknek munkát, stabilitást adnak. Itt gondolok a fiatal gazdákra is, akik legalább 20 évig ott fognak helyben dolgozni, letelepedni, s ezzel válaszoltam is arra a kérdésére, hogy milyen új értékek jönnek létre az állami földek kezekbe adásával. Azt tartjuk, hogy a magyar állam földjei a magyar emberek kezében vannak a legjobb helyen!

Elveszik-e a püspökladányiak iskoláját?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Tartózkodás és ellenszavazat nélkül, párthovatartozástól függetlenül egyhangú döntéssel utasította el a püspökladányi önkormányzat képviselő-testülete rendkívüli ülésén a református egyház 2015. IV. hó 13-án érkezett kérését, miszerint a Kálvin tér 8. szám alatt lévő ingatlanokat a város az egyháznak kiürítve adja át. Az épületben sok évtized óta a méltán híres 113 éves Kálvin Téri Általános Iskola működik. A rendkívüli ülésen a képviselők egyebek mellett erkölcsileg értelmezhetetlennek, jogalap nélkülinek nevezték az egyház kérését. Kifejtették: ott élő, jól működő iskola van, az iskola szerkezetén pedig nem akar változtatni az önkormányzat. Amennyiben azokat az épületeket nem használhatnák a Kálvin téri diákok, az aránytalanul nagy változást jelentene a gyerekeknek és a szülőknek is.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben az önkormányzat és a tantestület is újra megerősítette az elutasítást. A múlt héten lezajlott szülői szavazások kapcsán - 327 gyerek jár az iskolába - 312 szülő utasította el. Csak azért ennyi, mert van olyan szülő, akinek két gyereke is oda jár. Egy szülő igennel szavazott, egy pedig tartózkodott. : 99,36 százalékos aránnyal utasították el, hogy az egyház átvehesse az iskolát. Kérdezem:

– Figyelembe veszik-e az önkormányzat, a szülők akaratát és a tantestület akaratát?

– Ön szerint etikus-e, hogy a szülőket a beiratkozással szembesítették ezzel a horderejű kérdéssel? 

– Megmarad-e a püspökladányiak iskolája?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Olyan rendszert igyekeztünk létrehozni az új köznevelési törvényben, amely minden helyi érintettnek legalább véleményezési jogot biztosít, de ebben az esetben, mivel nyilván ön is tudja, itt egy különleges helyzet van. Közös, megosztott a működtetés és a fenntartás, épp ezért a helyi önkormányzatnak ebben az esetben vétójogra is van lehetősége. Egyrészről ennek az iskolának most a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a fenntartója, viszont a működtetője a püspökladányi városi önkormányzat, pontosan azért, mert önkormányzati tulajdonban van az ingatlan.

– Onnan indult az egész ügy, hogy a püspökladányi református egyházközségtől megkeresés érkezett ezen állami fenntartású iskola székhelyének az átvételére vonatkozóan. Nyilvánvalóan ilyen megkereséssel mindenki élhet. Ezért indult el az egész véleményezési eljárás, amiről a képviselő asszony is beszámolt. Ahogy említettem: minden átszervezés, fenntartóváltás csak az összes érintett véleményének a kikérése mellett történhet. Sőt, mivel itt a működtető a települési önkormányzat, ezért a települési önkormányzat egyetértésével – itt idézném a köznevelési törvény 83. § (4a) bekezdését, ezt fogadtuk el itt, a parlamentben pár évvel ezelőtt –, ha a fenntartóváltás a települési önkormányzat működtetési kötelezettségét érinti vagy működtetési kötelezettséget keletkeztet, az érintett települési önkormányzatot egyetértési jog illeti meg a döntés meghozatalakor, kivéve, ha az adott köznevelési intézmény fenntartói jogának az állami intézményfenntartó központ részéről történő átvétele a köznevelési közfeladat-ellátás biztonságos megszervezéséhez elengedhetetlen, vagy annak hiányában a gyermekekre, tanulókra aránytalan teher hárulna. Nyilván itt az első részét kell figyelembe venni ennek a paragrafusnak. Tehát összegezve: a helyi önkormányzat kezében van a döntés, neki vannak lehetőségei a köznevelési törvény alapján. Pontosan azért hoztunk ilyen köznevelési törvényt, hogy a helyi ügyekben ilyenkor az önkormányzatnak döntő szava lehessen. 

Miért nem jár a családi pótlék a felsőoktatásban tanuló gyermekek után is?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! Sajnálatos módon Magyarországon létező probléma, hogy egyes fiatalokban megvan a diplomaszerzéshez szükséges tudás és ambíció, de a család anyagi helyzete mégsem teszi lehetővé, hogy a gyermekük felsőoktatási intézménybe menjen továbbtanulni. Persze, önöknek erre a válasza a diákhitel, de érthető módon nagyon sokan félnek az eladósodástól. Pedig a közös cél, hogy megfelelő szakmunkás mellett minél több diplomás fiatal legyen hazánkban. Éppen ezért a Jobbik úgy gondolja, hogy minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ne legyenek olyan fiatalok, akik az anyagi helyzetük miatt nem tudnak diplomát szerezni. Sok példát lehetne mondani, ami segítséget nyújthatna a továbbtanulni vágyók előtt. Ezek közül a Jobbik egy régi javaslatát emelném ki, ez pedig az, hogy a felsőoktatási intézménybe járó fiatalok után is kapjanak a családok családi pótlékot, ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint ez nem így van. Ennek van egy olyan olvasata is, hogy önök ugyan fontosnak tartják és támogatják, hogy a középiskola végéig eljusson egy gyermek, de azt már nem, hogy diplomát is szerezzen, vagy pedig úgy gondolják, hogy azt már mindenki oldja meg saját zsebből. Pedig egyértelmű az a tény, hogy egy diploma megszerzése óriási anyagi terhet jelent egy családnak.

– Államtitkár Úr Az egyre több szakon jelen lévő önköltségi díjak, a lakhatási költségek, a könyvek, nem beszélve a mindennapi étel megvásárlásáról, mind-mind komoly megterhelést jelentenek a diákok számára, így nem véletlen, hogy ilyen sokan rákényszerülnek a diákhitelre. Ugyanakkor mondom még egyszer: ezek a költségek sok esetben már előzetesen elriasztják a szegényebb családokból érkező gyermekeket. Véleményünk szerint fontos lenne tehát a felsőoktatási intézményekbe járó fiatalok után családi pótlékkal is támogatni a családokat. Kérdezem tehát:

– Miért nem terjesztik ki a családi pótlékot a felsőoktatásban részt vevő gyermekekre egy bizonyos korig annak érdekében, hogy minél több család taníttathassa gyermekét? 

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Sokféle eszközt használ a kormány arra, hogy mindenkinek, akinek szándéka és kellő tudása van, bekerülhessen a felsőoktatásba, sőt lehetőség szerint el is végezze az egyetemet és főiskolát és diplomát szerezzen. Éppen ezért garantáltuk az állami ösztöndíjasok számára, hogy lényegében ingyen végezhetik el az egyetemet, a főiskolát, hiszen úgy gondoljuk, hogy ez jelent igazi ösztönzőt arra, hogy ki-ki a felsőoktatásba bekerüljön, akkor is, ha nehezebbek a körülményei. A különböző költségek fedezésére az első Orbán-kormány alatt jött létre a „Diákhitel1” rendkívül alacsony kamattal. Azok számára pedig akik nem kerülnek be az államilag támogatott vagy állami ösztöndíjas képzésbe, létrehoztuk  a szintén rendkívül alacsony kamatú „Diákhitel2”-t, pontosan azért, hogy bekerülhessenek a felsőoktatásba. Ezenkívül még számtalan ösztönzőt tudnék mondani a képviselő úrnak, amely szintén a diploma megszerzését segíti elő.

– Képviselő Úr! Ha a családi pótlék szempontjából közelítem, hogy értékeli-e a családi pótlék rendszere azt, hogy valaki felsőoktatásban tanul elmondhatom: a jogszabály szerint maximum 20 éves korig, sajátos nevelési igényű gyerekeknél 23 éves korig folyósítható a családi pótlék. Rendszere közvetett módon figyelembe veszi, ha valaki felsőoktatási intézményben tanul. Ha például egy háromgyermekes családot nézünk, ahol az egyik gyermek egyetemista, a másik kettő pedig, mondjuk, fiatalabb, tehát 10 meg 15 éves, akkor nem 26 600 forint családi pótlékot és 20 ezer forint családi adókedvezményt kapnak, hanem 32 200 forint családi pótlékot, adókedvezményben pedig 20 ezer forint helyett akár 66 ezer forintot. Tehát összességében a család anyagi előnye 46 600 forinttal szemben 98 ezer forintot tesz ki. Bár az egyetemista korú gyermek után nem tud családi pótlékot  igénybe venni a család, de a másik két gyermek után úgy igényelhet, mintha háromgyermekes családi pótlékot igényelne, tehát előnyt jelent továbbra is az egyetemen tanulónak.